Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-04 / 260. szám

Szerelik a műtőlámpákat A Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat szerződéses üzemé­nek dolgozói az új rendelőintézet sebészetén dolgoznak. Mun­kájuk nagy pontosságot igényel, hiszen a képünkön látható műtőlámpa beállítása igen fontos feltétele a gyógyítómun­kának (Varga Irén felvétele) Játék is, tanulás is Egyre kevessüsn olvasnak TIZENÉVES KISLÁNYOK sietnek az utcán. — Hová­­hová? — A könyvtárba! — Azzal máris eltűnnek. Ki me­ri azt mondani, hogy ezek a mai' gyerekek nem szeretnek olvasni? Hiszen ez a két lány íutVa ment a könyvek biro­dalmába. Két óra múltán is­mét arra jártam. A kislányok akkor mentek haza könyvvel a kezükben. Jó volt nézni őket. Néha összebújva néztek ők is egymás könyvébe. Mi van ott? Érdekes? Már nem szaladtak. Érdekesnek tűnik az, ami a kezükben van. Tudom, nemcsak azok ol­vasnak, akik a könyvtárba járnak. Egyre több az olyan család, amely könyvtárnyi könyvet gyűjtött össze, ked­ve és lehetősége szerint. Ebből is olvashat a gyerek. Különösen akkor, ha a szü­lők gyerekkönyveket is vettek. A lényeg az, hogy szívesen, örömmel olvasson. Az a szomorú, hogy keve­sen olvasnak. Inkább nézik a tévét, hallgatják a rádiót, ze­nét. Onnan készen kapnak mindent, sőt lerövidítve, szó­rakoztatóan. Hát hogyne sze­retnék? Semmi erőfeszítés. Vé­gignézik, végighallgatják és kész. Annak bizony annyi a hatása is. Tart egy-két na­pig, aztán minden elfelejtve, homályosan dereng... ha de­reng egyáltalán. Mi pedig cso­dálkozunk, hogy a felcsepere­dett gyerek nem tud beszélni, dadog, nincs szókincse. Hon­nan a csudából lenne? Ami volt, azt is elfelejtette. Nem dolgozott meg azért, hogy tudjon is valamit. Amiért pe­dig egy csöpp erőfeszítést se tesznek, az sohase les? mara­dandó. Az is igaz, hogy a gyerek­könyvek drágák. Nem min­denki áldozhat könyvvásár­lásra. Van, aki forintokban számol, de van, aki ezresek­ben, ha a gyerekekről van szó. De a könyvtár ingyenes, közös. Ezt nem kell megvásá­rolni. Ide csak el kellene men­ni. Miért oly kevés mégis az igazán olvasni akaró gyerek? A felnőtt azt mondja, dolgo­zik, fáradt, ez így is van. De ha nem olvas, lemarad. A gye­rek szereti utánozni a szüleit, ha szereti őket. Ám ha azok se olvasnak ... TTgye a példa ragadós? A gyerek azt mond­ja, tanul és játszik Mikor ol­vasson? Hát kérem az olva­sás egyben tanulás is. Ha pe­dig örömmel olvas, az felér egy igazi játékkal is. Mindenképpen szoktassuk vissza önmagunkat is és gye­rekeinket is az olvasásra. Olyan ember nincs, aki már a világirodalom és a magyar irodalom minden jó könyvét elolvasta volna. Az is igaz, hogy időigényes, néha altató, de mégse mondhatunk le ró­la. Az olvasás, kirándulás és a vidámság életünk fűszerei. Jobb, tartalmasabb és szebb lesz tőle minden hétközna­punk és ünnepnapunk is. F. N. P. NAGYKÖRÖS! t/tm a A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1986. NOVEMBER 4., KEDD Jét fesz az üdítő tusolás Gyakran a nemtörődömség az ok — Milyen bőrbetegségek fordulnak elő a helybéli mun­kahelyeken. és hogyan alakul­hatnak ki? — kérdezem dr. Szűcs Máriát, a ceglédi Bőr­és Nemibeteggondozó Intézet főorvo_sát. — Ezeket a bőrbetegségeket foglalkozási bőrbetegségeknek nevezzük, s egyértelműen bi­zonyítható, hogy a munka­végzés közben használt anya­gok hatására jönnek létre. Többnyire fertőzés következ­ményei. Igen gyakori a gom­básodás, ennek is egyik faj­tája a mélygombásodás fer­tőzés, amely a szőrrel, hajjaj borított területeken szokott ki­alakulni. Fájdalmas, több nyí­lásból gennyet ürítő, tartós szőr- és hajhiánnyal gyógyu­ló gyulladás. Főleg állatgondozók keres­nek fel bennünket ilyen tü­netekkel. Viszkető, éles hatá­rú, barnás-vöröses foltok a jellemzői a gombásodás egy enyhébb formájának, amely főként a testhajlatokban ész­lelhető. Elsősorban a nedves munkakörülmények között és gumicsizmában tevékenyke­dőknél sűrűn tapasztalható a kéz- és lábujjaknál megjele­nő fehéres, majd később fáj­dalmas berepedéseket okozó sarjadzógombás fertőzés. Ál­talában konzervgyárból, cuk­rászüzemből kerülnek hozzánk e megbetegedéssel. Állatorvo­soknál, -gondozóknál, -te­nyésztőknél bukkan fel a ló- és juhrüh. — Milyen veszélyt jelente­nek a vegyszerek? Két úton okozhatnak káro­sodást. Irritatív módon. Egy­szerűbben szólva, amikor az oldó-, vagy tisztítószer, ben­zin, terpentin, enzimes mosó­szer nap mint nap a bőrre kerül, ezáltal feloldja annak zsírrétegét. E folyamat má­sodlagosan gombás és bakte­riális fertőzésre hajlamosít. Más esetben allergiás bőr­gyulladás keletkezhet, amely­nek csalánszerű kiütései visz­ketnek. Száraz, berepedezett, hárpló lesz a bőrfelület. A kontakt ekcémát a fentieken kívül enyv, s a különböző ra­gasztók is kiválthatják. Ez a hordógyárban jelenti a leg­nagyobb veszélyt az emberek­re. — Mennyire gyakoriak a bakteriális fertőzések? — Ennek az az érdekessége, hogy jelentéktelen bőrsérülés következtében — amiről nem vesz tudomást a leendő beteg — gennyedés jön létre. Más üzemekhez képest többször tapasztaljuk ezt a húsipari vállalatnál. A dolgozók nem jelentkeznek időben az üzem­orvosnál, sőt a bőrgyógyász­nál sern, és nem marad más, mint a táppénz. — Miként tudják bizonyí­tani, hogy e betegségek a fog­lalkozással járnak? — Ismerjük a munkahelye­ket, és az ott használatos, ká­ros hatást kifejtő anyagokat, azokkal szükség szerint bőr­próbát végzünk, amely pozi­tív esetben bizonyító erejű. Ezt követően, ha 3—4 hét pi­henés alatt kezelés nélkül el­múlnak a tünetek, az is a foglalkozási megbetegedés mellett szól. Ezt aztán még megerősíti az, ha később a munka során újra jelentkez­nek a régi panaszok. — A foglalkozással járó bőr­ártalmak kialakulásában mennyire játszik szerepet a hanyagság? — Sajnos, az esetek 50 szá­zalékában a nemtörődömség Somodi Bálint meg Kál­lai Sándor nagyon jó barátok voltak. A tanyá­kon mindenki tudta róluk, hogy még csak egy pará­nyi összekoccanás sem for­dult elő soha köztük, nem­hogy hangos szóváltás. Egy munkahelyen dolgoztak, egy dűlőben laktak, s még a házasságukat is úgy in­tézték két évvel ezelőtt, hogy egy napon tartották az esküvőjüket. Épp ezért volt nagy a csodálkozás, amikor az egyik hétvégén Somodi Bálint így szólt Kállai Sándorhoz az italboltban, — Béküljünk ki! — Nem bánom — vonta meg a vállát Kállai Sán­dor. Rendeltek kétszer két deci vörösbort, összekoc­cintották a poharakat, s szép lassan megiszogatták, ami benne volt. A többiek nem szóltak, csak gyanakodva lestek fe­léjük. Amikor elfogyott a bor, egy kicsit még vártak, majd Somodi Bálint ráné­zett Kállai Sándorra. —• Haragszol még? — Én egy kicsit még igen. Újabb két deci bort ren­deltek. — Akkor: béküljünk ki! — Béküljünk! — ütötte oda a poharát Kállai Sán­dor a Somodi Bálintéhoz. Addig-addig békülgettek, míg végül tényleg nagy egyetértésben mentek ha­za. Összeölelkezve, egymás vállát átkarolva, olyan sze­­retetben, ahogy csak az igazi jó barátok teszik. Ha az egyikük kicsit jobbra lódult menet közben, a másik követte, mintha hozzá lett volna nőve. Mi­kor sikerült visszanyer-Béküljünk ki niük az egyensúlyt, Bálint csak ennyit mondott. — No! Rendben haza is értek a dűlőbe. Kállai Sándor oda­állította Somodi Bálintot a kiskapuba, ő maga pedig öntudatos léptekkel tovább­indult, az ő tanyája vagy ötszáz méterrel odébb volt. Nem sokkal ezután tör­tént, hogy az állattenyész­tő brigád, ahol mind a ketten dolgoztak, szép ju­talmat kapott az elnöktől, amit egy kis borral is megtoldottak a központ­ban. Amikor Somodi Bálint felemelte az első pohár bort, Kállai Sándor felé nyújtotta, és megszólalt. — Béküljünk ki! — Béküljünk! — mondta amaz, és koccintottak. De mielőtt ihattak volna, Sós Mihály megszólalt. — Mi a fene! Tán ti ha­ragban vagytok? — De mennyire — neve­tett Somodi Bálint. — Alig bírunk magunkkal. Nem sokkal ezután Sós Mihály odafordult Somodi Bálinthoz. — Te, Bálint! — Mondjad! — Osztán velem is kibé­külnél? — Veled-e? — Ahogy mondom. i — Hát... — öntöttek, koccintot­tak, ittak. Ezután Kállai Sándor békült ki Sós Mihállyal, majd a brigád valamennyi tagja úgy találta, hogy bé­­külhetnékje van, s min­denki több soron kibékült mindenkivel. Csak úgy visszhangzott a szövetkezet nagytermében, hogy „Béküljünk ki! Bé­küljünk ki!” Ettől fogva a tanyákon ennek a mondatnak olyan­féle jelentése lett, hogy „Egészségünkre!” Ha pe­dig valakinek nagyon ihat­­nékja támadt, azt mondta: „De kibékülnék valakivel!" Hanem a. jutalomosztás után rendezett összejöve­telnek komolyabb követ­kezménye is lett. Somodi Bálintot megint úgy kellett a kiskapuba állítani. Az asszony megelégelte a dol­got, kapta magát, összecso­magolt, s hazaköltözött az anyjához. Somodi Bálint Kállai Sándorhoz ment tanácsot kérni. Sokáig nem tudtak sem­miféle megoldást találni, végül Kállai Sándor bi­zonytalanul megjegyezte. — Ki kéne valahogy bé­­külnötök. Somodi Bálint a barátjá­ra nézett. — Az a baj — mondta huncutul vigyorogva —, hogy az asszony ki nem állhatja a bort. így aztán ... hm!... hogy béküljek ki vele? Nem is sikerült, csak jó fél év múlva kien­gesztelnie a feleségét, ami­kor már mindenki beszélte a tanyákon, hogy Somodi Bálint abbahagyta az ivást. — Hát csak kibékülte­tek? — fordult hozzá más­nap Kállai Sándor. — Ki. — Osztán,.. erre a nagy örömre fel... velem nem akarnál kibékülni? Somodi Bálint keserűen legyintett. — Megfogadtam az asz­­szonynak, hogy rajta kívül örökre haragban maradok mindenkivel. Tóth Tibor az ok. Nem használják a dol­gozók a védőruhát, -felszere­lést, amely ugyan nem min­dig kényelmes, sőt nem is öl­töztet, de nem véletlenül ta­lálták ki őket. Azok, akiknek a munkája komoly szennye­ződéssel jár, a műszak végén feltétlenül fürödjenek meg, és törülközzenek szárazra. Hasz­náljanak hintőport, izzadást gátló, illetve gombásodás el­leni sprayt. Ma már igazán bő a választék a tisztálkodó szerekből, és elérhető áron kaphatók. Ennek ellenére, gyakran ta­lálkozunk az ápolatlansággal. Elkeserítő, hogy egy-egy ren­delésen hosszan kell szellőz­tetni a betegek után. Pedig olyan egyszerűen lehet segíte­ni ezen. Reggel jót tesz az üdítő tusolás, ne feledkezzünk meg a hajlatokról, kényes testtájakról. Az esti fürdés legyen alapos. Hisz az egész napos izzadással bomlás in­dul el, amelynek hatására bőrbetegségek keletkezhetnek. — A testnevelési óra után a diákok nem tudnak zuha nyozni. — Bizony, testhigiénia szempontjából nem lényegte­len probléma ez. A tornater­mi lehetőségeket ismerve le­hetetlen, hogy mindenütt utolsó óra legyen a testneve­lés. Nem beszélve arról, hogy az osztályok tanteremből tan terembe vándorolnak, így a diáknak még arra sincs ideje, hogy a kezét megmossa. Ezen pedig feltétlenül változtatni kellene. Fehér Ferenc Vírusmentes szaporítéanyag Vírusmentes oltványok és bogyós gyümölcsök forgalma­zását kezdte meg a Gyümölcs­ös Dísznövénytermesztési Ku­tató-Fejlesztő Vállalat. Kilenc helyen, közöttük Budapesten, a nagytétényi lerakatban áru­sítják a gyümölcsfákat és a málna-, ribiszke-, szamóca­szaporító anyagot, amelynek vírusmentességét szavatolják. A hazai gyümölcsösökben hatalmas károkat okoznak a vírusfertőzések. Sárgás pere­mű, zöld színű foltok jelen­nék meg például az alma hé­ján, jelezve, hogy a sharka vírus fertőzte meg a fát. De a szilva is szenved a betegség­től. a beszterceiállománynak mintegy 70—80 százaléka te­kinthető fertőzöttnek. A csont­héjasok nemkülönben meg­­sínylik a vírus támadását. A kutató-fejlesztő vállalat szakemberei a gyümölcsök közül elsőnek a cseresznye és' a meggy vírusmentesítését ol­dották meg. Hőkezelési eljá­rást alkalmaztak a szaporító­anyag egy részénél, emellett a korszerű, úgynevezett merisz­­témás eljárást is felhasználták arra, hogy tökéletesen egész­séges oltványokat hozhassa­nak forgalomba. Az őszi sze­zonban 57 ezer cseresznye- és 31 ezer meggyfacsemetét ad­nak el ilyen vírusmentes ki­vitelben. Hozzávetőleg 1,3 millió bogyósgyümölcs-szapo­­rítóanyagot is kínálnak a vá­sárlóknak. A program követ­kező gyümölcsfaja az alma lesz; ebből egyelőre úgyneve­zett vírustesztelt csemetéket értékesítenek. Színház A kecskeméti kamaraszín­ház színpadán este 6 órakor, Háború és béke. A szolnoki Szigligeti Színház Szobaszín­­házában fél 8-kor: Janika. Mozi! A nagyteremben: Törvényes esküvő. Színes, szovj>*4 film­dráma. Előadás csak 5 órakor. Kaméiiás hölgy. Amerikai film. Előadás csak 7 ó*kor. A stúdióteremben: Fele­barát-nőm. Színes, szinkroni­zált csehszlovák film-vígjáték, fél 6-'kor. Kettis győzelem idegenben Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Kakucs 1-0 (0-0) Kinizsi: Tiger — Farkas J., Szabó L., Nyári, Sallai — Ko­vács Z., Szabó B., Porha.nda — Beáké, Vigh (Kovács L., 65. p.), Torieska (Gonda, 85. p.). A kisméretű, de jó talajú kakucsi pályán körösi helyze­tekkel kezdődött a mérkőzés, de Vigh meglepődött a nagy lehetőségek előtt, először ka­pu mellé lőtt, a második nagy helyzetnél a hazaiak kapusa hárított. A katouesiak támadá­sánál Nyári emelte ki a boly­ból a labdát, majd Farkas J. és Tiger hárított közösen. A 12. percben Kovács Z. jó lö­vését szögletre ütötte a kafcu­­csi kapus. A Kinizsi játszott m-ezőnyfölényben, igazi gól­helyzet nélkül. A 25. percben Porhanda jó szabadrúgását a kapus kiöklözte. A 28. perc­­bán Benikó bal lábbal gyengén kapu mellé lőtt, átvehette vol­na jobb lábra, akkor gól le hetett volna. A hazaiak táma­dásánál Tiger egy lapos, erős lövést jó vetődéssel biztosan védett, majd Sallai és Por handa hárított magabiztosan. Az első félidő utolsó percei iz­galmasak voltak, egy jó körö­si támadásnál kimaradt a helyzet, az ellentámadásnál Tiger védett jól, a gyors indí­tásból Kovács Z. lövés helyett a lesen levő Vighez adta a labdát. Odalett a helyzet. A II. félidő gyors körösi tá­madással indult, Sallai—Benkó —Vigh—Kovács Z. volt a lab­da útja, de csak szöglet lett; belőle. A hazai csapat erősen rohamozott, de a körösi vé­delem biztosan hárított. Az 57. percben Szabó B. a felezővo­nalnál jó közbelépéssel meg­szerezte a labdát, Vighet in­dította a balszélen, ő az alap­vonalról visszagurította a lab­dát, és a jól érkező Kovács Z. biztosan lőtt a hálóba. 1-0. Fokozódott a kakucsiak nyo­mása, a körösi védelem min­dig hárítani tudott. Szabó L. könnyelműsködése miatt ala­kult meleg helyzet, de Porhan­­da a kapu torkából kivágta a labdát, majd Tiger védett jól két ízben is, és Szabó L. is ja­vította előbbi hibáját. A kö­rösi ellentámadások nagyon gólveszélyesek voltak. A 75. percben Porhanda—Szabó B.— Kovács L. volt a labda útja, de a cserejátékos óriási hely­zetben kapu fölé lőtt. Meccs­labda volt. A 40. percben Nyá­ri emelt kapu fölé jó helyzet­ben, az utoilsó percben pedig Benikó jó egyéni játék után lőtt kapu mellé. Változatos, küzdelmes mér­kőzésen, nehezen, de megér­demelten nyert a körösi csa­pat a jó játékerőt képviselő és nagy akarással játszó ha­zaiak ellen. Jók: Tiger, Szabó L., Kovács Z., Benkó. Pécsi Imire, Illyés, Vickó játékveze­tői hármas mindkét mérkőzé­sen kifogástalan tárgyilagos­sággal működött. Nk. Kgy. Kinizsi ifi— Kakucs ifi 1-0 (0-0) Kinizsi ifi: Hagymási —Bal­ia, Kecskés, Czinkus, Sípos — Eszes, Bertalan, Hegedűs (Hor­váth) — Parázs, Szabó (Ko­lompár), Kiss (Szűcs). Akadozott a körösi ifik csa­patjátéka, nem találták meg a hazai csapat lestaktikájának ellenszerét, nem tudtak igazi gólhelyzetet kialakítani, csak az eredmény az elfogadható, a mutatott játék nem. A kaku­csiak már 40 gólt kaptak, és a Kinizsi ifik csak Czinkus 11-esből lőtt góljával tudtak nyerni. Rajta kívül csak Hagy­mási jó védései dicsérhetők. A serdülök -szabadnaposak vol­tak. P. S. Keddi sportműsor Tekézés. Tiszakécske: T. SC B—Nk. Mészáros TSz SK B és T. SC ifi—Nik. Mészáros Tsz SK ifi. megyei csapatbajno­­ki mérkőzés. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hirlaj!) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom