Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
1986. DECEMBER 31., SZERDA 5 EGY ESZTENDEJE EMELKEDTEK VÁROSI RANGRA Egy esztendővel ezelőtt adhattunk hírt, hogy megyénk két települése elnyerte a városi címet: Budaörsöt és Szigetszentmik- lóst köszöntöttük ebből az alkalomból. Azóta is folyamatosan figyelemmel kísértük ifjú városaink sorsát. Rendszeresen beszámoltunk arról, mik a gondjaik, legfontosabb feladataik. Örültünk, ha gyarapodtak, gazdagodtak, cikkeinkkel is Igyekeztünk segíteni problémáik megoldásában, bemutattuk az ott élők ünnepeit, hétköznapjait. Most, egy esztendő elteltével megkíséreljük összefoglalni, hogyan tették meg az első — nem könnyű — lépéseket az igazi várossá válás útján. Karácsony előtt új élelmiszerbolt nyílt a budaörsi lakótelepen. A Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat vegyes boltjában bő választékkal várják a vásárlóközönséget. A két műszakos új üzlet sokat javít a lakótelepen élők ellátásán (a bal oldali képen). Öröm az ürömben. Igaz, hogy január 5-én ismét elkezdődik a tanítás, de a szigetszentmiklósl Erdei Ferenc Általános Iskola diákjai ebben a szép, új, nyolc tantermes épületben kezdhetik a második félévet (a jobb oldali képen) (Vimola Károly felvételei) Markánsabban fogalmazódnak meg az igények NÉHA IÁLASZTÁSRA KÉNYSZERÜLNEK Az idézeteket Pongrácz Gábor tanácselnökkel együtt válogattuk a Pest Megyei Hírlapból, mint a tényleges várossá válás legfontosabb állomásait, természetesen a teljesség igénye nélkül. — Mit lehetne mindehhez hozzáfűzni? Egy esztendeje ezen az úton a legjelentősebb célnak azt tartottuk — mondja —, hogy tényleges városi szintű ellátást biztosítsunk az arculatukban is városi településrészeknek, s közben igyekezzünk enyhíteni a ma még létező különbségeken. Segítségül hívtuk az óifalusi részen élők tenni akarását. A tanácstagi pénzalapra építve az önkéntes területszervezés sokat enyhített az ellátási gondokon, hiányosságokon. Rendkívül fontos eredménye ennek a tevékeny esztendőnek, hogy ma már a lakosság partneri szándékkal kész az együttműködésre a város vezetésével. Jól érzékelhető volt mindez a tanácstagi beszámolókon is. A településfejlesztési hozzájárulásból hamarosan elkészül a város „földszintes” részén a régóta várt tornaterem. Gyarapodásunk mérlege: elkészült az MHSZ-székház két nagyobb teremmel és több kisebb klubszobával. A második félévet új épületben kezdhetik az Erdei Ferenc Általános Iskola tanulói. Ezen a nyáron már működött a Kék-tó szabadidőközpont, amelyet ifjúsági és tömegsportbázissá szeretnénk fejleszteni. Csak a posta vezérigazgatójának jóváhagyását várjuk, s máris indítjuk a nagyarányú telefonfejlesztést. Sok még a tennivalónk, hogy ne csak enyhítsük, de meg is szüntessük az ellátás különbségeit. Ez óriási, az elkövetkező évtizedekre szóló feladat lesz. A biztosíték a sikerre az utóbbi években, különösen az idén, kialakult közösségi szellem, az együttgondolkodási, együttműködési készség. Móza Katalin Hozott-e változást az új, a városi státus a budaörsiek életében? Sikerült-e folytatni a korábbi jó ütemű településfejlesztést? Értől kérdeztük Fe- hérváry Jánost, a Budaörsi Városi Tanács elnökét Még nagyközségként —• A státusváltozás elsősorban tudati változást jelentett a helybelieknél. Városi mivol- tunfcra alapozva, markánsabban fogalmazódnak meg az igények. Nem is alaptalanul, ha yárossá jjjináfítettek bennünket, urbánus életfeltételeket kell .teremtenünk. Ha statisztikai adatok alapján akarjuk megítélni a helyzetünket, azt mondhatnánk, körülményeink nem maradnak el a hozzánk hasonló lélekszámú városokétól. A mutatószámok azonban összemossák a két végletet. A lakótelepi összkomfortos, távfűtéses, korszerű lakások mellett jelen van a régi településrész is, a hagyományos, falusias körülményekkel, rossz utakkal, hiányos közművekkel. Igyekszünk ezt a szembetűnő különbséget csökkenteni, azinfmondani. Szépet mi, öt gyereke, mit adtunk neki?! Tiszteltük, szerettük, ahogyan illik, ahogyan tőlük láttuk a nagyapánk, nagyanyánk tiszteletét, ők kilencen voltak testvérek. Látja, ez is. Kilenc, öt, három. Megyünk lefelé. Megbeszéltük a gyárban a találkozót, de látszik, nem azért ekkora a rend, a tisztaság, hanem itt mindig ilyen. Elérti a pillantásom Csillag Károly, magyarázkodik. Egyszerűen vagyunk. Nem telt többre. Ennyire. Sok- szőr voltam beteg. A három gyereket taníttattuk, szakmája van mindegyiknek! Nekem negyvenévesen lett, rettenetesen nehezen, éppen váltóműszakos beosztásban voltam akkor. Igen, nehogy elfeledjük, a műszak. A Csillag családnak is, mint olyan sokan másoknak itt a városban, a konzervgyári műszakrend az óra, melyhez az élet igazodik. Nem tűr szeretem, nem szeretemet, nem kérdezi, van-e kedved menni; menni kell. Ment. Rakodóként, az előtisztító segédmunkásaként, a léüzem betanított munkásaként, majd karbantartó szakmunkásként. Lépcsők? Azok, s természetesen felfelé. Csak éppen ezeknek a lépcsőknek a megtétele barázdákat vésett az arcra, gyors iramban lopta ki a fényt a szemekből, ismétlődő szakítópróbáknak tette ki az idegeket, marokra fogta a gyomrot, sebet ütve rajta, melyet oly nehezein gyógyított meg az orvosi kés. Igen, amint luvenalis állítja a Szatírák hatodik könyvében, facies tua compu- tat annos, azaz korodat kibeszéli az arcod. Kor kötötte háló? Meglehet, úgy érzi, könnyebben szót ért az idősebbekkel, mint a fiatalokkal a gyárban. Mi még tudjuk ... kezdi. Igen, ők még tudják, a ma sem könnyű munka milyen embertelenül nehéz volt a kezdetleges körülmények között, amikor szinte kézzel csináltak mindent a rakodásnál, a tisztításnál, a készáru leszedésénél, a raktárban, amikor a nagy-nagy szenzációt bejelentették, az idényüzemről folyamatosra állnak át, lesz télen és tavasszal is munka. Ez szenzáció Volt? Az bizony, a családoknak az. Biztos kereset lelt itt dolgozni. Jó volt az idénymunka, de utána semmi. Négy, hat, azután nyolc hónap, s a többiben?! Napszám, ha akadt, ha nem, maradt a vonat, próbálkozzunk Pesten, Kecskeméten, de ott sem kapkodtak senki után. Mikor volt ez? Hát mikor lett volna? A hatvanas évek első felében még így volt! Ugrált az ember gyomra, amikor jött a főnök, olvasta a listát, kit tart meg a gyár az idény végén, s ki az, akinek köszönik, mehet, majd az új idénynél számítanak rá. Tízből, tizenkettőből maradt egy, ez volt az arány! Magát is küldték el? Nem, engem nem, egyszer sem. Miért nem? Gondolom, talán a három gyerek miatt, tudták, annyi van. Meg, azt hiszem azért, mert tőlem soha nem kellett kérdezni, most bejött valami túlmunka, maradok-e, jövök-e szombatra, vasárnapra, amikor dőlt az áru, meg általában, engem nem kellett soha kérdezni, amit csinálni kell, azt csinálom-e. Megmondták, csináltam. Ebbe bele kell törődjön az, akinek nincs sok iskolája, főnöknek se főnök, bár azt megette a fene, azoknak sokszor többen parancsolnak, mint nekem. Szeretett volna főnök lenni? Soha! Azt soha. Semmilyen. Ilyen kicsike se — mutatja a kisujját. Akkor mi szeretett volna lenni? Gazdag? Azt se, soha. Valamiből van az a gazdagság, igaz? S ha én ennyi vagyok, amennyi vagyok, miből lenne a vagyon?! Akkor mit szeretett volna? Sokáig tart a csend. Nem értem. Nem szeretett volna semmit? Akkor mondja azt! Azután, amikor Csillag Károly véget vet a hallgatásnak, gondolatban bocsánatot kérek tőle. Mert azt mondja arca árkain átbukdácsoló szemérmes mosollyal, a lehetetlent szerettem volna mindig, azt, amiről tudtam, soha nem teljesedhet, azt, hogy édesanyám nevelt volna fel bennünket. Most én hallgatok. Nézem az asztalterítőn pihenő két öklét. Ügy szorítja össze őket, hogy az ujjai kifehóred- nek. S ha már tudom, mit szeretett volna, tudjam azt is, mit nem, mi az, amit a legnehezebben tűrt, viselt el? Habozás nélkül felel. Az összegányolt munkát! Amikor a látszat szolgája lesz valaki. Csinálja, de nem érdekli, mit csinál, milyen lesz. Sok ilyen van? Ember is, munka is sok ilyen! Jött hozzánk például egy géplakatos. Annak mondta magát pontosabban. Az első nehezebb munkájánál, amikor éjszakára volt bent, kiderült, papírja ugyan tényleg van róla, de... Reggel lekapták a tíz körméről rendesen, ahogy az nálunk szokás, mert ebben a gyárban mindig erős volt a karbantartói gárda. Mire a mi emberünk azt felelte, már bocsánat, hogy kimondom, sz ... pénzért sz ... munka jár. Elküldték, de mi ott álltunk, ahol a part szakad, megint várhatuk, mikor jelentkezik valaki. Baj ez. Mi a baj? Az, hogy ez így megy. Nálunk is, meg mindenütt. A pénz lett az isten, a munka meg nem számít. Becsületre neveltük a három gyereket, de az egyikbe már belekapott a fene. Itt volt a gyárban, kilépett. Valami, mit tudom én, milyen vállalkozásba ment. Két hónap után mutatja a papírját. Látja ezt, apán!? Több mint tizenkétezret keresett. Mondtam neki, az én gyerekem vagy, sok a gondotok, nem sajnálom tőled, de ennek nem lesz jó vége. Maga mennyit keres? Hatot, hat felett, valamennyivel. És ha átmenne oda, ahol a fia van? Néz rám meg- döbbenten. Én? Én, ebből a gyárból?! Mészáros Ottó egy időben meg kell kezdeni az úgynevezett mintalakótelep kialakítását. Az emeletráépítési, tetőtérbeépítési lehetőségek feltárásával meg kell teremteni azokat a módszereket, amelyekkel nagyobb költség- ráfordítás nélkül növelhető a lakásállomány. Szigetszent- miklós falusi részén a víztársulat megalakítása napjaink feladata. Ám már most figyelembe kell vennünk az elkövetkezendő évek lakásépítési tendenciáit. A dél-csepeli szennyvíztisztító bázisra alapozva el kell érni, hogy Szi- getszentmiklóson nyolcvanöt, a körzet más településein negyvenöt százalékos legyen a csatornázás aránya ...”. (1986. október 20.) sza nem térítendő összeget kérjen a posta a telefonvonal fejében. A Buvi Szigetszent- miklóson tárgyalt erről a fejlesztési konstrukcióról. A városban a tanácstagok megkérdezték választóikat, és összesen több mint hatszázötvenen vállalnák ezt az áldozatot a telefonért. Ez már elegendő igény egy ezervonalas bővítésre.” (1986. szeptember 27.) „A városban folytatni kell a telepszerű lakásépítést, ám az eddiginél változatosabb formában — mondja Pongrácz Gábor, Szigetszentmiklós és a körzet hosszú távú fejlesztési tervének legfontosabb pontjait idézve. — A Munkásőr úti lakónegyed továbbépítésével ★ 1 „Az új esztendő első napjától mint várost üdvözölhetjük Szigetszentmiklóst, de mégsem lehet kétséges, hogy nem a cím, az elnevezés avat egy- egy nagyközséget igazi várossá. Az öröm, az ünnep perceiben sem feledhetjük, hogy sok még a gond, a feladat, amelyek megoldásához a korábbinál is több kezdeményezőkészségre, vállalkozókedvre lesz szükség ... Nagy utat járt be ez a község 1970 óta, amikor nagyközségi rangra emelkedett. Hat évvel később újabb mérföldkő volt, hogy murikástelepüléssé lettünk. Ez a fejlődés 1976-tól még szembetűnőbb, dinamikusabb lett... — mondja Nagy JóZsefné, a szigetszentmiklósi pártbizottság első titkára ...” (1985. december 31.) ,',— Amikor az év elején a tanácsülés megtárgyalta és jóváhagyta Szigetszentmiklós idei pénzügyi tervét, határozat született arról, hogy kapjon nagyobb terepet a fejlesztéseknél a helyi kezdeményezés. Ezért létrehoztuk a tanácstagi pénzalapot, körzetenként 50 ezer forinttal, vagyis évente kétmillió-két- százötvenezer forintot fordíthatunk olyan fejlesztésekre, amelyeket a lakókörzetek szeretnének elvégezni.» A nem titkolt célunk, hogy elősegítsük a település arányosabb fejlődését...” (1986. március 20.) „A Budapest- Vidéki Posta- igazgatóság országosan is kitűnő kezdeményezéssel állt elő annak érdekében, hogy olyan területeken is előreléphessenek a telefonhelyzet javításában, ahol kötvényakció meghirdetésére műszaki vagy anyagi okokból nincs mód. Ennek lényege, hogy a víz, gáz, csatorna építésekor fizetett közműfejlesztési hozzájárulás mintájára egyszeri, viszPartneri szándék vezérli a lakosságot KÉSZSÉG AZ EGYÜTTGONDOLKODÁSRA rastruktúrát ezen a területen is fejleszteni. — Milyen konkrét eredmények születtek az idén? — Idén több olyan beruházás fejeződött be, amelyet méf nagyközség korunkban kezdtünk el. Véletlen tehát, hogy éppen városi létünk első évében élvezhetjük gyümölcsét, Ilyen például a telefonhálózat kiépülése, amelynek 1984-re kellett volna elkészülnie. A lakótelepen 900 vonalat kötöttek be, 20 nyilvános állomást szexeitek fel összesen, s nem utolsósorban üzemeink, gazdálkodó egységeink munkakörülményeit javítja, hogy több mint száz vonalat vehettek igénybe a gazdálkodás, termelés szervezésére. Befejezéséhez közeledik a biológiai szennyvíztisztító telep bővítése is, kapacitása duplájára, 6500 köbméterre bővül. Ha a tervezett ütemben haladhatunk a bekötésekkel, 1987- ben a város lakásállományának 40 százaléka a tisztítóműbe ürítheti szennyvizét. — Mindez azonban, mint mondtam, korábban kezdődött. Ami az idei esztendő eredménye: erőnkhöz mérten folytattuk a belső utak portalanítását, ha nem is a legkorszerűbb megoldásokkal, de szeretnénk elérni, hogy a földutak száma minimálisra csökkenjen. Elkészült a város vízrendezési terve, s apró lépésenként talán megszabadulhatunk gyönyörű környezetünk, a hegyek okozta kellemetlenségektől. A felszíni vízelvezetés érdekében árkokat építünk ki, s megkezdődött a vízgyűjtő, a Hosszú- réti-patak mellékágának kotrása is. Elkészült a gázvezeték első szakasza is, igaz, hosz- szú huzavona után. — Budaörs az elmúlt években látványos fejlődésen ment keresztül. Javult-e a városi státussal fejlesztési célkitűzéseik anyagi háttere? Tudják-e tartani a korábbi ütemet? Lassabban, de.., — Sajnos nem. Amíg az előző tervidőszakban 700 millió forintot fordíthattunk helyi és megyei pénzeszközökből a településre, addig ebben az ötéves tervidőszakban csupán 400 millióra számíthatunk. Gyáraink, üzemeink segítőkészségén is lemérhetjük a településfejlesztés háttérbe szorulását. Amíg korábban 100 millióval járultak hozzá gazdasági egységeink Budaörs fejlesztéséhez, ebben a tervidőszakban csupán 30 millióra számíthatunk ebből a forrásból. A csökkenő erőforrások és az új tanácsi gazdálkodási rendszer növeli viszont a testület felelősségét. Bizonyos kérdésekben választásra kényszerülünk. Jó példa erre az iskolaépítési programunk. Terveink között szerepelt egy gimnázium és szakközépiskola, valamint egy szakorvosi rendelőintézet építése. Az oktatási intézményre a megye 48 milliós, a rendelőintézetre 38 milliós cél- támogatásával számolhattunk. A szakorvosi rendelőről ebben a tervidőszakban le kell mondanunk, mivel a 150 milliós beruházáshoz nem áll rendielkezésünkre kellő fedezet. Ugyanakkor nagyobb lesz a gimnázium és szakközépiskola, a tervezett 8 tanulócsoport helyett 12 elfér majd benne. A szakorvosi rendelő felépüléséiig azonban, ha csak átmeneti megoldással Is, de igyekszünk javítani a gyógyítómunkán. A központi körzeti orvosi rendelőben laboratóriumot és ötféle szakorvosi rendelőt alakítunk ki. — Az iskolahálózat fejlesztése még egy témában döntésre kényszerített bennünket. A Béke téri általános iskola jó ideje rekonstrukcióra szorult. A Ganzépszert bíztuk meg a statikád vizsgálatok elvégzésével, s a tervtár- gyaláson kiderült; 65 millióba kerülne a felújítás. Pályázatot hirdettünk új iskola építésére és 73,5 millióért már komoly ajánlatot kaptunk a 22. Számú Állami Építőipari Vállalattól. Az új, 12 tantermes iskola konyhával, tornateremmel együtt kerül ennyibe. Átadtunk egy 100 személyes új óvodát is az idén, s hozzákezdünk egy olyan napközi otthon építéséhez, ahol a szellemi fogyatékos gyermekeket helyezhetik el szüleik. Új ötletekkel — A közmű- és intézmény- hálózat fejlesztése ezek szerint jó úton halad. Mi a helyzet a közlekedéssel, kereskedelemmel? — Szeretnénk, ha a negyvenes autóbusz körbe menne a lakótelepen. A járat meghosz- szabbításának feltételeit magunk teremtjük meg a járdák, közvilágítás rendezésével. A BKV-val mégis nehezen jutunk megegyezésre, holott a budaörsiek jó része a fővárosiban dolgozik, tehát nemcsak budaörsi érdek a jó közlekedés. — A kereskedelem hagy még némi kívánnivalót maga után, bár az elmúlt időszakban sok magánüzlet nyílt. Karácsony előtt a lakótelepen pedig új élelmiszerboltot nyitott a Sütőipari Vállalat, amely két műszakban kínálja választékát a helybelieknek. E téren azonban bőven van még javítanivalónk. — Az új helyzet, az új státus, a szűkösebb anyagi lehetőségek mit követelnek az államigazgatás dolgozóitól? — A tanácsi apparátustól színvonalas munkát, új ötleteket, döntésképességet. Azt hiszem, munkatársaink jó része képes megfelelni ezeknek a követelményeknek. Márványi Ágnes