Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
1986. NOVEMBER 7., PÉNTEK PESTMEGYEIHÍRLAR ' 9 KÉT ÉVTIZED A VÍZLÉPCSŐÉRT CSAK KICSIT DOLGOZNI NEM LEHET Három ember, három különböző típus. Nehéz egyetlen szóval rátapintani a legjellemzőbb tulajdonságukra, hiszen a keménység, a határozottság mellett mindegyikükben ott a jószívűség, a melegség. Vezetők a szó igazi értelmében. Mégis, leginkább türelmes az egyik, emberségesnek jellemezhető a másik, míg a harmadikra az energikus jelző illik. Amiben hasonlítanak egymásra, az a teherbírásuk, a kitartásuk, a hitük. A meggyőződésük, hogy amivel megbízták őket, amit csinálnak, azzal jó ügyet szolgálnak. A találkozásra mindegyikük csak munkaidőn tül tudott sort keríteni. Akkor viszont nem sajnálták az órákat, a beszélgetések a késő estébe hajlottak. A dolgozószoba falát mindenütt térképek borítják. Nem dekorációs okból, hanem elengedhetetlen munkaeszközként akasztották azokat oda. Áz íróasztalt itt is, ott is, amott is beborították a feljegyzések, jelentések, tervek, dokumentációk, szerződéstervezetek és végleges megállapodások. A címekben mindig olvasható: bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer. Egyetlen szóval türelmesnek jellemeztem dr. Nagy Lászlót, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezető-helyettesét, emberségesnek Kollár Ferencet, a Vízügyi Tervező Vállalat irodavezetőjét és energikusnak Szántó Miklóst, az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatóját. Nem véletlenül, hiszen e három tulajdonság nélkül elképzelhetetlen lenne az általuk is képviselt ügy sikere, ök hárman több mint két évtizede bábáskodnak a beruházás megszületésénél. Tárgyalnak a legmagasabb hazai és külföldi fórumokon, tájékoztatják a különböző szervezeteket, az érintett tanácsok, vállalatok vezetőit, a lakosságot és a sajtó munkatársait. Készséggel, a legjobb tudásuk szerint NYOLC NEMZET A DUNA MENTEN — Hazánkban megkülönböztetett figyelem kíséri a bős—nagymarosi vízlépcső építésének előkészítését, illetve , a már megkezdett munkálatokat. Az emberek tudni akarják — és joggal —, miért van szüksége az országnak erre a vízi erőműre. Természetes tehát az érdeklődés és szükséges a tájékoztatás — vélekedik dr. Nagy László. — üresjáratot akkor érzek, amikor ugyanabból a körből többször is megkeresnek, soikadszor megbeszéljük az adott témát, és még mindig nem értik „vagy egyszerűen nem is akarják felfogni a dolgokat. "llz ^-'léőBSBÍŐ. idégtán-eoltstó, és elvonja az embert az érdemi munkától. A Duna vízgyűjtőjének területén nyolc ország lakossága él. Közös és elemi érdekünk, hogy kihasználjuk a folyó erejét, gazdálkodjunk vízikészletével, megóvjuk annak minőségét-és megoldjuk az árvízvédelemmel kapcsolatos feladatokat. A Duna felső szakaszán egymást követik a vízlépcsők. ebbe a láncba illeszkedik szervesen a most épülő bős—nagymarosi, és a majdan Adonynál, illetve . Fajsznál tervezett létesítmény. — Noha 1964 óta a hivatalban dolgozom, és azt megelőzően is a vízügyi szakmában voltam tervezőmérnök, nem tudok kiemelkedő munkáról beszélni. Fontos volt mind, aminek részese lehettem: a Sió-torkolati mű Szekszárd közelében, a kiskörei, a kőrösladáhyi vízlépcső és most a bős—nagymarosi is. Ez utóbbival még egészen fiatalon, a Vízitervnél ismerkedtem meg, amikor talajmechanikai vizsgálatokat végeztem. Dr, Nagy László 1957-ben kapott diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem mérnöki karán. A hatvanas évek közepén vízépítő szakmérnöki képesítést. majd műszaki doktorátust szerzett. No és persze nem kevés diplomáciai gyakorlatot, hiszen anélkül bajosan tudná összefogni a csehszlovák, osztrák, jugoszláv és magyar partnereket. Arról eddig nem ejtettünk szót, hogy ő és munkatársai a kivárás ideje alatt is keményen dolgoztak. Mire megteremtődtek azok a politikai, társadalmi feltételek. mindkét ország anyagi ereje ahhoz, hogy a gigászi munkához közös erővel hozzáláthassunk, számtalan tárgyalás eredményeként tucatnyi dokumentáció készült, természetesen a főhatóság irányítása alá tartozó vállalatok közreműködésével. Ez idő szerint az utolsón éppen ottlétemkor tették meg a végső simításokat. A beruházási javaslat módosításáról szóló előterjesztést a közeljövőben tárgyalja az Állami Tervbizottság. majd pedig a Minisztertanács elé kerül. Ez az r sikerült tehermentesítenünk népgazdaságunk VII. és VIII, ötéves tervét, hiszen az osztrákok maguk finanszírozzák a munkát Nagymaroson. 1996-tól mi áramot adunk majd Ausztriának. részben a megelőlegezés és törlesztése, részben készpénzügylet keretében. Tehát húsz esztendeig az erőmű kapacitásának az egyharmadával rendelkezünk, és ehhez a népgazdaság terhelése nélkül jutunk. 2015-től miénk az öszszes megtermelt energia. A rendszeres ellenőrző számítások figyelembe veszik majd az árváltozásokat, feltehető, hogy 2015-nél már előbb csak nekünk dolgozik a vízi erőmű. Elkészül majd a távvezeték, amely' biztosítja hazánk számára az állandó kelet—nyugati- összeköttetést, a tranzitszállítások üzembiztos megvalósítását. A világ olajkészlete a pillanatnyi kitermelési tempó mellett néhány évtizedig elegendő. A folyó energiáját fel nem használni tehát vétkes könnyelműség lenne. Az országok közötti korrekt vízügyi kapcsolatok Magyarország számára is lényegesek, hiszen a hozzánk érkező Duna vize már több országon áthaladt. Természetesen minősége megóvásáért bennünket is szabályok köteleznek. És persze össze kell fogni akkor ;s, ha kevés vagy túl sok víz jön, hiszen a vízgyűjtő vonala eltér a politikai határoktól. A térképek, amelyek a szobája falán lógnak, azt hiszem, azok mutatják be igazán a vízügyi szakember munkáját. A Duna vízgyűjtőjének rajza, mert azon a területen élünk sorsközösségben más népekkel. Magyarország térképe a Tiszával. a Körösökkel, ahol már részben szabályozták a folyókat megmentették a lakosságot az állandó árvizektől. Ám, ahol óvni is kell a kincset, hogy az embereknek soha ne okozzon gondot egy pohár víz. És végül ismét a Duna egy részlete, a csehszlovák—magyar közös szakasz. A napi teendőt nyújtó, épülő vízlépcső egyelőre csak ezen a térképen jelzett létesítményeivdl. FÁRADNI, TENNI AZ EMBEREKÉRT Kimenni a területre. Szétnézni, megismerni minden természet adta zugot, emberi kéz alkotta művet. Végiggondolni a látottakat és papírra vetiííka'SíjdúS 'éHtépzedéSeft. Aztán megmutatni más szakmák művelőinek. Konzultálni, érvelni, vitatkozni. Mindig a jobbat, a tökéletesebbet keresni, mindnyájunk érdekében. Valahogy így alakultak, formálódnak ma Is a tervek a Vízügyi Tervező Vállalatnál, Kollár Ferenc irodavezető irányításával. — A csak az íróasztal mellett született vélemény igen sokszor sántít. A helyi ember hozzászólását is figyelembe kell venni, hiszen ő él az adott vidéken, s neki marad ott a jó, avagy rossz alkotás — állítja Kollár Ferenc. — Ugyanakikor előfordul, hogy nem jut a tervező eszébe a kézenfekvő, egyszerű megoldás, s amikor felnyitják rá a szemét, még csodálkozik is. így történt velem, amikor dr. Mőcsényi Mihály professzor azt mondta: Miért nem csináltok egy belső tavat a visegrádi oldalon? Viz mellé vizet? Végül is miért ne? Így lesz lehetőség a biztonságos fürdésre, sportolásra, ráadásul pénzbe se kerül, mert az építkezéskor keletkező gödröt nem kell visszatölteni. A szakembereknek nemcsak szépet, hasznosat kell tervezniük, hanem elfogadható árakban fs gondolkodniuk. — A 70-es évek terved szerint Esztergom és Tát között a védmű egy beton résfal lett volna. Azóta találtunk jobb megoldást és a pénzt másra költhetjük. Számtalan ilyen változást hozott az úgynevezett komplex környezeti hatástanulmány. Amikor ennek anyag — többek között — részletesen tartalmazza az egyes munkaszakaszok kivitelezésének határidejét, a költségeket és az építésben részt vevők feladatait. Kopognak az ajtón. Elmúlt már este hat óra. Az egyik munkatárs jön, kezében tálca, rajta a gőzölgő csésze kávé. Fölösleges is kérdezni, milyenek a kollégák ... — öt éve figyelmeztetett a szívem, azóta nem dohányzóm. ötvenhárom éves vagyok. Orvos lányom már felhagyott a korhoiással, bár ha túl későre maradok, rám telefonál a család. Egyetemista fiam nem nagyon érti megszállottságomat. A feleségem már megedződött, hiszen a 65-ös dunai, a 70-es tiszai árvíz idején repülővel, helikopterrel jártuk a területet napokon keresztül nem is láttáik otthon. Ha este hazakerülök, előveszek egy könyvet. Szeretek tárgyszerű, adatokat, információkat tartalmazó írásokat olvasni, keresztrejtvényt fejteni, úszni, síelni, bár a sporthoz nagyon ritkán jutok. Aztán egy óvatlan pillanat, és már megint a vízlépcsőről beszél. Arról, miért kedvező számunkra a kivitelezésben az osztrák részvétel. — Három szerződést is kötöttünk. Mindegyik önálló, ugyanakkor része a kosártervnek. A megállapodással gondolata felmerült egy akadémiai ülésen, még senki sem tudta, hová nyúljunk. Végül az USA-ból szereztünk be egy hasonló elemzést, azt ültettük át a magyar viszonyokra. Olyan jól sikerült, hogy még francia szakemberek is jötték tanulmányozni. Érdekes például ebben a biológusok által alkotott vélemény. ök azt állítják, hogy az erőmű által szabályozott vízmozgás egyfajta beavatkozást Okoz a táplálékláncba. Mi tudjuk, hogy az Ausztriában épült vízlépcsőknél eltűntek ugyan egyedek, ám újra megjelentek olyan ősi flórák és faunák, amelyek már sokkal régebben ott éltek a feljegyzések tanúsága szerint. Persze, nincs minden kérdés pontosan megválaszolva, mert egyszerűen nem tart még ott a tudomány. De mentünk volna előre a világban, ha minrig nagyobb lett volna a félsz, mint a mersz? Ahogy beszél, egyre inkább az a meggyőződésem, jó keVERTEL JÖZSEF metszete zekben vannak a tervek. Kollár Ferenc minden porcikájával, értelmével a lakosságot altarja szolgálni, az emberek érdekében szeretne fáradni. — Van egy féltve őrzött isiászom, egyébként nyugodt lelkiismerettel alszom, vagy régi, történelmi tárgyú könyveket olvasok. Ha valamin spekulálok, úgysem veszi hasznomat a család, inkább kisétálok a Városmajorba. Másnap aztán elmondom a munkatársaimnak, mire jutottam, hogy- rágódjanak ők is. Azokat szeretem, akik ellentmondanak, akikkel vitatkozni tudok. Mindig elbizonytalanodom, ha csak rábóíintanak mondókámra. Persze otthon is van kivel foglalkozni, hiszen hat gyermek és ugyanannyi unoka veszi körül az 56 esztendős édesapát. — Bár vörös diplomával végeztem, mégsem voltam olyan szorgalmas, mint a gyerekeim. Nem tudtuk őket divatosan járatni, az eszükkel kellett kitűnniük. .Soha nem mondtam, orvos, mérnök, matematikus vagy zenész légy! Mind jól választott így is. A másik kettő még tanul. Kollár Ferencet mindig megtalálták a feladatok.. Munkakönyvében mindössze egyetlen bejegyzés olvasható, mégis óriási a rutinja, széles a szakmai tapasztalata. Talán ennek köszönheti, hogy természetesen adódnak számára a megoldások, s nehezen érti a kétkedőket. — A Szigetköz vízpóEó rendszerének mechanizmusát számtalanszor magyaráztam el néhány embernek és még mindig nem értik. Talán az alapvető fizikai ismeretek hiányoznak. De azok tudása nélkül nincs miről beszélgetnünk. Nem sajnálom az időt a meggyőzésre, de az öncélú vitát nem szeretem. AZ ENYÉM IS EZ A HAZAI TÁJ Szántó Miklóst, az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatóját már ismerősként üdvözöltem. Sokszor hallottam őt különböző fórumokon. Ott voltam, amikor észérvek alapján keményen mondott nemet a váci kórház ügyében, és részese voltam annak a vívódásnak is, amikor a megyei vezetők kérésére fontolgatta munkatársaival, hogyan lehetne épületek és ezzel emberek tucatjait megmenteni a kisajátítástól. Ö fogalmazta meg, de egyetértek vele: a robusztus termet, a határozott hang vajszívű embert takar. Három éve vezérigazgató, előtte évekig helyettesként dolgozott. Megválogatta a munkatársait. s az az első vonalbeli 15—20 ember az írott kötelességen túl is partnere az ügyek intézésében. Ök a barátai is. No és a könyvek, kivált Shakespeare, szép zene mellett. Ezt az egyórás élvezetet, bármilyen későn ér haza, soha nem mulasztja el. — Ritkán vacsorázom a családommal, mert az én munkámat nem lehet kicsit csinálni. Akkor inkább bele se fogjon az ember — vélekedik. — Két és fél évtizedet töltöttem el a vízlépcső előkészítésében, szeretném megérni, hogy átvágják a nemzetiszínű szalagot. Persze hogy sokat dohányzom, napi két csomaggal szívok. De egyetlen napot sem voltam még beteg. Jókat ailszom, ha keveset is. talán ezért nem érzem, hogy fáradok. Beszél németül, ért angolul, kicsit franciául és kijavítja a szöveget, ha nem pontos valami a szlovák iratokban. 1951-ben végzett a műszaki egyetem mérnöki karán. Rövid ideig tanársegéd volt, aztán felcserélte a katedrát. Szerzett tervezői, kivitelezői és beruházói gyakorlatot. Ott volt a Dunai Cement- és Mészművek építésénél, számos vízügyi létesítmény kivitelezésénél, most pedig a bős—nagymarosi munkákon kívül előkészíti a Dráva hasznosítását, a következő tiszai vízlépcsőt és az ezredfordulón aktuálissá váló újabb dunai vízlépcsőt. — Jónak minősítették az osztrákok a magyar terveket. Csak ott lesz némi módosítás, ahol a berendezést is ők szállítják, mi pedig annak idején szovjet vagy NDK-turbinákra, hidraulikákra számítottunk. Gyorsabban építkeznek, ezért a határidőket is előrébb csúsztattuk. Nem mindegy, mikortól használhatjuk a folyó energiáját. Sokan bántották, kritizálták döntéseit. Legyint, nem törődik vele. Ismeri magát: nem tud olyat csinálni, amiről nincs meggyőződve, hogy jó ügyet szolgál vele. Ö is magyar, övé is ez a hazai táj ... — A családom megszokta már, hogy ritkán vagyok otthon. Nők között persze elég nehéz az apaszerep. Pláne, hogy soha nem volt időm foglalkozni a két lányommal. Inkább ők tekintenek engem gyereknek. Bevallom, jólesik a kényeztetés. Zánkán, a telkén pihen. Megveszi a halat, sokszor még a nagycsarnokban, s maga főzi az ebédet. Ott nincs telefon, nem zavarják a hétköznapi gondok. Nagyot nevet Gárdonyi mondásán. Az író szerint a telefon csak egy lyuk a szoba falán, amelyen bárki, bármikor, bármit bekiabálhat. — Azért okos dolgokat is mondanak a készülékbe. A jó javaslatokat szívesen veszem. Amikor tudom, hogy a beszélgető partner ismeri a témát, képes a normális arányok megtartására, és azokon belül a lehető legkedvezőbbet akarja. Az viszont bosszantó, ha Róbert bácsinak néznek. Sokszor elmondtam már, hogy ennek a beruházásnak a terhére csak olyan dolgokat szabad megvalósítanunk, amelyek feltétlen kötődnek a vízlépcső építésének szükségleteihez. Igyekszünk széles körben kihasználni minden lehetőséget, de szigorúan az ésszerűség határain belül. ★ Három ember, három különböző típus. Mégis sok bennük >a rokon vonás. Például az, hogy mindegyikük a szakma képzett, értő embere. Egyikük sem szégyellj viszont kikérni mások véleményét, egyéb szakmák képviselőit meghallgatva okoskodni. Hazánkban ilyen jellegű létesítmény még nem készült. Okszerű tehát a példátlan körültekintés, egy-egy elképzelés, észrvétel többszöri, átrágása, a különböző nézetek szintetizálása. Minden bizonynyal a köz, az ország hasznára. FAZEKAS ESZTEK
