Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-28 / 304. szám

198«. DECEMBER 28., VASÁRNAP 3 Megnyerni, tanítani, megtartani Szakmunkásóvoda öthetes turnusban Kényszerű szélükivigísok Kevés a hozam, nagy a költség A bejárat mellett nem hir­deti tábla, hogy ki mindenkit venne tel a Mechanikai La­bor dunakeszi gyára. A mun­kaerőt illetően úgy tűnik, minden rendben van, ám a látszat csal, mert egyetemet, főiskolát végzett fiatal műsza­kiakból legalább tízet azon­nal tudnának foglalkoztatni és több fiatal szakmunkásnak is kerülne itt munka. A főváros árnyékában a legtöbb nagy­üzem hasonló gonddal küsz­ködik. Az oktatási intézmé­nyekből kikerülő fiatalok szí­vesebben választják a buda­pesti munkahelyeket, annál is inkább, mert például a duna­keszi nagyüzem semmi pluszt nem ad ahhoz képest, amit az ország bármely vállalata nyújt ma. E makacs tények már hosz- Szú ideje arra kényszerítik a gazdasági egység vezetőit, hogy körültekintően foglal­kozzanak az utánpótlás neve­lésével. Mindent elkövetnek, hogy továbbra is megfelelő létszámban, jó felkészültség­gel kapják a pályakezdőket. Jönnek nunnsk Sok-sok tapasztalatra épül ez a munka, hiszen a gyárban már huszonhat éve az Idősebb szakmunkások is nevelték az újabbakat, olykor a későbbi mérnököket is. A felsőfokú végzettségűek­nél a beilleszkedéssel nincs gond, mert alig akad fiatal, aki első munkahelyéül a du­nakeszi gyárat választaná. Az idén például egyetlen pályázó sem volt, pedig az egyeteme­kén, főiskolákon is folyama­tosan hirdet a vállalat. A szakmuhkásnevelésben Viszont intenzív a képzés, de erről beszéljen inkább Rofa Ottó, a tanműhely vezetője: — A több mint két és fél év­esed' alätf1 ÖSszesen- 2500 fie- taítt képeztünk ki h mechani­kai, az elektro-, az elektroni­kái műszerész, gépi forgácso­ló, lakatos, villanyszerelő, fé­nyező és mázoló szakmák­ban. Munkatársaink rendsze­1 résén tartanak tájékoztatót a gyárról, a tanulási lehetősé­gekről a város általános isko­láiban. Vagyis toborzunk. 'Akikben sikerül kedvet éb­reszteni, azokkal később újra találkozunk. Ebben a tanévben összesen száznyolcvan tanulónk van. Három ipari tanul ó-intézettel van kapcsolatunk, ahol a diá­kok az elméleti ismereteket sajátítják el. A gyár korszerű ■ tanműhelyeiben pedig tizen­két szakoktató foglalkozik ve­lük. A végzett ipari tanulók csaknem negyven százaléka itthagyja a vállalatot a szak­munkásvizsga után. A megtartás, a beilleszkedés érdekében mindig próbálunk valami új módszert bevezeti ni. Ebben az esztendőben például azok a szakmunká­sok, akik a termelés mellett segítenek a fiataloknak, anya­gi, erkölcsi elismerést kapnák. Nagyon hasznos kezdeménye­zésünk az úgynevezett szak­munkásóvoda. Hel énának bkir.tik — Ennek az a lényege — mondja Polgár Lajos szak­munkás —, hogy a képzés utolsó évében minden tanuló végigjárja a vállalat vala­mennyi munkaterületét. Egy- egy üzemben öt hetet tölte­nek. Természetesen nem szem­lélődnek, hanem a foglalkoz­tatási terv alapján kisebb-na- gyobb feladatokat kapnak a termelésben. Közben megis­merik azokat a korszerű mű­szereket is, amelyekről az is­kolában nem is igen halla­nak. Az én csoportomba je­lenleg kilencen vannak be­osztva. nagyon lelkes és szor­galmas a kollektíva. — A „szak műnk ás óv Oda” sikerein felbuzdulva egy ifjú­sági műszakot szervezünk jö­vőre — mondja Eisenstock Imre gyártástervező. — Ide kerülnek maid azok a fiatal szakmunkások, akik nem a vállalatnál szereztek képesí­tést. vagy akik korábban nem járták végig az üzemeket. Szeretnénk elérni, hogy a fia­taloknak áttekintésük legyen a gyárban készülő termékek­ről. Fóriász István, Frank Lász­ló és Horváth Károly harmad­évesek. tanulmányi szerződé­sük van a vállalattal. A sze­mélyes beszélgetésünkkor ro- gadkoztak, hogy a szakmun­kás-bizonyítvány megszerzése után is itt kezdenek dolgoz­ni. — Ez az új módszer nagyon elősegíti a beilleszkedést — mondja Frank László. — Jó érzés, hogy a szakmunkások amellett, hogy türelmesen se­gítenek, szinte már most kol­légának tekintenek bennün­ket. Igazán ezekben a mű­szakokban tanuljuk meg a szakmát. Ha valakinek to­vábbtanulási szándéka van. azt is támogatja a vállalat. Plusz tíz százalék — Tulajdonképpen úgy tud­juk eredményesen pótolni a felsőfokú végzettségűeket, ha a szakmunkásainkat iskoláz­zuk be — mondja Ligetvári Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt az év végével megszű­nik: a szakma — a gazdasági és kereskedelmi önállóság je­gyében — két közös vállala­tot, illetve húsipari központot hozott létre. 1987. január elsejével kezdi meg működését a 24 önálló állatforgalmi és húsipari vál­lalat által létrehozott Terim- pex Húsipari Külkereskedelmi Közös Vállalat. A szervezet a Térimpex■ " ‘ Külkereskedelmi Vállalat jogutódjaként tévé- kénykédiír Úgy*, hogy a törvé­nyességi felügyeletet a Külke­reskedelmi Minisztérium látja el, míg szakmai tevékenységére a MÉM felügyel. A közös vál­lalat munkáját az állatforgai- mi és húsipari vállalatok igaz­gatóiból álló igazgató tanács irányítja. A húsipari üzemek exportjogukat a közös válla­lat útján gyakorolják. A szer­vezetnek nemcsak az állami nagyüzemek lehetnek a tagjai, ebben a kötelékben kereshet­Idén éppen egy évtizede, hogy egy országos kísérlet után — melyben részt vett a Nagykőrösi Konzervgyár is — megalakultak a vállalatoknál a szakszervezeti jogsegély- szolgálatok. Pest megyében 97 ipari, építőipari, mezőgazda- sági és közlekedési üzemben kötelezően, s még harmad­ennyi munkahelyen (ahol a feltételek megvoltak) a dolgo­zók, a szakszervezet kezde­ményezésére jött létre a jogi tanácsadó iroda, a segély- szolgálat. Dr. Bodor Jánost, a Szak- szervezetek Pest Megyei Ta­nácsának munkatársát, a jog­segélyszolgálatok felelősét kérdeztük: — Hozott-e érde­mi változást akkor ez az új­donság a dolgozók érdekeinek védelmében? Hamar népszerűek — De még mennyire! Ta­lán éppen ezzel magyaráz­ható, hogy rendkívül hamar népszerűek lettek a jogsegély- szolgálatok, s a dolgozók már az első évben a maihoz ha­sonló gyakorisággal kérlek tő­lük ingyenes és szakszerű se­gítséget. Az egy évtized mér­legét megvonva azt találjuk: a Pest megyében dolgozó 240 eáer ember közül minden má­sodiknak a munkahelyén van jogsegélyszolgálati lehetőség, s 10 esztendő a'att közülük 38 ezren kértek tanácsot, segít­séget, vagy, ha a szükség úgy Tibor főmérnök. — Ha pél­dául nappali tagozaton tanul tovább valaki, akkor azzal szerződést kötünk, és a tanul­mányi eredményétől függően fizetjük az ösztöndíjat, amit a korábbitól eltérően most már a nyári szünet ideje alatt is megkapnak. Már beiskolá­záskor tisztázzuk a fiatallal, hogy milyen munkaterületre kerül majd, ha végez. Ha ná­lunk kezd, akkor tíz százalék­kal magasabb bért kap. mint az a hasonló végzettségű, akit az utcáról vennénk fel. Évenként van ifjúsági alap­ja a gyárnak. Ebből támoga­tást kapnak a fiatalok a fé­szekrakáshoz. Am ez kevés. Ennek a pénznek egy részéből olyan körülményeket kellene teremteni — például szolgá­lati lakásokat építeni —, ame­lyek pluszt jelentenének egy budapesti vállalattal szemben. Kevés itt az agglomerációban egy jó szakember idecsábítá- sához vagy megtartásához, ami más nagyüzemeknél is megvan. Surányi János nek nagyobb érdekeltséget a külkereskedelmi munkához az úgynevezett regionális feldol­gozók is: ezek állami gazdasá­gok, téeszek és áfészek tulaj­donában vannak. A külkeres­kedelmi vállalat igazgató taná­csának elnökéül Körös Lászlót, a Győr-Sopron Megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalat igazgatóját választották meg: a vezérigazgató: Ránky László. aki eddig a Terimpexet irá­nyította. A másik közös vállalat te­vékenysége főként a főváron ellátásával kapcsolatos. Buda­pesti húskereskedelmi közős vállalat néven működik az úi évben — a MÉM felügyelete alatt — ez a gazdasági szerve­zet, amelynek igazgató tanácsa az állami nagyüzemek igazga­tóiból áll. A vállalat a keres­kedelmi munkát koordinálja es egyebek között a készletek raktározására is vállalkozik a vidéki húsfeldolgozók megbí­zásából. hozta, jogi képviseletet. Ide tartozik az is, hogy a többiek sem maradtak támasz nél­kül, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsától kaphatnak hasonló pártfogást. — Milyen ügyekkel keresik fel leggyakrabban a szolgála­tot? — Általánosságban annyit: vélt és valódi igazukkal egy­aránt, s az arány fele-fele. Ám a problémák megoldásá­hoz zömmel elegendő a jó­tanács. A leggyakoribb ügyek, amelyekkel a dolgozók mun­kahelyükön fordulnak a jog­értőhöz, a magánéletükkel, a lakóhelyi konfliktusaikkal kapcsolatosak. Akad közöttük láthatási, öröklési, társadalom- biztosítási, személyi és bün­tető jogi, s napestig sorolhat­nám még hányféle gubanc, végül is minden, amiből per lehet. — Munkajogi is? — Természetesen. Bár meg kell mondanom, hogy a jog­segélyszolgálatosok zöme vál­lalati jogtanácsos, s az ösz- szeférhetetlenség miatt nem mindig tud segíteni a dol­gozón. Manapság a munka­ügyi bíróságok tárgyalásain a lehetségesnél ritkábban sze­repelnek a szolgálatot adók, mint a dolgozó ügyét képvi­selő személyek. Újabban ter­jed csak a gyakorlat: a vál­lalatok jogi szakemberei ..ke­resztbe” adnak képviseletet a jogsegélyt kérőknek. További Mióta az ember kertészke­dik, azóta ültet és vág ki gyü­mölcsfát, szőlőt. A fontos min­dig az volt, hogy amennyivel csökken a termőterület, a má­sik oldalon legalább annyival növekedjen. Ez az örökös kör­forgás természetesnek tekinthe­tő mindaddig, amíg fennáll az egyensúly az ültetés és kivá­gás között. Most azonban ép­pen ez kerülhet veszélybe, hi­szen az elmúlt években a fa­gyok miatt sok telepítés ment tönkre. Ennek nyomán annyi­ra lecsökkentek a hozamok, hogy még az ápolási költsége­ket sem fedezik. Ezért határo­zott úgy a Pest Megyei Pince­gazdaság vezetősége is, hogy felszámolja a tápiószelei — viszonylag fiatal — szőlőültet­vényét. Sokan nem ismerik e cselekedet mozgatórugóit. Ezért is fordultunk Viszkok Jánoshoz, a pincegazdaság fő­kertészéhez. Fáj a szívük — „Magunk alól” vágjuk ki az ültetvényeket. Minden egyes szőlőtőkéért fáj a szí­vem, hiszen a telepítések ide­jén is részben én irányítottam a munkálatokat, mégsem te­hetünk mást — magyarázza a főkert ész. — A tavalvi fagyok nagyon megsanyargatták a vesszőket, akkor azonban még vártunk, hátha a természet helyrehozza azt. amit elron­tott. Aztán 1988 még rátett egy lapáttal. Az amúgy is le­gyengült állapotban lévő tőké­ket újabb fagykár érte. így az idén alig 200 kilogramm szőlőt szüreteltünk hektáron­ként Tápiószélén. Holott a gazdaságos a hektáronkénti S—10 tonnás termésátlag len­ne. Mivel vállalatunk njere- iégérd ékel t,'”ftftn Vájhat tu n k tovább, meg kell szabadul­nunk a vtertesiégét - termelő ültetvényektől. — Új telepítésekre nem gondoltak? — Bár az állam továbbra is 40 százalékos támogatást ad a szőlőre, mégsem foglalkozunk a telepítés gondolatával, hi­szen az már egyértelmű, hogy a tápiószelei körzetben a tő­kék takarása nélkül nem le­het szőlőtermesztést folytatni. Ehhez a művelési módhoz azonban annyi munkaerő kell, lehetőség, ha az ágazati szak- szervezetekhez vagy az szmt- hez fordulnak a dolgozók jo­gi képviseletért. Nem mindig per — Említene emlékezetes eseteket saját gyakorlatából? — A közelmúltban történt, hogy Hajdú-Bihar megyéből követelt az adóhatóság, a megítélésem szerint indoko­latlanul, 16 ezer forint ille­téket egy Pest megyében le­települt fizikai dolgozó há­zaspártól. Akkor fordultak hozzánk, amikor már kime­rült minden jogorvoslati le­hetőségük. A per elmaradt, a ■felülvizsgálati kérelmünkre törölte a hivatal az illetéket, elfogadták az érveinket. Ta­lán az iménti eset is mutat­ja, nem mindig a per hozza a megoldást. Nem vezetek statisztikát, de a pontos ada­tok híján is mondhatom: a jogsegélyszolgálat kerüli a peres eljárást, igyekszünk a dolgozónak előnyös egyezsége­ket kötni. — Melyik ügyben volt a legnagyobb a tét? — Négy éve történt üzemi baleset az Ikladi Ipari Mű­szergyárban, melynek során egy munkásasszony elveszí­tette a bal kezét. A hagyo­mányos kártérítésen kívül megillette őt — noha nem tudott róla — a nem vagyo­ni kárté-ítés is. Az életminő­ség romlását ki lehet fejez­amennyivel ml nem rendelke­zünk. így a megszüntetett te­rületek helyér« nem kerül újabb vessző. — Gondolom, azért még ma­rad valamennyi szőlőjük? — Igen. Megmarad még 42 hektár kövidinka és 8 hektár piros szlanka. A saszlát és a hárslevelűt, összességében mintegy 71 hektár alig 10 éves telepítést pedig kiselejtezzük. Ehhez engedélyt kértünk a .megyei tanácstól, ők jóvá is hagyták terveinket. Drága a tebpítcs — Ezután honnan vásárol­ják majd borászati üzemeik­hez az alapanyagot? — A saját szőlőterületünk jóformán csak csepp volt a tengerben. Mi 15—20 ezer ton­na szőlőt dolgozunk fel évente — egy részét Tápiószélén —, ezt a mennyiséget fölvásárlás­ból szerezzük be. Jó kapcso­latunk van a monori Kossuth, a gombai Fáy András Terme­lőszövetkezettel. de újabban már más megyékből is szállí­tunk alapanyagot. — így viszont a szállítás: költségek csökkentik a hasz­not. — Vitathatatlan, jókora többletköltséget jelent a szál­lítás, mégsem tehetünk mást. mert Pest megyében amúgy sem terem elegendő szőlő. Rá­adásul az új ültetvények lét­rehozása még a magas állami támogatás mellett is nagyon cokba kerül. Egy hektár tele­pítési költsége e'éri a 400 ezer forintot is. Ez pedig túlontúl rok, főként most, amikor egyébként is a népgazdaság válságos ágazata lett a bőr­ipar. Termékeinket egyre ne­hezebben tudjuk értékesíteni, ’’ód még'jő,1 -ha néhijizétilnk rá. Dr. Bödecs László, a Pest Mégjrei Tanáéi főkertészé mégsem borúlátó. — Megváltozott az egész szőlőtermesztés technológiája. Aminek elsősorban az volt az alapja, hogy két évtized na­gyobb fagy nélkül telt el. Ez elaltatta a szakemberek éber- sápit — tájékoztat Bödecs László. — Mivel egyre keve­sebb volt a munkaerő, a taka- rásos technológiát abbahagy­ták az üzemek és, kialakították a magasművelésű szőlőültet­ni forintokban. Ez volt az az eset. amikor a jogsegélyszol­gálat pert javasolt, s végül a bíróság 70 ezer helyeit 150 ezer forintot ítélt meg a dol­gozónak. — S melyik volt a legkülö­nösebb eset? — Több is akadt. Még bur­kolt házasságközvetítésre is kért egyszer egy menyecske. Külföldről jött férjhez ide (névházasság volt persze), az­után gyorsan elvált. Akkor derült ki, hogy vissza kell költöznie. A jogsegélyszolgá­latot kereste, ugyan, miként köthetne újabb névházassá­got?... Volt példa arra is, hogy az üzemi szarka a jog­segélyszolgálatot kérte, ad­jon védelmet a lopás miatt őt perelő vállalattal szemben. S megesett, hogy azt kívánták a jog emberétől, segítsen ki­forgatni a testvért a szülői örökségéből, az elvált férjet a maradék vagyonból. Ter­mészetes, hogy az ilyesfajta ügyektől távol tartja magát a jogsegélyszolgálat. Nem va­gyunk társak a bajkeverés­ben. Ha beváíft — Hogyan tovább? Miként fejlesztik a jogsegélyszolgála­tokat? — A célunk az, hogy a me­gye minden szervezett dolgo­zója számára könnyen elér­hetővé tegyük a jogi segé'yt. Már a jövő esztendőtől be­indítjuk az első közös terüle­ti jogsegélyszolgálatot Vácott, a szakmaközi bizottság része­ként. Ha beválik, hasonló lé­tesíthet a többi városban, a többi szakmaközi bizottság égisze alatt V. G. P. vényeket. Ráadásul olyan bor* szőlőfajtákat telepítettek,, amelyek bár jó minőségű italt adnak, ugyanakkor fagyra ér- zékenyek. Hát ezért tett sú­lyos kárt az 1985-ös és as 1988-os nagy hideg összessé­gében a tavalyi és az idei ki­vágásokkal együtt 1750 hek­tárral csökken a szőlő termő- területe Pest megyében. He­lyette elsősorban szakcsoporti formában telepítenek szőlőt az üzemek. Ez azonban területi­leg nem ellensúlyozza a fel­számolt ültetvényeket. Még­sem esünk kétségbe, mert köz­ben nőttek a hozamok és új telepítések már jobban el­lenállnak a fagynak is. Az ez évi összes szőlőtermés például 13 tonnával haladja meg a ta­valyit, igaz, az átlaghozamok alig emelkedtek 3 tonna fölé hektáronként. Mindez még nem hoz nyereséget, de mu­tatja, jó irányba haladnak « szőlőtermesztő üzemek. Nagy a tor’-.és l;t — A szőlőtelepítésekre ko­rábban felvett állami támoga­tásokat a kivágások után nem kell visszafizetniük a gazda­ságoknak? — Nem. Hiszen nem ők te­hetnek a kialakult helyzetről. Sőt lehet, hogy meglepő, de Franciaországban, Olaszor­szágban és más hagyományos bortermelő államokban is csökkentik a szőlőtermő terü­letet, hiszen a világon fan­tasztikus borkészletek halmo­zódtak fel és egyre nehezebb eladni a termést. Természete­sen minden ültetvényt nem le­het felszámolni, gondolni kell a jövőre is, mert köztudomá­sú, hogy a szőlő öt év múlva fordul termőre. Vagyis a most eldugott vesszőből csak öt év múlva lesz bor. Addig pedig sok minden megváltozhat, még jó piaca is lehet a bor­nak, vagy, ha nem ennek, hát a szőlőből készült üdítő ita­loknak. Márpedig ezt a lehe­tőséget nem hagyhatjuk ki számításainkból. Annál ke­vésbé, mert az már több al­kalommal bebizonyosodott, hogy felfelé is annyit forog a kerék, mint lefelé. Ezért dön­tött úgy az ágazati miniszté­rium, hogy továbbra is támo­gatja a szőlőtelepítéseket. Bóna Zoltán Változások a munkarendben Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnökének ren­delkezése szerint a vállalati termelés ésszerűbb megszer­vezése érdekében sziivesztet táján a naptárhoz képest vál­tozás lesz a munkarendben. Eszerint 1980. december 31-e, szerda szabadnap lesz, s he­lyette 1987. január 3-án, szom­baton dolgoznak hétköznap; munkarendben az érintett vál­lalatok és intézmények. Így december 31-e, szerda és ja­nuár 1-je, csütörtök munka- szünet, amelyet pénteken és szombaton, azaz január 2-án és 3-án két munkanap követ. Ezt követően a jövő évben már csak egyetlen alkalom­mal, augusztus 20-a táján ke- rül sor munkanap-áthelye­zésre, Augusztus 20-a, csütör­tök munkaszünet, 21-e, péntek heti pihenőnap, 22-e, szombat szabadnap,; 23-a, vasárnap pe­dig rendes munkanap lesz. A vállalatok gazdasági ér­dekeik szerint maguk is dönt­hetnek munkanapok áthelye­zéséről, amire 1987-től az ed­digieknél tágabb lehetőségük lesz. Egy új munkaügyi jog­szabály értelmében ugyanis a jövő évtől az eddigi hat nap helyett annyi munkanap át­helyezéséről dönthetnek saját hatáskörükben — előre nem látott, nem várt feladatok ese­tében a kollektív szerződés módosítása nélkül is — a vál­lalatok, amennyit termelési érdekeik megkívánnak. fanuar 1-jétol: Húsipar új szervezetben iogi segély a szakszervezettel Mikor elegendő a jó tanács?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom