Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA J n j,.» „ .. . ■ ■ I —__________________________________ XXX. ÉVFOLYAM, 381. SZÄM 1986. NOVEMBER 39., SZOMBAT A gazdálkodás látja hasznát Az agitáció legősibb módszere A gazdálkodás mostanában nem diadalmenet, még egy olyan nagy múltú termelő­­szövetkezetben sem, mint az albertirsai—dánszentmiklósi Micsurin. Az emberek szor­galma, a szakemberek rá­termettsége, a vezetők fel­­készültsége nem hibádzik, mégis keményen meg kell küzdeni az újra meg íjjra felmerülő kedvezőtlen körül­ményekkel. A felelősségben természete­sen osztoznak az ott dolgozó kommunisták is, akik meg­találják a módját; miként le­het a párthatározatok és a kormányprogram szellemében meghatározni a helyi célokat, s valamennyi munkatársukat mozgósítani azok megvalósí­tására. Nyíltság, őszinteség A legutóbbi városi •párt­végrehajtóbizottsági ülés előtt megnyugtató helyzet­jelentés bontakozott ki erről a munkáról. Testületi véle­ményként hangzott el, hogy a termelőszövetkezeti párt­­bizottság az utóbbi két év­ben megteremtette a szerve­zeti élet feltételeit, rendszeres, tervszerű és színvonalas 'a testületek tevékenysége, haté­konyan lépnek fel működési körük minden fontos terüle­tén. A nyíltság és az őszinte­ség lehetővé teszi, hogy a valós helyzetnek megfelelően tárgyaljanak meg minden kér­dést, pontos képet festve a gazdaság helyzetéről, törek­véseiről, a halaszthatatlan tennivalókról. A gazdaságpolitikai agitáció ma élénkebb, mint valaha volt. Megnőtt a súlya, szerepe. Az ott dolgozó kommunisták sikerrel vállalták fel az infor­málást, a meggyőzést, a moz­gósítást. Mindezt akképpen valósítják meg, hogy nemcsak a szavakban, de a minden­napi munkában is igyekeznek példát mutatni az egyébként is szorgalmas és becsületes termelőszövetkezeti kollek­tívának. Tudatában vannak, hogy a jó politikai, munkahelyi lég­kör kihat a termelésre. Ha nincsenek nagyobb súrlódá­sok, a kisebbeket meg az őszinte vitákban feloldják, ak­kor a nehézségek közepette is lehet szívesen vállalni a mun­kát. Feladataik között a na­gyobb jövedelemszerzés, a gazdaságos export kibővítése, a termékszerkezet korszerű­sítése, érdekeltségi és irányí­tási rendszerük fejlesztése, a mind átgondoltabb munka­erő- és energiagazdálkodás áll az élen. Az agitáció legfontosabb fórumai a pártrendezvények. Az üzemi pártbizottság és a végrehajtó bizottság a fen­tiekben felsorolt célokat sor­ra napirendre tűzte, megtár­gyalta. A döntésekhez < alter­natív lehetőségeket is meg­jelölt. Volt olyan téma, ame­lyet a heves vita következté­ben elnapoltak. Az előterjesztések elemzése­ken, a tudományos intéz­mények, a munkabizottságok és a szakemberek javaslatain alapulnak. Minden tanács­kozás a demokratikus kérdés­­felvetés fóruma. A szabad pártnapok sikerére mi sem jellemzőbb, mint hogy 900-an vettek részt rajtuk legutóbb. Rendszeresek a munkahelyi tanácskozások. Az agitáció a hetenkénti fő vezetői megbe­szélésen is hangsúlyos a párt­­bizottság titkára részéről. A szocialista brigádvezetők havonkénti összejövetelén minden fontos tárnáról ,szó esik, s a munkaversenyben elért eredményeiket is rend­szeresen számon tartják. A párttagság, de a szövet­kezet valamennyi tagja, al­kalmazottja tájékoztatása is mindig gyors és alapos. A jól szerkesztett Micsurin Híradó kiemelkedő szerepet tölt be ebben. A szellemi vetélkedők jelentőségét a gazdaság cél­jainak alapos megismerése adja meg. Meggyőző érvek A párttagok nem restellnek a legősibb propagandaeszköz­höz, az emberekkel való sze­mélyes beszélgetéshez, vitá­hoz folyamodni. Erre az idén bőven volt alkalom. Meg kel­lett magyarázni, miért változ­tatnak a háztáji gazdálkodás addigi gyakorlatán. Többlet­­munka fejében pluszjövedel­met kínáltait cserébe. A ke­gyetlen aszályon múlt, hogy számításuk nem válhatott valóra. Alaposan előkészítet­ték a textilüzem megszünteté­sét, a húzózúrüzem 75 dolgozó­ját a Lemezárugyár állományá­ba helyezték át. Mindenki mindenről időben tudott, rend­ben lezajlott az átszervezés, de mennyi meggyőző érvelés áll mögötte. Fontosnak tartották a mun­ka értékarányos elismerését, az önálló egységekre való át­állást, a teljesítménybérezés széles körű elterjesztését, a teljes vertikum kialakítását, amely sikerrel megvalósult. Mindezek mellett önkritiku­san megállapítják, hogy nem tudták eléggé ellensúlyozni a bankkamatok és a közterhek növekedését. Magas eszköz­­állományuknak nagyok a’ter­hei. Igen munkaerőigényes ágazataik vannak. A föld­­hasznosítás gondjai a gyenge talajminőségből és a krónikus csapadékhiányból fakadnak. Számottevő kiesést okoz a Szovjetunióba irányult ver­mutexport elmaradása. A gyü­mölcsösben — főleg álmából — gyenge volt a termés. A pártbizottság gazdaság­­politikai agitációjának így is nagy szerepe van abban, hogy a tsz gazdálkodását sikerült továbbfejleszteni. További fel­adat az embereket érintő kérdések figyelemmel kísérése és megválaszolása, a szerve­zettség, a belső érdekeltség, a munkafegyelem javítása. Még eredményesebb ellenőrzést kell folytatni és tovább ja­vítani a munkahelyi légkört. A vezetek példája A vezetőkkel szemben tá­masztott normák betartását mindenkitől szigorúan szá­mon kérik. Ezzel kapcsolatban több személyt elmarasztaltak, mulasztásuk súlyának megfe­lelően állapítva meg fegyelmi felelősségüket. Azt az elvet vallják, hogy a vezetők példá­jából kiindulva lehet csak megkövetelni mindenkitől a legjobb tudása, képessége sze­rinti munkavégzést. A városi párt-végrehajtó­bizottság megállapította, hogy a gazdaságpolitikai agitáció megfelelő eszköztárával ren­delkeznek a Micsurin Tsz­­ben, s ezt kell még jobban hasznosítani a sikeresebb gaz­dálkodás érdekében. T. T. Gazdaholt Érdeklődnek, vásárolnak A gazdaboltoknak nem ez az igazi szezonja, mégis egy­­re-másra nyílik az ajtó az Alszegi úti mezőgazdasági szaküzletben mostanában is. Lehet, hogy azért, mert az arra lakóknak újdonság, az átutazóknak pedig jó alkalom arra, hogy azt keressék, amit máshol nem kaptak. A növényvédő szerek, mű­trágyák mellett kerti kisgé­peket, darálókat, az állatte­nyésztésben használatos Ható­kat, másféle felszerelési tár­gyakat is kínálnak. Az igazi forgalom majd a tél végén kezdődik, amikor megjönnek a vetőmagok és a fóliák, amit mindig sokan keresnek. Nincs könnyű helyzetben a riporter, amikor Nyársapát népességmegtartó képességé­nek vizsgálatakor valamiféle kiút felmutatását szeretné rögzíteni. Erre vonatkozóan tanácsi és párthatározatok vannak, . azokból. már idéz­tünk is. Hogy ezek a valóságá­ban hogy vizsgáznak, annak megítélésére még kevés az idő. De most szóljanak maguk a nyársapátiak a gondokról és a lehetőségekről. Kovács Dénes Nagykőrös, Kocsér, Nyársapát egyik me­gyei tanácstagja. Foglalkozása szerint villanyszerelő, nem is akármilyen; hiszen mester­­vizsgával rendelkezik. Ismerő­sei csodálják szívósságát, szor­galmát. Felnőtt fejjel sem szégyell újratanulni régebben másként értelmezett fogalma­kat; folyóiratokat tanulmá­nyoz. Munkája mérnöki szín­vonalat üt meg — ahogy egyik vezetője jellemezte. A Haladás Termelőszövetkezetben dolgo­zik, órabére 28 forint 50 fil­lér. t:::» — Én úgy tudom, nem nyársapáti különlegesség az, hogy csökken a népesség. Ceg­léd környékón tíz községben, Abony kivételével, ugyanez a helyzet. Tudomásul kell venni — sajnos —, hogy a központi források szűkültek. (Közbeve­­tőleg, ennek igazolására egy tény: a tanács fennállása ót3 jóformán először nem kapta meg a központilag neki szánt pénzt, az úgynevezett fejkvó­tát). Ugyanakkor meg a község mellett szól, hogy földrajzilag kedvező helyen fekszik, orszá­gos út-, vasútvonal mellett, jó buszközlekedéssel, s így per­cek alatt a városba lehet jut­ni. De a legnagyobb gond az, hogy az alacsony jövedelmi szint miatt itt már nemcsak a második, de a harmadik gaz­daság létezéséről is beszélhe­tünk. Ott keresik meg az em­berek azt a pénzt, ami a mai életvitelhez, a mai igényszint­hez elengedhetetlenül szüksé­ges. A lakosság tehát a fő­munkaidőn kívül rengeteg terményt állít elő, amiből az országnak származik export­­bevétele. Nagyon nagy szük­ség lenne rá, hogy az ilyes­fajta tevékenységet az eddigi­nél sokkal jobban koordinál­ják. Nagy szerep juthatna eb­ben a szövetkezetnek, de az áfésznek, s közvetve a Nagy­kőrösi Konzervgyárnak is. A tények — említsük meg újra a számokat — alátá­masztják a tanácstag vélemé­nyét. Az áfész-értékesítésből 19,5, a tejből 4,5, a sertésből 21—27, a pincegazdaságnak le­adott szőlőből 2—3, egyéb ter­ményekből, például krumpli­ból, úgy tízmilliós bevétel képződik. Ez a 66 millió forint nagyjából kétszerese a kereső­képes lakosság főmunkaidőből származó jövedelmének. ■ •* A Penomah ceglédi gyárának húsüzemében ötvenféle terméket gyártanak. Ott készül többek között a BNV-díjas aromás májas, az úgynevezett vörösáruk sora, mint például a virsli és a pá­rizsi. A húsüzemben dolgőzók — százhúszan — naponta átlagosan 20 tonna készítményt állí­tanak elő. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) — Ez a fogalmazás pontosí­tásra szorul — véli Kovács Dénes. — Amíg a fizetéseket egy-egy személy kapja, a ter­melést egy egész család végzi. Azután ez utóbbi pénzek brut­tó kifizetések, nem azonosak a nyereséggel, ami tíz-húsz százalék közötti lehet. Ettől függetlenül, a népgazdaság járna jól, ha a kétszáz vagon nyársapáti krumpli nem öt­hatszáz kilójával, hanem te­herautónként jutna például a Bosnyákra. Mennyivel keve­sebb üzemanyag kellene eh­hez? S ugyanez igaz a takar­mánybeszerzésre, s még sorol­hatnám. — Ennek a közösségnek, a Haladás Termelőszövetkezet tagságának, megvan a maga tennivalója. Elsősorban a ve­zetők személyes példamutatá­sát kell erősíteni. Testre sza­bott feladatokat kell kiadni, s azokat következetesen kell végrehajtani. Ma is sok olyan ember van itt, aki marad, nem akar menni, ha csak egy kis jelét is látja a boldogulásnak. Dombóvári Sándor, a község HNF-bizottságának titkára, a Haladás Tsz gépműhelyveze­­tője. — Nézze, szerintem a téesz­­ben kétfajta ember dolgozik. Az egyik rész átlagos képes­ségű, s azért van itt, mert a téesz tudja biztosítani a mun­ka utáni kereset lehetőségét. A ' másik rész a kifogásolható hozzáállású, máshová nemigen alkalmas. Jellemző rájuk az italozás, a fegyelmezetlenség. Egyébként a téesz jövedelmi viszonyai miatt a munkafe­gyelem rosszabb a kelleténél. Kisprumik József autószere­lő szakmunkás egy átlagos napjáról beszél: — Reggel négykor, fél ötkor kelek, mikor hogy, a felesé­gem — most gyesen van — fél órával ha többet alhat, ellát­juk-az állatokat, most négy tehenet, pár anyadisznót tar­tunk, azután viszem a nagyob­bik lányt az óvodába. Szeren­csém van, ha nem sír, akkor időben beérek a tejcsamokba, leadom a tejet, s bevágódok a gépműhelybe hétre, délben nyomás haza, négy kilométer a hasig érő homokban, az ebé­det alig kapom be, máris a kezemben a cetli, mit kell vennem a boltban; berohanok, kivárom az istentelen lassú kiszolgálást. Ha valami rom­landót vettem, nyomás újra haza, utána újra munka né­gyig, megint rohanok haza, el­látom a teheneket, kitisztítom a disznóólát, megfürdök — fél nyolc van, nézem egy kicsit a tévét, aztán esek az ágyba, másnap kezdődik minden elöl­ről. Építkezni szeretnénk, tizenegy éve vagyok itt, 23,50 az órabé­rem, húspénzzel, családi pót­lékkal ötezer körül viszek haza. A boríték olyan lapos, hogy nem találom a zsebem­ben, mikor hazaérek, önkép­zés? Kultúra? Nem is szóltam még a zöldségről, a burgonyá­ról, azt is kell kapálni. Ja, és ne vegye dicsekvésnek, mert nem annak szánom: négysze­res kiváló dolgozó vagyok. Anyósom a Barneválnál dol­gozik, segédmunkás, 24 forin­tos órabérben. Ha bemegy szombaton, nyolcszáz forintot kap érte, géemkázik. Akár 13 ezer forintot is hazavihetne — de neki is szüksége van a pi­henésre ... — Tudja — szól közbe Dombóvári Sándor — nem sietteti a lazaság felszámolá­sát, hogy nem látjuk a bajok végét. A téesz az idén csak úgy lesz nyereséges, ha bevonja a tartalékalapot. Erről szó volt már vezetőségi ülésen is, ahogy hallom. Laikus lévén, azt firtatnám, mi lesz jövőre, ha végképp elfogy az ilyen pénz? — Ml lesz, mi lesz? Nem hallotta Móricka esetét a macskával ? — Nem. — Most hallja. A sah pályá­zatot hirdetett, óriási pénzt kap, aki megtanítja a macská­ját beszélni. Móricka elvállal­ta. Jönnek a barátai, mond­ják, meg vagy te őrülve? ö meg csodálkozva tárja szét a karját. „Figyeljetek rám. A pénzt már megkaptam, most három évem van. Megdögölhet a macska, meghalhat a sah,­­vagy akár én is. Majd csak lesz valahogy!” Egyébként vannak pozitív jelek is Nyársapáton. A Béke utcában például már köt a be­ton, kész a házalap. Bíró Gé­­záné, a község újonnan vá­lasztott, egyben legfiatalabb tanácstagja, óvónő, férjével házat épít. ök is bíznak a jövőben. Ballai Ottó (Vége) Technikusképzés kezdőik Az ország sok más intéz­ményéhez hasonlóan az 1987/ 88-as tanévben a ceglédi Tö­rök János Mezőgazdasági Szakközépiskola is megkezdi a technikusképzést. Mégpe­dig a biológiai szakcsoport állattenyésztő és állategész­ségügyi szakán. A jelentkező tanulók az I—II. évfolyamon egységes tartalmú általános, valamint a biológiai szakcsoport köve­telményeinek megfelelő szak­mai és elméleti alapozó kép­zésben részesülnek. A III. és a IV. évfolyamon az álta­lános ismereteket az állatte­nyésztés és állategészségügy szakmai elméleti és gyakorlati tudnivalói egészítik ki. A negyedik esztendőt érettségi vizsga követi: magyar nyelv­ből és irodalomból, történe­lemből. matematikából és biológiából. Ekkor a diákok — elhatá­rozásuktól függően — jelent­kezhetnek valamelyik felső­­oktatási intézménybe vagy vállalkoznak a szakközépis­kola ötödik évének elvégzé­sére. Ennek az évfolyamnak a programja már kizárólag szakmai elméleti és gyakor­lati tantárgyakat tartalmaz. A középiskolai diákéveket képe­sítő vizsga zárja le: állatte­nyésztésből és takarmányo­zásból, állategészségügyi és higiéniai ismeretekből, vala­mint a szakmai gyakorlatból. A végzett technikusok többféle munkakört is betölt­­hetnek: lehetnek műszakveze­tők, törzsállattenyésztők, ál­­lategészségőrök, körzeti fel­ügyelők, háztáji agronómu­­sok, tejházkezelők, takar­mánygazdálkodók. Fogadóórák December 1-jén, hétfőn délután 2-től 6 óráig Sós Já­nos, a várósi tanács elnökhe­lyettese fogadóórát tart a vá­rosházán hivatali szobájában. Lakásra váré családok A városi tanács a hetedik ötéves terv időszakában — a megromlott lehetőségek kö­zepette is — kiemelt feladat­nak tekinti a lakásépítést: A hátrányos helyzetű családok esélyeinek javítását is fontos­nak tartják. A nagycsaládo­sokat, a fiatal házasokat, a pályakezdőket, a városunk­ban letelepedni szándékozó szakembereket juttatják első­sorban hajlékhoz. Célkitűzé­sük szerint 1990-ig 70—100 családot kívánnak szociális bérlakáshoz segíteni. A nyilvántartás szerint Cegléden 451 család szerepel a lakásigénylők listáján. Kö­zülük 147-en szociális bérla­kásra, 3Ö4-en tanácsi értéke­­sítésű OTP-lakásra tarta­nak igényt. A magánlakás­építéshez 390 telek áll ren­delkezésre, ám további 570 porta kialakítására kell sort keríteni. Az öregszőlőben 200 telek — közművesítve — al­kalmas a korszerű, csoportos családiház-építésre. IiiSN 0133—2600 (Cegiédl Hírlap) Nyársapáti körkép 4. Nem látszik az alagút vége Párizsi, virsli tciuiaszámra

Next

/
Oldalképek
Tartalom