Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-07 / 5. szám

1987. JANÜÄR 7., SZERDA 5 A koncertmester kapta Ferencsik-emlékdíj Január 18-án Senne nyolc­vanesztendős Ferencsik János, az Operaház és az Állami Hangversenyzenekar két éve elhunyt főzeneigazgatója. Vi­lághírű karnagyunk tiszteleté­re alapította örököse a Feren­cs: k János-emlékdiíjat, amelyet évente váltakozva ítélnek oda az Állami Hangversenyzene­kar, illetve az Operaház egy- egy zenekari művészének: an­nak, aki mind művészi telje­sítménye, munkássága, mind pedig emberi magatartása alapján a leginkább méltó er­re az elismerésre. Az idén első alkalommal ítélték oda a díjat. Az ünne­pélyes átadásra tegnap délben került sor az Országos Filhar­mónia épületében. Az emlék­díjat Dőry Zoltán, az ÁHZ el­ső koncertmesterének Ko­vács János, a Filharmónia művészeti vezetője nyújtotta át Emlékezés Veres Péterre Veres Péter író születésének 90. évfordulója alkalmából kedden koszorúzási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temetőben. A művészparcellában lévő sírnál Czine Mihály irodalom- történész, egyetemi tanár méltatta Veres Péter munkásságát, majd elhelyezték a kegyelet, a tisztelet virágait a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Ma­gyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, a Veres Péter baráti kör, valamint a Veres Péter Gimnázium képviselői. Sírját megkoszorúzták családjának tagjai Is. A megemlékezés a Himnusz hangjaival ért véget. Veres Péter agrárproletár, trö, 16 éves korától vett részt az al­földi agrárszocialista mozgalom­ban. Szülőfalujában, Balmazúj­városban, 1918-ban a földos-zto- bizottság, a Tanácsköztársaság idején a direktórium tagja volt. A Tanácsköztársaság megdöntése után hadifogolyként Romániába vitték. Nem sokkal hazatérését követően, forradalmi szerepe miatt, bebörtönözték. Kiszabadulá­sa után a Magyarországi Föld­munkások Országos Szövetségében és az MSZDP-ben tevékenykedett. A 30-as évek végén csatlakozott a népi Írók mozgalmának bal- szárnyához. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt és az Or­szágos Földbirtokrendező Tanács elnöke volt. Fontos állami tiszt­ségeket töltött be 1947-től: építes- és közmunkaügyi, majd honvédel­mi miniszter volt. 1948-töI főleg szépirodalmi és publicisztikai te­vékenységet folytatott, 1954 és 1956 között az Írószövetség elnöke. 1945-től haláláig nemzetgyűlési, Il­letve országgyűlési képviselő volt. Kiállítótermekből Petőfi-vers a képzőművészetben Ez a tárlat a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban január végéig tekinthető meg. Immár a második pályázat, melyet közösen írt ki a Petőfi Sán­dor társaság, Kiskőrös ta­nácsa és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsé­ge. Ezúttal arra kérték a rendezők festőinket, szob­rászainkat, hogy egyet­len — szimfóniaként zengő — versről. Petőfi Al­föld című költeményéről szerkesszenek rajzi, plasz­tikai vallomásokat. Fa, mint poézis A mintegy öitven mű közül első díjat nyert Vecsési Sán­dor érdemes művész Petőfi fáj,a Dömsödön című képe. Hosszú b kép története. A dömsödi Petőfi-fát jó évtize­de villámcsapós érte. A kidőlt részből akkor Pólyák Ferenc, Kecskemét környéki baltós fafaragó megmintázta Petőfi szüleinek alakját, amely most is ott látható a megmaradt faóriás mellett. Vecsésit az­óta foglalkoztatja ez a fa, mint a poézis, a múlt és a jelen együttes emberi problémája. Belső kihordás után megszü­letett a mű úgy, hogy a fa hátterében feldereng Dömsöd háztetőivel és templomtor­nyával. Szinte Csontváry Ma­gányos cédrusának is folyta­tása lehetne ez a fa, ám nem a pusztulás érződik benne, nem az időtől rongált cson­kolások, hanem az emberi helytállás famatuzsálemben, kifejezve. Mindez Petőfi hal­hatatlan életművének festői továbbteremtését is jelenti. Másik kép, az' Alföldi al­kony két forrásból ered: Pe­tőfi versszimfóníájának és a Kiskunság dömsödi-dabi szög­letének „tiszta forrásaiból”. A huszonkilenc kiállító al­kotásai közül emlékezetesek Szurcsik János és Wagner Szurcsik János: Pusztai kép János, Kaszta Rozália, Várko- nyi János, Pataki Ferenc fest­ményei, Koleszár Arany és különösen Kiss György ér­mei, Kirchmayer Károly szob­ra és az Érden alkotó Do­monkos Béla két bronztáblá­ja. Érdemes lenne Domonkos szintén évtizede már Petőfi költészetének el­kötelezettje. Első Petőfi-szob- ra még a 60-as években ké­szült, utána Petőfi-éremmel lepte meg a kiskőrösi Petőfi Sándor társaságot, és nevé­hez fűződik Szendrey Júlia alakjának sikeres megmintá­zása. Ezt a szobrát szintén Kiskőrösön avatták fel az el­múlt esztendőben. Most képzelete az Alföldet pásztázza, Petőfi Alföldje nyomán. Az egyik táblán Pe­tőfi alakja tárulkozik fel, a nagy puszta emberi központ­jaként, mint a lét és a költé­szet nagy találkozása a táj­ban és az időben, a belső él­mény színvonalán, fergeteges vágtát megörökítve. Érdemes lenne ezt az anya­got a Pest megyei Petőfi-em­Vecsési Sándor: Petőfi fája lékhelyeken — elsősorban Dömsödön és Aszódon bemu­tatni. Talán siettethetné a Pe- tőfi-életmű egyetlen hiányzó pontjának szobrászi, megörö­kítését: Petőfi Zoltánról van szó, aki egy Ideig Nagykőrö­sön tartózkodott. Róla Do­monkos Béla már vázlatokat is készített, hogy egyszer em­lékmű lehessen belőle, Losonci Miklós Anna néni két otthona Pipatórium az ajtó mögött Szobarészlet a falumúzeumból. Pattog a tűz a konyhában. Az energikus, őszülő asszony még jobban megrakja fával a tűzhelyet. A lán­gok azonnal belekapnak a szabályosan vágott hasábok­ba. Ám nem ül le, mint ki jói végezte dolgát. Nem ab­ból a fajtából való: mindig talál magának tennivalót, sürgősét, fontosat. Miután megmosta kezét, a zomán­cozott füles tálért nyúl, folytatja a félbehagyott tész­tagyúrást, haladni keil az ebcdkészítéssel. A kéz szor­goskodik elmélkedés közben is. Kettős élet Télen talán a legjobb do­log a tűzhely mellett a meleg nyárra gondolni. Bár Anna néni első emlékezetes nyara a munkához, az aratáshoz kötődik. Mesél. A Györgye Illés huszonnégyezer holdas nagybirtokához tartozott az ő falujuk, Tápiógyörgye is. Gye­rekkoriban hozzá járt nap­számba. Dehogyis gondolt 6 ecsetre, iest$s£e! ,,, ... Egyszer az édesanyja — van annak tán már hatvan éve is — valahonnan mintát hozott, hogy maguk pingálják ki házukat. Szokás volt ez errefelé. Hogy, hogy nem, ő is megpróbálta. S olyan szép­re sikeredett, hogy nemcsak dicsérték a szomszédok, ha­nem _ hívogatni kezdték más házakhoz is. Imigyen kezdődött Fehér Istvánná, született Ladányi Anna pályafutása. Lehet, til­takozna a szó ellen, mert ezt csak nagy emberekkel kap­csolatban szokták leírni. Jó, legyen akkor talán; „kettős” élete. Ha nem ment volna el Pestre szolgálni, elmaradt volna egy rossz emlékű ki­térő a sorsából. Mert végül is hazatért a falujába, s férjhez is ment. Embere most ott ül a tűz­hely mellett, s kacsint: a leg­szebb. a^zony volt az, övé! Pedig akadtak errefelé szé­pek, jDŐyiben. Anna néni köz­bevág, ugyan már... S hát­rakötött fejkendőjén igazít, nem volt ő akkor már olyan fiatal. Két lányuk született, egyi­kük családjával Nagykátán él. De az ünnepek mindig visszahozzák, gyerekestül, fér­jestül a szülői házba. A má­sik Egerben tanul, ő még csak — nővére példáján — lesz pedagógus. No hát az élete úgy telt, mint más parasztasszonyoké; a tsz-ben dolgoztak ők is, nevelték, taníttatták a gyere­Rádiófigyelői GONDOLAT—JEL. Ebben az évben vasárnap jelentkezett először a rádió kulturális he­tilapja. A Grimasz című sza­tirikus magazin szilveszteri szerkesztői értekezletéről, a Parlament előtti Kossuth szo­bor rekonstrukciójáról, a Be- rend T. Iván által szerkesztett Helyünk Európában című könyvről és Ágh Attila ameri­kai utazásáról esett szó. Az egész műsor gondolatkörét át­szőtte — az ilyenkor év elején szokásos — mérlegkészítés és a fogadkozások hangulata. Keressük a helyünket Euró­pában és itthon, felmérjük az elmúlt esztendő eredményeit és szeretnénk az elkövetkező évre vagy évekre érzékeny belső iránytűnket tartósan be­állítani. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében szólt Berend T. Iván a Helyünk Európában című — kicsit késve megjelenő — könyvben tárgyalt legfonto­sabb problémákról. Ebben a században a két világháború kicsit megzavarta nemzeti tu­datunkat. Újra és újra felve­tődött a helykeresés témaköre. Még népben, nemzetben sem tanultunk meg gondolkodni és most, az ezred végén, már egész régiókban, európai, sőt világösszefüggésekben kell megtalálni ön magunkat. A történelmi-nemzeti azonosság, a tudati vonzódások, kötődé­sek nevén nevezése és átér- zése — az egyén és a nemzet számára is — az önmegisme­rés, a létezés alapfeltétele. Tudnunk kell, hol vagyunk; Kelet- vagy inkább Közép- Európáihoz tartozunk-e, a szel­lemi politikai-gazdasági cse­reforgalomban mi a szerepünk és merre tekintünk, mit aka­runk követni a jövőben. En­nek az orientálódásnak egy­értelmű a politkai indíttatása, amely, mint Berend T. Iván mondotta, szükségszerű ugyan, de nem egészséges. Az elmúlt évben Ágh Attila filozófus hónapokat töltött az Amerikai Egyesült Államok­ban. A műsor szellemének megfelelően az amerikai tö­meg- és magaskultúra kapcso­latát elemezte mindennapi be­nyomásai alapján. Két Ame­rika van! Az elitkultúra, vagy másképp magaskultúra csak egy kisebbség számára léte­zik. Nyelvben, építészetben, életvitelben is merőben más, mint a tömegek kultúrája. Az USÁ-ban a tömegkommuniká­ciós eszközök profanizálják, banalizálják a magas művé­szetet, hogy mást ne emlit- sünik, Mona Lisa arcképét ab­roszokra nyomtatják. Ebben a szférában természetesen az igazi művészet nem tudja be­tölteni szerepét — semmifajta katartiíkus élményt nem vált ki. Az embereknek így az az érzésük alakulhat ott ki, hogy mindent megkapnak házhoz szállitva, különösebb erőfeszí­tés nélkül. A technikai szín­vonal, a kultúra közvetítésé­nek minősége valóban lenyű­göző. Ugyanakkor az érték- tartalma kétséges. Például a gyermekfilmek a technika minden bravúrját felhasznál­va készülnek, de szinte vala­mennyiben az erőszakot, az agresszivitást helyezik előtér­be. Ezzel azt sugallják, hogy az életben csak határozott törtetéssel lehet elérni a dol­gokat, esetleg annak az árán, hogy másik embertársunkat agyontiporjuk. Furcsa világ ez — az európai és különösen a magyar embernek szokatlan, idegen. táskarádió, az új élet kezdéséről számoltak be en­nek az adásnak a színes ri­portjai is. Egy új magyar ta­lálmány, a frizuraautomata, amely már a Corvin Áruház­ban működik, segít új formát találni az újonnan választott tartalmi változásokhoz. Nem­sokára férfiak is kipróbálhat­ják, hogy melyik hajforma tetszik, áll nekik legjobban, melyik illik személyiségükhöz. Ez a próbálkozás biztonságos­nak tűnik, mert nem jár ma­radandó változással, nem kell fél—egy évet várni, míg újra kinő a haj. A fodrászüzletek persze nem tolonganak, hogy ezt a gépet alkalmazzák, mert a hajszobrászok vagy nem tudják elkészíteni az automa­tában szereplő fazont, vagy nincs elég pénzűik, de az is le­het, hogy így is annyi kun­csaftjuk van, hogy hónapokkal előbb jelentkeznek be náluk. Az új életet van, aki a külső­ségekkel kezdi, ami lehet, hogy szükséges, de nem elég; hiszen, mint tudjuk, az ész a fontos... tjj írisz keket. De Anna néni a fes­tést már nem tudta — nem is akarta! ■— többé elhagyni, annyira megszerette. Mint a magáét Végül maga készítette a mintákat. Valahol megtetszett egy neki, otthon megrajzolta, s a gyúródeszkán pengével vágta ki — bőrbőL Meg is mutatja szívesen mindet. Akárcsak a házat. Nézzek körül, maga festett minden szobát, a verandát is — igaz, évekkel ezelőtt. De azóta nemigen ért rá. Nagy mun­kában volt az egész íálu, még az iskolás gyerekek is’ a ceglédi múzeum munkatár­sainak segédkeztek. Ügy mondja, szedegetett ő is ezt, azt, merthogy a hajdani ka­tolikus tanítói lakásból falu­múzeum lesz, mondták. Per­sze előbb rendbe kellett hoz­ni, mert már éppen százesz­tendős volt akkor az épület. Meg is történt minden, an­nak rendje-módja szerint, de nem volt aki kipingálja. Az­tán a tanácsiaknak ő jutott eszébe. Miért is ne, hiszen meszelt ő még óvodát is tár­sadalmi munkában. Ment gon­dolkodás nélkül. Pedig igen fájt a lába, hatodszor volt trombózisa. Ment és csinálta, olyan fiatal, tiszta lélekkel, mint akinek küldetése van. Nemcsak kipingálta szépen, hanem segített mindenben, amiben csak tudott, mintha csak a magáét rendezgetné. Így történt, hogy Ladányi Annának — a helybeliekben inkább a lányneve maradt meg — két otthona lett, nem­csak mert olyan szívvel fes­tette, mint a sajátját, hanem mert gondozza azóta is. Tudja ezt mindenki, s fur- csállották volna, ha ezt a teendőt nem reá bízzák. Hi­szen úgy ismeri azt a házat, mint a tenyerét; tudja, mi hol található benne. Nemcsak az épület jellegzetesen tápid- györgyei, hanem a benne le­vő tárgyak is itteni családok­tól kerültek a falumúzeum­ba: a kályha, a szövőszék, az ágyak, a párnák, az asztalok, a festett kanapé, és a többi. Kérdező kérdezett Télidőben is eljár oda. Söp- röget, port törülget, rendez­get, kiszellőztet... És már a tavaszra gondol. A huzato­kat akkor akarja kimosni. Hirtelen ő kérdez: láttam-e az ajtó mögött a pipatartót? Meg sem várja, míg bólintok, folytatja: annak nem ott van ám a helye! Mindenkor a kemencénél tartották. Oda is teszi a tavaszon. Észrevet- tem-e azt a régifajta kávépör- kölőt? Új szerzemény! Büsz­kélkedik: nincs olyan ember a faluban, aki ott meg ne for­dult volna, és nemcsak egy­szer! De jönnek a látogatók Pestről, az Alföldről, a Du­nántúlról ... A tűzhelyben már csak parázslanak a fahasábok, is­mét dolgot adnak, de Ánna nénit nem szakítják meg az elbeszélésben. Tervezget. Me­gint ültet a falumúzeum ele­jéhez bársonykát és rózsát. Elbúcsúzom, kikísér. A ta­karos ház melletti kis udva­ron is gondos keze nyoma lát­szik: tisztára-egyenesre sö- pörte-gereblyézte. S most a fagyott föld őrzi a rendet. Vennes Aranka Jelentkezőket várnak' Artistaképzés Az Állami Artistaképző In­tézet felvételt hirdet az 1987— 1988-as tanévre azoknak a leányoknak és fiúknak, akik kedvet és tehetséget éreznek az artistapálya, a cirkuszmű­vészet valamelyik területe iránt. A felvételire 11 és 13 év közötti gyerekek jelentke­zését várják március 15-ig az Állami Artistaképző Intézet címére: 1071 Budapest VII., Gorkij fasor 3. A felvételi vizsga követelményeiről és időpontjáról a jelentkezőknek tájékoztatót küldenek. L 4 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom