Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-04 / 260. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1986. NOVEMBER 4., KEDD Akik szombaton is dolgoznak iskola és étterem épül Gyomron Kellemes napocska enyhítet­te az őszi szél nyirkos hűvös­ségét. Bent az üvegfülkében kifejezetten meleg volt a gyömrői Építőipari Szövetke­zeti Közös Vállalat műszaki telepén. Hejüsz Jánosné, a portás egymás után jegyezte az üresen érkező, s kész beton­nal távozó teherautók fordu­lóit. Ugyanis szombat ide vagy oda, az új iskolát, a Halász­kert éttermet gyors ütemben kell építeni. Velük együtt érkezik Kovács József, a billenő puttonyú te­herautóval. A hatalmas beton­keverő gép egyik vezetője, Végh János kézfogással üdvöz­li. Néhány szót váltanak a munkálatok haladtáról, s má­ris zúdul a friss, nedves beton a puttonyba, s irány az iskola. Közben munkatársuk, Füs­tös József ellenőrzi a sóder­maró daru hatalmas kanalát, majd beül a kis irányitófülké-Sóderhegy magasodik a keverősiló mellett be, hogy újabb adagot kever­jenek. A teherautót követve megér­kezünk a gyömrői 1-es számú általános iskolához, ahol már a tetőnél tartanak az építők. Serény munka folyik, mert mint Kun István csoportvezető mondta, lehetőleg még ebben az évben be akarják fejezni a tetőt, s akkor elkezdődhetnek a belső munkálatok. Az ÉSZKV következő mun­kahelyén, az általuk kivitele­zett Halászkert étterem átépí­tésen folytattuk villámlátoga­tásunkat. Kovács Sándor, Bar­­ta József és Benczúr Tibor éppen lambériáztak. Kint az udvaron a külső falat festet­ték más szakemberek. Csoportvezetőjüktől, Veres Józseftől megtudtuk, hogy amikor az ő brigádjuk végez, akkor a konyhai munkálatok befejezése marad csak hátra. Az átadás a hónap végére várható. A. L. A. Szorgos munka az épülő új iskolaszárnynál. (A szerző felvételei) Kulturális program Levelesládánkból Az országos döntő előtt A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa a mezőgazda­­sági szövetkezetek szocialista brigádjai részére vetélkedőt hirdetett meg az V. kongresz­­szus tiszteletére „Szövetkezeti életünk” címmel, erre a pilisi Aranykalász Mgtsz Várnai Zseni Szocialista Brigádja is benevezett. Elsőként a dánszentmi-klósi • Micsurin Mgtsz adott otthont a Dél-Pest megyét képviselő ötfős csapatoknak és teremtett jó hangulatú, kellemes kör­nyezetet, élményekkel teli szombatot a résztvevőknek. Ezen a vetélkedőn brigádunk 93 ponttal I. helyezést ért el és jutott tovább a megyei döntőre, amelyet október 4-én a Termelőszövetkezetek Házá­ban, Budapesten rendeztek meg. A háromórás vetélkedő két fordulója után brigádunk szintén az első helyezést érte Az ecseri Rákosmezeje Tsz fémipari III. üzemében az utolsó negyedévben a Fém­munkás Vállalat megrendelé­sére szovjet exportra kerülő épületpanelek gyártását kezd­ték meg. A panelek két változatban készülnek, az egyik hőszige­telt, a másik nem. A közös gazdaság üzeme el, majd bekerültünk az or­szágos középdöntőbe, amely­nek színhelye a Kaposvártól 20 kilométerre levő Gálosfa volt, ahol 10 megye képviselői mérték össze tudásukat és ad­tak számot a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom történe­téről, agrár- és szövetkezet­­politikáról, valamint az olva­sottságot igazoló irodalomról, képzőművészetről, sportról. Sikeres szereplésünk ered­ménye az I. helyezés volt, 97 ponttal, így brigádunk beju­tott az országos döntőbe, melyre előreláthatólag no­vember végén kerül sor. Itt. kell megemlíteni, hogy nem voltunk magunkra hagy­va, a tsz párt- és gazdasági vezetésétől, a brigádtagjaink­tól minden segítséget megkap­tunk. Ocztos Jánosné brigádvezető oldal- és válaszfalakat gyárt, ezekből készülnek a könnyű­­szerkezetes házak, amelyek­ben a Tengizben dolgozó ma­gyarok laknak majd. A megrendelő elégedett a Rákosmezeje Tsz fémipari III. üzemének eddigi munkájával. Remény van arra, hogy más megredeléseket is ad majd a fővárosi vállalat számukra. Ecseren kedden 17 órától karate. Maglódon filmvetítés és 16.30-tól és 18.30-tól: Farkas­verem I—II. (szinkronizált szovjet krimi). Monoron a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Sólyom Lady (színes, szinkronizált amerikai kalandfilm). Úriban 16-tól német nyelv­tanfolyam kezdőknek, isme­retterjesztő előadás az általá­nos iskolában, Fölkészülés a pályaválasztásra, Az oktatási törvény állampolgári vonatko­zásai és A retardált gyerme­kekkel való foglalkozás cím­mel. Ketten az utcán, gondba merülve. — ... és mindig ellenkezik velem. Folyton ellentmond, ez szinte kibírhatatlanI — Ellenkezik? — Mindig! Ma például azt mondom neki: milyen szép idő van. Mire ő: ez magának szép idő?! ★ A könyvesboltban. A kis­kamasz csengettyühangon, roppant udvariasaid, ámde célratörően így szól az eladó­hoz: — Tessék mondani, itt már lehet kapni azt, hogy „Egy asszony miatt vagyok ilyen léha"? ★ Értekezlet. Valaki hozzá­szól. Azt mondja: — Nem lehet legyintö té­nyezőnek felfogni, hogy a ne­gatív dolgok mind ennyire rosszak! ★ Első osztályosok, hazafelé. — Nekem már négy okos mackóm van! Magyarok lakják Tengizben Könnyűszerkezetes elemek Felelevenített régi hagyomány A kisbíró táncoltatta a párját Szeptember-október táján vonzáskörzetünk több falujá­ban évről évre újra és újra felelevenítik a szüret utáni ha­gyományőrző és hagyomány­tisztelő népszokást, a szüreti mulatságot. A napokban így tettek Vasad és Csévharaszt társközségekben is az emberek.­­Vidámság, jókedv és csengő­bongó nótázás árasztotta el a környéket. Csévharaszton százkét em­ber öltözött be a kölcsönzőből hozott színes, dúsan díszített magyaros népviseletekbe, de még legalább ötvenen a házi­lag készített jelmezeikben vo­nultak fel. — Hét év szünet után most újra felelevenítettük ezt a csodálatos népszokást — mondta boldogan és büszkén Gál Dénesné és barátnője, Czira József né, a két főrende­ző. — Tavaly próbálkoztunk először, akkor hetvenketten öltöztek fel. Azt hiszem, most derült ki, mennyire értékelte a lakosság az elmúlt évi pró­bálkozást, hiszen az idén még toboroznunk sem kellett, már a nyár közepén tele voltunk önként jelentkezőkkel. Nem maradt közömbös a falu nem „beöltözött” lakos­sága sem — mesélnek lelke­sen —, hiszen sörrel, borral, szendvicsekkel és forró pogá­csákkal vártak a kapukban bennünket. Pártfogók is akad­tak bőven. A Dóra major Szé­chenyi István brigádja pél­dául anyagilag támogatott, if­jú Szemők József pedig a ru­hák oda-vissza szállítását vál­lalta tavaly is, az idén is. Beszélgetésünk alatt egész emberkoszorú vett közre ben­nünket. Pompázott, csillogott a forgatag, a piciny gyerekek éppúgy, mint a meglett, kö­zépkorú emberek. A 12 éves Czira Gábor lovasbetyár volt. Vallomása szerint nagyon sze­ret lovagolni, és azért öltözött fel. Veszelka László 33 éves, cigányvajdának öltözött. — Szerintem ezt a szép népszokást ápolná és őrizni kell. Ä bíró a 46 éves Tóth István volt, aki a Monori Állami Gazdaság traktorosa. A felesé­ge szintén beöltözött, betyár volt. A bírónét Kiss Sándorné alakította, aki Vasad—Csév­haraszt anyakönyvvezetője. — Nekem nagyon tetszik ez a szép népszokás — mondta mosolyogva és készségesen. — Azt hiszem, az egész mulat­ságban az a legértékesebb, hogy szinte minden korosztály részt vállalt belőle, valameny­­nyien egyet akartak. Bán Jánosné Budapesten dolgozik, mégis fontosnak tar­totta, hogy részt vegyen a falu mulatságában. — Nálunk az egész család beöltözött. A férjem a cigány­prímás, aki az egy szál desz­kából készített jelképes hege­dűjével húzta a lakosság ked­venc nótáját egész délután — meséli nevetve. Mészáros Péterke és Nasz­­vadi Zsuzsika szintén gyönyö­rű ruhákban vonultak. Ők alakították a kisbíró házas­párt. Mindketten 4 évesek. Su­gárzott az arcuk a büszkeség­— És csillagod? Az nincs annyi, mint nekem! — De van. Mert neked már fekete pontod is van. — Van hát. A tanító néni mindig elfelejti elhozni a pi­ros ceruzáját. ★ Ez a párbeszédrészlet a kedvencem, A maga nemében egy gyöngyszem. Elhangzott két asszony között a busz­megállóban. — Ahhoz ne menj. Az ordít. — Hogyhogy ordít? Veled ordított? — Nem velem, én csak ül­tem a rendelő előtt és hallot­tam, hogy ordít. — Megáll az ész, egy orvos! De kivel ordít? — Mit tudom én. — Te, nem lehet, hogy a beteg ordított? — Ugyan már, hát figyel­meztettelek volna, ha a beteg ordít? —ez tői, hogy ők is ilyen rangos szereplői az ünnepségnek. Szemők Éva, a monori József Attila Gimnázium tanulója, bő fekete ingbe és gatyába öltözött, betyár volt, aki cso­dálatosan ülte meg gyönyörű lovát. — A gimnáziumban KISZ- titkárhelyettes vagyok, de éppen most szeretnénk újjá­szervezni itt a faluban is a KISZ-életet. Szeretnénk, ha újra fellendülne a közösségi élet. Én is és a többiek is jó példával akarunk elöl járni, így részt vállaltunk a szer­vezők álmainak kivitelezésé­ben. Szerintem a közös mun­ka és mulatozás összeková­csolja az embereket. Bízunk benne, hogy az itt levők már jönni fognak a KISZ felhívá­saira is. Valamennyien 14—15 éve­sek, de ezen a napon olyan délcegen táncoltatták párjukat, mint a nagyok, az igazi felnőtt emberek. Vasadon nem volt olyan sok felvonuló mint Csévharaszton, de annál nagyobb volt a néző­­közönség. Ezt a felvonulást a KISZ-esek rendezik meg min­den évben a klubkönyvtár ve­zetőivel karöltve. Vincze And-' rás és zenekara megszólaltat­ta hangszereit és felcsendül­tek a szebbnél szebb nóták, amelyek már el sem hallgattak hajnali egy óráig, legfeljebb egy-egy cigarettaszünet ere­jéig. A zenekar kocsiját a kis- és nagybíróék kocsija követte. A lovas kocsi közepén terített asztal volt, poharakkal és bor­ral töltött kancsóval, ebből kínálgatták a falu elöljárósá­gát. A bíró házaspárt Csizma­dia László és Papp Anna je­lenítette meg, akik olyan jól játszották szerepüket a, falu gyönyörűségére, mint két iga­zi és kiváló színművész. A kis­bíró a 9 éves Búzás István volt. Este 9 óráig táncoltatta rendületlenül párját, a szintén 9 éves Zólyomi Ilonát. A bíróék kocsija után meg­termett legények cipelték a szőlővel és almával rakott jel-Labdarúgás, megyei II. osz­tály. Déli csoport. Monor- Hernád 2-0 (0-0), Monor, 300 néző, vezette: Horváth J. Már az első félidőben több góllal vezethetett volna a kitűnően játszó Monor, de a helyzetek értékesítése ekkor még nem sikerült. A második félidő ele­jén Ohát óriási helyzetben hi­bázott. Tíz perccel később Gáspár beadásából Csóti meg­szerezte a vezetést. Ezt köve­tően kiegyenlítetté vált a já­ték, mindkét kapu előtt akadt gólszerzési lehetőség. A 84. percben Árvái átadásából Rab T. bebiztosította az igen fon­tos és értékes monori győzel­met. Jó: Az egész monori csa­pat. Ifi: Monor—Hernád 4-0, gól: Darázsi, Ohát Z., Petro­­vics Zs., Rendek. F. J. Gyömrő—Kiskunlacháza 0-0, Gyömrő, 200 néző, vezette: Tóth K. (tárgyilagosan). Utol­jára szeptember 28-án szer­zett pontokat a gyömrői együt­tes, fekete volt tehát számuk­ra az októberi négy mérkőzés, amelyeket mind elveszítettek. Mint egy falat kenyér az éhe­zőnek, úgy kellett volna a va­sárnapi két pont a gyömrőiek­­nek. Meglehetősen álmosan kezdtek a csapatok, a hazaiak voltak a kezdeményezőbbek. A 22. percben Kucsera került jó helyzetbe, de a kapusba lőtte a labdát. A félidő végéig Nagy F. és Nagygyőr veszélyeztette még a lacházi kaput. A máso­dik félidőben folytatódott a gyömrői fölény. Ismét Kucse­ra zörgethette meg a hálót, de nem jól találta el a labdát, s a kapus hárított. Varró lövése a jobboldali kapufán csattant, befelé pörgött, de nem haladt át a gólvonalon ... Elkesere­detten rohamoztak a gyöm­­rőiek, de a góllövés változat­lanul a leggyengébb pontjuk, így a vendégek értékes dön­tetlennel távozhattak, a gyöm­­rőiek viszont sajnálhatják az elszalasztott nagy lehetősé­get. Jó: Simon, Nagy P. Ifi: Gyömrő—Kiskunlacháza 2-0. Húsz perccel a vége előtt képes szüreti kosarat. Tizen­három, gyönyörű ruhába öltö­zött fiatal pár következett, magyaros viseletben. A menet körül csikósok és betyárok lo­vagoltak. Közülük Nagy Csaba és Vincze Miklós mindig több hetes beszédtéma a faluban, hiszen évről évre elkápráztat­ják a lakosságot „betyáros” produkcióikkal. A nézelődő emberek „bosz­­szúságára” bohócok is voltak. Nánai László és Jenei Károly szorgalmasan festette pirosra a kapuk előtt álló és nézelődő emberek arcát. A menet végén a csévharaszti vonulók egy ré­sze következett, akik köteles­ségüknek érezték, hogy a társ­községük felvonulásán is részt vegyenek. A menet után a ci­gányok jöttek, ők szerezték a legtöbb vidámságot mindenki­nek. Ütött-kopott, rozoga ko­csijuk, kormos arcuk, „isten­telen szerelésük”, észbontó po­­vedálásuk könnyeket csalt a nevetéstől az emberek szemé­be. A legaranyosabb volt közöt­tük a 8 éves Hargas Norbert, aki egy gyönyörű cigánylány képében pompázott a színes forgatásban. Igaz, sokan meg­csodálták Tani Erzsébet és Zöld Erika élelmességét és talpraesettségét is, akik lelke­sen kéregettek. A szüreti felvonulók délután 6 órára értek vissza a klub­­könyvtár elé, ahol 7 órakor elkezdődött a bál. A szépen feldíszített nagyteremben a zenekar tagjai fergeteges han­gulatot teremtettek. Fokozta a hangulatot, amikor sok-sok idegent jelzett az egyik rende­ző. A monori nyugdíjasklub tagjai érkeztek meg, akik cser­­keszőlősi kirándulásukról ha­zatérve direkt tettek egy kis kerülőt, hogy megnézhessék a vasadi szüreti mulatságot. A szíves invitálás után nem is kérették magukat, és körülbe­lül fél órán keresztül, fiatalo­kat megszégyenítően ropták a táncot. Pedig volt közöttük több olyan ember is. aki már régen betöltötte a 80. évét. Ölvecü Kriszta súlyos sérülések és egy kiállí­tás miatt hat főre olvadtak a vendégek, s a bíró lefújta a mérkőzést. Gól: Sándor Z., Gruber. G. J. Sülysáp—Őrkény 1-0 (0-0), Örkény, 300 néző, vezette: Mo­­csai (kritikáin alul). Sokáig emlékezetes mérkőzést vívott a sülysápi gárda Örkényben. Már az első félidőben vezet­hettek volna a vendégek, de kihagyták a helyzeteket. Szü­net után az 53. percben Mer­­czel a félpályáról ellenállha­tatlanul megindult, s elegán­san a hálóba lőtt. Ezt követően elszabadult a pokol, pályán és nézőtéren egyaránt. A 69. percben a helyi 'csatár Turcsi­kot megrúgta az alapvonalon túl, a sülysápi Tóth K. tör­lesztett, de a bíró csak az utóbbit állította ki. Turcsik még az egyik — kerítésen be­lül álló — nézőtől is kapott egy jobbegyenest. A partjelző Surman — hiába hívta magá­hoz a bírót, ő nem tett sem­mit ... Az Örkényi nézők do­bálták a sülysápi játékosokat, de a bíró nem vett tudomást erről, sőt Fedelest megjegyzé­sért szintén kiállította. Az egész sülysápi csapat dicsére­tet érdemel lelkes játékáért. Ifi: Öi kóny-Sülysáp 3-3. Cs. J. Tápiószele—Üllő 2-0 (1-0), Tápiószele, 200 néző, vézette: Túri (jól). Már az első perc­ben váratlanul vezetéshez ju­tottak a helyiek, egy rossz át­adást elcsípett a szelei csatár, s biztosan lőtte a hálóba. Ez­után mindkét kapu gyakran forgott veszélyben. Szünet után az^ Üllő végig támadta a fél­időt, de a góllövés nem sike­rült. A befejezés előtt néhány perccel bebiztosította győzel­mét a szelei együttes. Jó: Kriskó, Pénzes. Ifi: Tápiósze­le—Üllő 3-1. B. T. ISSt* Olíl—ZSSl (Monori Hfrl&P) Értékes hazai győzelem Mondjuk a magunkét

Next

/
Oldalképek
Tartalom