Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-29 / 24. szám

1987. JANUÁR 29., CSÜTÖRTÖK PV.ST MKG VE Felmentés, választás Tegnap ülést tartott az MSZMP Ráckevei Városi Jo­gú Nagyközségi Bizottsága, amelyen részt vett és felszó­lalt Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizott­ságának titkára. A testület a Központi Bi­zottság 1973. november 28-ai, és az 1986. március 18-ai ha­tározatai alapján megtárgyal­ta a kádermunka tapasztala­tait és feladatait, majd sze­mélyi kérdésekben döntött. A pártbizottság Nagy Do­monkost, a pártbizottság tit­kárát eddigi munkája elisme­résével felmentette titkári funkciójából és végrehajtó bizottsági tagsága alól. L is­tár Lászlónét titkos szavazás­sal a testület saját soraiból egyhangúlag megszavazta a városi jogú nagyközségi párt- bizottság titkárának. A megújulás fokozatai Vácott Sebességváltás a Tungsramban A gazdasági életben nincsenek csodák. Nagyon is pontosan felmérhető okok idézik elő a legtöbbször ki­számítható eredményeket, esetleg a kudarcokat. Jól körülhatárolható tényezők játszottak közre abban is, hogy a Tungsram Rt. váci Fényforrásgyára évek óta veszteségesen termel Az utóbbi esztendők hoztak ugyan fejlődést, ám nagyon lassan halad a veszteség megszüntetése. Ezt csak fokozza, hogy a gyárat egy nagyberuházás költségei terhelik. Közben a korszerű berendezések kapacitásának kihasználtsága alacsony, an­nak ellenére, hogy az utóbbi években változások sora követte egymást Vácott. Termékszerkezet — Nemcsak a nyolcvanas sztendőket jellemezte a vál­tozás. hanem a cég egész tör­ténetét — mondja Marton Pál. a pártvezetőség titkára, akinél jobban más aligha is­Vita a Parlamentben Verseny a vendéglátásban A kül- és a belkereskedelmi cégeknél bevezetett új vállalatirá­nyítási formák tapasztalatairól tárgyalt szerdai ülésén az Országgyű­lés kereskedelmi bizottsága. A szakminisztériumok beszámolóiból ki­derül — és ezt erősítették meg a felszólaló képviselők is —, hogy a vállalati tanácsok megalakulása óta eltelt rövid idő még kevés volt az érdemi munkára, a tanácsok elsősorban személyi ügyekben, illetve bérkérdésekben döntöttek. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy ez néhol módot adott nemkívánatos összefonódási lehetőségek­re, elsősorban ott, ahol irreálisan magas összegben állapították meg az igazgató bérét. Fő kérdés a vállalati taná­csokkal kapcsolatban, hogy miként fejlődjék önállósá­guk és az igazgatók egysze­mélyi felelőssége. Ha e két dolog összemosódik, akkor a csoportirányítás válik jellem­zővé. A vita elsősorban a kö­rül folyt, hogy miként talál­hatja meg a helyét, szerepét a vt, honnan kaphat segítsé­get, instrukciókat a tanács el­nöke és hogyan lehet össze­hangolni — különösen az alapellátás területén lét­kérdés ez — a vállalati ér­dekek védelmére Irányuló vt- döntéseket és a legfontosabb; kereskedelempolitikai ’ elve­ket. Második napirendi pont­ként a vendéglátás helyzeté­ről, a kereskedelmi ellátás, illetve a munkahelyi étkezte­tés aktuális kérdéseiről tár­gyalt a bizottság. A közétkez­tetés az óvodás- és iskolás­korúak. az egyetemi hallgatók és a foglalkoztatottak, to­vábbá nagyon sok nyugdíjas napi étkeztetéséről gondosko­dik. Hatalmas tömeg — a lakosság csaknem harminc százaléka, több mint három- millióan veszik igénybe na­ponta e szolgáltatást. Szo­ciálpolitikai jellegére utal, hogy az erre fordított állami támogatás évpnte eiéri a hatmilliárd forintot! A Belkereskedelmi Minisz­térium megoldottnak tartja a munkavállalók, az óvodások, a középiskolások, illetve az egyetemi hallgatók szervezett étkeztetését. Ám nagy gon­dok tapasztalhatók az általá­nos iskolások ellátásában, egy­részt mert a kívánatosnál ke­vesebben részesülnek étkez­tetésben és a jelenlegi fel­tételek mellett távoli cél a helyes táplálkozási szokások kialakítása, annak ellenére, hogy ez a felnövekvő gene­ráció egészséges fejlődését is megalapozó tény. A jelenlegi nyersanyagnorma értéke nem biztosítja a diákok számára a megfelelő összetételű ételt és a normaemelés csupán a ko­rábbi adagok színvonalának megőrzésére volt elegendő. Ä vitában felszólalt Polgár­át. József, a Pest megyei 17. számú választókerület képvi­selője, aki az üzemi közétkez­tetés tapasztalatait vizsgáltáé Csepel Autógyárban. Kide- ri7.lt, hogy jóval többen ven­nék igénybe e szolgáltatást, de'a jóléti alap több mint.Öt­ven százalékát fordítják amúgy is erre a támogatásra. Ha más elvek alapján ké­pezhetnék ezt az alapot, amelyből jutni kell kulturá­lis, szociális, sportcélokra is. akkor lényegesen többen ré­szesülhetnének a kedvezmé­nyes üzemi étkeztetés elő­nyeiből. Ez pedig nagyobb szerepet tölthetne be.az egész­séges táplálkozásért folyta­tott küzdelemben. Kevés vállalat él azzal a lehetőséggel, ami tavaly óta adott, hogy aktív dolgozóikon kívül, azonos feltételek mel­lett adhatnak ebédet nyugdí­jasaiknak is. Pedig ennek a döntésnek rendkívüli szociál­politikai jelentősége van, kü­lönösen az idősebb, alacsony nyugdíjjal rendelkező embe­reknek. örvendetes, hogy van­nak vállalatok, termelőszö­vetkezetek, ahol tnár az étel házhoz szállítását is megol­dották. E formának azért is örülni kell, mert sok helyen tehermentesítik az iskolai, óvodai konyhákat, ahol ez­után Válóban a fejlődő szer­vezet tápanyag-igényeinek megfelelő menüt tudnak ösz- szeállítani. Verseny alakult ki a ven­déglátásban az által, hogy az új üzemeltetési formák mel­lett megjelentek a magán- vendéglők is. Ezek száma 1980 óta 1457-ről több, mint hatszerkétszázra emelkedett. A vendéglátás fejlesztései­ről szólva elhangzott a ke­reskedelmi bizottság ülésén, hogy prioritást élvez a gyer­mek- és diákétkeztetés és ez­zel összefüggésben a biológiai sajtáosságoknak megfelelő nyersanyagnormák reálérté­kének folyamatos javítása. A vendéglátó-szervezetek a la­kosság igényeihez jobban igazodó gyors és olcsó étke­zési hálózatokat alakítsanak ki. M. K. meri a gyár múltját, ugyanis az alapítók közül való. — A felszabadulást köve­tően ipartelepítés céljára kí­nálták fel az akkori lakta­nyát — emlékezik a kezdetre. — A jelentkező vállalatok egyiike autójavító üzemet, a másik: az Egyesült Izzó pe­dig a tévéképcsőgyártás ki- fejlesztését, gyártását kívánta meghonosítani Vácott. Ismert, hogy ez utóbbi települt meg a városban. Az Orion gyárnak készített első jó minőségű, szinte elnyűhetetlen képcsö­vet 1956. december 6-án vet­tük le a félautomata gyártó­sorról. Éveken át készültek a képcsövek a fekete-fehér te­levíziókhoz, mígnem a hat­vanas évek végén veszteséges lett a gyártásuk. Így megszűnt a képcsőgyártás, pedig a szakembereink már akkor ki­kísérletezték a színes televí­ziók képcsövét. Ismét felmerült a nagy kérdés: mi legyen a váci gyár profilja? Ezt követően nem volt olyan esztendő, hogy va­lamilyen új terméket ne foga­dott vagy ne telepített volna át a gyár. Végül úgy döntött a vállalat vezetése, hogy Vác a fénycsőgyártás bázisa lesz. Fejlesztési feladatok A munka jobb szervezése, a fegyelem szigorítása, a gyár­tástechnológia felülvizsgálása 1984-re jelentős fejlődést ered­ményezett. — Mit jelentettek ezek az intézkedések a gyakorlatban? — Sok összetevője volt a fénycsőgyártó gépsor üzembe helyezését követően a terme­lés elmaradásának — kapcso­lódik a beszélgetésbe Jánossy Árpád főmérnök. — Az egyik ilyen gond volt a tartalék al­katrészek beszerzése. Nyilván­valóvá vált az is, hogy a várt teljesítményszint elérésének egyik feltétele a karbantartá-' si munkák színvonalának a javítása. Űj szakembereket vettünk fel a tmk-ba. Egy­úttal bérfejlesztésre is sor került a javítóműhelyben. Fiatal mérnököket bízott meg a gyár vezetése azzal a fel­adattal, hogy térképezze fel a termelést akadályozó hibákat és megszüntetésükre dol­gozzanak ki javaslatokat. Sok jó ötlet született a vizsgála­tok során. A tapasztalatok alapján a gépsorok karbantar­tását a korábbiakkal ellentét­ben nem éjszakai műszakban, hanem délelőtt — amikor maximális a kiszolgálóbázis — végezték. További előrelé­pést jelentett a termelésben az is, hogy javult a fény­csőburák minősége a Wello- üvegolvasztó kemence átépíté­se után. Vegyes vállalat Az irányításban bekövetke­zett változásnak fontos része volt, hogy évekkel ezelőtt több vezetőt is felmentettek tisztségükből és helyettük si­került a megfelelő szakembe­reket alkalmazni. A kollek­tíva is megértette, hogy ösz- sze kell fogni a feladatok meg­oldása érdekében. Az ered­mény nem maradt el, mert a termelést a korábbi évekhez viszonyítva 1985-ben harminc százalékkal sikerült növelni, és a fénycsőgyártó sor törté­netében először elérte a 21,5 millió darabos termelést. A piaci helyzet azonban ar­ra is rádöbbentette a vácia­kat, hogy nem elég csak a mennyiséget növelni, javíta­ni kell a minőséget és az ármunkát is. Tavaly a tervkészítéskor már olyan feladatot hátáro- zott meg a vállalat vezetése, mely a minőség javítására tö­rekszik és csak a jó árat fi­zető piacra kívánnak szállí­tani. Emellett növelik az al­katrészexportot is. Ezek a lépések lehetővé tették, hogy a veszteséget tovább csök­kentsék. A kollektíva a múlt évben túlteljesítette termelé­si tervét. Csaknem tizenhárom százalékkal nagyobb a terme­lékenység. A tőkés export ti­zenöt százalékkal volt több mint 1985-ben. Az idei és a VII. ötéves tervidőszak feladatairól Smith Ferenc igazgató többek között elmondta, hogy kiemelt fel­adat a gyár gazdálkodását bel­ső és külső intézkedésekkel tovább javítani, nyereségesen termelni. A kibontakozás alapvető stratégiája a terme­lés lépcsőzetes növelése, az energiatakarékos fénycsövek nyugat-európai piacokon való értékesítése, a gyártmányská- la bővítése. A meghatározott feladatok, intézkedések várhatóan le­hetővé teszik, hogy a gyár 1990-re — ha szerény mér­tékben is, de — nyereségessé váljon. Ezt a folyamatot csak gyorsítaná a vezérigazgató kezdeményezése; a szovjet— magyar vegyes vállalat alakí­tása. Surányi János ELHUNYT HORN DEZSŐ Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Horn Dezső nyugalma­zott közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a Magyar Posta nyugalmazott vezérigazgatója, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának volt titkára és a Postások Szakszervezeté­nek volt főtitkára 69 éves korában, rövid szenvedés után el­hunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása február 10-én (kedden) 12 órakor lesz a Farkasréti temetőben. Barátai, volt munka­társai 11.45 órától róhatják le kegyeletüket a Farkasréti te­mető ravatalozójában. Szakszervezetek Országos Tanácsa, Közlekedési Minisztérium, Magyar Posta, Postások Szakszervezete központi vezetősége, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége Horn Dezső munkásszülők gyermekeként 1918. július 25-én született Budapesten. Iparitanuló-éveinek befejezé­se után 1939-től 1946-ig tele­fonműszerészként dolgozott a helyközi távbeszélő központ­ban. 1946-tól a szakszervezeti mozgalomban kapott felelős­ségteljes megbízatásokat. A Postások Szakszervezetének politikai munkatársa, titkára, majd elnöke, 1956-tól 1959-ig főtitkára. 1951—53 és 1959—62 között a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának titkára. 1962-től 1966-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának póttagja volt. Közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettessé 1962-ben nevezték ki, 1967—1980 kö­zött, nyugdíjba vonulásáig egyidejűleg ellátta a Magyar Posta vezérigazgatói teendőit. Munkásságával nagymérték­ben hozzájárult a postai és a távközlési szolgáltatások fej­lesztéséhez, a postás dolgozók élet- és munkakörülményei­nek javításához, a Magyar Posta nemzetközi kapcsolatai­nak erősítéséhez. Nyugdíjas éveit is aktívan töltötte, 1986-ig a Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Szövet­ségének elnöke volt. Eredményes tevékenysé­géért több hazai és külföldi kitüntetésben részesült. Elég volt-e a figyelmeztetés? Terv az ellenőrzésekre Beszédtéma volt a múlt év végén Dabason és vonzáskör­zetében, hogy a területi népi ellenőrzési bizottság szemügy­re vette a magánkereskedők tevékenységét. Miként akkor megírtuk, több magánkeres­kedő ellen kezdeményezett a testület szabálysértési eljárást, a helyi tanácsok hatósági osztályai azonban — egy ki­vételtől eltekintve — úgy gondolták, a kereskedői morál javítását el tudják érni a vétkesek figyelmeztetésével is. Hogy ezt az optimista állás­pontot igazolja-e a gyakorlat, az ebben az évben kiderül. Ugyanis tegnap Kuli Sándor elnök irányításával ülést tar­tott a Dabasi Népi Ellenőrzési Bizottság és elfogadta idei ellenőrzési tervét, amelynek egyik pontja szerint idén a vonzáskörzetben ismét meg­vizsgálják, vajon a magánke­reskedők árképzése, áralkal­mazása, bizonylati fegyelme, beszerzési forrásai megfelel­nek-e a törvényes előírások­nak. Vizsgálnak persze a dabasi népi ellenörök mást is. Így például a vadgazdálkodás helyzetét és a vadásztársasá­gok működésének tapasztala­tait. Ezt. á vizsgálatot az in­dokolja, hogy az utóbbi évek­ben a vadszaporulat jelentős mértékben csökkent a térség­ben. Képet akarnak tehát nyerni arról, hogy a vadász- társaságok gazdálkodását a termelőszövetkezetek hogyan segítik. Az állategészségügyi szol­gáltatás és ellátás helyzeté­nek vizsgálata a vonzáskörzet kisüzemi gazdaságaiban gzt célozza, hogy megállapítsák, ez az ellátás elegendő-e az állatállomány fenntartásához. Sokakat érdeklő vizsgálat­nak ígérkezik az is, amely arról akar képet nyerni, hogy a közgazdasági szabályozók milyen hatással vannak a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek jövedelmezőségének alakulására. Ösztönzik-e a többlettermelést s lehetővé teszik-e, hogy a teljesítmé­nyekkel valóban teljes mér­tékben összhangba kerüljön a j övedelemkif izetés. A beszámoltatás és utóvizs­gálat témakörébe tartozik majd az alsónémedi Közös Üt Mezőgazdasági Szakszövetke­zet idei gazdálkodásának az elemzése, tekintettel arra, hogy 1985-ben a szövetkezet­nél már folyt ilyen vizsgálat. Japán — vöröskeresztes szemmel Igaz legendák, túlzó tévhitek A világon vannak Vöröskereszt-, illetve Vörös Félhold- társaságok, az utóbbiak a mohamedán országokban. De vajon Japánban, ahol az emberek a sintoista és a buddhista vallás hívei, mi a neve a humanitárius szer­vezetnek? Ezt kérdeztük Sárdi Máriától, a Magyar Vö­röskereszt Családi Lap című folyóiratának főszerkesz­tőjétől, aki a közelmúltban tért haza hivatalos útjáról a felkelő nap országából. — Vöröskereszt ott is, pe­dig valóban nagyon kevés ke­resztény ember él Japánban. S ha már szóba került a val­lás: érdekes, hogy az ország lakóinak jó része a sintois­ta — életigenlő — hit jegyé­ben ésküszik, ad nevet a gyer­mekeknek, de a buddhista szertartás szerint — mely gaz­dagabb túlvilági létet ígér — temetkezik. Ami pedig a Ja­pán Vöröskeresztet illeti, múltja a magyaréval nagyjá­ból egyidős: 1877-ben alakult meg ott az Emberbarát Szö­vetség, mely tíz évvel később, idén éppen egy évszázada vet­te fel a Japán Vöröskereszt­szövetség nevet. • Legendás a japánok fisz- lasága. Van-e náluk tisztasá­gi mozgalom? — Az utóbbival nem talál­koztam, az előbbivel annál többször. Gondozottak az em­berek, s a ruhájuk patyolat. Pedig nincs nagy ruhatáruk, a japán nők zömének egy ki- monója, egy-két sötét szok­nyája van, néhány blúzzal. De azok mindig vakítóan fehérek. A lakások pedig rendkívül ki­csik, szekrény tán el se férne bennük. Láttam Tokióban olyan tízemeletes házat, amelynek az utcai frontja még négy méter széles sem volt. Nem láttam viszont szemetet, és — fu^^saság a csaknem két magyarországnyi népességű metropolisban — szemetest sem. De gyanítom, hogy akár a taxis, fehér kesztyűt, visel­het ... És láttam rengeteg, a múzeumokba, szentélyekbe, ál­latkertekbe, vagy kirándulni tartó egyenruhás iskolás cso­portot. A gyermekkultuszt jel­zi, Hogy minden iskolában van uszoda, nagy tornaterem. S már igen fiatalon, ötéves ko­rukban vöröskeresztesek le­hetnek itt a csemeték. • Ezek szerint az egészség- nevelés feltételei jobbak? — Azt hiszem, hogy a ne­velés feltételei általában. A japán család ugyanis nem vá­lik szét, együtt élnek a gene­rációk, s tévhit az is, hogy az idősek sorsát nem tekintik szívügynek. Rendkívül nagy becsben tartják a tapasztalta­kat, az öregeket, s mert a szi­getországban is emelkedik az életkor, az ő segítésükre, tá­mogatásukra külön állami programot indítottak. ® Mennyi vöröskeresztest számlál a japán szervezet? — A 120 millió lakos több mint 13 százaléka, 16,2 millió az egyéni tag, jobb a szerve­zettség, mint nálunk, s a pár­tolók száma is csaknem 300 bzer, De tévedés lenne azt hinni, hogy minden vöröske­resztes japán egyben aktivis­ta is. .Sokan például c$ak olykor-olykor adnak ^ért — s ezzel ki is merül aktivitá­suk.. S hogy ez mekkora gond, azt jelzi, hogy a vér 86 szá­zalékát (főleg a vérkészítmé­nyeket) ma is az USA-ból im­portálja Japán. Amerikai mintára fizető véradást szer­veztek, s mióta az AIDS-ről tudomást szereztek, próbálják térítésmentessé és önellátóvá tenni az ország véradó mozgal­mát. Jártam a 93 vöröskeresz­tes kórház egyikében, a vér­transzfúziós központban is (ahol egyébként plazmafere- zissel, rendkívül korszerű kö­rülmények között vesznek várt, miközben a donor a té­vét nézi), s ott tudtam meg: eddig évi három-négy alka­lommal két-két deciliter vért adtak a japánok, most szor­galmazzák az átállást a négy deciliterre. Ami pedig a vér­adóvá nevelést. illeti; itt már 16 éves, tehát középiskolás kortól odatarthatják vénáju­kat a fiatalok ... S meglepett az is. hogy ebben a nagy in­tenzitással, fegyelemmel dol­gozó országban munkaidő alatt szervezik a vérvételt. Azután magam is tapasztaltam, hogy van némi túlzás abban, aho­gyan mi látjuk ezt az orszá­got. Nem igaz, hogy az embe­rek éjt nappallá téve, vasár­napot, ünnepnapot, szabadsá­got nem ismerve dolgoznak. Csupán ott-tartózkodásom egy hete alatt két vallási ünnep­nap volt (természetesen több is van), s mindkettőn szüne­telt a munka. • Találkozott a humanitá­rius szervezet több osztály- vezetőjével. Miről beszélget­tek? — Például arról, hogy az országban 87 ezer a földren­gés által veszélyeztetett kör­zet, s mindegyikben van vö­röskeresztes mentőszolgálat. Házigazdáim elmondták, hogy ezek rendkívül felkészültek, saját URH-hálózatuk van, ké­szenlétben mentőjük, áram- fejlesztőjük, előre összeállított műtéti csomagjuk, szükség esetén „hadra fogható” magán­repülőjük és helikopterük, s igénybe vehetik a rádióama­tőrök segítségét is. Ugyan­csak érdekes volt megtudni, hogy a segélyezési akcióik egyike: Nepál vízgondjának megoldása. Kutakat fúrnak, szűrőberendezéseket helyez­nek el s tartanak karban — a Himalája déli lejtőin. Egyéb­ként ebben is részt vesznek az ifjú vöröskereszteseik. Gyermekenként. égy-egy yent adtak, adnak (ez.,. mindössze 25 fillér), s a summából eddig 800 kisebbfajta kutat készí­tettek. Az ilyen, látszólag cse­kély, dolgok is hozzájárulnak a japán gyerekek vöröskeresz­tessé neveléséhez. y. g. p.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom