Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-03 / 284. szám

198«. DECEMBER .S., SZERDA Kassa k Lajos-kiállítás Centenárium Kassák Lajos képzőművé­szeti, irodalmi és közéleti munkásságát mutatjá be az 1987. március 20-tól augusz­tus 17-ig nyitva tartó kiállí­tás a Magyar Nemzeti Galé­ria „C” épületének földszint­jén. A rendezők a száz éve született művész életművét a következő korszakok szerint kívánják feldolgozni: 1. Kas­sák születésétől 1915-ig, a Tett indulásáig, 2. 1915-től 1919-ig, 3. 1920-tól a 20-as évek végéig (az emigráció évei), 4. 1930-tól 1948-ig, 5. az ötvenes évek 1956-ig és 6. az 1956-tól az 1967-ben bekö­vetkezett haláláig. Ezzel a ki­állítással a Magyar Nemzeti Galéria a Kassák-jelenség reális és objektív értékelését kívánja segíteni, megismertet a kortársakra és a mai mű­vészetre gyakorolt hatásával. A Kossuth gondozásában Készül a Filozófus lexikon Filozófus lexikon címmel, az egyetemes filozófiatörténet alakjait és irányzatait egybe- gyűjtő, összefoglaló munka ké­szül a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézeté­ben. A lexikon mintegy 700 cím- szara rövid pólyarajzot ad a filozófia több évezredes tör­ténetének jeles gondolkodói­ról. Fontosabb adatokat, in­formációkat közöl az egyes filozófiai iskolákról. A kötet­ben nem kapnak helyet a fo­galmi címszavak, és a leghbsz- szabb ismertetés sem haladja meg a két gépelt oldalnyi ter­jedelmet. A kiadvány munkálataiban — Zoltai Dénes főszerkesztői irányításával — több mint 30 munkatárs vesz részt; az in­tézet kutatói gárdája mellett tevékenyen közreműködnek a vállalkozásban az ELTE böl­csészettudományi karának fi­lozófiai oktatói is. A mintegy 30 ív terjedelmű kézirat vár­hatóan a jövő év végére ölt végleges formát; a lexikon a Kossuth Kiadó gondozásában jelenik majd meg. Az MTA Filozófiai Intéze­tében a lexikonvállalkozás mellett számos fontos eszme- történeti és társadalomfilozó­fiai munka is készül. Közü­lük leghamarabb a magyar­országi egyházakkal foglalko­zó kutatások záró tanulmány- kötete kerül az üzletekbe, és folyamatosan eljutnak az ol­vasóközönséghez a Lukács György életművét feldolgozó monográfiasorozat újabb da­rabjai is. Ez utóbbi vállalkozással párhuzamosan a filozófiai in­tézet Lukács-archívumában előkészítik a jeles marxista filozófus és esztéta munkái­nak kritikai kiadását. Nyári viharok után Dunakeszin bíznak a sikerekben Csönd üli meg a környéket a kora délelőtti órán. Mitől is lenne rajos egy lakótelep ebben az Időpontban, hétköznap? Persze, a nyá­ron másmilyen volt! De nemcsak a szünidő miatt.. . ... »«»nyara nem emlékezik már a kedves olvasó, hiszen lassacskán fel éve annak, hogy a dunakeszi Park Étterem és a Körösi Csorna Sándor Altalanos Iskola újszerű kezdeményezésbe fogott: kéthetes kí­sérleti ..napközit” indítottak. Kétrészes riportban számolt be lapunk erről annak idején. Kilónyi katalógus Az idézőjel mindössze azért szükséges, mert: ez a napközi csupáncsak délig adott prog­ramot a gyerekeknek, s az sem volt kötött vagy kötelező. Az vehetett részt benne, aki akart. Viszont az a huszon- egvnéhány iskolás együtt, ér­telmesen töltötte az időt — filmnézéssel, vetélkedőkkel vagy csak egyszerűen beszél­getéssel. Mégpedig felügyelet mellett: Jancski Katalin, az iskola könyvtárosa vezette a foglalkozásokat. A kezdeményező fél az ét­terem volt. — Főleg az volt a célunk — emlékezik vissza Pólus Péter, a Park Étterem vezetője —, hogy a csellengő gyerekeknek helyt adjunk az értelmes idő­töltéshez. Nemcsak a termet, hanem technikai berendezé­seinket is díjmentesen hasz­nálhatták. Már maga a kísérlet is nagy vitát váltott ki a lakótelepen, hát még az az elképzelés, hogy szeptembertől kihelyezett napközi működjön a délelőtt egyébként zárva tartó étte­remben. — A nyári viharok elültek — folytatja Pólus Péter —. a szélsőséges vélemények ki­egyenlítődték. Ma már a szü­lők és a pedagógusok egy­aránt természetesnek tartják ezt a lehetőséget. — Még a nyáron szorgal­mazta azt is, hogy a napközi­seknek vetítsenek videón ok­tatófilmeket. Lett-e ebből va­lami? — Egyelőre még nem hasz­nálják ki technikai adottsá­gainkat. Pedig van gyöngy­vásznunk, az iskolának vetítő­je, tehát lehetne oktatófilme­ket kérni a Pest Megyei Mozi- üzemi Vállalattól. Nézze — nyúl Íróasztalába, s egymás után adja oda a legkülönfé­lébb ismeretterjesztő és tan­anyaghoz kapcsolódó filmek jegyzékeit, könyvnyi katalógu­sait, amelyek valóságos ku­paccá halmozódnak a pici iro­dában: — ebből lehet válo­gatni 1 Itt nyugodtabbak — Szóba került az is, hogy c tanulóknak kedvezményes áron reggelit, ebédet biztosít az étterem, ha igénylik ... — Egyelőre még ez sem va­lósult meg, de jó úton halad. — S továbbra sem mond le arról, hogy az éttermet a la­kótelepi kultúr élet színhelyé­vé változtassa? — Vannak ötleteink, lehető­ségeink, szeretnénk élni ezek­kel. A december 10-ig tartó dunakeszi művészeti hetek ke­retében is számos program­nak adunk helyet, s szervez­tünk magunk is. Szergej bohóc és az istállómester szórakoz­tatta a gyerekeket — és a fel­nőtteket —, ez alkalomból fel­léptek egy klubdélutánon a zeneiskola növendékei is. A művészeti heteken kívül to­vábbra is vetítünk a gyere­keknek délutánonként mese- filmeket és tervezzük egy la­kótelepi információs rendszer kialakítását... Egészen belelendül a tervek felsorolásába. A nyári vi­ták okozta nekikeseredettség- nek nyoma sincs, hiszen végül is a kihelyezett napközi bein­dult. Az étteremben a gyere­kek éppen végeztek a lecketa­nulásai. Planicska Szilvia ta­nárnő van ma velük. Megen­gedi, hogy videón filmet néz­zenek, s ez nagy lelkesedést vált ki. — Hogy érzitek itt magato­kat? — lépek az egyik asztal­hoz, ahol a harmincnyolc ta­nuló közül három ötödikes kislány ül: Gál Györgyi, Re- guly Erika és Ozorák Anita. — Jól! — felelik. — Válto­zatosabb, nem egy helyen va­gyunk egész nap, s itt kényel­mesen elférünk. — Egyébként az ebédlőben lenne a napközi — magyaráz­za a magyar-orosz szakos ta­nárnő. — Semmi gond nincs a gyerekekkel, talán még nyu­godtabbak, fegyelmezettebbek is, mintha bent lennénk... A Körösi Csorna Sándor Ál­talános Iskola — ahol hat­százhetven gyermek tanul — nincs messze az étteremtől. Igazgatói irodájában négyen beszélgetünk. Nem légből kapott — A szomorú és sivár való­ság terelt bennünket az étte­rem felé — kezdi Kollár Al­bin igazgató. — A váltott mű­szakos oktatás ellenére is helyszűkével küszködünk. Ezért fogadtuk köszönettel ezt a lehetőséget, jóllehet pedagó­gusainknak nagyobb megter­helést jelent a „kijárás". Min­den nap más foglalkozik a napközisekkel. — A nyáron még arról volt szó, hogy gyermekfelügyelői státust kérnek Jancski Kata­lin számára... — Sajnos, nem kaptuk meg — mondja az igazgató —. Tu­dom, hogy még közel sem használjuk ki a Park nyújtot­ta lehetőségeket, de talán ja­vul a helyzet, mert a KISZ- esek vállaltak védnökséget fö­lötte. — Most alakítottuk meg a KISZ-alapszervezetet, hat tag­gal — veszi át a szót Király Anikó tanítónő, az alapszerve­zet titkára. — Egyetlen igazi feladatunknak pillanatnyilag ezt a védnökséget tekintjük. Az ötödikesek és hatodikosok a váltóműszak miatt csak minden második héten tanul­nak a Parkban. Az üres héten a hetedikeseknek és a nyolca­dikosoknak szeretnénk a nyá­ri kétheteshez hasonló progra­mokat biztosítani. Tehát: a tananyaghoz kap­csolódva szakembereket hív­nak, akik előadást tartanak, s utána a diákokkal beszélget­nek. Egy-egy délelőtt adott tárgyból korrepetálhatnak a tanárok. — Csak ezt az egészet egy kézben kellene összefogni — teszi még hozzá Király Anikó. — Igazságtalannak tartom a döntést, hogy nem kaptuk meg a státust jegyzi meg Kollár Albin. Látszik, hogy sokszor rágódott már ezen. Felém fordul: — Épül tovább a lakótelep, az új általános iskolára csak ígéret van. Mi lesz a gyerekekkel tanítás után? Csellengeni fognak, mint eddig? — Ha már ez ismét szóba került — szólal meg Gáspár Andrásné tanárnő, az iskolai pártalapszervezet titkára —, hadd tegyem hozzá, amit már annyiszor: talán, ha látják az illetékesek, hogy elképzelé­seink nem légből kapottak, te­szünk is valamit, szívesebben segítenek... Furcsa, hogy éppen Jancski Katalin nem szólalt meg eb­ben a riportban. Bár különö­sebbet nem tud mondani, mert letörte a kudarc. Ezt azonban csak átmeneti álla­potnak tekinti. Bízik a siker­ben. Mi is. Vennes Aranka IÁLLÍTÓTER MEKBOL Hubay Miklós hazai utazása önálló kiállítását Nagykőrö­sön még ma megtekintheti a közönség a Toldi Miklós Élel­miszer-ipari Szakközépiskolá­ban, — majd december 13-ig láthatják az érdeklődők a nyársapáti Erdei Ferenc Álta­lános iskolában. Közérthető festői vallomások Nagykőrösön, a Toldi Mik­lós Élelmiszer-ipari Szakkö­zépiskola előtt áll Somogyi Árpád Munkácsy-díjas szob­rászművész alkotása, a Ke­nyeres asszony. Bent, az aulá­ban látható Rékassy Csaba murális műve, valamint Kán­tor Lajos és Csík István fest­ménye. Valamennyien Mun- kácsy-díjasok. Mit bizonyít ez? Csak azt, hogy az iskola a figyelemkeltésre igényes és ezt még az intézmény falain belül időszaki tárlatokkal ki­fejezésre juttatják. Nagykőrösön ez történik. Dr. Bognár Gyula igazgató kezde­ményezésére meghívták Hu­bay Miklós festőművész alko­tásait, majd holnaptól ez az anyag Nyársapáira kerül. Fi­gyelmesség jele, hogy egy középiskola talál szövetséges­re egy olyan általános isko­lában, ahol Kovács Gizella igazgatónő irányításával el­indult az Iskolagaléria-moz- galom, s ahol nemcsak Gyur- csek Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész betondombor- művét avatták fel az intéz­mény névadójáról, Erdei Fe­rencről, hanem a Nagy István- csoport bemutatkozása után fogadják Hubay Miklós képeit is, festői vallomásait a hazai tájakról. A szerencsi születésű festő rajztanárként és megyei szak- felügyelőként is működött. Jelenleg Óbudán él és alkot. Megfontolt a rajzi rendszere, finom a színvilága. Hegyaljai emberek címen külön soro­zatot festett. Tartalmasak napraforgós csendéletei. Nem véletlen, hogy oly sokan szi­vükbe zárták Hubay Miklós alkotásait. Egyszerűen azért, mert a festmények szépek és közérthetők. Hubay Miklós nagykőrösi és nyársapáti kiállítása előtt be­mutatkozott már többször Bu­dapesten, Tokajban, Szeren­csen, Balatonalmádiban, két­szer Vácott. Festményeit őr­zik köz- és magángyűjtemé­nyek nemcsak itthon, hanem Csehszlovákiában, Jugoszlá­viában, az NSZK-ban és az USA-ban. Qüllög Júlia portréi, tájképei A Metró klubban rendezett önálló tárlatán fény derült tehetségére, s arra is, hogy ha valaki ezzel együtt gazdag emberi érzelmekben, az elöbb- utóbb eljut a kibontakozáshoz. Hubay Miklós: Alkony Csüllög Júlia a vasutas-szak­szervezet képzőművészköré­ben Kiing György tanítványa volt, s korrigálta festményeit Bene Géza is. Csüllög Júlia egyéniség, mely erőteljes színérzékkel, egészséges életszemlélettel pá­rosul. Mindez együtt a drá­ma megszelídítését eredmé­nyezi. Portréi érzelmeket és állapotot jelölnek — időnként Kohán Györgyre emlékeztető erővel. Az indulati tételek az ízlés medrében terjeszkednek, megnyugvást keltenek. Ne­mesvitai tájképei úgy ábrá­zolják a tavaszt, az őszt, a kertek alját és a dombokat, amelyek mintegy összegzik festői tudását, tisztán őrzik élményeit — egész világát. Ritka pillanat: az erő fi­nomsága ez, mely emlékeze­tessé teszi Csüllög Júlia ké­peit. egyúttal további felada­tokra ösztönzi; rajzi, festői problémák felvetésére és meg­oldására. Losonci Miklós Szakoktatás a budaörsi gimnáziumban Speciális osztály indul Budaűni új lakótelepének peremén, tágas sportpályák körében, mo­dern, első pillantásra nagynak látszó épület áll. A gimnázium. Pontosabban idén szeptembertől már íélig szakközépiskola. S a középiskola mellett ugyancsak itt kapott helyet az általános iskola. A sokarcú intézmény leg­újabb profiljáról érdeklődtem dr. Veresegyházi Bélától, a gimnázium igazgatójától. — Az iskola alapítása óta gimnáziumként működött. Szeptembertől azonban köz- gazdasági szakközépiskolai ok­tatás indult. — Miért volt erre szükség? — Természetesen, helyze­tünkből adódóan mi képez­zük a környék üzemeinek középszintű szakembereit. Ezért lett időszerű, hogy új osztályt indítsunk igazgatás— ügyvitel szakon, a gimnáziu­mon belül. így most a két hagyományos gimnáziumi osztályon kívül, 28 tanulóval szakközépiskolai tagozatunk is van. — Milyen speciális képzést kapnak ezek a diákok? — Alapvető szakmai tár­gyaik a politikai gazdaság­tan, a statisztika, jogi isme­retek, ügyvitel, gépírás és gyorsírás. Ezen kívül szak­középiskolai szinten oktatjuk az általános tantárgyakat is. Sajnos, ezt még nekünk ne­velőknek is tanulnunk kell, hiszen mindannyian a gimná­ziumi követelményekhez szok­tunk. Nagyobb baj, hogy alig találunk oktatókat a szakmai tárgyakra; mivel csak egy ilyen osztály működik még, nem tudjuk az alkalmazásuk­hoz szükséges minimális óra­számot biztosítani. — Ügy vélem, a speciális oktatáshoz speciális eszközök­re is szükség van ... — Nem ez a legnagyobb probléma; elegendő anyagi bázissal rendelkezünk a vá­sárláshoz. Viszont nincs hely az épületben ezek megfelelő használatához. Hat számító­gépünk mellé még legalább négyet szeretnénk vásárolni; a gimnáziumi osztályok fa­kultatív és a közgazdaságisok ügyviteli képzéséhez feltétle­nül kellene ennyi gép, de egy­előre nem tudom, hol helyez­hetnénk el. Szeretnénk dél­utáni nyelvórákat tartani, hi­szen a nyelvtanulás minden vállalatnál jól jön — ezt a tervet viszont pedagógushiány miatt kell elnapolnunk. Űj helyzetben vagyunk hát, s egyelőre a tapasztalatokat, az ötleteket gyűjtögetjük a továbblépéshez. 1988-ban vár­hatóan új épületbe, igazi „fő­bérletbe” költözhet a gimná­zium — a tervek alapján úgy tűnik, csodálatos körülmények közé. — Akkor is csupán egy köz- gazdasági osztályt indítanak? — Ezt majd az igények döntik el. Idén — valószínű­leg — nem propagáltuk meg­felelően az új képzési formát, de lehet, hogy egyszerűen csak az újdonság iránti ide­genkedés miatt, mindössze 18- an jelentkeztek. Mindannyiu- kat felvettük általános iskolai eredményeik alapján és a gimnáziumba jelentkezők kö­zül még tíz tanulót irányítot­tunk át ebbe az osztályba. Elegendő jelentkező esetén tu­dunk csak szigorítani a fel­vételin. Szeretnénk, ha így lenne, mivel iskolánk szín­vonala éppen az elmúlt idő­ben kezdett felfelé ívelni. Helygondjaink miatt elsősor­ban a jó ötletekre, a külső segítségre számíthatunk — így például a Pest Megyei Vendég­látóipari Vállalatra, amely irodagépeket ad kölcsön az oktatáshoz —. de igazi meg­oldást majd csak az új épü­let jelent. Kacsur Annamária Vöröshagymáért küldte tíz- ’ éves csemetéjét ismerő­söm a közeli vásárcsarnokba. A gyerek üres kézzel és egy megdöbbentő kijelentéssel tért haza: az egész kerek vá­sárcsarnokban nincs vörös­hagyma ! Anyja hirtelen ké­zen ragadva vezette a kamrá­ba, s a szóban forgó növény­re mutatott: — Nem igaz, hogy nem volt ilyen ... — Hát ez az?! — hűlt rá a gyerek a vörösesbarna gömbre — Ilyen nagyon sok volt! Sajnos számos hasonló tör­ténetet hallani mostanság, és ezektől egyre keserűbb a szám íze. Mind világosabbá válik számomra, hogy míg hamar kis felnőttet csinálunk belőlük, egy sor igen fontos — olykor nélkülözhetetlen — dologra nem tanítjuk meg őket. Mert jó dolog, hogy szemünk fénye kiskorától ügyesen közlekedik egyedül, hogy nem veszíti el a nyaká­ba akasztott kulcsot, s meg­melegíti a készételt. De szo­morú, hogy munkából érkező édesanyja fáradt, s ezért nincs elég ideje vagy türelme. így az ifjú trónörökös nem fogja megtudni, hogy miből készült pédául a megmelegí­tendő ebéd, s azt sem, milyen a vöröshagyma, mitől „kel” az a másik fajta káposzta, s hogy a burgonya a krumpli­val azonos. Nem fogja tudni, hogy melyik üzletben mi kap­ható, s az hozzávetőlegesen mennyibe kerül. Gyakorta egyáltalán nem ismeri a pénz értékét. így fordulhat elő, hogy 8—9 éves kislány sírva kér valakitől egy szá­zast, mert amit anyjától ka­pott, azt elveszítette. Az ilyen gyerekből lesz aztán az a felnőtt, aki mindig kiszolgál­tatottnak érzi majd magát, ha kezébe kerül a bevásárló­szatyor. Bizony, valamit elszalasz- tunk, valamivel megrövidít­jük neveltjeinket, akik ezt később joggal olvassák a fe­jünkre. Fiatalokkal beszélget­ve néha igen tanulságos dol­gokat hall az ember. A lá­nyok jelentős része nem tud főzni, mert édesanyjuk soha nem vonta be őket az ebéd­készítésbe. A fiúk közül so­kan képtelenek a legelemibb ház körüli javítási munkákra. Hívhatnak persze szerelőt, ahogy a lányok is vásárolhat­nak kész és félkész ételeket, de az ugye, sok pénzbe kerül. S a gondot ilyenkor tetézi, ha valaki még gazdálkodni, taka­rékoskodni sem tanult meg idejekorán. S ha már itt tartunk: a törődést és időt pénzre váltó szülők a legdrágább videojáté­kokkal, esetleg számítógéppel lepik meg csemetéjüket. A gyerek igen gyorsan megszok­ja, hogy minden azonnal, kí­vánsága szerint történik, anélkül, hogy ő is hozzájárul­na annak teljesüléséhez. Ezért dühöng és értetlenkedik majd, ha saját családot alapítva kell megtanulnia a takarékoskodás művészetét. Ha a szülők még ekkor is támogatják, úgy pedig az „én szereztem, én gyűjtögettem rá” öröme ma­rad ismeretlen a számára. Megszívlelendő gondolatot 1J hallottam egyszer egy idős tanárnőtől. Jó pedagógus — s hadd tegyem hozzá: jó szülő — az, aki fokozatosan teszi nélkülözhetővé magát Valóban, hiszen úgy kell ne­velni gyermekeinket, hogy az­tán lelkifurdalás nélkül, bát­ran engedhessük őket önálló útjukra... Molnár Valéria Amire nem tanítjuk őket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom