Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-29 / 281. szám
6 nsr ME!. 1 Ei 1986. NOVEMBER 29., SZOMBAT ZINHAZI LEVEL Élet-e az álom? ClflJI Mesét Játszanak Ml a Radnóti Mik- H lós Színpadon: felnőttmesét fel^ nőiteknek. Basilio király, a mesés Lengyelhon uralkodója, már fia születése előtt baljós jeleket kapott, melyek arra figyelmeztették: a világra jövő gyermek vad zsarnok, kegyetlen kényúr lesz. Ezért a fiúcskát csecsemőkorától kezdve elrejti a világ elől, hogy kijátssza a végzetet. A titkos rejtekhelyen csak az öreg nemes, Clotaldo van vele. De a felnövekvő fiúban lassan kibontakozik a felismerés: többre, másra hivatott. Aztán az öreg király egyszer csak úgy látja jónak, hogy felfedje: a trónörökös herceg. Segismundo, nem pusztult el pólyás korában, él, s visszatér az udvarba, hogy rangjának megfelelően apja helyére álljon, átvegye az uralkodást. Az álomba merült Segismundo a palotában találja magát, amikor felébred. És nem tudja. álmodik-e vagy valóság, amit átél. Elfojtott ösztönei kitörnek, halálra vet egy ellenkező szolgát, durván bánik az apjával, erőszakoskodik a nőkkel. Basilio igazolva látja a jóslatot, ezért visszaviteti toronybörtönébe a fiút, aki ismét ébredve, már a régi helyen, a régi bilincseiben látja magát. Tehát álom lett volna, amit korábban átélt? Vagy most ez az álom? Ám az előző élmények elgondolkoztatják. Úrrá lesz vad ösztönein, s amikor egy lázadó katonacsapat magával viszi, hogy a trónra ültesse, már lehiggadt, bölcs emberként kerül vissza a palotába. Megbocsát a legyőzött apának, az őt börtönben tartó Clotaldónak, rendbe hozza a különös szerelmespár, Rosaura és Astolfo ügyét, maga Estrella királylányt kéri feleségül, s a lázadók vezérét abba a börtönbe csukatja, ahol ő raboskodott; az árulónak nem jár más jutalom. Mese hát ez vagy inkább példázat. A darab címe — Az élet álom — is erre utal. Az író, Pedro Calderon de la Barca, harmincöt éves volt, amikor — 1635-ben — megírta. Akkoriban már a spanyol udvar egyik fontos szórakoztatója, ceremóniáinak és színházi előadásainak szervezője volt — s az is maradt hoszszú élete végéig (1681-ben halt meg.) Egyetemeket végzett, tanult ember volt, katona és író, költő és udvaronc, majd pappá lett. Irt vagy százhúsz drámát meg majd’ ugyanennyi más művet. A nagy előd, hope de Vega útját követte ugyan a drámaírásban, de az ő stílusa már nem oldott, könnyed, életszerű és természetes, hanem szigorúbb, elmélkedőbb, szorosabban szerkesztett és sűrítettebb. Lope de Vega népibb, Calderon arisztokratikusabb (noha ő maga nem volt magas származású, bár nemesnek született). Az élet álom Calderon nagy életművéből is kiemelkedő munka. Nem azért, mert mese; annak még nem volna ekkora jelentősége. Különösen, hogy az alapja egy népszerű történet, az indiai eredetű Barlám és Jozaját legenda, mely különböző közvetítésekkel került be Európába, s igen sokan feldolgozták vagy felhasználták. E legendában is elzárva tartja a fiát, Jozafátot Abennér pogány indiai királv. mert attól tart: a királyfi idegen vallásokkal ismerkedhet meg. De amikor a fiú kiszökik a palotából, s megismeri az élet sokszínűségét és találkozik Barlám remetével, már nem használ az elzártság: Jozafát híve lesz az új vallásnak, melyet a remete hirdet, s megtéríti erre egész népét is. A mese- vagy legendaalap tehát önmagában még nem indokolná a Calderon-dráma jelentőségét. De omit ebből az alapból felépít, az már inkább. Calderon ugyanis olyasmire érez itt rá, ami a modern irodalomban bontakozik majd ki igazán. Az ember identiJegyek, önkéntes feláron Zsámbéki kezdeményezés Manapság nagy divat jólémy célú előadásokat rendezni, ilyen vagy olyan nemes indokkal. Az ember már meg sem lepődik, ha erről hall. Azon azonban annál inkább, ha a fellépő művészek amatőrök. Hát meg akkor, ha kiderül, hogy a produkció telt házat vonzott. Ez történt csütörtök este Zsámbákon. A tanítóképző harmadéves népművelés szakkollégistáiból és a művelődési ház színjátszóiból álló amatőr színpad Czakó Gábor Disznójáték és Arisztophanesz hysistrate című darabját adta elő. Föllépett a főiskola Virág együttese is. Az előadás és maga az elképzelés • egyaránt nagy sikert aratott. A közönség jó része többet fizetett, mint a jegy meghirdetett ára volt. A belépőkből befolyt hétezer forintból ugyanis a színpad tagiai a Zsámbákon levő Állami Csecsemőotthon kis lakóinak vásárolnak karácsonyi ajándékot. Kultúra grammokban mérve... Annyi jut, amennyit elveszünk! Erősen megoszlanak a vélemények a művelődési házak munkájának színvonaláról. A szakmai vezetők inkább a tartalom hiányát emlegetik, az intézmények lakókörnyezete viszont a napi munka után szórakozni akar. A hetvenes évek közepéig voltak íróolvasó találkozók, bálok, kiállítások, ötórai teák. Mostanság egyikre sem telik Az ok: a szórakoztató rendezvényeken fellépők éppen úgy megvehetetlenül drágák, mint egyes íróink. Annyi a kisiskolás a vscsési művelődési ház előtt, hogy nem tudom megközelíteni a kaput. Megkerülöm hát az épületet és hátulról, az udvar felől sikerül bejutnom. — Éppen gyermekműsor kezdődik — újságolja Sípos Károlyné Kiss Éva, az intézmény vezetője. 1 — A művelődési ház hétszáznegyvenezer forintos költségvetéséből m;re futja? — vágok a közepébe. — Kevesebbre, mintamenyRadióftgy elő SORSHELYZETEK. Közelmúltunk történelmére tekint vissza ez a sorozat is, mint mostanában oly sok műsor a rádióban és a televízióban. Egyéni sorsok tükrében körvonalazódnak a negyvenes és az ötvenes évek eseményei. Erről a korszakról hosszú ideig nem illett beszélni. A hoszszam tartó hallgatást és elhallgatást az utóbbi években bizonyos szelepek megnyitása követte. Beszélhetünk, írhatunk róla, gyűjtögetjük a még élők emlékeit. Próbáljuk a múltról alkotott kép réseit kitölteni, hogy érthetőbbé váljon a jelen, és kicsit beláthatóbbá, tervezhetőbbé a jövő. A visszaemlékezések azok számára. akik átélték a második világháborút és az ötvenes éveket, nem jelentenek újdonságot, nem hatnak a meglepetés erejével; ők tudják, hogy mi. mit jelent. Azok azonban, akiknek eszmélése 1957 utánra esett, már kevésbé értik a történések miértjét. Nehezebben tudják beilleszteni gondolat- és érzelemvilágukba, hiszen hiányzik a közvetlen tapasztalás. Nemrégiben Budapesten a Lövölde tér környékén sétáltam. A házak falán sebek. Nem tudtam, hogy a negyvenes, vagy az ötvenes évek golyói hasították-e ezeket. Tény, hogy bár egyre kevesebb helyen, de még ennyi idő eltelte után is megtalálhatók. A tárgyak is emlékeznek. Sebeik nehezen, fáradságos munkával és lassan gyógyíthatók. Vajon az emberek sérülései gyorsabban gyógyulnak-e? Lehet, hogy csak jobban el tudják rejteni? Az utcán járó-kelő nem lát az agyak adattáraiba. Nem tudja megállapítani, milyen mély nyomokat hagytak maguk után a családi sorstragédiák. Begyógyultak, begyógyulhattak-e bennük a sebek? Az agy, az akarat tud úgy működni, hogy a rossz emlékek mélyre kerüljenek, az ezekről való hallgatást az élni akaró emberi természet, a megújulni vágyó társadalom is sugallta. A csend'Segítheti a sebek behegedését, az emlékek betokosodását, ugyanakkor rossz varratok, feszítő új felületek képződésére is módot ad. Most, amikor ismét beszélünk a közelmúlt „velünk élő történelmének” eseményeiről, ezeket a sebeket újra felnyitjuk. A régmúlt, amely szinte már idegen az élő embertől — történelem. Az évszámok, az adatok, az események tízezrek és milliók vergődéseinek betokosodott, halott lenyomatai. Ezek már elég messze vannak' tőlünk ahhoz, hogy egyszerűeknek látszódjanak. A történelem olyan, mint egy megoldott feladat. Az elmúlt fél évszázad ebben az értelemben még nem történelem és nem is múlt, hanem jelen. Számomra a jelen nem a mostok egymás utáni pillanata csupán, hanem azok az évek és évtizedek is, amelyeknek még élő szemtanúi vannak. A régmúlt eseményeinek megítélése könnyű, mert az akkor élők már nem szóinak vissza. A közelmúlt történéseivel kapcsolatos állásfoglalás azonban ólomsúlyú, mert sokak sorsának még színtere, érzelmeikkel. döntéseikkel megterhelt valóság. Ki tud felelősséggel, elfogulatlanul választani a részigazságok bonyodalmas erdejében? Elfogadható-e annak az állásfoglalása, aki a konszolidáció korszakának gyermeke, s nem volt közvetlen részese azoknak a bizonyos próbatételes időszakoknak? Akkor sem, ha valakinek ez önigazolásul szolgál. A hallgatás nem gonoszság — mondja Thomas Mann —, hanem meghátrálás a tényállás bonyodalmas nehézsége láttán. U. I. nyit az összeg hallatán feltételezhet, és ennek oka a lakosság egyre csökkenő érdeklődése Ma már nem özönlenek az emberek á műsorokra. Psota Irén és Esztergályos Cecílift önálló estjein hetvenketten, illetve ötvenen voltak — A bevételek fedezték a kiadásokat? — Nem, és ez bánt, hiszen akik eljöttek, nagyon élvezték az előadásokat, de ez kevés a boldogsághoz... — A gyermekműsorokat pedig eleve nem tervezheti úgy, hogy nagy hasznot hozzon. Miből tartja el az intézményt? , — A diszkók tizenkétezret is hoznak havonta. — Akkor ön varázsló, mert ennyiből legfeljebb egy nagyobb lakás rezsijére, takarítónőre, gyermekfelügyelőre futja... — Álljunk meg egy pillanatra — névet rám. — A dzsesszbalettről. a művészi tornáról, nyelvtanfolyamokról, szabás-varrást tanító foglalkozásokról, bútorkiállításokról nem beszéltünk, márpedig ezek is hoznak a konyhára. Mindemellett állítom, ha az emberek nagyobb érdeklődést tanúsítanának, sokkal többre futná a pénzből, hiszen ugyanazt a műsort nem nézik meg nálunk, ami miatt elutaznak a fővárosba. Talán azért, hogy elmondhassák, Budapesten voltak szórakozni? — Ha már itt tartunk Mennyire színvonalasak a programok, amelyeket meg tud venni? — Általában jók, de ez már a személyes ismeretségnek köszönhető: 1972 óta dolgozom a szakmában... Néha gondot okoz, hogy például a bábszínház sikeresebb műsorait nem tudjuk megfizetni. A Süsü, a sárkány-ra és ehhez hasonló darabokra gondolok. — Mostanában sókat hallani arról, hogy a művelődési intézmények képtelenek lépést tartani az igényekkel. Ebben lehet valami igazság, hiszen például Hi-Fi-torony és színes televízió nagyon sole lakásban van, ugyanakkor a legtöbb művelődési házban nincs... Elkomolyodik. — Valóban nagy szükségünk lenne számítógépekre és egyéb technikai eszközökre. Egyetlen mikrofonunk sincs, sőt: kevés a szék az épületben. Éppen most beszélgettünk a gazdasági vezetőinkkel arról, hogy milyen lehetőségeink vannak a jövőre nézve. — És milyenek? — Ügy néz ki. hogy megtaláljuk a megoldást... Nézze, én nem tudok panaszkodni és nincs is okom rá. Ügy gondolom, hogy másutt szintén a jó értelemben vett kapcsolatokon múlik minden. Mivel • jó viszonyban vagyok a tanácsi dolgozókkal és a pedagógusokkal is, amit meg lehet valósítani, azt mi nem hagyjuk ki. Nemcsák Károly ét Egri Kati Az élet álomban Tragikus szépséghiba Ki gondolta volna, hogy a legszebb lányunk meghalhat? Pedig ma már köztudott, hogy igenis bele lehet pusztulni a magyar szépiparba. Lám, Molnár Csilla Andrea is elhatározta, hogy nem megy szüretelni az osztályával, inkább részt vesz a szépségkirálynü-választás elődöntőjén. Miután pedig mindenféle döntőket megnyert, úgy határozott, hogy véget vet az életének* Senki nem sejtette, hogy mi történhetett. A tömeg országszerte értetlenül állt az eset hallatán. Azok is elcsodálkoztak, akik nem nézték az össznépi program tévéközvetítését annak idején, mert úgy gondolták, hogy a humornak is van határa. (Tényleg van: ez akkor is eszembe jutott, amikor elmesélték, hogy az ominózus vetélkedő hatodik helyezettjét Málta szigetére hívták és százezer forint zsebpénzt is kapott biztatásul, míg a második legjobb-legszebb lány egy pizsamára emlékeztető divatos ruhát vihetett haza jutalom gyanánt.) Apró szépséghibák ezek, amelyek miatt senki nem lesz öngyilkos. Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós is így gondolhatták, mert kutatni kezdték a tragédia okát. Döbbenetes tapasztalataikat a Szépséghibák című könyvük tartalmazza, amely az elmúlt hét végén került a boltokba. Tessék, lehet olvasni! A fogcsikorgatás, esetleg a csöndes káromkodás sem tilos, sőt, mondogathatjuk egymásnak, hogy „No de ilyent! Ezt nem gondoltam volna!’’ Többet úgysem tehetünk. Az írók teljesítették a kötelességüket: tájékoztattak bennünket. Mi pedig elolvassuk, és ezzel vége, akár a szép királynőnek. Vagy mégsem? A magtódi művelődési ház inkább egy általános iskolához hasonlít. Szorult helyzetükben osztálytermeket rendeztek be az épületben. (A nagyterem kivételével, ahol a mozi is működik.) Mivel arra voltunk kíváncsiak, hogy az intézmény milyen anyagi lehetőségekkel bír, a helybeli gazdasági ellátó szervezetet kerestük. Abonyi Istvánná, a gamesz vezetője és Balogh Jánosné előadó kedvesen fogadnak; már hozzák is a költségvetési kimutatásokat. Kiderül, hogy mindössze 269 ezer forinttal gazdálkodnak. — Az intézmény tavaly nem hozta a tervét, emiatt „aláterveztünk” ebben az évijén. — Szerintem ennyi pénzzel nem lehet működtetni egy hétezer lakosú község művelődési házát — szólok közbe. Gyorsan kiderül, a programokra felhasználható összeg mindössze 35 'ezer forint. — Ezt a keretet máris túlléptük húszezerrel, és még nincs vége az évnek! — így á gamesz vezetője. Beszélgetés közben arról Is szó 'esik, hogy 1980 júniusa óta hat igazgatója volt a művelődési háznak. Jelenleg másodállásban töltik be ezt a. posztot, mivel a kinevezett vezető szülési szabadságon van. A maglódiak oersze nem elégedettek. Megszavazták, hogy a teho egy részét új művelődési intézmény építésére használják maid a VII. ötéves tervidőszakban. — Mennyi lesz a jövő évi költségvetés? — teszem fel az utolsó kérdést. — Amennyit máshonnan el tudunk venni — hangzik a válasz. ★ A pilisvörösvári művelődési ház vezetője, Laknerfi László nem ma kezdte a szakmát; korábban járási közművelődési felügyelő volt. Az elismert szakembertől véleményt kértünk. Hasznos-e a néhány évvel ezelőtt megszervezett központosított gazdálkodás? (Azóta nem önállóak a kisebb intézmények, hanem a működési területük szerinti gazdasági ellátó szervezethez tartoznak.) — Jónak tartom ezt a működési formát — jelenti ki az igazgató. — Meggyőződtem róla, hogy a híresztelésekkel ellentétben nem költik el azt, ami bennünket illet. Előnynek tartom, hogy nem kell készpénzt őriznem a házban. Épben mostanában történt, hogy betörtek egy művelődési házba és nagyobb összeget vittek el. — Nem zavarja, hogy nincs módja naprakész információkat szerezni az intézmény anyagi ügyeinek állásáról? — A mi esetünk ennek az ellenkezőjét bizonyítja: mindig pontos, megbízható felvilágosítást kapok, sőt, bizonyos értelemben jobban átláthatom a dolgokat, hiszen külön alkalmazott foglalkozik egy-égy rovattal, aki ennélfogva részletesebb ismeretekkel rendelkezik. . — A pilisvörösvári intézmény költségvetése egymillióháromszázhatvanezer forint. Ez nagyon soknak tűnik a kívülálló számára. Csakhogy a bevételi kötelezettség 750 ezer. — Igen, valóban nagyon nehéz ennyi pénzt megkeresni — ráncolja a homlokát. — Milyen tervei vannak a jövőre nézve? — Két ötlet megvalósításának a módján töröm a fejemet. Az egyik: használt nyomdagépeket keresünk, hogy egy kis mellékes jövedelemhez jussunk. A másik: most tudakozódunk az után, hogy van-e mód a házban üzemelő, büfé átvételére. Meggyőződésem, hogy a vendéglátó egység sokat könnyítene a gondjainkon. Az igazgató ötlete nagyon is ésszerű. Az a szakmai körökben sokat emlegetett 118- as rendelet ilyen kezdeményezésekre is módot ad; ha arra törekszünk, hogy a művelődés folyamatát társadalmasítsuk, segítenünk -kell minden élelmes ötlet megvalósítását. Sz. Z. tástudatát s a valóság és a képzelet felcserélhetőségét keresik s élik át hősei — különösen Segismundo. Az most mellékes, hogy honnan szerezte a börtönben tartott királyfi a gondolkodás és az önkifejezés, a gondolatok megfogalmazása és logikai rendbe illesztése képességét. Mint ahogyan az is mellékes, hogy a történet ugyan Lengyelhonban játszódik, de a szereplők neve spanyol, s az a viselkedésmódjuk, a beszédük stílusa is. A nagy kortárs, Shakespeare hősei is mindig és mindenhol angolok voltak, és ő se adott sokat a hiteles helyszínekre. De még az sem túlságosan lényeges, hogy ha akarjuk, a görög Oidiposz-monda motívumait is felfedezhetjük Segismundo történetében. Az igazi kérdés tudniillik, Calderon szerint, de a mai olvasó, néző vagy a színre vivők szerint is, az ebben a különös műben, hogy az ember mennyire lehet ura a saját sorsának, mennyire képes használni legjobb képességeit — azaz, milyen mértékben ismerheti fel és meg önmagát, hogyan azonosulhat önmagával, és ezzel együtt, párhuzamosan vagy egyszerre, mennyire ismerheti meg a világot maga körül? És: jól ismerheti-e meg vagy tévesen? Az álom lesz-e az igazi valóság vagy az élet? S megfordítva: élet-e az álom. ha az álom: élet? Régebben úgy vélték, ez a dráma a keresztény vallás metafizikai tételeire épül, s ezért nem is igen játszották. Ma már úgy tűnik, nem ez érdekel bennünket igazán ebből a műből. Az öntudatra és a morális felelősségre ébredő ember sokkal izgalmasabb téma. Segismundóban éppen ez az érdekfeszintően mai motívum. A hatalommal élés és visszaélés sem kevésbé aktuális téma. Ha tehát ma színre visszük e drámát, teljesen feleslege^ külsőséges aktualizálásokkal élnünk. Megvan benne a hozzánk szóló gondolat análkül is. A Radnóti Miklós Színpadon épp ezért visszás az a szcenikai keret, amelyben a vendégrendező, Szinetár Miklós megjeleníti a drámát. Az op-artra emlékeztető, feketefehér csíkos díszletfalak és bútorok, meg a lurex nyakkendőkkel és ordenáré katonabakancsokkal „mára vett" jelmezek erőltetett ötlet eredményeként fityegnek a darabon, s tökéletesen ellentmondanak a mű stílusának, gondolatainak. Arra sincs szükség, hogy időnként a dél-amerikai katonai puccsok paródiájának stílusában folyjon a játék. Ez nem politikai szatíra, s nem is Brecht. Különösen zavaró ez a viccelődés akkor, ha épp Segismundo színészi megfogalmazása (a Zalaegerszegről most felszerződött fiatal Nemcsák Károly szép alakítása) sokkal romanikusabb, Színesebb, megszenvedettebb annál, mint ami békén öszszeférhetne Szinetár parodizálási ötleteivel. Az élet, akár álom, akár valóság, komolyabb dolog ebben a darabban, semmint hogy viccnek vehessük. Takács István
