Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

A társadalmi munka ára Gysrgyái A jókat nem kell támogatni? Zebrák, lámpák, teeelőatak A gödi balesetek tanulságai — Milyen gyereknek lenni Tápiógyörgyén ? — A legjobb a világon! — kiáltják kórusban a kisdiá­kok, akiket a tápiógyörgyei általános iskola kapujában kérdezek. — Mert van torna­termünk, van strand, számí­tógép és video, és különben is olyan jó itt. Gondolhatnánk, hogy véle­ményük nem lehet mérvadó, hiszen soha nem éltek más­hol, mint Tápiógyörgyén. De vannak tapasztalataik, ro­kon gyerekektől, ismerősöktől szerzett értesüléseik és bizo­nyos, hogy gyermekeszükkel is értik, szívükkel érzik, hogy ebben a községben szinte minden őértük van. Mindent a gyermekekért — Pontosan tudtuk, hogy nem számíthatunk megyei tá­mogatásra, ha belevágunk az iskolabővítésbe. Igaz ugyan, hogy a több mint százéves is­kolánk életveszélyes volt és mindenképpen ki kellett köl­tözni belőle, de bevezethet­tük volna a két műszakot, indíthattunk volna osztályo­kat a faluházban. Aki azon­ban ismeri Tápiógyörgyét és a györgyeieket, az tudja, egy ilyen megoldás nálunk elkép­zelhetetlen. Meggyőződésem — mondja Varró István tanács­elnök —, hogy elsősorban a legifjabb generációnak kell minden kényelmet, nyugal­mat, komfortot biztosítani, ha azt akarjuk, hogy szívesen maradjanak itt, lássák a jö­vőjüket ebben a faluban. Nem is igazán helyes a bő­vítés kifejezés, hiszen a meg­lévő nyolcszáz négyzetméteres épület mellé emelnek egy kétezer-négyszáz négyzetméte­res új szárnyat. Nyolc tante­rem, számítástechnikai szoba, stúdió, irodák kapnak helyet itt, és készül egy háromszáz négyzetméteres aula, galériá­val. Ha máshol lennénk, ugyancsak kételkednénk ab­ban, hogy egy község ekkora beruházást képes megvalósíta­ni saját erőből, egyetlen fil­lér felsőbb támogatás nélkül. Ám Tápiógyörgye más eset. Számtalanszor bizonyították már — például a faluháznak nevezett művelődési intéz­mény, a tornaterem, a strand vagy éppen a szolgálati laká­sok építésénél —, hogy társa­dalmi összefogással csodákra képesek. Ráadásul valóban csak a saját erejükre támasz­kodhatnak, hiszen az eszten­dők folyamán valahogy úgy alakult, hogy a helyi termelő- szövetkezet — a környékbeli szokástól igen eltérő módon — semmilyen támogatást nem nyújtott a településfejlesztési célok megvalósításához. — Mennyibe kerül a köz­ségnek az épülő általános is­kola? — Korábbi számításaink szerint — mondja Gál László vb-titkár — tíz-tizenkét mil­lió forintba, ez a beépített anyagok ára. Építi az egész falu — Ki a kivitelező? _ — Házilagos kivitelezésben épül az iskola, egyáltalán nem túlzók, ha azt mondom, hogy építi az egész falu. Rendkívül nagy segítség pél­dául a gamesz karbantartó brigádja, amely jól képzett szakemberekből áll. ők renge­teget dolgoztak már itt társa­dalmi munkában. Nemcsak hétvégeken népe­sül be az épülő iskola kör­nyéke. Nagyon - sokan több nap szabadságot is kivesznek fővárosi munkahelyükön, hogy dolgozhassanak akkor, amikor szakértelmükre, erejükre szükség van. Nyáron pedig valóságos nemzetközi építőtá­bor segítette a munkát. Az angol nyelvű tábor résztvevői Algériától az Egyesült Álla­mokon keresztül a Szovjet­unióig, Norvégiáig a világ minden táiáról jöttek, a tőkés országokból érkező jobbára egyetemista fiatalok saját költségükön. — Reméljük, a nálunk járt kétszázötven fiatal szép em­lékekkel távozott Györgyéről — emlékezik a nyári esemé­nyekre a tanácselnök. — A mi Van, aki szabadságot vesz ki, hogy dolgozhasson az új Iskola építésén. (Vimola Károly felvétele) gyerekeinknek maradandó él­mény volt, . hiszen újságot szerkesztettél! nekik és a kül­földi fiatalok családokhoz is ellátogattak, barátságok szö­vődtek. A helyzet nem rózsás Beszélgetésünk eddigi me­netéből úgy tűnik, mintha egy ekkora beruházást Tápió­györgye népe félkézzel, min­den gond nélkül képes lenne megvalósítani. Mi az igazság? — Nem ez — sóhajt Varró István. — Az iskola most ötven —hatvan százalékos készültsé­gi Egy éven belül szeretnénk átadni, ám anyagi helyzetünk nem túl rózsás. A Nagykáta körzetében lévő községek egy­séges pénzalapjától egymilliós kölcsönt szeretnénk kérni és még négymillió forint hitelt kell felvennünk a munkálatok befejezéséhez. A visszafizetésre a fedezet az 1988-tól 1990-ig emelkedő fejkvóta. If a kölcsö­nökből is, de be tudjuk fejez­ni az iskolát. Inkább az üze­meltetéssel lesz gondunk, hi­szen nem kaptunk céltámoga­tást és már majdnem biztos, hogy emiatt a megyei tanács nem ad az üzemeltetési költsé­gekhez pénzt. Ugyanebből az okból nem várhatunk segítsé­get az új épület berendezé­sénél sem. Mindez együtt na­gyobb gondnak látszik, mint maga a beruházás finanszíro­zása. Valóban elgondolkodtató ez a helyzet. Hiszen alapvető el­lentmondásra világít rá. Ar­ra, hogy egyrészről öntevé­kenységre, kezdeményezésre, ésszerű kockázatvállalásra sarkallják a tanácsokat. Arra, hogy minél több társadalmi erő bevonásával oldják meg gondjaikat, s emeljék az ok­tatási, művelődési, egészség- ügyi ellátás színvonalát. Ugyanakkor éppen azok ke­rülnek hátrányos helyzetbe, akik nem várják meg, hogy összedőljön az iskola, tönkre­menjenek annyira az épüle­tek, hogy megfeleljenek a megyei céltámogatás — egyébként igen szigorú — fel­tételeinek. — Érzi a megyei tanács is ezt az ellentmondást — véle­kedik a györgyei helyzetről Török Zoltán, a pénzügyi osz­tály vezetője —, de sajnos a gazdasági helyzet nem teszi lehetővé, hogy olyan telepü­léseket támogassunk, amelyek ki!tiaga?lóan jobb helyzetben vannak az átlagosnál. Működ­tetési támogatást is csak az a beruházás kaphat, amely cél- támogatással valósult meg. Valóban kibékíthetetlen ellen­tét ez, de a megoldást csak a gazdasági helyzet javulása hozhatja meg. A nincs nagy úr. De talán annyira mégsem, hogy kedvét szegje a tápiógyörgyeieknek, akik már régóta tudják, mi­ként lehet a nincsből is érté­ket alkotni. Móza Katalin ! — Fékezz! — kiáltottak a kocsiban ülők. Az autó csiko­rogva állt meg az áthaladó csoport előtt. Azok valamit magyaráztak, kéz jelekkel mu­togattak, s nevetgélve hullám­zottak át a túloldalra. A lám­pák fényében sehol sem lát­szott zebra, szabványos átke­lőhely. Ám a minden jel sze­rint spiccft társaság ezzel mit sem törődött. Pedig nem ve­szélytelen a 2-es sz. főútvonal gödi szakasza. Ezért fakadtak fel az elmúlt évek emlékei az őszi falugyűléseken is, ahol az egyik felszólaló így fogalma­zott. — Addig játszunk ezzel a tűzzel, amíg tragédia nem lesz belőle. — Az már volt — hangzott ekkor egy mély hangú közbe­szólás. Gyalogosok veszélyben A nagyközségben élők több halálos balesetet emlegetnek, s azon kívül nagyon sok sé- rüléses, súlyos, vagy kevésbé súlyos szerencsétlenséget, amely gyalogosokkal történt. Ám ez nemcsak az ő fegyel­mezetlenségük, vagy az előbb említett csoportéhoz hasonló magatartás miatt történt meg. Alapvető oknak az útvonal hatalmasra nőtt forgalma te­kinthető. Olyan jelenség ez persze, amely más községekről is elmondható. A megye sok települését úgy osztják ketté a forgalmas főútvonalak, mint egy híd és kompátkelés nél­küli, gyors vizű folyó, melyen ki-ki a maga módján és a maga felelősségére tud csak átkelni. A gödieken kívül említhet­jük a dunakeszieket is, akik viszont a városon áthaladó út felújítása után kiharcolták a maguk közlekedési lámpáit. Teljesült végre a váciak több­ségének óhaja is azzal, hogy a Lenin út — a 2-es főút vá- rosj , szakasza — ; a Sebes Imre utca találkozásánál az _ősz ótai lámpák Irányítják a ' forgalmat'.' tíé ahhoz/ hogy ez megtörténjen, tragikus baleset kellett a gyalogos átkelőhe­lyen. Arról, hogy ez egvszer bekövetkezik, sok felszólalás hangzott el korábban a ta­nácsüléseken. Felhozhatunk itt példának más útvonalakat is. Megemlít­hetjük a kettéosztott Alsóné- medit, vagy Érd forgalmi helyzetét, s hozzátehetjük, hogy egy gyalogos által sza­bályozott, nyomógombos köz­lekedési lámpa 690 ezer fo­rintba kerül. Az emberélet, a testi épségünk biztonsága en­nél sokkal többe, ami számok­kal ki sem fejezhető. Száguldó autósok Göd sajátossága, hogy a né­pesség nagyobbik fele az út­iéi keletre eső területen lakik, míg a Duna és az útvonal kö­zött a közintézmények többsé­ge helyezkedik el. Nem lehet csillagos ötössel minősíteni a keresztirányú helyi közleke­dést sem, melynek gondjain a Duna Menti Termelőszövetke­zet próbál segíteni a Volán váci üzemigazgatóságával kö­tött szerződés alapján, egy ráfizetéssel közlekedő járattal. A legbiztosabb eszköz azon­ban még mindig a láb ezen a vidéken, ahol pedig nagyok a távolságok. Idős emberek gya­logolnak, s haladnak át nagy tiggyel-bajjal az úttesten, hogy átjussanak a másik ol­dalra, a tanácsházára, s a munkába járó fiatal szülők helyett legtöbbször a nagyma­mák, nagypapák vállalják a veszélyt azért is, hogy ótící- sérjék a Kilián György Álta­lános Iskolába tartó kisuno- káikat a sűrű reggeli forga­lom kellős közepén. Közben kénytelenek azt tapasztalni, hogy a gépkocsivezetők nem nagyon csökkentik a sebessé­get, s gyakran még a lakott területen felső határnak szá­mító 60 kilométert is túlhalad­ják. Ügy látszik, nem szoktak még hozzá, hogy Göd-felső te­rületéről végre elvitték azt a táblát, amely különben is megengedte itt a 80 kilomé­teres sebesség elérését. A nagyközségi tanács adatai sze­rint az utóbbi öt év alatt a te­lepülést átszelő 6,2 kilométe­res szakaszon hét halálos bal­eset volt. .Különösen sole ve­szély leselkedett a gyalogo­sokra az Autóspihenő vendég­lő környékén. Ezt a csomó­pontot végól is tanácsi költ- séggelj^|ndeztéfc A legveszé­lyesebb ezen kívül a Béke úti átkelőhely, ahol feltétlenül szükséges lenne egy, a gyalo­gosok által szabályozott lám­pa felszerelése. Fogarasi Antal műszaki csoportvezető szerint ezt az igényt már többször be­jelentették, de úgy jártak ve­le, ahogy a telefonvonalakkal szoktak, ha bővíteni akarják. Azzal az indokkal érkezik meg rendszerint az .elutasí­tás, hogy a lámpák lassítanák az útvonal forgalmát. Mikes Mária tanácselnök azt kifogá­Az évközi hullámvölgyből kilábalva Elkelnek az árammérő készülékek Év közben is több alkalom­mal, de ilyenkor, az év vé­géhez közeledve, a tényleges adatok ismeretében egyre pontosabban számba vehető, milyen termelési, értékesítési és gazdálkodási eredményekre számíthat a Ganz Árammérő- gyár. Ezt a gyakorlatot már évek óta folytatjuk és az ed­digiek során, így december közepe táján már nagyon jó megközelítéssel meg lehet becsülni a várható teljesít­ményeket. Kezdjük talán a célkitűzé­sekkel! Tavaly ilyentájt már körvonalazódtak a gazdasági elképzelések, s mint ismere­tes, ez év januárjában a szé­les körű társadalmi vitát kö­vetően a vállalati tanács le­zárta és jóváhagyta az idei tervet. Persze a lezárás nem jelentette azt, hogy a piaci feltételek jelentős változása esetén ne maradt volna lehe­tőség a módosításra. Többet váíhlnak Az első félévben megjelent az exportárualapokat létreho­zó és növelő pályázati rend­szer, aminek legfontosabb ré­sze az volt, hogy egy bizonyos bázishoz viszonyított tőkés exportnövekmény vállalása és teljesítése esetén a vállalat viszonylag jelentős beruházá­si hitelhez és néhány komoly kedvezményhez juthat. A vál­lalati tanács egyhangúlag tá­mogatta a csatlakozást. Emiatt módosítani kellett — ha nem is jelentős mérték­ben — a dollárelszámolású kiviteli tervünket, 5,2 millió dollárról 5,3 millió dollárra. Az értékesítési feltételek, az élő és akkor még várt rende­lések jó biztonsággal támasz­tották alá a változtatást. Idő­közben két kedvező üzletet sikerült még kötni, a líbiait és a guineait. Az évközi belföldi egyezte­tések során kiderült, hogy változott az áramszolgáltató vállalatok fogyasztásmérő iránti igénye, s ezeket a mó­dosításokat is át kellett ve­zetni a tervekben. Augusztus­ban az értékesítési irányok szerinti árbevételi terv a kö­vetkezőket tartalmazta. Bel­földön 453 millió forint, ru­belelszámolású kivitelben 263 millió forint, dollárelszámolá­sú exportban 256 millió fo­rint értékű termékeket kell eladni. Az első félévben tetemes lemaradás halmozódott fel Ennek egyik lényeges oka, hogy elégtelen volt a hazai és az import anyagellátás, vala­mint hiányzott a tapasztalat a szovjet igényre kifejlesz­tett, helyszínen programozha­tó távösszegező rendszerek gyártásához. Nehezítette a termelési feladatok ellátását az is, hogy a teljesítménybé­res állományban nem sikerült megállítani a létszámcsökke­nést. Az első hat hónapban az előbb közölt évi célokhoz képest csak 38,5 százalékos teljesítményt sikerült elérni az elvárható 45—50 százalék­kal szemben. Szükségintézkedések A harmadik negyedév érté­kesítésén sokat, lendített a szeptemberben elkészült és kiszállított 306 garnitúra táv­összegző, ami önmagában 61 millió forintos bevételhez se­gítette a vállalatot. Szeptem­ber végére az értékesítés 637 millió forintra gyarapodott és ez már jobban megközelítette az időarányos tervteljesítést. Az utolsó negyedévre így is igen feszített feladatok ma­radtak. amelyek megoldására a vállalatvezetés többek kö­zött a következő intézkedése­ket tette. A szerelés, a próba­terem és a végátvétel terüle­tére novemberben az impro­duktív állományból majdnem ötven dolgozót átcsoportosítot­tak. A termelés, a szerszám- gépgyártás, a karbantartás és a minőség-ellenőrzés együtte­sen ötszázezer forint többlet­túlórakeretet kapott. A szükségintézkedések eredményeképpen november­rel bezárólag 762 millió fo­rintos értékesítésig jutott el az árammérőgyár úgy, hogy a távösszegzőket nem sikerült teljes egészében kiszállítani. A legutóbbi egyeztető tárgyalá­sok során a termelési vezető szerint decemberben a rak­tárra adási ütemterv teljesül Ezek alapján az idei árbevé­tel nagy valószínűséggel a kö­vetkező lesz. Belföld: 453 millió forint, rubelelszámolá­sú export 260—262 millió fo­rint, ddlárelszámolású kivitel 245—250 millió forint. A megközelítő gazdaságossági számítások 120—130 millió fo­rintos mérleg szerinti nyere­séget mutatnak. Ez az év köz­ben módosított tervek teljesí­tését jelentheti. A vállalat dolgozóit legin­kább érintő bér- és kereseti helyzetről: az eddigi kifizeté­sek és a termelést segítő rendkívüli akciók eredménye­képp 1986-ban előreláthatólag 9—9,5 százalékkal emelkednek az átlagbérek és 6,6—7,5 szá­zalékkal lesz magasabb a vál­lalati átlagkereset, mint ta­valy. Nehézkes behozatal Érdemes megemlíteni: a be­ruházási hitelből megvalósu­landó beszerzések korántsem haladhatnak a tervezett ütem­ben! Lényegesen lassúbb az engedélyezési eljárás az im­portgépek vásárlásánál, mint amilyen gyorsaságot elvárnak a kivitelben, az arra termelő vállalatoktól. Markó Gábor solja, hogy az Autóspihenő­től délre haladva, nem lát­hatók az útszegélyt jelző vo­nalak. Ezeket tehát fel kellene festeni. A Budapesti Közúti Igazga­tóságon arról tudnak, hogy az elmúlt három évben 2 halá­los baleset történt. Ám nem ez a lényeg, hanem a veszély- forrás — mondja Kővári Jó­zsef megyei műszaki igazgató, s éppen ezért döntöttek is. A gödiek megkapják a közleke­dési lámpát. Hogy mikor? Lehet, hogy még 1987-ben, de legkésőbb 1988-ban. Ez attól függ, hogy teszi lehetővé a most készülő költségvetés, amelyben hasonló célra kell fedezetet teremteni Érden, ül­lőn és Szentendrén. Az érdi 2 darab 1,2 millióba kerülő nyomógombos lámpához kü­lönben a helyi tanács is hoz­zájárul. Az ilyen megállapo­dások nemcsak náluk, hanem máshol is, például Gödön, gyorsíthatnák a megoldást. Új vonalak tervei Különben épp most zajlik az osztályvezetői értekezlet, ahol ilyen kérdésekről tárgyal­nak, s ott az újságírót is szí­vesen látják. A megye közlekedési térké­pe előtt szóba kerül az a kö­zéptávú terv is, amely szerint egyelőre ugyan nem épül meg a gyorsforgalmi autóút, de az ország legforgalmasabb vona­la, a kettes mellé, néhány he­lyen terelő utat kell építeni. Az, hogy minden a pénztől függ, különösen így az év vé­gén, szinte refrénként tér visz- sza, de annyi az információk szerint biztos: még a hetedik ötéves tervben megkezdik egy a Budapest Váci út—Dunake­szi közötti szakasz építését, amely Dunakeszi és Főt között csatlakozna az M3-as úthoz, s erről az úgynevezett 2000-es számú új vonalon lehetne be­jutni Dunakeszire. Az építke­zés további üteme lenne a Gö­döt kikerülő szakasz úgy, hogy végül a gödöllői útról lehetne bekocsizni Vácra, s a város­hoz vezető bejáratot szintén bővítenék. Ez azonban már egy kicsivel távolabbi prog­ram, amivel összefüggnek azok az elképzelések is, me­lyek hosszabb távon egészen Parassapusztáig foglalkoztat­ják a szakembereket. Egyelőre' azonban a legközelebbi, tehát a Budapest—Dunakeszi sza­kasz végleges terve sem ki­forrott, csak az alapkérdések­ről döntöttek. Részleteiben módosulhat, változhat. A lé­nyeg viszont az, hogy az igaz­gatóság komolyan foglalkozik a 2-es főútvonal veszélyeivel, anyagi lehetőségei birtokában megteszi a lehetséges intézke­déseket, melyek gyorsabb megoldáshoz vezetnének a he­lyi tanácsok anyagi közremű­ködésével. Más kérdés: a ta­nácsok pénztárcája sem olyan vastag, hogy az ilyen elhatá­rozások könnyen, gyorsan megszülethessenek. Éppen ezért még nagyobb szerepet kell kapnia az óva­tos közlekedésnek, akár gya­logosról, akár gépkocsivezető­ről van szó, s nem árt a köz­utak még szigorúbb ellenőrzé­se, a határozott fellépés a se­besség megszállottáival szem­ben. Kovács T. István ' Szarvasmarha-tenyésztés EmEnáffietés Megkezdődtek az előkészü­letek a szarvasmarha-tenyész­tés legkorszerűbb módszeré­nek, az embrióátültetésnek a bevezetésére a II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezetben. Az első megtermékenyítésre márciusban kerül sor, az első embrióáfültetsst április végén hajtják végre. A világszerte terjedő új el­járás révén a tenyésztők előre kiszámíthatóan a legjobb szü­lőktől átörökített tulajdonságú utódokat nyerhetik. Ez jelen­tős eredményeket ígér mind a tej-, mind a húshozamú állo­mányban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom