Pest Megyei Hírlap, 1987. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-19 / 42. szám

Kertbarátkor Szakkönyvek és mérgek A B. Tóth Ferenc kertba­rátkor napokban tartott klub- foglalkozásán a mezőgazdasá­gi könyvhónap szakmai köny­veit ismertette Csikai Pál, hozzátéve, hogy az érdeklő­dők a helyi könyvesboltban megtekinthetik és megvásá­rolhatják azokat. Szabó Dénes hangsúlyozta: a télvégi lemosó permetezés az egész évi sikeres védekezés megalapozása. A gyümölcs­fák permetezése mellett a sző­lő permetezésére is felhívta a figyelmet. Szőlőatkák és egyéb kártevők ellen ajánlja a mész- kénlé, s sárgaméreg, illetve az Ágról valamelyikével való per­metezést — rügyfakadás előt­ti időben. Az új növényvédő szerek közül ismertette a japán gyártmányú Kasumin nevű újabb szert, ez lisztharmat el­len hatásos. A Szandofán szisztematikusan felszívódó, lisztharmat- és gombaölő szer. A Dimilin 21 napig hatásos rovarölő szer, amelyből 4 de­ka kell 1 hektoliterhez. A réz­tartalmú permetezőszerek fon­tosságára is felhívta a figyel­met, azzal a megjegyzéssel, hogy a gyömölcsfaolajjal vagy Agrollai történt permetezés után 10 nap múlva használ­hatjuk a réztartalmú vcdeke- zőszert. Mini hajtatóház Harminckét palánta felne­velésére alkalmas, pvc-fóliá- bói készült, kis hajtatóház so­rozatgyártását kezdi meg á Hungária Műanyagfeldolgo­zó Vállalat szombathelyi gyá­ra. Az áttetsző tetejű mű­anyag doboz és a belőle ki­emelhető betét, amelybe a földet töltik, 'több idényben, is felhasználható. Praktikus ki­alakítása, jó mikroklímája ré­vén nemcsak a házikertek pa­lántaszükségletének előállí­tására alkalmas, hanem jól használható nagyüzemi kerté­szetekben is. Az eddig gyártott félezer mintadarab alapján máris ér­keznek a megrendelések, a szombathelyi Kertész Tsz egy­maga tízezret igényelt az új termékből. A növénynevelés­hez használt műanyag tálcá­kat és betéteket eddig külföld­ről vásárolták a kertészek. A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM 1987. FEBRUÁR 20., PÉNTEK Körösi tavasz 1987 Magas színvonalú rendezvénysor A város kulturális élete néhány esztendeje tavasszal ünnepélyesebb, mozgalmasabb. Kitalálták, létrehoztak a Körösi tavasz elnevezésű eseménysort, amelyben az addigi, jól bevált rendezvények ismétlődnek, de új el­gondolásokat is kipróbálnak. Milyen tervek készültek 1987-re? Erről, kértünk tájékoztatást dr. Bellámé. Hor­váth Cecíliától, a művelődési osztály munkatársától. Hét rendezvényt szerepelte­tünk a programok között, van­nak visszatérők, s vannak tel­Az ember szeret játszani Hová lett a régi szenvedély? A hatvanas évek elején, közepén szűkebb pátriánkba látogató filatelista minden bi­zonnyal otthonosan érezte ma­gát nálunk. Bízvást nevezhet­tük akkoriban Nagykőröst ä bélyeggyűjtők városának, jó­formán minden ötvenedik házban hódolt valaki — oly­kor' az egész család — e szép, és fölöttébb hasznos szórako­zásnak. És akkor még nem Is mondtunk sokat, hiszen a hajdani bélyeggyűjtő kör — amelynek jobbára felnőttek voltak a tagjai — adatait vet­tük viszonyítási alapul. Márpe­dig jól emlékszem, hogy ab­ban az időben a kis- és nagy­diákok körében is kincsnek számítottak az eldobott borí­tékokról, képeslapokról meg­mentett színes lapocskák. Fagy a tagság Az egyetlen, dé tekintélyes létszámmal rendelkező klub idővel apadásnak indult. Az akkori tagok egy része új kö­röket alapított szerte a város­ban. Jelenleg több mint fél- tucat, felnőtt és ifjúsági klub tömöríti a bélyeggyűjtőket. Néhol több is működik egy fedél alatt, mint például a konzervgyárban, az Arany Já­nos Általános Iskolában. Az áfész klubja 45 tagot számlál, de figyelmet érdemel a Tol­di és a Rákóczi iskolában ta­lajra kapott szenvedély is. A mozgásból ítélve úgy tű­nik, mintha megsokszorozódo:t volna a körösi filatelisták száma, ám sajnos ennek ép­pen az ellenkezője igaz. Ha összevetjük a jelenlegi szemé­lyi bázist a 25-30 évvel ez­előttivel, kiderül, meg sem közelíti azt. Az „anyaklub”, vagy hivatalos I elnevezéssel a Mabéosz 408-as számú vá­rosi köre is csak száz taggal dicsekedhet, sőt úgy néz ki, ők is tovább fogynak, jó, ha év végéig nem csökken 90 alá a taglétszám. Nem véletlen, hogy a mi­nap összehívott szokásos év­záró-évnyitó közgyűlésen, im­már ki tudja hányadszor az elmúlt évek alatt, ismét fel­vetődött az égető kérdés, mi az oka, és miként lehetne megállítani, visszájára fordí­tani ezt a folyamatot. Nos, nyilvánvaló} hogy a klubtagság megfogyatkozása egyben a filatelista mozgalom egészének hanyatlását jelzi. Az életmód, a szemléletválto­zás egyenes következménye­ként, a potenciális utánpótlást jelentő fiatalság körében so­kat vesztett népszerűségéből, sokkal kevesebb gyereket ra­gad magával e sajátos gyűj- tőszenvedély, mint akár 10-15 éve. De van itt más probléma is. A tényleges gyűjtők beszerve­zését a diákok köréből nehe­zítik bizonyos . megkötések is, mint az átigazolásokat — pél­dául bejárók, kollégisták eseté­ben — feltételekhez kötő — különböző kritériumok. Ámbár alighanem ez a kisebbik gond, a fő baj az, amire már előbb is céloztunk, hogy kevés a gyűjtő, azoknak jó része pe­dig nem apellál a szervezett együttműködésre. Kijutni a kátyúból A passzivitás sajnos a klu­bokon belül is megmutatkozik. A 408-as körnek például leg­feljebb 30 olyan tagja van, akik bevonhatók a közös mun­kába, a többiek jóformán egész évben távol maradnak a csoporttól. Mindez természete­sen kihat a klubélet tartal­mára, a kapcsolatokra. Az el­múlt évben nem bővült a he­lyi körök közötti együttműkö­dés; kiállítást, bemutatót nem szerveztek, egyedül talán az agárdi gyűjtőkkel való talál­kozást, a velük való tartalmas eszmecserét és néhány érde­kes gyűjtemény felvonultatá­sát emelhetjük ki a múlt év esemény telenségéből. Akik figyelemmel kísérték a rádió korábbi 168 óra című adásait, azok tudják, hogy a filatelisták ebbéli göndjai .nemcsak helyi jelenség, or­szágos viszonylatban is pan­gás tapasztalható. A 408-as számú kör tagjainak kikristá­lyosodott véleménye, s ezt más klubokban is mondogat­ják manapság, hogy elsősor­ban a szövetség irányító munkájának javításával, egy magasabb szintű vezetőségi pozíció megteremtésével lesz képes a mozgalom kijutni a kátyúból. Egyszóval, vissza kell szerezni a magyar filaté- lia régi tekintélyét. De ha már revíziót csiná­lunk, érdemes más területen is szétnézni. Vannak, akik az anyagiak megcsappanásában látják a stagnálás egyik okát. Ezen, mondjuk, lehetne vala­micskét vitatkozni, hiszen a bélyeggyűjtés, mint bármely más hobbi, mindig is költsé­gekbe verte a bélyegek szerel­meseit, néha bizony komoly kiadásokba, de alapvető célja ennek elenére sem az érték­halmozás, hanem a gyönyör­ködtetés. Kinek privilégiuma ? Ám az is igaz, hogy hiába próbáljuk manapság szűkre- szabott zsebpénzű gyerekeink­nek tudatába plántálni a bé- lyeggyűjtés nagyszerűségét, amikor immár busás hasznot leső magánkereskedők serege sajátítja ki a bélyegforgalom jelentős hányadát. Miért nem a posta, a Mabéosz privilé­giuma ez? Hiszen édesgyer­meküket, a bélyeget, ők nem a nyerészkedés vágyából hoz­ták a világra, és emelték naggyá... My. J. jescn újak is. Ezek közé tar­tozik mindjárt az első is. Már­cius 2-án az Arany Jánosról elnevezett általános iskolák, úttörőcsapatok küldötteinek találkozójára kerül sor. A ren­dezvény célja elsősorban a ha­gyományápolás, hiszen ahány hely, annyi szokás, annyi ün- neplési, megemlékezési mód járja. Mindegyik részvevő nyerhet vele, ha saját hagyo­mányrendszerét másutt már bevált ötletekkel felfrissíti, gyarapítja. A találkozón bizo­nyos kulturális elemeket is találhatunk majd, hiszen sza­valóversenyt is rendeznek. A Körösi tavasz talán leg­rangosabb .eseményének a 11. nagykőrösi grafikai tárlat ígérkezik. A fiatal művészek­nek egyre több kiállítási le­hetőségük kínálkozik, tehát ennek fényében még inkább jelentősnek értékelhető, hogy a két évvel ezelőttihez képest mintegy másfélszeresére nőtt azoknak a száma, akik jelent­keztek alkotással. Ellőzsűrizés­re 54 alkotó küldte el művét. Ez egyértelműen a tárlat rangját mutatja. x Érdekesnek ígérkezik az is, hogy a március 27. és április 12. közötti tárlattal szinte egy időben Kéri Imre alkotásait tekinthetik meg az érdeklő­dők az Arany János Művelő­dési Központban. Kéri Imre az első tárlat nyertese, így ki­állítása lényegében annak ju­talma. Ezek az alkotások na­gyon érdekesek, bizonyára vi­tát váltanak ki — de ahhoz, hogy ezt. megtehessük, persze meg is kell néznünk ezeket... A körzetben a legnagyobb érdeklődéssel —* elsősorban a pedagógusok — a körzeti pe­dagógiai napok megtartását várják. Ez nem csoda, hiszen ekkor már hagyományosan színvonalas, a megszokott to­vábbképzésektől teljesen elütő Ifarsang idején elgondol- ' kozhatunk a tánc fontos­ságáról. Mert bizony fontos az. Nem mindegy, hogy bot- lábú-e a leány vagy a legény. Ma már persze a tánc is más. A leány és a legény egymásra találása szintúgy. Sok. alka­lom adódik iskolákban, KISZ-ben, miegyéb helyen. A diszkóban hangulatvilágítás, viliódzó színes fények, fülsi­ketítő zenebona. Egy kis vo- naglás, karlóbálás, térdmozgás elég is a tánchoz. Senkiről se derül ki, botlábú-e. van-é fü­le a zenére, vagy ezek a han­gok is olyanok néki, mint a légkalapács csattogása. Bez­zeg régen, amikor még a népi hagyományok szerint mentek a dolgok, akkor aligha lehe­tett megbújni a félhomályban, vonaglással elmismásolni a botfülűséget, a lábak bénasá­gát. Akkor sem voltak egyfor­mák se a legények, se a lá­nyok. Aki. szépen tudott tán­colni, arra fölfigyeltek a le­gények. Mind azzal szerette volna ropni. A lányok szintén olyanra vágytak, aki tudja járni. Nem falábú, aki csak tolja maga előtt a nőt. Sok ilyen ember volt, olvasom a Kartal táncélete című füzet­ben. Egykori kartali leányok, legények mondják el, hogyan is volt. Ezek a falábúak, em­lékezik az egyik asszony, csak lökdösődtek jobbra-balra, tol­ták maguk előtt a nőt, tapos­tak, mint a liba. Nem táncolt, Jegyzet la már más táncok járják nyomatékosa az emlékező, csak taposott, mint a liba, amikor tojni akar. Ezek a taposok azonban egész mást akartak. Társaik­kal együtt. Mindegyik akart valamit, a könnyed lábú, jó fülű. és a taposó is. A leg­szebb lányt, a leghetykébb le­gényt akarták. S mind meg is találta. Elkelt a legszebb, leg­hetykébb? A maradékban me­gint akadt legszebb, leghety­kébb. S ez így ment az utol­só szál legényig, leányig. Eb­ből azért nem szabad arra következtetni, hogy akkoriban minden tökéletes volt. Szép sorjában egymásra teltek, égy- bekeitek, s megkezdték páros életüket, oly ßzoros egyetér­tésben, mint a táncteremben. , Farsang után hamarosan nem számított, milyen a fül, a láb. Mármint a tánchoz. Akkor már nem azt figyelték, ki hogyan ropja, hanem tud-e kenyeret sütni, ehető leb- bencslevest főzni, kapálni, ta­karos rendet kaszálni, zsákot a padlásra, pincébe vinni. Manapság is körülbelül így van ez. Kijőve a félhomályos diszkókból, párba rendeződve egyre kevésbé számít, ki tud több féldecit fölhajtani. Mert mostanában, amikor ilyen semmi táncokat vonaglanak, amelyekben lehetetlen kitűn­ni, valami másban kell. Szóval most azt nézik, ki mennyit bír inni. S milyen hosszú a cigarettája. Amikor aztán hazaviszik a zsákmányt a lányok, akkor szeretnék ki­fordítani a bőréből. Azontúl ne i&yék, s ha maga nem szívja esetleg, akkor arról is szokjék le a fiú. Hozzon mi­nél több pénzecskét, kezdjen hozzá egy nagy háznak az építéséhez, hét végén pedig ko- cstkázzanak kies helyekre. Vannak követelményeik a fiúdnak is. Abban megegyez­nek a régiekkel, hogy szeret­nek enni. Alig mutatnak ' ta­pintatot, ha valami löttyöt tesznek eléjük az asztalra, a főzeléket pedig alig tudják megkülönböztetni a levéstől. A legszebb lánytól a legjobb ételt várják. Ez ritkán jön össze. /V; hát amikor a tánc a leg- fontosabb az ember éle­tében, akkor ilyesmivel nem törődik. Jobb is így. Abszolút mérce különben sincs a pár kiválasztására. Hát akkor mi­nek gyötörjék magukat, ami­kor lehet ropni, avagy vo- nagláni a diszkó sötétjében. K. P. hangú előadásokat kísérhetnek figyelemmel, ráadásul gyakor­ló társaik szájából. Április 6— lt. között tartjuk ezt a ren­dezvényt. Hetedikén lesz a felolvasó üíés — ezen a díj­nyertesek adnak elő pályázati anyagukból. Kilencedikén a Budapesti Tanítóképző Főisko­la a vendégünk, végül 11-én a Cifracsárdában tartjuk az immár hagyományosnak te­kinthető pedagógusbált, Tavaly nagy sikert aratott a György-napi vásár, csaknem, húszezer ember látogatott ki. Április 26-án reggel 6 órától tart majd a vigasság, lesz nép- művészeti vásár, bábelőadás, népzenei és néptáncműsor. Május 10-én az Arany János Művelődési Központ ad ott­hont az országos úttörő vonós- zenekari verseny Pest megyei válogatójának. A múzeum minden eszten­dőben érdekes tanácskozást szervez, nincj ez másként az idén sem. Május 14—16. között tartják Az Alföld építészete című előadássorozatukat. Végül a hagyományosan leg­sikeresebb rendezvény zárja a Körösi tavasz eseményfolya­mát. Május 30-án tartjuk a városi gyermeknapot — fejez­te be a tájékoztatást dr. Bel­lámé Horváth Cecília. B. O. Gyümölcsfák metszése Február 23-árit hétfőn este 6 órai kezdettel tartja soros összejövetelét a B Tóth Fe­renc kertbarátkor. Ezúttal a gyümölcsfák metszéséről lesz szó, Úcsai József agrármérnök vezeti az érdekesnek ígérkező beszélgetést. Irodalmi karnevál Az ifjúsági klubbázban feb­ruár 21-én. szombaton délután 3 órai kezdettel rendezik meg azt az irodalmi karnevált, amely jelmezes, táncos össze­jövetellé fog alakulni. A szer­vezők — vagyis a művelődé­si központ és a könyvtár — remélik, hogy lesznek olyan jelmezek is, amelyeket érde­mes díjazni. Erre komoly ösz- szeget szánnak. Kiáiülás Február 21-én,, szombaton, 11 órakor nyílik meg a Holló László festőművész születésé­nek 100. évfordulója tisztele­tére rendezett grafikai kiállí­tás. A megnyitót Bihari Jó­zsef mondja, majd Csonka Ilona balladát szaval, s az Arany János Gimnázium ka­marakórusa dalokat ad elő. Mozi, színház A nagyteremben Három férfi, egy mózesko­sár. Színes, szinkronizált fran­cia filmvígjáték. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben Gyertek el a névnapomra. Színes magyar film, fél 6-kor. Az Erdei Ferenc Művelődé­si Központban, este 7 órakor: A velencei kalmár. Jászai Ma­ri -bérlet. A Kamaraszínházban, este 7 órakor: Villámfénynél. Kele­men László bérlet. Bemutató előadás. Ä szolnoki Szigligeti Szín­házban, este 7 órakor: Csár­dáskirálynő, Sporthírek Nagy mérkőzés volt Kosárlabdásaink újabb baj­noki találkozóikra idegenbe utaztak. NB I-es férfiak: Alföldi Olajbányász (Szol­nak)—Nk. Kgy. Kinizsi 97-32 (46-42). Nk.: Horváth (8), Szir­mai (18), Karagits (21), Bútor (10), Simon S. (8); csere: Ko­vács (17). A több mint ezer fanatikus szurkoló a kezdés előtt papíresővel és más meg­nyilvánulásával sajátos han­gulatot keltett a pályán és a nézőtéren egyaránt. Betegség miatt a kulcsjátékos dr. Sat- gót nélkülözték a körösiek a fontos mérkőzésen. Ennek el­lenére jól kezdtek, a hátul sokszor jól megszerzett lepat­tanó labdákkal támadásaik vé­gén elég pontosan dobtak. A 8. percben 19:18-at, a 11.-ben 23:23-at mutatott az ered­ményjelző. Jó pozíciójátékkal a 14. percben 32:25-re vezetett a Kinizsi. Ezután a vendéglátók nagyon koncentráltak,' a nagy iramban és küzdelemben pon­tosabban dobtak. Szünet után mindkét csapat jól védekezett (a vendéglátók sokszor túl ke­ményen és alattomosan is), nagy és izgalmas volt a küz­delem, s kimondotan jó a já­ték. Sajnos, a szolnokiaknak ekkor szinte minden sikerült a nagy mérkőzésen. A vere­ség ellenére a körösieknek is dicséret jár a második játék­részben nyújtott teljesítmé­nyéért. A B-csoport állása az utol­só nyolc mérkőzés előtt: 1. Dombóvári VMSE 2. Pécsi Vasutas 3. Kecskeméti SC 16 10 4. Ganz-MAVAG (Bp.) 17 9 3. Alf. Olajb. (Szolnok) 16 9 6. Somogy Megyei A ÉV 16 13 3 1536-1394 29 16 10 6 1527-1432 26 6 1322-1275 26 8 1490-1329 26 7 1045-1469 25 (Kaposvár) 16 7. AR Építők (Székes­fehérvár) 17 8 Nk. Kgy. Kinizsi 17 3, Honv. Táncsics SE (Kaposvár) 17 8 8 1392-1402 24 6 11 1483-1431 23 6 11 1387-1307 23 5 12 141S-1Í68 22 10. H.-mezővásárhelyi SVSE 16 6 10 1321-1384 22 Február 21-én, 16.30-tól a Petőíi-tornacsarnokban a pé­csiek elleni mérkőzésre minél több szurkolót várnak és jő lenne, ha zúgna a „ljajrá, Ki­nizsi!”. A rájátszásban 7—10. és a 8—9. helyezettek két győ­zelmiig játszanak a kiesés el­kerüléséért. A kisebb helye­zési számúak lesznek először a pályaválasztók." Néni mind­egy, hol mérkőznek majd a felek először „tiszta lappal” egymással. Alföldi Olajbányász ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi 94-76 (53-44). Nk.: Simon I. (1), Módra (23), Pásztor (38), ifj. Ábrahám (10), Szóké; csere: Tóth (2), Borbély, Frutus, Reggel (2). Az első félidő 12. percéig jól tartották magukat a körösiek (27:27). Ezután az ellenfél pontosabban dobott és ez dön­tölt. Nk. Kgy. Kinizsi II.—Kecs­keméti SC serdülök 2:0. Az 1986/87. évi Bács-Kiskun me­gyei felnőtt férfibajnokság ta­vaszi első fordulóbeli mérkő­zésére a szomszéd városbeliek nem érkeztek meg a Petőfi- tornacsarnokba és így a 2 pont játék nélkül a körösieké. A Bács megyei úttörő fiú bajnokságban, Kecskeméten: Kecskeméti SC II.—Nk. Kgy. Kinizsi II. 50-14 (34-2): a nemrég alakult körösi tarta­lékcsapat a vártnál dereka- sabban helytállt; legjobb do­bó: Aszódi (6). A Nk. Kgy. Kinizsi II.—Kiskunfélegyházi Lenin Tsz SK találkozót az el­lenfél lemondta, így a 2 pont 2:0-lal a kinizsiseké lett. PÉNTEKEN Karate. Petőfi-tornacsarnok, 16.30: meghívásos felnőtt és junior kyokushinkai verseny (Kecskeméti GAMF, Szegedi OTE, Ceglédi' Tornacsarnok KK, Nagykáta és Nagykőrösi Arany Tsz SE kyokushinkai karateklub sportolóival). s. z. SSN 0133-2708 (Nagykörös! Hírlap!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom