Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-07 / 5. szám

4 19*1. JANUÄR t., SZERDA MU, ft Mindent nyilvántart Számítógépportás Számítógépes portás műkö­dik januártól a Jászberényi Hűtőgépgyárban. A központi gyár portáin elektronikus rendszer rögzíti és tartja nyil­ván, hogy ki érkezett, ki tá­vozik. Regisztrálja azt is, hogy * dolgozó főmunkaidőre, túl­órára vagy gmk-ra érkezik a gyárba, illetve a munkaidő­ből mennyit volt távol. Kilátó a Hortobágyon A nagyközönségnek A Hortobágy egyik legtá­volabbi pontján, Szálkahal­mon, fából épült új kilátótor-' nyot adtak át. Korábban már öt ehhez hasonló épült, de ki­zárólag kutatók, szakemberek, a puszta növény- és állatvilá­gát tanulmányozók vehették igénybe. A mostanit az érdek­lődő nagyközönség, a Horto- bágyot magasból is látni aka­rók részére készítették. Szolgáltatósor épül Tizennégy egységből álló szolgáltatósor építése van folyamat­ban Szigetesén központjában, a főút mellett. A kisiparosok és kiskereskedők által építtetett műhelyekhez és üzletekhez a tanács adta a telket. A tervek szerint későbbi időpontban ABC-áruházat is építenek itt. (Erdősi Ágnes felvételé) Ahol a Mifa fakad Bőven buzog a gyógyító forrás A századfordulótól kezdő­dően világszerte elismert honi geológus kutatók dolgoztak hazánkban. Munkájuk ered­ményeit jelzik többek között a feltárt ásványkincslelőhe­lyek és a gyógy-ásványvizes kutak. 1920-ban Liffa Aurél vezetésével glaubersós vizet találtak Jászkarajenő határá­ban, a községtől 6 kilométerre, «hol a tengerszint feletti ma­gasság 85 méter. Mint Liffa megfigyelte, le­folyástalan területen alakult ki a kedvező sófelhalmozási réteg. Az összegyűlt víz ugyan­is megtámadja az iszapot, a homok ásványait, s a piritből származó kénessavak a talaj magas fómkationjai révén ke­serűsók képződéséhez vezet­nek. A fontos ásványi anyag, * pátféleség neve plagioklász. Változatos összetétel A földtani, talajtani rétege­ződé® a következőket mutat­ja r 70 centiméterig szikes agyagot talál az ásó, 30 centi vastagságú a mészkonkréciós agyag. A vöröses, sárgás ho­mok- (szűrő) réteg ugyancsak 30 centiméteres, ez alatt 40 centi vastagságú gipsz, illetve karneolos agyag helyezkedik el. 1,70—2,70 méter mélység­ben szürke gipszet, lipsonit, mirabellittartalmú agyagot rejt a karai föld. 3,70 méterig limonitfoltos, gipszes kék «gyag zárja a Mir a vizek geo­lógiai rétegsorát. Mindez Liffa Aurél 1923-ban megjelent köz­leményéből származik. A kutak mélysége 3—4 méter között mozog, általában a nyugalmi vízoszlop 150—250 centiméter között változik. A 'Mira víz geológiai alapja a holocénben alakult ki, tehát «mikor a Duna—Tisza közi homokhátság homokja. Az agyagszemcsék közti nagymér­tékű duzzadást is megfigyelték a geológusok Karán, ezért a vizes években sem sokkal jobb a vízellátás a kutaknál. Csomós ebír, sóvirág Ennyi adat birtokában ke­restem fel Vincze Ferenc te­lepvezetőt a Vikuv tiszajenői telepén. Egy angol részvény- társaság 21 kutat épített itt 1920—22-ben, de ezek közül 3 üzemel, mert a többiben a só­tartalom lecsökkent, ugyanis kioldódott azon a részen a ta­laj glaubersós rétege. A lelő­helyet azonban a kimerülés veszélye nem fenyegeti, mert gazdag sóréteget találtak újab­ban. A tószegi Petőfi Tsz az üzem szomszédja, mintegy 50 hold területet kerítés zár el a vegy­szerezéstől, szerves és szervet­len trágyahatásoktól. A fű is alig nő errefelé, Ezen az érintetlen területen a szivattyú naponta 12—13 ezer liter gyógyvizet szippant a műanyag tartályokba. Az üvegek töltése előtt alapos tisztítást végeznek a gépsorok; forgódobos áztatóba kerülnek, majd 40—50 Celsius-fokos szó- dás vízzel mossák át, az üve­gek belsejét ezután savazzák. Az utóöblítéssel zárul az üveg- tisztítás. A háromfázisú mo­sógép munkáját átvilágítással ellenőrzik. Ha fizikai szennye­zőket találnak, az üveget ki­emelik. Töltés és címkézés után 16-os rekeszekbe kerül a gyógyvíz, amely kétféle kisze­relésben készül: Mira glauber- sós gyógyvíz és Mira Baby. Földanyánk ajándéka Tizenegy személy végzi a Sornyomtató. Magas műszaki színvonalú kiegé­szítőket gyártanak számítógépek­hez a Telefongyár nagykátai gyáregységében. A sornyomtató berendezés nyugati importot pótol. Felvételünkön az ellenőrzés utolsó fázisát látjuk. (Erdősi Ágnes felvétele) palackozást, két férfi a gön­gyölegmozgatást; az egész üzem 30 fős kollektíva. A téli munka is folyamatos, mert a gyógyvíz mínusz 6—7 Celsius- fokot is elbír, a raktárokat pe­dig fűtik. Jövedelmező a Mira-üzem tevékenysége, évek óta tisztes nyereséget mondhatnak magu­kénak, s mivel a felszínkbzeli rétegekben még bőségesen „te­rem” a glaubersó, a környe­zet pedig nem romlott, sokáig szolgálhatják e kutak a gyó­gyulásunkat A Mira vizek főleg az emésztési, anyagcsere-betegsé­gekre alkalmazhatók, epe-, máj-, emésztési problémákra, még a cukorbetegek állapota is javul a víz kúraszerű fo­gyasztása révén. Orvosi ja­vaslatra minden rászorulónak javasolható, A Mira-kutak, a megyehatár megváltoztatásával, elkerültek Szolnokba, de a karai ember ma is magáénak tudja, hisz lényegében ősi földjükből fa­kad a gyógyító víz, föld­anyánk ajándéka. Burányi Dezső Szál! a finom, szemcsés por Permetezni kell a dolomitot Pótolják a talaj víztartalmát Egy bejelentés Az ásványbánya környékén a tél a legkellemesebb évszak. Legalábbis így tartják a pilisvörösváriak, a szentivániak, kivált pedig az ör-hegy, a Ságvári-hegy oldalán elszórt víkendházak tulajdonosai. Ilyenkor ugyanis nem száll a finom, szemcsés por. Bezzeg más évszakokban, főként a nyári szárazság idején elfehé- rednek a fák, a növények levelei. Bár az egészségre nem ártalmas, mégis sok bosszúságot okoz, hiszen nem­egyszer még a beépített szekrényekbe is beveszi magát. Országos Érc- és Ásványbá­nyák Dunántúli Művei a por­szennyezés ellen? — Kétféle szennyeződésről lehet szó — mondja Zéman Imre igazgató. — Először ar­ról, amelyeket mi pontszerű forrásoknak nevezünk, tehát a gyártási technológiához tar­tozó kürtőkről, kéményekről. Az európai gyakorlatnak megfelelő egy- vagy két­fokozatú portalanító beren­dezéseket alkalmazunk. Eze­ket az arra hivatottak rend­szeresen ellenőrzik, a mért értékek a tűréshatáron belül vannak. A kérdéses pornak még a tizede sem innen szár­mazik. így igaz — bólint rá Kesz­léri József pilisvörösvári ta­nácselnök. -— Sok a környé­ken a zártkerti ingatlan, amelyek nem is annyira szerszámkamrák vagy gaz­dasági épületek, mint inkább nyaralók. Hallomásból, saját tapasztalataimból is ismerem a panaszokat. Nekem a Ság- vári-hegyen van szőlősker­tem, s amikor november tá­ján kint voltam, láttam, hogy a vesszők egyik oldala fehér. Azt hittem, hogy a dér csípte meg, de később rá kellett jönnöm, hogy az bi­zony por. Mindössze egy be­jelentés érkezett tavaly ez­zel kapcsolatban a tanácshoz. Azt le kell szögezni, hogy akik arrafelé vettek telket, azok eleve belekalkulálhat­ták, hogy a közelben ott az ásványbánya. A bányászat pedig népgazdasági érdek, valutát hozó iparág. Mivel Vörösvár határában külszíni művelés folyik, a por alig kiküszöbölhető. Minden­esetre Fetter Gyulával, a körzet országgyűlési képvise­lőjével együtt tudakozódtam az ásványbányák igazgatójá­nál. Mondhatom, nem ülnek ölbe tett kézzel. Hamarosan változás várható,^ Az a hír járja egyébként, hogy a dőlomitpomak, a kal- cium-magnézium-karbonátnak jótékony hatása van a ha­szonnövényekre. Ezt megerő­síti az is, hogy a Kertészeti Egyetem kutatási program­jában is szerepel ez a téma. Sőt, már forgalomban van egy ilyen tartalmú növényvé­dő szer is. De hát itt nem­csak növényekről, hanem emberekről, a mindennapi közérzetről is szó van. Kér­dés tehát, mit kíván tenni az Nem kényszerből — Hanem magából a bá­nyából — folytatja az igazga­tó. — Ugyanis a 250 ezer négyzetméternyi nyitott fe­lületű külfejtés okozza a gondot. A viszonylag laza szerkezetű dolomit bányafal és a talp — szakszóval, így nevezik azt a helyet, ahol a gépek, emberek járnak, dol­goznak — könnyen össszetö- redezik, s ha szél fúj, bete­rítheti a környéket. Nem be­szélve a hegyekben álló, fel­halmozott készletekről. A mennyiségre jellemző, hogy naponta 4—5 ezer tonnát visznek el a , teherautók. Egyetlen megoldás kmálko' mitport, amikor szükséges. Nem vártuk meg, hogy vala­miféle intézkedésre kötelezze­nek bennünket, hanem saját költségünkön megkezdtük a beruházást. Eddig több mint 2 milliót költöttünk rá, s az idén újabb 3 milliót igényel az öntözőrendszer kiépítése. A befejezéséhez az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivataltól is remélünk pénzt. Hogy mindezt nemcsak mondják, hanem komolyan, is gondolják, arról a hely­színen is meggyőződhetünk. A téli nagyjavítás során fel­szabadult kapacitást ennek az ügynek az érdekében ve­tik be. A domb egyik hajla­tában már kiépült a kút, kö­rülötte feltúrva a föld a ve* zeték fektetéséhez. — Karsztvíz után kutatva, 250 méter mélyen találtuk meg, amit kerestünk —• mondja Mirk György, kör­nyezetvédelmi szakmérnök. — Innen egy szivattyúval nyom­juk majd fel a vizet a cisz­ternába, ahonnan ejtőcsöves rendszer viszi le az öntözendő területekhez. Nincs megbíz­ható ismeretünk a vízkészlet­ről, mégis bízunk abban, hogy elegendő lesz a perme­tezéshez. Csak a talaj víz­tartalmát kell folyamatosan visszapótolnunk, s ehhez nem kell több, mint hogy naponta kétszer fél-fél órát locsol­junk. Ügy számítjuk, hogy az év derekára végzünk a-mun­kával, tehát akkorra, mikor a legnagyobb szükség lesz rá Biztonságot adna, ha az OKTH besegítene. Erről elvi egyetértés van. Bár a munká­latokat már elkezdtük, a pá­lyázatunkat még nem nyúj­tottuk be, mert ahhoz műsza­ki dokumentáció is kell. Mire számíthatunk ? A dolgok mai állása sze­rint arra lehet következtetni, hogy a nyáron nem kell majd dolomitport söpörni a beépí­tett szekrényekből a környék­belieknek. Megjegyzendő, hogy a helyzet megváltoztatásán a vállalat önszántából és nem felszólításra fáradozik, amely ' azt a szemléletet tükrözi, amelyre régóta várunk. ' S milyen eredményre számítha­tunk? Erről annyit, hogy ha­sonló rendszer üzemel Szé­kesfehérvár közelében, az iszkaszentgyörgyi bányában. Alkalmazásával érezhetően kevesebb por jut a levegő­be. Remélhetően így történik majd Pilisvörösváron is. Kövess László A legdrágább energia Inkább csak óhaj, mint valóság A klubzakos fiatalember, aki Nyíregyházáig utazott, egy idő után elindult megkeresni a kalauzt. Akkor már har­madszor aludt ki az első osz­tályú fülke világítása, s akik olvastak, mindig a legérdeke­sebb részleteknél kényszerül­tek letenni a könyvet. Ráadá­sul azzal sem kárpótolhatták magukat, hogy az ablakon kinézve lássák az elsuhanó tájat, hiszen a Nyugati pálya­udvarról délután 4 órakor in­dult a záhonyi gyors. így hát az esti sötétségben szeli át a különben sem változatos al­földi tájat. — Uram — nem kaphat­nánk vissza a világítást? — kérdezte határozottan a ka­lauztól, aki érintkezési hibát emlegetett, de a fiatalember azt mondta: őt ez nem ér­dekli. A vonatjegy árát kifi­zette, benne van a világítás. Különben is azért vett pótje­gyet, hogy legyen ülőhelye az első osztályon. Az utasok magukban elfo­gadták ezt az érvet. Mert tényleg így van szerintük is, hogy ha már fizettek, kapják meg, ami jár. A mennyezeti lámpa viszont tréfát űz a könyvet, jegyzetet forgató emberekkel. Most is­mét felvillan, magam is a belső zsebembe nyúlok a szemüvegemért, s a jelzésnél lapoznám a könyvet, de ak­kor ismét sötét lesz. Abony Ás Szolnok között, mpffint ol— vasnaiuiiK egy Kicsit, ae m re a Tiszához érünk, újra se tét lesz a vagon minden fül kéje. A mosdóban nem lehn becsukni az ajtót, valaki 1« szerelte a zárat. Ezek a ke rülmények eszünkbe juttatjá magatartás-kultúránkat, bár többes számot sokan kikét hetik maguknak, akik csa szenvednek a rongálók miat Az egyszeri utazás kényei metlens égéinél sokkal fárast több az, ha az ember egy fi életen keresztül kényszeri mindennap vonatra ülni. Alii több, mint 40 perc a réggé utazás Vác és Budapest ke zött. Ám a bejáró dolgozóh nak azt, is össze kell adniul hogy 40 meg 40 annyi, mir 80. azaz egy óra húsz per amihez még hozzá kell szám: tani a két város helyi közle kedését, be kell kalkulálni késéseket, a forgalmi dugóka melyek miatt az ember néh lekési az esti járatot, s várhí az egy óra múlva induló kövei kezőre. Vagyis a bejáró dől gozónak minnenképpen hasa nosan kell eltöltenie az uta zás idejét. Az sem mindegy, hog mennyivel hamarabb koptatj el őket a helyben lakó kollé gáknál az utazás, a korán ke lés. Azt az általános művelt séget vagy inkább tájékozotl ságot, amelyre a szakmai is meretek építhetők, melyne talaján a munkakultúra, a alapjai teremtődnek, a társa­dalmi aktivitás bontakozik ki jobb híján az úton töltőt időben kellene pótolnia an­nak, aki ezt az életformát vá­lasztotta. Feltételes módbar kényszerülök erről beszélni mert aki ismeri a körűimé nyékét, az tudja jól, hogy in­kább óhajról, mint valóságró beszélhetünk. Az olvasni, tanulni akar« ember idejének első tíz perc« a felszállás után a megfeleli hely keresésével telik el. A; egyik kocsiban piszkosak a; ülések, a másikai nem fűtik a harmadik túl meleg és í fűtést nem lehet szabályozni A következőben meg az ab­lak rongálódott meg. Ha as illető nemdohányzó kocsibí akar szállni, még nehezebb t dolga, mert ha minden együti van, akkor hiányzik a világí­tás. Amit pedig az utóbbinál nevezhetünk, annak a fény­ereje csak arra elég, hogy i betűre éhes ember ne tudjor ellenállni az illúziónak, eről­tesse a látását, hogy a zu tár később a szemorvoshoz for­duljon, erősebb szemüvegért Az 6 Sorok elején már em­lített utasbőszítő fényjáték egyébként eléggé elterjedt s vonatokon. A Budapest—Szót között közlekedő járatokra jellemző, hogy az égők vibrál­nak, fényük az állomások kö­zött kialszik, a megállókban ismét felvillan. Egy vasúti üzem szakembere meg is ma­gyarázta az okát, amit tehát smernek, de úgy látszik, négis késik a megoldás. Feltűnő újabban az is, logy mennyivel zsúfoltabbak í dolgozókat szállító vonatok i korábbi évekhez képest. A íeronokon és a kocsikban sok íz álló utas. A körülmények «kait sok mindenben keres- letjük. Elfogadhatjuk azt a íézetet is, hogy az utasok egy észe — én azt mondanám, a dsebbség — úgyszólván nem i gazda módján bánik a köz-, ekedési eszközökkel. Rová- ukra írhatók az összeszab- lalt bőrülések, az ajtókra fir­káit trágárságok, a kicsavart dllanyégők, s más renitens- :edés. Ám ráolvasással eze- :en nem lehet változtatni, tkinek nem pallérozza maga- artását a kulturált környezet, tzzal szemben erélyesen kell éllépni. A dűlgOZO emberek ideje és in orgiája fogy el, vész kárba, iá pazarolják. A nyíregyházi tyors példája csak arra jó, logy aláhúzzuk: nem egyet- en útvonal vagy járat az, ihol ilyen jelenségek tapasz- alhatók. Tegyük még hozzá ízt is, hogy nem is kizárólag i vonatokon. Az országban ;özlekedő Volán-buszok utasai s gyakran érkeznek úgy haza . munkából, hogy a buszon aló álldogálás miatt elmegy kedvük mindentől, csak pí- .enni szeretnének. De még ár rájuk a háztartás, a fól­iákra az udvar, a kert, s sak ezután következne a té- éműsor, jobb esetben a :önyv. Ám a fáradtság nagy ír. Legtöbbször ágyba paran- solja azt, akinek kora reggel sörög a vekker. Kovács T. István

Next

/
Oldalképek
Tartalom