Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

TVORCSESZTVO = ALKOTÁS AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM: A VILÁG KICSIBEN VERAGSARQff A SÉTÁLÓUTCÁBAN Újdonsült Ismerősöm, And­rej Kordönszkij szülei a Fe­kete-tenger közelében élnek, bátyja a Csendes-óceán part­ján lakik. Vele Gödöllőn be­szélgetek, s közben a szom­szédból afrikai dallamok hal­latszanak át a falon. Az Ag­rártudományi Egyetem kollé­giumában az embernék az az érzésé, hogy itt található a vi­lág — kicsiben. A hazai diá­kokon kívül sok külföldi hall­gató tanul a mezőgazdaság-tu­dományi és a gépészmérnöki karokon, harmadik éve szőri­jét fiatalok is több évre szóló otthonra találnak az egyetemi városban. A szobák lakói kö­zött általában egy a külföldi, kettő a magyar, így könnyeb­ben elsajátítható a nyelvünk. Ez Andrejnek is nagyszerűen sikerült. ö az első fecskék közé tar­tozik, akiket 1984-ben, főként tanulmányi eredményeik alapján kiküldtek Kisinyov­­ból, Kijén bői, Moszkvából, Krasznodárból, Tbilisziből — Gödöllőre. Most már kilenc­­venen vannak. Miért jelentkezett a felhí­vásra? Statisztikai adatokból is tudta, magas színvonalú a magyar mezőgazdaság. A nemzetközi megállapodást ugyanez indokolta. Az orosz nyelvű oktatás igen gyorsan indult be, kissé meg is előz­ve a gödöllőiek felkészülését. Egyes esetekben azt érzik Andrejék, hogy némely tár­gyat hazájukban magasabb szinten oktatnak. De ezt fe­ledteti a számos újdonság, melyekről itt szereznek tudo­mást. Azt is kedvezően érté­kelik, hogy a gyakori üzem­­látogatások során a rossz pél­dákat sem hallgatják el előt­tük. A KEZDETI NEHÉZSÉGEK UTÁN NINCS IDŐ A LAZÍTÁSRA — Július elsejétől a fuvar­levelek feldolgozására be­vételelszámolási és ellenőrzési csoportot hoztak létre a Pest Megyei Volán ceglédi üzem­­igazgatóságánál. Miért volt erre szükség? — kérdezem Tar Ilona csoportvezetőt. — A vállalatunk 1986. ja­nuár elsején alakult, s ezen belül üzemigazgatóságunk meglehetősen nagy önálló­ságot élvez. Ebből következett az, hogy a teljesítmények el­számolását is magunknak kell megoldanunk,. Mivel nem cse­kélység havfiftta mifctegr 1.3- 14 ezer, okmányt feldolgoZn', ezért égetően szükség volt egy olyan csoportra, amely ezt a feladatot elvégzi. — Mennyire fontos az önök tevékenysége? — Természetesen az üzem­igazgatóság boldogulna nélkü­lünk, mert nem lenne gond a szállításokkal. De végül is rajtunk múlik, hogy mennyi pénz kerül a cég és a sofőr­jeink pénztárcájába. Elsősor­ban a bevételeink számfejté­se, a gépkocsivezetők bérének és üzemanyag-fogyasztásának elszámolása vár ránk. Ugyan­akkor talán az sem lényeg­telen, hogy üzemünk vezetői tőlünk kapnak minden infor­mációt, amely könnyebbé te­heti az irányítást és megala­pozottabbá a leendő intéz­kedéseket. .. — Kik lehettek a csoport munkatársai? — Fontosnak tartottuk a forgalmi, vagy díjszabási is­meretet és valamiféle érdek­lődést, érzéket a számítás­­technika iránt. Ám kiderült, hogy magasak az igényeink, mert ilyen képességű embe­reket a vonzó fizetés ellenére is nehezen találtunk. — Könnyen ment-e a be­tanulás? Milyen gondjaik van­nak? — Ez a tevékenység rend­kívül szerteágazó. így egy­általán nem, csoda, ha nap­jainkban is van mii. tanul­­hútík. ''jtitelső égV-két hónap­ban nagyobb hibaszázalékkal dolgoztunk, ami most már örvendetesen csökken. Sajnos eddig nem sikerült minden helyet betöltenünk. Külön problémát okoz, hogy a kol­légáink folyamatos képzését meg kell oldanunk, ami a mindennapi tevékenységünk mellett borzasztóan nehéz. — A későbbiek során vár­­ható-e továbblépés? — Azt hiszem, kicsit korai lenne még erről beszélni. Nem titok, hogy vannak elképzelé­seink a feldolgozás tovább­fejlesztésére. Ezért nem tarta­nám lehetetlennek azt sem, hogy majdan megfelelő lét­számmal és gyakorlattal part­nereink részére esetleg bér­munkát végezzünk. FEHÉR FERENC — Magyarországon a szak­emberek, a gazdaságok job­ban kényszerülnek hatéko­nyabb megoldásokat keresni, mint hazánkban. Több a jo­guk, de nagyobb a felelőssé­gük is. Szervezési, gazdálko­dási módjuk megismerése ne­künk mégis fontos, hiszen a Szovjetunióban jelenleg ha­sonló változásokat élünk át. Andrej a legritkább eset­ben fejezett ki oroszul egy­­egy szót, de sikerült hamaro­san megtalálni a magyar meg­felelőt. A többször elhangzó szó anyanyelvén a tvor­­csesztvo volt. Ez munkássá­got, alkotást jelent. Elmondta, hazájában igyekeznek elérni, hogy az emberek kedvvel, szívesen dolgozzanak. — A kollégiumban jól érez­zük magunkat. Itt az egyete­men az együttérzés erősebben érvényesül közöttünk. Kis vi­lágunkban úgy gondoljuk, tő­lünk függ a jövő, A szovjet diákok az előké­szítő oktatás során sokat ta­nultak magyarul. Idekerülve pedig az első két évben oro­szul oktattak számukra. Csak a harmadik évben tértek át a magyar nyelvű előadásokra. Ez Andrej szerint nem jó, mert a tanárnak könnyebb lenne anyanyelvén átadnia a tudását. A nehéznek tartott magyar nyelv elsajátításában nagy az érdeme Seregi Lajos­nak, akinek évtizedes tapasz­talata van a külföldiek okta­tásában. — Éppen nem a fiatalsága miatt szeretjük, hanem azért, mert nála jobb, sokoldalúbban képzett, gyakorlott nyelvta­nárt talán nem is találnánk. BALÄZS GUSZTÁV A váci Széchenyi utcában frissen átadott virágbolt ma­ga is igen mutatós, akár az óriási kiralkati üvegtáblák mö­gött meghúzódó harmatos csokroknakvalók. Nagy szük­ség volt Vácott egy ilyen üz­letre. A tágias eladótér és ter­vezett szolgáltatásaik is ilyen színvonalat feltételeznek^. Az egyszerű, virágszerelő ember csodálja, de számon tartani kevésbé tudja az ezer­nyi fajtát. Főleg a cserepe­sekkel lehet bajban, közöttük ugyanis sok a különlegesség. Az üzlet vezetőjétől, Helmes Józsefnétöl kértünk segítsé­get az eligazodáshoz: — Va­jon hányféle növény díszeleg itt előttünk, a mélyen benyú­ló kirakatban? — Pontosan nehéz lenne megmondani, de a ritkábbak közül említésre méltó a juc­­capálma, a szobafenyő és a borostyán. Több páfrányféle és pálmafiajta is van. Bromé­­liábóü is öt különbözőből lehet választani. Flórán urnáink is vannak. Ezek különleges, tró­pusi növények, amelyeket a magas páratartalom biztosítá­sa miatt kis üvegházban ne­velhetünk. ami akkora, mint egy akvárium. Dobozolt virá­gaink is vannak és falra akaszt­ható csendéletek. A vágott vi­rágokat nem említettem, mert természetes, hogy bő választé­kot tartunk belőlük: írisz, sterelícia, szegfű, rózsa és szá­las orchidea is kapható. — Egy virágbolt forgalma, sikere jórészt az anyagbeszer­zésen múlik. Önök hogyan csi­nálják? — Minden lehetőséget igyekszünk kihasználni. Nem elégszünk meg a szerződéses Az „árut karban kell tartani”! Nagy Miklósáé és Helmes Jó­­zsefné öntözik a virágokat. MOSriS UGYANÚGY KÖSZÖNNEK VAJON KELD-E kérdez­nünk, kit mi késztet arra, hogy vállalja a párttagsággal járó szolgálatot? Egyáltalán, szolgálatnak — a nép javát építő szolgálatnak — nevez­zük-e, hogy a szervezeti sza­bályzatnak megfelelő jogok és kötelességek rendszerét va­laki magáévá teszi, annak megfelelően él, dolgozik, mun­kahelyén. a családban? Rövi­den: különleges emberek-e a frissen felvett MSZMP-tagok, vagy egyszerűen emberek a tömegből? Devosa Sándorné, a Nagy­kőrös és Vidéke Áfész dolgo­zója, az egyik boltban eladó. Éppen csak hogy túl van a MENNYIT ÉRNEK AZ ÉLŐK? Esik az eső. Az idős fér­fi két karján két üres szatyor. Megpróbál egyen­súlyozni velük, mintha ki­feszített kötélen, az ijesz­tő bizonytalanságban köz­lekedne. Alig lát. Vagy nem is lát? És az út csú­szik, az úttesten pedig egy­mást érik buszok, teher­kocsik, autók. Egy asszony karon fogja az öregembert. A sarkon már várja a mo­­nori idősek napközi ott­honának gondozónője, in­nentől kezdve a kerékpár­nyereg biztos támasz, a gondozónő szava, irányítá­sa maga a biztonság. A jelenet minden reggel marokra fogja a torkomat. És mindjárt itt a tél. Ha­vas esővel, jéggel, köddel. Egyetlenegy dologra lenne szükség ahhoz, hogy a nap­közi otthon gondozottal ne az otthoni faiak lélek­telen némaságában várják a jobb időt: gépkocsira. Amelyből folyamnyi úszik az esőtől fényes utakon. — Fordultunk mi már mindenhova — mondja Bi­hari Jánosné, az idősek monori napközi otthoná­nak vezetője. — Legkeve­sebb tíz kis öregünkről lenne szó, akik a község legtávolabbi részeiből jön­nek mankóval, tolókocsi­val, vakon botorkálva. — Olvasólevélben la­punkban is megjelentettük már a kérést, hátha akad üzem, intézmény, amely segíteni képes. Nem jelent­kezett senki? — ... senki. Pillanatnyi­lag egyetlen reménysugár­ba kapaszkodunk: van bi­zonyos megtakarított pén­zünk, amelyből — ha a szabályok is lehetővé te­szik — vehetnénk egy használt kocsit. A fűtőnk és két gondozónőnk is tud vezetni, sofőrgondunk te­hát nem lenne. Január 12-e a határidő, amelyben felsőbb hatóságunk a vá­laszt megjelölte. — De addig ...?! — Kínlódnak szegények a bejárással. Akad idős ember, akinek csak ebédre lenne szüksége az otthoná­ban. Gondolja el: mire mi biciklivel, a kormányon szatyorral kiérünk a Det­­rich tanyára ... Egy kocsi ezen is segíthetne. De ami most a legfontosabb: be­hozni azokat, akik amúgy is jönnek minden körül­mények között, keservesen megszenvedve a távolságot és az időjárást. — Nem próbáltak kap­csolatba lépni a most már Monoron is szép számmal létező magántaxisokkal? — Ök nekünk megfizet­hetetlenek. Hiszen így is azt tapasztaljuk, hogy van­nak kiadások, amelyeknek fedezésére gondozottaink gyerekei lennének kötelez­hetők, de ezek az idős emberek inkább a létmini­mumot is alig elérő jöve­delmükből fizetnének min­dent, csak hogy a gyere­keket a világért ne terhel­jék. Leteszem a telefont. A szemem elé tolak­szik a kép, egészen friss, ha akartam sem tudtam volna még elfelejteni. Mindszentekkor a monori temetőben is halomban álltak a méregdrága ko­szorúk. a pompázatos, kri­zantémok. Egv-egy hant körül családi gyülekezet, az utakon egymás sarkát taposó tömeg. Hát hadd tegyem fel a kérdést: mennyit érnek nekünk az élők? K. ZS. második ikszen, mégis a mozgalmi munkát régóta vég­zi, több mint hat esztendeje. Gazdasági felelős a KISZ- alapszervezetben, de nincs olyan megmozdulás, ahol ne találkozhatnánk vele. Kirán­dulás? Sportverseny? Ott a helye, akár kézi-, akár kosár­labdáról legyen szó, városi, megyei, de még országos ver­senyek is munkát adnak. Persze, nem annyira nehéz a dolga, mint másnak: férje az Információtechnikai Vállalat helyi szervize alapszervezeté­nek sportfelelőse, s így maga is tudja, milyen elfoglaltságot jelent a szervezés. „A boltban nem lehet lazsálni. Jönnek a vevők, azokat ki kell szolgál­ni, szó sem lehet arról, hogy elcsellengjük az időt. A munka, az munka.” Véletlen lehet-e, hogy a KlSZ-alap­­szervezet mellett a főnök a másik ajánló? S azt is meg­jósolhatjuk, a fiatal párttag meghallgatja majd a család emlékezéseit, hiszen férje dédnagyapja Vágó László volt — az egyik első kommu­nista Nagykőrösön. Kenderes János, a Pest Me­gyei Volán autószerelő bemé­­rője. A szőke, nyílt tekintetű, mosolygós fiatalember mun­katársaival remek kapcsolatot tud teremteni — önzetlen, se­gítőkész, segíti a még fiata­labbak beilleszkedését. „Ahol dolgozom, a szerelik fele párttag. Sem ők, sem a többiek nem köszönnek más­ként azóta, hogy felvettek a pártba. Én úgy gondolom, hogy természetesnek vették. És azt is hiszem, hogy így van ez rendjén.” Szabó István Kocséron, a Petőfi Termelőszövetkezet ipari ágazatában dolgozik. Tucatnyi esztendő után, úgy mondja, megállapodott itt. Jól érzi magát, s a fontos fó­rumokon mindig hallatja sza­vát. Nos, nem azért csak. hogy beszéljen: ő mindig mond is valamit. S hogy mi­ről? Általában a szakszerve­zet nézőpontjából közelít a kérdésekhez, s ez nem vélet­len. Az ő irányításával fejlő­dött odáig a mozgalom a ter­melőszövetkezetben, hogy ko­moly rangja, súlya van. Kap­csolatokat keresett, talált, ku­tatott, erősített. A Nagykőrö­sön működő szakmaközi bi­zottságba is beválasztották, de a kocséri tanácsnál sem ritka vendég. S hogy csak most lett az MSZMP tagja? Tulajdonképpen akart ő már előbb is, de valahogy elma­radt, vagy mások előzték meg. Tudjuk, nehéz „igazsá­got” tenni, az alkalmasak kö­zött sorrendet állítani... A lényeg, hogy már tag: s ez még nagyobb súlyt ad lendü­letes munkájának. „A politi­ka mellett eddig is kiálltam, most még inkább teszem majd.” HÁROM PARTTAG azok közül, akik az idén kerültek az MSZMP soraiba. Három ember, aki nem tartja ezt rendkívüli dolognak. Mégis érzik jelentőségét annak, hogy becsületes munkájukkal ezután azért egy kicsit mégis­csak másként állnak majd helyt. Ügy, ahogy az termé­szetes. Nem különleges embe­rek, de nem is elmosódó ar­cok a tömegből. B. O. üzlettársakkal, elmegyünk a termelőkhöz i,s. Egy anyagbe­szerzőnk pedig hajnailonta Bu­dapestre, a nagyvásárcsarnok­ba jár vásárolni. Rendszere­sen szállít a Rozmaring Ts3 is, a cserepes virágok zömét pedig Szombathelyrőil kapjuk. Miközben beszélgetünk, nem áll meg az élet, a „színfalak mögül”, ahol a koszorúk ké­szülnek, előbúj.ik egy-egy kol­léganő. aki kiszolgál, de be­szélgetőtársam sem mulasztja el köszöntem a vásárlókat. — Nem lehet ellenállni; ha szép virágot látnak a kirakat­ban, betérnek. Nem is kell hozzá különösebb alkalom. So­kan régi vevők, már szemé­lyes ismerősök. Nem ebben a boltban, korábbról, hiszen egyikünk se most kezdte a szakmát. 1— Mit mondhatunk azok­nak, akik nem gyakorlott törzsvásárlók; hogyan segíte­nek nekik a választásban? — Ha kérik, hogy állítsunk össze adott alkalomra egy csokrot, természetesen öröm­mel tesszük, örülünk, ha ránk bízzák a választást. Ez az egyik szépsége a munkánknak. De hia valaki netán úgy vá­logatja össze a csokorhoz va­lót, hogy azt látjuk, nem len­ne ízléses, megmondjuk és ajánlunk valami mást. Sok-sok kiegészítőt is látok, ami a szobanövénytartás nél­külözhetetlen kelléke, virág­­földtől táprudacskákon át a cserepekig. Ez az árukapcso­lás is szükséges a jó adottsá­gokhoz. de a kedves, szolgá­latkész, kiszolgálás nélkül nem sokat érne az egész. Ezt ta­pasztalják is a vásárlók. Be­szélgetőtársamon kívül még hárman szorgoskodnak ebben az üzlelben: Nagy Miklósné, Hirth Jenöné és Nábele Gá­­borné. Mindannyian a fenn­tartó Kommunális Költségve­tési Üzem dolgozói. Kép és szöveg: DUDÁS ZOLTÁN KIÁLLÍTÁS Cegléd és környéke számot­tevő élelmiszeriparral ren­delkezik. Termékeik egy ré­sze messze földre eljut, so­kat fogyasztanak belőle a helybeliek is. Együtt mégis ritkán láthatók ezek a készít­mények. A helyőrségi művelődési központban november 13-tól 19-ig termékbemutatót ren­deznek a malomipar, a hús­ipar, a sütőipar, a söripar, a PHGT albertirsai hűtőháza, az Alföldi Tej, a Ceglédtej, a Nagykőrösi Konzervgyár, a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát és az abonyi Új Világ Tsz által forgalomba ho­zott ételekből, italokból. A kiállítást november 13- án délután 4 órakor dr. Lé­­nárt Lajos, a Magyar Élel­mezéstudományi Egyesület társelnöke nyitja meg. A PARKOKAT CSINOSÍTJÁK Az új nagykőrösi szakorvosi rendelőintézet előtti parkot a Ceglédi Parképítő Vállalat alakítja ki (VARGA IRÉN FELVÉTELE)

Next

/
Oldalképek
Tartalom