Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
1988. DECEMBER 20., SZOMBAT 3 MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA (Folytatás tu 1. oldalról) A jövő évre megszabott célok megvalósításához igen kemény munkára, alapos gondolkodásra és rugalmas alkalmazkodásra, helyenként a súrlódások, feszültségek tudatosabb vállalására és azok előremutatóbb feloldására van szükség, ehhez a költségvetés az előterjesztett módon késztetést és segítséget kíván adLÁZÁR GYÖRGY: ni — mondotta végezetül Hetényi István. ★ A pénzügyminiszter expozéjához Bqgnár József (országos lista), az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Szót kértek és kaptak a vitában: Gajdócsi István (Bács-Kiskun megye, 13. vk.), a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke, Kovács Károly (Budapest, 40. vk.), a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára, Takács Imréné, (Csongrád megye, 4. vk), a Szegedi Textilművek pártbizottságának titkára, Sütő Kálmán (Vas megye, 9. vk.), a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettese, Tóth Ká- rolyné (Hajdú-Bihar megye, 9. vk.), a hadháztéglási Hajdúsági Iparművek művezetője, Elek József (Borsod-Aba- új-Zemplén megye, 13. vk.), az Ózdi Kohászati* Üzemek hengerésze. A kormány fokozott felelőssége Á vitában felszólalt Lázár György (országos lista), a Minisztertanács elnöke. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt — és nemcsak a kormányt — olykor azzal a bírálattal illeti, hogy túl sokat foglalkozik a gazdasággal, s emiatt háttérbe szorulnak más fontos társadalmi kérdések. A kormány elnöke utalt arra a meggyőző mindennpi tapasztalatra, amely szerint o társadalom igényeinek kielégítésében csak akkor és csak olyan ütemben tudunk előre lépni, amikor és amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági feladatokat és ennek révén előteremtjük a szükséges anyagi alapokat. S mert éppen az anyagi alapok bővítésében egyre nagyobb szerepe van a hatékonyságnak, a műszaki fejlődésnek, a munkakultúrának, elemi éredünk fűződik ahhoz, hogy növekvő figyelmet fordítsunk az emberi képességek kibontakozását, a tudás, a műveltség gyarapodását szolgáló feltételek biztosítására. Mint az önök előtt ismert, amikor a Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta végzett gazdasági munka tapasztalatait, '- az eredmények számbavétele és elismerése mellett nagy figyelmet fordított gazdasági nehézségeink külső és belső okainak feltárására. Az objektív és a szubjektív okokat sorra véve megállapította, hogy a kedvezőtlen folyamatok kialakulásában felelősség terheli a kormányt is. A kritika jogosságát elismerve a magunk felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy az irányítás eszközeit és a vállalati magatartást meghatározó közgazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben és a szükséges mértékben a XIII. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitika szolgálatába állítani. Ez az egyik oka annak, hogy az egyensúly javításában elért pozíciók megszilárdításához szükséges hatékonyságjavulás és az erre épülő gondosan megalapozott A háztáji termelési adó csökkentése pedig jótékony hatással lehet a termelési kedvre, a kis- és a nagygazdaságok viszonyára. A felvásárlási árak emelése azonban csak akkor lesz érezhető, ha az ipari árak nem növekednek azt meghaladó mértékben. Egyetérthetünk a szakemberrel abban, hogy a nyereség növeléséhez a várható intézkedéseken kívül jó természeti körülmények is kellenek. Ha nincsenek, akkor pedig ellensúlyozni kell őket. Jelenleg is gond, hogy az őszi vetések majd a fele nem kelt ki, ezért sok múlik azon, hogyan sikerül a kiesést más növényekkel pótolni a tavasszal. Természetesen hosszabb távra kell gondolkodni a mezőgazdaságban is. Egyebek között felmérni az úgynevezett agroökológiai potenciált, vagyis akár táblánként feltárni a lehetséges és a jelenlegi hasznosítás közötti különbségeket. Nagykátán mosl jutottak túl egy ilyen többoldalú vizsgálaton. Nem voll ingyen, félmillióba került. Árr most már feketén-fehéren látható, hol vannak tartalékok, milyen területeken kell javíkelhetővé teljesítménykülönbségek, akkor mérsékelt marad a gazdálkodás javításában való vállalati érdekeltség és az arra irányuló készség, 6 ami még rosszabb, rejtve marad az eredménytelen gazdálkodásért viselt felelősség. Ilyen körülmények között értelmüket veszíthetik a vállalati önállóság növelésére tett lépéseink is. Márpedig a mai helyzetből való kijutás, a tartalékok megmozdítása, a vállalkozói hajlandóság, a kockázatviselő készség fejlesztését kívánja, ehhez pedig még több, nagyobb vállalati önállóságot kell biztosítanunk, ezzel együtt teret kell engednünk a gazdálkodás minőségétől függő jövedelem differenciáló, az egészséges munkaerőmozgást kiváltó hatásoknak is. A gazdaság élénkítésének — adottságainkat figyelembe véve — nélkülözhetelen előfeltétele a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunk fokozása — mondotta Lázár György. S hazai teendőinken túl kiemelte: külgazdasági kapcsolataink építésében meghatározó fontossága van a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció új, progresszív folyamataiban való részvételünknek. A KGST-tagállamokkal meglévő kapcsolatok közül számunkra különleges jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésnek. Ez az egyik magyarázata annak, hogy hazánkban fokozott érdeklődés és őszinte rokon- szenv kíséri a XXVII. kongresszuson elhatározott, a szovjet gazdaság minőségi megújítását szolgáló lépéseket, amelyek minden bizonnyal új lendületet adnak kétoldalú gazdasági kapcsolataink kölcsönösen előnyös fejlődésének is. E téren egyébként folyamatos és aktív munka folyik. Ennek eredményeként az 1990-ig szóló hosszú lejáratú áruforgalmi megállapodás előirányzatát már eddig több mint 800 millió rubellel sikerült növelni, s ez még korántsem meríti ki a lehetőségeket. Az együttműködés új útjai és módszerei meghonosításának előmozdítására — mint az önök előtt ismert — Rizskov elvtárssal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével a közelmúltban aláírtuk a vállalatok, intézmények, kutató és fejlesztő kollektívák közvetlen együttműködésének keretet adó, valamint a közös vállalatok alapításának általános szabályait tartalmazó kormányközi egyezményeket. fODOR ISTVÁN: A luxusabrak — pazarlás egy olyan résnek érzem, amely költségvetésünket az indokoltnál jóval jelentősebb mértékben megcsapolja. A jelentősebb mérték megközelítő pontosítására elmondom, hogy az exportpiacokon versenytársként jelentkező, fejlett állattenyésztési kultúrával rendelkező országokban 1 kiló baromfihús előállítására 1,8 kilogramm keveréktakarmányt használnak fel, Magyarországon 2,4 kilogrammot, tehát egyharmadával többet. Ugyanez a sertéstartásban 3, illetve 4 kilogramm körül mozog, tehát az egyharmados luxusfogyasztás itt is áll. Aki ismeri sertés- és baromfihúsból a népgazdaság éves termelését, könnyen ki tudja számolni, hogy e két abrakfogyasztó állatfaj éves luxusfogyasztása tonnákban is csak hét számjeggyel fejezhető ki. Az ismereteknek birtokában vagyunk, alkalmazásukhoz technikai feltételeink megvannak, mégis felelősséggel állítom, hogy Magyarországon nem készül úgy keveréktakarmány, hogy pontosan ismert lenne a felhasznált alapanyagok táplálóanyag-tartalma, és csak az esetek elenyésző kisebbségében győződnek meg arról, hogy azok káros, az állatokat megbete- gítő anyagokat tartalmaznak-e, a számítógépes recept- készítés pedig valahol csak legszebb álmainkban létezik. Miért? Véleményem szerint azért, mert a takarmánygazdálkodás egész folyamatában részt vevő alapanyag-termelő, -gyártó és • -felhasználó vállalatok, szövetkezetek érdekeit mind a mai napig nem sikerült összehangolni. Születtek intézkedések, amelyek mögött a szakmai követelmények jogosságának elismerését, a változtatás szándékát lehetett felfedezni, de nem hozták meg a várt eredményt. Azért nem, mert az alapvető kérdést, az alapanyag-termelőnek a minőségben érdekeltté tételét ezek az intézkedések figyelmen kívül hagyták. Gondolom, hogy az általam elmondott számokból, a tonnákban is hét számjeggyel érzékeltethető többletfogyasztásból már többen, kiszámolták, hogy a 6,5 százalékos költségvetési hiány akár egy egész százalékponttal is alacsonyabb lehet, ha takarmánygazdálkodásunkban rendet tudnánk tenni. És akkor hadd tegyem fel a kérdést: vajon gazdasági életünkben még hány helyen csapoljuk meg luxusfogyasztással a költségvetést? További hozzászólások Várhegyiné Viski Ildikó (Győr-Sopron megye, 2. vk.), a Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár minőségellenőre, Mészáros Győző, (Somogy megye 8. vk.), a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, Sági Gáborné (Fejér megye 10. vk.), a Szabadegyházi Szeszipari Vállalat raktárvezetője, Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.), az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat karbantartó asztalosa, Eck Tibor (Komárom megye, 5. vk.), a Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyárának igazgatója, Konczos István (Szabolcs-Szatmár megye 13. vk.), a Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyáregységének igazgatója, Fábián Károly (Győr-Sopron m. 13. vk.), a Petőházi Cukorgyár igazgatója, dr. Király Ferenc (Szolnok m. 5. vk.), tiszaföldvári körzeti orvos, Puskás Sándor (Heves megye 2. vk.), a Magyar Nemzeti Bank Heves megyei igazgatója, Lép Ferenc (Tolna megye 5. vk.), MÁV szertárfőnök-helyettes, Balogh Gábor (Baranya megye 9. vk.), a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első napi tanácskozása — amelyen Péter János és Cservenka Ferencné felváltva elnökölt — befejeződött. Szombaton, a költségvetési törvényjavaslat feletti vitával folytatódik az ülésszak. A szünetben előtérbe került a megye élete is. A képen (balról jobbra) i Antal Imre, Vassné Nyéki Ilona és Békési Istvánná Ennek alapján előrehaladott tárgyalások folynak az első közös vállalatok megalapítására. A gazdasági együttműködés bővítéséről tárgyalásokat folytatunk a Német Demokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és a többi szocialista partnerünkkel is. A szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés elmélyítése mellett sem mondhatunk le, s nem i3 kívánunk lemondani arról, hogy az egyenjogúságra és a kölcsönös érdekekre alapozva a világ más országaival — köztük a fejlett tőkés országokkal — is bővítsük gazdasági kapcsolatainkat. Hangsúlyozta: az eredményes külpiaci tevékenységhez szükséges keretek megteremtését kormányzati feladatnak tartjuk, de ismét hangsúlyoznom kell, hogy a lehetőségek kihasználása elsősorban azon múlik, hogy vállalataink milyen kínálattal jelennek meg a piacon, képesek-e gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez, mennyire számítanak megbízható üzleti partnernek. E téren már szép számmal vannak kedvező tapasztalatok, de a felmutatható eredményekkel még nem lehetünk elégedettek. A Minisztertanács elnöke beszédében kitért a gazdasági munka megjavításának társadalmi feltételeire, az emberi tényezőnek a megújulásban betöltött növekvő szerepére, s egyebek között a következőket mondotta: — A magunk eszközeivel is elő kell segíteni, hogy gazdaságunk fejlettségi szintjének magasabbra emelése, világpiaci rangjának növelése nemzeti ügy és minden egyes ember személyes ügye legyen, hogy a javainkkal való észA párt és kormány vezetői az ülésen szerű gazdálkodás, a nehéz munkával létrehozott értékek védelme a jó minőségű, fegyelmezett munka igénye közüggyé váljon, hogy a társadalom elítélő szava legyen a legfőbb fegyelmező erő, elismerő szava pedig a legnagyobb kitüntetés. El kell fogadtatnunk, hogy a munkával szerzett jövedelmek különbségei nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől, ha azok a teljesítménykülönbségeket fejezik ki; éppen ellenkezőleg, az egyen- lősdi, a kiváló és a gyenge teljesítmény közötti különbség elhomályosítása az, ami összeegyeztethetetlen a szocialista elosztás elveivel és sérti a társadalmi igazság érvényre jutását. És végül, de nem utolsósorban a történelmi tapasztalatokra, szocialista rendszerünk kimeríthetetlen tartalékaira, népünk szorgalmára és tehetségére építve erősíteni kell az önbizalmat, a hitet abban, hogy feladatainkat képesek vagyunk megoldani, s az elszántságot abban, hogy meg is oldjuk — mondta végezetül Lázár György. gazdasági élénkülés elmaradt, ami önmagában is komoly gondokat okozott. Ezt még csak tetézte, hogy ugyanebben az időszakban a külpiaci változások és természeti okok miatt is súlyos veszteségek értek bennünket. Beható és felelős elemzés alapján inmét kitűnt, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető út van: a XIII. kongresszuson megfogalmazott gazdaságpolitika és a VII. ötéves tervben konkretizált követelmények következetes érvényesítése. A gazdaság eredményes működésének számos fontos feltételét, ide értve a Hetényi elvtárs által már említett, a jövedelmezőbb munkára serkentő ár-, bér-, pénzügyi viszonyokat is, elsősorban a kormánynak kell biztosítani, ez nyilvánvaló. De tudatában kell lennünk — és most kérem, senki ne értse félre —, nem a saját felelősségünket akarom kisebbíteni vagy másra hárítani, de az, hogy ténylegesen milyen a gazdálkodás minősége, eredményes-e vagy veszteséges, végső soron a vállalatoknál dől el. A jelenlegi, sok tekintetben következetlen, a gazdaságpolitikai törekvéseinkkel ellentétben álló helyzetet — bár- milyen kényelmetlenséggel is jár — azért kell felszámolni, mert ha konzerválódik a mai állapot, ha nem válnak láthatóvá és anyagilag is érzétani — s ez bizonyosan érezteti hatását majd a jövedelmezőségben. Az Országgyűlés téli ülésszakát megelőző napon fogadták el a Pest Megyei Tanács gazdálkodási tervét. A meghatározott feladatok szükségszerűen azonosak a törvény- javaslatban foglaltakkal és tartalmazzák a sajátos helyi tennivalókat is. A testület méltán állapította meg, hogy mindert nehézség ellenére a haladás megegyezett a VII. ötéves tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai célokkal. A tanácsok többsége kellően alkalmazkodott a nagyobb gazdálkodási önállóság kereteihez. Röviden szólva: a tervek teljesültek. Bár 1987- ben, az ismert okok miatt a korábban vártnál kevesebb . állami támogatásra számíthatunk, ésszerű takarékossággal, a tartalékokkal való gazdálkodással folytatódhat az eddigi tendencia. A képviselők ma szavaznak | a költségvetésről szóló tör- ' vényjavaslatról. A felelős ' döntést felelős cselekvésnek 1 kell követnie. Az álamkassza, 1 s nem utolsósorban a magunk i pénztárcájának javára. Kövess László A vitában negyedikként szólalt fel Fodor István (Pest megye 15. vk.) a hernádi Hun- niahibrid broylertermesztési rendszer igazgatója. Így beszélt: A benyújtott törvényjavaslat tanulmányozása során eltűnődve azon, hogy jogos igények kielégítésében visszalépésre van szükség és ugyanakkor pazarló gazdálkodás folyik sok helyen, eszembe jutott egy, az állattenyésztésben használatos szakmai kifejezés, melyről most nemcsak a szemléltetés kedvéért beszélek, hanem azért is, mert a mögötte lévő tényeket költségvetésünk gondjaival nagyon is összetartozónak érzem. Ez a szakmai kifejezés úgy hangzik, hógy luxusfogyasztás, és haszonállataink takarmányozásával kapcsolatban használjuk. Lényeges szempont, hogy az alkotórészek a szükségletnek megfelelő arányban legyenek jelen az állat részére adott keveréktakarmány egységnyi mennyiségében, mert a tényleges hasznosulást a legkisebb arányban jelenlévő alkotórész mennyisége határozza meg. Olyan ez, mint egy pohár, amelyiknek az oldalára több lyukat fúrnak, és ha vizet öntünk bele, a víz csak a legalsó nyílás szintjéig marad meg benne, a többi a luxusfogyasztás. Arra gondoltam — és talán nem erőltetett a hasonlat —, hogy a mi költség- vetésünk olyan, mintha egy nagy pohár a közlekedőedények elvén össze volna kötve sok kis pohárral, a pénzügy- miniszter önti a nagy pohárba a vizet, de sosem akar megtelni, mert o kis poharak oldalain a víz hol csak szivárog, hol meg szökőkútszerűen ömlik kifelé. Nemcsak a hasonlat kedvéért hoztam a példát a takarmánygazdálkodás köréből, hanem azért is, mert ezt is