Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-21 / 44. szám
_L 1981 FEBRUÁR 21., SZOMBAT SMdm Felelős döntés Gyálon Jogutód nélkül felszámolták Jogutód nélkül felszámolták a Gyáli Nagyközségi Tanács építési és költségvetési üzemét. A veszteségvizsgáló bizottság tavaly áprilisban kezdte meg munkáját, a döntés pedig az októberi tanácsülésen született meg. Egyelőre nem ismeretes, hogy milyen anyagi következményei vannak az ügynek, ám az már most is látható, hogy a különböző intézkedések hatására sikerült az adósságot az eredetinél jóval alacsonyabb szintre szorítani. Pontos adatok egy hónap múltán állnak majd rendelkezésre. A költségvetési üzem feladatainak nagy részét 1987. január 1-jétől a tanács szakigazgatási szerve, illetve a ga- mesz vette át. Három vezető 1 A nagyközségi tanács a helyi pártbizottság egyetértésével határozta el a szanálást. Mint ahogy annak idején, 1980-ban közösen szorgalmazták az ÉKÜ megalakítását is. — A falu fejlődése a 80-as évek elején kívánta meg, hogy létrehozzunk egy olyan szervezetet, amelyik vállalkozhat kisebb-nagyobb beruházásokra, ellátja a szemétszállítást, a park- és temetőfenntartást — mondja Gazdik Istvánná tanácselnök. — Hirtelen sok olyan tennivaló akadt, amely- lyel a tanács nem, vagy csak a fizikai állomány megerősítésével tudott volna megbirkózni. Különösen a megfelelő építési kapacitás megszerzése okozott akkoriban gondot. — Hozzá kell tenni azt is. hogy mire az ÉKÜ megalakult, addigra rosszabbodtak a gazdasági körülmények — folytatja a tanácselnök. —, Ez azonban nem lehet mentség a gyenge teljesítményre. Veszteség ugyan 1986-ig nem képződött, de nyereség sem. És ami a nagyobb baj: az üzem nem volt képes ellátni azokat a feladatokat, amiért létrehoztuk. Problémák voltak például a szemétszállítással, amely eleve veszteséges tevékenység. Mérsékelni lehetett volna a kiadásokat, ha felemeljük a díjat, ám ennek költségeit nem akartuk az amúgy is anyagilag leterhelt lakosságra hárítani. Az építési munkák elvégzéséhez sem rendelkeztek elegendő tapasztalattal, eszközökkel. Nemegyszer külső vállalkozók bevonására is szükség volt. A személyi feltételeket sem sikerült megoldani. Pedig nem voltunk szívbajosok, két vezetőt is lecseréltünk. Megbíztunk egy harmadikat, akitől azt vártuk, hogy majd rendet teremt, ám ehelyett rövidesen felmerült a gyanú, hogy visszaéléseket követ el. Fegyelmi úton elbocsátottuk, ügyét a gazdasági rendőrség vizsgálja. Rossz ajánlat — Eleinte bizakodtunk, hogy rendbe jönnek a dolgok — mondja Kovács Antal, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Tisztában voltunk vele, hogy sok helyen mesterségesen pumpálják ezeket az üzemeket, annak érdekében, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Arra gondoltunk, ha feladatokat adunk, és segítjük azok végrehajtását, akkor az eredmény nem maradhat el. Ám a községnek nem volt annyi ereje, hogy az üzemet folyamatosan fejlessze. Nem tudtunk olyan munkát adni, amiből jól élhetett volna. Már korábban is felmerült, hogy szabad-e egy olyan szervezetet életben tartani, amelyik életképtelen. Van-e olyan feladat, amit csak az ÉKÜ tud elvégezni? Számba vettük, de nem találtunk olyat. Az üzem ugyanis szervezetileg nem tudott a kellő szintre emelkedni, nem alakult ki egy Ütőképes gárda. Verseny tárgyalásainkon sorra az ÉKÜ nyújtotta be a leg kedvezőtlenebb ajánlatokat. — Amikor az üzem megalakult, szűkében voltunk az építőipari kapacitásnak, most viszont rengeteg vállalkozó akad — folytatja a párttitkár. — Ez kedvező számunkra. Semmi sem indokolja tehát, hogy az EKÜ fenntartásával vállaljuk egy esetleges nagy' adósság kockázatát. Hogy olyan helyzetbe kerüljünk, amiből nem tudunk önerőből kimászni. A gazdaságpolitika is azt diktálja: a veszteséges tevékenységeket meg kell szüntetni. A községi pártbizottság végrehajtó bizottsága többször áttekintette a költségvetési üzem munkáját. Megerősítve — Felelős döntés áll mögöttünk — mondja Gazdik Istvánná. — Az apparátusi aol- gozoK, a tanácstagok alaposan tájékozódták. Töooen is apadtait olyanok, akik napokat, heteket töltöttek az üzemben, az okokat kutatva. Bizonyítván, hogy érzik feladatuk súlyát, felelősségét, hogy valóban a lakosság érdekeit képviselik, s nem a kívülállók szemével nézik a dolgokat. Megtehettük volna azt is, hogy pótoljuk a hiányzó pénzt, kisírunk egy kis támogatást a megyétől, es a szanálás után újra indítjuk az üzemet. A testület azonban egyhangú szavazással a jogutód nélküli megszüntetés mellett döntött. Miután a tanácsok egy ideje önállóan gazdálkodnak, úgy oldják meg a gondjaikat, ahogy tudják, ahogy a helyi sajátosságok megengedik. Mi így láttuk jónak. A lakosság nem fogja észrevenni a költségvetési üzem hiányát. A gamesz és a tanács műszaki csoportja megfelelő státusokat kapott január elsejétől ahhoz, ' hogy megnövekedett tennivalóit közmegelégedésre ellássa. K. L. Talán a minőség javítása segít Lesz elegendő takarmány Az utóbbi hetekben, hónapokban nagyon sok kisgazda feltette a kérdést: lesz-e megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány az idén, s ha igen, akkor milyen áron? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Nagy Jánostól, a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi osztályvezetőjétől. — Pest megye sajátos helyzetben van, mert az itt élő 3-3.5 millió ember jó része tart állatot, ám a takarmányt nem tudjuk megtermelni; így más megyékből és importból szerezzük be a szükséges mennyiséget. Az idén előreláthatólag mind a nagyüzemek, mind a kisgazdaságok igényét ki tudjuk elégíteni, sőt tartalékaink is vannak. Ez azért szomorú, mert a felesleg az állatállomány csökkenéséből, illetve a helytelen takarmányozásból adódik. Programozás Diűsdon Befejezték a számítógéppark telepítését a Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárában. Jelenleg az IBM komputerek programozása tart, ez elkészülte után az okos berendezések segítik a gyár termelésének irányítását, elvégzik a készletnyilvántartást, valamint kiszámítják a termelő gépek hasznos üzemóraszámát is. Miként csapkodtak az indulatok lángnyelvei Eüesi a körben elmondhatom Panaszkodott égy vezető, de magánemberként. Képzeljem el, hogy miként járt: meghívták egy szombaton tartandó értekezletre és beültetik az elnökségbe. Ez utóbbit tartja istencsapásnak,' mert így nem küldheti el egyik helyettesét sem, azoic már nem illené- nek oda, meg aztán utólag magyarázkodnia kellene távolmaradása miatt. Megjelenési arány Dicséretére legyen mondva: fegyelmezetten ülte végig a szombat délelőttöt ott az emelvényen, arcáról sem feszült figyelem, sem unalom nem tükröződött, egyszóval megjelent, ott volt. Közben elmúlt egy év azóta, s arra a kényes kérdésre, hogy jóvátehetetlen veszteség éri-e a megye közéletét, ha ott azt az értekezletet meg sem tartják? — nem mernék határozott igennel válaszolni, bár azt készséggel elismerem: az értekezlet megtartásáért felelős tisztségviselők megkapták volna valamely más értekezleten a kemény bírálatot. Az utóbbi időben a hivatalos összejövetelek szervezőit akkor sajnálom a legjobban, ha ezen eseményeken kitüntetések átadására is sor kerül. Ahány kitüntetendő személy, annyiszor kell válaszolni a drámai kérdésre: jön-e, itt van-e? Mert bizony egyre többen nem jönnek el átvenni jelvényt, oklevelet, pénzjutalmat, majd megkapják otthon, utólag. A rendezők tűni. Ettől pedig nem lehet eltérni. Másrészt meghatározzák a minőségi követelményeket is — milyen legyen a gondozás, az ápolás, az élelmezés —, s ezeket az eddiginél sokkal gyakrabban és alaposabban fogják ellenőrizni. Tehát a lényeg: a betegellátás és környéke egyfajta védő- burkot kap, és csak a burkon túl „szabad a vásár”, a kiegészítő tevékenységeknél. (S egyfajta biztosíték az is: az új gazdálkodási módnak nincs a beteg ..háláját” helyettesítő eleme, tehát a gyógyítók, az ápolók, ez irányú érdekeltsége változatlan marad. A szerk.) A gmk - jó bolt lett — Hogyan fest ez a gyakorlatban? Nyéki László, a váci Szönyi Tibor Kórház gazdasági igazgatója. már tapasztalatokról is beszél: — A Higiénia gmk — hét tagja fest, mázol, tapétáz — még 1983-ban alakult nálunk, a Transztechnika gmk — 17 kőműves, szerelő, szakiparos a tagja — egy évvel később. A két intézeti gazdasági munka- közösség az elmúlt 3-4 évben 5-6 millió forintot takarított meg a kórháznak, s a tagjai átlagosan évi 80—90 ezer forinttal kerestek többet. Míg a többi kórházban a fizikai dolgozók körében nagy a vándorlás, nálunk évente legföljebb egy-két ember cserélődik. Ezen túl a Higiénia gmk a kórháztól veszi az anyagokat, a külső munkához is, 25 százalékkal többért, mint amennyiért a kereskedelmi forgalomban kapná, viszont nincs gondjuk a beszerzésre. A Transztechnika az adóköteles jövedelmének 6 százalékát fizeti be a kórháznak. Két éve vezettük be: saját fogászatig ép-műszerészt alkalmazunk, s ő a külső munkáival megkeresi a mi 12 gépünk karbantartásának költségeit. Hasonlóan dolgozik egy irodagép-műszerész is. — Mik a terveik? — Három év alatt 900 millió forinttal gazdálkodunk, de ebben benne van a fejlesztési 110 milliónk jó része is, amiből élelmezési üzem-rekonstrukció és étterembővítés, új központi sterilizáló, infúziós labor és gyógyszertár, továbbá 50 személyes nővérszálló készül. A gépparkot is szeretnénk fejleszteni, 17 éves a kórház, a berendezések jó része elavult, A cseréjük üteme attól is függ, mikor menynyit tudunk megtakarítani, keresni. A felújításokat, a beruházásokat saját hatáskörben szeretnénk folytatni — mi választunk tervezőt, kivitelezőt, mi ellenőrzünk —, s ezenkívül tervezzük a "mosodai gépek jobb kihasználására egy újabb gmk szervezését. így a mosoda két műszakban dolgozhatna, külső megrendelésre is. Jelenleg tárgyalunk a gödi Duna Menti Tsz-szel, hogy bérmunkát találjunk az alkoholbeteg-gondozó részlegen ápoltak foglalkoztatására. Talán az iméntiekből is nyilvánvaló: nem a gyógyszeren, a vizsgálatokon, a tisztaságon, a fertőtlenítésen vagy az élelmezésen fogunk keresni... Mosléknak túl drága — Pedig az élelmezésen is lehet spórolni — mondja dr. Szabadfalvi András, a kere- pestarcsai kórház főigazgató főorvosa. Hogy miként? Végeztek itt egy kísérletetj s azt találták, hogy ahol a betegekkel megbeszélte a dietetikus, mit egyenek, s naponta választhattak többféle közül, ott az egy főre jutó ételmaradék csupán havi 1.8 kg volt, míg a kontrollcsoportban majd a háromszorosa, 4,3 kilogramm. S ha azt vesszük, hogy az egészségügy naponta több mint félmillió adag élelmet állít elő, s ennek egyötöde a moslékba kerül — van min takarékoskodni. Ennek tényleg nem látja kárát a beteg. Aminthogy annak sem: amikor lehet, röntgen helyett ártalmatlan ultrahanggal vizsgálják ugyanolyan, vagy jobb eredménnyel — olcsóbban. S annak sem: a laboratóriumi elemzést nem egy deci. hanem csupán alig fél kémcső- nyi vérből, sokkal kevesebb vegyszerrel, de pontosabban, automata diagnosztikai gépekkel folytatjuk. És lehet spórolni például a fűtésen is, ha van (szeretnénk, ha lenne) automata hőérzékelő hálózat ... — Ezek, ugye, nem a legnagyobb tételek? — Nem. A mi elképzeléseink között szerepel, hogy a kórház infúziós laboratóriuma eladásra is termeljen, szeretnénk értékesíteni a hőközpont feleslegét, például úgy, hogy az üvegházunkban vágott virágot termesztünk, s a rehabilitációs foglalkoztatónk — nyomda és könyvkötészet — is vállalhat bérmunkát. Megoldjuk házilag a védőruhamosást. s változtatunk az élelmezésén. Ezt eddig csak a nyersanyagnormára figyelve oldották meg: olcsóbb földesáruból, sok munkával és energiával készült az étek. Most az is elképzelhető, hogy ugyanannyi pénzért, vagy kevesebbért, akár mirelitből főzzenek. Tény, hogy az első időszakban éppen a költség- elemzés adja majd a legtöbb munkát e kísérletben. Aránytalanságok, értelmetlen kötöttségek jellemzik manapság az intézményi gazdálkodást, s nem csupán az egészségügyben, hanem az iskoláknál, művelődési házaknál is. Ilyen a bázisszemléletű költségvetés, mely mindig az előző esztendei összeg valahány százalékával toldja meg a következő évit. Így megőrzi s tovább torzítja a hajdanán, ki tudja, miért létrejött különbségeket. Ilyen az is, hogy — a kórházaknál maradva — az ágyak számához mérik a költség- vetés nagyságát, s nem a feladathoz. Márpedig, ahogyan a kerepes- tarcsai kórház vezetője is mondja, azonos ágyszámú osztályokon kétszer annyi a nagy költséggel gyógyítható infarktusos beteg, ha kétszer annyian élnek az osztály felvevőkörzetében. S nem árt figyelembe venni azt sem, mekkorák az egyéb teendők: mennyi szűrővizsgálatot szerveznek, vállalnak-e többletet a gondozásban, a speciális programokban, mint a pacemaker-beültetés, vagy egyes vizsgálóéi járások meghonosítása. Hiszen ezek sincsenek ingyen. Bizony bonyolultabb, de talán hatékonyabb — igazán gazdálkodni. S hogy lehet-e? Három év múlva erről többet, fogunk tudni. Vasvári G. Pál lajdonképpen nem is attól tartanak, hogy nem jönnek el, hanem attól, hogy távolmaradásuk nem derül ki egyértelműen idejében. Mondjuk, valaki elkiáltja magát: itt van Kiss Jóska, csak kiment. Felolvassák hát Kiss József nevét, de utána hosszú, néma csend. „Külföldön van!”, „Beteg!”, „A rossz útiviszonyok miatt!” — ' ilyen mentőövek röpködnek a hátsó sorokból, s bár senki sem hiszi el, úgy tesz mindenki, mintha elhinné ezeket az állításokat. (Jaj, de rafinált az újságíró, így írja a tudósítását: ezek és ezek ilyen és ilyen kitüntetéseket vehettek át; ebbe a „vehettek át”-ba minden belefér.) Tanácsülésen vagyunk, helybeli ismerősöm elégedetten dörzsöli a kezét: ez igen, a megyei vezető előtt nem vallunk szégyent, az ötvenöt tagú testületből negyvenötén itt vannak, igen jó most a megjelenési arány! Azt hittem, tréfál, de mikor az első szünetben láttafh, hányán ülnek be személygépkocsijukba, s miként alakul ki a barátom számára megszokott létszám, már nem tételeztem fel semmi humorizálást. A lényeg elsikkad Néhány nap múlva hallottam a városban, hogy az egyik tanácsi tisztségviselő milyen nagyszerű felszólalást produkált. Valóban. Minden papír nélkül, szép körmondatokban, érzelemgazdagsággal szólott arról, hogy a műemlék szobor helyreállítását ha most is elhalasztják, akkor a következő években már csak a kő- omladékot kell a helyéről eltakarítani. Hatásos beszéd volt, de nem annyira, hogy a költségvetésben — , amelyet egyhangúlag megszavaztak — egyetlen fillért is előirányoztak volna e műemlék megmentésére. Egy vállalat párt-végrehaj- tóbizotrtsági ülésén azon kesereg a felszólaló, hogy a testületi értekezletek résztvevői nem az elfogadott határozatok magyarázására, s e határozatok végrehajtásának szervezésére fordítják energiájuk nagyobb részét, hanem annak kiszínezett bemutatására, hogy ki mit mondott, a vitában ki mit vágott a másik fejéhez, miként csapkodtak az indulatok lángnyelvei, meg aztán ők fenntartják most is azt a véleményüket. hogy a határozat rossz, kár erőlködni. Tény, hogy az effajta kiselőadásokra egyik folyosón sem kell toborozni a hallgatóságot. S mert van ilyen tapasztalat — hogy tudniillik a lényeget, a fontosat, nehezebb „eladni”, mint .az intimitásokat —, sok ilyen-olyan szervet képviselő, hivatalos előadó is szívesen táncol ezen a parketten. Ebben a körben elmondhatom, elvtársak — nyitánnyal bájolják el a hallgatóságot és „beavatnak” a társadalompolitikai folyóiratokban már régen megjelent, „bizalmas” adatok ismeretébe, de oly módon, hogy a mélyebben gondolkodó ember riadtan kérdi magában: az előadás meghirdetett célja és eredménye között lehetséges-e tátongóbb szakadék? A tetszésnyilvánítás viszont azt a látszatot kelti: ez egy jó értekezlet -volt. S akik néhány ilyen, olcsó eszközökkel sikeressé tett összejövetel részesei voltak, unalmasnak fogják találni az olyan munkásgyűlést, ahol a konkrét és nagyon is prózai tennivalókról folyik a véleménycsere. A forma sokszor feledteti a tartalmat. Ha veszünk példának, mondjuk, két párttaggyűlést, s az egyikről azt halljuk, hogy ott volt három gondolatokban gazdag, progresz- szív javaslat, a másikról meg azt mondják: elhangzott tizenkilenc felszólalás, biztos, hogy az utóbbit véljük aktívnak. Pedig lehet, hogy csupa „én is azt erősíteném, amit az előttem szólók mondtak” típusú mondatokból állt mind a tizenkilenc felszólaló közölnivalója. ' Formális részvétel Az értekezlet szó ma már a* emberek többsége számára az idöpocséklás képzetét kelti, sajnos. Pedig egyre bonyolultabb társadalmi és gazdasági életünk nélkülözhetetlen alkotóelemei, ha tartalmuk a gondolatok és cselekedetek összehangolása, a tettek irányának megszabása, s az el nem végzett munka miatt szükséges szigorú számonkérés. Az a jó értekezlet, amelynek végén mindenki azzal a közös elhatározással áll fel az asztaltól; hogy holnaptól mindannyian ezt fogjuk mondani és ezt fogjuk csinálni. S főként a cselekedeten legyen a hangsúly! A hivatalosan mondott és írott szavakat semmi sem értéktelenítheti el jobban, a szavak hitelét semmi sem foszlathatja semmivé gyorsabban, mint a nagy gar- ral meghirdetett cselekedetek elmaradása. Valami módon fokozni kellene az értekezletek résztvevőinek a felelősségét. Ne legyen testületi tag, akinek a helye rendszeresen üresen marad a tanácskozás asztalánál. S ha jelen van, követeljék meg tőle a döntések képviseletét az intimpistáskodás helyett. Időről időre fel kellene tenni magunknak a kérdést! volt-e gyakorlati haszna valamely értekezletünknek? Ha nem, akkor legközelebb dolgozzunk helyette, vagy formájában és tartalmában alakítsuk át úgy, hogy amikor az elnök azt mondja: „elvtársak, akkor kezdjük meg vagy folytassuk a munkát”, ez ne üres szónoki formula, hanem. valóságot kifejező felszólítás lehessen. Még mindig túl sok a célját tévesztett értekezlet, eredményeink ezt szemléletesen jelzik. Valóságos kis értekezletek százai zajlanak a munkahelyeken, s azokon nagyon sok alkalmi felszólaló elmondja, mit miért nem lehet megcsinálni. Vigyázzunk, ezeknek a magyarázkodóknak a hangoskodása ne zavarhassa túlságosan azokat, akiknek az ilyen felszólalásokhoz se hajlamuk, se idejük nincs, mert szorgosan dolgoznak! Cseri Sándor
