Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
6 1986. DECEMBER 6.. SZOMBAT Színházt levél Csizmácska Holdat akar Ez nem egy mese címe. Bár ki tudja — hiszen idestova kétezer év múltán majdnem mesének tűnnek azok az események, amelyek a hírhedett római császár, Caligula (a név latinul Csizmácskát jelent) uralmának nem is kerek négy esztendeje alatt — i. sz. 37— 41. között — történtek. Nem olyan-e, mint a mese, ha azt olvassuk a majdnem Caligula-kortárs Suetonius, a híres történetíró pompás könyvében, a tizenkét császár életét feldolgozó Caesarok életé-ben, épp Csizmácskáról, hogy az isteni Caligula bor- delyházat alapított a Palatiu- man, s azt maga üzemeltette előkelő, finom római hölgyek és szabadon született szép fiatal fiúk . „közreműködésével", s hogy az intézmény gördülékenyen üzemeljen, maga gondoskodott a Vendégekről, szét- küldvén embereit a fórumokra, ahonnan fiatal és idős férfiakat hívatott be, hogyélvezzék a szolgáltatásokat, és ha a pácienseknél éppen nem volt pénz, ő maga hitelezett nekik, de nyilvánosságra hozta a nevüket? Vagy — Sue- tonivisnál maradva — nem mesés-e, hogy ha a cirkuszban Caligula kedvenc színésze, Mnest&r játszott, s valaki a játékát illetően akár a legcsekélyebb nemtetszésének adott jelet, az isteni Caligula maga elé hurcoltatta az illetőt, s ott a cirkuszban, a nézők szeme láttára, sajátkezű- lég korbácsolta meg? S hogy a pénzszerzésben olyannyira nem volt finnyás, hogy megadóztatta az utcalányokat is. akik napi egy „fuvar” árát voltak kötelesek befizetni az államkasszába, sőt a már „nyugalomba vonult” rosszlányokat is visszamenőlegesen megadóztatta? És majdnem mesébe illőek azok a „csínyek” is, melyeiket ez a mindössze huszonkilenc esztendőt élt caesar az emberek élete ellen elkövetett. Suetonius oldalakon keresztül sorolja, szinte csak címszó- szerűen, azokat a rémtetteket, amelyeknek egész családok, nemzetségek estek áldozatul — beleértve Caligula saját családtagjait is. Mérgezés, széttépetés, megiojtatás, mindennapos szórakozása volt. Soha senki nem lehetett biztonságban, s esetleg még önkent, sőt lelkesen kellett asz- s/.isztálnia saját kivégzéséhez, kellett végignéznie fia, leánya megöletését, kellett eltűrnie, hogy Caligula a szeme láttára feküdjön le a kipécézett pat-" ricius feleségével, ifjú arájával, lányával, nővérével. (Apropó, nővér: Csizmácska mindhárom nővérével boldog szerelemben élt, de leginkább Drusillát szerette, akinek halála után valósággal őrjöngött, s istennő rangra emelte test- vérszereime szenvedélyes társát.) Hát igen, mindez lehetne mese is. De annak idején a legborzasztóbb valóság volt. Es csak kevés vigasz, hogy a római császárok sorában Caligula nem is volt a legrosz- szabb. Őrjöngő, aberrált, féktelen, véres, gonosz zsarnok . volt — de akadt egy-két társa, Tiberiustól Néróig. Aki a Madách Kamaraszínházban most megnézi a Caligula című darabot, vajmi keveset talál ebből a Caligulából. Albert Camus, a francia egzisztencializmus irodalmi vezéralakja, mindössze huszonöt esztendős volt, amikor — 1933-ban — megfogalmazta azt a drámáját, amely ugyan a Caligula címet viseli, s főhőse is a császár — de nem olyan ábrázolásban, mint azt Suetonius és más római történetírók munkáiban olvashattuk. Camus Caligulája ugyanis: példázat. Példázat maga a dráma, s példázat a címszereplője is. A dráma példázata tekinthető igen egyszerűnek, és igén bonyolultnak is. Lehet azt is mondani, hogy Camus itt tulajdonképpen az egzisz- tencialista filozófia teteleit foglalja hatásos párbeszédekbe, értekezést ír dialogizált formában, s ehhez csak ürügy, hogy éppen a hű'hedett Caligulát és az ő történetét használja fel, mert azt, hogy az ember saját belső szabadságát s e szabadság elérését tekinti végső céljának, más példázaton is be lehetne mutatni. De mondhatjuk azt is, hogy a dráma a modern kor, a II. világháború alatti és közvetlen utána következő évek Hamlet- je, s Caligula is e kor dán királyfija. A gondolkodó ember, aki a lét végső kérdéseire keresi a választ, á „Lenni vagy nem lenni” dilemmája gyötri, s mivel a lét az ő szamára abszurd, az ő szemében örült és kiismerhetetlen, megpróbál ehhez az abszurditáshoz, őrülethez és kiismerhetetlenség- hez úgy igazodni, hogy maga is abszurd, őrült és kiismerhetetlen lesz. Camus Caligulája nem eszelős zsarnok, vagy nem elsősorban az, hanem olyan ember, aki végig akarja csinálni, egy sajátos logika szerint mindazt az abszurditást, amit a lét abszurditása jelent. A személyiség, az egyén lehetőségeinek, cselekvési körének végső határait keresi. Ezért gyilkoltat gátlástalanul, innen a teljes erkölcsi nihilizmus, innen a lehetetlen vágy, az elérhetetlenség és megvaló- síthatatlanság metaforája: Caligula a Holdat akarja. (Mellesleg: Suetonius az igazi Caliguláról azt is írta: „Éjjel a ragyogó teliholdat ölelkezésre, szeretkezésre hívta nemegyszer.”) Caligula — Camus Caligulája — végül is abba pusztul bele, hogy lázadása létének határai és cselekvési szabadsága korlátái ellen a semmibe torkollik. Azaz: a halálba. Csak annyit tehet, hogy saját szándékai Szerint hal meg, s valósággal kihívja, kiprovokálja, hogy megöljék. Számára ez is az öngyilkosság egyik formája. Ez a dráma, legalábbis ma, inkább tűnik elvont filozófiai építménynek, mint forró, élő, konfliktusokban előremozgó és kirobbanó színpadi műnek. Alakjai — még Caligula is vagy: épp ő leginkább — szócsövek, Camus alteregói, filozófiája hordozói. Aki a dráma előadására vállalkozik, ezzel a ténnyel kénytelen szembenézni. A Madách Kamarában LengyeKlyörgy rendezése csak félig vállalja ezt a szembenézést. Az a Caligula, akit látunk, inkább csak játszik a lét nagy kérdéseivel, inkább csak megcsillogtatja színjátszó képességeit (Cseke Péter, a címszereplő, ebben olykor valóban bravúros is), de hogy itt életre-halálra vívott küzdelem zajlik az emberi vágyak és a lehetőségek, a határtalanság és a korlátok közé szo- rítottság, a teljes önmegvalósítás, s ezen önmegvalósítás véres zsarnokságba torkollása között, azt ez az előadás nem képes közvetíteni. Takács István RÄD1ÖFIGYELÓ SPORTSEGÉLY címmel helyszíni közvetítést hallhattunk a nemzeti sportcsarnokból. A Vas István Zoltán ötletéből született program értő fülekre talált: tizenkétezren vettek belépőjegyet és ennél sokkal többen drukkolhattak. a sikerért az éteren keresztül. A nemes gesztus mindenképpen figyelemre méltó, hiszen kétmillió forint jött össze, amivel a balesetet szenvedett élsportolókat, illetve azok családtagjait támogatják majd. Mindenki jól járt. Azok a zenekarok., és szólisták is, akiket egyébként aligha hallgatna ilyen nagy tömeg. A mérhetetlen erkölcsi és anyagi sikerrel szemben kicsit erőtlen az állítás: nem biztos, hogy mindenkinek fel kell lépnie ezekben a műsorokban! Mindemellett, akik nem voltak ott a sportcsarnokban, csupán rádióhallgatóként vettek részt a programban, kitételes élményekkel lettek gazdagabbak a műsorközlők folyamatos munkájának' köszönhetően. Közülük Vas István Zoltán volt az, aki egyedül is el tudta volna látni a feladatokat. Ezzel szemben B. Tóth László igyekezett a legjobban, hogy értésünkre adja, mi is folyik a színpadon. Megvallom, tüsténkedése fölöttébb •vidám pillanatokkal gazdagított. Amikor például a műsor kezdetén bejelentette, hogy yi színpadon sötétség, fölötte tábla. Fantasztikus volt. Mármint a műsor, B. Tóth László szerint. Nem tudni, hogy miért, de ezt negyedóránként megállapította. Megvallom, beértem volna azzal is, ha elmondja, hogy miért érzi olyan jól magát, mitől olyan fantasztikus a hangulat, de erre nem került sor. Nyilvánvaló, hogy nincs nagy gyakorlatuk a honi műsorvezetőknek az ilyen monstre programok közvetítésében. Mégis úgy gondolom, egy kommentár nem merülhet ki abban, hogy a riporter megjegyzi: együtt vagyunk ... Ezt ugyanis feltételezi a hallgató. Az sem véletlen, hogy mihelyt Györffy Miklós is megszólalt — egyetlen háromperces interjú erejéig —, rögtön odafigyelt az ember, rögtön kíváncsi volt, hogy miről folyik a szó. Azt mondják, az a jó riporter, aki csak akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Aki pedig komolyan veszi e bölcs állítást, nyilván nem jelenti ki Taróczy Balázs színpadra lépésekor, hogy „nem véletlen, hogy tapsolnak”. Ez ugyanis nem információ. Ez még csak nem is vélemény. MR 10—14. A fentiek jutottak eszembe akkor is, amikor az egyébként kitűnő gyermek- műsort hallgattam. Vajek Róbert jó riporter, és nagyon érti a gyerekek nyelvét. A kívülálló nem tudja megítélni, tehet-e arról, hogy a program zenei részét ki állítja össze. Legutóbb Dévényi Tibor tette fel elmés kérdéseit: bejátszot- ta a 100 Folk Celsius Ohio folyóról szóló dalát, majd megkérdezte, hogy ki muzsikált és milyen.stílusban?! Nem tudom, ki, hogy van ezzel, engem elkeserít, ha butának nézik a gyAekeket. Szilas Zoltán Cseke Péter, a Caligula címszereplője A BOHÓC Köszöntője PEST MEGYEI KISMŰVÉSZEK Több mint háromezer rajz érkezett be arra az óvodásoknak szóló pályázatra, amelyet még tavaly hirdetett meg a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. Felhívásukban arra kérték a kicsinyeket, hogy válasszák ki a legkedvesebb verseiket, s készítsenek azokhoz egy-egy szép rajzot. Nos, a szebbnél szebb munkákból a Móra Kiadó ja gyermekkönyvhétre — a kiválasztott versek illusztrációjaként — vonzó kötetet állított össze A bohóc köszöntője címmel. Azokból a rajzokból, amelyek ugyancsak jól sikerültek, de már nem fértek bele a könyvbe, kiállítást rendeztek a vállalat épületében. A tárlat anyagát a jövőben vándoroltatni fogják. Minden olyan város vagy község kölcsönkérheti, ahonnan a gyerekek beküldték munkáikat. Szűkebb pátriánk óvodásai is szép számmal vettek részt ezen a pályázaton. Közülük most azokat mutatjuk be, akiknek rajzai vagy a könyvben, vagy a kiállításon szerepelnek. Végh György: Volt egyszer egy törpe Volt egyszer egy törpe, az egyenesre azt mondta: görbe, neki alma volt a körte, a fejét mindig ilyenen törte az egyszeri törpe. Csukás István: Dalocska Csengő szól: gingalló, röppenj már, pillangó!'' Pillangó messze jár, volt-nincs nyár, vége már. Züm-züm-zflm, zúg a szél, táncol a falevél, züm-züm-züm, ez a szél! Egy reggel itt a tél. Weöres Sándor: Paripám csodaszép pej kő Paripám csodaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó! Hegyen át, vízen át vágtat, nem adom, ha ígérsz százat. Amikor paripám ballag, odanéz valahány csillag, i Amikor paripám táncol, odancz a nap is százszor. Zelk Zoltán: Este jő, este jő... Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. Ég a tűz, a fazék víznótát fütyül, bogárkarika forog a lámpa körül. A táncuk karikás, mint a koszorú, meg is hal egy kis bogár, mégse szomorú. Lassú tánc, lassú tánc, táncol a plafon, el is érem már talán, olyan alacsony. De az ágy meg a szék messzire szalad, mint a füst, elszállnak a fekete falak. Nem félek, de azért sírni akarok, szállók én is, mint a füst, mert könnyű vagyok.., Ki emel, ki emel, ringat engemet? Kinyitnám még a szemem, de már nem lehet... Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én. apiamK *„ *" * * ILLÉS TÖTH ÉVA rajza / Rajzain ugrál a nyuszi Évike már Iskolás! — Évike már iskolába jár! — mondta Horváth Gyuláné, Enikő óvó néni — ott fogják csak megtalálni, valamelyik első osztályban. Olyan régen, tavaly ősszel küldtük be az ő rajzait a pályázatra. Hirtelen nem is tudom, melyik vers ihlette meg. — Száz közül ki tudnám választani az Évike munkáját! Egy ilyen kis gyereknek is határozott lehet az egyénisége, ami a rajzain ugyancsak tükröződik — kapcsolódott a beszélgetésbe Illés Tóth Évike másik óvónője, Jeruska Zoltánná, Anikó néni. — ö rengeteget rajzolt nemcsak itt az óvodában, hanem otthon is. — Ügyes keze van, az bizony igaz! A meséket ugyancsak átérzéssel dramatizálta, s a fantáziája megmutatkozott bábozás közben is — folytatta Enikő néni. — A csoporttársait felülmúló teljesítménye részben egyértelműen a tehetségét bizonyítja, részben abból is származhat, hogy őszi gyerek lévén, késett egy évet; kétszer járt nagycsoportba. Amikor beléptünk a tábor- J falvi iskola első osztályos tantermébe, a tanítónő rögtön készségesen elővette Évike rajzait a szekrényből. A sok gyerekfej között alig találtuk meg a szőke, csendes, visszahúzódó kislányt. Szerényen fogadta érkezésünket, de az is lehet, hogy a megillető- déstől akadt el a szava. Az iskolatársai annál harsányabban érdeklődtek: ki vitte el és hol vannak most az elismert gyermekrajzok. Mindannyian Évike köré csoportosultak, mert feltétlenül rajta akartak lenni a fényképen. Évike rajzai valóban szépek. Feltűnő, hogy mindegyik lapon betölti a teljes felületet. A szivárvány valahány színében tündökölnek a változatos formák. A rajzoknak majdnem mindegyikén ott van egy-egy kedves állatfigura, egy-egy gyermek vagy felnőtt. A kiállításon szerepelő téli táj fenyőfái között tiszta vizű patakból isznak a ILLÉS TÖTH ÉVA szarvasok s vidáman ugrál a nyuszi. Tamkó Sirató Károly: Törpetánc Fenn a hegyen Hipp-hopp, körbe-kiirbe... " hepe-hupa, Tűztáncot jár avar-muhar, három törpe. jaj de puha! Rátiporva Zeng a dalunk kőre-rögre, mindörökre: azt huhogják Törpe Bögre. megpörögve: Görbe Bögrét
