Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

6 1986. NOVEMBER 1., SZOMBAT Színházi levél A hátrány helyzetei Aktákat írnak, igazoló jelentéseket Ráz a fal, csorog a fénycső A szobákban színes ágacskák sorakoz­nak. Közöttük szőnyeg a fényes parket­tán. A gondosan elrendezett takarókat az őszi nap simogatja. Különös, a nap is ér­zi: itt, a gödi egészségügyi gyermekott­honban több fényre, melegségre van szük­ség. Tapasztaltam már, hogy az otthonban a gondozónők szeretete fon védelmet az örökre sérült gyermekek köré. A réveteg mosolyok, félénk mozdulatok, suta simo­­gatások fejezik ki a hálát ezért a szeré­téiért. Zenélnek a gyerekek, tudnak önfe­ledten játszani is — s amikor valamilyen új módszerrel legyőzik a lehetetlent, si­kerüknek még a kívülálló is örül. ^ Óvatos sta­tisztikák sze­rint is körül­belül egymil­lió ember él hazánkban úgynevezett hátrányos helyzet­ben. Ez a fogalom igen tág: be­lefér a legalacsonyabb nyugdí­jat kapók nagy táborától a széthullott, csonka családok érzelmi és szociális gondok között vergődő (volt) tagjajig sok mindenki. Beleférnek a társadalom peremén vegetá­lok, s bele az elhagyatott, magányos öregek. Vannak köztük nyolcvanévesek, s van­nak tizenévesek. Széles társa­dalmi, szociális, szociológiai és erkölcsi spektrum ez — nem is beszélve az anyagi helyzet, az életmód, az élet­­színvonal, a lakáshelyzet, a tudati és a morális, meg a műveltségbeli szint széles spektrumáról. Mindezek meglehetősen jól ismert tények. A napisajtó éppúgy, mint a társadalom­­kutatók terjedelmes tanulmá­nyai és könyvei, sokat, sok­félét, figyelmeztetőt és elem­zőt elmondottak már erről az egész mai magyar társadal­mat érintő kérdéskörről. Ele­mezték a kialakulás okait, a kialakult helyzet összetevőit, a tehető és teendő lépéseket, elemezték a kétoldalú felelős­séget (a társadalom és az egyén oldaláról van szó), ele­mezték a hátrányos helyzet és a bűnözés, vagy a hátrá­nyos helyzet és az öngyilkos­ságok számának gyarapodása közti összefüggéseket. Hogy e kérdésben hazánk lakosságának egytizede érin­tett, az bizony nem szívde­rítő. De akkor sem lesz derű­sebb a kép, ha valamiféle rosszul értelmezett szemérem­ből vagy a kellemetlen dolgok felemlegetésétől irtózó ké­nyelmességből eredően nem beszélünk erről. Nem kell túllihegni, de nem kell úgy tenni sem, mintha a problé­ma nem létezne. A Katona József Színház most bemutatott egy új ma­gyar drámát, amelyben ken­dőzetlenül, keményen és fáj­dalmasan jelenik meg a leg­különbözőbb vonatkozásokban hátrányos helyzetű emberek élete. Ez a dráma, a Csirke­fej, már a bemutató előtt bi­zonyos vitákat, nézetkülönb­ségeket indukált, sőt, indula­tokat is kirobbantott. (A Szín­ház című folyóirat — a szo­kásos havi drámamellékleté­ben — májusi számában már közölte a szöveget, s azt so­kan olvasták.) A Csirkefej, melyet az eleddig más­féle drámatípusok iránt érdeklődő Spiró György írt, valahonnan Gorkij korai darabjai t- az Éjjeli menedékhely, a Kispol­gárok — felől nézi a mai ma­gyar társadalom perefhén élő hátrányos helyzetűek életét. Nevezhetnénk akár egy mai, 1986-os, budapesti, VIII. ke­rületi éjjeli menedékhelynek is, különösen ha a Gorkij-da­­rab eredeti orosz címét — Na dnye, A mélyben — idéz­zük fel. Ez a dqrab is a társa­dalom mélyében játszódik. Szereplőit Spiró nem is illeti konkrét személynévvel: a Vénasszony, a Tanár, a Nő, a Srác, a Törzs stb. olyan álta­lános megnevezések, amelyek részint arra utalnak: itt je­lenségek és típusok kerülnek szóba, részint azt jelzik: eb­ben a körben az emberek ál­talában így emlegetik egy­mást, hiszen gyakran még ré­gi haverok sem igen tudják a másik nevét, csak a gúnyne­vét. Milyen is ez a kör? Egy le­bontásra ítélt, lerobbant, ócska, földszintes ház udvara a helyszín, valahol a legelha­­gyatottabb VIII. vagy IX. ke­rületben. Itt él a Vénasszony, akinek egyetlen társa a macskája. Itt a normális fér­fitársat hiába kereső Nő, aki futó viszonyokban pazarolja el az életét. Itt él a Tanár, aki idegen test ebben a kör­nyezetben a maga esztéticiz­­musával és műveltségével — de ő is csak itt él. Itt lakik az Apa, ez a lusta, lomha, munkától undorodó, szeszka­zán bunkó. Ide jön vissza há­rom nap kimenőre a javító­­intézetből a fia, a Srác, aki­nek senkije sincs, csak a tel­jesen szétdúlt, lefokozott éle­te, s közben beledöglik, any­­nyira ki van éhezve egy kis szeretetre. Ide jön vissza az Anya, a Srác anyja, félig már leépülten, az alkoholizmus és a prostitúció áldozataként. Itt bukkan fel a Srác lődörgő, agresszívan mihaszna Haver­ja, ide tér be időnként a Törzs, ez a sokat látott-ta­pasztalt rendőr, s a Közeg, a fiatal és túlbuzgó rendőrje­iéit. Itt találkozik a teljes őrülettel a Tanács szerencsét­len, félszeg Előadónője, és ide jár korrepetálásra a Bakfis, a csufi jótanuló, és a Csitri, akinek már most is minden­ről a z jut eszébe. És itt akasztja fel a sző­nyegporolóra a Vénasszony macskáját az unatkozó, jó balhét keresgélő Haver, s et­től a mozzanattól kezd el ro­hanni a dráma a tragédia fe­lé. A megzavart, semmit nem értő, érzelmileg és társadal­milag kisemmizett Srác azt a Vénasszonyt üti agyon, aki semmiről nem tehet — de ő a legsebezhetőbb ebben a tár­saságban, nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is, mert még el tud lágyulni, még van benne emberség és éhség a jóra. ' Tragikus életkép ez, és nemcsak sötét színei. vei telepszik rá az emberre, hanem a figuráinak nyelvével is. Azzal a nyelvvel, ami a darab elleni legtöbb ellenvetést kiváltotta. Tény: ezek az emberek nem Lőrincze Lajoson és Péchy Blankán iskolázott nyelvet beszélnek. Itt az indulatsza­vak és obszcén kifejezések percenként röpködnek. De ho­­gyon beszéljen egy Srác, aki már a nyolcadik javítóintézet­ben él, s egy Haver, aki leg­jobb esetben is félanalfabé­ta? A Csirkefej azonban nem erről a lepusztult nyelvről szól, ez csak egy része az összképnek, amelyet mutat. S ha csak ezt vesszük észre, nem jól nézzük — olvassuk ezt a darabot. A lényeg ugyanis az — és ezt a szöve­get egyébként számos helyen megszelídítő, a darab irritáló textusain enyhítő előadás még inkább kibontja —, hogy mi­közben fent csillog a butiko­sok és magánvállalkozók jó­léti rétegének mercedeses és luxusvillás újgazdagsága, lent, a mélyben, százezrek él­nek a Csirkefej alakjainak tudati, műveltségben, anyagi és szociális szintjén. A Csir­kefej o hátrány helyzeteit mutatja be, s arról szól, ho­vá vezethetnek a helyzet hát­rányai. Nem hibátlan darab, néhol túlságosan sötét is — de nagyon oda kell figyel­nünk arra, amit mond. TAKÁCS ISTVÁN Ennek az otthonnak ára is van: a Pest Megyei Tanács gyermekotthonát 1982-ben 60 millió forintért bővítették, a helyi Dunamenti Termelőszö­vetkezet építőipari főágazata végezte a munkát. 120 gyerek­kel többen férnek el azóta. Határtalan volt a boldogság! Az üzlet rideg Volt. Dr. Galotti Éva igazgató főorvos és Fiikor Bertalanná gazdasági vezető szomorúan emlékezik: egy évvel az át­adás után szabadult el a po­kol. Megrepedt a tető. Beszi­várgott a víz, a hóié. Aztán csorogni kezdett a hálószobák falain lefelé. Vizes volt a fo­lyosók mennyezete, s átáztak a lámpatestek, a villanyveze­téket őrző dobozok. Áznak az áramot vezető drótok, mert a szigetelés már nem szigetel. Ráznak a falak. Életve­szélyben a betegek. E helyen gyorsan, azonnal cselekedni kell. Logikátlan amit írok: min­dig mindenütt azonnal kell cselekedni. Egészséges embe­reket, fiatalokat, öregeket, családosokat, magányosokat sem szabad kitenni az áram­feszültség veszélyének! Aki, vagy akik valamit pénzért vállaltak, a hibátlan mun­káért felelősek. S azért is, hogy helyrehozzák a bajt, ha már úgy adódott. Az érzelmeket kívül kell rekeszteni, a társadalomnak minden ember fontos, és óvni kell biztonságát, nemcsak a fogyatékosokét. Nincs más az üzleti életben, mint ihegren­­delő, beruházó, kivitelező; ká­rosult és kárt okozó. Igaz, igaz, de a toliam mégis engedetlenül szántja a papírt: milyen lelkűk lehet azoknak, akik hónapok óta vitatkoznak, vagy még el sem járnak az egyeztető tárgyalá­sokra! Szinte hihetetlen, ami itt történt. S még hihetetle­nebb, hogyha már megtör­tént a kár, nem rohannak a helyszínre megszüntetni a be­ázást, az elázást, a falak árammal töltését! A laikusnak egyszerű Pontosabban már javítgat­ták, talán négyszer is. Leszi­getelték a repedéseket, s vár­ják, hogy előbukkanjon az új. Nem kell sokáig várakozni: a víz utat tör magának. Hiába vonták be a felületet olyan fényvisszaverő réteggel, amely az ibolyántúli sugarak hatá­saitól védi a szigetelést. A szakemberek (Válóczi Jó­zsef műszaki vezető is) azt mondják, hogy egy automa­tikus kikapcsoló berendezés óvhatna az érintésveszélytől, de ennek beszerelését nem írják elő, az ára pedig több­­százezer forint. Egyszóval nem éri meg. Szerintünk sem. Hiszen az áramveszélyt nem így kell megszüntetni, hanem a tetőt újra kell szigetelni. Kerül, amibe kerül, hiszen ezt józan ésszel megítélve úgyis azok fizetik, akik egy egészségügyi intézményt életveszélyessé va­rázsoltak. Ami ilyen egyszerű a laikusnak, korántsem az a hó­napok óta vitatkozgató cégek­nek. A Pest Megyei Beruházási Vállalat perli a gödi Duna­­menti Termelőszövetkezetet, a tsz pedig perli az alvállalko­zót: 02 Országos Szakipari Vállalatot. Hogy az utóbbi perli-e a tetőszigetelés alap­anyagát szállító szombathelyi céget, á Hungária Műanyag­feldolgozó Vállalatot? A jog útjait nem kifogásol­juk, akár hosszú esztendőkig vívhatják a vállalatok csatái­kat, pereskedhetnek, felleb­bezhetik az ítéletet, megkont­rázhatják a szakvéleménye­ket ... majd kezdhetik az egészet elölről. Ki tagadná, sok vállalat tu­dott már kibújni így a fele­lősség alól, hiszen hol lesznek már az igazi felelősök (mint ahogy az Orszak főépítésve­zetője már fel ife mondta ál­lását, mert unja, hogy a rek­lamációkkal kell foglalkoznia), amikorra jogerőre emelkedik az ítélet... Gyakorlatot sze­rezhettünk már vitás ügyek ilyetén rendezéséből... Ki ne hallgatná akár együttérzéssel is az Orszak illetékeseinek f véleményété a szóban forgó' tető átadása előtt egy esztendővel készítet­ték el a két új épületszárny 1500 négyzetméternyi felületű lapos tetőjét, az úgynevezett poliizobutilen alapanyagú, neoacid rendszerű szigetelést. S ezzel a szigetelőanyaggal van baj — mondják. Az Orszak olyannyira elismeri ezt, hogy beázás esetén 48 órán belül a helyszínre küldi szakemberét, aki ragasztgatja — mint előbb írtuk — a re­pedéseket. Ez még szépségflastromnak sem jó. Itt mind az 1500 négyzetméter tetőt újra kell építeni, hiszen hazánk 144 he­lyéről érkeznek a hasonló minőségi kifogások. Ilyenkor kezdődnek a helyszíni bejárá­sok, a viták, a kiszállások, az újra kiszállások, de előfordul, hogy a megbeszélt nap, kije­lölt órájában meg sem érke­zik az Orszak képviselője. Úgyis csak azt ismételhetné, hogy külföldi licenc alapján al­kalmazták ezt a megoldást és már két esztendeje nem is használják: rossz. Arra pedig nincs pénzük, hogy valameny­­nyi reklamációt figyelembe vegyék. Örült a munkának Nem tudok mit kezdeni a neoacid-eljárással, a fényvisz­­szaverő réteggel, a poliizobu­­telin alapanyaggal... az en­gedetlen lapos tetővel. Egyre csak egy kislány jut eszembe. Évekkel ezelőtt, amikor az otthonban jártam, ez a kis­lány a gondozó nénihez bújt, tudta, hogy róla beszélünk. Értette, hogy dicsérik és szív­­szorongatóan mosolygott. Ar­­-ról volt szó, hogy jutalomból az ő tiszte lett: minden reg­gel kinyithatta a csapot a für­déshez. S mint ahogy szok­tuk, ő is kihúzta a derekát: lám, ma is sikerült! Ettől kezdve érezte, hogy fontos ember, szükség van rá a ma­ga kis szűk, könyörtelenül be­határolt világában. Hogyan lehet, hogy felnőtt, egészséges, tettrekész embe­rek, akiknek millió eszköz is rendelkezésükre áll, nem állít­ják a jól végzett munka örö­mét? Miért nem hat tudatu­kig, milyen felelősség neheze­dik rájuk, mikor rázni kezde­nek a falak? Hogyan lehet, hogy nem riadnak fel, ami­kor megjelenik álmukban a kiszolgáltatottak kis csapata? Hogyan magyarázzák meg: amit az ókorban tudtak a ró­maiak, a görögök — a hu­szadik század fordulóján egy tetővel kínlódgatnak?! Lavór és ragasztás helyett Perről beszélnek, aktákat írnak, meg igazoló jelentése­ket, látszólag szorgalmasan keresik az igazi bűnöst. Ám tegyék, de előtte cseréljék ki a tetőt, méghozzá újabb ár­­kalkuláció nélkül! Emberség, együttérzés még fő- és alvál­lalkozóknál, építőknél, mű­anyagiparosoknál is elképzel­hető. S ha netalán az Építési Minőségellenőrző Intézet szak­­vizsgálata is gyorsan eldönte­­né: az anyag, a technológia vagy a kivitelezés a hibás —, kezdhetik újabb szemszögből nézni a dolgokat. A veszély­be, kényelmetlenségbe sodort gyerekeknek azonban erre ne kelljen várniuk! A tető: véd az időjárás vi­szontagságaitól, őrzi a ház melegét. A gödi egészségügyi gyermekotthonban adhatna másfajta biztonságot is. Ad­hatna. Ha azok, akikben úgy, de úgy bíztak, ez esetben nem a presztízsüket, hanem a véd­teleneket tekintenék. Azokat, akiknek jó része tolókocsira, ágyra ítéltetett egy életre. S a feszültséggel teli fal még ettől is megfoszthatja őket. S. A.—K. I. PRO ÉS KONTRA. Ha gon­dos önvizsgálatot tartunk, be kell látnunk, a legtöbben már mondtuk vagy éreztettük, hogy nem leszünk hálátlanok! Protekcióról, korrupcióról be­szélgetett dr. Száméi Lajos jo­gász professzorral és dr. Gaj­­dócsi Istvánnal, a Bács-Kis­­kun Megyei Tanács elnökével Szentmihályi Szabó Péter és Stefka István. Elítélendő, de általánosan elterjedt dolog gyorsabban, jobban intézni feladatunkat, illetve erre biz­tatni mást — személyes ha­szon érdekében. A képlet vi­lágosnak tűnik; hol kaphat itt helyet az ellenérvekkel szem­ben más vélemény? Az ügyet a vita résztvevői is csak egy kisebb kitérővel oldották meg. Az alcímben jelzett és általunk is idézett mondat helyett a jelenséget vették szemügyre, amely ál­talánosabb következtetések le­vonására alkalmas. így ugyanis már megkülönböztet­hettek pozitív protekciót is. Első hallásra gyanúsnak tűnt, hogy ilyesmi létezik, de a pél­dák meggyőztek. Hiszen az egyetemi felvételi előkészítő tanfolyamok is ezt szolgálják, s ezeket csak a rosszindulatú beállítás tarthatja jogtalan előnynek. Vagy a tanácsi munka során is támogatják a szociális juttatásokra, támoga­tásra szorulókat. És itt elér­keztünk egy nagyon fontos gondolathoz, amit az adás is súlyának megfelelően kezelt. Magyarországon még van olyan réteg, amely helyzeténél fogva sem kapcsolatokat, sem anyagi eszközöket nem tud felhasználni, így még hátrá­nyosabb helyzetbe kerül. Nem azt szeretném, hogy ők is tisz­tességtelen úton járhassanak, hanem azt, hogy a tartalmas emberi léthez szükséges mini­mum mindenkinek rendelke­zésére álljon. A másik lényeges gondolat: nem a jogszabályok vagy a demokrácia hiánya okozza a jelenség létét. Megszűnéséhez tehát elsősorban tudati fejlő­désre van szükség. GYURKA. Szembetűnő do­log, ha egy pedagógust min- ‘ Huszonötödször Politikai könyvnapok A politikai és a társada­lomtudományi irodalom új­donságainak népszerűsítésére immár 25. alkalommal nyílt meg pénteken Budapesten a politikai könyvnapok elneve­zésű rendezvénysorozat. Az országos megnyitónak ezúttal a IV. kerületi Ady Endre Művelődési és Munkástovább­képző Központ adott otthont. Az ünnepségen megjelent töb­bek között ßerecz János, az MSZMP KB titkára és Köpe­­czi Béla művelődési minisz­ter. Beszédet Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizott­sága agitációs és propaganda­osztályának vezetője mondott. A politikai könyvkiadás fel­adatait taglalva kiemelte: az­zal teszi és teheti a legtöb­bet, hogy megismerteti az ol­vasókkal alapvető politikai céljainkat, bel- és külpoliti­kánk alapelveit és törekvéseit. Az ünnepen Nonn György, a Kossuth Könyvkiadó igaz­gatója nívódíjakat adott át a kiadónál megjelent legsikere­sebb kötetek szerzőinek. Töb­ben elismerést vehettek át a politikai irodalom népszerűsí­tésében és terjesztésében vég­zett munkájukért. A megnyitót követően a művelődési központban kiál­lítás nyílt a politikai könyv­napokra eddig megjelent ki­adványokból. A tárlat novem­ber 12-ig tekinthető meg. Film- éi tv-művészek * uj vezetőség A Magyar Film- és Tv-mű­vészek Szövetsége választmá­nyának pénteki, 'közgyűlés utáni első ülésén döntöttek a vezetőségi tisztségekről. A szö­vetség új elnöke Jancsó Mik­lós, társelnöke Baló György, főtitkára Lugossy László és Dömölky János. A szövetség titkára a jövőben Vitéz Gábor és Márk Iván lesz, a -külügyi titkári posztot Kása Ferenc tölti be. denki keresztnevén szólít. A volt tanítványok s osztályá­nak diákjai is. Különösen, ha leendő - tanítókat oktat mun­kájuk szakmai alapjaira. So­kan megkérdezhetik: hová lesz így a tanári tekintély? Az is gyanús, ha valakit min­denki szeret. De ha tudjuk, hogy az illető hetvenegy éves és volt hallgatói már har­mincöt esztendeje beszélnek róla szeretettel, valahányszor találkoznak, rögtön más szín­ben látjuk mindezt. Rendhagyó portré volt ez a születésnapi tisztelgés. Elő­ször is, mert az anyakönyv és a köztudat nincs szinkron­ban: az utóbbi egy év késés­ben van, ezért tekinthető ke­rek évfordulónak a megemlé­kezés. Másodrészt, mert csak a tanítványok szólaltak meg. Szabó Éva, a műsor készítője, bevallottan elfogult volt, hi­szen ennek az osztálynak Hódmezővásárhelyen ő is "tag­ja volt. Sokat tudhattunk meg dr. Almásy György pedagógiai felfogásáról. Nevelő volt a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Igyekezett tanítvá­nyait a szűk szakmai ismere­teken túl arra oktatni, hogy eligazodjanak a mindenna­pokban. A napi hírek megbe­szélése nem maradhatott el az ő óráin. Ahogy a kulturális kitekintés sem. Az irodalom mellett mindig megjelentek a társművészetek — különös te­kintettel a komoly zenére. Mai diákoktól ritkán halla­ni ennyi dicsérő szót, pedig biztos most is akad lelkes, munkáját szerető pedagógus. Szükség van rájuk, illő tehát megbecsülni őket, hogy a ké­sőbbiekben se fordítsanak há­tat hivatásuknak. Közös érde­künk, hogy a felnövekvő ge­nerációkban minél többen le­gyenek, akik érettségi talál­kozójukon feleleveníthetik "ta­náraik egyéniségét, mert biz­tos alapot kaptak tőlük, amelyre felépíthetik életüket. Sz. L. Z. Gobbi Hilda (Vénasszony) és Bodnár Erika (Nő) a Csirkefej előadásában (Fotó: Kiss Árpád.) Rádiófigyelő'

Next

/
Oldalképek
Tartalom