Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-31 / 307. szám
EGYESÜLJETEK! PEST M I V1LAG proletárjai, egye MEGYEI Wm/ * AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXX. ÉVFOLYAM, 307. SZÄM Ara: 2,20 forint 1980. DECEMBER 31., SZERDA K f átezer esztendő időtá- volából, tett-közeiéből, a fölismert szükség sarkantyújától hajtva kiáltott fel így a költő és filozófus Horatius. MERJ GONDOLKOZNI! állni a sorba.. .7 Talán éppen azért nehéz a helyzet, mert túlságosain sokan álltak, állnak be úgy a sorba, hogy elfelejtenek gondolkodni, hogy nem akarnak bíbelődni a gondolkodással, hogy mindig és mindenkor azt várják, mondják meg lentről, mit csináljunk. „Az össztársadalmi hallgatás az anarchia rejtett formája. Nincs ártalmasabb, mint amikor mindenki hangosan szavaz, de a felemelt kezek nem a szív és az ész, hanem a tehetetlenség parancsára mozdulnak." Költő írta le e kemény szavakat, Jevgenyij Jevtusenko, a Szovjetszkaja Kultúra 1986. április 15-i számában. L egyen tehát szomorkás az évbúcsúztaitó, kezünket tördeltető az újév-köszöntő? Botorság. Nem szomorkodá- sunkon, kezünk tördelésén múlt, múlik bármi is, sőt éppen az a baj, hogy hangulataink nagyobb urak felettünk, mint gondolataink. Ezért aligha felesleges a figyelmeztetés: el ne feledjük 1986-ot, ne így búcsúzzunk attól. Emlékezzünk rá már rögtön 1987. január másodikán, az új esztendő első munkanapján, mert csakis frissen tartott memóriával remélhetjük a tévedések, a hibák megismétlésének elkerülését, az eredmények szaporítását. Merj gondolkozni! Horatius magára és kor- tórsjaira kiáltott rá, de szava visszhangzik azóta is, hol nyitott, hol sültet fülekre találva. Legyen — mert lehet! — n nyitott fülelt éve az 1988- nál remélhetően jobb 1987-es esztendő! Magas kitüntetéseket adtak át Ülést tartott az Elnöki Tanács A kormány új tagjai letették a hivatali esküt A testület megtárgyalva a Minisztertanács előterjesztését, módosította a gazdasági társulásokról szóló 1978. évi 4. számú törvény- erejű rendelet egyes rendelkezéseit. E jogszabály-módosítás célja a gazdaság irányítási rendszerének továbbfejlesztése, a gazdálkodás szervezeti rendjének rugalmasabbá tétele annak érdekében, hogy az jobban alkalmazkodjon a piac változó követelményeihez. Az új jogszabály hatályon kívül helyez több olyan, a részvénytársaságokra és korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó — még a felszabadulás előtt hozott — jogszabályt, amely már nem alkalmazható mai gazdasági viszonyaink között. Az Elnöki Tanács módosította a bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú törvényerejű rendeletét. A mostani szabályozás figyelembe veszi a gazdálkodás új vonásait és a gazdasági társaságok, a vállalatok, más gazdálkodó szervezetek peres ügyeiben, valamint a tartásdíjak behajtása terén elősegíti a bírósági határozatok hatékonyabb végrehajtását. Határozatot hozott a testület a jogalkalmazás jogpolitikai elveinek újraalkotásáról. Ebinek hátterében az áll, hogy a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló 14/1973. számú NET-határozat hatálybalépése óta a társadalmi viszonyokban számos, a jogalkalmazással Is összefüggő változás következett be. Az Elnöki Tanács új határozata 1987. február elsején lép hatályba, és magában foglalja a jogalkalmazásra vonatkozó általános elvek mellett a büntető-, a polgári, a családjogi, a munkajogi és az államigazgatási Jog- alkalmazás időszerű jogpolitikai feladatait. A testület a továbbiakban személyi kérdésekben döntött, kinevezésekről határozott, bírákat mentett fel és választott meg, valamint egyéb időszerű kérdésekről tárgyalt. Merj gondolkozni! Merünk? Mertünk mindig, kétezer éven át, mindenkor, amikor kellett? S volt-e olyan kor, időszak, évtized, esztendő, hónap, nap, amikor nem kellett? Amikor fölöslegessé vált a gondolat? Mennyi szép példa előttünk! S mennyi, a gondolatnélküliségre, az oktalanságra figyelmeztető eset! Magánjószág és közkincs egyszerre: a teremtő gondolat. S ezt a magánjószágot, ezt a közkincset — tanú rá a történelem! — minden másnál pa- zarlóbban kezeltük korok kerítésén bukdácsolva át, hagyományt teremtve, kínlódjon, küzdjön, bukjon, s ritkán, nagyon ritkán győzzön az, aki gondolkodni akart, aki gondolkodni mert. Újat, mást, másként, jobbat, szebbet, többet? Azonnal a gyanú palástja körítetté, ki ez, miért nem éri be a meglevővel?! Hittük, ma már tudjuk, naivan hittünk abban, majd a szocializmus társadalmi, politikai, gazdasági rendszere szinte automatikusan és nagy iramban nyitja meg a kapukat a teremtő gondolatok előtt. Csalódtunk? Igen, Csakhogy nem a valóság okán, hanem a hibás feltételezés, az alaptalan várakozás következtében. Pártdokumentumból kiemelt okos gondolat. így hangzik: „A műszaki fejlesztés területén eddig elért sikereinknek nem szabad eltakarniuk azt a hiányosságot, hogy ... éppen a fejlődésünk szempontjából legfontosabb területen nem értük el a magunk elé tűzött célokat. Egész népgazdaságunk fejlődését csak úgy tudjuk meggyorsítani, ha a műszaki fejlesztésben a meglevő hiányosságokat kiküszöbölve, jelentős lépést teszünk előre.” Szinte nyomdafestékszaga van a citátum forrásának, annyira friss, azaz a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1986. december 28-i ülésének határozatából való? Igen, az idézet valóban ennek a testületnek az állásfoglalásából kiemelt rész, az időpont azonban nem 1936, hanem 1959. március 6. Több mint negyedszázados időhíd! Meddig jutottunk ezen az idő- hídon, addig-e, ameddig lehetett, kellett?! A tagadó válasz takaratlanul benne van a friss dokumentumban, a Központi Bizottság vasárnap tartott ülésének állásfoglalásában. S elkerülhetetlen a kérdés, megengedhetünk-e magunknak még egy hasonló, negyedszázadnál is hosszabb, már-már beiáthatatlanul hosz- szú, mert veszteségeiben felmérhetetlen időhidat?! Gazdasági fejlődésünk jó ideje sorskérdéseink közé lépett elő, s haladt feljebb a rangsorban, míg azután az élre állt. Ezen a módon kell, kellene számolni vele. Ne becsüljük le az eredményeket! Csak éppen reálisan mérlegeljünk, s tudjuk, mire elegen-' dőek. Kevesebbre, mint amekkora fedezetet felhasználói, fogyasztói igényeink, vágyaink, óhajaink — sőt, cselekedeteink — feltételeznek. A megye ipara — ugyan a legutóbbi két évben erősen romló mértékben — pozitív exportimport mérleggel dolgozik, s indokolt most már, az esztendő végén, a feltételezés, sikerül túlteljesíteni a dollárelszámolású kivitelben tervezetteket. Ami a rendkívül nehéz piaci körülmények közepette jelentős eredmény. Ami mögött azonban halmozódó feszültségek állnak, egyre kevésbé rejtetten. A beruházásokra fordított tetemes nagyságú pénz ellenére — a megye iparában ez az összeg 3,5 és 5,3 milliárd forint szélső értékek között volt a legutóbbi öt esztendőben — folyamatosan növekszik a teljesen elhasználódott, de a termelésben megtartott eszközök súlya, sok a korszerűtlen, alacsony termelékenységgel dolgozó berendezés. S ez csupán egyetlen elem abból a hátországból, mely az eredmények mögött áll, azaz kikövetkeztethető: nem megnyugtatóan stabil az az alap, amelyre az üzemek termelési, értékesítési terveiket támasztják, az ideiglenességnek, az átmenetiség állandósulásának a megtűrhe- tőnél nagyobb a szerepe a holnapra készülésben. Esztendő végéhez értünk, új év küszöbén állunk. Derűs számvetésre nincsen sok okunk. Alikor tehát utat a pesszimizmusnak? Utat a merj gondolkodni felszólításnak, ön- biztatásnak! Az asztálytól térdre kényszerített mezőgazdasági üzemek nagy csapatából jó néhányan azért tudtak ismét felállni, mert — s ennek a megyében hagyományai vannak — mertek gondolkodni; lehetőségeket kutatni, megoldásokat keresni, eszközöket teremteni. Hatalmas veszteségről van szó — a megyében huszonnyolc szövetkezetét vámolt meg úgy az aszály, hogy a szántóföldi növények ho- zamértékének legkevesebb húsz százalékát tétette a károk zsákjába —, s mégis, valamit lehetett ellensúlyozni, menteni ezen a helyzeten, ha mertek gondolkodni. Volt, ahol nem mertek... S vajon kizárólag mezőgazdasági üzemeknél lenne fellelhető ez a nem mérés, ez a várakozás, ez az alkuban — az irányítással kötött, támogatást hozó egyezségben — való reménykedés?! Mindenütt megtalálható. S annak, hogy mindenütt jelen van, hat, már-már polgárjogot szerzett, meg kell fizetni az árát. A rettenetesen nagy árát. A nehezen mozdulást. Az egymásra mutogatást. A költségeket sem fedező értékesítést. Az alacsony műszaki színvonalat, s vele a szinte automatikus kizáródást a piaci versenyből. Azt az árat, hogy a jövő esztendei állami költségvetés minden száz forintjából még mindig huszonhatot — a fogadkozások, a határozatok, a nagy eiszánások ellenére is még mindig huszonhatot — a vállalatok, a szövetkezetek támogatására, illetve fogyasztói árkiegészítésekre kell majd kifizetni. Sajnos, bizonyosak lehetünk benne, sem az 1985-ös, sem az 1986-os esztendő nem kerül be a népgazdaság sikerévei sorába. Nem igazolódott, mert feltételek híján nem igazolódhatott az a kincstári optimizmus, mely a ráolvasást vélte gyógymódnak, s a célok puszta deklarálását gyógyszernek a bajokra, a gazdaság szekere megrekedésére. Szinte természetes reakcióról van szó! Minél bonyolultabbak a feladatok, minél szövevényesebb az áttekintendő helyzet, annál könnyebben felkínálkozik a leegyszerűsítő következtetés: néhány határozott lépéssel kell áthidalni a szövevényt, néhány intézkedéssel világossá tenni a feladatokat. S éppen az évet mérlegelő, a jövő esztendőt latolgató mostani napok azok, amikor ennék a leegyszerűsítő következtetésnek a megszokottnál is több a híve. Veszedelmes szaporaság, jelzője talán a bizonytalankodásnak, de bizonyosan jelzője, érzékeltető je a legfőbb követelmény, a merj gondolkodni mellőzésének. S ez utóbbi az igazi, mert nagy veszedelem. Annyi sok kapkodásnak fi- aettük meg az árát, annyi sok éthidaló átmenetiségnek rójuk le a sokasodó kamatos kamarait, hogy a kérdés megfoigal- 'mazása el nem kerülhető: (mindenkit, akit illet, s ott, (ahol illet, elszámoltatnak-e a gndolkodásról ?! Igen, nem •tévesztünk szót, sorrendet. A 'gondolkodásról kell elsőként felszámoltatni, s csak azt követően a cselekvésről. Mert 'éppen ott a baj, hogy gyakori a kellő gondolkodás nélküli cselekvés. S ha gyakori (— márpedig az —, akkor mite megyünk a téves cselekvések, a hibás gyakorlatok, a rossz következmények, a várttól elmaradó eredmények számolgatásával, csoportosítga- tásával? Az első, a mindent megelőző kérdés: mertél gondolkozni?! Mert ha igen, akkor lehetetlen, hogy ez legyen a végeredmény. S ha mégis ez, altkor kézenfekvő a következtetés: tudsz kellő módon gondolkozni ? Keservesen hangzó kérdés fez, de — 8 tények szorító markát érezve —* sokaknak fal kell tenni. Fel kellene tenni, Általában nem létezik alkalmatlan ember, valamire minden egészséges, felnőtt ember képes, de arra-e, amit csinál, ott-e, ahol teszi?! A kérdésre éppen két friss dokumentum, a Központi Bizottság 1985. november 19—20-1 ülésének határozata a gazdasági munka megjavításának feladatairól, illetve a december 28-i ülés állásfoglalása a műszaki fejlődés meggyorsításáról és a tudományos kutatás eredményeinek fokozott hasznosításáról, ad sokatmondó feleletet. Feletet azzal, hogy megkülönböztetett fontosságot tulajdonít az emberi tényezőknek, hogy kritikusan és önkritikusan ítéli meg személyek, testületek, szervezetek tevékenységét, s ennek a tevékenységnek az alapját, a gondolkodást; a mert vagy nem mert gondolkodást. Mindkettő jelen van a gazdaságban — és nemcsak a gazdaságban, hanem a politikai, társadalmi élet minden területén —, csak éppen gyakran nehéz tetten érni a nem mértét, s még nehezebb elismertetni, tiszteletben tartatni a mert gondolatot, a cselekvésnek új csapást nyitó látszateretnekséget. Családi, személyes mérlegünk persze más és más 1986- ról, nem okvetlenül esik egybe a népgazdaságéval, amint az 1987-es év sem egyforma ígéret mindenkinek. Az azonos dolgok az emberekre — egyénekre, közösségekre — nem azonosan, sőt nagyon is eltérően hatnak, az azonosulás mértéke sem lehet tehát mindenkinél megegyező. Ami korántsem kérdőjelezi meg az azonosulás szükségességét, de kérdőjelet tesz az azonosulás igénylésének még mindig élő, kezdetleges módszerei után. S van indok is ezekre a módszerekre, mondván, ha nehéz a helyzet, akkor be kell Az Elnöki Tanács keddi ülésén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének — amely Kállai Gyula elnökletével ugyancsak ülést tartott tegnap — javaslatára érdemei elismerése mellett nyugállományba vonulására tekintettel felmentette tisztségéből Faluvégi Lajost, a Minisztertanács elnökhelyettesét, az Országos Tervhivatal elnökét, Hetényi István pénzügyminisztert és Szakait Józsefet, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét. Az Elnöki Tanács Maróthy Lászlót, a Minisztertanács elnökhelyettesét az Országos Tervhivatal elnökévé, Berecz Frigyest a Minisztertanács elnökhelyettesévé, Ballai Lászlót a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökévé, Medgyessy Pétert pénzügyminiszterré választotta meg. Az Elnöki Tanács ülését követően a Parlament Nándorfehérvári termében Losoncéi Pál előtt Berecz Frigyes, Ballal László és Medgyessy Péter letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa több évtizedes eredményes munkásságuk elismeréseként, nyugállományba vonulásuk alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta Falu végi Lajosnak, Hetényi Istvánnak és Szakai! Józsefnek. A kitüntetéseket kedden az Országházban Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Lázár (Folytatás a 2. oldalon.) BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK!
