Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-21 / 44. szám

2

1987. FEBRUAR 21., SZOMBAT

Beszámoló taggpiésskről jelentjük

Választ a jebbité javaslatokra

%

A forintok szigorú számolásával

A Pest Megyei Műanyagipari Vállalat egyik legnagyobb pfírtalapszervezete — az I. számú — a cipöipari -gyárban dolgozik. A közösség politikai súlyát meghatározza az is, hogy ehhez az alapszervezeí- hez tartozik a legtöbb három műszakba járó munkás. A taggyűléseken emiatt néha gond van a létszámmal, az aktivitással azonban solta. Kitűnt ez a Központi Bizottság, november 20-i határozatából adódó feladatok megvitatásánál is. Az ötvenhat párttag a dokumentumban olvasható áltaiánoá tennivalókat pontosan adaptálta a helyi viszonyokra, a cipőipari gyár legégetőbb gondjainak, a szerszám- és alapanyag-probié- máknak a megoldására.

A tervezettnél kevesebb

A pártvezetőség a február 17-ón megtartott beszámoló taggyűlésen — amelyen részt vett és felszólalt ár. Hegedűs Oszkárí el megyei pártbizottság tagja — szerényebb gazdasági eredményekről adhatott számot, hiszen a gyár árbevételi tervétől több mint két, nyereségtervétől nyolc százalékkal elmaradt és tökésexport-ter- vüket is csak alig hetven százalékra tudták teljesíteni. Gondjaik nagyrészt külső körülményekre vezethetők visz- sza, hiszen beszűkült az egész cipőipar termelése tavaly és jelentősen nőtt a kereskedelem importja e termékből. Ám az már mindenképpen a cipőipari gyáriakon múló kérdés, hogy sok üzletet, gyakran tőkés piacot, azért veszítenek el, mert nem tudnak alkalmazkodni a divatjelleghez

igazodó piac gyors változásokat, rövid átfutási időket követelő igényeihez. Ennek persze oka a szűkös szerszámkészítő kapacitás, s az ebből adódó hosszú átfutási idő. Javítani kell a piackutató tevékenységet, hogy minél jobban kihasználhassák a hagyományos fröccsöntött termékeket gyártó rendszereiket.

Nagyobb szervezettség

A beszámoló szerint a gyár kommunistái mindent megtettek annak érdekében, hogy a vállalati, gyári tervek teljesüljenek. Ám már a vitában elsőként szót kérő fiatal főmérnök, Zubonyai Ferenc arról beszélt, hogy önkritikusan szemlélve a munkát, a cipőipari gyár dolgozói közül senki sem mondhatja, hogy mindent megtett. Ezt bizonyították az elmúlt évi taggyűlések, ahol mi,nden alkalommal bőségesen esett szó a gazdasági feladatokról. Nem lehetnek elégedettek a poliure- tán-kikészítő üzem felújítási munkáival s tudomásul kell venni, hogy a konkurensekkel zsúfolt piacon nem lehet áremeléssel versenyezni. Megoldás csak az átfutási idő lerövidítése és a munkaszervezettség javítása. Ez utóbbi tevékenység már jó úton halad, bár ma még a gyáriak közül kevesen hiszik .el, hogy pusz- táh a szervezés növelésétől húsz-harminc százalékos termelékenységemelkedés várható. Jól példázza az ország gazdaságpolitikai gondjainak eredetét az, hogy a Pemü- ben az úgynevezett Böttler-fé- le kooperáció révén csaknem negyvenszázalékos devizamegtakarítást lehetne elérni, mégis minisztériumi szinten régóta késik a jóváhagyás. A szer- számozási gondok ellenére tavaly novemberben rekordidő alatt készültek el a szükséges szerszárpok a Puma-kooperációhoz, bizonyítva, hogy igenis lehet csökkenteni a megrendelések átfutási idejét, s ezzel új tőkés piacokat szerezni termékeiknek.

Sarlós Eernát igazgatóhelyettes is a szervezettség növelésében rejtő tartalékokról szólt. A. gyárban gyártásfejlesztési osztályt hoztak létre, amelynek feladata a tartalékok eredmények feltárása. Ám nem megy minden beruházás nélkül. Az arányos kiszolgálást gátolja az infrastrukturális beruházások hiánya, a raktáraké, ahol megfelelően lehetne készletezni.

A visszajelzés hiánya

Hányszor kaptak választ a párttagok a gazdálkodás hatékonyságát célzó javaslataikra? Ezt a kérdést tette fel Juricza Gáspár műszakvezető, aki elsősorban a visszajelzés hiányában látja annak okát, hogy sok munkás hallgat, ha a véleményét kérdik. Tiz éve gond a szerszámellátás, az, hogy az automata gépek félautomata üzemmódban dolgoznak. A munkások jobbító szándékkal tett észrevételeire azonban ritkán érkezik válasz. Tudomásul kell venni, hogy a maga területén egy segédmunkásnak is lehetnek hasznosítható ötletei. De ha a munkásokat csak papíron, formálisan vonják be a gazdasági nehézségek leküzdésébe, akkor minden határozat csak írott malaszt marad.

A statisztikai szemlélet felborítja a legátgondoltabb párt- építést is, hangsúlyozta Szauer István KISZ-titkár, aki arról számolt be, hogy az alapszervezet által ajánlott négy fiatal közül csak egyet vettek fel a párt tagjainak sorába.

A vitában véleményt nyilvánító párttagok minden szavából az eredményeikért felelősséget érző, a gondokat megoldani akaró szándék csendült ki, ezt emelte ki a vitát összegezve az alapszervezet titkára, Sereginé Felber- bauer Etelka is.

M. K.

(Folytatás az 1. oldalról.), ■

a közösség szolgálatára használja és ezt számon is kérik tőle —, nem keil félnünk a holnaptól.

S. A.

Sikeres évzárásról számolhatott be a tagságnak a tegnapi közgyűlésen a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet vezetősége. Az 1984-es mélypont után ismét felfelé ível az ország határain túl is ismert nagyüzem fejlődése, s ma már minden területen szilárdan állnak a lábukon. S ez — mint ahogy ezt több felszólaló is megállapította — biztos alapot jelent a közeli és távolabbi hónapokra megfogalmazott elképzelések megvalósításához.

■ Scheiber József né elnökhelyettes köszöntötte a megjelenteket, külön is megemlékezve azokról, akik az utóbbi időben mentek nyugdíjba, s akiknek kétkezi munkája is hozzájárult a közös boldogulásához, majd dr. Tisza András elnök adott részletes értékelést a tavalyi tervek teljesítéséről. Elmondta, hogy 1 milliárd 590 millió forint termelési értéket állítottak eió, s ami különösen örvendetes, nyereségük is gyorsan emelkedett. Év közben megszüntették az élelmiszeripari és kereskedelmi tevékenységüket, de az így kiesett forintokat az ipari üzemek termelése és a szolgáltatások pótolták. Egyik legsikeresebb ágazatuk a szarvasmarha-tenyésztés, amely a tejtermeléssel és a marhahizlalássaf mintegy 15 millió forintos eredményt ért el. Ugyancsak figyelemreméltó, hogy a dunavarsányiak által irányított házinyúl hústermeltető gazdasági társaság — elsősorban az export révén — a vártnál sokkal nagyobb haszonnal tevékenykedett.

A beszámolót kővető hozzászólások is érthetően elsősorban a sikereket, az eredményeket taglalták, . Szót kért Lénárd László, a megyei párt- bizottság titkára is. Tolmácsolva szűkebb pátriánk politikai vezetésének elismerését, egyebek kozott azt emelte ki, hogy a megtorpanás után a szövetkezet a jó döntések és a következetes cselekvés segítségével ismét jó úton halad. Különösen szembetűnő, hogy a nagyüzem harmonikus kapcsolatokat épített ki cr környező településekkel, és .ez az együttműködés az itt élők közérzetében, a téeszről álkotott jó véleményében is tükröződik. Ami pedig az idei feladatokat illeti, Lénárd László — utalva a KISZ kezdeményezéssére — úgy fogalmazott: most valóban a jövőnk a tét!

Felszólalt dr. Papocsi László mimsziemei^eues is. A Hazai mezogazuasag gondjairól es ereumenyeiroi szóivá arra hívta íei a ügyeimet, no^y az elkövetkező időszakban ui keil dolgozni egy etemen esi prog- ruhiOt. 'Ez nem egy uj tőrén- vés — ci muiiszterheiyeikcs —, Hanem a küi- és uenoiui piac üikunta követelmény. sikeren záloga azonban minden esetben csan a megicntoit és gyors cseiek- ves ienet, s ebnen a üunavar- sanyian pé.dát mutatnak.

A dömsödi Dózsa Termelő- szöveiKezet küldöttgyűlésének tagjai a társközségben, Apa- jon, a Kiskunsági Állami Gazdaság éttermében vendégeskedtek, hiszen Dömsödön nincs alkalmas méretű helyiség egy ilyen rendezvény megtartására. Éppen ezért — mint Sáfrány József, a szövetkezet elnöke bejelentette — közgyűlést is csak nyáron rendeznek majd, hiszen a gépjavító műhelyt kellett volna most kiüríteni emiatt, s ezt a termeléskiesést nem engedhetik meg.

Ezt bizonyították a beszámoló adatai is. A hosszú ideje eredményesen gazdálkodó tsz az 1986-os esztendőt — terveihez képest — szerény eredménnyel zárta. Ám, mint a beszámoló is hangsúlyozta, ennek nem csak objektív okai voltak, mint a fagykár, vagy az aszály. A gyenge eredményesség egyenes következménye volt a fegyelmezetlenségnek, a szervezési fogyatékosságoknak. Ezek után, annak ellenére, hogy szép eredményeket értek él a szarvasmarhatartásban, tejtermelésben, hogy csaknem rekordtermést takarítottak be napraforgóból és lucernamagból, elsősorban az ipari tevékenység gyenge teljesítménye miatt a 25 milliót meghaladó nyereségből nem tudtak az előző évekhez hasonlóan részesedést osztani, csupán a legeredményesebb üzemek kiemelkedően dolgozó munkásainak jutott pénz, összesen több, mint 1 millió forint.

A beszámoló rámutatott a hiányosságok megszüntetésének lehetőségére is. Átszervezéssel, nagyobb munkafegyelemmel, rendszeres ellenőrzéssel és számonkéréssel ebben az esztendőben javítani lehet az alap-, illetve az ipari tevékenység hatásfokát.

Ezt erősítette meg a beszámoló feletti vitában dr. Arató

András, az SZMT Pest megyei vezető titkára, a megyei párt- vb tagja, hangsúlyozva, hogy az önkritikus helyzetetemses alapja lehet a bajokból való kilábalásnak, biztosítéka pedig a teljesítményarányos jövedelemelosztás.

A korábbi évek nehézségei után jó úton halad a ráckevei Aranykalász Tsz szekere. A megkapaszkodás, az elöre- tekintes. jegyében a jövedelmezőség növelését, a szűkös beruházási lehetőségek dienere a termetes fejlesztését, a piacképesség javítását határozták el, s a tegnapi közgyűlésen jó eredményekről adhattak számot. A közös gazdaság 40 . millió forint nyereséget köiiyvelt el, amely 32 millióval haladja meg az előző évit és 10 százalékkal több, mint amennyit az elmúlt évre elterveztek.

Nem csak helyi sajátosság az, hogy a kedvezőtlen időjárás, az aszálykárok miatt csökkent az alaptevékenységből származó árbevétel. Az viszont már ráckevei jellegzetesség, hogy a nagy szárazság immár negyedik éve sújtja a gazdaságot: az őszi kalászos gabonák tavaly az utóbbi évek egyik leggyengébb termésével fizettek. A kiesést más tevékenységek révén sikerült pótolni. Ebben az ipari igazgatósághoz tartozó ágazatok játszották a főszerepet. Különösen figyelemre méltó, hogy a tőkés exportot 45 százalékkal sikerült növelni. Több, mint egymillió dollár értékben adtak el mirelitcikkeket, de almát és lakatosipari termékeket is sikerült külföldön értékesíteni. Szomor József, a termelőszövetkezet elnöke méltán mondhatta, hogy ösz- szességében sikeres évet zártak. Utalt arra is: még jobbak lehettek volna az eredmények, ha nem jönnek közbe apróbb-nagyobb gondok, amelyeket nem mindig lehet az objektiv körülményekkel magyarázni.

Maczkó József, az MSZMP Ráckevei Városi Jogú Bizottságának első titkára hangsúlyozta: a közgyűlés akkor érheti el igazi célját, ha minden résztvevőjét hozzásegíti a reális önértékeléshez, amely a még eddigieknél is eredményesebb gazdálkodás alapja lehet. Egyben. köszönetét mondott a tsz vezetőinek a településfejlesztéshez nyújtott támogatásért.

Tudósítottak: Furucz Zoltán, Kövess László, Móza

Katalin.

Pótolhatatlan jelenlét

M

ég pártmunkások között megesik, hogy ha a lakóterületi pártalapszervezelekre kerül a szó, elnéző, békulékeny hangnemre váltanak. — Érhető, ha problémájuk akad időnként a megjelenési aránnyal, az aktivitással, a pártfeladatok elvégzésével. A tagok többsége idős. nyugdíjas, nincs már konkrét' kötődésük a mindennapi élethez, lefoglalják gondolataikat személyes, apróbb ügyeik — hallani nemegyszer. Szerencsére ez esetben is sántít az általánosítás. A községi pártalapszervezetek jelenléte a biztosítéka a párthatározatok helyi érvényesülésének. Arról nem is szólva, hogy fórumai a nyugállományba vonult, de szellemileg friss, tettre kész párttagok politizálásának, közéleti aktivitásának. Érről győzött meg a csömöri községi alapszervezet napokban rendezett taggyűlése is.

A közösségre is jellemző mindaz, ami a többi lakóterületi alapszervezetre is. A többség itt is nyugdíjas, négy tag 80 éven felüli, s mindössze ketten fiatalabbak 30 évesnél. A 66 kommunista közül 11 kapott felmentést a rendezvények látogatása alól egészségügyi állapota miatt. A mostani beszámolóra 30-an jöttek el, tehát határozatképes volt a tanácskozás.

Az elmúlt évi munkáról szóló Spreitzer Lajos titkár alig egy éve tölti be ezt a funkciót, mint elmondta, még tanulja ezt a nem könnyű hivatást. Határozott, energikus ember, iátszik, hogy bízik benne a tagság. Nem veszi a szívére, ha a beszámoló egy-egy apró hibáját azon melegében közbeszólással igazítják ki a résztvevők. A hangulat így válik még ' bensőségesebbé.

I

gazán büszke lehet az alapszervezet az elmúlt év eredményeire. Nagy szerepe volt a tagoknak egyébként is a községfejlesztés sikereiben. Abban, hogy elkészült az iskolaépítés második üteme, s ezáltal a felső tagozatosok már egy műszakban tanulhatnak. De együtt örülhetnek az itt élőkkel az elektromos hálózat bővítésének, az új nyilvános telefonállomásoknak, az útjavításoknak, járdaépítéseknek. Nem utolsósorban a társadalmi és tömegszervezetekkel együtt lebonyolított eredményes községszépítési akciónak. Amint a feladatok között sorolták, ebben az évben már jó alapokra épülhetnek az életkörülményeket tovább javító beruházások, gyarapodhat a társadalmi munkába bekapcsolódók száma. S ami minőségi változást ígér, a település több mint 6 ezer lakosának: megkezdődhet a gázvezeték, építése.

Szó esett a beszámolóban, majd a hozzászólásokban a gondokról is. Arról, hogy nem minden taggyűlésen elfogadható a hiányzások mértéke, lassú az előrelépés a pártépítésben, szervezettebbé kellene tenni az idősebb párttagok meglátogatását, bevonni a község közéletébe az itt lakó, de a fővárosban dolgozó párttagokat.

Hosszú évek óta megoldatlan probléma — amint azt a gödöllői városi pártbizottság értékelő véleményében is aláhúzták — a lakóterületi KISZ-szervezeí megalakítása. A kérdés parázs vitát kavart,, hangzottak el vélemények pro és kontra egyaránt. Végezetül a közös álláspont kialakítását az a figyelemre méltó felszólalás határozta meg, mely hangsúlyozta: ne másnak szóló javaslatokról gondolkodjunk, hanem mi magunk tegyünk a megoldásért, akár példatmutatással, akár szervezéssel, mozgósítással.

E javaslat szellemében cselekedve az elkövetkezendő beszámoló taggyűlésen is bizonyára jóleső érzéssel nyugtázhatják a kommunisták: az alapszervez'et jelenléte meghatározó, pótolhatatlan a település életében.

M. J.

Kísérletképpen: gazdálkodjon a kórház!

A betegeket burok védi meg

Ha nem is „bála”-mentes, de ingyenes az egészségügyi ellátás. Lehet-e ilyen feltétel mellett pénzcsináló vállalkozásokba fogni a kórházban? Lehet-e takarékoskodni a betegek gyógyításán, ápolásán, étkeztetésén? Szabadon adhat-vehet-e anyagokat, eszközöket a kórház? S mindezt úgy, hogy közben maguk a betegek ebből mit se érezzenek, hogy ne csorbuljon, sőt emelkedjen a színvonal?

Az iménti kérdésekre még néhány évvel ezelőtt Is határozottan csattant volna a rövidke válasz: nem. Am több mint érdekes, hasznos is lehet a kísérlet, mellyel az igent kóstolgatják ez évtől. Az alábbi idézet a Pest Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülése elé terjesztett tájékoztatóból való:

„Az Állami Tervbizottság határozata alapján széles körű kísérletsorozat indul az intézményi gazdálkodás korszerűsítésére. A központi szervek a kísérletbe a megyei tanács Flór Ferenc Kórházát és a Vác Városi Tanács kórházát vonták be. A kísérleti gazdálkodás 3 éves időszakot ölel fel, amely az 1987—1989. évekre terjed ki... Egységes pénzalappal gazdálkodnak, ami azt jelenti, hogy a különböző forrásokból származó összegeket a forrástól és a jogcímtől függetlenül egységesen kezelik és saját hatáskörben működésre, állóeszköz-fenntartásra és beruházásra használhatják fel ... Az intézmény az előzőekben meghatározott feladatokon túlmenően .. . mind az alaptevékenység, mind a kiegészítő tevékenység tekintetében többletfeladatokat vállalhat, ehhez azonban támogatási többletet nem igényelhet..

Kidobták a kesztyűt

— Miért is kell változtatni a korábbi gyakorlaton? — ezt kérdeztük Fülöp Rudolftól, a Pest Megyei Tanács egészségügyi osztályvezető-helyettesétől.

— Eddig a gyógyító intézmények gazdálkodása meglehetősen kötött volt. A fenntartó tanácsoktól kapták az alapfeladatra — a gyógyításra és a betegellátás feltételeinek megteremtésére — az éves költségvetést. Az összeg nagyságát egyrészt a feladat maga, másrészt a tanács pénztárcájának vastagsága határozta meg. A kórházak, ha szűkösen is, de megéltek, viszont feszítő gond lett a számukra lépést tartani a korral, beszerezni a gyógyászat színvonalának emeléséhez nélkülözhetetlen, ám drága gépeket, eszközöket. Magyarán: technikai lépéshátrányba kerültek. Ez a hátrány most a megyében akkora: csupán az országos átlag eléréséhez, mai áron, az öt évre tervezett 120 millióból 60 milliót kellene azonnal elkölteni., Az eszközpark több mint fele tízévesnél öregebb, miközben az élenjáró technika 3—6 évente hoz új gépgenerációkat.

— E hátrány behozásához azonban elegendő lenne pénzt adni....

— Ez igaz, de a kísérletben többről van szó. Egyebek között arról is, hogy eddig a gyógyító intézetekben hiányzott a gazdálkodással, a megtakarítással, a jobb kihasználásra való törekvéssel, a tényleges szükségletekhez igazodó anyag-, • eszköz-, gyógyszerfelhasználással kapcsolatos érdekeltség, mind az orvosok, szakdolgozók, mind a gazdaságiak és a műszakiak részéről. Egyszerűbben fogalmazva: miközben pénzhiánnyal küszködtek, előfordult a pazarlás is, a jó sáfárkodás hiánya is. Például egyhelyütt a laboratóriumi1 üvegárukból találtunk 10—13 évre elegendő raktári készletet, másutt a 15—20 alkalommal sterilizálható gumikesztyűket dobták ki egyszeri használat után.

— Tiszteletre méltó á cél okosabban gazdálkodni. Mégis, hogyan képzelik?

— Ha egységes a pénzalap, minden megtakarítás az intézeté, a maradványt nem lehet elvonni. Az önálló felújítási alap maradványából akár fejleszthetnek is. Meghatározott a gép-, műszerbeszerzésre fordítandó keret,, s az ehhez szükséges devizakéret, így az eddigi egy helyett, három évre előre tervezhetnek, gondolkodhatnak. A saját gépbeszerzés összegének felső határa eddig 150 ezer forint volt.

Ennél jóval drágább egy altatógép, egy ultrahangos készülék, vagy egy laboratóriumi automata. Most a felső határ a csillagos ég, csupán a felügyelő tanács jóváhagyása kel! a vásárláshoz. A régi gazdálkodási rend arra ösztönözte a kórházakat, hogy év végén takarítsák ki a kasszát, költsék el a pénzüket, ha épp nincs is értelmesen mire. Most a tényleges igényekhez igazodva eladhatják például a felesleges eszközeiket.

— És min spórolhatnak? Miből nyerhetnek pénzt?

— Lehet takarékoskodni az energiával, az anyaggal, a postaköltséggel, azzal is, ha a munkákat nem külső cégektől rendelik meg, vagy ha versenytárgyalást hirdetnek a kivitelezésre. Szervezhetnek intézeti gazdasági munkaközösséget, s ez vállalhat bérmunkát, külső feladatot — a munkaidő után. Azt hiszem, hogy megváltozik majd a kísérletező intézetekben a munkaerö- és a bérgazdálkodás is. Többet kereshet majd a jól dolgozó, s ez megtartó erő. Csökken tn- lán. a fluktuáció. Elképzel’’ _tő a belső munkaerő-átcsoportosítás is, például a nővéreké, a rosszabb ágykihasználtságú osztályokról a túlterheltebbek- hez.

— S van-e arra garancia, hogy mindez valóban nem lesz a betegek kárára?

— Egyrészt a fenntartók és a kórházak között kötendő szerződések is tartalmaznak biztosítékokat, így leszögezik, hogy melyek az alapfeladatok, s mennyit kell ezekre fordíta-