Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-03 / 284. szám
4 1986. DECEMBER 3., SZERDA Kívánság szerint KISZ-tag lesz a Skála-kópé? 2?.k*tJ,Csz.él?.nk,™?.stanában arr<51’ hogy » KISZ-szervezeteknek is bátrabban kell vállalkozniuk — mondja Kaszás Istvánná, a dunavarsá- n.y* Ki^Z-bizottság titkára. — Ilyenkor rendszerint a munkahelyi közössegekre gondolnak, ök azok, akik könnyebben tudnak különféle munkákat vállalni, s ezzel bevételhez jutni. A vállalatoknál, szövetkezeteknél ezzel a tevékenységgel a fiatalok még az eredményességet is segítik. De, mit tehet egy lakóhelyi KISZ-szervezet? Mi az a tevékenység, amellyel a közösségnek is használunk és egyben bevételhez iut a szervezet? Sokat töprengtünk ezen. Ennek eredményeként vettük fel a kapcsolatot a Skála Budapest Nagyáruházzal. A közterület katonái Egyelőre civilben járnak Pörögnek az orsók Diósdon a Sasad Termelőszövetkezet ipari üzemének — több más termék mellett — tő profilja a mártott eljárással készülő ipari védőkesztyű- család. Ezekből évente 400 ezer pár kerül ki az üzemből. Ma már mindent egy helyen, így a kesztyűk belsejéhez szükséges pamutot is itt állítják elő. Képünkön Menzer Zsolt kezeli a körkötőgépet. Hancsovszki János felvétele „Hogyan függ össze az elmélet és a gyakorlat?” — kérdezi szerkesztőségünkhöz intézett levelében Csipkés László Vácról, a Horváth Mihály utcából, miután azt fejtegeti, ellentmondást lát a város szépítése, parkosítása érdekében történt erőfeszítések és szűkebb környezete gyakorlata között. Igaz, a Horváth Mihály utca lakói eddig nemigen becsülték meg környezetüket. A Duna- parti házsor előtt szabad terület húzódik a vízig, amely bizony szemetes, rendezetlen. Ám mégis, nyaranta lehetőséget nyújt a környékbelieknek, hogy a vízparton pihenjenek és kiváló játszótér a gyerekeknek. Az ablakuk előtt hömpölygő folyam látványát, a szabad rét előnyeit a környékbeliek csak akkor kezdték igazán értékelni, amikor e területen mérőlécekkel felszerelt idegenek jelentek meg és azt kezdték rebesgetni, hogy hamarosan házak emelkednek majd a rét helyén. Ekkor a Horváth Mihály utca lakói kérelemmel fordultak a városi tanácshoz, hogy ezen a területen ne építkezzenek, sőt, felajánlották, hogy társadalmi munkával is hozzájárulnak egy pihenőpark kiépítéséhez. A városi tanács válasza, ha lassan is, de megérkezett. Ebben Weisz György tanácselnök tájékoztatta a helybelieket, hogy a vízparti terület az 1986-ban jóváhagyott rendezési tervben zöldterületként szerepel, s a funkcióváltáshoz a rendezési terv módosítására, tehát a tanácsülés jóváhagyására van szükség. Elsőként Philipp Frigyest, a város megbízott főépítészét kerestem fel. Véleménye szerint indokolt-e éppen a vízparti zöldterületet beépíteni? — Ha a személyes véleményemre kíváncsi, hát nem támogatom az ötletet. Elsősorban azért, mert a rendezési terv szerint a Duna-part egész hosszában kiépül majd a sétány, amely már lehetővé tenné, hogy a ma még elhanyagolt rét valódi funkciót kapjon, bekapcsolható legyen a sétáló-, pihenőövezetbe. Szerintem nem szabad egyetlen talpalatnyi parkot, zöldterületet sem feladni. Hasonló véleményen volt Kertész Beáta, a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat építésze is. — Ugyanakkor tény, hogy a város szűkölködik építési telkekben, a vasút, az ipartelepek, a Duna minden oldalról behatárolja területünket A lakosság részéről tehát jogos a telekigény. Jobb lenne Profi módon A csaknem kétszáz fiatalt tömörítő dunavarsányi KISZ- bizottság úgy határozott, hogy az idén kézbe veszi a karácsony előtti kereskedelem ügyét. A József Attila Művelődési Házban ajándékvásárt rendeznek. A kis ABC-áruhá- zon és a műszaki vegyesbolton kívül csupán néhány kiskereskedő árukészletéből választhattak eddig a varsányiak a karácsonyi bevásárlás idején. Az idén azonban december 8-a és 14-e között a naponta 10-től 20 óráig nyitva tartó vásáron szinte mindent megkaphatnak a környékbeliek, ami a karácsonyfa alatt ajándékként szóba jöhet. — Lesz játék, sportcikk, elektronika, kötöttáru, illatszer. könyv, hanglemez, sőt. minta alapján és prospektusból tartós fogyasztási cikkeket azonban inkább a belső területek feltárásával, vagy a Sződligettel kötött szerződéshez hasonló kapcsolatok kialakításával megoldani ezt a kérdést és nem a Duna-part feláldozásával. Sződligettel úgy állapodtunk meg, hogy ők évente bizonyos számú telekre fenntartják nekünk a vevőkijelölési jogot, ennek fejében náluk megoldódik a szennyvízkérdés, a mi telepünk fogadja szennyvizüket — A Horváth Mihály utca lakói tudni vélik, hogy kik akarnak ablakuk és a folyó közé építeni. Azt mondják, nem lakás nélküli fiatalokról van szó, akik számára a parcellázás létkérdés. Inkább arról beszélnek, hogy akadt négy-öt ember, akinek pénze is, lehetősége is lenne arra, hogy méregdrága házakat építsen a város legszebb területén. Ehhez kellene nekik a rendezési terv módosítása, az építési engedély. Áldását adhatja-e a tanácstestület néhány jópénzű helybeli építési kedvéhez, amikor az utca 41 lakója aláírásával hitelesített levélben kéri, hagyják meg inkább a zöldterületet. Kitecz György tanácselnökhelyettes a dolgot más szemszögből nézi. — Szerintem a város oly mértékben szűkölködik építési telkekben, hogy nem lehet néhány, jó kilátáshoz szokott lakó önző szempontját figyelembe venni. Egyébként sem hasznosítható a szóban forgó terület, s a most érte aggódok eddig csak a szemetet hordták oda, a vizet szennyezték a kocsimosással. Csupán pletyka, hogy már most tudni, kik kapják majd meg a telkeket. Szigorúan ragaszkodunk a hivatalos úthoz, a rendezési térv módosításáról csak a tanácstestület dönthet. Ha a testület tagjai úgy vélik, valóban szükség van az itt kialakítandó telkekre, meghirdetjük majd azokat és bárki nyilvánosan pályázhat megszerzésükért. Ellenőrizhetően, demokratikus úton születik tehát a döntés az ügyben. Ritecz György bizalma demokratizmusunkban mindenesetre dicséretes. Ám kétséges, hogy a város különböző területeiről érkező tanácstagok kellő mélységben látják majd át a helyzetet, s a 41 lakó szempontját saját tanácstagjukon kívül, más is figyelembe veszi. Mindenesetre a mai napig még nem terjesztették az ügyet a testület elé. Vitára. érdekegyeztetésre tehát van még lehetőség. Márványi Agnes is lehet majd választani. Ezeket két-három napon belül szállítja a Skála — mondja a KISZ-titkár. — Abban is megállapodtunk, hogy az áruház egy napra OTP-ügyinté- zést is biztosít. Az árusítást a kereskedelmi végzettségű fiatalok vállalták. Ügy tűnik, mindenre gondoltak, hiszen rendkívül körültekintően megszervezték a ház, benne a milliós árukészlet őrzését és profi módon mérték fel az igényeket, egyúttal tájékoztatták a környékbelieket az akcióról. Három községbe jutottak el igényfelvevő lapok, a környező településeken plakátokat ragasztottak ki, s a munkásvonatok üléseire is jutott a szórólapokból. Ágáltak ellene — Milyen bevételre számítanak? — A forgalom öt százaléka marad a KISZ-szervezetnél. Ha egymillió forintot forgalmazunk, akkor már nem fizettünk rá, igaz, hasznunk sem lesz. Az ötvenezer forintot elviszi a teremköltség és az eladók, segédmunkások bére. Ha sikerül magasabb forgalmat elérnünk, akkor pozitív lesz az akció mérlege. — Gondolom, a dunavairányiak, a délegyháziak és a majosháziak örömmel fogadták az akciót. Sőt, a távolabbi települések lakói is. hiszen a vásár a vasútállomás közelében lesz, s mivel óránként jön a vonat, a távolabbról ingázók is leszállhatnak egy kis bevásárlásra. De mit szóltak a helybéli kereskedők? — A vásárlók, különösen az idős, nehezen kimozduló emberek őszinte örömmel várják a vásárt, de azt tudjuk, hogy a kiskereskedők igencsak ágáltak ellene — válaszolja Kaszás Istvánná. Az akciót szerte a környéken Skála-vásár néven reklámozzák, hiszen a nagyközségi KISZ-bizottság partnere a Skála Budapest Nagyáruház. A marketingosztály vezetője, Kocsis Árpád mondja: — Terveink szerint nyitás előtt egy bizonyos árukészlettel érkezünk Dunavarsányba, ezt később a vásárlók igényei szerint bővítjük. A minta alapján árusított tartós fogyasztási cikkekre — mosógépre, hűtőszekrényre, fagyasztóládára és egyebekre — csütörtök estig vesszük fel a megrendeléseket, szombaton pedig kiszállítjuk a kért árut. Másfél—kétmillió forintos árukészlet értékesítését tervezzük. de minimális célunk az egymilliós forgalom. Kísérleti vásár — Milyen árucikkekkel készülnek Dunavarsányba? — Kértük a helybelieket, hogy mérjék fel a lakosság igényeit, ezek alapján állítottuk össze az árulistát. A legtöbben női és férfikonfekciót kértek, például nagyon sokan flanelinget, ezenkívül rengeteg játékot és könyvet. De bőséges lesz a kínálat iparcikkekből, vas-műszaki árukból és lakástextilből is. Tulajdonképpen az élelmiszer és a divatáru kivételével — ez utóbbit nem kérték, úgy látszik, kielégítő a helyi választék — szinte mindenhez hozzá lehet majd jutni. Egyéni kívánságokat is teljesítünk, ha a kérdéses termék kapható nálunk. Van már, aki bútort, étkező- garnitúrát vagy egy bizonyos típusú színes tévét kért. — Rendeztek már máskor is ilyen jellegű vásárt? — A fővárosban é3 közvetlen környékén már sokszor, de ez az első olyan alkalom, hogy a helyi KISZ-bizottság keresett meg minket, és ajánlotta fel segítségét. Ilyentájt, a karácsonyi csúcsforgalom idején mi is munkaerőgondokkal küszködünk, Dunavarsányban viszont a KISZ-esek gondoskodnak az árusításról. Nekünk csak egy-két emberünket kell kiküldenünk a szakmai felügyelet ellátására, segíteni a helybelieknek. Ez a vásár kísérlet, ha gazdaságilag, szervezetileg beválik és a közönség is szívesen fogadja, a jövőben is szervezünk hasonlót. — Uram, ön az előbb durván bántalmazta a kutyáját, nyilvánosan és botrányt okozó módon, ezért ezer forintra megbírságolom — mondja a közterület-felügyelő, s zsebéből előhúzza a büntetőcédulát. A fenti eset Dunakeszin még nem fordult elő — talán máshol sem az országban —, a példa csupán illusztrálásra szolgál, mennyire sokirányú az e feladatot ellátó tanácsi dolgozók munkája. Figyelmeztetnek Hogy közterület-felügyelők is járkálnak közöttünk, bi- nyára sokunknak meg sem fordul a fejében, amikor ügyes-bajos dolgaink után rohangálunk a városban. Sokszor csak azok tapasztalják döbbenten jelenlétüket, akik autójuk szélvédőjén megtalálják a büníetőcetlit. Ilyenkor előfordul, hogy értetlenül állnak, hiszen kocsijukat egy simára döngölt földdarabkára állították, ahol fűnek, fának, zöldnek még csak nyomát sem látták, ám a felszólításban mégis az áll: parkrongálás miatt szabták ki a büntetést. És ha ez a hely a tanácsi nyilvántartásokban valóban parkként szerepel, oz illetőnek nincs szerencséje, fizetnie kell. Az említett két szélsőséges eset között előforduló leggyakoribb szabálytalanságokról Kerekes Gézáné, a Dunakeszi Tanács hatósági osztályának vezetője tájékoztat bennünket. Közterület-felügyelő „katonái" — akik január 1-jétől csinos egyenruhát kapnak —, Nagy Sándor és Pintér Gyula, a reggel nyolc órai eligazítás után útnak indultak, s beszélgetésünkkor már Dunakeszi 243 utcájának valamelyikét róják. Munkájukkal főnökük elégedett, mint mondja, működésük óta jelentősen javult a város rendje és tisztasága. Engedély nélkül — A legtöbb gond a közterületen engedély nélkül tárolt építési, illetve hulladékanyagokkal van — mondja az osztályvezető. — Ez ügyben az idén 365 felszólítást kellett kiosztani városszerte. Száztízen a helyszínen kifizették a bírságot, 140-en helyfoglalási engedélyt kértek utólag, 56-an pedig eltüntették a tiltott helyen tárolt anyagot. A többi szabálytalankodó — személyes körülményeit mérlegelve — türelmi időt kapott. — Tudjuk —■ mondja Kerekes Gézáné —, sokan csak tudatlanságból, illetve tájékozatlanságból vétenek az előírások ellen. Ezért találnánk szerencsésnek, ha az építkezni szándékozók az építési engedéllyel együtt a tárolási engedélyt is megkérnék, Ugyancsak ezt az ügyet kívántuk elősegíteni azzal, hogy hétfőnként a műszaki osztályon — nyújtott ügyfélfogadási időben, 16—18 óráig — az érdekeltek helyben is befizethetik a területfoglalási díjat. Persze előfordultak más esetek is a városban, amikor az őrjáratozóknak bírságolniuk kellett. Egy asszonyt például azért büntettek ezer forintra, mert a locsolási tilalom ideje alatt vízzel áztatta a poros utcát. Aztán találtak a felügyelők kilenc üzemképtelen, roncs gépkocsit is a város területén. Hetet közülük gazdája felszólítás után elszállíttatott, kettőnek még keresik tu- laldonosát. Egy másik esetben pedig egy kilométert spóroló vállalati sofőrt kéllett megbírságolniuk, mert szippantókocsija tartalmát a vasúti töltés oldalában szándékozott leereszteni. Tarka esetek Egy nem mindennapi eset is előfordult már a két felügyelő praxisában. Az egyik hűvös november eleji reggelen a Duna-parti szabadstrandon ottfelejtkezett kempingezőkre akadtak. Alig akartak hinni a szemüknek, amikor a sátor körül pelenkákat láttak kiteregetve. Mint később kiderült, nem különcködő természetimádókkal akadt dolguk, csupán egy makacs fiatal házaspárral, akik — két piciny gyermeküket sem kímélve, e merész akciótól — kivonultak a fővárosból. így akarták az illetékes kerületi lakásügyi osztályt jobb belátásra bírni. Normális ember azt gondolná, novemberben a Duna-part sem lehet melegebb, mint bármelyik szükséglakás :— ezt ugyanis felajánlották már élő- zóieg az ifjú párnak. Beszélgetésünk végén, mikor a bírságolások összegéről faggatom az osztályvezetőnőt, s arról érdeklődöm, ezt á pénzt mire fordítják, így válaszol: — A bevétel természetesen a tanácsé, de mi annak örülnénk a legjobban, ha ez az összeg minél kevesebb lenA kétszáz éves Magyar Kurír Első számát elkobozták K orai sajtótörténetünk egyik jeles lapja, a Magyar Kurír a második magyar nyelvű újság. (Az első az 1780. január 1-jén megjelent Magyar Hírmondó volt.) Kétszáz évvel ezelőtt, 1786 decemberében jelent meg — a második száma. Az első szám dátuma 1786. július 1. volt, de ezt engedély híján elkobozták. Ezért tartjuk hát a lap születésnapjának a második szám megjelenését, amely időponttól kezdve aztán a Magyar Kurír hetenként kétszer folyamatosan látott napvilágot, egészen 1834-ig. Az első számot Pozsonyban adta ki Tállyai Dávid, lapalapítási kísérletét azonban a Magyar Helytartótanács ellenezte. Szacsvay Sándornak is csak az uralkodó, II. József támogatásával sikerült lapengedélyt szereznie Becsben — főként arra, hogy rendeletek szövegét közölje magyar nyelven. Szacsvay, akinek neve évtizedekig fémjelzi az újságot, a Magyar Hírmondónál, az első magyar nyelvű lapnál kezdte pályáját. De aztán saját lapjánál fejtette ki korát megelőző publicisztikai tevékenységét, haladó szellemben, gyakran bírálva az egyház túlkapásait, olykor példabeszédekben, állattörténetekben adta elő kora forradalmaival rokonszenvező nézeteit. A kezdetben lelkes jozefinista szerkesztő dicsőítette II. Józsefet, a vallási türelem érdekében hozott rendelkezéseit, és támogatta az érintettek körében nagy felháborodást keltett uralkodói törekvést, amely a nemesi adómentesség megszüntetésére irányult. Sokszor és sokan megrótták, feljelentették a Magyar Kurír szerkesztőjét. A szigorú cenzort majd még szigorúbb cenzor váltotta fel. Szacsvay leleménye volt a cenzúra által betiltott szövegek, cikkek helyének üresen hagyása, vagy azt Irta a törlés helyére: „innen a betűk a rostában maradtak”, „itt nagy szél fútt, elvitte a betűket”. Bécsben szerkesztették, adták ki a Magyar Kurírt, de természetesen foglalkoztak a magyarországi eseményekkel is. Rendszeresen beszámoltak a honi állapotokról, a török háború okozta nélkülözésről és pusztulásról. Levelezők és magánkapcsolatok révén szerzett tudomást a lap szerkesztője a magyar közállapotokról. Rendszeresen kaptak hírt az olvasók a francia forradalomról is, az előkészületekről. a Bastille bevételéről; egyrészt külföldi lapokk cikkeit vette át az újság, másrészt fiktív, rég meghalt történelmi személyek szájába adott párbeszédekkel utalt az aktuális témára. Az 1780-as évek végére Szacsvay felfogása közeledett a nemesi-nemzeti mozgalmakhoz. II. Lipót uralkodása idején a lap felfogása sajátos kettősségre utal. Jozefinista felfogása a patrióta nemesi meggyőződéssel párosult. Ám a nemesi ellenálláshoz való csatlakozása nem tartja vissza attól, hogy bírálja a nemességet és az egyházat. Bekapcsolódik a magyar nyelv ügyéért folytatott harcba is. Bátor, új a hangja azoknak az országgyűlési tudósításoknak is. amelyeket Szacsvay az 1790-es budai ország- gyűlésről küldött lapjának. Az 1791-es esztendőben. amikor Szacsvay ismét eltávolodóban volt a nemesi mozgalomtól, „a francia forradalommal kapcsolatos híreinél és kommentárainál is előtérbe kerülnek azok a világnézeti, politikai és társadalmi szempontok, amelyeket a párizsi változásokból felvilágosultságának megfelelően rokonszenvvel szemlél” — írja róla Kókay György. — Szacsvay a bécsi felvilágosodás szemszögén át nézte a franciaországi eseményeket, de emellett mint vérbeli újságíró lelkesedett magáért a szenzációért is”. A cenzúrával II. József és II. Lipót uralkodása idején is voltak konfliktusai Szacsvaynak. De a szélsőségesen reakciós I. Ferenc uralkodása idején még inkább a szerkesztő ellen fordultak a korábban megbírált és most ismét befolyásossá vált egyházi és szélsőséges konzervatív személyek. S az első adandó alkalommal betiltották a Magyar Kurírt. Szacsvayt — cenzúra- vétség miatt — eltiltották a szerkesztéstől. Az 1793. évfolyam első számával megszűnt — igaz, csak átmenetileg — a lap. A folytatásért többen folyamodtak, s végül Decsy Sámuel kapta meg a lapengedélyt, aki higgadtságáról, ítélőképességéről biztosította a kancelláriát. Decsy szerkesztősége alatt más lapokból átvett közleményekből építkezett a Magyar Kurír. Szenvtelen referáló cikkek jelentek meg benne. Ennek ellenére Decsy lapját is meg-megnyir- bálta a cenzúra. S a szenvtelen híradások mellett olykor azért a szimpátia is helyet kapott a lapban. (A lengyel- országi Kosciuszko-f el kelésről szóló híradásokról rokonszenvvel írt a lap.) D ecsy előbb egyedül, majd amikor beolvadt a Bétsi Magyar Merku- rius, annak szerkesztőjével, Pánczél Dániellel szerkesztette 1816-ig, haláláig a lapot. Utódai — Igaz Sámuel és Márton József — szerkesztésében egészen 1834-ig állt fenn a Magyar Kurír, amelynek legfényesebb lapjait alapítója, Szacsvay Sándor írta. S. E. M. K. — M. L. ne. Antal Piroska A demokratizmus szabályai szerint Mire való a zöldterület
