Pest Megyei Hírlap, 1986. december (30. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-10 / 290. szám
1986. DECEMBER 10., SZERDA Utolsók közül az élre A művelődés szűk esztendői Pest megyében van a legtöbb közös fenntartású művelődési intézmény, ugyanakkor ezek anyagi háttere közel sem kielégitő. Egyes esetekben a pénzbeli támogatás is névleges — kaptuk az információt. Mivel a közelmúltban egyébként is jártunk a megye több intézményében, hogy jobban megismerjük a kulturális tevékenységformák anyagi hátterét, úgy gondoltuk, tájékoztatást kérünk egy irányításban jártas szakembertől is. Helyi összefogással Dr. Végh Károly, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályának főmunkatársa mindenekelőtt figyelmeztetett: — Először azt kell megértenünk, hogy más a közös fenntartás és megint más a támogatás. Az előbbi ugyanis nem csupán pénzbeli juttatást jelent, hanem azonos elképzelések közös végrehajtását. Ha például egy szövetkezed ad ötezer forintot a közelében működő művelődési otthonnak, ez a gesztusa csupán támogatásnak minősül, fia viszont ad százezret és cserébe elvárja, hogy abból hatvanat bizonyos értelemben visszakapjon — mondjuk, különböző programok, tanfolyamok szervezésének formájában —, akkor ez már egy tartalmasabb, értékesebb szövetséget jelent. — Végül is hány közös fenntartású művelődési házunk van? — Tizenhét működik így a százhatvankettő közül. Ezek összesen mintegy három és fél millió forinttal gazdálkodhatnak az ipari üzemek, téeszek és egyéb szervek jóvoltából. Hozzá kell tennem, hogy nincs olyan művelődési intézményünk, amelyet ne támogatnának valamilyen formában a gazdasági egységek r azi ipari üzemek három és fél milliót, a termelőszövetkezetek másfél milliót, egyéb szervek öt és fél milliót költenek kulturális célokra. Pest megye élen jár ezekkel az adatokkal! — Nagyjából ismerve az ország gazdasági helyzetét, felötlik az emberben, hogy véletlennek vagy valamiféle sajátos helyzetnek köszönhe- tőek-e az eredmények. — Egyiknek sem — hangzott a válasz. — Ügy gondolom, hogy o helyi állami és pártvezetésen múlott minden. Tíz évvel ezelőtt 32 utolsók között kullogtunk a megyék porában. Mára kiépült egy jól funkcionáló művelődési intézményhálózatunk; a gödöllői, a váci művelődési központ és a monori, ceglédi, nagykőrösi intézmények körzeti feladatokat látnak el. A helyi összefogást bizonyítja a százhalombattai művelődési ház és a ceglédi színházterem is: mindkettőről elmondható, hogy az építésük a konjunktúra idején indult és a közben kialakult nehéz gazdasági helyzet ellenére elkészültek. Ugyanígy említhetném a budaörsi vagy a verőcemarosi tanácsot, hiszen mindkét testület akkor kezdett intézménye építésébe, amikor mások nem mertek volna. Níncsből nem jut — Ha nem is adunk hitelt annak á véleménynek, amely szerint csupán névleges összegeket takarnak a fenntartási szerződések, azt el kell ismernünk, hogy némelyik helyen nem sokkal többről van szó ... — Valóban, a dabasi körzetben például hétszázhet- venötezer forintot tettek ki a különböző támogatások korábban. Ez az összeg három- százezerrel kevesebb lett az elmúlt évek a'att. A visszafejlődés a gazdasági életünkkel függ össze: amely üzemben nem képződik nyereség, ott a kultúrára sem telik. A níncsből pedig nem lehet adni... Ezzel szemben másféle segítségnyújtásra bőven akad példa. — Mire gondol? — Igénybe nem vett termek bérére, reklámköltségek címén átutalt pénzekre, társadalmi munkákra, szállításokra és ehhez hasonlókra. — Azt már elmondta, hogy mennyi van. Kérem, tájékoztasson arról is, hogy mennyi kellene. — Hetvenöt művelődési otthonunk és huszonöt könyvtárunk felújításához kétszázmillió forint támogatást kértünk az Országos Közművelődési Tanácstól, pályázatok formájában. Kiderült, hogy összesen — tehát az «rszág valamennyi intézményének a támogatására — van ennyi pénzt. — Mennyit kaptak? — Kétmilliót. Ez az összeg mindenképpen kevés. A községi művelődési házak helyzetén pedig szinte semmit sem segít, pedig éppen ezek vannak elkeserítő pozícióban, hiszen nincsenek körülöttük gyárak, szövetkezetek, amelyektől anyagi hozzájárulást remélhetnének. A nagyobb művelődési házaknak is vannak gondjaik, de a kisebbek valóban nem tudnak felzárkózni. Vitányi Iván, a közművelődés egyik legelismertebb szakembere mondta, hogy a falusi intézmények egyötöde alkalmatlan bárminemű kulturális tevékenységre. Persze vannak azért jó példák is. Öcsán a korábbi száznegyven-kétszáz- hetvenezer forintos költség- vetés másfél millióra növekedett, mióta az intézmény nyomdát üzemeltet! Ugyanígy Hernádon is nőtt a költség- vetés, annak ellenére, hogy a helyi téesz támogatása hyolc- vannégyezerről huszonnégy- ezerre csökkent. — Persze nem biztos, hogy használ a művelődésügyünknek, ha egy intézmény gombát termeszt, étlapot nyomtat vagy autóvezető-tanfolyamot szervez — Nekem is az a véleményem,. hogy ma. inkább pénzt termelünk, rnint kultúrát; ' a körülmények kényszerítő hatására. Azonban a kultúrát hordozó áruk óra is ugrásszerűen megnőtt. Ez okozza a nagyobb gondot, hiszen ez kényszerít versenyfutásra: a könyv, a folyóirat, a technika nagyon sokba kerül, de említhetjük az előadóművészeket is. Mindemellett a művelődési házak igazgatóinak szintén attól fő a feje, hogy nem tudnak széket, zongorát venni, nincs nyelvi laborjuk. Szaknyelven: nem tudják felújítani a feltételrendszerüket. Tegyük hozzá, lassan már egy kiállítást sem tudnak megrendezni, mert nincs pénzük meghívóra, képkeretre, és videódiszkót sem rendezhetnek, mert nincs színes tévéjük. Továbbá nincs szén, amivel befűthetnének és nincs mikrofon, amibe a magyarnó- ta-énekes énekelhetne. — Hallottam olyan véleményt, amély szerint a ga- meszeket éppen azért hozták létre, hogy rendszerezze, irányítsa a kisebb intézmények gazdálkodását. Ilyenféle gondoskodás mellett hogyan alakulhatott ki az a helyzet, hogy a népművelők menedzser módjára üzletelnek? — A gazdasági ellátó szervezetek elsősorban a kis intézmények mellett működnek és nem minden esetben hatnak ösztönzően. Mert ha példának okáért az óvodának elfogy a pénze, kénytelenek adni neki, ugyanakkor csak egyetlen intézmény, a művelődési ház rak a közösbe azok közül, akik szóba jöhetnek, hiszen sem az iskola, sem az orvosi rendelő, sem a bölcsőde nem termel bevételt... — igaz, hogy van olyan művelődési ház, amelyik kazánfűtői tanfolyamot indított, hogy pénzhez jusson? — Igaz. Van tekintélye — Van-e kiút? — Lehet, hogy furcsán hangzik mindezek után, de én változatlanul hiszek az igényes szakmai munkában. Tudom, hogy ez egyre hígul, tudom, hogy a közalkalmazottak közül a népművelőknek a legalacsonyabb a fizetésük, mégis állítom, hogy a magas ' színvonalú közművelődési tevékenység megteremti a maga holdudvarát. Van nekünk olyan szakemberünk például Örkényben, akinek van tekintélye. Akipek a véleményét és a kéréseit is figyelembe veszik. Egyébként pedig nincs más megoldás, mint az összefogás. Át kell vészelni a szűkösebb esztendőket. A jó ötlet, a segítőkészség sokat lendít a helyzeten. Itt van például a váci KISZ- szervezet kórusa, amelyet az áfész tart fenn, ugyanakkor a művelődési ház együtteseként tartják számon. A lényeg az, hogy ott lép fel, ahol kell, Szilas Zoltán V ersenyfelhívás Népmese, ballada A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár népmese-, ballada- és éneklőversenyt hirdet a megyében. A versenyt felmenő rendszerben szervezik, elődöntőkkel és megyei döntővel. 'Az előbbieket február-márciusra, az utóbbit pedig áprilisra tervezik. Jelentkezési korhatár nincs. Különös örömmel fogadják azokat a produkciókat, amelyek a szülő- vagy lakóhely népköltészeti alkotásait mutatják be. Így gazdagíthatják a résztvevők egymást és közönségüket is a magyar népmese- és balladakincs kevésbé ismert értékeivel. A jelentkezéseket december 30-ig várják Szentendrén a PMKK címére. A levélben szerepeljen az illető neve, címe, életkora és foglalkozása, s jelölje meg a versenyprogramja műfaját is (például: népmesemondás, balladaéneklés, balladamondás és így tovább). ELTEMETTÉK BÁRDOS LAJOST Mély részvéttel kísérték utolsó útjára kedden a Farkasréti temetőben a 87 éves korában elhunyt Bárdos Lajos zeneszerzőt, zenetudóst, Kossuth- és Erkel-díjas kiváló művészt A ravatalnál a Művelődési Minisztérium, a Magyar Zeneművészek Szövetsége, a Művészeti Alap, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Magyar Kodály Társaság nevében Szokolay Sándor vett végső búcsút a zenei élet kiemelkedő személyiségétől. Munkásságát, egyéniségét méltatva elmondta, hogy Bárdos Lajos életműve szerves egységet alkot, azt a polihisz- tori sokoldalúság jellemzi. Kimeríthetetlen energiával vállalta az új magyar zenekultúra útjának megalapozó munkáit és kikövezését, de maradék energiája közben népmeséi fokon megsokszorozódott, így lehetett egy személyben zeneszerző, kórusvezető, oratóriumok karnagya, zenetudós és teoretikus, rajongásig szeretett tanár, új tantárgyak iskolateremtő mastere, s az éneklő ifjúság mozgósító lel* ke. Tudománya titkait pedig sohasem őrizte féltve, szerette volna mindenkivel megosztani és ő maga a művekért, a közkinccsé tételért volt. Oly türelme volt a dal titkait nem eléggé ismerőkhöz, hogy a mai kor ú| Apáczai Csere Jánosának nevezhetjük. Szokolay Sándor búcsúbeszédét követően a Kórusok Országos Tanácsa nevében Makiári József emlékezett Bárdos Lajosra. A sírnál a budapesti kórusok, valamint az egykori növendékek és kollégák képviseletében Forral Miklós idézte fel az elhunyt alakját. Végül az Oszágos Magyar Cecília Társulat nevében Tardy László búcsúzott a zeneszerzőtől. A temetés Szokolay Sándor In memóriáin Bárdos Lajos című kórusművének hangjaival ért véget. IALLITOTERMEKBOL Emberi, művészi szövetségben Kaszner Margit képei december 10-ig láthatók a II., Szilfa utcai Ság-vári Endre Művelődési Háaban. Terítéskultúrát bemutató hímzéseit december 15-ig nézhetik meg az érdeklődők a VIEL» Rákóczi tér 2. szám alatti kiállító hely is égben. Kép és vers Bensőséges világot ural Kaszner Margit, szinte hímezi akvarelljeit, horgolja a balcsi- ki tengerpartot, a kéken habzó hullámokat. Nem szellemességből jeleztem a festményfelületek hímzéses gondosságát — hanem az egyszerű tényre utalva. Ugyanis terítéskultúrát szolgáló abroszainak hímzése és a képek részletekre figyelő érzékenysége között mély kapcsolat és rokonság rejtőzik. Arról van szó, hogy művészetében nemcsak ragaszkodik az élményekhez, hanem meg is szerzi azokat. Mindenütt. A Dunakanyarban, az Alacsony-Tát- rában éppúgy, mint a Fekete-tenger partján. Áhítattal telítődő szorgalma feljegyez minden tünékeny apróságot — felhők, hullámok, bárkák, kövek éltetik festményeit. E bal- csiki sorozat másik egyedi érdekessége egy párhuzam. Az, A televízió karácsonyi műsora Elkészült a televízió karácsonyi műsorterve: a háromnapos ünnep idején szinte minden korosztály találhat kedvérevalót a gazdag programban. A délelőtt ismét a gyerekeké lesz, bábjátékokból, mesefilmekből, külföldi és hazai ifjúsági filmekből választhatnak. A négy jó barát cí-' mű négyrészes szovjet, a Jankó játékai című csehszlovák film és a Kedves, jó Télapó című NDK-mesejáték mellett több hazai produkció szórakoztatja a legkisebbeket. így a Felelj szépen, ha kérdeznek című, Janikovszky Éva és Réber László jól ismert könyvéből készült raizfilm. Katkó István és Mihályffy Sándor Csak a testvérem című tévé- filmje és Kormos István Zsiráfnyakú cica című bábjátéka. Az ünnep hangulatát idézi majd december 24-én a Száncsengő, amelyben karácsonyi dalok és téli versek szólalnak meg, valamint a szegedi körzeti stúdió zenés irodalmi összeállítása, a Gyertya- gyújtás, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szól majd Oscar Wilde meséje, A boldog herceg, amelyet Lukács Margit mond el, s amely a szeretet, a hűség és a barátság fontosságára hívja fel a figyelmet. A Kellemes karácsony című összeállítás régi és új felvételekkel igyekszik örömet szerezni a nézőknek. Lírai hangulatú, igazi karácsonyi produkció lesz a 24-én, este látható Éjféli színjáték. André Obey darabja — Mihályffy Sándor rendezésében — az 1500-as évek karácsonyán egy Avon-parti kisvárosban játszódik, ahol a helybeli színtársulat betlehemi' játékra készül. Ugyanezen a napon a kettes programon a Fejes Endre Kéktiszta szerelem című művéből készült tévéjátékot, valamint a Szer- gij atya című szovjet filmet — Tolsztoj azonos című elbeszélésének adaptációját — sugározza a tv. Másnap este a Románc az Orient expresszen című angol filmet vetítik. A történet egy szép és sikeres amerikai írónő egykori szerelmével való találkozásról, az újrakezdés lehetőségeiről szól. Pénteken Brandon Thomas Charley «énje című bohózatának zenés változata szerepel a képernyőn. A történet egy jól ismert vígjátéki fogásra, a személycserére épül: a főszereplő női ruhát ölt, hogy eljátsz- sza oxfordi diáktársa nagynéniének szerepét. A második csatornán sugározzák majd A játék véget ér című, Sartre művéből készült francia filmet, s ezt követi A kéjnő Kaliforniába készül című amerikai játékfilm. A három nap tévéműsorából nem hiányoznak a színvonalas zenei produkciók. Karácsonyeste Liszt Esztergomi miséje csendül fel Lehel György vezényletével. A koncerten közreműködők között lesz Kincses Veronika, Molnár András, Kováts Kolos, továbbá a rádió és televízió énekés zenekara. A zenekedvelőknek szól majd Bach parasztkantátája, Beethoven VII. szimfóniája, Csajkovszkij Diótörője, a Budapesti cigányzenekar ünnepi koncertje, valamint Pezsgőária címmel Bende Zsolt jubileumi műsora a Budapest Kongresszusi Központból felvételről. Az irodalmi, képzőművészeti, néprajzi összeállítások között lesz a Kovács Margitot és művészetét bemutató A varázsló című portréfilm. A Rátkai Endre profán ikonjai című zenés-verses műsor, amely a festőművész világába kalauzolja el a nézőket. A ljubjanai televízió és a pécsi körzeti stúdió közös műsora Mátyás király alakját és korát idézi, míg a Népszokások című összeállítás a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsoló-1 dóan az erdélyi betlehemes énekeket és játékokat eleveníti fel. A három nap műsorát több sportösszeállítás gazdagítja. December 25-én Mexikó címmel összefoglaló látható a lab- darúgó-vb eseményeiről, 23- án és 27-én pedig a kétrészes Sport ’80-ban az év jelentős hazai és nemzetközi sporteseményeit idézik fel. Kaszner Margit: Váci szimfónia hogy Gomota Györggyel kötött emberi és művészi szövetséget. Azonos időpontban, közös élmények alapján születtek meg Gomola versei és Kaszner Margit festményei. Nem egymás illusztrációja-' ként, hanem a kép és vers azonos tér- és időforrása alapján. Így keletkeznek Gomola György költeményeiből idézve Kaszner képein a „mesével átszőtt álmok” a színes „csend utcájában”, A közös motívumokra hangszerelt párhuzamos versek, képek egyedi távlatot rejtertek magukban— indokolt folytatásuk. Váci szimfónia Közös művük a Váci szimfónia. Gomola-versek, Kasz- ner-grafikák gyűjteménye. Megegyező élmények alapján ihletik egymást az alkotások, — mindez nem illusztráció, hanem két művészeti ágazat, két ember szellemi kézfogása. Festmények és költemények azonos hullámhosszon, megegyező szemlélettel és értékrenddel. A váci tájat pásztázzák; a Dunát, felhőket, dombokat, a váci munkásokat és a „Lebegő őszelőt” Az Asz- szonyok című kompozíciót mindketten a váci Híradás- technikai Anyagok Gyára nőmunkásainak ajánlották. Gomola György így ír: Kenyér- szegésük / Csók, aggodalom,/ Látó szemükben J Gyémántfény a lét, f Dolgozni mennek, / Halkan sietnek, / Mint a hó- pihék / Fekete bársonyon. E menetet Kaszner Margit asszonyalakzatú fákkal láttatja. Mindez nem eltérés, hanem kiegészítés. Vers és kép azonos nyomvonalon jár; mindkettő azonban a saját eszközeivel járul hozzá a kettős, költői-rajzi eredményhez. Ilyen a Váci szimfónia is, amelyet versben Gomola György így idéz: Leejtette kendőjét a Hold-lány, / Hátha a csillag egyszer fölveszi, / Melengeti két, tűz tenyerében, / Virággá nyitja és majd fölviszi. / Esőt is ad és árnyat ad a láng / Fékevesztett és tobzódó fészkére / A Hold* leány a tiszta éjszakán / Visz- szavárja ezüst tenyerébe. Kettős szárnyalás A Váci szimfónia Kaszner Margit számára ugyanez a hangulat más közegben, más elemekkel. A barokk kisváros tornyai látszanak, a barátok templomának homlokzata, gyárkémények, földszintes ház, fák és bokrok. Tisztázott mon* tázs a tollrajz finomságában: jelen idő és harmónia. Amit ketten alkotnak a képzőművészet és a költészet egységében, az egyedi érték és to* vábbi lehetőség. Kettős szárnyalás, amely egymást ihleti — emberként és alkotóként egyaránt. Losonci Miklós
