Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-08 / 288. szám

Kétezer négyzetmétert kutattak át Szigorú rendben temetkeztek Az avar kori sír feltárása közben (Berényi István felvétele) Talajfelszínről gyűjtött edény- töredékekből már régóta tud­juk, hogy a lajosmizsei határ közelében szarmata és Árpád­kori települések találhatók*., Mivel jelentékeny leletek nem kerültek itt elő, s mert ha­sonló települések Nagykőrös más, könnyebben megközelít­hető területein is vannak, so­káig úgy tűnt: a Száraz-dűlő­ben nem érdemes feltáró mun­kába fogni. 1984 őszén azonban avar kori vas nyílcsúcsokat és ézüst övvereteket fordított ki a föld­ből az eke. S minthogy kör­nyékünkről ekkor még egyet­len, szakszerűen feltárt avar sírt sem ismert a szakiroda- lom, s mert Nagykőrös—Kecs­kemét.—Tiszaalpár térségében egy volt fejedelmi központ lé­tezése feltételezhető ezen idő­szak eddigi leletei alapján, in­dokolttá, a tervezett erdősítés miatt pedig szükségszerűvé vált ásatásokat végezni e he­lyen. Az 1984. évi leletmentés eredményei ösztönzőleg hatot­tak a további kutatásra, amit 1985—86-ban több hónapon át végeztünk a Pest Megyei Mú­zeumok Igazgatósága költsé­gén. Eddig mintegy 2 ezer négyzetméter nagyságú terüle­tet vizsgáltunk meg, amely­nek során bronzkori,, szarma­ta, avar, valamint honfogla­lás- és államalapítás kori te­lepülési objektumok és temet­kezési helyek kerültek nap­világra. Az időszámításunk előtti 2. évezred elejéről (XX—XVIII. század) származnak a legré­gebbi emlékek. A nagymére­tű urnák alján ott* voltak az elhamvasztott holttestek ma­radványai, ezekre helyezték az „utolsó vacsorának” szánt ételeket tartalmazó kisebb agyagedényeket. Ezenkívül csak egy átfúrt madárláb- csont került még elő, amelyet zsinegre fűzve és nyilván nyak­ba akasztva talizmánként vi­seltek. A kora bronzkori te­metőhöz tartozó falu helyét eddig még nem ismerjük, csu­páncsak a feltárt, ugyanilyen korú gödrökből sejthető, hogy az valahol a közelben fek­szik. A szarmaták az időszámítá­sunk szerinti I. század köze­pétől az V. század közepéig sűrűn benépesítették az Al­földet. Emlékeikből egyelőre egy kör alaprajzú ház, öt ven­nél több gödör és tüzelőhely, továbbá 14 árok, illetve árok­részlet bukkant elő. Az emlí­tett, úgynevezett gödörház olyasféle kúpos fedelű épít­mény lehetett, mint amilyene­ket egykorú, római ábrázolá­sok is megörökítettek. Az ár­kok egy része vízelvezetésre szolgált, más részük a belőlük kihányt földdel együtt a házi­állatok (ló, szarvasmarha, juh) elkóborlását volt hivatva megakadályozni. Egy kiszáradt tómedertől ke­letre húzódó homokhát volt az avar kori temetődomb, amely­nek eddig 60 sírját tártuk föl. Az eddigi ásatási eredmények is jól mutatják a korabeli te­metkezések szigorú, szinte elő­írásos rendjét, A sírok szabá­lyos sorokat alkotva — egy­mástól 1,5—3 méterre — he­lyezkednek el. A temetődomb tetejére az itt élt közösség va­gyonos képviselői temetkeztek, míg a lankásabb részekre a szegényes mellékletű. a társa­dalom alsóbb rétegeihez tar­tozó emberek holttestei kerül­tek. A sírok tájolása egységes: a halottak fejjel nyugat, láb­bak kelet felé feküdtek. A sír­mélység összefüggést mutat az elhunyt életkorával és anyagi helyzetével. A gyermekeket és a temető szélén elhantolt ava­rokat csak 80—100 centiméter mélyre ásták, míg a gazda­gabb felnőttek sírjának mély­sége olykor eléri a 2 métert is. Rendkívül jellegzetesek és változatosak a kor temetke­zési szokásai. Általános volt a koporsó használata. Erre több alkalommal már a sírgödör szokatlan nagysága is utalt, de számos esetben megfigyel­hettük a ládaszerű koporsó el­korhadt deszkáinak nyomait is. Ételáldozatként értelmez­hetők a férfisírokban talált állatcsontok (ló, birka, lúd), valamint a női és gyermek­temetkezések edényei. A visz- szajáró halottól való félelem­mel. ill. a vele szemben al­kalmazott óvintézkedéssel ma­gyarázható a halott lábainak összekötözése vagy a nadrág­tartó övének megoldása. Ha ezek az intézkedések kevésnek bizonyultak, radikálisabb mód­szerhez folyamodtak avar­jaink: a sírt újra kiásva le­vágták a „nyugtalankodó” el­hunyt koponyáját.-A sírokban lelt tárgyak a korszak kézművességének fej­lettségéről, a díszítőművészet motívumkincséről, különböző viseleti szokásokról és az el­hunytak vagyoni helyzetéről tájékoztatnak bennünket. A férfisírok leletei közül az öveket díszítő aranyozott bronz, ezüst- és bronzveretek, továbbá a gyakori fegyvermel­lékletek (szablya, íj, nyíl, va­dászkés) a legjelentősebbek. A női ékszerek közül az ezüst és bronz gyöngycsüngős fülbeva­lók, valamint a különböző gyöngyökből összeállított nyakláncok méltóak említés­re. Ugyancsak a leletek alapján lehet a temető „benépesítésé­nek” idejét meghatározni. Az eddig feltárt avar sírok a VII. század végéről, a VIII. század elejéről származnak. Ezek és a X—XI. századi temetőrész között mintegy 200 méter tá­volság van. Esetleg meglevő kapcsolatukról csak e terület föltárása után lehet bizonyos­ságot szerezni. Manapság, amikor a múzeu­moknak egyre kevesebb pénz­ből kell gazdálkodniuk, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen nagy segítség az, amit a terepen dolgozó rége­szek az ugyanott gazdálkodó mezőgazdasagi üzemektől kap­nak. Az utóbbi évek valameny- nyi nagykőrösi ásatásán el­könyvelhettük a helyi terme­lőszövetkezetek társadalmi munkáját. A száraz-dűlői fel­tárásokon is élveztük az Arany János Mgtsz vezetősé­ge és erdészete közelünkben munkájukat végző valameny- nyi dolgozójának pártfogását. Tőlük érkezett az első lelet­bejelentés, gépet bocsátottak rendelkezésünkre a felső föld­réteg eltávolításához 4 és biz­tosították számunkra a beton­keménységű föld locsolásához szükséges vizet. Valamennyi leletmentésről, ásatásról részletes dokumen­táció készül, amelynek az ere­deti példányát az ásató in­tézmény, ennek másolatát pe­dig a Magyar Nemzeti Mú­zeum adattára őrzi. Az ezek­hez nélkülözhetetlen fénymá­solatokat évek óta a Démász „Elektron" szocialista brigád­ja készíti el. Mindannyiuk támogatására az 1987-ben folytatódó ásatá­sokon is számít az Arany Já­nos Múzeum. Dr. Simon László Ünnepek előtt a boltokban Még fügét is kaptak Beleléptünk a decemberbe, közeledik karácsony. Ebből az alkalomból Nagykőrös két nagy boltjában beszélgettünk a kereskedőkkel és a vásár­lókkal. Először az áfész Ceglédi úti Ifjúsági ABC-áruházába men­tünk, amelynek 1979 óta Té- csi Zsigmond a vezetője. Sze­mélyzete 23 fő, 8 tanulóval. Havi átlagforgalma 4 millió 200 ezer forint. Még a folyo­sók is telve vannak most ér­kező árukkal. Técsi Zsigmond elmondta, hogy mint mindig, igyekeznek a vásárlókat a ka­rácsonyi ünnepekre is a le­hető legjobban kiszolgálni. Nagy súlyt helyeznek a hús és húsáru, a sütemény, az édességfélék és a szomjúság­oltó ital választékára. Újdonság a Skála üdítőital. Nagy vásár készül az aján­déktárgyakból: az új kozme­tikai cikkekből, az Amfora üvegárukból és porceláncik­kekből, a mechanikai, elekt­romos és egyéb játékárukból, könyvekből. A boltban sokan vásárol­tak, s többekkel beszélget­tünk. Búzás Ferenc technikus és felesége névnapra vásárol­tak, s elmondták, hogy szíve­sen járnak ebbe a boltba, itt még divat a köszönés is. Jár- vás Rozália porcelán aján­déktárgyat vásárolt és dicsér­te Kovács Györgyné eladót, aki kedvesen kiszolgálta. Ká­roly Józsefné elmondta, hogy tanyáról jár be a boltba, s az eladók mindig szívesen se­gítik a vásárlásban. Azután a Kossuth Lajos úti nagy önkiszolgáló boltba mentünk, a Cegléd és Kör­nyéke Kiskereskedelmi Válla­lat üzemelteti, Király Csaba a vezetője. A boltban húszán dolgoznak és 4 tanuló van. havi bevételük 4 és fél, 5 millió forint. Választékos tőkehús, ba­romfi, egyéb húskészítmények, konzervek mellett ajándéknak való finomságokat, sütemé­nyeket és még sok egyéb ke­resett cikket árulnak. A bolt benne van a Duna-lánc kötelé­kében, s' így megkülönbözte­tett juttatásokban részesül. Az ünnepekre déligyümölcsöket is várnak, s most is kaptak rég látott fügét is. Rendelésre ajándékkosarat készítenek. A boltnak dicséretes kiegészí­tője a benne levő kis büfé. Kopa László nagykőrösi A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1986. DECEMBER 8., HÉTFŐ Sok jó ember kis helyen Új színfolt a falu főutcáján Október 9-én rövid tudósí­tásban adtulí hírül, hogy Ko- cséron elkészült," s ugyanezen a napon át is adták rendel­tetésének az új postahivatalt. Az efféle, bennünket, körö­sieket közvetlenül kevésbé érintő eseményekkel általában úgy vagyunk, hogy tudomá­sul vesszük őket, s aztán azonmód napirendre is té­rünk fölöttük. Központi fűtés Persze, nem mindig van ez így. példa rá éppen a szom­szédvár eme vadonatúj in­tézménye. amit azóta sem mulasztanak el szóba hozni a falubeliek az idegen előtt. Rájöttem, hogy nem pusztán a történtek feletti elégedett­ségből fakad a lelkesedésük, van ebben bizonyos tudatos­ság is. Ne csak azt nézzük, amit amúgy is láthatunk, egy kívül-belül szépen felújított épületet, hanem azt is. ami a tények mögött van. Főleg, ha egy ilyen réges-régi óhajt látunk beteljesülni. Az biztos, a nemrégen még — finoman fogalmazva — ál­datlan körülmények között dolgozó hivatal sorsát min­denki szívügyének tekintette itt a faluban, A szűk, elavult felszerelésű helyiség nyűg volt az ügyfeleknek, az alkal­mazottak . közérzetéről . ipar jobb nem is beszélni. Aztán végre megjöttek a Nefag mes­teremberei. ■ s Lantos István vezetésével aránylag gyorsan rendbehozták a község fő­utcáján lévő épületet, mely nek fedele alá költözött most a posta, megosztván a he­lyet a „házigazda” takarék- szövetkezettel. Czeczon 1st vánné hivatalvezető hosszan sorolja azok neveit, akiknek valamennyire is közük volt a felújításhoz. Szavai bizo­nyítják, hogy nem holmi ap­róságnak tekintették a posta ügyét. Odabent mindjárt kínálko­zott az olcsó közhely, misze­rint sok jó ember kis helyen is elfér. Bevallom, így pró' báltam valahogy enyhíteni csalódásomat. Mert, mit ta> gadjam, alaposan be kell itt is osztani minden négyzet' centimétert, hogy ügyfélnek, hivatalnoknak egyaránt jus­son valamicske. Bár, falusi postahivatal lévén, sosincs itt akkora forgalom, ami gondot okozna. A hivatalvezető is azt mondja, csak én látok itt helyszűkét, ők ugyanis na­gyon kényelmesen elférnek az új helyiségekben. Köszönj, légy kedves T/olt valaha egy furcsa népszokás. A gyerek köszönt a fel- r nőttnek, a férfi a nőnek, a fiatal az idősnek. A köszönéshez hozzá tartozott a hajlongás (mint a mű­sorvezető búcsúzása a Hétben), a kalapemelés, a kézfogás, a kézcsók. Még 30 évvel ezelőtt is az a gyerek volt a ritka, aki nem köszönt. Akkor kerültem munkahelyemre. Apám azt mondta: Mindenkit vegyél észre, köszön) és légy kedves! Ez nem ke­rül pénzbe, különösebb erőfeszítésbe, mégis hasznos dolog. Telt-múlt az idő, s egyszer csak mit tapasztalok? Az egyik gyerek, aki addig rendszeresen és nagyokat köszönt, elmegy mellettem szó nélkül. Kérdezem tőle: Nem veszel észre, vagy berekedtél, hogy nem köszönsz nekem, a tanárodnak? Most tanítási szünet van — válaszolta a gyerek. Vele és még jó pár társával megértettem: az ismerősöknek illik köszönni. Ha a köszönőviszonyt megszüntetjük, annak komoly okának kell lennie. Illik, illene megköszönni a )6 ételt, a kirándulást, a sé­tát, a játékot. Házasságkötéskor is egyre ritkábban köszöni meg a fiatal pár a szülőknek, hogy felnevelték őket. Köszönteni is jobban kellene ünnepeket, kiemelkedő tel­jesítményeket. Sokan nem tudnak vendégül látni és vendégek lenni. Nem ismerik a legelemibb illemszabályokat: lábtörlés, kopogás, köszönés, sapkalevétel, elhelyezkedés csak miután hellyel kínáltak. '] ársalogni és játszani is meg kellene tanítani sok embert. De mindezt előzze meg a köszönés. Donáth Lajos Hát, a régi postát ismerve, elhiszem, hogy elégedettek, immár kulturált, tiszta kör­nyezetben dolgozhatnak. Tel­jesen új berendezést építet­tek a mesterek, az olajkály­hák helyett központi fűtés adja a meleget, sőt még fürdőszoba is van. Szóval, jóformán minden feltétel adott, ami a normális postai munkához szükséges. A szomszéd is árulja Persze könnyű annak a hi­vatalvezetőnek, aki olyan ügyes beosztottakkal dolgoz­hat, mint Bálint Adámné, a pénztáros, Bugyi Pálné, a te­lefonközpont kezelője és Csá­bi Katalin, aki ugyan még csak most tanulja a posta­forgalmazás csínját-bínját, de állítólag belőle is talpraesett tiszti dolgozó válik idővel. No, de a falu kézbesítőiről se feledkezzünk el, végtére is ők vannak a legközvetlenebb kapcsolatban a lakossággal. Bugyi Miklósné, akit éppen szolgálatban találtunk, pél­dául 13 éve járja az utcákat levelekkel, újságokkal meg- rakottan. Nem mondom, az itteni kézbesítőknek is ala­posan meg kell dolgozniuk a fizetségükért, tekintélyes mennyiségű széthordani való jut nekik minden áldott reg­gel. Elsősorban napi- és he- tilápök. ' Mégls sajnálkoznak. keveslik a forgalmat. Ért­hető, az ő bukszájuk szem­pontjából sem mindegy, mennyit olvasnak a falube­liek. I Ami azt illeti, fogyhatna több újság is, hiszen az egyik legolvasottabból, a Pest Megyei Hírlapból is csak 280 példány talál olvasóra. Pe­dig konkurens cég létére még a takarékszövetkezet is bese­gít az értékesítésbe, az úgy­nevezett utcai példányok, es egyéb kiadványok nagy részét a szomszéd, teremben adják el. Ügy látszik a lottóval, to­tóval nagyobb szerencsével járnak, mert az áremelkedés dacára is újra felfelé ível az értékesítési görbe. Crossbarközpont Sorolhatnánk még a postai munka érdekességeit, a fon­tos, hogy a korábbi nehéz kö­rülmények, a hurcolkodás el­lenére az idén is sikerül a kis posta dolgozóinak telje­síteniük az erre az esztendő­re kitűzött céljaikat. Meg­nyugtató, hogy mostantól már sokkal könnyebben boldogul­nak. Csupán két dolog hiány­zik még, hogy teljes legyen az örömük: a crossbarköz­pont és a harmadik körösi te­lefonvonal. My. J. Talpalás a láb körül Bízzuk rá az első lépést A csecsemők 95—98 százaié ka egészséges lábbal jön vi­lágra, nagyon ritka a veleszü­letett rendellenesség. Még azoknál is, akiknél kisebb el­térés észlelhető, a formai és alaki fejlődés során teljes ja­vulás várható. Viszont annál aggasztóbb, hogy minden má sodik felnőtt statikai lábbeteg­ségre panaszkodik. A kisgyermekek lábának legfőbb jellemzője az. hogy a talp felszíne lapos, egyenletes, vastag zsírpárna alkotja. A későbbi folyamatos, aktív izommunka alakítja ki a har­madik életévben a végleges lábboltozatot. A legnagyobb terhelés — a testsúly — a sa­rokra és a lábközépcsontra nehezedik, a közbeeső részek rugalmasságukkal megtartják a hosszanti boltozat ívét. A statikai lábbetegségek, első­sorban a lúdtalp, könnyen fel­ismerhetők. Ilyenkor hátulné- zetben a lábszár és a sarok hosszanti tengelye nem esik egy vonalba, kifelé nyitott szögű tengelymegtörés látható. A hosszanti lábboltozat lela­pul, a sarok kezd kifelé dőlni a boka befelé süllyed. A haj­lamosító tényezők közül sze­repe lehet az általános kötő' szövetgyengeségnek — ez al­kati dolog és örökölhető —, valamint a fejletlen izomzat- nak. Mindkét esetben ered­ményre vezethet a rendszeres, céltudatos edzés, mozgás. Kel­lő felvilágosítás híján, a jár­ni tanuló babát merő becs­vágyból — hogy büszkélked­hessenek az ismerősöknek, ro­konoknak — kézen fogva ve­zetik a szülők vagy nagyszü­lők. E korai erőltetett túlter­heléssel kialakulhat a lúdtalp. A kisgyermek ösztönösen ér­zi,- hogy mikor kell megtenni az első lépéseket. Semmiképp sem szabad siettetni. Az iksz alakú tengelydeformitás — a térdízületeknél — szintén erre a betegségre hajlamosít. Rendkívül fontos a cipő sze­repe. Védeni kell a lábát, ugyanakkor az egészséges nö­vekedést nem akadályozhatja. Az anyaga olyan legyen, amely követheti a láb mozgá­sát, ezért szükséges a puha talp. Lényeges a megfelelő méret, álló helyzetben a láb­ujjak ne érintkezzenek a cipő végével. Ne vásároljunk előre keskenyedő, felnőttes lábbelit. Az óvodásoknál évente 2—3 számot nő a láb, tehát célsze­rű negyedévenként figyelni erre. Mivel az alsó végtag még ebben a korban puha, összenyomható, a gyermek nem veszi észre, ha kicsi a cipő. Otthoni viselésre hasz­nos a keskeny harántpántos papucs. Amikor csak lehet, hadd legyen az emberke me­zítláb az udvaron. Hároméves kor előtt ritkán fordul elő a lúdtalp. A meg­előzésre a 3-tól 6 éves kor közötti időszak a legalkalma­sabb. Fontosak a lábjáték- gyakorlatok, a lábujjhajlítás- tól kezdve a különböző sze­rekkel (pálca, fakanál, szalvé­ta, zokni, kendő, kavics, ceru­za) végzett mozgásokig. S ez ne csak az óvodában, hanem otthon is legyen a program­ban. A testmagasság növekedésé­vel — 6 éves kor után — ál! be a hanyag tartás. Szerepet játszik benne a helytelen ülés, mert a székek nem megfele­lőek. A helytelen tartás korai állapotában javítható, ám ha állandósul, s közben az izom- zat nem erősödik, végleges le­het a gerincferdülés. Ekkor az egyik váll magasabban, a má­sik alacsonyabban van a la­pockák állása sem egyforma, a csípő aszimmetrikus. A meg­előzés egyszerű gyakorlatok­kal í?y a gyűrűn végzett nyújtózkodással. függeszke­déssel, rendszeres úszással si­keres lehet. F. F. ISSN 0133—270« (Nagykőrösi Hírlapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom