Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

1986. DECEMBER 31., SZERDA 5 EGY ESZTENDEJE EMELKEDTEK VÁROSI RANGRA Egy esztendővel ezelőtt adhattunk hírt, hogy megyénk két települése elnyerte a városi címet: Budaörsöt és Szigetszentmik- lóst köszöntöttük ebből az alkalomból. Az­óta is folyamatosan figyelemmel kísértük ifjú városaink sorsát. Rendszeresen beszá­moltunk arról, mik a gondjaik, legfonto­sabb feladataik. Örültünk, ha gyarapodtak, gazdagodtak, cikkeinkkel is Igyekeztünk segíteni problémáik megoldásában, bemu­tattuk az ott élők ünnepeit, hétköznapjait. Most, egy esztendő elteltével megkísé­reljük összefoglalni, hogyan tették meg az első — nem könnyű — lépéseket az igazi várossá válás útján. Karácsony előtt új élelmiszerbolt nyílt a bu­daörsi lakótelepen. A Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat vegyes boltjában bő vá­lasztékkal várják a vásárlóközönséget. A két műszakos új üzlet sokat javít a lakótelepen élők ellátásán (a bal oldali képen). Öröm az ürömben. Igaz, hogy január 5-én ismét el­kezdődik a tanítás, de a szigetszentmiklósl Erdei Ferenc Általános Iskola diákjai ebben a szép, új, nyolc tantermes épületben kezd­hetik a második félévet (a jobb oldali képen) (Vimola Károly felvételei) Markánsabban fogalmazódnak meg az igények NÉHA IÁLASZTÁSRA KÉNYSZERÜLNEK Az idézeteket Pongrácz Gábor tanácselnökkel együtt vá­logattuk a Pest Megyei Hírlapból, mint a tényleges várossá válás legfontosabb állomásait, természetesen a teljesség igé­nye nélkül. — Mit lehetne mindehhez hozzáfűzni? Egy esztendeje ezen az úton a legjelentősebb célnak azt tartottuk — mond­ja —, hogy tényleges városi szintű ellátást biztosítsunk az arculatukban is városi településrészeknek, s közben igyekez­zünk enyhíteni a ma még létező különbségeken. Segítségül hívtuk az óifalusi részen élők tenni akarását. A tanácstagi pénzalapra építve az önkéntes területszervezés sokat enyhí­tett az ellátási gondokon, hiányosságokon. Rendkívül fontos eredménye ennek a tevékeny esztendőnek, hogy ma már a lakosság partneri szándékkal kész az együttműködésre a város vezetésével. Jól érzékelhető volt mindez a tanácstagi beszá­molókon is. A településfejlesztési hozzájárulásból hamarosan elkészül a város „földszintes” részén a régóta várt tornate­rem. Gyarapodásunk mérlege: elkészült az MHSZ-székház két nagyobb teremmel és több kisebb klubszobával. A má­sodik félévet új épületben kezdhetik az Erdei Ferenc Általá­nos Iskola tanulói. Ezen a nyáron már működött a Kék-tó szabadidőközpont, amelyet ifjúsági és tömegsportbázissá sze­retnénk fejleszteni. Csak a posta vezérigazgatójának jóváha­gyását várjuk, s máris indítjuk a nagyarányú telefonfej­lesztést. Sok még a tennivalónk, hogy ne csak enyhítsük, de meg is szüntessük az ellátás különbségeit. Ez óriási, az elkövetke­ző évtizedekre szóló feladat lesz. A biztosíték a sikerre az utóbbi években, különösen az idén, kialakult közösségi szel­lem, az együttgondolkodási, együttműködési készség. Móza Katalin Hozott-e változást az új, a városi státus a budaörsiek éle­tében? Sikerült-e folytatni a korábbi jó ütemű településfej­lesztést? Értől kérdeztük Fe- hérváry Jánost, a Budaörsi Városi Tanács elnökét Még nagyközségként —• A státusváltozás elsősor­ban tudati változást jelentett a helybelieknél. Városi mivol- tunfcra alapozva, markánsab­ban fogalmazódnak meg az igények. Nem is alaptalanul, ha yárossá jjjináfítettek ben­nünket, urbánus életfeltétele­ket kell .teremtenünk. Ha sta­tisztikai adatok alapján akar­juk megítélni a helyzetünket, azt mondhatnánk, körülmé­nyeink nem maradnak el a hozzánk hasonló lélekszámú városokétól. A mutatószámok azonban összemossák a két végletet. A lakótelepi össz­komfortos, távfűtéses, kor­szerű lakások mellett jelen van a régi településrész is, a hagyományos, falusias körül­ményekkel, rossz utakkal, hiányos közművekkel. Igyek­szünk ezt a szembetűnő kü­lönbséget csökkenteni, azinf­mondani. Szépet mi, öt gyereke, mit adtunk neki?! Tiszteltük, szerettük, ahogyan illik, ahogyan tőlük láttuk a nagyapánk, nagyanyánk tiszteletét, ők kilencen voltak testvérek. Látja, ez is. Kilenc, öt, három. Megyünk lefelé. Megbeszéltük a gyárban a találko­zót, de látszik, nem azért ekkora a rend, a tisztaság, hanem itt mindig ilyen. Elérti a pillantásom Csillag Ká­roly, magyarázkodik. Egyszerűen va­gyunk. Nem telt többre. Ennyire. Sok- szőr voltam beteg. A három gyereket taníttattuk, szakmája van mindegyik­nek! Nekem negyvenévesen lett, ret­tenetesen nehezen, éppen váltóműsza­kos beosztásban voltam akkor. Igen, nehogy elfeledjük, a műszak. A Csil­lag családnak is, mint olyan sokan másoknak itt a városban, a konzerv­gyári műszakrend az óra, melyhez az élet igazodik. Nem tűr szeretem, nem szeretemet, nem kérdezi, van-e ked­ved menni; menni kell. Ment. Rako­dóként, az előtisztító segédmunkása­ként, a léüzem betanított munkásaként, majd karbantartó szakmunkásként. Lépcsők? Azok, s természetesen felfe­lé. Csak éppen ezeknek a lépcsőknek a megtétele barázdákat vésett az arc­ra, gyors iramban lopta ki a fényt a szemekből, ismétlődő szakítópróbáknak tette ki az idegeket, marokra fogta a gyomrot, sebet ütve rajta, melyet oly nehezein gyógyított meg az orvosi kés. Igen, amint luvenalis állítja a Szatírák hatodik könyvében, facies tua compu- tat annos, azaz korodat kibeszéli az arcod. Kor kötötte háló? Meglehet, úgy ér­zi, könnyebben szót ért az idősebbek­kel, mint a fiatalokkal a gyárban. Mi még tudjuk ... kezdi. Igen, ők még tudják, a ma sem könnyű munka mi­lyen embertelenül nehéz volt a kez­detleges körülmények között, amikor szinte kézzel csináltak mindent a ra­kodásnál, a tisztításnál, a készáru le­szedésénél, a raktárban, amikor a nagy-nagy szenzációt bejelentették, az idényüzemről folyamatosra állnak át, lesz télen és tavasszal is munka. Ez szenzáció Volt? Az bizony, a családok­nak az. Biztos kereset lelt itt dolgozni. Jó volt az idénymunka, de utána sem­mi. Négy, hat, azután nyolc hónap, s a többiben?! Napszám, ha akadt, ha nem, maradt a vonat, próbálkozzunk Pes­ten, Kecskeméten, de ott sem kapkod­tak senki után. Mikor volt ez? Hát mikor lett volna? A hatvanas évek első felében még így volt! Ugrált az ember gyomra, amikor jött a főnök, olvasta a listát, kit tart meg a gyár az idény végén, s ki az, akinek köszönik, mehet, majd az új idénynél számíta­nak rá. Tízből, tizenkettőből maradt egy, ez volt az arány! Magát is küld­ték el? Nem, engem nem, egyszer sem. Miért nem? Gondolom, talán a három gyerek miatt, tudták, annyi van. Meg, azt hiszem azért, mert tőlem soha nem kellett kérdezni, most bejött va­lami túlmunka, maradok-e, jövök-e szombatra, vasárnapra, amikor dőlt az áru, meg általában, engem nem kellett soha kérdezni, amit csinálni kell, azt csinálom-e. Megmondták, csináltam. Ebbe bele kell törődjön az, akinek nincs sok iskolája, főnöknek se főnök, bár azt megette a fene, azoknak sok­szor többen parancsolnak, mint ne­kem. Szeretett volna főnök lenni? So­ha! Azt soha. Semmilyen. Ilyen ki­csike se — mutatja a kisujját. Akkor mi szeretett volna lenni? Gazdag? Azt se, soha. Valamiből van az a gazdag­ság, igaz? S ha én ennyi vagyok, amennyi vagyok, miből lenne a va­gyon?! Akkor mit szeretett volna? Sokáig tart a csend. Nem értem. Nem szeretett volna semmit? Akkor mond­ja azt! Azután, amikor Csillag Károly véget vet a hallgatásnak, gondolatban bocsánatot kérek tőle. Mert azt mond­ja arca árkain átbukdácsoló szemér­mes mosollyal, a lehetetlent szerettem volna mindig, azt, amiről tudtam, so­ha nem teljesedhet, azt, hogy édes­anyám nevelt volna fel bennünket. Most én hallgatok. Nézem az asztal­terítőn pihenő két öklét. Ügy szorítja össze őket, hogy az ujjai kifehóred- nek. S ha már tudom, mit szeretett vol­na, tudjam azt is, mit nem, mi az, amit a legnehezebben tűrt, viselt el? Habozás nélkül felel. Az összegányolt munkát! Amikor a látszat szolgája lesz valaki. Csinálja, de nem érdekli, mit csinál, milyen lesz. Sok ilyen van? Ember is, munka is sok ilyen! Jött hozzánk például egy géplakatos. An­nak mondta magát pontosabban. Az el­ső nehezebb munkájánál, amikor éj­szakára volt bent, kiderült, papírja ugyan tényleg van róla, de... Reggel lekapták a tíz körméről rendesen, ahogy az nálunk szokás, mert ebben a gyárban mindig erős volt a karban­tartói gárda. Mire a mi emberünk azt felelte, már bocsánat, hogy kimondom, sz ... pénzért sz ... munka jár. Elküld­ték, de mi ott álltunk, ahol a part sza­kad, megint várhatuk, mikor jelentke­zik valaki. Baj ez. Mi a baj? Az, hogy ez így megy. Nálunk is, meg minde­nütt. A pénz lett az isten, a munka meg nem számít. Becsületre neveltük a három gyereket, de az egyikbe már belekapott a fene. Itt volt a gyárban, kilépett. Valami, mit tudom én, mi­lyen vállalkozásba ment. Két hónap után mutatja a papírját. Látja ezt, apán!? Több mint tizenkétezret ke­resett. Mondtam neki, az én gyere­kem vagy, sok a gondotok, nem saj­nálom tőled, de ennek nem lesz jó vé­ge. Maga mennyit keres? Hatot, hat felett, valamennyivel. És ha átmenne oda, ahol a fia van? Néz rám meg- döbbenten. Én? Én, ebből a gyárból?! Mészáros Ottó egy időben meg kell kezdeni az úgynevezett mintalakótelep kialakítását. Az emeletráépí­tési, tetőtérbeépítési lehetősé­gek feltárásával meg kell te­remteni azokat a módszereket, amelyekkel nagyobb költség- ráfordítás nélkül növelhető a lakásállomány. Szigetszent- miklós falusi részén a víztár­sulat megalakítása napjaink feladata. Ám már most figye­lembe kell vennünk az elkö­vetkezendő évek lakásépítési tendenciáit. A dél-csepeli szennyvíztisztító bázisra ala­pozva el kell érni, hogy Szi- getszentmiklóson nyolcvanöt, a körzet más településein negyvenöt százalékos legyen a csatornázás aránya ...”. (1986. október 20.) sza nem térítendő összeget kérjen a posta a telefonvonal fejében. A Buvi Szigetszent- miklóson tárgyalt erről a fej­lesztési konstrukcióról. A vá­rosban a tanácstagok megkér­dezték választóikat, és össze­sen több mint hatszázötvenen vállalnák ezt az áldozatot a telefonért. Ez már elegendő igény egy ezervonalas bőví­tésre.” (1986. szeptember 27.) „A városban folytatni kell a telepszerű lakásépítést, ám az eddiginél változatosabb for­mában — mondja Pongrácz Gábor, Szigetszentmiklós és a körzet hosszú távú fejlesztési tervének legfontosabb pontjait idézve. — A Munkásőr úti lakónegyed továbbépítésével ★ 1 „Az új esztendő első napjá­tól mint várost üdvözölhetjük Szigetszentmiklóst, de még­sem lehet kétséges, hogy nem a cím, az elnevezés avat egy- egy nagyközséget igazi város­sá. Az öröm, az ünnep per­ceiben sem feledhetjük, hogy sok még a gond, a feladat, amelyek megoldásához a ko­rábbinál is több kezdeménye­zőkészségre, vállalkozókedvre lesz szükség ... Nagy utat járt be ez a község 1970 óta, ami­kor nagyközségi rangra emel­kedett. Hat évvel később újabb mérföldkő volt, hogy murikástelepüléssé lettünk. Ez a fejlődés 1976-tól még szembe­tűnőbb, dinamikusabb lett... — mondja Nagy JóZsefné, a szigetszentmiklósi pártbizott­ság első titkára ...” (1985. december 31.) ,',— Amikor az év elején a tanácsülés megtárgyalta és jóváhagyta Szigetszentmiklós idei pénzügyi tervét, határo­zat született arról, hogy kap­jon nagyobb terepet a fej­lesztéseknél a helyi kezde­ményezés. Ezért létrehoztuk a tanácstagi pénzalapot, körze­tenként 50 ezer forinttal, vagyis évente kétmillió-két- százötvenezer forintot fordít­hatunk olyan fejlesztésekre, amelyeket a lakókörzetek sze­retnének elvégezni.» A nem titkolt célunk, hogy elősegít­sük a település arányosabb fejlődését...” (1986. március 20.) „A Budapest- Vidéki Posta- igazgatóság országosan is ki­tűnő kezdeményezéssel állt elő annak érdekében, hogy olyan területeken is előrelép­hessenek a telefonhelyzet ja­vításában, ahol kötvényakció meghirdetésére műszaki vagy anyagi okokból nincs mód. Ennek lényege, hogy a víz, gáz, csatorna építésekor fize­tett közműfejlesztési hozzájá­rulás mintájára egyszeri, visz­Partneri szándék vezérli a lakosságot KÉSZSÉG AZ EGYÜTTGONDOLKODÁSRA rastruktúrát ezen a területen is fejleszteni. — Milyen konkrét eredmé­nyek születtek az idén? — Idén több olyan beruhá­zás fejeződött be, amelyet méf nagyközség korunkban kezd­tünk el. Véletlen tehát, hogy éppen városi létünk első évé­ben élvezhetjük gyümölcsét, Ilyen például a telefonhálózat kiépülése, amelynek 1984-re kellett volna elkészülnie. A lakótelepen 900 vonalat kö­töttek be, 20 nyilvános állo­mást szexeitek fel összesen, s nem utolsósorban üzemeink, gazdálkodó egységeink mun­kakörülményeit javítja, hogy több mint száz vonalat vehet­tek igénybe a gazdálkodás, termelés szervezésére. Befe­jezéséhez közeledik a bioló­giai szennyvíztisztító telep bővítése is, kapacitása duplá­jára, 6500 köbméterre bővül. Ha a tervezett ütemben halad­hatunk a bekötésekkel, 1987- ben a város lakásállományá­nak 40 százaléka a tisztító­műbe ürítheti szennyvizét. — Mindez azonban, mint mondtam, korábban kezdő­dött. Ami az idei esztendő eredménye: erőnkhöz mérten folytattuk a belső utak por­talanítását, ha nem is a leg­korszerűbb megoldásokkal, de szeretnénk elérni, hogy a földutak száma minimálisra csökkenjen. Elkészült a vá­ros vízrendezési terve, s ap­ró lépésenként talán megsza­badulhatunk gyönyörű kör­nyezetünk, a hegyek okozta kellemetlenségektől. A felszí­ni vízelvezetés érdekében ár­kokat építünk ki, s megkez­dődött a vízgyűjtő, a Hosszú- réti-patak mellékágának kot­rása is. Elkészült a gázveze­ték első szakasza is, igaz, hosz- szú huzavona után. — Budaörs az elmúlt évek­ben látványos fejlődésen ment keresztül. Javult-e a városi státussal fejlesztési célkitűzé­seik anyagi háttere? Tudják-e tartani a korábbi ütemet? Lassabban, de.., — Sajnos nem. Amíg az előző tervidőszakban 700 mil­lió forintot fordíthattunk he­lyi és megyei pénzeszközök­ből a településre, addig eb­ben az ötéves tervidőszakban csupán 400 millióra számít­hatunk. Gyáraink, üzemeink segítőkészségén is lemérhet­jük a településfejlesztés hát­térbe szorulását. Amíg koráb­ban 100 millióval járultak hozzá gazdasági egységeink Budaörs fejlesztéséhez, ebben a tervidőszakban csupán 30 millióra számíthatunk ebből a forrásból. A csökkenő erőfor­rások és az új tanácsi gazdál­kodási rendszer növeli vi­szont a testület felelősségét. Bizonyos kérdésekben válasz­tásra kényszerülünk. Jó példa erre az iskolaépítési progra­munk. Terveink között sze­repelt egy gimnázium és szakközépiskola, valamint egy szakorvosi rendelőintézet épí­tése. Az oktatási intézmény­re a megye 48 milliós, a ren­delőintézetre 38 milliós cél- támogatásával számolhattunk. A szakorvosi rendelőről eb­ben a tervidőszakban le kell mondanunk, mivel a 150 mil­liós beruházáshoz nem áll rendielkezésünkre kellő fede­zet. Ugyanakkor nagyobb lesz a gimnázium és szakközépis­kola, a tervezett 8 tanulócso­port helyett 12 elfér majd benne. A szakorvosi rendelő felépüléséiig azonban, ha csak átmeneti megoldással Is, de igyekszünk javítani a gyógyí­tómunkán. A központi kör­zeti orvosi rendelőben labora­tóriumot és ötféle szakorvo­si rendelőt alakítunk ki. — Az iskolahálózat fejlesz­tése még egy témában dön­tésre kényszerített bennün­ket. A Béke téri általános is­kola jó ideje rekonstrukcióra szorult. A Ganzépszert bíz­tuk meg a statikád vizsgála­tok elvégzésével, s a tervtár- gyaláson kiderült; 65 millió­ba kerülne a felújítás. Pályá­zatot hirdettünk új iskola építésére és 73,5 millióért már komoly ajánlatot kaptunk a 22. Számú Állami Építőipari Vállalattól. Az új, 12 tanter­mes iskola konyhával, torna­teremmel együtt kerül ennyi­be. Átadtunk egy 100 szemé­lyes új óvodát is az idén, s hozzákezdünk egy olyan nap­közi otthon építéséhez, ahol a szellemi fogyatékos gyer­mekeket helyezhetik el szü­leik. Új ötletekkel — A közmű- és intézmény- hálózat fejlesztése ezek sze­rint jó úton halad. Mi a hely­zet a közlekedéssel, kereske­delemmel? — Szeretnénk, ha a negyve­nes autóbusz körbe menne a lakótelepen. A járat meghosz- szabbításának feltételeit ma­gunk teremtjük meg a jár­dák, közvilágítás rendezésé­vel. A BKV-val mégis nehe­zen jutunk megegyezésre, hol­ott a budaörsiek jó része a fővárosiban dolgozik, tehát nemcsak budaörsi érdek a jó közlekedés. — A kereskedelem hagy még némi kívánnivalót maga után, bár az elmúlt időszak­ban sok magánüzlet nyílt. Ka­rácsony előtt a lakótelepen pedig új élelmiszerboltot nyi­tott a Sütőipari Vállalat, amely két műszakban kínál­ja választékát a helybeliek­nek. E téren azonban bőven van még javítanivalónk. — Az új helyzet, az új stá­tus, a szűkösebb anyagi le­hetőségek mit követelnek az államigazgatás dolgozóitól? — A tanácsi apparátustól színvonalas munkát, új ötle­teket, döntésképességet. Azt hiszem, munkatársaink jó ré­sze képes megfelelni ezeknek a követelményeknek. Márványi Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom