Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-29 / 24. szám

4 SéÜsIbb 1981. JANUÁR 29., CSÜTÖRTÖK *. 'SSSSSSSSSSSSSSSTSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/t ___ ______________________ ; Viltaiiw I SZENTENDREI *cSCíiian $ A vandálok közöttünk v, élnek. Vonulásuk nyo- ^ í mait léptcn-nyomon lát- 4 ^ hatjuk. ^ Kiborított szeméttárolók, ^ ? kivert égők, kitördelt fa- 4 í csemeték, ledöntött szob- ^ ^ rak (Mészáros Dezső-szo- ^ ^ borpark), megrongált autó- ^ ^ hiicriróvnlr 1 ofónntt mon/it- ^ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA É buszvárók, letépett menet- v. r . r • *. ^ rendek maradnak utánuk. í l\0ltS6S,VSí6SI VIlS i A vandálok többnyire 4 ° Mi kaphat zöld utat? Módosító javaslatok í megjelennek. ^ meséli a ^ esetet is ^ pffVCPir a minap, hogy két tud: a vendéglátó 4 £ egység ablakát a vandál g ^ beverte. Az egyik helyen ^ í azért, mert meggyanúsí- ^ | tották, hogy többet ivott ^ i már a kelleténél. Igen ^ | megsértették. Á másik he- ^ katona g A kedden tartott tanácsülé­sen több téma került napi­rendre. Az előterjesztés az 1987. évi pénzügyi terv meg­állapítására című anyag nem­csak az első, hanem a legfon­tosabb is volt. A hozzászólá­sok több mint két órát vet­tek igénybe, s dr. Színi István tanácselnök — a hosszúra nyúlt szünetben tartott kon­zultáció után — csak délután fél ötkor terjesztette elő a módosító javaslatokat. A vita a körül forgott, hogy a rendelkezésre álló kevés pénzből milyen fejlesztéseket valósítson meg a város. Elő­ször azt vizsgálták, hogy me­lyek azok a beruházások, amelyek halaszthatók. Pél­dául: költsenek-e a Vasvári­lakótelep gázvetékének építé­sére 10 milliót? Csökkenthe- tő-e a szociális lakásvásárlá­sokra szánt 5 és fél millió? tsssssssssssss/.fSSSSSS/.'SMSSSSSSSfSSm­Csak tizenöt perc naponta Fúró és fogó helyett Adagolni kell Sajnos alig élnek közöttünk olyan gyermekek és fel­nőttek, akik nem ismerik a fogfájást, akik nem érezték még azt a félelmet, amelyet a fúró zúgása vagy a fogók látása kelt. Ilyen irányú gondjaink okozója az esetek döntő többségében a fogszuvasodás és az inysorvadás. A vétkesek pedig azok a baktériumok, amelyek a fogzo­mánc egyenetlenségein kiépülő lepedőkben tenyésznek. Napi háromszori fogmosást, ez mindössze 15 perc és a fluorkezelést, valamint az Eknex-bedörzsölést. És termé­szetesen helyes táplálkozást. Az utóbbiról eddig nem esett szó, ezért most lássuk bőveb­ben. Az orvosok tudják, hogy a mellről táplálkozó csecsemő rágóizmai és állcsontjai erő­teljesebben fejlődnek. A gyer­meket kiskorától kezdve arra kell szoktatni, hogy rágjon. A rostos ételek súrolják a lepe­dőket. Az édesség kerülendő. De ha szerepel az étkezésben, utolsó fogás legyen, s az asz­taltól az út a fogkeféhez ve­zessen. Célszerű lenne a rá­gást igénylő rostgazdag ke­nyérféleségek bevezetése az étrendbe. Milyen gondjaink vannak nekünk itt Szentendrén és környékén a fogászati kultú­rával? Miként az országban több helyen, az óvodai évek után, a jó fogápolási szoká­soknak vége szakad. Az álta­lános iskolák nem biztosítják a szájápoláshoz szükséges ele­mi feltételeket sem. A vizes­blokkrendszereik építésekor — már ahol egyáltalán talál­ható — nem gondolnak a fog­mosásra. Az ' iskolafogászati rendelőnek nincs váróhelyi­sége. Jó példa már a megyé­ben is van, például Gödöllőn, ahol a váróban a gyermeke­ket játék- és rajzolási lehető­ségek várják, s gondolnak a szájhigiéniás oktatásra is. Visegrádi példa Városunkban sem megoldott a 14—18 éves korosztály szer­vezett fogorvosi ellátása. Fo­lyamatos felvilágosításra len­ne szükség a felnőttek köré­ben, különösen 30 éven túl, mert e kor után mind gyak- rakban jelentkeznek a fog- ágybetegségek, hiányok. Sok­sok felmérés és a tapasztala­tok igazolják, hogy a meg­előzés sokkal olcsóbb, mint a gyógyítás. A Visegrádon elért eredmé­nyek példamutatók. Semmi akadálya nincs annak, hogy a városban, vagy a környék falvaiban a tapasztalatokat hasznosítsuk. Persze az egész­ségügyi dolgozóknak többlet- munkát jelentene ez, de amit vesztenének a réven, meg­nyernék a vámon. A szájban maradt táplálék tej savat, ecetsavat, boros­tyánkősavat termel. A sa­vas környezet megteremté­sével a fogzománc szuvasodá­sát okozzák. Innen egyenes út vezet az ínygyulladáson át az ínysorvadásig. A feladat tehát a lepedők keletkezésé­nek megakadályozása, illetve a már meglevő eltávolítása. Erre több lehetőség kínál­kozik. Fluort adagolhatunk, mert ez a fogzománc szerke­zetét keményíti,, felszínét si­mává teszi. Egyes alföldi te­lepüléseken, ahol az ivóvíz literenként egy milligramm fluort tartalmaz, a lakosság fogazata összehasonlíthatatla­nul jobb, mint az ország más vidékein, (Szentendrén és vonzáskörzetében ez az érték ü—0,25 milligramm literen­ként.) Ha a vízben nincs, adagolni kell! Erre szolgál­nak a . tabletták, az oldatok, a gélek és a paszták. A fogbetegségek elleni harc­ban segíti az embert a jód is. Magyarországon a szervezetbe juttatása évtizedek óta a só­val együtt történik. A szuvasodás és ínysorva- dás okait, gyógymódjait tehát meglehetősen jól Ismerjük. Mégis a lakosság 90 százalé­ka szenved ezektől a beteg­ségektől. Törvényszerű ez? Egyáltalán nem. Bizonyítja az a kísérlet, amelyet Viseg- rádon Tavasné dr. Tóth Má­ria fogorvos és asszisztense, Király Lászlóné folytat. Ök elsősorban a megelőzésre fi­gyelnek. A bölcsődében a gyermekek kétéves kortól já­tékos formában ismerkednek a fogkefével. A gyermekintéz­ményekben gondoskodnak az étkezések utáni rendszeres fogmosásról. Évente legalább kétszer, szükség esetén több­ször mennek orvosi ellenőr­zésre. Az eredmény: a visegrá­di gyermekek körében a fogszuvasodás az utóbbi hat esztendő alatt 62,4 százalék­kal csökkent. Ez igen figye­lemre méltó. Út a fogkeféhez Mit javasolnak a szakem­berek azoknak, akik fogaik épségét óvni kívánják? Elkerülhetetlen-e a hatvan magánerős lakás helyének közművesítése? A megalakuló közműtársulatok támogatására szánt összegből lecsíphető-e valamennyi? Esetleg halaszt­ható volna-e egy évvel a fel­szabadulás-lakótelepi orvosi rendelő építése? A tanácstagok ezután sorra vették, milyen jogos igények kényszerülnek hátrább. A vi­tából kitűnt, hogy a fentieken túlmenően sokan égetően szükségesnek tartják a fel­szabadulás-lakótelepi iskola négy tanteremmel való bőví­tését. A vélemények erősen ütköztek abban a kérdésben is, hogy támogassák-e állami pénzből a Rózsakerti-lakóte- lep telefonellátását, vagy sem? Végül 18:2 arányban kompromisszumos megoldás született. Ekkor a Szamárhegyen la­kók tanácstagja síkraszállt a terület villanyhálózatának rekonstrukciójáért Ez újabb vitát indított el, a megoldás itt is középutas lett. A házadóról és a lakóbi zottságok szervezetéről, vá lasztásáról szóló előterjesztés tárgyalása már nem okozott nagy vitát Két vélemény egy centiről Menthető vagy nem menthető? Éppen havat lapátoltam, amikor megszólított egy nyug­díjas ismerősöm, s elmondta, hogy az új mentőállomás épületébe minden éjszaka behatolnak ismeretlen szemé­lyek, ott világítanak, melegszenek. Az információ kény­szeríti az embert, hogy utánanézzen a dolgoknak. Miért van csend az új létesítmény üzembe helyezése körül? Nem egyformák A tanács városüzemeltetési osztályán Tegzes László osz­tályvezetőtől és Kovács József műszaki ellenőrtől megtud­tam, hogy az Országos Mentő- szolgálat Főigazgatósága azért nem kezdi meg a munkát az épületben, mert a tetőtérből levezető lépcső minden foka egy centiméterrel magasabb annál, mint amit az Országos Építésügyi Szabályzat előír. Ez a közlés igen meglepett, mert magam is jártam már jó néhány lépcsőn életem 40 esztendeje alatt, de soha nem vettem észre, ha az egyik fok a másiknál netán egy-két centivel magasabb vagy ala­csonyabb volt. Éppen ezért sejtettem, hogy a dolog nem lehet ilyen egyszerű, s kér­tem, hogy mélyedjünk el a rendelkezésre álló anyagban. Kiderült, hogy a városi tanács és az Országos Mentőszolgá­lat főigazgatósága közötti vi­ta anyaga immár jókora dosz- sziét tölt meg. Helyhiány mi­att kénytelen leszek röviden összefoglalni a felek állás­pontját. A tanácsiak nem tagadják, hogy a lépcsőfokok nem egy­formák. Az alsó például észre­vehetően magasabb, az utolsó alacsonyabb a többinél. Az egy centiméteres különbség átlagot jelent. Ez egyértelmű­en kivitelezési hiba. Az sem tagadható, hogy minden egyes fok kifelé lejt, tehát síkja el­tér a vízszintestől. Azonban érvelésük szerint az Országos Építésügyi Szabályzat megen­gedi, hogy az időszakos hasz­nálatú építményszintre (mint itt a tetőtér) vezető lépcső magassága 20 centiméter le­gyen. Ebbe a méretbe pedig minden grádics belefér. A régi OÉSZ időszakos használatú helyiségeknek ismeri el azo­kat, amelyekben az emberek két óránál hosszabb ideig tar­tózkodhatnak. Igaz, az új OESZ-ből ez a kitétel kima­radt. A tanács azt is sérelmezi, hogy a mentősök csak a no­vember 13-án tartott első üzembe helyezési eljáráskor kifogásolták a lépcsőt. Azt kérdezik, hogy előbb miért nem vették észre, hogy az nem megfelelő. Sőt mond­ják, a terveket is a főigaz­gatóság megrendelésére készí­tette a helyi Városgazdálko­dási Vállalat szakembergárdá­ja, s azt a mentősök elfogad­ták. Sőt a szabályok betar­tásával ők adták be engedé­lyezésre a Szentendrei Tanács­hoz. Eddig az időig a beruhá­zás bonyolítását is az egész­ségügyi szerv végezte, a ta­nács csak ezután vette át. Szakvélemények Miután a vita kirobbant, munkavédelmi szakértőt kér­tek fel a kérdés eldöntésére. Két álom — egy valóság Leányfalutól Montrealig jutott Már SOk hírességnek jelen­tette Leányfalu a gondtalan kikapcsolódást. Ebben a du­nakanyari községben nőtt fel Rovnyai János birkózó Euró- pa-bajnok is. Már megjelené­sével is tiszteletet parancsol, 135 centiméter magasságához 140 kilogrammos testsúly tár­sul. Nehezen lehetne bárkivel is összetéveszteni. Rovnyai János birkózó 1985. június 20-tól edzéseket vezet a leányfalui művelődési ház nagytermében. Kiienc-tizenöt éves gyerekeket tanít meg a sportág minden — régebben nála is alkalmazott — forté­lyára. A birkózói múltján kí­vül ezekről a gyerekekről és terveiről kérdeztük. — A birkózást 1965-ben kezdtem az MTK birkózó­szakosztályában. Közben a szentendrei HÉV-nél dolgoz­tam, és tanultam a lakatos szakmát. Akkor sem voltam egy kis cérnahuszár gyerek. Serdülő nehézsúlyban verse­nyeztem. Már az első évben serdülőválogatott lettem. Há­rom serdülő országos bajnok­ságot szereztem. Aztán ifjú­sági válogatottság, s újabb három országos bajnoki cím következett. Juniorok között négyszer lettem korosztályom­ban Magyarország bajnoka, a felnőtt válogatottba 1973-ban kerültem. Kilenc magyar baj­noki cím fémjelezi ezt a kor­szakot. Válogatott újoncként 1973-ban a katowicei VB-n 3. helyezést szereztem. Az NSZK-beli Ludwigshafenben Európa-bajnok lettem kötött­fogásban 1974-ben. A mont­reali olimpián 6. helyezést szereztem. Versenyzői pályafutását ta­lán az jellemzi leginkább, hogy minden Eb-n, vb-n, olimpián, amelyen indult, rendre a legjobbak között végzett. — A legsikeresebb Eb-m Várnában volt 1982-ben. Itt kötöttfogásban 5., szabadfo­gásban 2., szambóban 3. let­tem. — Gondolom, a szambó nem tévesztendő össze a szambával? — Nem éppen parkett-tán­cosként szereztem ezt a bron­zot. A szambó a birkózás és a cselgáncs keveréke, spanyol birkózásnak is nevezik. Fel­tehetően szerepelni fog a bar­celonai olimpiai játékok mű­során is. — A versenyzés befejezése után mihez kezdett? Mi­lyen céljai voltak? — Két nagy álmom volt. A mester é< tanítványai Mind a kettő Leányfaluhoz kötődik. Az egyik az, hogy kis cukrászdát nyithassak, a másik — és számomra ez volt mindig is az igazi nagy terv —, hogy Leányfalun foglal­kozhassak a birkózással. Ez szerencsére meg is valósult, a Budapesti Spartacus SC birkózószakosztályának a tá­mogatásával létrehozhattam itt egy kis birkózószakosz­tályt. Hiszen ez a környék, Leányfalu, Tahitótfalu, Szent­endre, Pomáz, nagyon sok vá­logatott birkózót, országos bajnokot, Európa- és világ­bajnokot adott már eddig is az országnak. Ügy gondolom, és most már látom is, hogy most is sok tehetséges srác van, akikre építeni lehet. 1985 júniusától 18—20 fiúval dolgozom együtt. Ez alatt a másfél év alatt szép eredményeket értek el a gyerekek. Hiszen Ács Feri nehézsúlyban, Bodonyi Csaba félnehézsúlyban megyei baj­nok lett. Ács Ferenc Kelet- Magyarország bajnoka címét is elhozta és az úttörő-olimpián is szép helyezéseket szereztek a gyerekek. Az idén még öt fiatal kezdi el a versenyzést, tőlük, vala­mint Feritől és Csabától is nagyon jó eredmények várha­tók. Jelenleg heti három edzést tartunk. Most még 20—25 gyerek jelentkezését várom, 9-től 15—16 éves ko­rig. Az edzésekre bárki bejö­het, és aki kedvet kap a bir­kózáshoz, nagyon szívesen lá­tom a tréningeken. Biztos va­gyok benne, hogy sokra vihe­ss tik a fiúk a birkózásban. Ki­ff tartó, kemény munkával ugyan, de az eredmények jönni fognak. Régebben én sem gondol­tam volna, hogy Európa-baj­nok lehetek és bejárhatom az egész világot, mint birkózó. Én is Leányfaluról indultam és egészen Montrealig jutot­tam. Ez a lehetőség minden gyerek előtt megvan. Kép és szöveg: Elek Sándor Az eredmény: a lépcső nem felel meg a kívánalmaknak! Mi az álláspontja az Országos Mentőszolgálat Főigazgatósá­gán Ábrahám Zoltán gazda­sági f őigazgatö-h elyettesnek ? — Ha a megyei munka- védelmi felügyelő azt mond­ja, hogy jó a lépcső, azonnal átvesszük az új állomást. El­lenkező esetben nem, tehet­jük, mert kitesszük a válla­latot annak a kockázatnak, hogy fizetni kell a bünteté­seket, s vállalnunk kell a fe­lelősséget az esetleges balese­tekért. Mit mond Pákozdi Dénes osztályvezető főmérnök? — Kezdjük azzal, hogy az a tetőtéri helyiség, amelyet a lépcső összeköt a földszint­tel, nem időszakos tartózkodó, hanem éjszakai pihenő. Tehát az OÉSZ-ben meghatározott méretű és biztonságos feljárót (kell építeni. Az sem igaz, hogy mi csak tavaly novem­berben szóltunk először erről a hibáról. Hiszen már már­ciusban rajzolták a falra a tervező és a kivitelező kép­viselőivel a lépcsőfokokat, ígéretet kaptunk, hogy módo­sítani fogják a grádicsokat. Még tavaly nyáron is ott volt a falon a rajz, s a lépcső még akkor sem volt kész. Tehát bőven lett volna idő a hiba kijavítására. Most arról nem szívesen beszélek, hogy elége­detlenek vagyunk azzal, ahogy a tanács illetékesei az egész beruházást kézben tartották. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az Országos Mentő- szolgálat Főigazgatóságának eddig 16 és fél millió forint­jában van a szentendrei be­ruházás. A tanácsnak a meg­állapodás szerint az eredeti átadási határidőkor (1935 ok­tóberében) el kellett volna számolnia a pénzzel. Mi nem akarjuk a közöttünk lévő szerződés egyik pontját (mely szerint, ha csúszik a határ­idő, visszakövetelhetjük a pénzünket) érvényesíteni. Közben a mentőszolgálat újabb munkavédelmi szak- véleményt csináltatott. A meg­állapítás: a lépcső nem jó! Most arra kérték a Szent­endrei Tanácsot, hogy kér­jenek az Építési és Városfej­lesztési Minisztériumtól szak­értői véleményt, s ha ez meg­felelőnek minősíti a feljárót, ők azonnal átviszik a kocsi­jaikat az új épületbe. Sőt, a fűtési és őrzési díjakat is megterítik a tanácsnak. Mindnyájunké Furcsa helyzet. Mert az két­ségtelen, hogy a városkörzet­nek, a vitás feleknek, a men­tő dolgozóinak, egyszóval mindenkinek az volna az ér­deke, hogy ezt a szép, új, mo­dern létesítményt minél előbb használni lehessen. A men­tők álláspontja érthető, a munkavédelmi tiltás ellenére nem merik vállalni a követ­kezményeket. A tanács állás­pontja szimpatikus, mert ők csak 500 ezer forintos költ­séggel tudnák kijavítani a hi­bát. A lépcső valóban nem olyan, hogy azon nem lehet közlekedni. Nagyon megje­gyeztem Ábrahám Zoltán gazdasági főigazgató-helyettes egyik mondatát: Magánember­ként mosolygok az egy cen­tin. A Szentendrei Tanács ille­tékesei most várják az ÉVM állásfoglalását. Addig fűtik és őrzik az üres épületet, a men­tők nyomorognak a régi ál­lomáson. Engem az sem vi­gasztal, hogy a tanács eset­leg később visszakapja a fű­tési és őrzési költségeket. De azért se lelkesedem, hogy ha félmillió forintért újra kell építtetni a lépcsőt. Mert en­gem nem tudtak meggyőzni a vitázó felek: azt vallom, hogy az az összeg, amelyet ez eset­ben hiábavalóan elköltenek, nem a város vagy a mentők pénze, hanem mindnyájunké. Az oldalt írta: Vicsotka Mihäbr

Next

/
Oldalképek
Tartalom