Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-06 / 4. szám

Kísérgetők Előrebocsátom, szeretek minden élőlényt, növénye­ket, állatokat, madarakat. Mégis elgondolkodtatott kedvenc napilapom egyik írása. Az, amelyikből meg­tudhattuk, visszaviszik Spanyolországba az egyik elkobzott vándorsólymot. A védett madár visszaszállí­tásával természetesen egyetértek, csak azt nem tudom felfogni, miért kell melléje két kísérő. A ter­mészettudományi kislexi­konban nem találtam uta­lást arra, hány kilogram­mos lehet egy vándorsó­lyom, de 10—20 kilónál nemigen több. Valószínűleg nem is kell ölben tartani. Vagy nagyon veszélyes ra­gadozó lenne? Akkor mek­kora rizikót vállalt az, aki­től elkobozták, hogyan volt képes egyedül hármat, is behozni az országba? Ta­lán tőle kellett volna taná­csot kérni a biztonságos szállítást illetően? A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Suzanne Szász: A gyerme­kek testnyelve, fényképkiál­lítás, megtekinthető 15—19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, ki­állítás Gödöllő, és környéke növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás tör­ténetéről. A gödöllői művész­telep 1901—1920, felújított ál­landó kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente, állandó ki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Robinson Crusoe. ifjúsági film. Csak 4 V isszaszámlálás. Hím. 6 és 8 órakor! Szovjet órakor! Magyar GODOEJJÖt ]W£/Jr V vaiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 4. SZÁM 1987. JANUÁR 6., KEDD Az egymllliárd közeiében a Humán­Végső esetben, életmentő céllal 4 Lapunk más J árammérőgyárban ^ munkásgy ülésről 4 be. helyén az tartott számolunk Az egészség a legdrágább kincs. Sokan tudjuk ezt ma­gunktól is, mások akkor éb­rednek rá. amikor epipan be­tegek. Tetemes összegeket for­dítunk arra, hogy meggyó­gyuljunk, ha már itt a baj. Valamiképp az egészség érté­kére világít az is, amikor megtudjuk, ebben az évben, ha eredményesen, jól dolgoz­nak Gödöllőn a Humán Oltó- anyagtermelö és Kutatóinté­zetben, akkor elérhetik az egymilliárdos termelési érté­ket! idő és minőség Tegnap reggel dr. Aradi Lajos igazgató munkásgyűlé­sen ismertette a dolgozóikkal az intézet elmúlt évi eredmé­nyeit, 1987-es feladatait. Gö­döllőn a Humánban az árbe­vételi tervet kétmillió forint­tal túlteljesítették, összesen 689 millió forintnyi értéket ál­lítottak elő. A belföldi értéke­sítés növekedett, a rubelelszá­molású terv megvalósult, a tő­kés export, elsősorban keres­kedelmi okokból alatta ma­radt a várakozásoknak. Az idén 206 milliós növeke­A leállított járatok Szombati számunkban hírt adtunk arról, hogy a Volán­busz gödöllői üzemigazgatósá­ga január 5-től több járatát megszünteti. Az alábbiakban ezeket közöljük. Budapest, Népstadion—Túra: munkanapokon a 6.20-as nem közlekedik, Cinkota—Nagytar- csa: hétfőtől péntekig a 9.45- ös, 11.45-ös, 21.30-as, 23.05-ös, munkaszüneti napokon a 19.30-as, Nagytarcsa—Cinkota: hétfőtől péntekig a 12.10-es, 21-es, 22.10-es, munkaszüneti napokon a 10.20-as, 19.50-es, Gödöllő—Aszód—Gödöllő: munkanapokon a 10.20-as, Gödöllő—Űrbottyán: szabad­napon az 5.30-as, Örbottyán— Gödöllő: szabadnapon a 6.06- os, Gödöllő—Pécel: munkana­pokon a 10.35-ös, Pécel—Gö­döllő: munkanapon a 11.55-ös, Gödöllő—Tóalmás: szabad- és munkaszüneti napon a 8.20-as, 14-es, Tóalmás—Gödöllő: sza­bad- és munkaszüneti napon a 14-es, 15.14-es, Valkó—Vác- szentlászló: szabadnapon a 4.16-os, V ácszentlászló—Gö­döllő: szabadnapon a 4.20-as, munkanapon a 9.55-ös, mun­kaszüneti napon a 4.55-ös, Gödöllő—V ácszentlászló: hét­főtől péntekig a 9.20-as, mun­kaszüneti napon a 4.10-es, Zsámbok—Gödöllő: munka­szüneti napon a 3.20-as, Jászfény szaru—Gödöllő: sza­bad- és munkaszüneti napon a 6.20-as, Gödöllő—Bag—Tú­ra: munkaszüneti napon a 8 órás, a 12.45-ös, 18 órás, mun­kanapon a 18.20-as, Túra— Bag—Gödöllő: munkaszüneti napon a 9.10-es, 13.35-ös, 19 órás, munkanapon a 17.10-es, Túra-—Vácszentlászló: munka­napon a 15.20-as, Vácszent- lászól—Túra: munkanapon a 15.35-ös jártakat állítják le. dést terveznek, melynek a1 döntő többségét, 193 miiiiós értékét belföldön kívánnak el­adni. A tőkés exportot 13 mil­lió forinttal szándékoznak emelni, amely így eléri a 30 millió forintot. Hz még mindig csak 895 millió forint, de a terv túlteljesítésével a milliár­dos termelési érték megköze­líthető. Az igazgató részletesen ér­tékelte- az egyes osztályok munkáját, a termelésben való részvételét. Jelentős súlyt kép­visel például a biokémiai osz­tály, mely a termelés hatodá­ból részesül. Kis mértékben túl is teljesítették az előirány­zatot, de csak egészében. Az idén fontos a termékeknek a pontos termelési napra való leadása. Az oldattermelő osztály részesedése az előzőnek csak­nem a kétszerese. Tavaly öt­millió palackot töltöttek meg, ebben az évben még eggyel, azaz egymillió-néhányszáz- ezerrel többet terveznek. Szá­mukra a minőség javítása a kiemelt feladat, annál is in­kább, mert az intézet tovább­fejlődésében rendkívül fontos a szerepe ennek az üzemnek. import helyett A beszámoló során a kívül­álló szamára bizony egyre is­meretlenebb fogalmak hang­zottak el. Az egyik osztályon például liofüizálással foglal­koznak. Miit is jelent ez? A iioiilezés tartósító eljárás, be- p áriás, melynék során a gyógyszereket kiszárítják, de' könnyen nedvesíthető állapot­ban tartják. Ez az osztály olyan készítményeket gyárt, melyekkel importot takarítha­tunk meg. A tervet 105 száza­lékra teljesítették. Az idén a tavalyinak csak­nem a kétszeresét állítják elő. Megközelítően félmilliárd fo­rint értékű gyógyszert, így in- sulint, antibiotikumokat. Az utóbbiak között található a Claforán nevű úgynevezett harmadik generációs gyógy­szer. Tudvalevő, hogy sok gyulladásgátló orvosság ellen már alkalmazkodtak a bakté­riumok. Nos végső esetben, életmentő céllal ezt a termé­ket vetik be a betegek keze­lésében. Növékszik a portöltés mennyisége is, az idén hét és fél millió dobozt töltenek meg Ionesco a kandallónál Ionesco helye a kandallónál volt. Alacsony széken szeretett ülni, amilyent mások lábtar- tönak használnak. Üldögélt a kandalló mellett, nézegette, hogyan évődnek a lángnyel­vek, mint nyalják körül a fa­hasábokat, ágaskodnak foil, ereszkednek vissza, miközben a szobában lévő társaság élte szokásos életét. Iddogáltak, te­referélték, éleeket mesélték, adomáztak, nagyokat nevették. A házigazda időről időre kör­bejárt, teletöltött« a pohara­kat, nője szendvicsei, áprósü- teményt kínált. Eleinte szól­tak a kandalló mellett ülőnek, húzódjon közelebb, de aztán megszokták, hogy elvan ott magában. Nem emelte a tár­saság hangulatát, de nem is rontotta. Ionesco szeme elmerült a pi­ros lángnyelvek játékában, fü­le azonban mindent befoga­dott. Olyannyira, hogy később úgyszólván szó szerint leírta, amit hallott, noha egyszer sem kapták rajta jegyzetelésen. Nem is volt nála irón, sem pa­pír. És mégis. Amikor színpa­don hallották viszont a cse- veiyeket, csak hüledeztek. Meg voltaik rökönyödve. Hát ez abszurdum, mondták, az nem létezik, hogy mi ennyi csacskaságot, sőt blődséget összehordunk. Ionesco nem csalt. Azt adta vissza, amit hallott. Nem oly hosszadalmasai), ahogyan va­lójában megesett. Tömörített, szerkesztett, összeadott, kivont, talán még szorzott is. Száz kandalló melletti üldögélés él­ményét gyúrta egybe negyven­öt percbe. S benne volt mind­nek a veleje. Amit Gödöllőn Is láthattunk a minapi estén a kaposvári színház előadásá­ban. Hát persze, arról van szó. hogy a nagynénikénk unoka­öccsének a kisebbik fiának az iskolatársának a padszomszéd- •jának az édesanyja, hasonlóan a nagymamánk első férjének a második házasságából szüle­tett, ma már szintén javakora­beli asszonyhoz, amikor egy pillanatig nem vigyázott, bi­zony ő is megkapta a náthát. És arról is, hogyne, milyen volt a saláta, és hogy elfelej­tettek jeget tenni az italba, a linzertészta nem volt elég om­lós, a húst egy kicsit tovább süthették volna a gesztenye­pürében csak mutatóban volt a gesztenye ... Hogy itten már keveredés van? Ionescoval kezdtük, az imént többes szóim első sze­mélyt használtunk. Nincs ke­veredés. így van ez Angliá­ban, Franciaországban, és ná­lunk is. Ilyenek ezek az ösz- szeröffenések mindenütt, ha­sonló semmiségekkel múlatják a drágának mondott időt, amiből állítólag oly keveset mér ki a sors. Bezzeg, ha vol­na időnk, hogy igazából kifejt­hessük véleményünket, ha nem vágnának a szavunkba, ha nem hozakodnának elő azok­kal a rettenetes viccekkel, ak­kor még Ionesco is közelebb húzódna, szájtátva hallgatná okos beszédünket. Kapunk rá időt? Nem ka­punk. Maradnak az adomák, a sületlen viccek, a sztorik. És amikor mindezt viszontlát­juk a színpadon, azt mondjuk, ez abszurdum. Abszurd szín­ház. Kör Pál többek között Chlor ociddal, Mandokejfel, Penbritinnel. A közismert Irixből 304 ezer flakont értékesítettek, jövőre is hasonló mennyiséget kíván­nak eladni a belföldi piacon. A termékek skáláját még bő­ven sorolhatnánk, a Humán folyosóin több vitrinben is találkozhatunk a különböző nevű anyagokkal. A lényeg: emelkedik a termelés. Az emelkedő termeléssel emelke­dő vizsgálati szám jár, azaz növekszik a meó munkája is. Hasonlóképpen a tmk, a mű­szaki főosztály feladatai is gyarapodnak. A munkásgyű­lésen elhangzott, a kék köpe­nyesek jól tudják, az ő rész­vételüktől is függ a termelés szinten tartása, növelése. Traktorok nagyjavításon Nyári szabadság Szó esett a beruh ázásokról, a szociális körülmények javu­lásáról. Április elsejétől há­romszázalékos béremelést ter­veznek. Márciusban fizetik a nyereségrészesedést. Tavaly 900 ezer forint került összesen a borítékokba, az idén 700 ezer forinttal többet szeretné­nek kiosztani. Átdolgozzák a prémiumrendszert. Takarékoskodni a szállítási költségekkel is lehet. Ehhez kapcsolódik az a bejelentés, hogy a Humánban az utolsó munkanap 1937-ben december 23. lesz. A többi napot vagy szabadság formájában adják ki, vagy ledolgozzák előre. Az is gazdaságtalan, ha csak né- hányan járnak a vállalat bu­szán ébben az időszakban. Az első negyedévben arról is döntés születik, hogy a nyáron mely üzemek mikor zárnak be két hétre, amikor is a dolgo­zók szabadságra mennek. Ad­dig persze jó néhány hónap el­telik, s tele járnak az Ikaru- szok, amelyek egyikén magam is utaztam a munkásgyűlésre a Galga mentéről. B. G. Tart a tél, s tart a nagyjavítások ideje körzetünk gazdaságai­ban. A túrái Magyar—Kubai Barátság Termelőszövetkezetben éppen a traktorokat vették kezelésbe, amikor fotósunk ott járt. A képünkön látható John Deert például teljesen fölújítják, hogy a nyáron kifogástalanul működjék minden porcikája. Felvételünkön: Sára Péter a fogaskereket vizsgálja (Vimola Károly felvétele) Olcsóbb a tök és a gomba Az ünnepekre történő bevá­sárlások után csaknem kiürül­tek az üzletek, készletük erő­sen megfogyatkozott. Több he­lyen most leltároznak. A két ünnep között az áfész-áruház ruházati OiSztályán is ezt tet­ték, most végzik az értékelés előtti adminisztrációs munkát. Tegnap és ma az élelmiszer­osztályon leltároznak. Borsi Istvánnétól, az áruház igazga­tójától megtudtuk, mielőbb szeretnének készen lenni, hogy utána feltöltött polcokkal vár­ják a vásárlókat. Sok egyébről is szót, váltot­tunk az igazgatóval. Noha a fiatal munkaerők jellemzőek az áruházra, azért akad egy- egy nyugdíjba vonuló. Most Kaszó Pálné (Bagi Anna) tesz. aki az éves zárás után ott­hagyja kollégáit. Kaszóné a ruházati osztály vezetője volt. feletteseivel és beosztottaival is megtalálta a megfelelő han­got, igen jó kapcsolatot tudott teremteni. Szorgalmért, becsü­letes munkájáért 1975-ben és 1981-ben Kiváló Dolgozó, maid 1986-ban Szövetkezet Ágazati Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült. Olyan gárdát ková­csolt össze, melyben kinevelő­dött a vezetői utánpótlás, hangsúlyozta Borsiné, akit ez­után arra kértem, hívja kö­zénk Kaszó Pálnét. Hármasban ültünk az igaz­gatói irodában. Őszintén meg­vallva, nem rejtettem véka alá Kaszóné előtt érdeklődésem okát, melyre a kereskedelem­ben évtizedek alatt végzett munkájával szolgált rá. — Értem, mit akar — kezd­te el önvallomását. — Kalo­csai lány voltam egykor és ezt ma is vallom. Szerettem régen és ma is szülőhelyemet. Kézimunkáimból ma sem hi­ányoznak az otthoni motívu­mok, paprika és búzavirág szí­nesíti azokat. Édesapámnak Kalocsán volt egy kis sza­tócsüzlete, és én mindig ott mozogtam a szüleim körül. Belém szívódott a kereskedői szellem, a vér már bennem volt. — 1940-ben egy kiskereske­dőhöz adtak tanulónak hely­ben. A felszabadulás után szö­vetkezeti dolgozó lettem. Ti­zennyolc éve kerültem Gödöl­lőre a Dózsa György úti ruhá­zati üzletbe, majd 1972-ben jöttem át az áfészhez, mert szívemhez közelebb állt ez a szövetkezet. Nyugdíj után, ha hívnak, bejövök, mert bizony nyomtalanul nem múlik el, ami kitöltötte életemet. A kol­légák, a vevők, mindaz, ami értelmet adott az életnek, és remélem, még jó ideig ad is. Egy nappal később, hideg időben érkeztem a piacra, és ez meglátszott a képén is. Ha nemi lett volna ott néhány ke­reskedő, az árakat sem tud­tam volna feljegyezni. Sárga­répa 32, vegyes zöldség 40, zeller, 30, karalábé 20, burgo­nya 10 forint egy kilogramm. A lila káposzta 18, a kel 22, a fejes 14 forintba ikerül. A vöröshagyma kilója 20, a fok­hagymáé 220, a fekete reteké 20, a sütőtöké 9 forint. Az al­mát 9 és 16 között, a körtét 26-ért, a naspolyát 36-ért, a dióbelet 220-ért, a babot 76 és 88 forintért mérik. A gomba 100, a tojás 2,60—3. Cs. J. Vezetés téli utakon Egymásra vagyunk utalva A gyerekek nagy öröme, a hó, a közlekedésben részt ve­vők számára komoly veszély- forrást jelent. Sajnos nem mú­lik el nap, hogy ne hallanánk olyan balesetekről, amelyeket a tél viszontagságai okoztak. A szerencsésebbek közé tar­toznak azok, akik egy-egy zordabb, csúszósabb napon leállíthatják járművüket. Va­jon hogyan közlekednek a közúti forgalomban a többiek? Erre is kíváncsiak voltunk akkor, amikor megkérdeztük Liptai Miklóst, a Volánbusz gödöllői üzemigazgatóságának gépkocsivezetőjét. Beszélgetésünk kezdetén Liptai Miklós elmondta, hogy tizenhárom éve vezet hivatá­sos jogosítvánnyal a közúti forgalomban. Az elmúlt idő­szakban háromszázötvenezer kilométert tett meg baleset- mentesen. Hat éve jár a kor­szerűbb Ikarus-autóbuszokkal. így meglehetősen jól ismeri az említett típus menettulaj­donságait. — Az időjárástól függetle­nül, csak kifogástalan mű­szaki állapotú gépjárművek­kel lehet biztonságosan köz­lekedni. A mi üzemünkben le­vő autóbuszok ilyen felkészí- tésűek, szögezte le Liptai Miklós. — Köztudomású, hogy a sí­kossá vált utakon könnyeb­ben megcsúszhatnak még a testesebb járművek is. Nem kivétel ez alól az autóbusz sem. Éppen ezért jelentősen kell csökkenteni a sebességet. Ez természetesen a menetidő hosszabbodásával jár, de el­ső az utasok testi épsége. Ép­pen ezért érthetetlen számom­ra az utasoknak a kijelenté­se, akik ilyenkor a késedel­met reklamálják. Sokan meg­szokásból nem kapaszkodnak az álló utasok közül, bízva a sofőr jó vezetéstechnikájában. — Nagyobb községekben, mint Például Kartalon és Tú­rán is, sok gyerek jár autó­busszal az iskolába. Hiába ta­karítják el a megállókból a havat, a fékezés hatására je­gessé válik ott az útfelület. Szinte általánossá vált, hogy a beérkező autóbusz ajtajához tülekednek, lökdösődnek a gyerekek. Még elképzelni is borzasztó, hogy mi történne, ha akkor egy gyerek a kerék alá kerülne! — Az országúton a legna­gyobb veszélyt a gyalogosok és a kivilágítatlan kerékpáro­sok okozzák. A jeges úton azt gondolják a gyalogosok, ha az autóbuszok tudnak menni, hát ők is biztonságosan me­hetnek. Ez így sajnos nem igaz, mert a gyalogos elcsú­szása esetén megállni azonnal lehetetlen. Már eddig sokszor bizonygattam, mennyire fo­kozott balesetveszélyt jelent a jeges út a négykerekű jár­műveknek is. Ügy tűnik, az emberi gondatlanságnak nincs határa, mert sokan olyankor is kimerészkednek a kerék­párral az útra. Ráadásul nem kapcsolják be a világítást, mondván, úgy még nehezebb pedál ózni. — Egyre több fiatal jut va­lamilyen úton-módon sze­mélygépkocsihoz. A fiatalos lendület bizony sokszor meg­bosszulja magát, mert tapasz­talat híján nemegyszer az árokban kötnek ki. Legalább­is az elmúlt napokban csak olyan balesetet láttam, ame­lyeknek az okozói fiatalok voltak. — Az úrvezetők legtöbbször elmarasztalólao nyilatkoznak a hivatásos, sofőrökről. A ma­sam részéről csak dicsérni tu­dom őket. Kiemelném első­sorban a kollégáimat, de nem rosszabbak a bérautóbuszok vezetői sem. A vonzáskörzet­ben kritikus útszakaszt jelent a Kartal felé vezető part. Ha ott nincs meg a kellő lendü­let, hát szinte lehetetlen fel­kapaszkodni csúszós időben. A személyautók vezetői ott csak a legritkább esetben se­gítenek a megállásukkal. — Sokszor gondot jelent a megállóból való kijövetel. Ta­pasztalatom szerint ebben a teherautók sofőrjei segítőké­szek udvariasságukkal. So­kat segít a tapasztalat is. A Kartal—Verseg közötti útsza­kaszon gyakran behordja hó­val az utat a szél.. Az autók letapossák és jegessé válik. Akkor már jó előre csökken­tem a sebességet, hiszen az olyan útfelületen a legkisebb fékezés is végzetessé válhat. Amikor síkossá válik az út, mindig drukkolok, hogy ép­ségben érjen haza mindenki. K. I, Cs. ISSN 0133—1957 (GödöHöi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom