Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-08 / 288. szám
Banán A tömegkommunikációs eszközök már napokkal ezelőtt hírül adták, hogy az idei ünnepek előtt a déligyümölcs-kinálat egyes fajtákból alatta marad a tavalyinak. így van ez a banánnal is, amely ugyebár a gyerekek kedvenc csemegéje. Gyomron, a Steinmetz kapitány utcai magán- zöldségkereskedő boltjában eredeti módon juthatnak hozzá a vevők a kurrens árucikkhez. Minden vevőnek csak négy darabot ad az üzletvezető, mondván, az a jó, ha minél több embernek jut belőle. Az üzletvezetői fogásnak eddig még senki nem mondott ellent. Legfeljebb az a kisfiú járt pórul,-aki miután megkapta a négy banánt — hazament, majd néhány perc múlva ismét megjelent a boltban. Természetesen megint banánért jött. Ezúttal azonban nem kapott, mert előzőleg elvitte az adagját. Ö nyilván nagyon szomorú volt, de a mögötte állók vem, mert egy családdal többnek jutott a finom csemegéből. V'z is egy módja az igazságos elosztás elvének... —ér ŐRI mg» A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 288. SZÄM 1986. DECEMBER 8„ HÉTFŐ Megérdemelt pihenés Már tudják, így is lehet élni A kitartó és szorgos munka után jogos a jói megérdemelt pihenés... — jutott eszembe Hajdúszoboszlón, a vonzáskörzet termelőszövetkezeteinek üdülőjében a beutaltakkal beszélgetve. Sütött a nap, enyhe szellő lengette a fák ágait, a járdaszigetek mentén tarkabarka fejű árvácskák pompáztak és mindenki színes, könnyű, őszi vagy tavaszi kabátot hordott ... Még a gyógyfürdő pénztára előtt is türelmesen várakoztak a kígyózó sorban. Pedig a beutalt emberek köAz idő meg múfik Tanulságos csőfektetés VÉGRE ELVONULTAK a gázszolgáltató építő vállalat dolgozói Monoron az Ady Endre és a Madách Imre utcából. Egy páran még dolgozgatnak szép komótosan, mint eddig — egyengetik a földet, az árkokat, hidakat igazítják vissza eredeti állapotukba’ kozmetikázzák a „csatateret”. így nevezte a lakosság itt Jakó rétege a hosszú hónapokon tartó munkálatok színhelyét, ám véletlenül sem azért, mert a mindenáron való végkifejlet lett volna a cél, a meghatározó. A csatatér jelzőt inkább a környezetet felforgató, a szép fákat, d virágos gruppokat tönkretevő, a lakóépületek kapuit satuba záró kényszerhelyzet miatt kapta. Szinte kivétel nélkül mindenki tudta és értette, hogy a fejlődés érdekében el kell viselni ezt az átmeneti állapotot. Megéri az olcsóbb és tiszta háztartási gáz megérkezése a környezet előnytelen változását. Erre a hosszú időre azonban még a csalhatatlan jósok 6em gondoltak. Eső után köpönyeg — gondolhatja bárki. De nem így van. Már útközben szóltunk, jeleztük a cammogást, a hétvégi munkát, a lézengő dolgozók alibitevékenységét. Türelemre intettük azonban magunkat, átgondolva a munka- szervezés az anyagellátás nehézségeit, a szállítási gondokat, a nyári szabadságoltatáso- kat, s más előre nem látható gondokat. A türelem, a megértés azonban — akarva, akaratlanul — átcsapott idegességbe, feszültséget teremtett. Volt olyan család, amelyik a tüzelőbeszerzését nem tudta megoldani, mert el volt zárva a kapuja, hídja a külvilágtól, jelen esetben a Tüzéptől. Az olcsóbb szén el is fogyott közben. Az idő meg gyorsan múlt. Most a két útvonalon lakók fellélegeztek, megszűnt a csatatér — mondják megköny- nyebbülve, és tapasztalatokat jeleznek a jobb odafigyelés érdekében. Mert tudják, tovább halad a gázvezeték nyomvonala. Űjabb és újabb utcák válnak „csatatérré”, ha hagyjuk és engedjük a munkát megszégyenítő tempót, a cammogást, a felelőtlen időhúzást. Mert az idő — különösen manapság — pénz, olyan érték, amelyet erősíteni kell, nem devalválni. Hatékonyabb és sűrűbb ellenőrzésre van szükség, minden téren. S ha szükséges, mert a bizalom, a türelem ismét átcsap elégedetlenségbe, esetleg a községfejlesztés nemes együttgondolkodását tor- pedózzák meg, akkor legyen kilátásba helyezve a kötbérezés. Sok példa volt és van rá, milyen hatásos. A NAGYKÖZSÉG vezetői, amikor e munkálatokat megrendelték, ki voltak szolgáltatva egy úgymond monopolhelyzetben lévő „profilvállalatnak”. Tapasztalat nélkül, teljes bizalommal tették le asztalukra a munka megrendelését. Az eltelt idő tanulságos tapasztalatokat szolgáltatott. Nagyon merjük remélni, a kivitelező vállalat vezetőinek is. Hörömpő Jenő A Fővárosi Finommechanikai Vállalesi a monori alkatrészgyártó üzemébe, gépkezelői munkára, két műszakos munkahelyre női és férfi betanított dolgozókat felvesz Bérezés: a vállalat kollektív szerződése alapján, megegyezés szerint. Jelentkezni lehet az üzem vezetőjénél, cím: Honor, Jókai u. 9-11. zül sokan pár évvel ezelőtt még el sem tudták képzelni azt, hogy így is lehet élni — legalábbis egy-két hétig. Bakos Jánosnét és Bori Istvánnét szinte mindenki megcsodálta Hajdúszoboszló utcáin. Gyönyörű színes, dúsan hímzett, díszes népviseletben jártak-keitek férjeikkel karöltve, és szinte látszott rajtuk, hogy ők ezt a ruhát nemcsak viselik, hanem büszkén mutogatják mindenkinek, mint ahogyan azt az elődöktől örökölt, elmúlástól megmentett népviseletekkel szokás.. Elmondták, hogy Úriban laknak és a sülysápi Tápió- völgye Mgtsz dolgozói. Az ajtajuk előtt elhaladva minden este ínycsiklandozó illatokat érezhettünk, méghozzá olyat, hogy valamennyiünk szájában összefutott a nyál. Szemmel láthatóan élvezték a szoboszlói gyógyvizet és fölkeresték a környék valamennyi látnivalóját is. Hajdúszoboszlón üdült Falusi Józsefné és Feldhoffer Jánosné is. Testvérek, özvegyek, mindketten egyedül élnek. ök a Rákosmezeje Mgtsz takarító üzemágának dolgozói 1974 óta, de jelenleg a mikroelektronikai üzemhez vannak „átvezényelve”. — Pilisvörösváron lakunk — mondták készségesen —, onnan járunk dolgozni és nagyon örülünk, hogy ide is eljuthattunk. "Igaz, már voltunk itt máskor is, és mindenkinek javasoljuk, hogy ők is jöjjenek el, mert megéri. Ebben a korban már mindenkire -ráfér a kikapcsolódás; a pihenés ... Megérkezésünkkor egy orvos fogadott, aki megvizsgált, és minden panaszunkra kezelést írt fel. Kaptunk ingyenes fürdőbelépőt, víz alatti és szárazmasszázst és igazán mondhatjuk, hogy kellemes volt, ahogyan megmozgatták minden fájó poréi kán kát. — Boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk. Igaz, a gyerekeink kicsit hiányoznák — majd azonnal előkerültek a fényképek. Falusinénak két lánya és három unokája vari, Feldhoffeménak két fia, egy lánya és négy unokája. A családi fotók nézegetése után a lelkemre kötötték, feltétlenül írjam meg azt, hogy nagyon köszönik a téeszük és az üdülő vezetőségének a felejthetetlen és gyógyító erejű napokat. Tóbiás Gyula, a Rákosmezeje Mgtsz gyömrői fémipari üzemének vezetője szintén üdült és regenerálódott. — Sikeresen zártuk a háromnegyed évet, nagyjából biztosítottuk az éves eredményeket, így már talán megengedhetem magamnak, hogy pihenjek egy kicsit. Még nem voltam az idén szabadságon — mondja —, nyáron erre nincs lehetőségem. Olyankor inkább a családos dolgozók üdülnek. Lassan már hagyomány nálunk, hogy a vezetőgárda csak november vagy december hónapban pihen. Most közgyűlésre és választásokra készülünk, így előbbre hoztuk a pihenésre szánt időt. hogy frissebben vállalhassuk a még ránk váró idei feladatokat. Varga János üzemgondnok szintén először van szabadságon ebben az évben: — Csak az eredmények „bebiztosítása” után van lehetőség pihenésre, de most aztán igazán ránk is fér. Tóbiás József szintén a gyömrői fémipari üzem dolgozója. Üzemvezető. — Az eddigi eredményeink megnyugtatóak, így aztán rászántam magam, hogy végre hat napot kivegyek én ist — mondja — Nagyon jó, hogy nem kell rohanni, kapkodni és idegeskedni, hogy itt nem csöng a telefon és nincs idegesítő hajsza. A vendégkönyvbe is belelapoztam: „Ezúton mondunk köszönetét a Ferihegy Tsz vezetőségének. Péteriből: Kiss Imre tsz-tag és családja, valamint a Tucsvi, Tarsoly és Szabó család.” „Tiszta szívből köszönjük a gondmentes, munkamentes és feltöltődési biztosító, kellemes napokat. Üllőről: Babusa Lászlóné, Szabó Tiborné, valamint a Demjén, Veres, Mezei, Petró, Tóth és Göbölös család.” „Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik biztosították számunkra a kellemes pihenést. Hálás szívvel gondolunk az üdülő és a szakszövetkezetünk vezetőségére, amiért itt nyaralhattunk. Vasadról: özv. Kánai Istvánná, R. Mészáros Istvánná és a Füri, Gendur és Pólyák család.” „Köszönjük, hogy itt lehettünk.” „Szeretnénk máskor is találkozni önökkel, akik gondoskodnak a megfáradt, öreg és beteg nyugdíjasokról is.” Sokáig idézhetnék, hiszen több aláíró köszöni a gombai, a monori és a sülysápi tsz- nek is a kellemes napokat.1 A legmegindítóbb bejegyezés azt hiszem a pilisi Aranykalász Tsz nyugdíjasaitól származik: „A nyugdíjaséveink legszebb napjait töltöttük itt.” Ölvedi Kriszta Szakítás a földdel A gondos apa gondjai A szarkaláb nem bírt megkapaszkodni, a gazdák erdeje felől szaladó szél nemcsak az új szőlők homokját vitte, hanem az aprócska magokat is. A távolabbi szomszédok nem tudták mire vélni és csodálkoztak azon, hogy a paprika- meg az uborkabokrok között szarkaláb meg kukacvirág terpeszkedik. Az előző évben ugyanis a szomjas földön a lapuló kukacvirág- (porcsinrózsa), bokrokat kínozta az aszály. A virágmagokat Hollandia részére termeltette a hazai vállalat, a magokat is a tulipánok országából kapták. — Az első években még csak érdemes volt többször is kapálni, horolni a sorokat — bár az égetően szúrós királydinnye még vetés nélkül is gazdagabb termést hozott — bajlódni, kínlódni. A szorgalmasabb ember nemcsak a napszámját kereste meg, hanem még az árendát is — kesereg Kondás Imre, a monori szakmunkásképző iskola magyar-történelem szakos tanára, aki bérli ezt a homokbuckás kis holdat. — Az idén már felhagytam a virágmagtermesztéssel — folytatódik a kesergés — csemegekukoricával és dinnyével vetettem be a „birtokot”, apró csöveket hozott a gyermekcsemege, a főznivaló ku-. koricá. Alig kötött, már szedtem a savanyítani való kis- dinnyét. A folytonos piacozás lélektanát azonban nem tanították az egyetem magyartörténelem szakán. Ahogy letörtem az utolsó csövet, jót rúgtam a sovány termést adó porba, ezzel a ténykedéssel előreláthatóan hosszú időre megszakadt az évtizedes kapcsolatom a gazdálkodással. Pedig Jcelí a pénz, bizonygatja. Két apró gyereke van, s most épült fel a padlástér be- építéses új ház, büszkélkedik is a tetőn az élénkpjros Bra- mak cserép. Ez a ház Üllőn, a pásztorház előtti téren már úgy épült, hogy a felnövő gyerekek is otthonra leljenek1 benne. A gondos apa az építkezésnél már a gyerekek jö\ vőjére is gondol. Pedig még bölcsődés mind a kettő. — Nem hiányzik a birtok — válik vidámabbá a hang —, a ház körül még sok a, teendő, aztán hogy ne unatkozzak, esetleg az iskolában több munkát vállalok, a bőrömet pedig barnára színezi majd a családdal együtt tervezett sok kirándulás. Van mit bepótolni, persze nem a keserűségét termő birtok félé. A kukacvirág meg a szarkaláb pedig ezután csak a kert díszéül szolgál majd. Kiss Sándor Sporthíreki Steinmetz Kupa A nyáregyháziak győzelme Több versenyt rendezett az utóbbi hetekben az MHSZ monori területi vezetősége, valamint községi szervezetei. Ezek között több olyan, évről évre ismétlődő, hagyományos rendezvény is akad, mint a Steinmetz kapitány emlékére a vecsésiek által kiírt körzeti lövészverseny. Az egyéni és csapathelyezésekért, $.jntn4en#H<5}§# g váij-. dorserlegért a felnőttek kis- puskás, az iskolások légpuskás kategóriában küzdöttek. A vecsési lőtéren minden résztvevő 3 próba- és 10 értéLabdarúgók évadzárása Reális tervek, remények Az eredményesség feltétele a jó vezetés A magyar sportélet, ezen belül a labdarúgás válságjelenségei, úgy gondolom, ismertek mindenki előtt. Országszerte rohamosan csökken a csapatok, a pályák száma és az emberek kedve a sportolás iránt. Ezért örvendetes, ha valahol új egyesület alakulásáról és működéséről kapunk hírt. A napokban a monori-erdei labdarúgók tartották évadzáró összejövetelüket. A csapat nyáron verbuválódott, s jelenleg 7 ponttal a körzeti bajnokság utolsó helyét foglalja el. A táblázaton elfoglalt pozíció azonban csalóka, hiszen a csapatnak nincs saját pályája, ezért albérletben Monoron játssza mérkőzéseit. Tulajdonképpen az úgynevezett „hazai pálya előnyével” nem rendelkezik. Éppen ezért figyelemre méltó a megszerzett pontok száma. Az évadzárón a játékosokon és néhány szurkolón kívül megjelent az egyesület vezetői közül Tóth Zoltán sportköri elnökhelyettes, Komát István gazdasági felelős, Zsá- kai Lajos szervezési felelős és Baranyai Mihály megbízott intéző. Az egyesület elnöke, Jancsovics János egyéb irányú elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen. Komár István tájékoztatást adott a megalakulástól számított első félévben elvégzett munkáról. Megemlítette többek között, hogy a csapattól egyelőre nem lehet csodát várni. Mód László, a csapat, a játékosok nevében kiemelte azt a tényt, hogy nagy jelentőségű dolognak tartja az eddig elért eredményeket ahhoz képest, hogy közel másfél évtizede nem volt szervezett labdarúgóélet a településen. Láthatóan ha lassan is, de kezd kialakulni az együttes stílusa. A csapat- szellemről szólva megjegyezte, hogy a mérkőzéseken a sportszerű felkészüléssel még némely esetben bajok vannak, s ez meglátszik a teljesítményeken is. Felmerült a csak monori-erdei játékosok szerepeltetése a csapatban, bár ezt még jelenleg nem lehet megoldani, hiszen rutinos, jó erőnléttel és fizikai állóképességgel rendelkező játékosok hiányoznak a csapatból. Talán éppen ezért nincs kialakult gerince az együttesnek. Kellenek tehát „idegenlégió- sok” is-. Mint a vezetőktől megtudtuk, terveznek változtatásokat. Ifjúsági csapat és serdülőegyüttes beindítása szerepel a tervben. A saját pálya kialakítása is folyamatban van. Tavasszal gyepesítik és ha minden jól megy, ősszel már Monori-erdön tudják fogadni az ellenfeleket. A szurkolói hozzászólásokból néhány gondolat érdemel említést. Az egyéni szerepvállalás és az egységes vezetés fontosságát hangsúlyozták a szurkolók, hiszen az eredményesség a jó vezetésen is múlik. A beszámoló és a hozzászólások után az egyesületi vezetés 1987. januárjára egyesületi közgyűlést hívott össze, amelyet a jelenlevők tudomásul vettek. Mi a magunk részéről minden jót és eredményes szereplést kívánunk a monori-erdei labdarúgóknak. Kucsera József kelt lövést adhatott le — fekvő helyzetben — a céltáblákra. A csapatok négytagúak voltak, de csak a három legjobb lövő eredményét számították be a versenybe. így az alábbi eredmények születtek: A férfiak kispuskás egyéni versenyét Tóth Béla (Nyáregyháza) , nyelte !)6 körrel. Második lett Szolnoki József (MoQpri ,TjC% 95L harmadik pedig Tahányi Feredé (Pilis, 93), A női egyéni győztes a csévharaszti Szemők Éva lett, 80 körrel. Második Sípos Mária (Nyáregyháza, 78), harmadik Lakhegyi Rozália (Ve- csés, 72). A kispuskás csapatversenyt a nyáregyháziak 276 körrel nyerték meg, második lett a Monori Tartalékos Klub triója, harmadik a pilisi gárda, egyformán 273—273 körrel. Légpuska, leány, egyéni: X. Tóth Erika (Csévharaszt, 58), 2. Gengeliczki Katalin (Pilis, 34), 3. Bukovinszki Éva (Pilis, 30). Csapatban — ellenfél híján á pilisiek győztek. Légpuska, fiú, egyéni: 1. Detelics András (Gyömrő, 67), 2. Takács Csaba (Vecsés, 65), 3. Malik Károly (Pilis, 56). Csapatban a Csévharaszt 169 körrel lett első a 155 körös Pilis és a 139 körös Györn- rő előtt. —ki Más helyszín Jelenség December 2-i, keddi számunkban Osztályozunk, osztá- lyozódunk címmel megjelent írásunkban bizonyos konkrét esetek kapcsán egy jelenségről irtunk — szándékunk szerint arról, hogy az értékek közül nemegyszer a külső jelekben is tükröződő, anyagia- sult értéket állítjuk az első helyre. Az írás egyik epizódja újságosstand előtt játszódott. A monori, főtéri újságospavilonban egy ideig alkalmilag kisegítő fiatal postásnak ez azért volt kellemetlen, mert többen megkérdezték tőle: róla van-e szó? Holott már csak azért sem lehetett szó róla, mert mint bárki tapasztalhatta : készséges, udvarias, szó nem érhette a „pavilonja elejét”. A jelenség azonban ettől még létezik. Ez esetben azonban épp nem a főtéri pavilonnál. sav VWS—26U (Monori Hírlap)
