Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
1988. DECEMBER 6., SZOMBAT Kedvenc VERSEM, Mi van a puttonyban ? Színek kavalkádjában BÜKY LILLA rajza A íalakon színes gyermekrajzok keverednek a felnőttek munkáival. Az egyikről az apróságok gazdag fantáziájának világa, a másikról az óvónők által, nagy szeretettel megrajzolt mesefigurák mosolyognak a belépőre. A barátságos termekből, öltözőkből szinte sugárzik: jó lehet ide járni, jó lehet itt iskolás korig cseperedni. Markó Ilona, a Váci Kötöttárugyár Seni-ovijának óvónője szívesen emlékszik kis neveltjeire, akik most már iskolások. Az utolsó esztendőben más óvónő foglalkozott Szabó Alexandrával és Szabó Lacival (akik egyébként csak névrokonok), de az együtt töltött két esztendő számos kedves történetet idéz. — Sem Alexandra, sem Laci nem szeretett rajzolni, amikor hozzám került. Húztak két-három vonalat, s már el is unták. Aztán, ahogy teltek a hetek, a hónapok, megismerkedtek a színekkel. A piros, a zöld, a kék kaval- kádja — meg a dicséretek — elragadták őket, s ha végignéz itt a folyosón, több festményükkel is találkozhat. Szabó Alexandra a Hámán Kató Általános Iskola zenei tagozatára jár. Kicsit megil- letődve foglal helyet, a felnőttek társaságában. Az igazgató néni jelenléte apró megjegyzést vált ki belőle: — Egyszer már tetszett velem beszélni. — Mikor? —> Amikor az ebédlőben rendetlenkedtem, az igazgató néni rám szólt, de most már igazán tudom, hogyan kell viselkedni! Alexandra óvatosan,- szinte tisztelettel veszi kézbe a verseskönyvet. Rögtön olvasni kezd, bizonyítva, hogy már azt is tud. Azért némi huncutság lehet a dologban, mert a Bóbita meglepően folyamatosan hangzik. Hiába, ezt minden gyerek könyv nélkül fújja... Közben oldódik a hangulat, különösen, hogy a rajzókra terelődik a szó. Hóembert, Télapót, karácsonyfát szeret a legjobban festeni. Talán azért, mert az ünnepek közelednek. A legkedvesebb könyve a Misi tnókus. Nem telik el sok idő, s már az újságíró jegyzetblokkjában díszeleg, a sok kalandot megélt, emberi hibákban és jó tulajdonságokban oly igen bővelkedő állatka. A csillogó szemű szöszi kislány pedig boldogan igyekszik vissza osztálytársához, hogy elújságolhassa a nagy eseményt: kiállították Kassák Lajos rongybabáról szóló verséhez készült illusztrációját. Nyílt arcú, meglepően határozott fellépésű fiú Szabó Laci, a deákvári Petőfi Sándor Általános Iskola első osztályos tanulója — hogy egészen hivatalosan fogalmazzunk. Világosan emlékszik arra, hogy az óvó néni elküldte a rajzait egy pályázatra, és szinte meg sem lepődik: a zsűri kiválónak találta munkáját. .... ..... SZ ABÓ ALEXANDRA rajza SZABÓ ALEXANDRA — Nagyon szeretek rajzolni — mondja —, de mióta iskolába járok, kevesebb időm jut erre. Inkább hétvégén veszem a kezembe a filceket, a ceruzát. Anyukámnak is rajzolni szoktam, ha születésvagy névnapja van. Karácsonyra megint készítek neki egy képet. Most az iskolában is rajzolunk. Az első Télapóm nem sikerült valami jól, de azt mondta a tanító néni, hogy rajzoljak még egyet. Az aztán olyan lesz, hogy biztos kikerülhet a fálral Laci kíváncsivá tesz. Megkérem, rajzolja le nekem is azt a csodálatos Télapót. Egy pillanat — és máris határozott kézmozdulatokkal, szinte egyetlen vonással varázsolja a papírra a fenyőfát, majd mellé a teli puttonyos, oly igen várt Télapót, akinek cukor és csoki legyen a zsákjában, de abból lehetőleg jó sok. Közben szó esik még zöld és piros pontokról, jutalomnyuszikról, meg arról, hogy azért is csodálatos dolog rajzolni, mert a sikerült munkákat a tanító néni megdicséri ... Dicséretet érdemel az a kis kép is, amelyik most készült. S kell-e nagyobb öröm annál, ha az elismerő szavakat az igazgató nénitől kapja az ember, megtoldva azokat egy hatalmas filctollkészlettel. SZABÓ LÁSZLÓ Kassák Lajos: Mese a rongybabáról Van nekem egy nagy babám, rongyból varrta a mamám. Két gyöngyszeme merengő, Fején pettyes keszkenő. Szája arany fonálból, velem eszik egy tálból. Ö az őrző angyalom, röpül is, ha akarom. Ilyet te még nem láttál, csodább minden csodánál. Ha kíváncsi vagy nagyon, benézhetsz az ablakon. Tarbay Ede: Cipósütő mondóka Parazsad süssön kemence, cipót puhára, kerekre, lángost laposra, veresre, Jól süss, kedves kemence. Piruljon benned réteske, fonott kalácsunk fényesre, huszár, pojáca, mézeske, jól süss, kedves kemence. Gazdag Erzsi: A bohóc Jancsi bohóc a nevem. Cintányér a tenyerem. Orrom krumpli, szemem szén. Szeretném, ha szeretnél! Velem nevetsz, ha szeretsz. Ha nem szeretsz, elmehetsz! j Szívem, mint a cégtábla, ruhámra van mintázva. Kezdődik a nevetés. Tíz forint a fizetés. Ha nincs pénzed, ne nevess! Azt nézd. innen elmehess! Osvát Erzsébet: Mennyi apró Hull a hó, hull a hó. Mennyi apró Télapó! Igaziak, elevenek, izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Honnan e sok Télapó? Kik ezek, kik ezek, az apróka Télapóka-emberck? óvodások mennek sorban, záporozó habos hóban. Rákos Sándor: Gyíkpalota Gyíkpalotát ki látott? Száz kapuja van. Száz kapuján a gyík király ki- és bcsuhan. Mikor ónja termeit, rétre kimegyen. Korona és palást nélkül napos kövön pihen. Ilyenkor ha birodalmán idegen megy át, száz kapuja felé futni látja a királyt. Lilla rajza a könyv megjeDÖMÖTÖR HARGITA rajza SZABÓ LÁSZLÓ rajza Az összeállítást készítették: Erdösi Ágnes, Eszes Katalin, Körmendi £suzsa, Xjjj írisz és Vimola Károly. \ Eme helyre DÖMÖTÖR HARGITA portréja került volna, de 6 sajnos jelenleg kórházban van. így hát azt a rajzát közöljük, amelyik a könyv címlapját díszíti. lenése alkalmából a gyermek- rajz-kiállításon látható. A több ezer gyermekrajz közül az övét is kiszemelték, felfigyeltek arra, ahogyan a színekkel, vonalakkal elmondja gondolatait a világnak. A rajz beszédes, ám Büky Lillával sajnos, amikor Szentendrén náluk jártunk, nem tudtunk ^eszélni. A csöndes szoba rejtekén az igazak álmát aludta. Talán épp új filctollakról álmodott, talán épp egy mese álmában megelevenedett figuráival találkozott és elbeszélgetett a hópelyhek tündérével, vagy Vackorral, a piszén pisze kölyökmackó- val. Rajzait anyukája gondosan gyűjti, mappába sorakoztatja. Hátha ezekkel a lapokkal kezdődik Lilla életalbuma. A pihenésre a csipet lánynak aa^y, szpksége van. Délután Pestre viszi a mamája, a művészet más ágából jut számára egy rügyfakadásra váró ágacska: balettozni tanul. Hajlékony, mint a nád, ritmust megérző, zene szárnyán röppenő. Most itt, a gyermekrajzok között — s évek múltán ugyan a művészek vagy a művészethez értő és azokat művelő, szívvel szerető fiatalok között hátha találkozunk majd a nevével! * ~ * k u’ A piros olyan vidám! Tanítvató szeretettel Hólepelre vár a Budakeszi úton az erdőbe elbújtatott óvoda kertje, hónak tartaná a hátát a háztető, fehér palástot kérnek ágaikat a magasba nyújtva a fák. Kíváncsi füstkígyó táncol madárcsiripelésre az ég felé, hófellegeket kémlelni. Odabenn az épületben vidám világ van. Gyereksereg tesz-vesz, kicsi cipők talpa csoszog a padlón, csattog a kövezeten. Óvoda a ház, napközben megannyi gyerek lakja. Reggelente a községből ide hozza Hargitát is munkába menet az édesapja, Dömötör doktor. A kisebbik lány, Tekla második otthona a budakeszi bölcsőde, őt már ott letették. — Szervusz, Hargita! Csak- Jiogy megérkeztél! — így köszönti őt-az erdő, , a ház, így •fogadják nagy-nagy szeretettel kint is, bent is. A szoba melege puszit nyom az arcára, a lámpa fénye megcirógatja szőke buksiját: csak ügyesen, psak okosan, úgy, ahogyan szoktad! Nincs, aki ne szeretné ezt ,a pöttöm lánykát. Háj; még most, amikor ügyességéért nagy öröm érte, s vele együtt családját, meg az egész óvodát: a bohócos kötetben és annak címlapján is a téli gyermekkönyvhét alkalmából #— mint a pályázat egyik győztese — megjelent Hargita rajZa. Hát erről a nagy eseményről beszélgetünk itt dr. Takácsi Nagy Lászlóné Vezető óvónő szobájában: Hargita, a csoportvezető Novak Zoltánná, Ildikó óvó néni meg én. — Benn a könyvben is van egy rajzom — újságolja a kislány. — A kis kakas. Füzetem előtte, filctoll a kezében, most is kép kerekedig a papíron. — Nagyon szeretek rajzolni. — mondja. — Most éppen házat, kertet, a kertben nyuszit, csibét, kakast. De Télapót is szívesen rajzolok. Most jön Télapó. Ajándékot hoz a gyerekeknek. Piros a sapkája, a palástja: nagyon szeretem a piros színt, mert olyan vidám! A két óvónő örömmel szól a kislányról, sorolják érdemeit. Hargita nyílt, barátságos, vidám gyerek. Igyekvő, felnőttekhez ragaszkodó kis közösségi emberke. Szépen, tisztán beszél, szókincse gazdag, választékos. Otthon "szülei gondosan nevelik, összhangban munkálkodik érte a család és az óvoda, ez meg is látszik rajta. Egy esztendeje jár ide Hargita. A másik óvodából az óvónők kéretlen, ám előrelátóan elküldték egy dossziéban a kislány után a rajzait, hadd figyeljenek fel rá mielőbb. — De tulajdonképpen mindenben nagyon ügyes — mondják itt. Igyekszenek is, hogy tovább ügyesedjék. Színes, toll, ceruza, festék, gyúrma akad bőven Tanítgató szeretet is annyi, hogy jut belőle bőven a többi gyereknek is. ★
