Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-26 / 21. szám
^niia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 21. SZÁM 1987. JANUÁR 27., KEDD Övék vo!t a tágas határ A puszták népének kései unokái Az egymás mellett sorakozó konyhaajtók mind a végtelen, szabad pusztába nyíltak. A ház előtt kitárult a messzeség, a látóhatár peremén távoli falutornyok fehérlettek. Az alföldi puszta emberei szerettek itt élni a tágas határban, s magam is sok szép nyári napot töltöttem közöttük az egykori cselédházakban. Ez a világ eltűnt a szemünk elől, s lassan kitörli az idő az emlékezetünkből is — gondolhatnánk. Megalakult az egyesület Városvédők és városszépítők $ hogy 4 tagjai V Meglepően sokan gyűltek } össze a Váci Városvédő és ^ Városszépítő Egyesületének f alakuló közgyűlésére. Mint- a szervezőbizottság nem mindenkihez '4 juthattak el személyesen, 4 sokan lapunkból értesültek « róla, másokat barátaik hiv- £ tak el. Az elnökségben helyet foglalt Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő Város- és Községvédő Szépítő Egyesületek Szövetségének főtitkára, Suba Vilmos és dr. Chíkán Csaba, az előkészítő bizottság tagjai, Philipp Frigyes, a város főépítésze. A széksorokban sok ismerőssel találkoztunk. Ott láttuk Ritecz György tanácselnökhelyettest, Somogyi Lászlót, a Bélésszövőgyár igazgatóját, Bucsánszky Jánost, a Radnóti Úti Általános Iskola igazgatóját, a városi tanács t<jbb munkatársát, jogászokat, tanárokat, s a város azon polgárait, akik a maguk szűkre szabott lehetőségeik között eddig is igyekeztek tenni a maguk pátriájáért. Az egyesület céljait lapunk csütörtöki számában ismertettük, alapszabályát apróbb módosításokkal a tagok elfogadták. (Ezt végleges formába öntése után ismertetjük majd olvasóinkkal.! Megválasztották a tisztség- viselőket is. Az elnök Bucsánszky János iskolaigazgató lett, aki több évtizede különböző posztokon szolgálta a várost, s mindmáig részt vesz annak közéletében. Helyettese Philipp Frigyes városi főépítész, az ország legfiatalabb főépítésze, aki mint elmondotta, rendkívül hálás a sorsnak azért, hogy ilyen fiatalon juthatott e megtisztelő, szép megbízatáshoz. Képességeit, lehetőségeit igyekszik majd az egyesület javára is kamatoztatni. Az egyesület titkárává dr. Gruber Attilát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara Állam- és Jogelméleti Tanszékének oktatóját választották meg. Az egyesülethez folyamatosan lehet csatlakozni, belépési nyilatkozatok a Madách Imre Művelődési Központ titkárságán kaphatók. Az egyesületnek rendes és pártoló tagjai lehetnek. A rendes tagok tagdíja 100, illetve diákoknak 50 forint évente és a pártoló tagok is évi 50 forinttal járulhatnak hozzá a pénzügyi alaphoz. A Cement- és Mészművek és Váci György könyvkötőmester máris 10—10 ezer forintot juttatott számukra. B. H. Éledezik a városi piac Az emlékezetes január 12-1 hófúvást követő héten kihalt volt a váci piac. Kevés kivétellel nem nyitottak ki a gyümölcs-zöldség kereskedők, sem a pecsenyesütő, de még a Pe- nomah boltjai, illetve a gödi Duna Menti Tsz hússzéke sem. Zárva volt a gazdabolt, és fűthetetlensége miatt az áfész kilósboltja is. Valószínűleg az operatív bizottság ösztönzésére néhány nap után sorra kinyitottak a standok. Az elmúlt hét végén már az időjárási viszonyoknak megfelelő, de a korábbinál sokkal élénkebb mozgás volt tapasztalható. Megjelentek az őstermelők is. Tojást, gyümölcsöt, burgonyát hoztak, és tisztított baromfit. A pénteki heti piacon a tejtermékkiskereskedő melletti sorban négy tejesasszony árult. Kinyitott a pecsenyesütő is. Továbbra is zárva azonban a gazdabolt. Korábban írtunk már róla, hogy a Széchényi utcában az új OTP-székház építkezésének idejére lezárták az úgynevezet csirkepiac jelentős részét. Az itt árusító kiskereskedők egy részét a zöldség-gyümölcs piac területén helyezték el, más részüknek a Szabadság téren biztosítottak helyet. A heti piacon a fonalárust és egy kötöttruházatot árusító kereskedőt találtunk. Néhány kereskedővel találkoztunk a Szabadság téren is. Az operatív bizottság legutóbbi ülésén a pártbizottság képviselői felhívták a figyelmet arra, hogy a kereskedőkA kapcsolat folytatódik Colmarba utazik a kórus A Hámán Kató Ének-Ze- | ne Tagozatú Általános Isko- $ la kórusának tagjai és csa- $ ládjaik tavaly a tavaszi va- $ káció idején hatvan francia 4 gyereket láttak vendégül, az % eszak-franciaországi Col- % mar város zeneiskolájának 4 növendékeit. A francia gyerekek olyan jól érezték magukat Vácott, hogy sok család között azóta is tart a levélkapcsolat. Amikor pedig a váci kórus 45 tagja a nyáron a dél-franciaországi Car- pentrasban és a belgiumi Brugge-ben szerepelt húsz napon át, még olyan család is akadt, a 10 éves Etienne Zippier szülei és , testvérei, akik nyaralásukat megszakítva meglátogatták a váci gyerekeket. Etienne édesanyja akkor megkérdezte a fiát vendéglátó váci család kislányától, mit csináltak itt Vácott az ő gyerekeikkel. mert azóta is naponta idézik az emlékeiket. Pedig Etienne még egy jókora „barackot” is kapott a feje búbjára, amikor egy időre önállósította magát a városban. A váci kórus most a csere- látogatásra készül, április 23-a és 30-a között ők lesznek a colmari énekes gyerekek vendégei. Hetenként kétszer tartanak próbát, új kórusműveket tanulnak, hogy hírükhöz méltóan szerepelhessenek vendéglátóik előtt, akik — mint írták — eddig ötven koncertet adtak, hogy bevételükből hozzájáruljanak a vedéglátás költségeihez. Megváltozott a forgalmi rend A közelmúltban „Kié legyen az elsőbbség?” címmel írtunk arról, miért veszélyes a Klein Károly utca. Ifjúság tér, Iskola utca, Palmiro Togliatti utca kereszteződése. Emlékeztetőül: a Klein Károly utca ebben a pontban megtörik, s noha az azon közlekedő járműveké volt az elsőbbség, mindenkinek meg kell(ett) állnia ahhoz, hogy a kereszteződésen biztonságosan áthaladhasson. Néhány napja megváltozott itt a forgalmi rend. Az elsőbbség a Palmiro Togliatti utcáé lett, melynek egyenes a lefutása a Földvári tér felé. A Klein Károly utca sarkára Elsőbbségadás kötelező, az Iskola utca—Palmiro Togliatti utca sarkára pedig Stop tábla került. A változtatást az erre járó autósok nevében köszönjük. nek ellátási kötelezettségük van, ezért csak úgy maguktól, még a rossz idő miatt sem szüneteltethetik engedély nélkül az árusítást. Az érthető volt, hogy a járhatatlan úton nem tudtak kenyeret szállítani a piaci elárusító helyre, de az már kevésbé, hogy sem arra, sem több más zárva tartó váci üzletre sem írták ki, hogy várhatóan meddig nem nyitják ki tulajdonosaik. Ez a tájékoztatás pedig joggal elvárható mindannyiuktól. Itt sokkal nehezebb Főt párt- és tömegszervezeti székhazában beszéltük meg a találkozót Fehér Sándorral, a nagyközségi pártbizottsá; munka társavai. Sikátorpusztáról mesél a fiatal pártmunkás, ahol született, ma is él, s legkedvesebb emlékeit gyermekkorában szerezte ott. — Miénk volt a tágas határ — mondja —. bekalandoztuk a környéket. Nagyon szeretem ezt a helyet, mint ahogy ott élőik többsége is. Hói is található ez a Sikátor- puszta? Néha még azok is ezt kérdezik, akik Foton laknak. Vesszük a kabátot, indulunk Budapest irányába. A község határában félúton, Rákospalota előtt, balra kanyarodunk. Vagy másfél kilométer után híd ível át az M3-as autópálya fölött, s mire lefutunk róla, már ott is vagyunk a Károlyi grófok egykori tanyaközpontjában, ahol most vagy hatvan család, háromszáz ember él. Nagyszülők, szülők, gyerekek. A régi istállók, magtárak most a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet ipari üzemeinek adnak helyet. Az egykori cselédek, béresek utódai jobbára már az unokák, dédunokák, akik közül csak kevesen dolgoznak itt. A többség Palotára jár, ipari munkások. Az öreg házak többnyire belülről változA terv 175 ezer tonna pi A rendkívüli időjárás a na- : feladatok teljesítésében is '' rendkívüli erőfeszítéseket kíván a DCM dolgozóitól. Ebben az esztendőben százhetvenötezer tonna mészkövet akarnak égetni a gyárban. Most az útviszonyok nehezítik a munkát. w Ebben a kolosszusban 4—5 ember dolgozik A vezérlőteremben Ilutya Pál segédcgető irányítja az égési folyamatot Izsáf József égető a kemencét ellenőrzi (Vimola Károly felvételei) tak, modernizálódtak, ameny- nyire lehetséges volt Mert ha például tiszta vizet akartak inni az emoerek, külön kutat furattak magúiénak, bár ezt sem ellenőrizte a Köjál. Hosszú sátortetős epületel elejük húzott keritéseK, sza- baiytalan utcasorok. Olyan új kis házak, amilyeneket más tájakon a víkendteikekre építenek. Ezek a családos fia iátok otthonai, akik már nem fértek el a régi egy-két szobás lakásban. Persze, ezek nem szabályos engedélyekkel épültek. A felszabadulás utáni években az Alagi Állami Gazdaságé volt ez a 'tanya-központ, amely később került a tsz bir- tokáoa. A szövetkezet bekötőutat épített a pesti főútvonal irányába, s ezen szállítja dolgozóit az üzemekbe. A lakásokat megváltási áron szerezhették meg a családok. Kapecska Antal, a Rákospalotai Növényolajgyár gázszállító csoportvezetője szoba- ko-nyhás- lakásában arról vall, hogy szeret itt élni, jók a szomszédok, perpatvarról, kicsinyes vitákról nem nagyon hallani, jó a levegő is. Van egy tizennégy éves Zsigulija, amivel egykettőre beér Palotára, s az ő -korában már nem gondol arra, hogy valaha i-s elköltözzék innét, ahol felnőtt, ahol a szülei éltek és itt telepedett meg a családot alapító fia is. Orbán Jánosné szerencséjére helyben, a tsz raktárveze- tőjeként keresi meg a havi 5900 forintot. Nem panaszkodhat a férje keresetére sem, aki mint kőműves, a fővárosba jár dolgozni. Elégedett a telep boltjával, ahol megkaphatják a legfontosabb háztartási cikkeket, s mint később kiderült, még a telep közkönyvtára is itt működik. Szép számmal kölcsönzik a köteteket az emberek. Orbánék lakásának első szobájából a szabadba nyílik az ajtó, a fürdőszoba pedig a terasz előtt épült fel. Gyalog a tanyáról — Bármennyire is szeretjük ezt a helyet, a gyerekek miatt bent építünk a faluban — mondja gyerekei, a hetedik osztályos János és a tizenöt éves Mónika egészségügyi szakközépiskolai tanuló társaságában a háziasszony. Másfél kilométer, csaknem 20 perces gyaloglás naponta oda és vissza jó időben és hófúvásban az autóbuszig. A telepen lakó több mint 30 gyerek sorsa ez, mert a tsz nem teheti, a Volán nem vállalja, hogy beforduljon az autóbusz a telepig. Neki ugyanis keskeny az a műút, amelyen a szövetkezet gépkocsijai járnak teljes biztonsággal. — Ha Jancsinak nulladik órája van, azaz reggel nyolc előtt is tartanak foglalkozást, olyankor hajnali ötkor kei, hogy beérjen az iskolába — sóhajtja az édesanya. — Ez volt a régi iskolánk — mutat egy hosszú épületre Fehér Sándor. — Megszűnt 1966-ban, mert „bekörzetesitet- ték”. Noha ezt sok szülő ellenezte, abból a szempontból érthető, hogy a korszerű oktatásnak itt már nem volna meg a feltétele, hiszen a két tanteremben négy-négy osztály, az alsó és felső tagozatosok együtt tanultak. Ám senki sem gondoskodott a közlekedési feltételekről. Baradicsné Dobi Julianna óvónő ebben a régi iskolaépületben kapott szoba-konyhás szolgálati lakást a családjával, ö is gyalog teszi meg az utat naponta kétszer, karján a két óvodás kisgyerekkel. — Nem szabályois — mondja —, de bizony egy órácskára mindig lefektetjük az innen bejáró, nagyon korán kelő ovisokat, akik néha már aa ebédnél is álmosak, étvágytalanok. — Mi hosszú távon ipartelepként kezeljük ezt a területet — mondta Templom József, a tsz elnökhelyettese. A lakók többsége nem a mi dolgozónk, nem vállalhatjuk át a közlekedési gondjaikat, ezt a tanácsnak kellene rendeznie a Volán Vállalattal. — Régen más volt — emlékezik ismét Fehér Sándor. — Volt egy jól működő KISZ- szervezetünk, ifjúsági klubunk, nagy focicsatákat rendeztünk. Most gazdátlannak tűnik a telep. És mióta az eszemet tudom, velünk kapcsolatban mindig az volt a terv, hogy fokozatosan megszüntessék Sikátorpusztát. Ma már viszont, ha telekigány érkezik a tanácshoz, azt feltétlenül ki kell elégíteni. Mozdító erő Fehér Sándor, Magyart Mi- hályné, a nagyközségi pártbizottság titkárai, Szalui Mihály né, a tanács végrehajtó bizottságának titkára lényegében ugyanazt válaszolják a kérdéseimre a tennivalókról. Sikátorpusztának jó ivóvízre, a gyermekeknek iskolabuszra van szükségük. Jogilag tisztázandók a telekügyek, Igaz — gondolom —, különben fokozódnak a körülmények okozta hátrányok. Az embernek olyan érzése támad, mintha a mostaninál több lehetőséget kínáló korábbi évtizedekben valakik nagyon megfeledkeztek volna erről a területről. Bár, mint mondják is, a nagyközségben is volt behozni való hátrány éppen elég. De hát ez már a múlt. A jelenben kellene, ám mintha hiányozna az a feltáró, szervező, mozgósító erő, amely kimozdíthatja a közösség megrekedt ügyeit. Csakhogy Kapecska Antal is, mint tanácstag, a lemondás szándékát fontolgatja. Pedig most nagy szükség van arra, aki szót emel a közös érdek miatt. Kovács T. István Fodor bácsi, a madárvédő Az idősebb váci nemzedék emlékszik még arra, hogy a tanácsháza épületének földszintjén, a Fő tér és a mai Bartók Béla utca sarkán volt egy fűszerüzlet: Fodor bácsi boltja. A mindig mosolygós kereskedő nemcsak fűszer- és csemegefélék árusításával foglalkozott. Lelkes madárvédő volt. Ilyenkor, télvíz idején érdemes feleleveníteni nemes tevékenységét. Kisdiákokat, felnőtteket arra kért: ne feledkezzenek meg ezekben a napokban az ittmaradt hasznos, éneklő madarakról. Jó példával járt elöl, a postaparkban s más helyeken madáretetőket helyezett el, azokat ellátta faggyúval, magokkal s más madáreledelekkel. Boltjában állandóan tartott madáretetőt, vették, vitték. A helyi lapban madárvédő rovata volt. Felhívta az olvasók figyelmét, hogy ablakpárkányon, verandakerítésen s másutt hogyan gondoskodhatnak róluk. Intelmeit napjainkban is megszívlelhetjük. A kismadarak tavasszal, nyáron viszonozzák majd a róluk való gondoskodást. P. R. Nyárfából készített, zsúpfedeles madáretetőket lehet kapni — olcsón — az Erdei Termék Vállalat váci boltjában a Lenin úton. ISSN 0133—2759 (Vád Hírlap»
