Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-19 / 15. szám
4 1987. JANüAR 19., HÉTFŐ Lehet emberléptékű is egy lakótelep Három esztendő alatt felépül Ha azt halljuk, lakótelep, széles e hazában már régen a betongigászok léiekfárasztó panelrengetege jelenik meg képzeletünkben. így hát ne is csodálkozzék azon az olvasó, ha felszisszentem, amikor először — még valamikor a múlt őszön — arról értesültem, újabb lakótelep épül Diósdon. Teuramisten, hová? Mert hely az éppen van bőven a kisközség határában, de egy ilyen épületegyütteshez túl szép a táj. E Dél-Buda térségi dombokról lelátni Budafok, Budatétény házaira, üzemeire, a százhalombattai Duna-kanyarulatra, sőt tiszta időben a Csepel-sziget zöldjébe vész a látóhatár. Előrelátó fejlesztés Aztán december második felében végre elkészült az építésre kijelölt terület, Alsó- Gazdag-dűlő részletes rendezési terve, a beépítési javaslat a Diósdi Tanács elképzelése szerint. S akkor derült ki, hogy b település hosszú távú rendezési tervében eredetileg valóban házgyári beépítésű lakótelepként szerepel ez a központhoz néhány száz méternyire levő beépítetlen községrész, a mint tartalék lakóterületet tartják nyilván az agglomerációs tervben. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy ezt a jelenleg is mezőgazdasági terű-' letet már hosszú idő óta nem lehetett átminősíteni sem üdülő-, sem lakóterületté. A jobbára magánkézen levő zártkertekben így mindössze egyetlen lakóépület áll, s ezt meg is hagyják, mert mint látni fogjuk, beleillik az új elképzelésekbe. Ugyanakkor ez a körülmény olcsóbbá teszi a kisajátítást, ezzel a tervezett építkezést is. Ráadásul az előrelátó fejlesztés eredményeként a területhatáron van valamennyi közmű — víz, csatorna, gáz — gerincvezetéke. Az is kitűnt: a község tanácsa régen dédelgeti az elképzelést egy félig-meddig „földszintes" lakónegyedről, a fák közé bújtatható, a tájba illő beépítésű újabb telepről. A tanácselnök, Nagy István Hajdúszoboszlón látott hasonló korszerű, csoportos lakótelepet, s amikor erről itthon beszélt, elfogadták a javaslatát Végül az idén tavasszal kezdődött ä konkrétabb helybe álmodása a látottaknak, amikor már a magánerős lakásépítési igények is sürgették a telekkialakítást. A tanács rövid idő alatt talált partnereket terve valóra váltásához; a HM, az MGM helyi csapágygyára, a Törökbálinti Állami Gazdaság, az ugyancsak helyben dolgozó Datacoop számítástechnikai kisszövetkezet, a Tigáz és mások jelentkeztek házhely-, pontosabban lakásigényükkel. Az előzetes megállapodás szerint vállalják a tavasszal kezdődő terület-előkészítés — kisajátítás, közművesítés, tervezés stb. — teljes költségét. Illetve annak a kért lakásszám szerint rájuk eső részét. Az igénylők nem a tartós használatba adandó területre, hanem lakástípusra jelentkezhetnek — így nem alakulnak ki elkülönülő intézményi, üzemi kolóniák —, s a megalakuló építő minitársulások maguk döntik majd el; OTP-, lakásszövetkezet formában vagy éppen kalákában, saját kezűleg építkeznek. (Az igényjogosultságról az érintett szervekből alakítandó különbizottság dönt.) Tájba illő kép Az emberléptékű beépítési javaslat szerint a József Attila, Majakovszkij, Tisza, Zöldfa, Eötvös utcák által határolt 23 hektáros alsó-gazdag-dűlői területen, a déli-délkeleti fekvésű, 5—7 százalékos lejtésű domboldalban kertvárosi jellegű lakótelep alakul ki, ahol többféle lakástípus épül majd. Láncház, sorház, kis társasház, átriumház és húsz családi ház. összesen 370 otthon. Mégpedig háromszobásnál nem kisebbek, általában úgynevezett többgenerációs lakások, az ajánlott tervek szerint. Ezeket ízlésnek megfelelően lehet majd a megvásárlás után adaptálni az adott területre, s belsőleg az igények szerint alakítani. De kizárólag az ajánlott terveknek megfelelően az egységes, tájba illő összkép miatt. Nem nagy pénzű embereknek tervezték a kialakítandó lakótelepet. A tervek mégis feltételeznek valamilyen anyagi alapot, például egy már meglevő kisebb lakást, amit leadnak az építkezők. Előnyt élveznek tehát a községi la kótelepen élők. Merész vállalkozás A legmagasabb épület a szuterénes garázs fölött két szint, plusz tetőtér-beépítésű lesz a — falusi hagyományt követve — kanyargós utcák ban Minden lakáshoz kisebb- nagyobb zöldterület tartozik, de lesznek közterek, parkok is a házcsoportok között. Egye' lőre — mert most nincs szűk ség erre — a tervezett 16 tan' termes iskola területét is par' kosítják. Mert ugyan ez a lakótelep más lesz, mint amilyet a mai fogalmaink szerint elképzelni tudunk, mégis szabályos lakótelep lesz; bölcsődével, óvodával, bevásárló- központtal, szolgáltatóházakkal, amelyeket a lakásokkal egy időben építenek meg. Például az 500 négyzetméter alap- területű ABC-t az elsőként, már az idén építkezésbe fogó HM beruházási főcsoportfőnökség építi föl. A bölcsődeóvoda együttes létesítése a község VII. ötéves tervében is szerepel, de nem betonkockákat raknak majd egymásra e célokra. A kertvárosi lakótelep idén kezdődő kialakításának koordinátora a községi tanács lesz. Nem ez az első merész vállalkozás, amibe az utóbbi években a diósdiak fogtak, de mindenképpen a legnagyobb. A 370 lakásos, nagyon is ember- léptékű lakótelepnek . 1990-ig kell megépülnie. S a kijelölt falurész fölött van még beépíthető tartalék terület... Kádár Edit Hárfázik a tó Az utóbbi napokban helyenként 20—25 centiméter vastagra hízott a Balaton jégtakarója. Az éjszakák és a nappalok gyakran 10—15 fokos hő- mérsékleti különbségeinek hatására összezsugorodó, illetve kitáguló jégpáncél jellegzetes hang kíséretében meg-megre- ped — mint a halászok mondják: hárfázik a Balaton. A tó hárfájának hangja időnként meglehetősen erős crescendó- ban szólal meg: a megrepedő jégtáblák durrogása, csattogása a repülőgépek hangrobbanásaihoz hasonlít, s csak a jelenség lefolyásának utolsó taktusaiban hallható - pengő, csilingelő hang emlékeztet a hárfákéra. Egjűk-másik rianás tíz kilométert is meghaladó hosszúságban hasítja fel a Balaton jégpáncélját. A jég munkát ad a hajósoknak is. A kögátakkal védett hajótelelőkben és a Balatonfüredi Hajógyárban rendszeres ügyeletet tartanak. Különösen sok munka vár ,a SYIahart siófoki telelőjében ügyeletet tartó hajósokra, akik több mint harminc vizijármű körül vágják a jeget, nehogy kárt tegyen a hajótestekben. Személyhívó rendszer a sebészeten Zsebben csipog a kereső Hamarosan befejezik a személyhívó rendszer kialakítását a Semmelweis Orvostudományi* Egyetem I. számú sebészeti klinikáján. Sebész- és aneszteziológus orvosok, ügyeletes asszisztensek és betegszállítók azonnal kapcsolatot teremthetnek azokkal; a klinika más részében tartózkodó munkatársaikkal, akiknek a segítsége sürgősen szükséges valamelyik beteg sebészeti ellátásához, gyógykezeléséhez. Pillanatokon belül megtalálják egymást, nem veszítenek időt a kereséssel. Telefonkészüléken, vagy ha az nincs a közelben, a zsebben hordozható kis adóvevő készüléken át hívhatják egymást a klinikabeliek. Az illető zsebkészüléke csipogó hanggal jelzi: keresik. Hívó és hívott — ha nyolcszáz méternyi távolságon belül van — beszélhet egymással. Országunkban az első ilyen jellegű személyhívó rendszer szerelését tavaly decemberben kezdte meg a Magyar Posta közreműködésével a Siemenscég magyarországi képviselete. Azóta a betegek ellátásában részt vevő 50 dolgozó hordozza magával állandóan a kisméretű adó-vevő készüléket, amelyet a telefonhálózattal kapcsoltak össze. A szerelés első szakaszában csak a telefonközpont közvetítésével beszélhettek az egymást kereső orvosok és munkatársaik. Így is sok időt nyertek, ezért gyakran használják e korszerű kommunikációs eszközöket. A személyhívó teljes hálózatának kiépítése után lehetővé válik a csipogóval rendelkezők közvetlen összeköttetése. Elsőbbséget kap a víz Sorrendbe állított feladatok Hosszú lejáratú hiteit vesz fel a tápióbicskei tanács Valaha, nem is olyan régen, még annyi víz volt a talajban Tápióbicske alatt, hogy szivattyú sem kellett a ku- takba, a víz egy lendülettel ment a fürdőszobába, konyhába. Manapság a közkútból is olyan víz jön — ha jön egyáltalán —, amely első ránézésre ihatatlannak tűnik. Homok és vas — Pedig nem az — magyarázza Láng Ferenc, a Tápióbicskei Tanács elnöke —, csupán erősen savas és homokkal együtt jön föl. Néhány órás ülepítéssel fogyasztható, már, akinek gusztusa van erre, ilyen előzmények után. Mindenesetre ez már haladás a tavalyi állapotokhoz képest, amikor a több száz adagot főző központi konyhán még forralni kellett a főzéshez, illetve az iváshoz használt vizet. Akkoriban a nitráttól a kóliig sok minden megtalálható volt a mi kútjaink- ban. Bár az a tény, hogy a víz homokkal együtt jön föl, azt jelenti, hogy a tartalékok igen csak fogytán vannak odalenn. Azt viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy egy 3200 lakosú települést lajtkocsiból lássanak el. — Ezek a tények bizonyítják, Tápióbicske gondjai olyan Tudom, hogy e sorok hétfőn jelennek meg, ezért hát azt fogom elmondani, hogyan jártam én éppen egy hete, hétfőn. Történt pedig, hogy az Űr meghallgatta sok-sok sopánkodásainkat, hogy szárazaik a földek, nem védi azokat a hótakairó. Emián hát szokásos szélsőséges módján járt el, zúdított havat, éjjel-nappal. Magassága az volt, de egyenetlenül terült él, mert a szél, na meg a járművek íelstószolták, sikosították, kásásítottáik. A többször tízfokos hideg megfagyasztotta. Szóval a földek megkapták a magukét, de főleg a földi emberek. Bennem, hiába vagyok koros — vagy éppen azért? — ágaskodott a köteles- ségérzet. Hogy tudniillik be kell' menj nem a munkahelyemre, vár ott egy CÓ oldalnyi anyag és' vár valahol valaki, hogy továbbküldi em. Hívtam tehát taxit Hívtam volna, illetve hívtam is, de bizony fel nem vette a kagylót senki, hol mással beszélt, hol még azt se. Akkor még nem tudtam, hogy rendkívüli időjárás lesz a neve hivatalosan, de rendkívüli időjárás volt Felöltöttem tehát bundacipőmet, meleg rétegeimet bundasapkámat, csak éppen zoknit nem vettem meleget amire később ráfáztam. Szóval elindultam a buszállomás felé. Mindjárt az első lépéseim hóhegybe merültek, s behatolt a hó a cipőmbe, ott lévé nemesedve a zoknimat lucskolta. A busz jött is. Nem mondom, hogy hamarosan, de jött és közben állítani a szelet, mint mások is, háttal fordulva, a gallért felhajtva, s a bundasapka széleit leeresztve. Igaz, a többiek fiatalok voltak, de engem hajtott — sajnos nem fűtött — a kötelességtudat Tervem a következő volt: erről Gombó Pál: trenden híuiil a buszról átszállók egy másikra, onnan a földalattira, onnan egy villamosra, aztán rövid gyaloglás. Ám a másik buszra átszállni nem volt könnyű. Először is, mer-t a tisztított sáv néhány méterre volt a járdától. Másodszor, mire negyedóra múltán befutott a busz, a fiatalabbak megrohanták. Hóban, buckákon áthatoltak s megelőztek. En bizony fel nem fértem. A következő negyedóráit már lent vártam, veszélyt megvetve. S mit tesz isten, sem kezet, sem lábat nem törtem, még csak el sem estem. A két mentőautó mást vitt és engem kikerült. A buszra pedig felfértem. Igaz, a lépcsőre, de mégis. Ehhez képest a föld alatt gyerekjáték volt, mikor megcsúsztam a lépcsőn, csak a korlátba kapaszkodtam. Ügy utaztam, mint a keringek öregatyja a dobozban. Hanem aztán következett volna a villamos. De nem következett, hanem következtek. Álltak a végállomáson, kilométert! osz- szat És én mentem, mentem a többiekkel, hol járdán, hol úton, ahol autók álltak, teherautók és buszok keresztben. Némelyik erőlködött, hogy kihim- bálja magát, aztán két méter után újra befulladt Én nem, vitt a lendület Havon át síkon át, lucskon át, leeresztett fülvédővel, felhúzott idegekkel előre! És célhoz értem, célhoz én. Fűtött szobában, melegben, még rázkódva. de már borítékot bontva. Csak előbb kezet mostam, míg ki nem fagyott és arcot, míg szemem elől eltűntek a karikák, és feketét ittam, ami nekem tilos és rágyújtottam, ami úgyszintén. Az olvasót aligha érdekli, hogy a munkát elvégeztem, hiszen az a dolgom. Az sem igen döbbenti meg az olvasót, hogy aki várta a munkát, az nem ment be. Egyáltalán oda se neki, a telefont sem vették fel, holott alig háromnegyedóra után kapcsolt, méghozzá kétszer egymás után. Istenem az olvasó is csinált már munkát hiába, sőt tapasztalta is, hogy rendkívüli események során az emberek is renden kívüL kerülnek. Nem volt hátra más, csak hazakerülni. Csak. A taxi a telefont nem vette fel. De nem ám. No, ki a sarokra, ott mindig egymást érik a kocsik, keresek egyet. Ha nem jön, ott egy busz, amiről átszállhatok egy másik buszra, ahonnan a földalattira és így tovább. Hát jöttek is a taxik, merészen. De foglaltan. Húsz, de mind továbbment. A huszonegyedik megállt, hanem két fiatalember úgy elrohant mellettem, mint a havasi zerge. Hanem jött a tüsszögés. Előbb egy, aztán sok. A busz? Az nem jött. Egy sem. Valahol fennakadtak. És ekkor megpillantottam egyet, de a másik irányból. Ó, hiszen az a metróhoz megy! Rohantam, nem hittem, hogy utolérem, nem hittem, hogy közben orra nem bukom, de a tömeg miatt utolértem, felfértem, mert észbe kaptam. Ez a következőt jelentette; két terjedelmes asszonyság egyike azt mondta a másiknak, „igyekezzünk” és elé tolakodott. Egy testcsellel én viszont elé és ezért ő feltolt, mert be akart jutni. Nincs is mit folytatnom, álltam, dülöngéltem, tüsszögtem, de alig két óra múltán hazaértem. Most fekszem és térdemen tartva a mappáit, írok. Kötelességemet teljesítettem. A rádió szerint jártaik mákok nótámnál rosszabbul is. súlyosak, amelyek egyértelműen elsőbbséget kell hogy biztosítsanak itt a vezetékes ivó- vízhálózat megteremtésére. Vagy nem jól gondolom? — A település ivóvízgond- jának megoldása már a VI. ötéves tervben is szerepelt. Ám már annak is örülnünk kell, ha a VII. végére vagy a VIII. tervidőszak elejére megvalósul — válaszol a tanácselnök. — A jelek mindenesetre biztatók. A vízbázist biztosítja a már elkészült két mélyfúrású kút és megszülettek a kiviteli tervek is. Ezekért csaknem másfél millió forintot kell fizetni. Azt, hogy legalább halvány reményeink vannak az áldatlan helyzet megoldására, elsősorban országgyűlési képviselőnknek, ár. Dobi Ferencnek köszönhetjük. — Mikor lehet a tervekből valóság? — Ebben az esztendőben, vagyis 1987-ben mindenképpen szeretnénk megalakítani az ivóvíztársulatot és jövőre indítani a beruházást. — Anyagilag mennyire reálisak ezek a tervek? Adóssággal kezdik — Mostani számításaink szerint 13 millió 800 ezer forint hosszú lejáratú hitelt kell felvennie a tanácsnak a költségek fedezésére. Ez azt jelenti, hogy jelentős mínusz- szál kezdünk majd a VIII. ötéves tervben és egyéb, ugyancsak égetően szükséges feladataink megoldására nemigen jut pénz. Ám az itteni helyzet ismeretében tudni kell, hogy választási lehetőségünk sincs. Minden feladattal szemben elsőbbséget kap az ivóvíz. — Mik azok az egyéb égető gondok? — Legalább négy újabb tanterem kellene ahhoz, hogy az egy műszakos tanítást tartani tudjuk. Ez viszont azért létkérdés, mert rendkívül kiterjedt a tanyavilág Tápióbicske környékén és lehetetlen, hogy kis gyermekek este 6-7-kor egyedül botorkáljanak haza sötét, elhagyott dűlő- utakon. Évekig nagy gondunk volt, hogy egy körzeti orvos látta el ezt a területet, ahol a legtávolabbi tanya a falu központjától 10 kilométerre van. Bizony, nem is egyszer előfordult, hogy míg az orvos beteghez ment a tanyára és visszavergődött onnan, addig a faluban meghalt egy másik, sürgős ellátásra szoruló beteg. Mindez már a rhúlté, mert a helyi Április 4. Termelőszövetkezettel közösen foglalkoztatunk még egy orvost, mi körzeti, ők pedig üzemi orvosként. Ám szükség lenne végre egy korszerű orvosi rendelőre, ahol helyet kaphatna végre a fogorvos és a csecsemővédelmi tanácsadás is. Sok idős ember él Tápió- bicskén, akik igényelnék a napközi otthonos ellátást. Erre a célra szeretnénk megvásárolni egy épületet. Ezek azok a gondok, amelyek feltehetőleg később nyernek megoldást az ivóvízprogram elsőbbsége miatt. — Ennek ellenéré őrülni kell annak is, ami már megvalósult vagy afelé halad. Addig pedig szükségmegoldásokat alkalmazunk, például faházból alakítunk ki szükség- tantermet és oktatási célokra igénybe vesszük a művelődési házat. Társadalmi erőkkel — Az itt említett feladatok olyanok, amelyeket pusztán társadalmi összefogás igénybevételével nem lehetne megoldani. De egyáltalán van-e igény a tápióbicskeiekben arra, hogy önkéntes munkát vállaljanak lakóhelyük gondjainak megoldásáért? — A termelőszövetkezet vezetőire és kollektívájára mindig számíthatunk, természetesen lehetőségeikhez mérten. De itt is vannak olyan feladatok, amelyek társadalmi összefogással is megoldhatók. Ilyen az a tervünk is, hogy tíz hektáros területen ifjúsági parkot létesítünk a község határában az 1849-es, győztes tápióbicskei csata emlékművénél. A földterületet úgy szereztük meg, hogy a helyi termelőszövetkezet földcserét hajtott végre a nagykátai tszszel, övék volt eddig ez a terület. Társadalmi munkával már tavaly több száz facsemetét ültettünk el és távlati terveinkben egy kiránduló-, szabadidőközpont kialakítása szerepel. Számtalan olyan dolog van, ahol számíthatunk a helybeliek tettre- készségére és lokálpatriotizmusára. Ahol lehet, a kisiparosokat, magánkereskedőket is bevonjuk. Például a tanácsházával szemközti téren, ahol most egy kis élelmiszerbolt áll, épül két újabb pavilon: egy virágüzlet, illetve egy fodrászat. Mellé a későbbiekben bővíti az élelmiszerboltot az áfész, mert, különösen a nyári hónapokban a szomszédos Tápió- ‘szentmárton strandja környékén nyaralók valósággal kifosztják szombat délre a boltot — fejezte be Láng Fe- rexic. Móza Katalin