Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

1936. DECEMBER 1., HÉTFŐ mr « MF.1. >#,/] 3 Erről olvastam A kórboncnok is kevés N émely kérdésünkre jóval később kap­tunk^ választ. Úgy másfél évtizede jártam először és eddig utoljára proszek­túrán. Nem akármilyen hely, megillető- désem érthető. Elmondtam, kit keresek, mindjárt megnézzük a lábcédulát, vála­szolták. Ekkor már szólni sem tudtam, a kérdésre, megborotválják-e a holtat, beleegyezően bólogattam,- noha láttam, szükségtelen, nem sokkal az utolsó pilla­nat előtt járhatott nála a borbély. Húsz forint, nyújtotta kezét a fehér köpenyes, százast adtam, amit köszönettel a zsebé­be tett. Egy kis tétovázás után felocsúd­tam: ó, én is köszönöm, és sietve távoz­tam. Tizenöt év múltán olvasom az irodal­mi lapban: hazánkban ott tart a kórbon­colás, hogy anyagi okokból kialakult lét­számhiány miatt egyenesen örülnek an­nak, ha valakit nem kell boncolni. Sebaj, mondja egyik énem, legalább halálunk után békében hagynak. A másik ellen­kezik: érzéketlen porhüvelyednek nem árt, ha belenéznek a belsejébe. A belené- zés áldásos lehet a következő nemzedé­kekre, betegségeik megelőzésére, gyógyí­tására így gyűjtenek tapasztalatot az or­vosok. Hagyjuk is a holtakat. Hanem a lét­számhiány aggaszt. Ha majd kétszáz év múlva a történészek keresik az egyetlen szót, amivel jellemezhető Magyarország helyzete, állapota a huszadik század vé­gén, alighanem a létszámhiányban lelik meg. Lehetetlen fölsorolni, ki mindenből van hiány. Kevés az ápolónő, a buszsofőr, a röntgenorvos, a pedagógus, a rendőr, a szerszámlakatos, az esztergályos, az ár­ellenőr, a dajka, a suszter, a bolti eladó, a bányász, a sírásó... Egyszerű vidéki gyerek lévén mindig a falu jut az eszembe. Hogyan is volt fa­lun? Régebben persze. Nem ám azért, mert úgy hiszem, akkor volt szép a vi­lág. Azért jó példa a régebbi falu, mert nagyjából önellátó közösség volt. Mi kel­lett a falusi közösségnek? Iskola tanító­val, templom pappal, bábaasszony, ko­vács, bognár, asztalos, cipész, borbély. Orvos is kellett volna, de arra nem futotta. A többi megvolt. Valahogy úgy is születtek az emberek. A véznából bor­bély lett, a kacskából suszter. A túlnyomó többség alkalmas a nehéz paraszti mun­kára. Arról sem hallottam, hogy létszám- hiány miatt nem tudtak csőszt állítani, vagy otthon maradtak a tehenek, disznók. A minap a televízióban panaszkodott egy elnök. Ha jól emlékszem, azért kellett csökkenteni a marhaállományt, mert nincs csordás. Néhány hete jelent meg hasonmás ki­adásban Veres Péter első könyve, Az Al­föld parasztsága. Abban említi, hogy a természet nagyjából egyforma arányban szüli a férfit és a nőt. Ma sincs másképp. Megfigyelhetjük azt is, hogy valamennyi közösségben a legkülönfélébb képességű egyed akad. Ha ezt nem tekintjük vélet­lennek, akkor 'érdekes következtetésre jut­hatunk. Mert napjainkban sincs minden­kiből hiány. Kiváló énekesből, karmes­terből, zongoristából még a külföldnek is tudunk adni. A természet aligha azért szid ennyi jó hangú énekest, virtuóz zongoris­tát, nagyszerű dirigenst, hogy legyen a külföldnek. Én arra a merész következ­tetésre jutottam, hogy tán közeleg az idő, amikor a mainál sokkal inkább lesz szükségünk rájuk. Azt a kevés munkát, ami kinek-kinek jut, napközben gyorsan ellátjuk, este pedig sietünk a hangver­senyterembe, gyönyörködni énekeseink hangjában, zongoristáink játékában. M ost, hogy ezt leírtam, eszembe jut, arról még nem olvastam, valamelyik kórházat azért zárták be, mert nincs igazgató főorvosa. Ez egy kis zavart okoz a fejemben, de hát ez legyen az én bajom. Kör Pál Tanácskoztak a NOTESZ küldöttei Javaslatok a betegekért A Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége szombaton, a Hil­ton Szállóban tartotta XX. jubileumi közgyűlését. A 62 orvostudományi társaság és egyesület mintegy SO ezer tagját több mint 400 küldött képviselte a tanácskozáson. Dr. Farsang Csaba egyetemi docens, főtitkár a vezetőség beszámolójában elmondta: tagegyesületeik tavaly 333 tudományos, illetve szakmai továbbképző rendezvényt tar­tottak, csaknem még egyszer annyit, mint amennyit az elő­ző évben. A továbbiakban rámutatott, hogy a MOTESZ, illetve tag- szervezetei egyre tevékenyeb­ben járulnak hozzá az egészségpolitikai feladatok ki­dolgozásához és megvalósítá­sához. Véleményt mondtak többek között az Egészség- ügyi Minisztérium középtávú kutatási tervéről, az egészség- ügyi és a szociális ágazat fej­lesztésének szakmai irány­elveiről, az egészségügyi tör­vény módosításának terveze­téről. valamint az egészség- megőrzés társadalmi prog­ramjáról. Javasolták az aller- gológiai és klinikai immuno­lógiai, a diabetes gondozási, az idegsebészeti hálózat ki­alakítását, önálló endokrin központok létesítését. Részt vettek szociálpolitikai, prob­lémák megoldásában és fog­lalkoznak a szociális ottho­nok, intézetek működési fel­tételeivel, új gondozásidíj­rendszer alapelveinek kérdé­sével. A vitában felszólalt Medve László egészségügyi miniszter, méltatta a MOTESZ két évti­zedes tevékenységét. Több felszólaló javasolta a MOTESZ etikai bizottságának megalakítását. közé tartozik a ceglédi Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz, amely most már hosszú ideje nem tud kilábalni a mély­pontról. Három helyen kétszer Érdemes odafigyelni Csonka Tibornak, a téma alapos is­merőjének, a megyei tanács elnökhelyettesének véleményé­re. Szerinte az alacsony ha­tékonyságnak természetesen vannak külső okai is. A sza­bályozók már említett válto­zásai — éppen az oly sokat bírált kiszámíthatatlanságuk miatt — többször okoztak meglepetéseket. Az albertir-* sai—dánszentmiklósi Micsurin Tsz által kezdeményezett gyü­mölcstermelési gazdasági tár­saság például azért jutott ne­héz helyzetbe, mert beruhá­zásai az előre nem látható kamatlábemelések és egyéb kedvezőtlen változások miatt jelenleg veszteségesek. A hernádiak az országos ba­romfiprogramhoz csatlakoztak, s azóta bebizonyosodott, hogy a döntésük helyes volt. Csak- hát: az elmúlt esztendőkben átmenetileg Csökkent a csir­keexport, lehetősége, s ez ide­haza kisebbfajta lavinát indí­tott el. A vesztesek között minden erőfeszítésük ellenére ott találjuk a hernádiakat is, akik most — korszerűsítve termékszerkezetüket és irá­nyításuk módszereit, ám saj­nos tovább cipelve a hitel- és kamatterheket — valamivel kedvezőbb helyzetben vannak. A külső okokat számba véve említhetnénk az évek óta sok kárt okozó aszályt is, amely az idén a tizenegy nagyüzem­nél mintegy 83 millió forintos hozamkiesést és a tervezett nyereségük egyharmados csökkenését eredményezi. Csonka Tibor szerint a vál­tozó külső feltételék és az ipari tevékenység gyors ütemű csökkenése mellett a sokasodó bajoknak belső, elsősorban a vezetésben keresendő okai is vannak. Az alacsony haté­konyságú tsz-ek közül az utóbbi öt esztendőben hétben került sor vezetőváltásra, há­rom esetben kétszer is. A mai napig is megoldatlan például a Magyar—Szovjet Barátság Tsz helyzete: ebben a gazda­ságban jelenleg állami meg­bízott irányítja a munkát, s nem sikerült a tetemes és indo­kolatlan költségterheket mér­sékelniük. Ahol viszont sikerült megújítani a vezetést, a ta­pasztalatok szerint csak lassan javul a helyzet, s ennek az az egyik legfőbb oka, hogy a második és harmadik vonal­ban még mindig sok a régi módon gondolkodó, felkészü­letlen szakmai irányító. A tizenegy nagyüzem hely­zete tehát — mint azt már említettük — nem azonos. Néhány helyen — például Gö­dön — már megkezdődött az elmozdulás a mélypontról, így minden remény megvan arra, hogy rövidesen csökken az alacsony hatékonyságú tsz-ek száma. A kiutat az érintet­teknek kell megtalálniuk, de a feltételek megteremtésében a kormányzati irányításnak és a megyei vezetésnek is sze­repe van. A megyei tanács éppen ezért kérte a tizenegy nagyüzem és a gazdasági tár­saság vezetőit, hogy január 15-ig mindenütt készítsenek intézkedési tervet vagy ahol van, azt vizsgálják felül —, s ezeket összevont vezetőségi- pártvezetöséai értekezleten vi­tassák meg.' E dokumentu­mokban a sajátosságokból ki­indulva kell meghatározni' a célokat. A nagyüzemek szá­míthatnak a helyi politikai vezetés segítségére is, annál is inkább, mert például Ceg­léd térségében több gazdasá­got is érint ez a döntés. Azonban esetükben is érvé­nyes: nem szabad azonos szemüvegen át vizsgálni min­denütt a helyzetet. A tagsággal együtt Az nem lehet vitás, hogy az érintett alacsony haté­konyságú szövetkezetek ki akarnak lábalni a bajból. Az viszont ma még kérdéses, hogy vajon jó felé indultak-e el. Szentmárlonkátán például az egyesülést követő 60 mil­lió forintos veszteséget nagy­arányú létszámcsökkenés kö­vette. Dr. Samu János elnök azt mondja, nem bánták meg, hogy mintegy ezer emberrel kevesebben vannak, mert sem a termelés, sem a nyereség nem csökkent. Ésszerű lépé­seik eredménye az is — s eb­ben a többieknek is példát mulatnak —, hogy 72-ről 50 millió forintra csökkentek az irányítás költségei náluk. Ha­sonlóan sikeresek a gödiek erőfeszítései is. Murvai Zoltán elnök szerint rövidesen kike­rülnek az alacsony hatékony- ságúak csoportjából, s ez Elkészült az ötödik szoba is Látogatóban a Bakó ikreknél (Folytatás az 2. oldalról.) kint a fürdőszobában, ahol elmondja, hogy ő hétvégén nagyon szeret a Bakó nagy- mamáéknál lenni. Eközben a szobában a négy kicsi elheiyezkedett szokott •helyén az asztalnál a reggelit várva. A menü — májkrémes kenyér és savanyú káposzta — percek alatt eltűnik. Ad­riennt, aki az utóbbi időben kevesebbet eszik, Krisztina buzdítja, időnként egy-egy fa­lat kenyeret nyomva a szájá­ba. Norbert, akit láthatóan respektálnak a kicsik, időn­ként rájuk szól. ha a játék fe­lé hajlana el a társaság evés helyett. A reggeli végén a nagyfiú segít a leszedésben, így a szoba percek alatt egyetlen nagy játszóhellyé alakul. — Egy ideje már csak dél­után alszanak — mondja az édesanya. — Ilyen ködös, nyirkos időben csak rövid időt töltenek a szabadban, inlcább bent játszunk. De egyébként a kert a kedvenc birodalmuk. Ott sok a pázsitt ahol kedvük­re futkározhatnak. Sőt, újabban rájöttek arra is, hogyan lehet kinyitni a ka­put, vagy éppen a kerítés szé­lénél keresni egérutat. Nem elég a széles konyhaablakon át lesni őket, a nagymama a kalandozások óta le sem ve­szi róluk a szemét... Petra szeret egyedül játsza­ni, csöndes, magának . való kislány, Adrienn ma is tartja testsúlyelőnyét a többiekkel szemben, ő az egyik hangadó egyebek között annak köszön­hető, hogy nem féltek a gon­dok gyökeréig hatolni. A veszteséges ágazatokat nem számolták fel, hanem feldara­bolták, s a hatékonyan, mű­ködő egységekbe olvasztották. Átgondoltabb a vezetők pre­mizálása is, s ebben alapve­tő elvnek tartják, hogy csak befolyt árbevételből lehet pré­miumot fizetni. Monoron, a Kossuth Tsz-ben is hasonló módon gondolkodnak. Mint azt dr. Tajdina János közgaz­dasági elnökhelyettes elmond­ta, ők alapvetően a kiegészítő tevékenységre építenek ter­veikben, éppen ezért fontos az ipari üzemek tevékenységének korszerűsítése, a gazdaságos­ság javítása. Általánosítható tapasztalat, hogy ezek az egy­ségek — ezt a jogszabályok is lehetővé teszik — viszony­lag könnyen cserélnek gazdát, például, ha a szövetkezet ve­zetése igyekszik szigorúan el­lenőrizni munkájukat. Mono­ron azonban nem engednek a huszonegyből: állítják, hogy következetességüknek megvan a haszna. A ceglédi Lenin Tsz-ben is szükség volt. a helyzet önkri­tikus elemzésére. Józsa István elnök és munkatársai nehéz napokat éltek át, amikor az 1983-as 32 millió nyereség helyett, egy év múlva már 4 millió forintos veszteséggel voltak kénytelenek szembe­nézni. A vészhelyzetben a ve­zetés összhangja megbomlott, ám . a gyors intézkedések eredményeként tavaly ismét nyereséggel zárták az eszten­dőt, s minden reményük megvan rá, hogy az idén Minden szem Norbert mutatványára figyel. Balról jobbra: Sanyika, Krisztina, Petra és Adrienn. A cím fölött: reggeli a gyerekszobában a társaságban. Vele Sanyika sem mer ujjat húzni, aki egyébként szeret kakaskodni, néha erőszakos és harap is. Krisztina talán a legtöréke­nyebb mind között, ám kedé­lye felülmúlhatatlan. Ezen a délelőttön egyébként vala­mennyien rácáfolnak a jellem­zésre. Adrienn csöndesebb, visszahúzódóbb, Sanyika nem kötözködik, Petra egyvégtében huncutkodna, Krisztina is mó­kázik. Norbert sorolja szókincsű­iket, -mert nincsenek beszédes kedvükben a Bakó ikrek, bár úgy tűnik, valamiféle sajátos halandzsanyelven kommu­nikálnak egymással. A nagy­fiú irányításával percek alatt bemutatják minden tudomá­nyukat, a körjátékot, a vona­megháromszorozzák az 1985-ös összeget. A nagykátai Ma­gyar—Kubai Barátság Tsz- ben viszont hosszabb időre lesz szükség a helyzet javítá­sához. Bánáti András elnök szerint ma indokolatlanul ma­gas hitel- és kamatterheket cipelnek — felhalmozási adót fizetnek például a hatvanas évek végén spárgatelepítésre felvett hitelekért —, s így sa­ját erejükből csak akkor bol­dogulhatnak, ha külső segít­séget is kapnak. Nehéz tehát a tizenegy nagyüzem és a gyümölcster­melési gazdasági társaság helyzete, de nem kilátástalan. A - szakemberek szerint ott lépnek majd előre a leggyor­sabban, ahol saját erejükből igyekeznek kiemelni a kátyú­ból a megrekedt szekeret. Eh­hez néhány' gazdaságban kül­ső segítségre is számíthatnak. Csonka Tibor elmondta, hogy 1987-ben a nagyon eladóso­dott szövetkezetek pályázhat­nak majd pénzügyi gondjaik- mérséklésére. Sok múlik azon is, mennyire átgondoltan, a Valóságos helyzetet elemezve állítják össze intézkedési ter­veiket a nagyüzemek. S bár van olyan nézet — ez egye­bek között a ceglédi tanács­kozáson is hangot kapott —, hogy ezeket a dokumentumo­kat nem fontos ismertetni és megvitatni a tagsággal, fur­csa lenne, ha a nagyüzemek­ben így cselekednének. Az őszinteség s az emberek bizal­mának megnyerése nélkül, ugyanis nehezen boldogulhat bármely szövetkezet gazdasá­gi és politikai vezetése. Furucz Zoltán tozást, tapsi,kolást. Akár egy bölcsődei bemutató foglalkozá­son lennénk. Ez nem iS vélet­len, hiszen az édesanya cse­csemőgondozó, munkahelye a Ganz-MÁVAG bölcsije volt. A földszinten a fiatalasz- szony megmutatja büszkesé­güket, az ötödik szobát, ame­lyet már birtokba is vettek a gyerekek, igaz, még csak já­tékpolcok képezik a berende­zést. Az ikrek egyetlen hangos szó nélkül játszanak, miköz­ben a konyhában készül a va­sárnapi ebéd. * Harangszóra imár asztalnál ülnek, s egy óra tájban valósággal belezuhan­nak a kiságyba. . — Mostanában többet van­nak a nagymamával a gyere­kek, ugyanis vezetni tanulok — mondja búcsúzóul a fiatal- asszony. — Így majd, ha na­gyobbak lesznek, könnyebben kimozdulhatunk. Mert mi is szeretnénk kirándulással, csa­vargással tölteni a hétvégéket. Móza Katalin Nem adom a zoknikat, mond­ja Krisztina huncut tekintete édesanyjának öltöztetés köz­ben. (Vimola Károly felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom