Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-26 / 21. szám

Építőipar és Hőség A tervezők közvetítő szerepe 0 Ha az építési folyamat min­den résztvevője (anyaggyár­tók, kivitelezők, műszaki el­lenőrök) a helyzet magaslatán állna, kifogynának örökzöld témáikból a vicclapok. A kis­sé túlzó fogalmazás alapja az a jogos társadalmi igény, hogy az árak emelkedésével azonosan növekedjék az épít­mények minőségi színvonala is. A közvélemény rendkívül érzékeny minden hibára, fő­leg ha az a szeme előtt tör­ténik. Az építőipar pedig ilyen ágazat. Igazságtalanság volna azon­ban, ha általában az építő­ipart emlegetnénk, hiszen raj­tuk kívül még számtalan résztvevője van egy-egy épít­ménynek. Együttműködésük minden esetben látványos: új utak, kórházak, színházak, ipari üzemek magasodnak a városokban, és ezek kivitele­zésével, minőségi színvonalá­val általában elégedettek is az emberek. Ügy tűnik, mintha létezne egy, kizárólag közin­tézmények példás kivitelezé­sére specializálódott szervezet, meg egy másik, a lakásépítők felelőtlen társasága. Mert a legtöbb kritika már évek óta ezeket a szervezete­ket éri, s valljuk be, nem alaptalanul. És nemcsak az ál­lami építőipart, hanem a szö­vetkezeteket, a kisvállalkozó­kat, akik egy-egy rossz mun­kával, felelőtlenséggel nem­csak a beköltözők közérzetét teszik rosszá, hanem rontják társaik jó hírnevét is. Egy jól sikerült ház sokak munkáját dicséri — a rosszul kivitelezetten is sokan hagy­ják rajta kezük nyomát. Vé­gigtekintve az építési folya­mat láncolatát, a tervezők fe­lelősségét kell először hangsú­lyozni. Természetesen nem statikai, szakmai kérdé­sekben kell konzultálniuk a megrendelőkkel, hanem a la­kás funkcionális kialakításá­ról. esztétikai megjelenéséről kell kikérniük a véleményü­ket. úgy, hogy közben tudásuk legjavát, szakmájuk értékét is közvetíteni tudják. Ezen túl ismerniük kell az érvé­nyes jogszabályokat, rendele­teket, mert ha ezek ellenére épül a ház, a leendő tulajdo­nost bünteti meg a tanács. A tanácsi szakigazgatási szerveknek is óriási a felelős­ségük abban, milyenek az építmények. Ez azonban in­kább elv, mint gyakorlat, mert a tanácsoknál kevés a jó szakember, sokszor csak a hi­bás építkezés tényét tudják megállapítani, és építészeti bírsággal sújtani azokat, akik vagy a szabályoktól térnek el, vagy pedig az eredeti tervtől. A hagyományos építőanya­goknak volt egy jó tulajdon­ságuk: mindenki ismerte azo­kat. Á szakembereken kívül a laikusok is tudják, hogyan kell bánni a fával, a kővel. Ez ma már egyre kevésbé mond­ható el a korszerű anyagokról, szerkezetekről, amelyek nem­csak nagyobb használati érté­ket képviselnek — s emiatt drágábbak is —, hanem sok veszélyt jelentenek mások számára, akik alapvető tulaj­donságaik ismerete nélkül vágnak bele az építkezésbe. A helytelen tárolás, a gondatlan szállítás, az át nem gondolt felhalmozás miatti gyakori mozgatás nem tesz jót a gáz­betonnak, a védőfóliávaj borí­tott ablaknak, az ásványgya­potnak. Különösen akkor sé­rülékenyek ezek, ha már a termelés során is vétettek a minőségi előírások ellen. A kivitelezők is gyakran megsértik a technológiai fe­gyelmet. Vagy azért, mert nem ismerik, vagy pedig gyor­sítani akarják a munkát. E kettőnek a következménye az az elgondolkoztató adat, hogy a magánlakás-építkezések 30 százalékánál súlyos állékony­sági problémákat találtak a műszaki ellenőrök. A műszaki ellenőrzés rend­kívül fontos az építkezés tel­jes folyamatában. Nemcsak a végén, amikor azt kell megál­lapítani, hogy mitől rossz a ház, hanem az egyes munka­fázisoknál is. A műszaki el­lenőrzést mostantól még ko­molyabban kell venni, mert a napvilágot látott építésügyi rendeletek jelentősen megnö­velték szerepét. A hatósági jogkört kapott Építésügyi Mi­nőségellenőrzési Intézet kitilt­hatja az építésből a hibás anyagot, szerkezetet, leállít­tathatja a szabálytalan mun­kavégzést, s tetejébe még megbírságolhatja a hibát el­követőket: állami vállalatokat és magánosokat egyaránt. A tervezési jogosultság kor­szerűsítése pedig azt a célt szolgálja, hogy az építészek szakmai képzettségüknek megfelelő feladatot vállalja­nak, s ne csak terveket ké­szítsenek, hanem a kivitele­zéskor is őrködjenek a mű­szaki, minőségi előírásokon. Ez a két rendelkezés arra hivatott, hogy lehetőleg már az építkezés megkezdése előtt kiszűrje az esetleges hibafor­rásokat, és intézményes mó­don védje az építtetők érde­keit. Végtére is, a lakás jó vagy rossz minősége nemcsak a beköltözést követően hat ki a közérzetünkre, hanem ké­sőbb is. Még évtizedek múl­tán is befolyásolhatja, hogyan érezzük magunkat az ottho­nunkban. Sz. K. Személyhívó a zsebben Személyhívó hálózatot építe­nek ki az idén a Győri Me­gyei Kórházban. A telefonköz­pontra telepített rendszer, — amelyhez hasonló műszaki megoldású hálózat hazánkban még nem működik —, beszéd- átvitelre, utasítások közlésére Február l-jétől Új ügyfélfogadási rend A tanács február elsejétől módosította ügyfélfogadási rendjét. Erről a közeljövőben részletesen beszámolunk, most csak az időtáblázatot ismertetjük. az apparátus egésze ügyfélszolgálat hétfő 13—16.30 8—18.30 kedd — 8—16.30 szerda 8—16.30 8—18.30 csütörtök — 8—16.30 péntek 8—12 8—16 szombat — 8—12 alkalmas, s az egészségügyi in­tézmény területén bárhol elér­hetővé teszi azokat a szakem­bereket — orvosokat, műsza­kiakat —, akikre valamilyen okból sürgősen szükség van. Az üzenetközvetítő készüléke­ket az osztrák Neruroth cég szállítja. Egyelőre ötvenet fog­nak használni. A készülékek akkorák, hogy elférnek egy szivarzsebben, ha keresik a csipogó tulajdono­sát, a készülék hangjelzést ad, s egy gomb megnyomását kö­vetően máris hallható az uta­sítás. A személyhívóval nem­csak a szobájukban, hanem bárhol utolérhetik azokat a szakembereket, akiknek azon­nali beavatkozása életet ment­het. Működtetéséhez antennát állítanak fel a kórházegyüttes legmagasabb épületének tete­jére, így a hívottakat az egész­ségügyi intézet távolabbi épü­leteiben. illetve a rendelőinté­zetben is megtalálják. Sanyi nem ismerte az erdőt Alkonyat táján megkopott a pisakosszüirke felhőréteg s a halványkék foltokon kis idő­re kikerekedett a nap. Rávi- gyorgofct a fenyvesre, s a szé­léről felmosta a sűrűből elő- kú&zó homályt. Sanyi ijedten kapta föl a fejét, ráimeredt a tüneményre. Fülét előreszegez­te, úgy figyelte egy darabig, majd megunta, s apró szarvacs­káival bosszúsan megdöfködíe a párától nyálkás levegőt. Ug­rott kettőt-hármat, egyenest a kertkapuhoz. a tenyérnyi hó­mentes placcon sápítozó tyúk­sereg közepébe. A testes szár­nyasok iszonyatos rikácsolás­sal fröccsentek szét a hóba. — Ne, te ne, nézze meg az ember, mit művel megint — hallatszott az istálló felől a rosszalló dörmögés. Sanyi nem látta a hang gazdáját, de kis őzeszével már fel tudita fogni, hogy ez a hancúrozás megint nincs ínyére valakinek. — Gyere, itt a vacsorád! Egyél! — jött megint a hang, de már lágyabban, kedvesked­ve, és megcsörrent a horpadt vödör is. Sanyi mint a puska- golyó repült, alig bírt megáll­ni, majd’ feldöntötte az elemó- zsiás edényt. Orrával beletúrt a kukoricába, s kétpofára vette a rágnivalót. Ropogtak, pattogtak a szemek, s kender- magosék tisztes távolból, fél­refordított fejjel irigyen szem­lélték a falatozást. Lesték, mi­kor tűnik el újra a barna fe­jecske a vödör mélyén, hogy aztán nagy sietve az elejtett szemek után kaphassanak. Sanyiit nem nagyon szerették az udvarbeliek. Újabban Bon­zó kutya ús ímmel-ámmal tar­totta vele a barátságot. Érez­te, amióta köztük él ez az er­dei jövevény, ő csak másod­rendű élőlény ebben a tanyá­ban. Lesoványodva, törött láb­bal cipelte haza a gazda, s lám, mit tett vele a jólét. Szemtelen, vakmerő őzzé ser­dült. Sanyi alig ismerte az er­dőt. Ha tudna emlékezni, ak­kor csak valami halvány folt derengene fel előtte, aprócska őzkorából. Jobb is így, mert az utolsó kép maga a ször­nyűség. Riadt csörtetés, a nyá­lukat csorgató bőszült üldözők vonítása, anyja fájdalmas üvöltése, s végül a meleg :s- tálló, a puha széna, ahol fel­eszmélt. Az üres vödör csörömpölve felborult, és Sanyi jóllakottan, orrliikain párát fújva eliramo­dott. Mint a rugó, fél-felpat- tanit a levegőbe, nagy ívben ugrotta át a töppedt hóraká­sokat. Patt, patt, s egyszer- csak elosont alatta a kerítés. Ez még sosem sikerült Cso­dálkozva fordult hátra. Fülét ide-oda mozgatta, s mint a bajnok, kihúzta a nyakát. Be­leszimatolt a gyantás levegő­be, közben újra szemébe vil­lant ingerlőén a haldokló nap sápadt fénye. Mérges lett. Leszegte fejét, és neki a piros korongnak. Döfte, taszigálta maga előtt, a szarva hegyére vette, dobálta, le-fel. Megtorpant, aztán me­gint nekiiramodott, egyre dü- hödtebben. A nap kínjában le­csúszott a tölgyes mögött, de utolsó erejével még bosszút állt. Átlátszatlan szürke fáty­lat rántott az erdőre. Sanyi Li­hegve kémlelte a horizont' ap­ró darabkáját, majd hirtelen visszafordult, hogy hazaira­modjék. Megtorpant. A tanya eltűnt, helyére rátelepedett az erdő. Valami különös, eddig nem ismert érzés bizsergette meg a zsigereit. Amit csak az em­berek tudnak értelmezni: a magány, a kiszolgáltatottság érzése. A csend terjeszkedett a havas erdőn. Ám, mindez csak egy pillanatig tartott, ki­csiny őzszívét megdobogtatta az ősi ösztön, ami azt súgta: szabad vagy. Fuss, játssz, és örülj, mert ez a te hazád. Itt nincs, aki megdorgáljon, oda lépsz, ahova akarsz, irigyeld sincsenek, akkor eszel, alszol, amikor kedved tartja. Mind mélyebbre húzódott a sűrűbe, újra meg újra körbe- szimatoit, hallgatózott a vas­tag homályban. Mire a szeme megszokta a sötétséget, a hold is felkapaszkodott a fák he­gyére és árnyékokat festett a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 19871 JANUÁR 27., KEDD Teho-kürkép: Nyársapát Csak a nyomtatvány hiányzott Nem kis feladat hárult 1985- ben a települések tanácsaira: felmérő munkát kellett végez­ni, majd ahol lehetett, ennek alapján meg kellett szavaztat­ni a lakosságot, hogy óhajt- ják-e fizetni a településfej­lesztési hozzájárulást, vagy rövidebb elnevezéssel a tehót. Mint ismeretes, ez a szavazás mind Nagykőrösön, mind a vonzáskörzetébe tartozó Ko- cséron és Nyársapáton pozi­tív eredménnyel zárult, mind­három településen évi 800 fo­rint tehót fizetnek az arra kö­telezhetők, természetesen elté­rő célokra. Nyársapáton a községi tanács egyik legutób­bi ülésén már tárgyalta a te- hóról' szóló tanácsrendelet ér­vényesülését. Bár a községi tanács már 1985. december 13-án megal­kotta saját tehó-rendeletét, azt különféle okok miatt csak 1986. május elejétől lehetett alkalmazni. Az okok között a legfontosabb, a központilag el­készített formanyomtatványok hiánya volt. A tanácsnál azon­ban nem állt meg az élet. an­nál is inkább, mert emlékez­tették magukat saját rendele­tükre. Ebben meg az áll, hogy március 15., illetve szeptember 15. a két félév fizetési határ­napja. így a gordiusinak tűnő csomót úgy oldották meg, hogy az igennel szavazóknak már márciusban csekket küldtek. A szakigazgatási szerv 634 határozatot adott ki: 583 sa­ját lakóház. 51 esetben lakás­bérletre róttak ki adót. Né­hány esetben fellebbeztek. Ezek kapcsán említést érde­mel, hogy a központilag készí­tett adóíveket és elszámoló la­pokat csak augusztus hónap­ban kapta meg a tanács. Töb­ben csak ezek kézhezvétele után nyújtottak be fellebbe­zést. A tanács természetesen érdemben foglalkozott ezekkel is. Többeknél gondot okozott az egv főre eső havi jövedelem megállapítása. A tanácsrende­let alapján minden jövedelmet Levelembe kell itt venni. Az adózók azonban csak a mun­hóra. „Visszajöttél? Jól van no. Világíts csak!” — hunyo­rított az aranyos korongira, és többet nem törődött vele. Az erdő kötötte le minden figyel­met, s az erdő mind jobban hatalmába kerítette. Olyan volt ez a vidék, mint­ha itt töltötte volna eddigi életét. Hát persze, ez az ő otthona. A tanyaudvar, az ab- rakos vödör, a puha szalma, Bonzó kutya, az ember csalt álom. Nincsenek, nem is vol­tak, csak erdő van, csalitos, a hóban nyögő fenyves, kö- kénybökirok, alattuk puha va­cak, ahol megszületett Ez a valóság, ez jeilenti az életet, itt van a biztonság. Az aká­cosból elősuhanó árnyak sem hoznak veszedelmet, olyan Is­merős ez a zaj. De miért remegnek akkor a karcsú lábaik? Miért olyan ijesztő ez a fújtatás, tüsszö- gés, trappölás. Ö is hallat ilyen hangokat, amikor kifárad a tyúkok zavarásaásábain, de so­sem fél. És most a félelem fagyos szele oson a fák kö­zött. Egy nyiikkanás, egy si­koly biztosan felszakítja az emlékek burkát, de csak tom­pa pufogás a félelem kísérő­zenéje. Valami pedig azt súgta: fuss, siess, szaladj te is, visz- sza se nézz! Ehelyett dermed- ten bámult maga elé, s a ri­adt őzcsapat eltűnt a sűrűben. kaviszonyból származó béreket vagy a nyugdíjat tekintették jövedelemnek. Vagyis az állat­tartásból, vagy más mezőgaz­dasági tevékenységből szárma­zó bevételt nem ismerték el, erre vonatkozóan téves adato­kat közöltek. A fellebbezések elbírálásakor a nyársapáti ta­nács minden esetben környe­zettanulmányt készített. Mi­után minden adat rendelkezés­re állt, kikérték a tanácstagok véleményét is. Külön érdekes­sége a nyársapátiak tanácsren­deletének, hogy a mentesíthe­tők köréből kizárták a gépko­csival és a lóval rendelkező­ket. A megfelelő módosítások után a tanács 493 ezer 560 fo­rint bevételre számíthat. A ta­valyi esztendőben azonban gondot okozott, hogy végül is az eredetileg szeptember 15- ig fizethető pénzt központi döntés alapján december 31- ig, vagyis módosított határ­időig lehetett befizetni. A tervteljesítésben ez jelentős kiesést jelentett, ezt a nyárs­apátiak úgy oldották meg, hogy a hátralékosokat levél­ben kérték arra, hogy anyagi helyzetük alakulásának függ­vényében, de a határidő le­járta előtt fizessék be a tehót. A nyársapáti tanács úgy vé­li, hogy a lakosság megértése nagy mértékben elősegítette a gazdálkodást. Ezért ezúton is minden nyársapáti állampol­gárnak köszönetét fejezi ki. B. O. Küzdelem után győzelem Jól kezdték az évet az 1886/ 87-es NB I-es férfibajnokság B csoportjában a kosárlabdá- sok. A Petőfi tornacsarnok­ban kettős győzelmet arattak. Véletlen, de érdekesség, hogy mindkét korcsoportban meg­egyező arányban. Nk. Kgy Kinizsi—Somogy Megyei AÉV (Kaposvár) 83-80 (44-41, 75-75), hosszabbítás után. Nagykőrösiek: Simon S. (12), Szirmai (6), dr. Salgó (27), Kovács (16). Bútor (16); csere: Horváth (6), Ábrahám I. Az elején gyors volt az iram és színvonalas a játék. A fej fej melletti küzdelem­ben a 7. percben 17-17, a 11- ben 25-25 volt .az eredmény­állás. A 13. percben (29-27- nél volt az első csere, ami a hazaiaknál történt. Ekkor a jó védekezés dominált in­kább mindkét oldalon. Ezután a vendégek a lepat­tanó labdák megszerzésében jobbak voltak és feljöttek. Szünet után nagyon jól véde­keztek a hazaiak, s remek ak­ciókkal jól járatták a labdát, és a nyolcadik percben már tíz ponttal vezettek. Ezután a nagy iramban a mieink kissé Csend. Csak a hó ropog va­lahol. ás az árny nekilódult a csapáson. Ember! Szerte­foszlott, semmivé lett a lábait remegitető bizonytalanság. Csak egy ember! Hólahó! Minit egy pajkos kisgyerek, a levegőbe rúgta örömében a havat és könnyed ügetéssel az alak nyomába eredt. A csiz­mák alatt muzsikált a hó. Amint beérte, kecsesen fel­ágaskodott, s homlokát neki­lökte a nagykabát derekának. Az alak felordított, pár mé­tert előrerohant, és hihetetlen gyorsan sarkon fordult. A hó­na alatt csillant valami. Sa­nyi elégedetten nyalita orrli- kait, és készült az újaibb tus­ra. „Gyere, gyere, játsszunk egy kicsit”. Amaz állt, mint a cövek, csak felsőteste moz­dult lassan, nagyon lassan. Kékes láng csapott felőle, s a másodperc tört részéig megvi­lágította az orvvadász vigyor- ra gyűlt borostás képét. A dörrenés megpaskolita a bokrokat. A kis állat lábai megroggyantak, térdre bukott. Vékony, fájdalmas sikoly ug­rott ki torkából. Orra a hóba fúródott. Iszonyatos erőfeszí­téssel újra térdre küzdötte ma­gát de a nyaklövés elvette maradék erejét, és hörögve esett vissza. A csodálkozástól értetlen­ségtől hatalmasra kerekedett szemek üvegesen meredték a zseblámpa fényébe, a gőzölgő vér mély lyukat olvasztott a hóba... Miklay Jenő * visszaestek, amit a vendégek kihasználtak, és az utolsó 4 percben fej fej melletti volt az állás. Mivel kosárlabdában nincs döntetlen, ötperces hosszabbítás következett. A Kinizsi ekkor óriási küzdő- szellemmel — és Szirmai pontos személyi dobásával — kiharcolta az izgalmas össze­csapásban a győzelmet. A táblázat ezt mutatja: 1. Dombóvári Vasutas MSE 12 10 2. Pécsi Vasutas 12 8 3. Alföldi Olajbányász (Szolnok) 12 8 4. Kecsk. SC 13 7 5. Hódmezővásár­helyi VSE 12 6 6. Nk. Kgy. Kinizsi 12 8 7. Ganz- 1 MÄVAG (Bp.) 12 5 8. Somogy Megyei AÉV (Kaposvár) 12 5 9. Alt Építők (Székesfehér.) 12 3 10. Honvéd Táncsics SE (Kaposvár) 12 3 21101-1072 12 4 1142-1061 20 4 1030-1066 19 5 967- 927 19 6 990-1017 18 6 969-1007 18 7 1015-1084 17 7 1039-1062 17 9 1022-1018 15 9 957- 988 15 Nk. Kgy. Kinizsi ifi— 5AÉV ifi 83-80 (43-38): Nk.: Módrá (2), Simon S. (27), Horváth (31), Simon I., Pász­tor (19); csere: Szőke (2), Tóth (2). Mindkét csapat jól kezdett. A helyieket megza­varta, hogy a jól dobó Pász­tor az első félidő közepétől orrsérüles miatt nem volt a pályán. A második játékrész­ben — 49-52 után — ismét beállt, s igyekeztek őt dobó­helyzetbe hozni. Fej fej mel­letti állásnál az utolsó két percben (igen jó emberfogás­sal) sikerült kiküzdeni a győ­zelmet. Ezzel a két csapat he­lyet cserélt a táblázaton. E sportág híreihez tartozik még, hogy Karagits Miklóst (Nk. Kgy. Kinizsi) február 2—3-ára meghívták a fővá­rosba, a felnőtt férfi váloga­tott keret összetartó foglalko­zására. Karatehírek A Nk. Arany Tsz SE kyokushinkai karateklubjá­nak egyik versenyzője eluta­zott Budapest nyílt felnőtt kyokushinkai szakági bajnok­ságára. Influenza miatt nem tudott elindulni, de edzőjével együtt megnézték a viadalt, s ezzel is tapasztalatokat sze­reztek. A körösi karatékák március közepétől több ver­senyen vesznek részt. S. Z. A nagyteremben: Gengszte­rek klubja. Színes amerikai film. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdióteremben: Finom kis bordély. Színes, szinkroni­zált csehszlovák film, fél 6- kor. ISSN 0133—2708 (Nagyköröst Hírlapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom