Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
1987. FEBRUAR 21., SZOMBAT. A PEST MEGYEI TANÁCS ÜLÉSE összefoglaló olvasható lapunk első oldalán a megyei tanács pénteken, a megyeházán tartott üléséről. A gazdag tárgysorozatból ezen a helyen két témakört emelünk ki, részletesen ismertetve mind az írásos anyagokat, a szóbeii kiegészítéseket, mind a felszólalók által elmondottakat. Az egyik témakör a tanácsi hatósági ügyintézés tapasztalatainak összegzése volt, különös tekintettel az államigazgatási eljárás szabályainak érvényesülésére. A napirend másik, itt szereplő pontja az a beszámoló, amelyet — a törvényi előírásoknak megfelelően, a megyei tanács jogköre a beszámoltatás — a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság nevében az elnök terjesztett elő a testület munkájáról, ellenőrzési tapasztalatairól. A jelentéseket jóváhagyva a megyei tanács köszönetét fejezte ki az adott területen dolgozóknak, az érintett tevékenységet segítő társadalmi szervezeteknek, aktivistáknak. Hatósági ügyintézés Jogos a társadalmi igény a folyamatos fejlődésre Szépítés nélkül a valóságot fogalmazta meg az a tanácstagi vélemény, hogy az állampolgár leggyakrabban a halóság képében találkozik „a tanácsosai”. Amikor az emberek ügyes-bajos dolgaikat intézik, nem tesznek különbséget a testület — a ténylegeá tanács —, annak egy-egy tisztségviselője, szakigazgatási alkalmazottja között. A hatósági ügy- ■ intézés politikai súlyát tehát ez adja. A hatósági munka — állapította meg a megyei tanács — társadalompolitikailag akkor hasznos, ha a döntés törvényes és szakszerű, kellő- képpén humánus és gyors, továbbá megvannak a végrehajtás feltételei is. Nem könnyű ennek a követelménynek eleget tenni. A megyében — a megyei tanácsnál és a helyi tanácsoknál ösz- szesen — 19S5-ben 661,5 ezer ügyiratot iktattak. Ez ugyan kevesebb, mint az 1981. évi mennyiség, azonban — és erre nyomatékkai mutattak rá a véleményt nyilvánítók — a csökkenés érezhetően lelassult, sőt az 1986. évi előzetes adató^ szófiát megállt A megyei- tanács testületé legutóbtí 1981- ben — a végrehajtó bizottság 1983-ban — tekintette át a hatósági ügyintézés helyzetét. Azóta a tanácsi irányítás rendszerében jelentős változások mentek végbe, a járási hivatalok megszűntek, a hatáskörök átrendeződtek. A helyi tanácsok szakigazgatási hatáskörének növelése — amit példákkal illusztráltan, elismerően említettek a vitában részt vevők —, a városi, városi jogú nagyközségi szakigazgatási szervek másodfokú jogkörrel történt felruházása a hatósági ügyintézésben is éreztette kedvező hatását. A jelenlegi helyzetet jól érzékelteti az az adat, hogy 1985-ben az ügyeknek 98,7 százalékát a helyi tanácsoknál intézték. Ami eredmény az egyik oldalon, az a másikon gondok forrása. A tanácstagok ugyanis szóvá tették: a kapott hatáskörrel összekötve, azzal elvárható arányban nem növekedett a helyi tanácsoknál dol- . gozó ügyintézők száma. A helyi szakapparátus munkaterhei tetemesen megnövekedtek. Bizonyára döntő része van ennek a fluktuáció magas fokában, s abban is, hogy sokak szemében nem vonzó pálya a tanácsi igazgatásban dolgozni. Mindennapjainkról tart tükröt elénk a hatósági munka ún. tárgy szerinti összetétele. Az első fokon hozott határozatoknak több mint a fele pénzügyi — döntően adóügyi —, illetve műszaki — meghatározó arányban építésügyi — kérdésekben fogalmazza meg a hatóság álláspontját. Ezeken' túl viszonylag jelentős az aránya az egészségügyi — nagyrészt szociálpolitikai —, valamint1 a gyámügyi tematikájú határozatoknak. Néhány kiragadott elem az említett ügyfajták hátteréből. Az adónál elsősorban az általános jövedelemadó becslés alapján történő megállapítása ad okot vitákra. A szociálpolitikánál fényt vet a tanácsok teendőire az a tény, ogy a megyében a lakosság úsz százaléka időskorú. A űszaki-épitési feladatoknál yelembe kell venni a megye országos vezető helyét a magánerős építkezésekben, a sajátos körülményeket — sok az üdülőterület, a zártkert, viszonylag jelentős az építési tilalmak köre stb. —, s azt szintén, hogy a tanácsi szakapparátuson belül itt a: legmagasabb a fluktuáció. A gyámügyi területen dolgozók helyzetére pedig talán elég any- nyit megemlíteni, hogy 1985- ben egy-egy ügyintézőre átlagosan 491 ügyirat jutott. Oda sorolódnak a mindennapok által elénk tartott tükörképhez a szabálysértések is. Évente 12—13 ezer feljelentés érkezik a megyében a tanácsok szabálysértési hatóságaihoz. Ezek egynegyedét a városokban, háromnegyedét a községekben, nagyközségekben bírálják el, s 54—55 százalékuk jár bírságolással. A tulajdon elleni — főként bolti lopások —, valamint a köztisztasági ügyek alkotják a szabálysértések derékhadát. A felszólalásokból leszűrhető jogos figyelmeztetés ugyanakkor: a tanácsok csekély mértékben élnek a helyszíni bírságolás .lehetőségével, s még kevésbé kérik .számon saját tanácsrendeleteik betartását. Az ügymenet görcseinek oldására felkínálkozó lehetőségeket érzékelteti egyébként az a tény, hogy a birtokvitás ügyekben egyre nagyobb a tanácsi segédlettel létrehozott egyezségek száma, valamint az eljárást megszüntető, helyszíni, szóbeli összebékí- tések lérejötte. Az ilyen és hasonló módszerekkel, eszközökkel — mondotta el több felszólaló — a tanácsi apparátusnak bátrabban, rugalmasabban kellene élnie, s ezt a testületek, a rendszeres beszámoltatások alkalmával, követeljék meg. Jogosan kapott helyet mind a tanácstagokhoz előzetesen írásban eljuttatott anyagban, mind a szóbeli kiegészítésben az a megállapítás, hogy a megyében az ügyintézők többsége helyesen alkalmazza az állam- igazgatási eljárásról szóló törvény előírásait. Ezt ugyanis a főhatóságok ellenőrzései, a megyei főügyészség törvényességi vizsgálatai egyaránt igazolják. S ami szintén nem mellékes, egyben ismétlődően bizonyítja a lakosság döntő részének törvénytisztelő voltát: az érdekelt ügyfelek a számukra kötelezettséget tartalmazó határozatok rendelkezéseit túlnyomó többségükben önként megtartják, végrehajtják. Éppen ezért szembetűnő — és erre is fényt vetett a téma tárgyalása — az állampolgárok egy kicsiny csoportjának ismétlődő jogellenes magatartása, annak a felfogásnak a terjedése, hogy semmi sem tilos addig, míg rajta nem csípik az érintettet. Arpint az előbbiekben jogos volt az elismerés a törvényességért, úgyszintén indokoltnak bizonyult a kritika az első fokon harminc napon túl intézett ügyek viszonylag magas aránya — 4.9 százalék — miatt. Ebben sokféle ok játszik közre, de a helyzettel nem szabad megbékélni, mondotta a tanácstagok egyike. Egy-egy, indokolatlanul elhúzódó ügy — vagy egy indokoltan tovább tartó, amiről azonban nem kap ún. közbeeső választ az érin-' tett — sokkal többet árt a tanács hírének, a szakapparátus hitelének, mint tíz jót és gyorsan elintézett dolog. A gyorsaságra egyébként — és ezt elismeréssel kommentálták a véleményt nyilvánítók — mód nyílik most már 93 ügyfajtánál az ún. rövidített intézéssel. Ezt egyébként örvendetes módon egyre tobt} helyi tanács ismeri fel a megyében. Milyen általánosítható tapasztalatok fogalmazódtak meg a megyei tanács tegnapi ülésén? Legfontosabbként az, ■ hogy az államigazgatási eljárás szabályait módosító, azt egységes szerkezetbe foglaló 1981. évi I. törvény jó alapot teremtett a tanácsi szerveknek munkájuk egyszerűsítéséhez, korszerűsítéséhez. A tanácsi munka demokratikus vonásait erősítik a törvényi szabályozás adta tág lehetőségek a helyi tanácstestületek számára az állampolgári jogok és kötelezettségek megállapítására bizonyos területeken, mint például az általános jövedelem- adó, a településfejlesztési hozzájárulás. á nem lakás céljait szolgáló építmények adója, a telekadó, a. közműfejlesztési hozzájárulás, a lakáselosztás társadalmi ellenőrzése stb. A lágabb lehetőségek kamatoztatásának azonban — és erre a gyakorlatban' a szükségesnél kevesebb figyelem jut. amint az kiviláglott a tegnapi eszmecseréből is —, együtt kell járnia a testületi és szakigazgatási munka megalapozottsága növekedésével, illetve az állampolgárok részéről a szocialista együttélés szabályai fokozott tiszteletével. A megyei tanács, jóváhagyva a hatósági ügyintézés tapasztalatairól beterjesztett jelentést. a fő irányokat és teendőket megszabó határozatot fogadott el. E határozati rész feladatokat szab meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága, valamint szakigazgatási szervei vezetői számára. Szerepelnek benne ajánlások is a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai részére, továbbá felhívás a megye társadalmi és tömegszervezeteinek címezve, testületeik, aktíváik útján segítsék a hatósági munka jobbítását, ellenőrzését. A HÉT HÍRE ■* vuw, ‘»Mill; ííK-aJ v»oí.u^uuvjV) 1982-ben számolt be a megyei tanács ülésén munkájáról a Pest Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az akkor hozott határozatok folyamatosan megvalósultak. A közigazgatás átszervezése nyomán az ésszerűség jegyében módosult a népi ellenőrzés szervezete is a megyében, csökkent az ún. központi vizsgálatok száma; ennek megfelelően hangsúlyossá válhattak a megyei és a területi sajátosságok diktálta teendők. Napjainkban 1180 népi ellenőr vállalja azt a nem mindig népszerű, de társadalmi hasznosságát tekintve nélkülözhetetlen munkát,, amely éppúgy felöleli a gazdálkodó egységek tevékenységének elemzését, mint a lakosságtól érkező közérdekű bejelentések vizsgálatát. A megyei tanács ülésén egybehangzóan fogalmazódott meg a tapasztalat: a megye gazdálkodó egységeinél megkezdődött kedvező irányú változás, az új feltételekhez való rugalmasabb alkalmazkodás a legutóbbi két évben megtorpant, illetve rendkívül erőteljes differenciálódást mutat. A népi ellenőrzés megállapítása szerint ebben része van objektív tényezőknek, de része a vezetés színvonalának, rátermettségének, igényességének is. Ahol a vezetés megkövetelte a rendet, a fegyelmet, s ezzel párhuzamosan bővítette a munkahelyi demokrácia eszköztárát. fokozottan támaszkodott a kisebb termelőegységek kollektíváinak véleményére, javaslataira, ott a döntések megalapozottnak bizonyultak, a változó feltételekhez jól alkalmazkodott a gazdálkodás. Ez akkor is igaz, ha például a mezőgazdasági üzemek egy részénél objektív okokra visszavezethetően szűkültek a cselekvés. az alkalmazkodás lehetőségei, forrásai. Nincsenek könnyű helyzetben a gazdálkodók, a népi ellenőrök ismétlődően ezt állapíthatják meg vizsgálataik alkalmával. Visszatérőek az anyagellátás, a kooperáció zavarai, gyakran a dollárelszámolású piacokon jól értékesíthető termékek kiszállítása szenved késedelmet, viszonylag nem nagy értékű importanyagok hiánya miatt. Az ob- jektívnek tartható okokon túl a fennakadásokban tetemes a «lépi ellenőrzés Alijuk útját a károsnak, támogassuk a hasznosat része a belső szervezetlenségnek, a vezetői engedékenységnek, az általános fegyelmezetlenségnek. Feltűnő — és erre példákkal szolgáltak a véleményt nyilvánító tanácstagok —, a bizonylati fegyelem romlása, a szerződéses fegyelem lazulása. A hiány állandó jelenléte következtében a monopolhelyzetben levő gyártók, szállítók szinte tetszésük szerint diktálják a feltételeket, avagy egyszerűen nem is hajlandók szerződés megkötésére. Ez olyan, a lakosságot közvetlenül és nagyon érzékenyen érintő területeken is lemérhető — azaz nem kizárólag a termelői kör sajátossága —, mint a lakásépítés, az építőanyagok, a,lakások árának emelkedése. Ilyen és hasonló tapasztalatokra támaszkodva a népi ellenőrök joggal jelölik meg a belső ellenőrzés javításának szükségességét a gazdálkodó egységeknél, ám ez az igény, bár hosszú ideje létezik, java részben még mindig csak igény napjainkban és nem valóság. Képet kaphattak a testület tagjai a népi ellenőrzés tevékenységének arról a részéről is, amely a tanácsok munkájához kapcsolódik. Ilyen elemzés volt például a • szociális otthonok helyzetének felmérése, a társközségek lakossága életkörülményeinek vizsgálata. a hatósági munka színvonalának megítélése, a szociális segélyezés, az idős korúak- ról való gondoskodás állapota. a veszélyeztetett gyermekek segítése lehetőségeinek áttekintése. Helyes módszernek bizonyult — és a megyei tanács, a jövőt tekintve, további biztatást adott ehhez—, a népi ellenőrök és a tanácsi szervek együttes, összehangolt vizsgálatainak létrehozása. Amint a munka színvonala látja hasznát annak is, ha adott témák elemzésekor a népi ellenőrzés — mint teszik ezt egyre gyakrabban — bevonja a fogyasztók helyi tanácsát. illetve a szakszervezetek társadalmi ellenőreit -az akcióba. Ilyen, sokirányú munka volt például a lakáshoz jutás feltételeinek elemzése, az épített lakások minőségének vizsgálata. Társadalmi feszültségeket -teremtett a lakásépítési költségek tervezettet meghaladó emelkedése, főként a fiatal házasok eseté@MLé ÁLM©K H Az építők szakszervezetének elnöksége az építési export helyzetét tekintetté át. ® A Hazafias Népfront Országos Tanácsa szövetkezet- és agrárpolitikai bizottsága a népfront és á szövetkezeti mozgalom kapcsolatait elemezte. ® Kiállítás nyílt Marcaliban a magyar rádiózás történetéről. 9 A hét híre az is, hogy vitaülést rendeztek a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesületben A textilipari képzés kezdetei Magyarországon címmel. Camsrius pontos leírását adja a takács tevékenységének A látható világ című könyvében. Az 1669-ben megjelent munkát ilyen értelemben akár az első tankönyvnek is tekinthetjük a szakma számára. Persze, a szakmát akkor már sok száz esztendeje művelték a hozzáértők, de nem szakmabeliek, a . lányok, az összonyok. Az ő feladatuk volt a családot ellátni vászon- neművel. . A guzsaly, az orsó, a szövőszék a családi otthonok fedele alól kikerülve, a 14. században lett külön szakma eszköze. Akkor már, az írásos emlékek szerint dolgoztak vászonszövők, azaz takácsmesterek. Az 1500-as években céheiket is megalakították. Az akkori tanulónak úgy kellett ismernie a zúgolyfa, a kompostor és a többi részelem működését, mint a maiaknak az automata szövőgép program- váltását. Mert nemcsak a tanulók mások korról korra lépve, hanem a tudnivalók, is. Az iparoktatás korszerű formáját — szakiskolákkal, tanműhelyekkel — valójában egész Európa Belgiumtól vette át. Ott alakultak ki összefüggő rendszerként ezek az intézmények. Hazánkban tulajdonképpen a múlt század kilencvenes éveiben jött csak létre a mai értelmű ipari szakiskolai képzés. Most száz esztendeje, az akkori Magyar- ország területéh összesen nyolc szövő-, szövő-kötőipari iskola, illetve tanműhely volt fellelhető. Talán azért csak ennyi, mert az igény sem lehetett túlságosan nagy. A fonó- és szövőiparban — ahogyan akkor a textilipart nevezték — 41 vállalat tevékenykedett, 4669 alkalmazottal. Ahhoz mérten, hogy az első szövő manufaktúra 1736-ban kezdett el dolgozni — Sasváron nem valami szemkápráztató a gyarapodás. Persze, a terjeszkedéshez nem csupán beruházási hajlandóság, tőke kell, hanem fizetőképes kereslet is, amely felszívja az árut. Ügy látszik, a lakosság többsége soha nem volt túlságosan gazdag... 1 { A megye hatóságai — mert az ő joguk volt ez — az 1660- as években egy rőf — közepes szélességű —: vászon árát hét krajcárban szabták meg. Bizonyos mozgásteret a kamuka (mintás), valamint a kígyó járásos (csíkos) áruk eladásánál hagytak a mestereknek, mondván, költségeikkel arányban kérhetnek magasabb árat. Egy rőf szőttes — különbözőek voltak, egy bécsi rőf például egyenlő 78 centiméterrel — 70—80 centiméternyi anyagot- tett ki. S mivel egy takács napi 4—5 rőf, azaz 3,5—4 méternyi kelmét tudott elkészíteni, s mert persze sokféle költsége is volt, elsőként a fonal beszerzése, a hétkrajcáros árból nagy jövedelemre nem tett szert. A textilipar soha nem kínált nagy pénzt azoknak. akik benne dolgoztak. Ma sem kínál. A megyében a textilipari munkások havi átlagkeresete a megye ipara átlagának csupán a 85 százalékát érte el 1985-ben. Holott több műszakos a munkarend, eléggé elöregedett, elavult — ötvenszázalékos állapotban van bruttó/nettó értékét nézve — a gépek, berendezések állománya. Aligha véletlen tehát, ha a megyében a textilipari szakmunkástanulóknál csupán két százalék a fiúk aránya. A rosszul fizető pályák általában a nőkre maradnak... S így nem csoda, ha esztendők óta súlyos gondokkal kerített az utánpótlás a megye valameny- nyi textilipari üzemében. Még ott is — a Budaflax Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál —, ahol a vonzás, a csábítás szinte minden lehetséges módját gyakorolják. Költő véste az emlékezet örök márványtáblájára a szavakat— József Attila: Külvárosi éj — a gépekről, melyek „ .. .mogorván szövik / szövőnők omló álmait”. S ki vitathatná, ma is vannak — a,szó kettős értelmében — omló álmok, nemcsak szövőnőké, hanem másoké is, akik e patinás iparterület sorsát szaporodó gondok kalodájába zárva igazgatják. A hiányzó munkaerő okán egyre több az álló gép, kellő képzettségű munkás híján kevés a világpiacon jól fizető áru... s mert kevésbe- dik a bevétel, apadnak a fejlesztési források. Ma a fizikai foglalkozásúak 55 százaléka betanított- és segédmunkás a textiliparban. A szakmunkás- tanulók között nem lelni kimutatható aránybah középiskolát végzetteket. Csodák nincsenek. Álmok lehetnek. Mészáros Ottó ben — s ott is azoknál, ahol a szülők segítségére nem számíthatnak —, az ebből származó terhek meghatározó részét kötik le a jövedelmeknek. Korábban nőtt, a legutóbbi két évben viszont csökkent a népi ellenőrzéshez érkező beadványok száma. A beszámolási időszakot alkotó négy esztendő alatt a megyében tevékenykedő népi ellenőrzési bizottságokhoz több mint másfél ezer közérdekű bejelentést címeztek. Sokirányú és sokféle hatást tükröző munka eredményeként — és ezt a megyei tanács örvendetes változásnak tartotta — csökkent a névtelen bejelentések száma, aránya, bár még mindig magas, 35 százalék. Ami meghatározó erejű tapasztalata a népi ellenőröknek: a bejelentések nagy többsége megalapozott. A bejelentések elsősorban a lakosság kereskedelmi ellátására, a fogyasztói érdekvédelemre, az államigazgatási szervek tevékenységére, az új vállalkozási formák egyes visszásságaira, a gazdálkodás rendjét sértő cselekményekre vonatkoznak. Nem nagyszámban, de érkeznek be jelen té- tések vezetők munkájára, magatartására is, ám ezeknél az eseteknél — fogalmazódott meg a megyei tanács ülésén — az összesítő alacsony számoknál sOkka] fontosabb az erkölcsi, politikai hatás. Figyelmet érdemel, hogy újabban néhány olyan bejelentés is történik, amelynek céltáblája az a vezető, aki rendet, fegyelmet követel, nern tűri a gyenge munkát! A népi ellenérzés szükség esetén él a jogi lehetőségekkel az alaposnak bizonyult közérdekű bejelentések vizsgálatának lezárásakor, s büntetőügyre, fegyelmi, kátérítési eljárásra tesz javaslatot. Gond azonban, hogy a bírósági eljárások gyakran elhúzódnak, illetve a vétkes vezetők felelősségének érvényesítése körül sincsen minden rendben. A megyei tanács, jóváha- gyólag tudomásul véve a megyei népi ellenőrzési bizottság be -.zámolóját, megállapította: a népi ellenőrök eleget tettek a reájuk háruló, megnövekedett felad ótoknak. Elősegítették ? hasznos kezdeményezések, i jó tapasztalatok elterjesztését, a hibák, az akadályok feltárását, s a határozati részben ehhez igazodva jelölte meg a testület a további teendőket M. O.
