Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

fKsr UK.» r 1986. DECEMBER 31., SZERDA Csupán fiataloknak Segít a KISZ Kizárólag fiatalok számára hoztak létre jogsegélyszolgá­latot Erden, a KISZ váro­si bizottságának kezdeménye­zésére. Egyelőre havonta egy meg­adott napon, este várja a jo­gász az ügyes-bajos dolgaik­ban, a rendeletek útvesztői­ben tanácstalan, járatlan KISZ-eseket és minden K1SZ- korosztályú érdi lakost. Ugyancsak az érdi városi KISZ-bizotíság hívta életre — a helyi TIT-szervezettei együttműködve — a tini- panasz telefonszolgálatot. A megadott hívószámon egy or­vos, egy pszichológus hallgat­ja meg a segítséget kérőt és ad tanácsot, eligazítást a tizenéveseket foglalkoztató mindenféle személyes és csa­ládi ügyekben. ÁSszeraeíssek! Mit tegyünk, ha csönget ajtónkon valaki és boldog új évet kíván a szemetesek nevében? Mindenesetre le­gyünk óvatosak, tanácsol­hatjuk nem is egy álsze- meteshistória után. Az arcokat nem biztos, hogy meg tudjuk jegyzeni, hi­szen nem találkozunk min­den alkalommal a kukáin­kon könnyítő munkások­kal, és az sem biztos, hogy akit évközben megismer­tünk, marad év végéig. A tavalyi esetnek nem a lakók, hanem a bűnös itta meg a levét, miután előre kifejezetten erre az alkalomra készíttetett üd­vözlőkártyákká! végigjár­ta kollégái nélkül a háza­kat. Az illető valóban szakmabeli volt, csakhogy munkatársait elfelejtette értesíteni portyájáról. Ami­kor kiderült, alaposan helyben hagyták markos társai. Belátom, ez különleges, egyedi eset volt még az álszemetesek történeté­ben is. A klasszikus pél­da, amikor a szakmához köze sincs ügyeskedők ve­szik nyakukba a környé­ket. Ezután, ha megjele­nik a valódi szemetes, mégse mondhatjuk, hogv nem adunk borravalót, fő a jó viszonv. Ilyenkor a kedves lakó marad' hop­pon. Máskor aprópénz he­lyett egy-egy kupicával köszönik meg az egész évi jó munkát. Bevallom, elég­gé elterjedt szokás ez is. Olyannyira, hogy a kom­munális költségvetési üzem vezetőinek már ta­pasztalataik is vannak. Ezeket hasznosították, ami­kor idén úgy szervezték az év utolsó szemétszállí­tásait, hogy 10 órakor le tudják váltani a teljes gár­dát, amely, mondom, a tapasztalatok szerint hasz­navehetetlenné váMk. Ki a hibás e rossz szokáso­kért, a csábító vagy a csábított, a kiprovokáló vagy a rászedett? Lehet, hogy mindketten? De akkor ki viszi el a szemetet? D. Z. Vafemi megmozdult Felsőpaken^ban Korábban csak álmodtak róla Pest megyében ezek az in­tézmények 51 településen mű­ködnek. Közéjük tartozik a 2DíX) lakosú Felsőpakony, Gyál társközsége. Mennyiben vál­toztatta meg a tanács munká­ját az elöljáróság létrejötte? Erről kérdeztem Németh Zol- tánnét, Gyál vb-titkárát. Önálló jogkör — A felsőpakonyiak most már érezhetik, hogy saját köz­ségük gazdái lettek. Az elöl­járóság dönthet ugyanis a te­lepülést közvetlenül érintő ügyekben, illetve gyakorolhat­ja egyetértési vagy véleménye­zési jogát Számunkra meg­nyugtató a tudat, hogy a dön­tés megfelel a helybeliek ér­dekének, hiszen a pakonyi ta­nácstagok ismerik legjobban a területet, ök tudják például, mikor kell nyitva tartani az óvodát, a könyvtárat, italbolt­ra vagy étteremre van szük­ség. Jelentős feladat volt a te- ho megszervezése és a meg­valósítandó célok kitűzése — ez szintén az elöljáróság jog­köre. A testület meghatároz­hatja azt is, kik vegyenek részt ülésein; ha nem hívnak, mi sem megyünk, nem akar­juk befolyásolni az elöljáró­ságot saját véleményének ki­alakításában. Ügy véljük, ez a testület a demokratizmus egyik, mégpedig nagyon jelen­tős intézménye. — Majdnem Felsőpakony is az alvófalvak sorsára jutott — emlékszik vissza Vérségi Mol­nár Tibor, a község tanácsi ki- rendeltségének vezetője. — Rövid idő alatt bebizonyoso­dott azonban, hogy az erre irányuló koncepció ■ hibás, s azóta már nem akarják las­sú sorvadásra ítélni a kis fal­vakat, ellenkezőleg, támogat­ják fejlődésüket. Ennek kö­szönhetjük mi is az elöljáró­ságot, ami abban is különbö­zik a régi tanácstagi csoport­tól, hogy önálló jogokkal ren­delkezik, és ez nagy hajtóerő. De mellettük az én hatáskö­röm is bővült. — A tanáccsal, a helyi ki- rendeltséggel nagyon jó a kap­csolatunk, sokat segítenek ne­künk — szól elégedetten Sós Károly, aki régóta dolgozik az államigazgatásban, korábban a megyei tanácsnak is tagja volt. s kezdettől vezetője a felső- pakonyi, öt tanácstagból álló elöljáróságnak. — Amióta megalakult az elöljáróság, mindennap itt van a faluban a kirendeltségvezető is, azelőtt hetente kétszer tartózkodott a községházán. — Váratlanul kiderült, hogy erősen vastartalmú a víz az iskola kútjában — adja meg a magyarázatot beszámolójá­ban Sós Károly —, a pénzt tehát egy víztisztító berende­zésre kellett fordítani. Ez egy­millió 800 ezer forintba ke­rül. A megyénél megnyertünk egy 300 ezer forintos pályáza­tot, ennek köszönhetően most Gázprogram Örkényben Ila a földgázellátás kerül szóba, gyakorta panaszkodunk, hogy községeink, városaink gázellátása messze elmarad más megyéktől. Van ebben némi igazság, ám úgy tűnik, a kivé­tel itt is erősíti,a szabályt. A dabasi körzet települései közül eddig Újlengyelt, újhartyánt, Dabast és Alsónémedit kapcsol­ták be a földgázhálózatba és hamarosan újabb községekbe is eljut ez az energiahordozó. a költségeket. Ezek egy köze- Huszonhét pes családi háznál elérhetik a / 100 ezer forintot, hiszen a 25 közintézményt ezer csak a bekötést foglalja magában, ám a házakba meg kazánokat vagy egyedi fűtő- berendezéseket kell vásárolni. — Ismét sok a gond a nyo­másszabályozók körül. Ügy hírlik, sokan azért félnek be­levágni a dologba, mert isme­rik az ezzel kapcsolatos her­cehurcát. — Valóban, a szomszédos Hernádon is sok család ke­rült nehéz helyzetbe azáltal, hogy az egyébként teljesen készre szerelt gőzfűtési rend­szert a nyomásszabályozó hiá­nya miatt nem tudták hasz­nálni a fűtési szezon kezdeté­re. A hasonló helyzetek elke­rülésére, úgy gondoltuk, a ta­nács magára vállalná e fon­tos alkatrész beszerzési gond­ját. Jól dolgozik a kivitelező — Tisztában vannak azzal, mit vállalnak? — Természetesen tudj ült, hogy nem lesz könnyű feladat De ha azt akarjuk, hogy mi­nél előbb túl legyünk rajta, mégpedig lakossági közmeg­elégedésre, akkor nincs máa választásunk. A munka, mint már említettem, nagyon jól halad, szerencsére sikerült megbízható kivitelezőt találni, a kecskeméti Kossuth Terme­lőszövetkezet építőbrigádját. Az első ütem átadását 1987. szeptember 30-ra vállalták, egészen bizonyos, hogy teljesí­tik is. Nyáron kezdték és rendkívül hamar elérték a ve­zetékfektetéssel Örkény belte­rületét. Az sem mindennapos, hogy csupán egy hónapig kellett kerülgetni az árkokat az utcán, Általános tapaszta­lat, hogy a lakosság elsősor­ban az építéssel járó rendet­lenségtől, a hosszú ideig fel­túrt utaktól félt a legjobban. Az aggályoskodókat azonban szerencsére nem igazolta a ki­vitelező. Megalakult ugyanis Örkény­ben és társközségében, Tábor­falván a gáztársulat. Erről be­szélgetünk Kcri Lászlóval, az Örkényi tanács vb-titkárával. — Honnan jut a két telepü­lés földgázhoz? — Örkény és Pusztavács kö­zött húzódik egy vezeték, itt készült leágazás. — Hol kezdődik először a ki­vitelezési munlza? — Nemhogy kezdődik, már meg is kezdődött — válaszol a vb-titkár. — Örkényben el­készült a gerincvezeték, az építők már az árkokat is be­takarták A hét kilométeres vezetékhálózat 23 közintéz­ményt érint. — Mivel fűtik jelenleg eze­ket az épületeket? , — Igen változó, több helyen egyedi olajfűtés van, sok he­lyen pedig szénnel, illetve fá­val tüzelnek. Örkényben az általános iskolát, Táborfalván pedig a művelődési házat min­denképpen az elsők között sze­retnék rákapcsolni a hálózat­ra. — Milyen anyagi terheket ró a tanácsra, illetve a lakos­ságra a készülő gázvezeték? — A tervezés másfél millió forintba került, a tanács két év alatt hatmillió forintot fi­zet, ennyibe kerül a közintéz­mények bekötése. A lakosság portánként 25 ezer forinttal járul hozzá a költségekhez. Vállalták a költségeket — Hány ütemben valósít­ják meg a beruházást? — A terv szerint három részben épülne ki a vezeték- hálózat. Az első ütem építési költsége harmincmillió forint. A tanácstagok végigjárták körzeteiket és a lakosság kö­rülbelül 60 százaléka - vállalta Új helyen a patika. Szentendrén, a Felsza­badulás lakótelepen nemrégen tágas, új helyre költözött a Paprikabíró utcai patika. Ezzel lényegesen jobbak lettek a gyógyszerészek munkakörülményei, s kényel­mesen, nyugodtan válthatják be receptjeiket a betegek, illet­ve hozzátartozóik is. (Vimola Károly felvétele) hetöséget tudnak nyújtani szá­mára. Az apa — aki szereti a gyerekeit, de nem olyan ön­álló, hogy gondoskodni tudjon róluk — azzal jelentkezett: le­ánytestvére magához veszi Erikát. — Rendszeres kapcsolatban álltunk a családdal. A kislány apai nagynénje járt már itt, elmondta, örök szívfájdalma, hogy betegsége miatt a ma­gáéi mellett nem tudott gon­doskodni a három állami gon­dozott testvérről. Ez a fajta törődés a mi fogalmaink sze­rint nagy dolog, hiszen kevés gyerekünknek adatik meg — kapcsolódott a beszélgetésbe Kiss Istvánná, az intézet ne­velőszülői csoportjának vezető felügyelője. — Végül is ne­künk a törvények szellemében is az a célunk, ha csak egy mód van rá, visszavezessük vér szerinti családjába a gyer­meket. Sajnos nem sok ilyen lehetőségünk van — tette hoz­zá a vezető felügyelő. — Ne úgy vessük fel, hol van jobb helye Erikának, de mindenképpen az ő érdekeit kell néznünk — folytatta Si­mon Lajos. — Vendlnének el­évülhetetlenek az érdemei: fel­nevelte szeretettel, okosan, csa- ládmodellt is adva készítette fel az életre Erikát. Viszont, ha biztosítottnak látjuk a fel­tételeket, a szülök, a család jogait nem csorbíthatjuk. Sőt! Feszült várakozásban Nyílik-e az ajtó: ezt lesik hétköznapokon és ünnepeken. Erzsóbet-napon, Mikuláskor hiába várták. S majd az új esztendőben? A két gyerek, Böbe és Géza — az utóbbi ke­vésbé — feszült várakozásban él. Azon töprengtünk, vajon gondolnak-e rá, a gyerekek mindennapi várakozását élet­re kiható felhangok zavar­ják. Kádár Edit meg tudjuk nagyobbítani 70 négyzetméterrel a klubkönyv­tár termét. Teljesül a lakosság régi vá­gya: húsz év után újra lesz húsboltjuk az ABC-áruház melletti kocsma helyén. A be­zárt italbolt helyett pedig egy korszerű vendéglőt építenek, ami megoldja majd az isko­lások és az idősebbek étkez­tetését is. Hiányzik viszont meg egy vegyesbolt. Érthető örömmel fogadta a lakosság Tóth Andornak, az óesai Afész párttitkárának sza­vait: már tárgyalnak az ipar­cikküzlet kialakításáról is. El­kezdődik az étterem építése is Hogy mikorra készül el? Jö­vőre mindenkit szeretettel várunk oda szilveszterre! A második menetben Az elöljáróság jogai közé tartozik, hogy önállóan dönt­sön a rendelkezésére álló szo­ciális és gyámügyi keret fel- használásáról. Az idén har­mincnégyen kaptak ezer-két­ezer forintos szociális segélyt, harminc gyerek gyámügyi se­gélyt — sorolja a kirendelt­ségvezető. Az elöljáróság eddigi legna­gyobb feladatát a tehoval kap­csolatos ügyintézés jelentette. A községben az első sikerte­lenül zárult forduló után vé­gül is a lakosság 54 százaléka szavazta meg a 600 forintos hozzájárulást. Jogkörénél fog­va az elöljáróság bírálta el a mentesítési, csökkentési kérel­meket, s az esetek többségé­ben el Is engedték az össze­get. A többféle cél közül a járdaépítés; Valamint az isko­lai fűtés és a közvilágítás kor­szerűsítése mellett voksoltak az emberek. A világítással azonban a háztartásokban is sokszor van baj. A megoldatlan problémák közé tartozik — különösen az idősek sérelmezik —, hogy a faluba nem jár be a busz A megoldás lehetőségéről most tárgyainak a Volánnál. — Szerintem, ha javulna az ellátás, még ha nem is érné el a gyáli szintet, de. nem kel­lene gyógyszerekért, iparcik­kekért máshova utazni, az em­berek lemondanának a busz­ról — véli Vérségi Molnár Tibor. — Pénteken már meg kell venni a kenyeret, mert szom­battól hétfő délutánig aztán nincsen friss — szól egy fej­kendős néni. — Az ABC-ben kicsi a választék, mosószerért, szappanért kéthetenként be kell utazni vonattal Pestimré- re vagy a kispesti (Centrum­ba, ami bizony nem olcsó mu­latság. — Sokszor már csak a drá­gább, 15 forintos kenyeret le­het kapni — csatlakozik a be­szélgetéshez Berki Istvánná. — Három gyerek mellett viszont meggondolom, hogy hová te­szem azt a néhány forintot! De nem csak a kenyérrel van baj, patikánk sincs. Pedig nagyon hiányzik, mert sok az öreg a faluban és jó néhányan vagyunk gyesen is. Előfordult, hogy két lázas gyerekem fe­küdt otthon és öt órámba tel­lett, amíg hazaértem az or­vossággal. Holott itt vagyunk a főváros szomszédságában, s üresen áll egy kétszobás gyógyszerészi lakás. Legalább egy mozgó gyógyszertárunk lertne! Ez meg a kezdet A gyógyszer dolga, úgy tű­nik, hamarosan megoldódik; ez derült ki Gazdik Istvánná, a közös tanács elnökasszo­nyának szavaiból. A Gyálon dolgozó gyógyszerész ugyanis elvállalja, hogy naponta két­órás ügyeletet tart társközsé­günkben. y'"n J — Az, hogy Felsőpakonyban önálló elöljáróság működik, megkönnyíti a dolgunlcat, de a feladatainkat nem csökkenti — összegzi a beszélgetést a ta­nácselnöknő. — Valami elkez­dődött itt. Olyasmi, amiről ko­rábban csak álmodtunk. Mörk Leonóra Jó két évtizede már annak, hogy az ország kisebb tele­pülései nagy változást éltek meg: társközségekké lettek. Ez többek között a székhelyküzscgekbe telepített közös tanácsok megalakításával járt. A közös igazgatás mellett azonban je­lentkezett az igény a saját érdekképviselet megerősítésére is. Ennek jegyében alakultak meg tavaly júniusban az elöljáró­ságok. A nevelőszülő teljesítette feladatát BIZONYTALANSÁGBAN Éppen három esztendeje jártam erre először. Vastag, pu­ha hótakaró borította Pomázt, s az ablakok mögött ünnepre készülődtek az emberek. A Dózsa György utcai ház gyermek- zsivajtól volt hangos. Emlékszem, igencsak kapkodtam a fe­jem a körénk sorakozó gyereksereg láttán, hogy megjegyez­zem, ki kicsoda. Kiserika, Nagyerika, Böbe, Géza — állami gondozott nevelt gyerekek voltak. A csöpp Netti, a nagyob­bacska Dctti, meg Öcsi és Zoli a vér szerinti unokák — így mutatta be az eleven hadat a házigazda Vcndl házaspár. Nőt­len fiuk is velük élt cs él ma is az emeletes, tágas nagy ház­ban, amely elszomorítóan megüresedett. Két lányuk — Netti, Detti, öcsi és Zoli édcsanyjai — saját otthonba költözött a családjával. És hiányzik a két Erika. A kisszoba étkezősarká­ban egyetlen óriási Moncsicsi árválkodik. ■ meglátogatta őket, viszont édesanyjukról még emlékeik ■ sem maradtak. Sajátjukként nevelték, szerették, óvták a testvéreket. A gyerekek érzel­mi viszonzása, ragaszkodása szemmel látható volt. Sokat vívódtunk Vend! János három éve azt mondta nekem, már csak az a kívánsága, hogy ezeket a gye­rekeket felnevelhessék, mert nem jó az, ha egy gyerek a • világban hányódik. Most már 1 tudják: kívánságuk nem telje­sülhet, szándékukat keresztül­• húzták. Mit is mondhatnék vi­■ gaszul, amit Vendlné maga is • ne tudna? 1 — Tisztában voltam azzal, hogy nem örökbe kaptam őket. ■ Hiába neveltem őket nyolc • évig, a törvény nem engem véd. De azt nem érdemeltem, hogy az apjuk, a család, szinte ellopja tőlem Erikát. Kész té­nyek elé állítottak. A kislány szívesen ment, hogyne ment volna, de amikor összepakol­tuk a holmiját, mindketten zo­kogtunk — jaj dúlt újra Vendl­né. — Sokat vívódtunk, napokig sorakoztattuk az érveket és ellenérveket, hogy lenne jobb Erikának — mondta Simon Lajos, a Pest Megyei Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója, akit előző nap ke­restem fel. — Nekünk sem volt könnyű annak eldöntése: elengedjük-e a kislányt? A családnak már korábban is volt ilyen szándéka, akkor ne­met mondtunk. Most viszont pályaválasztás előtt áll a gye­rek. Jobb továbbtanulási le­— A Kiserikát gyakran el­csalta az édesanyja az iskola kapujából. Amikor először nem jött haza a kislány, azt hittem, meghalok az idegesség- ■ tői. Aztán elfogyott a türel­mem. Megmondtam: így nem tudok felelősséget vállalni a gyerekért, vigyék intézetbe. De Nagyerikát egyik napról a má­sikra vitték pl, amikor elvé­gezte a nyolcadikat. — A hangja elcsuklott, szemét el­öntötte a könny. A három testvér története a következő: két gyerek — Bö­be és Géza — nyolc eszten­deje került Vendlékhez úgy, hogy a pómázi székhelyű me­gyei gyermekvédelmi intézet felügyelője tőlük kért segítsé­get elhelyezésükhöz. Hát adják ide! Nővérkéjük szintén egy helyi családnál élt, rendszere­sen eljártak hozzá a kicsik­kel látogatóba, ennek azonban mindig sírás lett a vége. A tarthatatlan állapotnak Vend­lék elhatározása vetett véget: legyen együtt a három állami_ gondozott testvér. Magukhoz vették Erikát. Annyit tudtak fóiuk, hogy elvált szülők gye­reked. Édesapjuk időnként Eífcgyctt a türelem A megnyúlt, nagylányossá csinosodott Böbe és a csupa- láb-csupakéz kamasszá ser­dült Géza unatkozva keres el­foglaltságot. Vendl János, a papa, ahogy a gyerekek szó­lítják, behúzódott saját szobá­jába sakkfeladványaival. Igaz­ságtevő szavát ugyan kiknek és miért hallatná? Két gyerek nem csap nagy hancúrt. Be­szélgetés közben tekintetemet az emlékek akaratlanul is a szomszédos gyermekszoba felé vitték. Játékország vendégvá­ró rendjét micsoda csatatérré változtatták akkor a gyerekek. Bokáig ültem a játékkockák­ban, térdemen egy szakadt fü­lű kedvenccel, és egy másik­kal — micsoda megtisztelte­tés! — közös tésztástányérból falatozhattam. Most leültem az étkezőben, mint akit oda­ragasztottak, hiába invitáltak beljebb. Fülembe csengett Vendlné jajkiáltásnak hangzó, szívbe maró mondata: elvittek a nagylányomat! (Véletlenül futottunk össze a minap a fő­városban.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom