Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
19S7. JANUAR 17., SZOMBAT 3 Külersbcző posztokról, ugyanarról a témáról A szürkeség ne támadhassa a kiemelkedőt Társadalmunk életének természetes alapvonása, hogy az emberek döntő többsége munkát végez. Dolgozik, felkészültségének, tudásának, lehetőségeinek megfelelően az anyagi és szellemi javak előállításán, melyektől azt várja, hogy a közösségi boldogulás mellett a saját boldogulását is szolgálják. Naponta újabb és újabb értékek jönnek létre; alakulva, formálódva, rendeződve és* mozgató erővé válva. Sokat gondolkodom azon, miért szeretjük a ropogós lángost, és miért értékeljük fenntartással a lángossütőt? Esetenként miért irigyeljük az újítótól okos ötletéért az érte járó anyagi elismerést. Ezért foglalkoztat az, hogy mennyire ismer jük értékeinket, az értékrendek jelentőségét. Mennyiben értjük, hogy olyan tartalmú fogalmakról van szó, amelyek jelentős befolyásoló! életünknek, társadalmi haladásunknak. Az is elgondolkoztat, hogy vajon megteszünk-e mindent értékeink megbecsüléséért, az új értékek létrejöttéért. munkájukat becsülték. És mert tapasztalták, hogy milyen küzdelmesen kellett naponta megdolgozni a létért. Értékelni tudták hát mások becsületes munkáját is és ezen keresztül becsülni életük alapját, a munkát. Azóta több mint harminc esztendő telt el. Jelentős fejlődésen ment át társadalmunk, de életünk, további fejlődésünk alapj* most is a munka. Méghozzá a minőségében is megváltozott munka, hiszen ma már nem lehet csak mennyiségi szemlélettel dolgozni. Amikor erről beszélünk, meg kell értenünk, hogy ha nem tudjuk munkánkat önmagunknak megfelelően, sőt jó szinten folytatni, akkor ezt a munkát a környezetünk sem értékeli sokra. Minap egyik munkatársammal vitatkozva, szóvá tettem figyelmetlen munkáját. Szó szót követett s végül felvetettem neki, hogy vajon az üzletben ha valami -összetákolt terméket tesznek eléje a pultra, megvásárolja-e? Kikérte magának, hogyan gondolhatok ilyet, ö a pénzéért megfelelő, jó minőségi terméket vár. Na látod, mondtam, a te felületes munkádat más most megvegye?! Mi lehet ennek a kettősségnek az oka? Megválaszolása nem könnyű. Mégis hiszem, hogy ki kell alakítani önmagunkban és másokban is azt a felfogást és igényességet, mellyel helyt tudunk állni az életben, amellyel olyan értékeket tudunk felmutatni, amelyek megfelelnek az élet által diktált szigorú követelményeknek. Azt is be kell látni, hogy a világ is úgy tekint ránk és úgy értékel bennünket, ahogyan azt anyagi és szellemi értékeinkkel alá tudjuk támasztani. Becsülete, tekintélye van hazánknak, nem kell szégyenkeznünk a világban. Ez s helyzet azonban nem jelenti azt, hogy üljünk babérjainkon, mert a világ könyörtelenül halad, fejlődik és nekünk ezzel a fejlődéssel lépést kell tartani. Ehhez szükség van a szellemi, a műszaki, szakmai ismereteink kihasználására azok dinamikus fejlesztésére és eredményesebb működtetésére. Szükség van minél műveltebb munkásgárda kialakítására, amely képes a mine magasabb műszaki és technológiai követelmények közepet- . te a termelőberendezéseke eredményesen működtetni Magasabb szintű tudás nélkül lehetetlen a fejlődéssel lépési tartani, az érdekek összhangján- alapuló társadalmi szükségleteket kielégíteni. Mive lehet ezt a folyamatot gyorsítani, erősíteni? Azzal a magatartással, amelyre ösztönö: bennünket az MSZMP KB 1986. november 19—20-i ülésén hozott határozat, vala mint az 1986. december 28-ár született állásfoglalás. Erőteljesen kezdődjön meí az az értékmérő folyamat amely egyértelműen különösé get tesz a jó és rossz műnk; között. Legyen nagyobb becsű lete a szebbre, a jobbra, a ki emelkedőbbre való törekvés nek. Járjon nagyobb tisztele azoknak, akik-szembe merne! szállni a közönnyel, az igény telenekkel szemben. Meg kel szűnnie annak a gyakorlatnak mely szerint a kiemelkedőt mindig valami sejtelmes, olykor rosszindulatú gyanú veszi körül és a középszerűség, vagy a szürkeség támadásával szemben az élenjárónak kellvédekeznie. Nagyon fontos, hogy becsüljük jobban azokat a vezetőket, akik kezdeményezők, akik mernek ésszerű kockázatot vállalni, akik igényességükkel hatékonyabb munkára ösztönzik környezetüket. A cselekvő tenniakarás, az élen- járás, a többletvállalás a legtisztábban megfogható közösségért vállalt felelősség. Felelősségérzés nélkül nincs értelmes tevékenység. Ezért jobban meg kell becsülni azo- ‘kat is, akiknek vérükké vált a közösségért végzett önzetlen, sok lemondással járó cselekvés. Ez azért is fontos, mert manapság bele-belebotlunk olyan jelenségekbe, melyek arra utalnak, hogy kevesebben vállalják az ilyen jellegű munkát. Sok helyen mintha a munka megítélésénél a szűklátókörűség, a mának élés kerekedne felül. Nem ismerem ennek okait, de azt hiszem, hogy a jövőt már ma kell megalapozni. A ma emberét is fel kell készíteni a holnap feladatainak megoldására. Nem szabad, hogy a jejen gondjainak közepette, merev, egyoldalú, a görcsös túlélés hamis szólamaiba burkolódzó magatartásnak teret engedjünk, hogy a szorgalmas, a szocialista értékeinkhez hű embereket csalódott visszahúzódásba, közömbösségbe, netán kiábrándultságba kergessünk. Éppen ezért alapvetően fontos, hogy a társadalom számára értékteremtő és -ápoló munka méltó megbecsülésben részesüljön. Ügy gondolom, ez szolgálná legjobban szocialista társadalmunk legfőbb értékének, az embernek is az egészséges szellemi és fizikai fejlődését, önmegvalósuiásának feltételeit. flz értékek, értékrendek vizsgálatánál szerintem elengedhetetlen, hogy azok változásait, fejlődéseit elemezzük, s összehasonlítsuk egymással. A múltra történő örökös hivatkozással nem lehet a lényeget megértetni, de azzal sem, ha valaki azt mondja, hogy nem érdekel, mi volt ekkor meg ekkor, a lényeg: mi van ma, mi van most. Ha nem tudjuk folyamatában áttekinteni életünket, munkásságunkat, előrehaladásunkat, akkor torz képet kapunk. -Az egymásra épültségnek, a dolgok összekapcsolódásának léte nélkül a jelenségek valami megfoghatatlan, logikátlan, felszínes kavalkádja tárulna elénk, mely nem biztosithat megfelelő alapot a változó anyagi és erkölcsi értékek harmóniáját megteremtő értékrend létrejöttének kialakulásához. Mindezzel azt akarom mondani, váljon természetes életelemünkké az, hogy most is tartsuk becsben még az egy szem gazbonát, az egy csepp olajat vagy vizet, a hasznos anyagok minden grammját is. Becsüljük a bennünket körülvevő természetet, levegőt, mindent, ami bennünket szolgál, ami a tisztességes életkörülményeket biztosítja számunkra. Értékeljük minden eddiginél jobban a hasznosíMsnspSäg sok helyen és sokan vitatkoznak azon, hogy az értékek, értékrendek milyen sokat változtak, változnak. Hol és milyen formában érvényesül vagy éppen nem érvényesül társadalmunkban azok megbecsülése. Gyakran hallani arról, hogy egyes értékeink vesztettek fényükből, hogy megfelelő új értékek nem mindenhol születtek, hogy az értékek megítélése, rendezése körül bizonytalanság van. Az természetes, hogy a társadalmi változások az értékek és értékrendek esetében is változásokat kell, hogy hozzanak mind társadalmi, mind pedig formai jegyeiben is. A meghatározó értékeink sorában úgy gondolom, az értelmes, jól és pontosan végzett munka az első helyen áll. Az utóbbi években erőteljesen felszínre került a munka becsületének helyreállítása, a jól és rosszul végzett munka egyértelmű elkülönítése, az előző jobb megbecsülése, az utóbbi elvetése, visszautasítása. A munka életünk és boldogulásunk alapja. Minden számunkra létező érték forrása ma is és az lesz a jövőben is. Ebből kiindulva sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani ,mii}dezetoe.;Nemeilég1 azonban erről a hivatalos, olykor politikai-vagy szociológiai nyelven beszélni, mert ez kevés. El kell érni, hogy az egyes állampolgár tudatában is jelentkezzen a munka értéke. Gyermekkoromat nem éppen könnyű időszakban éltem. Ma is gyakran visszaperegnek az akkori emlékeim. Nálunk a faluban a termelőszövetkezet , mellett jelentős számban voltak egyéni gazdálkodók is. A felszabadult ember néha nagyon küzdelmes élete bontakozott ki. Még a nagyüzem sem formálódott ki teljesen, keresték, kutatták a megfelelő formákat, ugaynakkor az egyéni gazdálkodók szeme előtt jött létre a szövetkezeti munka és áz azzal járó közös gazdálkodás. ÍÍ8R1 lehet soha elfelejteni azt, hogy a keserves munkának milyen becsülete volt. Minden szem gabonának, minden cső kukoricának, minden egyes burgonyának, gyümölcs- nek nagy értéke volt. Akkor az álmokban sem sütöttek tízhúszféle kenyeret; mégis ami volt, az az életet jelentette a kétkezi embereknek. A parasztok akkor a betakarított gabona mellé nem ültek fel a szekérre, hanem utána ballagtak, hogy az útközben lerázó- dott termést összeszedjék. A tarlón sem maradt kalász, mert begyűjtötték és aki csak tehette, földje minden darabkáját megművelte. Az egyszerű termelőeszközöket — ekét, »kapát, kaszát, villát, boronát — nagy becsben tartották, gondozták. A falusi kovácsmesternél gyakran láttam, hogy a kohósalakot átválogatja, maradt-e benne néhány éghető kovács- széndarab. A munka közben keletkező vashulladék minden darabja érték volt számára, mert később még fel tudta használni. S ki gondolt akkor az értékre, az értékrendek változásaira? Természetes magatartás volt ez, mert minden értékben a saját fáradságos tott tudást, és ne tekintsük karriernek, ha tanárból butikos lesz, a mérnökből egyszerű betanított munkás, a tudósból könnyű szaktanácsadó, mert így többet keresnek: Én örömmel tapasztalom azt, hogy az utóbbi években sok más fontos kérdés mellett egyre erőteljesebben és aktívabban foglalkoztatja a szakterületeket és a közvéleményt is az értékek, értékrendek alakulása. Mivel sokféle vélemény alakult ki ebben a kérdésben, ezért is érdemes és szükséges végiggondolni a kiváltó okokat; mi táplálja az eltérő véleményeket, mennyire van azoknak valóságos létalapjuk. Joggal büszkék lehetünk arra, hogy vannak szocialista értékeink. Van mit ápolni, van mit becsülni. Ezért értékeink szüntelen fejlesztésével, az értékrendek működtetésével is segítsük a fejlett szocialista társadalmunk töretlen építését. HORVÁTH JÓZSEF az MSZMP KB tagja, a Csepel Autógyár csoportvezetője Útra készen a gyűrűk Az Örkényi Béke Tsz melléküzemágában konzervipari gépekhez gyártanak rozsdamentes csatlakozókat. Képünkön: Gaty- tyán Józsefné az elkészült gyűrűket csomagolja ládába, (Vimola Károly felvétele) A kormány hivatalos sajtótájékoztatója után Négyszemközt a szóvivővel Országház, 66-os terem. A kormányszóvivői tájékoztató állandó színhelye. Ma túlságosan elhúzódik a Minisztertanács ülése, természetesen érdeklődünk (újságíró-betegség ■— szenzációt sejtünk). A kormányszóvivői tájékoztató szervezői széttárják karjukat... Aztán némi késéssel (ez ideig mindig másodpercnyi pontossággal) érkezik Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, a Magyar Nép- köztársaság kormányának szóvivője, s a hazánk címerévé! ékékített emelvényre lép. — Szép jó napot kívánok! A kormány mai ülésén... (Röviden beszámol a kormány által tárgyalt témákról.) Most pedig' készen állok az önök kérdéseire válaszolni. Dolgoznak a fotóriporterek, a tévé világosítói forrósággal árasztják el a termet, a mikrofonok kábeleitől mozdulni sem merünk. Kérdezni igen. Bányász Rezső néha jegyzeteiből, máskor pillanatnyi gondolkodás után fejből válaszol. Egy pillanatig sem akarja azt a látszatot kelteni, mintha élő lexikonként mindenre készületlenül is válaszolni tudna. Én közben a magam kérdéseit rendezgetem (át), megbeszéltük, hogy a tájékoztató után dolgozószobájában pályájáról, munkájáról, magánéletéről beszélgetünk: megkísérlem felvázolni, ki Is az az ember, aki országnyi nyilvánosság előtt válaszol a közvéleményt legjobban érintő kérdésekre. Bányász Rezső dolgozószobájában ülünk, az előbb, amikor az Országház folyosóján a Dunára , nyíló ablakon kinéztem, a folyó sötétbe burkolózott. • A magyar újságírók olyannyira tekintélyt élveznek a kormányszóvivő előtt, hogy személyét és a tájékoztatáspolitikát egyaránt érintő kérdésekben is teljes szabadságot kapnak, jelen esetben kapok? — Természetesen nem kívánom elolvasni a rólam szóló portrét. • De hiszen különösen az új sajtótörvény elfogadása óta a legjelentéktelenebb Információt is ellenőrizni szeretnék megjelenése előtt az informátorok. Nagyon sokan az új sajtótörvényből szinte ezt a lehetőséget ismerik csupán ... — Ennek megváltoztatása sokunk feladata. Nekem nagyon jó a véleményem a magyar újságírókról. Külpolitikai és belpolitikai újságírókról egyaránt. Természetesen vannak, akik a pálya széléről ügyködnek, hangosak, feltűnésvágyók, bratyizók. A szakma egésze azonban felelősség- teljesen dolgozik, véleményem szerint az értelmiségi réteg egyik progresszív ereje. Bátran mondhatom, hogy a külföldi újságírókkal összehasonlítva is akár stílusban, korrektségben, felkészültségben, még helyzetfelismerésben is állják a versenyt. Munkám során sok külföldi újságíróval találkoztam, aki nyolcszáz szónál többet alig-alig használt munkája közben ... Persze vannak kiemelkedő tudású, nagy tekintélyt élvező újságírók ..., mint idehaza is. • Hagyományainknak köszönhető a — nem titkolom — jóleső elismerés, a rang? — A magyar újságírás és irodalom i egy tőről fakad, az igényességre, a stílusra természetesén ez meghatározó. • A kormányszóvivői tájékoztató is a magyar újságírásról kialakult jó véleménynek köszönhető? — Nem. Tudatos törekvés, a XIII. pártkongresszus tájékoztatáspolitikával kapcsolatos határozataiból ered. A politikai vezetés, a kormány igénye ... • A kormányszóvivő személyisége meghatározó jelen, tőségű. Milyen felkészültséget / követel ez a munka? — Szombathelyen születtem 1931-ben. Anyám, testvéreim ma is ott élnek. Apám szervezett építőipari munkás volt, a felszabadulás után az ifjúsági mozgalom természetes volt számomra, bár a premontrei rend gimnáziumába jártam ... Bányász Rezső mindvégig kitűnő tanuló volt, a latin, a német, a francia nyelvben már gimnáziumi tanulmányai során nagy jártasságra tett szert, későbbi pályáján magas szinten sajátította el az angol és svéd nyelvet is. Már tizenhat esztendős korában megjelentek írásai a Vas Megye című újságban (a mai Vas Népe), még be sem fejezte a gimnáziumot, amikor a lap gyakornokaként dolgozott, természetesen a gimnáziumi tanulmányai mellett. Jogi tanulmányait 1951-ben kezdte meg. — A Szerb utcai kollégiumban laktunk, esténként több társammal az akkori Szabad Ifjúság szerkesztőségébe jártunk dolgozni. Rövidesen főállású újságíró lettem, az egyetemet pedig esti tagozaton folytattam. Nagyon jó társaság jött akkor ott össze. A magyar sajtóban legalább harmincán vezető újságíróként, vezetőként dolgoznak, akik akkor, ott a Szabad Ifjúságnál megfordultak. Szentül hittük, hogy képesek vagyunk megforgatni az egész világot. Alig volt este, hogy az egyetem után ismét vissza ne menjünk a szerkesztőségbe. Aztán Szegedre küldtek ifjúsági pártiskolára, ott ismerkedtem össze feleségemmel. Akkoriban a szerelmek nem az égben, hanem a pártiskolán köttettek. I Feleségem újságíró, az Ez a divatnál dolgozik. Két fiam van: a nagyobb a Malév bagdadi képviselője, a kisebb a Külügyminisztérium nemzetközi jogi osztályán dolgozik jogászként... Mindketten több nyelven beszélnek. Túl gyorsan értünk a mához. Bányász Rezső az ellen- forradalom után az MSZMP KB munkatársa volt. („Egy békegyűlésen megkérdezte Péter János, nem volna-e kedvem a külügyben dolgozni”). Aztán a Külügyminisztérium sajtófőosztályán csoportvezető, majd 1962-ben hazánk stockholmi nagykövetségén sajtóattasé. — Jól megtanultam svédül, a történelemtudományok kandidátusi címét is svéd témából szereztem: nevezetesen a svéd szakmunkások és munkaadók 1936-os Munka-béke szerződésének elemzése volt a témám. A világ számos országában ma is mértékadó ez a szerződés. 0 Nem könnyű az újságíró, diplomata, történész. író életútját követni... (Írói munkásságáról még nem esett sző; 1980-ban Kissinger és Brze- zinsky, 1982-ben Truman árnyéka, 1981-ben Pax Americana, az idén pedig Századunk Amerikája című könyve jelent meg.) —■ A New York-i magyar ENSZ-képviselet helyettes vezetője voltam 1972-től, aztán négy évig London következett, majd Belgrád, aztán megbíztak a londoni magyar nagy- követség vezetésével, örültem, hogy erre az időre esett az első angol miniszterelnök magyarországi útja. Európában is fagyos szelek kezdődtek a politikában akkor, talán ez a látogatás is hozzájárult, hogy mégsem fagytak be a vizek. Nagy élmény, de felelősségteljes feladat is a hazát képviselni ... Bizonyára nagyon nehéz is. Talán az utolsó vendégként hagyom el ezen az estén a Parlamentet... Lombost Jenő i
