Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

1987. JANUÁR 19., HÉTFŐ Vizsgaidőszak Zsámbékon és Gödöllőn / t Átvirrasztott éjszakák után Ebben a nagy hóban és hidegben akadozik életünk. Lelassultunk. Ha szeretnénk, akkor sem tudunk a megszokott módon rohanni. Ke­vesebb az autó, kisebb a zaj. A hajnalok sö­tétek, dermesztőén ridegek, pár világitó ab­lakszem, mögöttük pislákoló asztali lámpánál diákok tanulnak meleg égövi állatokról, avagy a léléik alakithatóságának esélyeiről elmélked­nek tankönyvök felett. Még vizsgaidőszak van. A tanév téli termésbetakarításának idő­szaka ez. A gondolatok izzanak, nem ismer­nek hóakadályokat. Ez a szürkévé vált fehérség, latyak- és jég­együttes az elmúlt hét péntekjén a mi ko­csinkat bizony meg-megakasztotta. Már dél körül járt és kora délután lett, mire elértünk Zsámbékra és Gödöllőre. Országunk mintegy százezer egyetemista és főiskolás hallgatója közül több ezer tanul Pest megye két felső- oktatási intézményében. Ezen a napon mi leg­alább annyira izgultunk, mint a diákok. Va­jon ott tálálunk-e még valakit, beleszippant- hatunk-e a vizsgaizgalomtól felforrósodott le­vegőbe? Egy oktatóra több száz A Zsámbéki Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettese, Albertini Béla kalauzolt. Fel­készített a legrosszabbra, nem biztos, hogy szívesen fogad­nak majd az oktatók. Fárad­tak, hiszen van köztük olyan, aki három—négyszáz hallgatót vizsgáztat ebben a két hónap­ban. A főiskolát mintegy 300 nappali és 550 levelező leendő tanító hallgató látogatja, 140 a speciális tagozat létszáma és csaknem 80 óvónőt is itt taní­tanak. Egy pedagógusképző intézményben szinte magától értetődő, hogy az egyik leg­fontosabb tantárgy a pedagó­gia. A diákok minden évben hallgatnak vagy neveléslélek­tant, vagy didaktikát, vagy ál­talános pszichológiát, vagy já­téklélektant. Magyariné Ba­konyi Anna egy éve tanítja ezeket a tantárgyakat. Érkezé­sünkkor másodéves levelező tanítókat szigorlatoztatott. — Ma nagyon jó napom volt — mondotta készségesen megszakítva egypár percre a vizsgáztatást. — Minden hall­gató felkészülten érkezett. Kellemes meglepetés ez szá­momra, mert általában a nap­pali tagozatos diákok nyújta­nak jobb teljesítményt. A le- velezősöknek az elméleti kér­dések okoznak fejtörést. Nem­igen tudnak például a haza­fiasságra való nevelés téma­körével mit kezdeni. Ezen a szigorlaton elméleti és gya­korlati részből álló húsz tétel alapján kell számot adni a kétéves anyagról. Maga a vizsga mindössze tízperces. Naponta körülbelül tizenöt hallgatót vizsgáztatok. Ebben az időszakban tizenhét alka­lommal. Ugyanez a sors áldja, illetve veri még öt kollégá­mat is. Számunkra nincs téli vagy hószünet. Amin többen elvéreztek Szabó Dénesné, aki Buda­örsön a 2. számú iskolában ta­nít, boldogan sóhajtott. Mint­ha mázsás súlyoktól könnyeb­bült volna meg. — Jaj, de jó hogy vége! Ötös! Tizen már túl vagyok, csak a furulyavizsgám van hátra! Itt az énektanítás el­méletéből, szolmizálásból és persze elfurulyázott dallamok­ból kell megfelelni — tette hozzá kiegészítésképpen, mert látta kicsit értetlen és csodál­kozó arckifejezésemet. , A folyosón a sok csinos lány — esetleg már asszony — kö­zött ritka jelenség, egy fiatal­ember tűnt fel, S. Horváth Péter, a Magyar Rádió mun­katársa. Már a vizsga utáni felemelkedett állapotban volt ő Is, bár az eredményt még nem tudta. — Kádár Gyula tanár úrnál az a szokás, hogy csak az után hirdeti ki a jegyeket, amikor már mindenki levizsgázott. Nem tudom, hogy hányas lesz. Megbukni biztosan nem fogok. Nálunk a szólótantárgy a ma­gyar és az anyanyelvi pedagó­gia. A csoportunkból ezen töb­ben elvéreztek. Eddig hét vizsgát gyűrtem le, természet- ismeretből január 20-án me­gyek. — Elképzelhető, hogy taní­tani fog, ha végzett? — Még az is lehet, de nem valószínű, hogy általános is­kolában. Mindenféle fúvós hangszeren, hegedűn és zon­gorán is játszom, a dzsessz a legkedvesebb műfajom, a ze­netanítástól nem idegenke­dem. Húsz közül hatot A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdász karára délután egy órakor értünk. A tanulmányi osztályról nagy lendülettel robbant ki Duoa Péter harmadéves hallgató. — Éppen most adtam le az indexemet, minden vizsgám megvan — hadarta. — „Pg”- böl (politikai gazdaságtan) szigorlat, géptanból záróvizs­ga, agroökológiából írásbeli,.. Jó, hogy már vége van, mert tele volt már a hócipőm. Még egy hét és kezdődik a máso­dik félév. Nagyon szeretek sportolni, de alig maradt rá időm. Haza is kellene men­nem Csehszlovákiába, én Lé­va mellől, egy kis faluból származom, de azt hiszem, nem tudok, mert a hó miatt lezárták a határokat. — Jó utat! Az állattani tanszék előtt még nagy volt a nyüzsgés. Egy vietnami hallgató láza­san tanulmányozta a tárlók­ban lévő kitömött állatokat, jegyzetelt. Paprády Géza el­sőéves pedig széles mosollyal az arcán bezárta maga mögött a tanszék ajtaját. — Hogy sikerült, mit hú­zott? — kérdeztem. — Négyes — válaszolta megkönnyebbülten. — Ez na­gyon jó jegy itt. Tegnap húsz közül hatot kivágtak. Már egy heta tanulok, mindennap haj­nali négyig, aztán reggel nyolckor újrakezdtem. Ez volt az utolsó vizsgám. Csak kétszázhúsz oldal volt, de az iszonyatosan tömény. Szinte minden mondatban volt olyan, számomra idegen fogalom, aminek a nem tudása elég a bukáshoz. Már reggel nyolc­kor itt voltam. Ez a vizsga a szövettani metszetek és az ál­latfajok felismerésével kezdő­dik. Az évközi munkánkra is kapunk egy részjegyet. Itt Ba­konyi Péternél, az elméleti vizsga négy kérdésből áll. Mindegyiket osztályozza, majd a végösszeg átlaga adja ki a jegyet. Szigorú, de nagyon jó fej, ajánlom, menjen be hoz­zá. Melegebb égtájakra..« Dr. Bakonyi Péter adjunk­tus éppen ebédelni készült, de azért visszafordult. Tizenhá­rom éve végzett itt a Meseszerű romantika Emléktárlat Szentendrén A Szentendrei Képtárban megnyílt Paizs-Goebel Jenő emlékkiállítása. Az lD44-ben elhunyt neves festő a régi szentendrei művészteiep egyik megalapítója volt. A nagybá­nyai csoporthoz tartozott, s Réti Istvántól tanulta a fes­tészet mesterségét. Sajátos, egyéni színvilág jellemző ké­peire. Szívesen örökítette meg Szentendre utcáit, s tájképeit meseszerű romantika hatja át. Gyakran festett fantasztikus d zsungelk. épeket, egzotikus ra­gadozómadarakat, halakat is. Későbbi képei a háború syo- masztó sejtelmeit idézik. A mostani kiállításon 80 alkotá­sa szerepel. A bemutató feb­ruár végéig tekinthető meg a Fő tér 4. alatt. s. naponta dél­előtt 10 órától este 6 óráig várja a 'látogatókat. GATE-n, azóta itt dolgozik. Talán el szabad árulni, hogy ötgyerekes családapa. — Az önnél vizsgázott hall­gatók mind dicsérik. Hogyan egyeztethető össze a szigorú­ság a népszerűséggel? — Az az oktató lehet szigo­rú, aki pontosan leadja az anyagot, ő maga is igényesen készül fel az előadásaira. A másik lényeges dolog, hogy itt az osztályzat mindig indo­kolt. Világos, áttekinthető pontozási rendszer alapján ér­tékeljük a hallgatókat. Ha igazságosnak érzik, akkor a rossz jegy sem árt a népsze­rűségnek. Jómagam különben soha nem arra vagyok kíván­csi, hogy ki mit nem tud. Ez az anyag komoly memória­gyakorlat mindenkinek. Olyan eset mindig előfordul, hogy éppen valami nem jut eszébe. Ennek ellenére az kiderül, hogy ki az, aki becsületesen felkészült. Vannak, akik na­gyon izgulnak, elvörösödnek, remeg kezük-lábuk. Vannak sokan olyanok i$, akiket a vizsga izgalma feldob és kivá­ló teljesítményt hív életre be­lőlük. A mai terméssel külön­ben elégedett vagyok. A ti- zentkét vizsgázó közül heten négyest, négyen hármast kap­tak, csak egy elégséges szüle­tett. Ne csodálkozzon, hogy nincs ötös, ez valóban nehéz anyag.-Bakonyi tanár úr szuggesz- tív beszéde, megértést és nyu­galmat sugalló mozdulatai le­kötötték ugyan figyelmemet, egy idő után azonban a sarok­ban ciripelő kétfoltos tücskök üvegkádja felé kalandozott el tekintetem. Milyen jó itt — gondoltam — akár még vizs­gázni is! Ebben a nagy télben legalább gondolatban elröpül­het az ember ezekkel az ál­latkákkal az őshazájukba, Dél- Amerikába, melegebb égtájak­ra. Ujj Írisz Szerdán nosztalgia Új zenei műsorok A nyodevan esztendeje szü­letett Ferencsik Jánosra em­lékezve két párhuzamos soro­zat kezdődik a rádióban. A kiváló karmester opera- és hangversenyfetvétaleiből két­hetenként hangzik majd el egy-egy adás — benne tizen­két operaházi premier vezény­lésével A találkozások Fe- rencsik Jánossal című ciklus pedig 41 héten keresztül ele­veníti fel beszélgetéssel, zenei dokumentumokkal és sok mu­zsikával a művész életét és pályafutását. Újdonság tesz a januártól havonta jelentkező Fúvósfórum, amely a külföl­dön is elismert hazai rézfú- vósegyüttesek portréi mellett híradószerűeij számol be a ze­nekarok tevékenységéről. A tapasztalatok szerint nő a sanzon népszerűsége: szerda délutánonként a Petőfi adón a Sanzondélután programjában nyártól jelentkezik majd A francia sanzon története cí­mű, negyedszáz adásból álló sorozat Tervezik továbbá, hogy a Petőfi rádióban ha­vonta egyszer a szerda dél­után a nyugdíjasoké lesz a nekik szóló zenei összeállítá­sokkal, nosztalgiamuzsikával, többórás élőadással. V- F T GYE LÓ Négy kÖZÜ! hárman el­marasztalták a „hivatalt” a Celladamirál szóló műsor nézői — legalábbis az a kéttucatnyi ember, akinek a véleményét a recenzens megismerhette. Hogy a „negyedikeknél” indulato­sabb „hármaknak” igazuk van-e vagy sem, azt a hűvö­sen okos (vagy: okosan hű­vös?!) műsorban látot takra- hallottakra visszagondolva ne­héz volna feketén-fehéren el­dönteni. Az bizonyos, hogy a Celladam két szószólója ro­konszenvesen mértéktartó volt a rákgyógyítónak mutatkozó új készítmény dicséretében, s hogy a szer alkalmazásának betiltásában részes „hivatali emberek” jó szándéka sem ta­gadható. Hogy kinek van iga­za — hogy milyen szer a Cel­ladam —, az csak évek, ta­lán egy évtized múlva dói el véglegesen, manapság általá­ban ennyi idő kell egy gyógy­szer megbízható megméretésé­hez. Nincs arra garancia, hogy 1997-ben a mai nézők három­negyede, nem pedig az egy­negyede mondhatja majd • „lám, mi tíz esztendeje meg­mondtuk”. A Pest Megyei Hír­lap az elmúlt évben már Távol-Kelet művészete A prágai Nemzeti Galéria — távol-keleti kalligráfiákat és fest­ményeket bemutató, 1952-ben alapított — gyűjteményéből nyílt kiállítás az Iparművészeti Múzeumban Budapesten. A képen: Magányos átkelőhely (papír, tus, festék) Xu Beihong alkotása. ugyanezeket a gondolatokat hasonlóan feszegette. Érezzük, hogy a műsor hasz­nos volt, mert a tétovaság le­küzdését szorgalmazta. Asz­talhoz ültette a készítmény* sorsának alakulását legszámot­tevőbben befolyásoló szakem­bereket. Másodszor pedig azért, mert egy egész országot meg­ismertetett egy fontos kérdés­sel, egy roppant nagy igényű szer körüli vitákkal. És még valami: Mester Ákot kiváltképp jól vezette a be­szélgetést. Elkerülte mind a túlzott szakszerűség, mind a megjátszott (vagy valóságos) tudatlanság csapdáját. Ez nem akármilyen érdem, gondolj unls csali egynémely ellenpéldára. Mostanában főleg a hétközna­pi élet gyakorlatában való tu­datlanságot mutató riporteri kérdések teszik ki kemény próbának a nézők tűrőképes­ségét Szerencsére az ekkép­pen meginterjúvolt „átlagál- lampolgárok” többnyire ter­mészetesen, józan okossággal válaszolnak, s ennek eredmé­nyeképpen a tudatlan vagy felkészületlen riporter' felsülé­se kárörömmé változtatja a bosiszankodásunkat És ezt akár heppi endinek Is tekint­hetjük — persze, nem ez egy műsor „legboldogabb befeje­zése”. TÍZ kÖZÜl tíznek egészsé­günk volt a tárgya a Czeizel Endre-sorozat első adásának. Ha egy kissé nehezen indult is a dolog, negyedóra múltán már minden rendben volt, egészségügyi ismeretterjeszté­sünk méltán népszerű alakja ismét a régi jó formáját fu­totta. Az efféle műsorokat lát­va könnyebb elégedettnek len­ni a televíziónk kínálta mind­össze két programmal Sőt, ilyenkor talán az volna a leg­jobb, ha mindkét csatorna (vagy ha majd feszt mind a három, mind a négy) „Az élet él és élni akar.. ,”-t sugá­rozná. Akikor a tévévarázs ta­lán azokat is a képernyő elé cövekelné, .akik a választókból most nem dr. Czeizelt választ­ják. Ránk férne. Egyebeken kí­vül azért, hogy ne hatvanöt, hanem hetvenöt éves korunkig nézhessük a mesterek és a czeizelék műsorait Daniss Győző Népszerű történelem A honfoglalás és előzményei Budakeszi határában, a ^ Barackos-dűlőben néhány évvel ezelőtt házépítés közben régi sírokat találtak. Feltárá­sukra Erdélyi István régészt kérték fel aki kollégáival azonnal hozzákezdett a mun­kához, s rövidesen kiderült, hogy egy honfoglalás kori te­metőről van szó. Csaknem negyven sír volt a dombolda­lon. A budakeszi leletek meg a Farkasréten előkerült gaz­dag Árpád-kori sírok és más tájakon felfedezett temetők késztették a szerzőt, hogy a Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő könyvében a hon­foglalással és előzményeivel tudományos munkákra tá­maszkodva elmélyültebben fog­lalkozzon. Az ásatások során feltárt leletek pontosan megmutatják, hogy milyen nép lakta a tájat, hogyan helyezkedtek el a nép­csoportok, vagyis nagy való­színűséggel Lehet következtet­ni az akkori viszonyokra. Szükség van tehát az alapos feltárási, régészeti munkára, annak bizonyítására, hogy őseink milyen útvonalon ju­tottak el a mai hazába. Fontos ez, mert az utóbbi évtizedek­ben nagyon kevés történelmi munka jelent meg, amely ala­posan áttekintette volna az előzményeket, megmutatta volna, hogy mióta lakik a ma­gyarság a Kárpát-medencében, részben azért, mert kevés ré­gészeti forrás állt a tudósok rendelkezésére, részben a kró­nikák hiányossága miatt is. Most egyre több forrás áll rendelkezésünkre. Nemrégen került elő egy írásos doku­mentum. amely pontosan leír­ja Bulcsú és társa spanyolor­szági kalandozásait, a Don partján, Majackoje várában pedig más jellegű, de nagy rovásírásos felirat bukkant elő. így lassan-lassan, de mégis kibontakozik a homály­ból őseink alakja, és ebben sokat segít az a leletanyag és az az írásos forrássor, amely a Kárpát-medencén belüli, már itt elhunyt néptömegre vonatkozik. Minderre építve, közben a megjelent írásokkal is vitat­kozva írta meg könyvét Erdé­lyi István. Kutatja a magyar honfoglalás előzményeit, a népvándorlás korát, amelyet a történészek a IV. századra te­szik, akkor indultak el a hu­nok, hogy őket a szarmaták, avarok kövessék. A magya­rok már nyolcszáz körül ké­szültek a honfoglalásra, míg végül 890—895 körül megva­lósították. A szerző kimutatja, hogy a magyarok mellett Kö- zép-Európában államot alapí­tó népek szinte mind kisebb- nagyobb vándorúton érkeztek végleges lakóhelyükre. így jöt­tek északkelet felől, először a Kárpátok fő vonulatát megke­rülve, zömmel a V—VI. szá­zadban a különböző szláv tör­zsek, a csehek, a szerbek, a horvátok ősei. Kelet felől ér­keztek az ösbolgárok, akik az őket megelőző szlávokkal egy- beblvadták; az így kialakuló állam és nép még ősibb, helyi trák hagyományokat is meg­őrzött. Délkelet felől érkeztek a XII. században a Fogarasi- havasokba a románok első csoportjái. Joggal állapítja meg tehát a szerző könyvében, hogy a népek mozgása következtében egykor mindannyian jövevé­nyek voltunk a Kárpát-meden­cében, s a VI—X. század kere­tei között mindannyian harcol­tunk és érintkeztünk a két nagyhatalommal, a frank-né­met és a bizánci császársággal. Erdélyi ezután azt bogozza, hogy milyen volt a magyarok vándorlásának természeti kör­nyezete. A magyarság milyen volt és hol élt közvetlenül a honfoglalás előtt. Hol terült el Etelköz, más nevén Leve- dia. Az ásatások bizonyítják, hogy a magyarok nyomai Etel­közben fellelhetők, s ezt a szovjet régészeti kutatások is alátámasztják. Érinti a szerző a kazárok, a kabarok problémáját és a ma­gyarság érintkezését a kijevi Oroszországgal Ez utóbbit több lovassír feltárása is bi­zonyítja. Foglalkozik a bese­nyők szerepével is. Ezután azt vizsgálja, hogy az új haza a honfoglalás előtt hogyan nézett ki. Az avarok és a bolgárok milyen szerepet játszottak benne. Milyen volt Bizánc és Nagy-Morvaország, valamint a frankok és utó­daiknak a szerepük ezeken a területeken. Leírja a Kárpát­medencét a IX. század idején. Hivatkozik helynevekre, fo­lyók neveire, amiből követ­keztetni lehet, hogy milyen népek éltek itt, akiket már a magyarok itt találtak. Sokat foglalkozik a honfog­lalás időpontjával, majd leírja a honfoglalás kori magyar em­bert: a társadalmi, kulturális helyzetet, a gazdálkodást, a felteszi a kérdést: nomádok voltak-e a magyarok a hon­foglalás idején? Megállapítja, hogy a honfoglaláskor még nem volt magyar nemzet, de volt magyar nép, amelynek megvolt a társadalmi szerke­zete, kultúrája, gazdálkodási formája és hitvilága. István király az államalapiitással csak betetőzte azt, hogy a magyar­ság nemzetté kovácsolódott és végleg ezt a földet választotta hazájának. A kettős honfoglalás elmé­letéhez is hozzászól könyvé­ben Erdélyi István. Vélemé­nye szerint egy honfoglalás volt. A székelyproblémát is érinti. Szerinte magyarok, akik nemcsak Erdélyben, ha­nem Magyarország más terü­letein is megtalálhatók voltak, így Biharban, Szabolcsban, a Vág mentén, és a mai Ma­gyarország nyugati részén, H ogy miként történt a hon- foglalás? Ezt még sok ho­mály takarja. Egy bizonyos: őseink jól ismerték az elfog­lalandó földet és népét, tisz­tában voltak a korabeli poli­tikai helyzettel. Őseink társa­dalmában volt egy vezető ré­teg, kultúrája egységes volt, s ez biztosította az erőt, az egy­séget a fellépést, a fennmara­dást. A könyvben a szerző Idő­rendi táblázatot közöl, vala­mint bő forrásjegyzéket, és a felhasznált irodalom leírását. Ezáltal még hitelesebbé teszi mondanivalóját. Gáli Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom