Pest Megyei Hírlap, 1987. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

IM7. MNÜÄR 14., SZERDA Kiállítótermekböl Művész házaspár bemutatkozása jf A «obi BörzsSny Múzeum­ig ban január 31-ig tekinthető s meg Puskáé László lestőmű- 4 vész és Puskás Nadja textil- * művész közös tárlata. Puskás László Ungváron született 1941-ben, Puskás Nadja Ukrajnában. Mindket­ten Lvovban végezték el az iparművészeti főiskolát, ott találkoztak, s kötöttek egy­mással egy életre szóló em­beri, művészi szövetséget, mely összetartozásukban a két nép barátságát is jelképe­zi. Két lányuk van, s egyre tisztuló, növekedő művésze­tük. Ez. a szellemi vagyonuk. Ungvári képek Puskás László tömör egy­szerűséggel szerkeszti gondo­latilag és formailag egyaránt megalapozott képeit. Egyéni­ség, aki egy nép érzéseit, sor­sát jelenítette művészetének nyitó korszakában:, a kárpát­aljai emberek egyszerű mél­tóságát. Népbe kapaszkodot- tan lett eredeti, ezért hívták meg tanárnak a Ívovi ipar- művészeti főiskolára, ezért kapott Komszomol-díjat, ezért részesült az UNESCO-érem- mel kifejezett elismerésében, ezért nyerte el már itthon a Derkovits ösztöndíjat. Megjelenik tiszta panorá­maként keze nyomán Ungvár látképe, édesapja portréja, a külső élet xés a lelkűiét — e két zóna határmezsgyéje a konstruktív erővel idézett ab­lak, az elválasztó és összekö­tő térség. Ebből a sorozatból emlékezetes a Keresztelő és a Técsői lakodalom, ahol a munka bősége és megnyug­vása, a táj karaktere a fi­gurákban testesül a drapé­riák suhogásának lendületé­vel. Megörökítette a viski lát­képet, nemcsak az ormán el­származott Csík István arc­másával, hanem' Illyés Gyu­la, Németh László és Veres Péter portréjával. Amikor a „mezei szorgalmat” idézi, ak­kor láthatóvá válnak a Kár­pátok nyugodt tömbjei. E ciklus festői értékén túl do­«su-ftisa ukwh*­sát, melyet azonnal és termé­szetesen a Magyar Nemzeti Galériának adott át, kitűnő­re vizsgázva emberségből is. Ekkortájt kezdett foglal­kozni a XVII. századdal és újszerű megközelítéssel fes­tett számtalan magyar—török festményt arról az időről, me­lyet József Attila szavaival „békévé oldott az emlékezés”. Itt is régi és őrzött erénye nyilvánul meg — a tömörség és a stílus összefoglaló vilá­gossága. Évek Pomázon Puskás László családjával l&74-ben költözött Magyaror­szágra, közelebbről Pomáz- ra. Sok szempontból jelentett ez számára folyamatosságot. A közeli hegyek barátként üdvözölték, s Pomáz épp úgy a nemzetiségek kézfogását je­lentette, mint Kárpátalja. Ám itt mégis a képi fogal­mazásban lépett előre. A fe­hér és szürke felületek ár­nyalt rrtotívumaiban nem egyszerűen a külső tér jelent meg tisztán, hanem a gondo­lat is, melygt a tornyok és ablakok közvetítettek. A. né­pi 'szürrealizmus látásmódja nála így( egyszerűsödött to­vább új,’konstruktív képi fel­ismerésekké. Szemlélete változott, közös­ségi érzése nem. Immár bu­dapesti lévén felfedezte Tor­Pesti és riói Isaura A havazás és a szokatlanul zord időjárás nem jelenthet akadályt az embereknek, ha kedvencükkel szeretnének ta­lálkozni. Tegnap este a Budapest Sportcsarnokban láthatta a közönség a Rabszolgasors című televíziós sorozat főszerep­lőjét, a brazíliai Lucelia Santost. A hazájában is rendkívül népszerű színésznő — mint arról már beszámoltunk — hét­főn este találkozott az újságírókkal. Itt ismerkedett meg Detre Annamáriával, aki a magyar szinkronhoz kölcsönözte a hangját. Képünkön a pesti és a riói Isaura, szemmel lát­hatólag máris jó barátságban. Az autogrammal a művésznő azon rajongóinak szeret­nénk kedveskedni, akik személyosen nem tudnak tőle alá­írást kérni. A szöveg: a Pest Megyei Hírlap olvasóinak sze­retettel, mindenkinek sok csók: Lucelia Santos, Isaura. (VimoLa Károly felvétele) A szerénység bensőséges, a szolgálat névtelenséget is választó tisztasága jellemzi Puskás Nadja munkásságát — szlnérzék, formateremtő erő, humánum. Faliszőnyegeit két részre oszthatjuk. Önálló mű­veire, mellet végtelen alázat­tal és együttérzéssel szer­keszt növényekről, állatokról és szőnyeg-interpretációira, melyekben Puskás László ké­peit műfordítja textilre em­beri és művészi szövetségben. A Puskás művész házaspár eddig nemcsak Budapesten, Kerepestarcsán, hanem im­már Szobon is bemutatkozott külföldi sikereik mellett. Min­denképpen indokolt, hogy a legközelebbi közös tárlatuk Pomázon legyen, ahol a het­venes évek közepén éltek és alkottak. Losonci Miklós Magvető Kiadó Jubileumi kötet A kortárs magyar irodalmi művek kiadásának műhelye, a Magvető Kiadó ötezredik kö­tetét — Temesi Ferenc Por A—K-ig című lexikonregé­nyét — kedden mutatták be Budapesten az Illyés Gyula könyvesboltban. A jubileumi kiadványt Jo- vánovics Miklós, a Magvető Kiadó igazgatója ismertette, s röviden szólt az 1955-ben alakult kiadó munkájáról, ki­emelve, hogy a több mint há­rom évtized alatt a gondozá sukban kiadott könyvek 86 millió példányban jelenték meg. Az ötezredik kötet szer­zője Szegeden született, s en ciklopédikus jellegű művét évekkel ezelőtt kezdte publi kálni folyóiratokban. A szótár­szerű könyv egy vidéki vá­rosban, „Porlódon” játszódik, ahol a .„por” ellen nemcsak küzdeni kell, hanem együtt él­ni vele, sőt szeretni is. A re­gény lapjain egy család sorsa bontakozik ki, a történet fő­hőse az ötvenes évek gyerme­ke. A lexikális szerkesztésben egymás mellett jelennek meg a múlt és a jelen alakjai. Történelmi relikvia A 48-as emigráció Nemzeti értékű levélgyűjte­mény került napvilágra Pé­csett. Az 1850 és 1870 között kelt levelek írói kiemelkedő történelmi személyiségek. Cím­zettjük: Mednyánszky Sándor honvéd ezredes. A kegyelettel őrzött levélgyűjtemény nem­zedékről nemzedékre hagyo- mányozódott a családban, míg­nem most — egy haláleset után — a kései utódé lett: dr. Mednyánszky Sándoré. Az Apáczai Csere János Nevelési Központ könyvtárának Igaz­gatójáé. A kollekció legértékesebb része: Kossuth levelezése Med­nyánszky Sándorral. A mint­egy ötven oldalt kitevő 17 Londonba küldött lévél az utóbbi időben felfedezett leg­jelentősebb Kossuth-kézirat- gyűjtemény. A további anyag­ból a legnagyobb iratcsomó Klapka Györgyé. A további levelek szerzői: Vukovics Se­bő, a debreceni kormány igazságügy-minisztere. Teleki László, a tragikus sorsú poli­tikus és fró, Kmety György honvéd tábornok és Ihász Dá­niel honvéd ezredes, Kossuth hadsegéde, valamint Türr Ist­ván tábornok, Garibaldi fő­hadsegéde. Az egyik irat nem levél, csak egy írásos üzenet, mégis történelmi relikviának számít, mivel aláírója az olasz szabadsághős, Garibaldi tábor­nok. A MESTER KÖSZÖNTÉSE Hófehér a vidék, csöndes gyönyörűséges. Szentendre szélén a Pismányi-völgy lan­kái közrefogják á „nagyöblű tájat” és a látóhatár szélét a ködös szürkeségben rej­tőző hegyvonulat szabja meg. A nagy fehérségben mintha megnőtt volna a távolság, a tér. Ám mégis ez az a vidék, amelyet nyári színekben vala­Levél egykori iskolámba A makádi rektor-taní tó üzenete MELEGSAGGEL és örömmel töltött el a hír: a makádi általános iskola felvette Thury József nevét. Makád... Egy aprócska tele­pülés a Csepel-sziget legdélibb csücskén, a két Duna találkozásában, ahol véget ér az országút. Szülőfalum. Itt láttam napvilágot, itt cseperedtem felnőtté. A tudósítást olvasván, emlékek tolulnak elém: az ódon iskola falai, a hosszú, zöldre festett, tintatartós iskolapadok, amelyekben még szüleim is tanulták a betűvetés művé­szetét. Hajdanvolt tanáraim arca, akik meg­tanítottak — a kötelező tananyagon túl — becsülni az embert, tisztelni a munkát, s a szűkebb szülőföldön keresztül szeretni a ha- zát.. Több mint tíz éve Vácott élek. A kisvá­ros minden mozdulatéval .és lélegzetével együtt. Mégis, Idegsejtjeim minden rezdülé­sében ma is ott munkálkodnak az otthonról hozott gondolatok. Jómagam szintén közre­működtem abban, hogy Thury Józsefről, fa­lunk nagy szülöttéről, utcát nevezzenek el Makádon. Kedves középiskolai tanáraim, dr. Paulavits Teréz és dr. Kovács József —akik ma a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán az új pedagógusnemzedék felkészítésén munkál­kodnak — hatására felkutattam az akkor még meglevő, Thury Józseffel kapcsolatos tárgyi emlékeket. így került r ráckevei Ár­pád Múzeum tulajdonába Thury József böl­csője, a szülei hozományát jelképező tulipán- tos láda, sarokpad és egyéb apró emlékek. Milyen jó lenne, ha a múzeum vezetői lehe­tővé tennék és az iskola vezetősége is igé­nyelné, hogy ezek a tárgyak — akár letét­ként is — visszakerülnének Makádra! Oda, ahol Thury József örökségét felvállalták é« ápolni kívánják. Talán egy emlékszoba vagy egy emléksorok még szorosabbá fűzhetné a szálat a múlt emlékei és a felnövekvő nem­zedékek között. 1963—64-ben Thury Józsefről elnevezett irodalmi szakkör működött a régi iskola falai között, 1967—69-ig a község fia­taljaiból szerveződött a Thury József honis­mereti szakkör, amelynek tagjai — nem kis eredménnyel — a falu múltjának felkutatá­sát tűzték ki célul. Naplójukat ma is szere­tettel őrzöm. EMLÉKEIMBEN él még, amikor a falu fő­terén, közadakozásból, emlékművet akartunk állítani Thury Józsefnek. Akkor nem sike­rült. Ma valósággá vált. Ott, és éppen ott, ahol egykori szülőháza állott.'. Ma itt egy kor­szerű. minden igényt kielégítő oktatási-ne­velési központ vállalja: a község életének és művelődésének központja akar lenni, Thury József szellemében. Ügy legyen! Kí­vánom, hogy az ott dolgozó pedagógus kol­légák, diákok és a falu egész közössége sok örömét lelje a valóban szép, Igényes mun­kával elkészült nevelési központban. A Ceg­léden élő, de szíve mélyén örökre makádi rektor-tanítónak megmaradt Pataky Ferenc 1937-ben, a hajdanvolt Csepel-szigeti Duna Egyesület folyóiratában írt Thury-életrajzát egy idézettel fejezte be. Olyan idézettel, amely ma is mottóul szogálhat — és szolgál­jon Is! — az utókor nevelőinek, tanulóinak En sem tudok mást mondani: „Szeretni a múltat, amire a jelent rakjuk, I Hinni a jö­vőben, amit építünk, / Hinni, szeretni és dolgozni, / ez a ml kötelességünk is.” Dudás László volt makádi diák mikör síkba kényszerítétf, képpé varázsolt Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész. Ha a mester most erre jár­na, ráköszönne a téli dombos táj. Köszöntené: isten, éltesse sokáig nyolcvanhetedik szüle­tésnapja alkalmából! Adjon neki erőt, hogy abból a mű­vészetből, emberségből, szere- tetből, ami belőle sugárzik, juttathasson pártfogoltjainak, tanítványainak, tisztelőinek -~ az egész emberiségnek. Hosszú volt az út a Ko- lozs megyei Katona község­től Kolozsváron, Nagyenye- den, Budapesten, Párizson át Szentendréig. Hosszú volt, amíg a képzőművészetek iránt fogékony nagyenyedi gimna­zista — majd Vaszary János és Rudnay Gyula pártfogoü- ja — a romantikus-realista ábrázolásmódtól a konstruk­tív ábrázolásig eljutott. Pá­rizsban Cezanne és a kubis­ták művészetével ismerkedett meg, gazdagabb lett, ám a sík- és térábrázcjlás, mint ki­fejezési mód, inkább a saját­ja lett. Ezért kapott helyet kedvelt motívumvilágában jó időre a falsík, a lépcsőfeljárö- val tagolt ház, amely való­ságában itt is, ott is a felfede­zés örömével ajándékozza meg a Szentendrére látogatót. Rácsodálkozik, s rájön, ugyan­azokat az utcákat rója érdek­lődő, figyelő szemmel, ame­lyek Barcsay mestert ihlették meg. Nem csoda, hiszen az 1930-as évek óta második ott­hona, alkotóműhelye itt van. Ha művészek lennénk, de jó lennel Ezen a szép év­fordulón bensőségesen, „ro­mantikus-realista” színű sza­vakkal kívánnánk minden jót az idős mesternek. Ám a való­ságban élve, szemlélődve, al­kotva szeretetten üdvözletün­ket a pismányi lankákon fe­hérlő hó tisztaságával küld­jük, kívánva: maradjon méig sokáig köztünk, örömünkrel Eszes Katalin kumentáció; művelődéstörté­net és néprajzi forrás, e'mlék egyben. Innen sokszoros fon­tossága. Puskás László: Técsői lakodalom (olaj). I ... .......................... ; S zőnyeg-interpretációk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom