Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-05 / 261. szám

4 19S8. NOVEMBER 5., SZERDA Egy év a tanácselnöki székben Új forrásokat kutattak fel Két kutya is segít A gazda emberségén műk? Dunavarsány, Majosháza, Délegyháza: három község, mely tulajdonképpen négy, hiszen a dunavarsányi máso­dik kerület neve Nagyvar­­sány. A helységek 1977-ben társközségekként egyesültek. Közös tanácsuk elnöke ta­valy június óta Kucsera Be­nő. Víz, villany — Korábban több évig dol­goztam a szigetszentmiklósi Csepel Autógyárban, utána a dunavarsányi Petőfi Tsz-ben voltam iparjogvédelmi előadó. Megismertem a népgazdaság különböző ágait, az ipart és a mezőgazdaságot egyaránt, és ez nagyon jó iskolának bizo­nyult. Ezzel párhuzamosan a tanácsi munkában is részt vet­tem, Majosházán a községi vb tagja voltaim. Két éve, 1984 őszén aztán felkerestek, és megkérdezték, elvállal­nám-e a tanácselnöki tisztet. Az öt jelölt közül végül en­gem választottak meg, én pe­dig lelkesedéssel láttam mun­kához. A múlt év júniusában már folyamatban volt a hetedik ötéves terv koncepciójának •végrehajtása. Ez lett az új elnök fő feladata is. Hogy mi minden valósult már meg, azt a helyszínen láthattuk. — A fő problémát ezen a környéken az egészséges ivó­víz hiánya jelenti. Ezért a legnagyobb beruházásunk, 120 millió forintért egy nagy, kö­zös vízműtársulat létrehozása lesz. Ehhez kértük a legtöbb állami támogatást is, de a te­hát is elsősorban erre szavaz­ták meg a községek. A vízmű telep kialakításá­nak első lépéseként Majoshá­zán az idén júniusban adták át azt a 300 méter mély, 600 liter percenkénti teljesítmé­nyű kutat, mely a gerincve­zeték elkészülése után az egész község és a hozzá tar­tozó Duna-parti üdülőterület vízellátásáról gondoskodik majd. A földből kinyúló, kö­rülbelül egyméteres cső lát­tán senki sem gondolná, hogy a létesítmény kis híján 2 millió forintba került! Benyújtotta pályázatát Du­navarsány a művelődési ház felújítására is. — Etázsfűtést szeretnénk, mert nem lehet a nagytermet befűteni, a tetőtérben pedig öt kis foglalkoztatótermet ala­kítanánk ki. Sajnos, ezt a tervünket az Országos Köz­­művelődési Tanács visszauta­sította. A társközségek és környé­kük idegenforgalmi szempont­ból is szerepet játszanak. Há­rom üdülőterületük van, ahol összesen háromezer víkendte­­lek található: a varsányi és a majosházi Duna-part, Vala­mint a naturistáiról híres dél­egyházi tavak. — A Közép-Duna-vidéki In­téző Bizottság az idegenfor­galmi alapból biztosított 75 ezer forint vissza nem téríten­dő támogatást, ebből és a sa­ját 170 ezer forintunkból az első tó parti sétányának vilá­gítását oldottuk meg. De sok­kal nagyobb összegre lenne szükségünk, hogy kikotortat­­hassuk a tavakat, mert híná­­rosodik, aligásodik a vizük. Az üdülőterületre nyújtottuk be kommunális pályázatunkat is. A mostani 0,8 köbméteres sze­méttárolók már kicsinek bi­zonyultak, helyettük szeret­nénk 5 köbmétereseket. Erre választ se kaptunk, de most újra pályázzuk, és a KDIB- től azt a szóbeli ígéretet kap­tuk, hogy ha 20 darabot vá­sárolunk, a felét kifizetik. Pályázatok... Pályáztak a dunavarsá­­nyiak az új általános iskola megépítésére is. Jelenleg ugyanis három épületben ta­nítanak, és a központi iskola­­épület sincs a legjobb álla­potban: a tető alatt vastag vaspántok húzódnak, ezek tartják össze a falakat. — Ez az iskola 1960-ban épült — magyarázza Mekler László testnevelő tanár. — Beköltöztünk, aztán két hó­nap múlva hurcolkodhattunk is ki, mert a konstrukció nem bírta a terhelést, úgy kellett összeerősíteni. Maga az épü­let azóta se volt még felújít­va, az elektromos hálózat évek óta életveszélyes. Hét­száz gyerek jár ide, nyolc tan­termünk van, így megoldha­tatlan a fakultáció, a kiscso­portos nyelvoktatás. — Az új, négy tantermes is­kolaépület létrehozására 15 millió forintos állami támoga­tást kértünk — veszi vissza a szót a tanácselnök —, de en­nek a réginek is meg kelle­ne erősíteni az alapjait, ki­cserélni az ajtókat, ablako­kat — szinte csak a falak maradnának. Pályázatunkat a Pest Megyei Tanács először el­utasította, de aztán a Műve­lődési Minisztériumtól mint veszélyeztetett iskola, pótpá­lyázati lehetőséget kaptunk. Ennek október 31. volt az ér­tékelési határideje, az ered­ményt még nem tudjuk. Az általános iskola rekonst­rukciója részben már meg­történt, a lakosság 300 fo­rintos tehát szavazott meg er­re a célra. Tavaly vizesblok­kot, új, korszerű rendszert alakítottak ki. — Csak az a baj — panasz­kodik Mekler László —, hogy az átalakításhoz az úttörőszo­bára volt szükség, és most nincsen csapatotthonunk. Nagyvarsányban régi sére­lem volt a propán-bután gáz­cseretelep hiánya. Mostanra már áll az épület, csak a teteje hiányzik még. — Be akartuk bizonyítani — mondja a tanácselnök —, hogy a nagyvarsányiak sem olyan mostohagyerekek, mint ahogyan azt időnként mondo­gatni szokták. Egy hónapon belül sor kerülhet ennek a 90 palackos telepnek a műszaki átadására. A hozzá vezető utat is hengerezzük és felszórjuk majd kaviccsal, hogy esős időben is el lehessen jutni oda. Egy helybeli biciklis férfi érdeklődve figyeli a beszélge­tést, majd megjegyzi: — Nem volna baj, ha ké­szen volna már! A Dunavarsányt és Majos­­házát összekötő országúton egy kanyarban 330 méteres új útszakaszra fut rá az autó. — Ez már az út-híd pályá­zat keretében készült, és tu­lajdonképpen ez volt az egyetlen pályázatunk, amit rögtön elnyertünk. A 120 kilo­voltos távvezeték alatt nem volt meg a megfelelő védőtá­volság, és köteleztek bennün­ket ennek a veszélyes helyzet­nek a felszámolására. Külön­ben leállították volna a busz­járatainkat. így az addigi kis ívű kanyar helyén 1,8 mil­lió forintért alakítottuk ki ezt az új szakaszt, és ezzel a 6,5 méteres távolság 13 mé­terre nőtt. Pályáztunk a kö­vetkező évekre is, a mosta­ni buszforgalmat lebonyolító utak felújítását tervezzük. Olyan komplex formát hoz­tak létre, amely magában foglalja a víz-, a gáz-, a vil­lany-, a központifűtés-szere­­lés. a villanyszerelést, a bur­kolást, a festést-mázolást, a kőművesmunkát, vagyis min­dent, ami az épületek külső­belső tatarozásához, felújítá­sához tartozik. Tevékenységi körük kiter­jed a tervek, a költségvetések elkészítésére, az OTP-hitel és egyéb ügyek intézésére is. A Fótépker kiveszi részét Főt gázfejlesztési programjából is. Az idén 10 kilométernyi veze­ték épülne; ők a Sallai utcá­ban 1200 méteres szakasz ki-Délegyházán a földes uta­kat javították ki, januárra pe­dig saját útegyengető gépet rendelt a tanács. ezzel az összes belterületi utakat rend­be tudják majd tenni. Az új tanácselnök tevé­kenységének első évében tehát olyan dolgok valósultak meg, amelyek hosszú ideje szoron­gató gondot jelentettek. — Majosházán is régóta szerették volna megoldani az iskolaépület fűtését — mesé­li Kucsera Benő. — A kazán már áll és működik, csak a szigetelés hiányzik. Ehhez a lakosság pénzére volt szükség, különben nem .tudtuk volna felállítani. A falugyűlésen az igazgató fordította meg a közhangulatot: elmondta, hogy télen fagyoskodnak a gyere­kek, és mindenki azonnal megszavazta az utak javítása helyett inkább erre a tehát. , Az iskolában a kokszcsúsz­da kialakításáig egyelőre még fával fűtenek, a kéményt is meg kell még hosszabbítani, de a termekben már jó me­leg van. — Nem azért mondom, mert itt a tanácselnök — mosolyog Kreisz Ferenc igazgató —, de neki is köszönhető, hogy már kész a kazán. Mert a tehóból csak öt év múlva lett volna valami, és a tanács előlege­zett meg nekünk négy évet. Abban is segített, hogy szó­dát ihassanak a gyerekek — mutat a folyosón áliló jókora palackra. Szerettek volna még a köz­ségek egy Majosházát, Dél­egyházát és Dunavarsányt összekötő közvetlen buszjára­tot is, ezt azonban a Volán nem tudta biztosítani. Áthidaló hitel — Ebben az évben 6 millió forint áthidaló kölcsön felvé­telére kényszerültünk. Már­ciusban már sorban álltaik a hitelezőink a Ráckevei Tanács­nál, egy darabig nem kap­tunk mirelitárut, tüzelőanya­got. Ekkor rendkívüli tanács­ülést hívtam össze, ahol mi­nőségi többséggel megszavaz­ták 3 millió forint felvételét. Aztán jött a nyár, Majoshá­zán utat építettünk, kutat fúr­tunk, az állami bevételek vi­szont nem érkeztek időará­nyosan, így újabb 3 millió forintra lett szükségünk. De szeptember 30-ig az első hi­telt már letörlesztettük, és a második összeget is vissza tudjuk majd fizetni. Űj érde­keltségi bevételi forrásokat kutattunk fel, ezeket kell erő­sítenünk. Üdülőtelkeket par­cellázunk, az Innomark cég­nek kemping kialakítására ad­tunk területet. Komoly beru­házást terveznek ide, ez a községnek is érdeke. Végül is úgy látszik, hogy miközben a legtöbb tanács pénzügyi ne­hézségekkel küzd, mi tiszta 2 millió forint nyereséggel zár­juk majd ezt az évet. Mörk Leonóra építésére nyerték el a meg­bízatást versenytárgyaláson. Ugyanakkor jelenleg 120 la­kás gázszerelési munkáira is megrendelésük van. Ez to­vább bővülhet, mert a köz­ségben 1100 lakást érint a gáz bekötése. A minőségi munka a színvonalas szolgál­tatás, a leányvállalat alapve­tő célkitűzése. Igaz, nincs is más választásuk, hiszen na­gyon erős konkurenciával kell felvenniük a versenyt. A kisiparosoknál, a gmk-soknál gyorsabban és olcsóbban kell elvégezniük a vállalt felada­tokat, hogy porondon marad­hassanak. De még így is meg­>S Szikora Sándorné és fér­­jc egy palackozóüzem sza­­$ lagja mellett dolgozott Gyá­­^ Ion egészen ez év máju­­ij sáig. Albérletben laktak, ^ havi 1600 forintért, amikor ^ Márki Gyula rábeszélte J; őket, menjenek hozzá dol­­gozni tanyára, a tefeené­­$ szetbe. ígérte, ad nekik la­­^ kast, és a munkakönyvük ^ is rendben lesz — bejelenti ^ őket. Nem gondolkodtak túl § sokat a dolgon, mitagadás S vonzotta őket a kötetlenebb ^ munka, a szabad levegő, § meg az ingyenlakás lehető­­sí sége. Pedig egyszer már ^ megjárták ezzel a gazdá­­^ val, amikor — egy újság­­^ hirdetés alapján — először % szegődtek el hozzá Tárnok­­$ ra. Most másodjára is be­­$ csapódtak. Betegséggel kezdődött Akikoir fajult el végiképp a dolog köztük — meséli az asz­­szony —, amikor az ura beteg lett, megizzadt a szénahor­­dáslkor és megfázott. Sok volt a munka álékor is, nemigen ért rá törődni a bajával, végül is a mentők szállították kórház­ba, tüdőgyulladással. Akkor aztán az ő nyakába szakadt a sok tennivaló: a te­henek fejese, etetése, almozá­­sa, a tejház rend ben tartása, szóval minden, amit eddig ketten is épp hogy győztek. Meg is mondta a gazda sze­mébe: rosszabb, mint egy rab­szolgahajcsár. Nem elég, hogy reggel 6-tól este 9-ig dolgoz­nak, még azt is elvárja, hogy éjszaka is ügyeljenek az álla­tokra. Egyszer egy este, mi­kor kitörtek a madzagkarám­ból, akkor is őket vette elő, hogy miért nem figyeltek rá­juk. Hát valamikor nekik is pihenniük kell az egész napi munka után! Mert bizony reg­gel fél hatkor már ott kell állni a fejőállásban! A hat­van jószágból harminchetet fejni kell, aztán indulás ki a levegőre. Sokszor 4—5 kilomé­tert is terelik az állatokat, mi­re megfelelő területre jutnak. Aztán este folytatódik a má­sodik fejőssel, és jó, ha kilenc órára végeznek. Ez testvérek között is 15 óra munkaidő. A lakás ... ? Van fedél a fejük felett. Két kis kamrát kaptak lakás gyanánt. A ruháik még most is ott állnak az összekö­tözött zsákokban. A lavór is alig fér el a mosakodáshoz, nemhogy egy szekrény. A fi­zetség? A gazda ötezret ígért az urának, hármat pedig ne­ki. De ő most, amióta össze­vesztek, egy vasat sem kap. Elszegődnének máshová — Szóval, szeretnénk In­nen elmenni — fűzi tovább a történetet az asszony. — Most lessük az újságban a hirdeté­seket. Irtunk már Devecser­­re, Gelsére, a férjem szemé­lyesen járt Baján is, de ed­dig még nem sikerült elsze­éri, amint az eddigi eredmé­nyek bizonyítják. Az ez évi tervezett terme­lési értékük 2 és fél millió fo­rint, a nyereség pedig 1 mil­lió. A félévi mérleg tanúsága szerint nyereségesen működ­nek. Június végéig 3 millió 858 ezer forint nyereségre tettek szert. Ez azonban nem jelenti azt, hogy már nincs tennivaló. Tovább kell javíta­ni a munkaszervezést, és nö­velni a hatékonyságot. Nevet­séges, ugyanakkor nagyon bosszantó, hogy időnként egy­két kiló gipsz vagy egy zsák mész, esetleg cement hiánya miatt órákat állnak az embe­rek. Mindez azért van, mert a lakossági megrendeléseknél kikötött rövid átfutási időt az anyagbeszerzés és a szállí­tás nem képes követni. Sok ■ gond adódik ebből, hiszen hátráltatja az új munkahelyre történő felvonulást is. B. Z. gődnünk sehová. Félünk, hogy nem is fog, mert Márki Gyu­la mindenkinek rosszat mond rólunk. Csak azt nem értem, ha olyan gyenge munkások vagyunk, akkor miért nem hagyja, hogy elmenjünk in­nen? Kérem, segítsenek ne­künk — mondja csendesen az asszony —, hogy kikerülhes­sünk ebből a reménytelen helyzetből. Szikora Sándorné panasza után a nagykőrösi Mészáros János Tsz — ahová a házas­pár szintén írt a hirdetésre — kiküldte emberét, érdeklőd­jön utánuk Tárnokon. A gaz­da különösebben nem panasz­kodott, de nem is dicsérte őket. Ügy mondta: betegesek és nem érzik eléggé maguké­nak a jószágot. Véleménye szerint egy ember munkáját végzik azok ketten, és két ku­tya is segít nekik a csordát őrizni. A tsz embere kiment utá­nuk a határba is, a jószág épp delelt. Szikoráné neki is el­mondta sérelmeiket, de pa­naszkodott az állatok sorsáról is. Kín elnézni őket, hogy egész nap alig isznak. A sós­kúti kővel bélelt ásott kútban egészen alacsonyan állt az el­iszaposodott, fekete víz. Alig lehetett megmeríteni benne a vödröt. Odabent a tanyán is eléggé kezdetlegesek a körül­mények. A gazda most épít­kezik. A tejház ugyan rend­ben volt, de a fejőállások tisztasága aligiha nevezhető ideálisnak. Szabadtéri karámban Beszéltünk a Sasad Tsz ál­lattenyésztéssel foglalkozó ke­rületvezetőjével, dr. Hegyi Gézával. Hozzájuk tartozik Márki Gyula, mint szerződé­ses állattartó. — Hogy van ez a dolog a háztáji tehenészettel? — kér­deztük. — Az állatok a tsz tulajdo­nában vannak, gyógyításuk, borjaztatásuk is a mi felada­tunk. A gazda vemhesen kap­ja a jószágot, és az négy bor­jú elléséig marad nála. Az­után adunk helyette másikat. A tsz a háztáji tehenésznek — akivel szerződésben áll — gondozási díjat fizet, tizenkét tehén után egy munkaerőt. Ennek bérét elég bonyolult kiszámítani: minden leadott liter tej után 60 fillér. Tizen­két tehénnel számolva — öt­ezer literes évi átlaghozamot alapul véve — hatvanezer li­ter szorozva 60 fillérrel. Az annyi mint 36 ezer forint. Hogy ennél többet, vagy ke­vesebbet ad a gazda az embe­rének, az már nem a tsz dol­ga. Mint ahogy azzal sem fel­adatunk törődni, hogy mel­lette mennyi saját tehenet tart az illető. Csupán azt köt­jük ki, hogy a tsz állatait nem szabad egy légtérben tartani a sajátjaival. Nos. Márki Gyulának kö­rülbelül ugyanannyi a saját tehene, mint a bérelt, össze­sen vagy hatvan. Ezek az ál­latok — maszekok és szövet­kezetiek egyaránt — egy le­vegőt szívnak kint a legelőn és bent a tanyán, a szabadté­ri karámban is. Ugyanazt az ételt eszik és ugyanazt a vi­zet isszák, feketék, fehérek, tarkák... és ugyanaz a két ember viseli gondjukat. Nem veit bejelentve Egyébként a tsz kerületve­zetője szerint Márki Gyula gondozásában van az egyik legjobb szerződéses állomány. Ezt készségesen elhisszük ne­ki, hisz ő a szakember, s nyil­ván a leadott tej mennyisége alapján minősít. Egy azonban bizonyos. Jelenleg a háztáji tehenészetben foglalkoztatott munkások szociális helyzete úgy tűnik, csupán a befoga­­gó gazda emberségén múlik. Szikoráné férjének például, mivel munkaadója május óta nem jelentette őt be az SZTK- ba, a kórházból hazajőve rög­tön munkába kellett állnia. Pedig a kórházi zárójelentés még pihenést javasolt számé-, ra. Márki Gyula tehát nem­csak az államot károsította meg. hanem az egyént is. Sajnos, mint ahogy azt Pe­­ráth Béla, a Pest Megyei Ta­nács munkaügyi osztályának vezetője is elismerte, ez a faj­ta foglalkoztatási mód terje­dőben van a megyében is. Igaz, a munkavállalásnak ez a formája nem az ilyen szor­galmas, egyszerű emberekre jellemző, mint akikről fen­tebb is írtunk, hanem inkább a munkakerülő életmódot foly­tatókra, akik fuvarosoknál, kertészeknél, vagy másutt vál­lalnak alkalmi munkát, s fi­zetésképpen szállást, enni- és innivalót kapnak. Sokszor a gazda még a munkakönyvüket is elteszi, hogy ne tudjanak máshol elhelyezkedni. Ez a foglalkoztatási mód jogtalan előnyökhöz juttatja az ilyen munkaadókat, ugyanakkor ki­szolgáltatottá teszi a munka­­vállalót. Kísértetiesen emlé­keztet ez egy régi, örökre el­feledni vélt világra ... Antal Piroska Beváltak a remények Betört a piacra a Fótépker Amikor a megrendelés hiánya miatt padlóra kerültek az építőipari vállalatok, és visszaesett a termelőszövet­kezetek építőipari tevékenysége is. Foton új formulát ta­láltak ki. Létrehozták az építők önelszámoló egységét a Fótépker leányvállalatot. Azóta nagyot fordult a világ. Igaz, a megrendelésekért most is meg kell küzdeni, de a rugalmas alkalmazkodás meghozta a gyümölcsét. Első­sorban a lakossági szolgáltatásokba kapcsolódtak be. Sütemény Dabasról Linzerkoszorú, krémes, dobostorta és tucatnyi más finom édes­ség készül a Dabas és Vidéke Afész cukrászati üzemében Ba­hason. A jól felszerelt részlegből, ahol két műszakban dolgoz­nak a cukrászok, nemcsak torták és tészták kerülnek ki, hanem szebbnél szebb hidegkonyhai termékek, saláták, aszpikos ké­szítmények is. Az üzem Dabason és környékén kívül több fő­városi üzletet is ellát. (Erdősi Ágnes felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom