Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
8 198t. FEBRUAR 21., SZOMBAT Hetveoät perces zötykölodés fi panaszok zöme jogos A 30-as években készült szerelvényeket ma műhelykocsinak használják. (Erdősl Ágnes íelvétele) [ Csúnya, lassú és ráz — így jellemezhetnénk tömören a ráckevei HÉV-et. Az előbbi még nem is lenne olyan nagy baj, bár szívesebben utaznánk uj, vagy újjávarázsolt szerelvényeken. de az utóbbiak bizony elég kellemetlenséget okoznak. A hivatalos menetidő 75 perc, amit nem mindig sikerül betartani, s közben a zötykölődéstől kiesik az ember kezéből a könyv, nem tudja elolvasni az újság apró betűit, feltételezve persze, hogy ülőhelyhez jut. Szóval nem öröm ezen a vonalon utazni, márpedig más tömegközlekedési kapcsolat nincs a főváros és Ráckeve között. — Tanácsüléseken, falugyűléseken, egyéb fórumokon gyakorta felvetődik a HÉV korszerűsítésének igénye — mondja Sthály István, a Ráckevei Tanács vb-titkára. — Még a helyi népi ellenőrzési bizottság munkatervének ösz- szeállításakor is felmerül: ezt tervben kétvágányos, fedett csarnokot építünk, ahol a gödöllői vonalról átkerült, a ráckevein új típusnak számító kocsik karbantartása történik majd. Megújulnak a kiszolgálólétesítmények, javulnak a munkakörülmények. A többi állomáson leginkább csak az állagvédelemre szorítkozhatunk. Ezzpl kapcsolatban meg kell jegyezni: sok kárt okoznak a rongálok. — A pályát is felújítjuk azokon a szakaszokon, ahol ezt a forgalom biztonsága megköveteli — mondja a BKV illetékese. — Ugyancsak a biztonsággal függ össze, hogy minden kocsira automatikusan nyíló és záródó ajtók kerülnek. A fény- és hangjelzést is kibocsátó berendezést most próbáljuk ki a csepeli gyorsvasúton. Ugyanott rádió- telefon alkalmazásával is kísérletezni fogunk, könnyen lehet. hogy ilyenekkel ellátjuk a ráckevei vonalon közlekedő Öreg faliórák A tényeknek mindegy, hogy ki állapítja meg okét, mert címtől, rangtói, hatáskörtől függetlenek. Ám úgy látszik, nem elég az, hogy ezt valamennyien tudjuk, mert a valóságban máskent alakulnak a dolgok. Reg megbeszéltük, megállapítottuk már, hogy mi történt a faluban. Az ügy legjobb tudója ismertette a község egyik kárt szenvedett . családjának kálváriáját. Végül meglepetésemre mégis azt kérte: ne hivatkozzak őrá, várjak egy kicsit. Mindjárt jön az osztályvezető eivtárs, hadd mondja ki ö, hogy tulajdonképpen mi is a helyzet, mert így lesz hivatalos a nyilatkozat. — Hát igen. Így történt — erősítette meg az elmondottakat a fonok is, amihez hozzá tette a maga véleményét. — Csakhát — állt meg töpreng- , ve az irodája, közepén, s tanácstalanul emeíte rám kérdő tekintetét. — Beszélt már az elnök elvtárssal? — Kerestem, de Pestre utazott. — Hát ez az. Most mit csináljunk? — töprengett tenyerébe temetve arcát egy pillanatra, majd ismét felém fordult. — Nen tudna idejönni holnap is? — Miért? — Hogy mindezt az elnök , elvtárs mondhassa el magának. — De hát maguktól már mindent megtudtam. Gondolja, hogy vannak újabb részletek? — Nem hiszem. Csak ... Tipikus eset ez, amibe az ember annak ellenére is gyakran belebotlik, hogy unos- untalan ismételgetjük a vezetői önállóság, a döntés bátorságának és gyorsaságának követelményét. És ha csupán az egyszerű nyilatkozatok születnének ilyen körülményesen, az epizód szót sem érdemelne. Csak hát az efféle magatartás a cselekvést is lassítja, a gondolkodást is manipulálja. A túlzott és torz fönöktisztelet, az egyszemélyi vezetés téves értelmeséze lassúbbá teszi az életfolyamatokat. Hermetikusan zárt üvegburává lesz az a hivatal, ahol ilyen szokások alakulnak ki> bárki hibájából is. Közben a falakon kívül rohan siz idő. Odabent pedig eközben díszes öreg faliórák tiktakkolják a percek ritmusát, azt az illúziót keltve, mintha még ma is lassan ballagna az idő. Negyed, fél és egesz órákban kongatnak. Nem lehet őket felhúzni, mint a vekkert, amely percnyi pontossággal berregi az ébresztőt, s diktálja a napjainkban szükséges tempót. K. T. I. Kedvezőbb létszámarány is fel kellene venni a vizsgálati programba. A panaszok többsége jogos. A pályatest, a kiszolgáló létesítmények, a szerelvények egyformán rossz állapotban vannak. Máshonnan kiselejtezett kocsikkal bonyolódik a forgalom, el lehet képzelni, hogyan ... A Pest Megyei Tanács és a Fővárosi Tanács együttműködési tervében szerepel a ráckevei HÉV korszerűsítése. Erre azonban még sokáig kell várni, egyelőre — ügy tűnik — tűzoltómunka folyik. — Pénz híján valóban csak arra van ereje a BKV-nak, hogy eleget tegyen a forgalombiztonsági követelmények-, nek — mondja Valkai György, a Pest Megyei Tanács közlekedési osztályának vezetője. — A legnagyobb gond a vágányokkal v.an, hiába, az alépítmény elöregedett. — A helyzet ugyanis az, hogy a szentendrei vonal élvez elsőbbséget, ezt indokolják a forgalmi adatok — mondja . az osztályvezető. Az ott kiszolgált szerelvények kerülnek át Gödöllőre, s ha már ott is megtették a magukét, akkor állnak forgalomba a főváros és Ráckeve között. A szentendrei vonal azért is viszi el a legtöbb pénzt, mert megkezdődött a gyorsvasútié fejlesztése. Erre utal a pomá- zi állomás átépítése is. A gö- döllőin pedig a Forma—1-es versenyek kiszolgálása miatt hajtottak végre soron kívüli felújítást. Ki kellett cserélni az áramátalakítót, mert nem bírta a megnövekedett terhelést. — Űj kocsik beszerzésére egyelőre nincs lehetőség — erősíti meg a hallottakat Bodnár Árpád, a BKV gyorsvasúti üzemigazgatóságának vezetője. — A meglévőket kell olyan állapotba hozni, hogy még sokáig bírják a forgalmat. A ráckevei végállomás korszerűsítésének első üteme is ezt szolgálja. Ebben az ötéves szerelvényeket is. Ez gyorsabbá teheti a beavatkozást, az esetleges hibák kijavítását. — A ráckevei HÉV teljes rekonstrukciója valószínűleg áthúzódik a VIII., de lehet, hogy a IX. ötéVes tervre. Ez összefügg az agglomeráció közlekedésének hosszú távú, átfogó fejlesztési tervével. Komplex megoldáson gondolkodunk, egyelőre több variációt vizsgálunk. Ezek között a metró, a csepeli gyorsvasút és a ráckevei HÉV összehangolása, illetve a közöttük lévő kapcsolat megteremtése is szerepel. Kövess László Ez év elejétől korszerűsítette irányítási rendszerét a Pest Megyei Fémipari Vállalat. A Szentendrén működő vállalati központ és az ottani gyáregység vezetését összevonták, amivel vezetői és adminisztratív létszámot takarítottak meg. Az eddig veszteséges szolgáltatóágazatot felszámolták. Ez a változás is lehetőséget nyújtott az adminisztratív létszám csökkentésére. Az ily módon elért bérmegtakarításból a fizikai dolgozók állományát növelték, s a létszám- arány megváltoztatásával mérséklődtek a termelési költségek. Természetvédelem a turjánvidéken Nádtetős szállások épülnek Loreley, a szép tündérleány alkonyaikor a Rajnából kiemelkedő sziklaszirten fésüli aranyhaját, és énekével halálba bűvöli az óvatlan hajóst. A régi mondát megörökítő számtalan vers és festmény után a történetnek napjainkban új feldolgozása született: a képen Loreley gázálarcban üldögél szikláján, a vegyszerektől holt vízzé vált folyóban. De a növények és állatok nem húzhatnak gázálarcot. Felmérések riasztó adatai figyelmeztetnek világszerte a környezet, az élővilág pusztulására. Megóvásukra tesznek kísérletet a nemzeti parkok és a tájvédelmi körzetek kialakításával. El utÓbbiaK között tartjuk számon — 1975 óta — az ócsai tájvédelmi körzetet is. Az itteni ősi turjánvidék — szigetek, nádasok, mocsarak, nyílt vizek váltakozása — védetté nyilvánítását már korábban is többször javasolták, A mozgalom szószólója hosz- szú éveken keresztül Boros Adám, a nemzetközi hírű botanikus, a Gyógynövénykutató Intézet egykori igazgatója volt. Ö már a húszas évektől kutatott a területen, és ő írta le elsőként a vidék sajátos növényvilágát. Emléke előtt tisztelegnek az ócsaiak, amikor az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 7 millió forintos beruházásaként épülő természetismereti táborukat róla nevezik el. Öcsán nemcsak a környék állat- és növényfajai érdekesek. Sok látnivalót kínálnak az építészeti emlékek is. A régi templom a XII. századból származik, olyan idős, mint a budai vár. Itt a lápvidéken emelt vastag falak között biztonságban érezhették magukat az emberek. Azs. ősi temetőben közel háromszáz kopjafa áll, az öreghegyen pedig a préskunyhókat és a földbe vájt pincéket érdemes megnézni. — Az itteni természeti és műemléki együttes többnapos programot kínál — tájékoztat Sára János, az ócsai tájvédelmi körzet vezetője. — Nyaranta többször szerveztünk már itt egy-két hetes, Versenytárgyalás pénz nélkül A büdös árok zavaros hullámai Van ám ennek a vízfolyásnak, amely a hegyek felől Bu- dakalászon keresztül a Római-part fölött a Dunába ömlik, Becsületes neve is! Barátpataknak hívták korábban, ám a benne folyó lé színe és „illata” következtében évtizedek óta csak büdös árok néven emlegetik a környéken. Néhány éve a vízfolyás dunai torkolatát — nyilván sok millióért — szabályozták, erődszerűen kiépítették, ám ez nem változtatott a víz minőségén. A jobb sorsra érdemes patak szennyezője a Lenfonó és Szövőipari Vállalat budakalászi üzeme. A gyár azonban nem saját jószántából ereszti a szennylevet a mederbe. Megfelelő pillanat ? Tizenöt esztendeje 1972-ben készült először a gyár és Budakalász csatornázására terv. Azóta nem mondanak le meg- ' valósításáról az érintettek, bár az ügyet hátrálható pénzügyi, egyeztetési, szabályozóváltozásokból fakadó nehézségek mindig akadályt állítanak a munkakezdés elé. A nagyközségi tanács a gyárral egyetértésben kétévente lelkiismeretesén korszerűsítteti a tervet — ez alkalmanként 2—300 ezer forintba kerül —, hogy ha elérkezne a kivitelezés pillanata, legalább ezzel ne kelljen időzniük. Az elmúlt év vége felé úgy tűnt, itt a megfelelő pillanat. Budakalász Tanácsa nem akarta megvárni, hogy megszűnjön az ivóvíztársulat, csatornaműtársulattá akarta ezt átalakítani. Mivel a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, valamint a lakosság anyagi részvételére számíthatnak, s a megyei tanács VII. ötéves tervében is — igaz csak felső sávon — a csatornázásra 10 millió forint szerepelt, úgy döntöttek, hogy bankhitel felvételével fedezik a csatornázási költségeket. Tekintettel arra, hogy a tervek már készen álltak jó ideje, nem látszott akadály a munka megkezdése előtt. A nagyközségi tanács tehát versenytárgyalást hirdetett a kivitelezésre, amelyre hét vállalat 36 milliótól 59 millióig terjedő árajánlattal jelentkezett. A kétségbeesett kísérlet a település csatornázására azonban mégsem járt sikerrel. Szerződés egyetlen kivitelezővel sem köttetett, mivel kiderült, hogy a fővárosi szennyvízhálózathoz való csatlakozásért fizetendő alig több mint 100 milliós összeget nincs ki fedezze. A Fővárosi Csatornázási Művek ugyan korábban mint közműfejlesztési hozzájárulást a budapesti és az agglomerációba települt ipari üzemektől csak 25 ezer forint/ köbmétert kért. Ám tekintettel a nehéz anyagi helyzetre, átlag helyett ma már a tényleges bekerülési költség arányos hányadát kell viselni, amely Budakalász esetében a szennyvíz köbméterére 25 ezer helyett 57 ezer forintra emelkedett. Elvont tartalék Bencze Imre, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat fejlesztési- műszaki főosztályvezetője úgy látja, jócskán megfizette mar a vállalat a csatornázási költségeket. — Kezdetben az áldatlan szennyvizállapotok megszüntetésére szánt pénzt a tartalékalapba helyeztük, ám egyszerű szabályozóváltozás elegendő volt ahhoz, hogy elvonják a vállalattól az összeget, függetlenül attól, milyen célt akartunk volna megvalósítani belőle. Azóta persze ismét szorgosan gyűjtögetünk, rendelkezésre is állna a kivitelezésre a fedezet. Ám a napi kétezer köbméter szennyvíz átadásáért fizetendő 114 millió forint meghaladja anyagi lehetőségeinket. — Pedig — mondja az osztályvezető — nem kis pénzt visz el a bírság sem, amit a Barát-patak szennyezéséért az OVH-nak évről évre fizetünk. Jó lenne végleges megoldást találni, annak lehetőségét is megvizsgáljuk, hogy egy saját szennyvíztisztító építése mibe kerülne. Karsai Miklós, Budakalász tanácselnöke nemcsak a vállalat és a lakosság érdekeit tartja szem előtt, amikor a csatornázás ügyét igyekszik elősegíteni. Gondol arra is, hogy az Omszki park tavának vízminősége, valamint a Római-parti üdülőterület szempontjából sem mindegy, hová szivárognak Budakalászról a szennyvizek. Felmerült, hogy a Fővárosi Csatornázási Művek hálózatához való csatlakozás helyett a DMRV szentendrei szennyvíztisztító telepét kéne megcélozni. Az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője. dr. Juhász Endre azonban nem jósolt jövőt ennek az elképzelésnek. — A távlati tervek szerint Szentendréről is z észák- pesti szennyvíztisztító telepre szeretnénk vezetni majd a szennyvizet. Így nem tervezünk bővítést a szentendrei telepen, a jelenlegi kapacitás pedig nem elegendő a budakalászi napi 3 ezer köbméter fogadására. Az 57 ezer forintos köbméterenkénti közműfejlesztési hozzájárulás valóban magas az eddigi gyakorlathoz képest, ám a megállapodás a főváros és a Pest Megyei Tanács között köttetett, mi mint főhatóság nem tudunk és nem is akarunk beleszólni ezekbe az ügyletekbe. Annyi bizonyos, hogy az OVH ebben a tervidőszakban nem tud a budakalászi szennyvízügyre külön pénzt szánni. A Pest Megyei Tanács, amelynek építési és vízügyi osztálya a rendelkezésére álló keret elosztásakor alig-alig tud dönteni, melyik, fertőzött kutakkal megvert, települést részesítse előnyben, szintén nem tud a Fővárosi Csatornázási Művek számára több mint 100 millió forintot átutalni. Különös tekintettel arra, hogy a napi 3 ezer köbméter kétharmad része nem is a lakosság, hanem egy ipari üzem szennyvize, ha lenne pénze sem fedezné a lakossági célok megoldására való pénzeszközökből egy iparvállalat közműfejlesztését. Még reménykednek A Fővárosi Csatornázási Művek számára pedig elenyészően kevés lenne ez az összeg. Milliárdokkal számolnak, amikor az észak-pesti szennyvíz- tisztítóhoz vivő Duna alatti átvezetést és a hozzá kapcsolódó létesítményeket tervezik. Igaz, mindez akkor is megvalósulna, ha Budakalász szennyvize továbbra is a büdös árokban csörgedezne — mint ahogy úgy tűnik, bizonyos ideig még nem lesz más választása — ám a mai szűkös esztendőkben a főváros sem mondhat le egy fillérnyi fejlesztési pénzeszközről sem. Az érthető, ám meglehetősen kevéssé konstruktív helyzetben mindkét fél — a főváros és Pest megye — elfogadta a nyomós érveket, és aláírta az 57 ezer forint/ köbméteres szerződést. A főváros tárgyalási készségét bizonyítja, hogy hajlandó lenne a fejlesztési hozzájárulás követelését a következő tervidőszakra halasztani, ha ez a haladék elősegítené az ügyet. Ám a tárgyalásokkal, tapogatózásokkal — immár 15 év óta — nem oldódott meg a szennyvízhelyzet, tovább szaglik a büdös árok a festői természeti környezetben. Csupán abban bízhatunk, hogy amire sikerül megtalálni az érintett feleknek a kompromisszumot a fejlődési hozzájárulás ügyében, addigra nem változnak oly módon a szabályozók, hogy magára a kivitelezésre már se a tanácsnak, se a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnak már nem lesz pénze. Márványi Ágnes szakmai jellegű táborokat, gyakorlatokat diákoknak. Most ezt szeretnénk továbbfejleszteni. Maradnak a szakprogramok, a madármegfigyelő állomáson például egész évben dolgoznak a Magyar Madártani Egyesület óbudai csoportjának tagjai, tavaly is 170 napot töltöttek kint terepen. Tavasztól őszig különféle — gyógynövénygyűjtő, madár- megfigyelő, népművészeti, fafaragó — vándortáborok válthatják egymást. Emellett azonban szélesebb körű, nem kimondottan szakmai jellegű hasznosításra is gondoltunk. Egyre drágábbak az iskolai kirándulások, és turistaszállás sincsen a közelben, csak Pesten vagy Kecskeméten. Mi két-három napos turnusokban tudnánk fogadni ezeket a diákokat. összekapcsolódna itt az ifjúsági turizmus és a kutatóközpont eredeti célja: az oktatás-ismeretterjesztés. Ä tábor helyszínét az Alsó- némedi—Ócsa közötti út mentén, a tájvédelmi körzet szelén jelölték ki. A területet már átvették, és elkészültek a kiviteli tervek is. A négyszemélyes, padlás nélküli kis szállások a helyi népi építészet hagyományait őrzik, nád- fedelük is jellegzetesen ócsai. — Szeretnénk a megvalósításba különféle szervezeteket bevonni — mondja Sára János —, de eddig még nem nagyon igyekeztek segítségünkre lenni. Pedig ha pénz nincsen, egy-egy részt társadalmi munkában is ki lehet alakítani. Tárgyaltunk már a megyei tanácsai és az ifjúsági, úttörőszervezetekkel is. Ki amilyen arányban venne részt a kiépítésben, olyan százalékban részesedne a hasznosításból, és az üzemeltetési költségek — amelyeket most az OKTH vállalt magára — szintén megoszlanának. Többéves már a kapcsolat a dabasi nagyközségi K1SZ- bizottság és úttörőelnökség, és a tájvédelmi körzet között. Az együttműködés részeként tervezték a dabasiak, hogy bekapcsolódnak a tábor építésébe. Ehhez kérték a KISZ KB támogatását is, ám a többmilliós pályázati alapból nem jutott Dabasnak. Vajon mi lesz most a szép elképzelésekből? Gere Zoltán, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára tanácstalanul tárja szét a karját: pénz híján nem tudnak segíteni. — Ha ezt az építkezést egv nagy cég, vagy mondjuk az Express utazási iroda vállalná magára — folytatja Sá^a János —, az ifjúsági turizmus rovására az üzleti célok kerülnének előtérbe. Mi pedig nem akarjuk átengedni ezt a tábort az idegenforgalomnak! Ide gyakran jönnek olyan gyerekek, akik lakótelepen élnek, és még soha nem jártak ilyen tájon. Rengeteg a réten a gyógynövény, gyűjtöttek például tejoltó galajt — ezt régen a birkasajt készítéséhez használták, innen az elnevezés. A gyerekek megtanulták a nevét, és mivel átvettük tőlük, amit összeszedtek.1 még az útiköltségük egy része is megtérült. A tájvédelmi körzet vezetősége a tájházban kapott helyet — ez is mutatja, menynyire összekapcsolódik Öcsán a néprajzi hagyományőrzés, a műemlék- és természetvédelem. Az egykori parasztház belső szobájában jókora térkép függ a falon: az erdő, sztyepp, a láprét és a mo- csárfoltok mellett jól látható pontok jelölik már a jövőbeni tábor helyszínét is. Mörk Leonóra l
