Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-26 / 278. szám

1986. NOVEMBER 26., SZERDA GYERMEKKÖNYVHET Titokzatos üzenetek Az idő ugyan még nem jel­zi, de még néhány nap és megérkezik a rég várt Miku­lás. Az ö közeledtét is jelzi minden esztendőben a gyer­mekkönyvhét, amely novem­ber 28-tól december 5-ig tart. Az idén a Móra Kiadónál húsz új kötet jelenik meg erre az alkalomra, 730 ezer példány­ban. Az új kiadványok közül válogattunk, abban a remény­ben, hogy a szülök, a gyerekek találnak köztük olyan műve­ket, amelyek fölkeltik kíván­csiságukat, s megszerzik a ki­sebbek és nagyobbak számára az olvasás gyönyörűségének semmivel össze nem hasonlít­ható élményét. Történelmi időkbe visz Nemes és értéktermő vállal­kozásba fogott a Móra Ferenc Könyvkiadó, amikor legifjabb olvasói örömére útjára indí­totta a Hetedhét Magyaror­szág című sorozatot. A ha­zánk tájegységeinek népmese­kincséből összeállított váloga­tások közül immár az ötödik látott most napvilágot. A Szélanyó keresztlánya a Felső-Tisza-vidék — a Takta­­köz, Bodrogköz, Szabolcs- Szatmár megye — népmeséit fűzi csokorba. A könyv lap­jain ízes-szép magyarsággal elevenedik meg a mesevilág. A mesevilág, a benne élő hő­sökkel, akik rendre megvív­ják a rossz elleni harcukat, hogy fortélyuk, tiszta szívük segítségével győztesen kerül­jenek aztán ki a küzdelem­ből. Elkalauzolja a kötet a kis olvasókat a.történelmi időkbe is. Megtudhatják, például, ho­gyan jártak túl a fényeslitkei asszonyok a tatárok eszén, s hogy állottak a hűséges gen­­csiek Rákóczi táborába. A régi kedves ismerősök mellett —\ mint amilyen Mátyás ki­rály s a cslilagszemű juhász. Sztíiany. keiPViUnxv. rt Mit tudunk múltunkról, az emberiség múltjáról? Minél többet foglalkozik ezzel a tu­domány, úgy tűnik, annál ke­vesebbet, hiszen újabb és újabb megmagyarázhatatlan rejtélyekre bukkan. Lenyűgöz­ve áll korunk modem embere a hatalmas egyiptomi pirami­sok előtt, s nem tudja elkép­zelni sem, hogyan építhették emberi kezek az óriási monst­rumot. Gyermekeink az isko­lában Pithagorasz tételét ta­nulják, Thalész titokzatos kö­reivel bíbelődnek — miközben a nagy elméletek felfedezői évszázadok óta sírjukban pi­hennek már. Mennyi mindent tudhattak elődeink, amit mi még ma sem értünk vagy jobb híján ma is használunk! Meg­rekedt volna fejlődésünk az ókor elején? Visszaesett volna az emberiség a kultúra egy alacsonyabb fokára, amiből újabb évezredeken át tart a / isszakapas zkodás ? Erre a kérdésre keresi a vá­­íszt Alekszandr Gorbovszkij Elsüllyedt legendák című könyvében. Abból az alapál­­ásból közelítve, hogy létezett a Földön egy olyan magasren­dű civilizáció, amely az ókor elején elpusztult. Hipotézise­ket állít csupán a könyv, de bizonyítékai lenyűgözők. Az ókori művészeti alkotások ké­peivel, ábrákkal, korabeli tér­képekkel gazdagon illusztrált kötet a -merész feltevést pusz­tán tudományos eszközökkel gyakszik igazolni. Segítségül nívja az ókori földrajz, csilla­gászat. matematika, orvostu­domány, építészet, de még a fémfeldolgozás fejlődését is. Ha tudományos értéke kétség­be vonható is, nemcsak precí­zen, hanem a múlt. a miszti­kum iránt fogékony olvasók figyelmét felkeltve is képes érdekes, titokzatos, a történel­mi tényeken alapuló gondolat­menetet felépítem. Létezett-e valóban Atlan­tisz? Rejtélyes ókori leletek. Mi volt a katasztrófa oka? Miért található meg ugyanaz a pusztulás—végítélet motí­vum szinte minden létező nép kultúrájában? Logikusan fo­nódnak össze a mű alapkérdé­sei, s közbe-n az olvasó fantá­ziája is szabadon szárnyal. Talán éppen ettől kap kedvet a régészethez, a történelem­­kutatáshoz. Talán éppen a könyv hajdani fiatal olvasója találja meg majd egyszer a választ; honnan is érkeztünk valójában? — új barátok: Juhász Palkó, a világot megkerülő legény és társaik viszik magukkal új kalandokra a gyerekeket. Bi­zonyára örömmel veszik hát kezükbe a könyvet, Cs. Megy­­gyes Mária válogatását. Te­hetik annál is inkább, mert Vertei Beatrix kedves-humo­ros rajzai még varózso-sabbá teszik ezt a mesevilágot, ked­vet csinálva a kötet gyakori forgatásához, olvasásához. Iszik-e az ugróegér? Számos könyvet olvashat­tunk már az erdők, a mezők, a tengerek életéről, a hegy­vidékek, a síkságok farmájá­ról és flórájáról. A sivatagok messziről csodált és félt vilá­• ■■ ■ A GYALOGKAKUKK SIVATAGJA ■ fel betegségeiket, és miként szaporodnak. Mindenről olvashatunk Vargha Béla sok fotóval és ábrával illusztrált könyvében, amelynek helye kell hogy le­gyen ha nem is a könyves­polcon, de a tartott kisál­lat lakóhelye mellett feltétle­nül! Párbajt vívó lovagok Az egyik legszebb és l.egíe­­lelősségteljesebb hobbi állatot tartani. Gondoskodni róla és figyelni, táplálni és tisztán tartgrii komoly feladat, amely állahdó törődést és munkát, de ugyanakkor sok örömet ad. Egy tenyérnyi természetet és számtalan színt jelenthetnek kisállatok a lakásban. Ez a címe is Vargha Béla a Hobbi sorozatban most megjelenő könyvének. Taná­csot ad a vásárláshoz és az állattartás előkészületeihez, ötletekkel segíti, hogy ki-ki a megfelelő állatot válassza, akváriumot, inszektáriumot, esetleg terrénumot vagy ka­litkát rendezzen be. Akinek ezek túl nagyok lennének, megtudhatja, hogyan, tarthat egy egész kis állatkertet be­folgtes üvegben. S ha mégis valamely ízeltlábú, vagy gerin­ces mellett dönt, az állattar­tó pontos instrukciókat talál arról is, rpilyen tárlót vegyen vagy készítsen, mit tegyen bele, hogyan rendezze be, hogy természetes környezetben érezhesse magát kedvence. Bemutatja a szükséges felsze­relést és táplálékokat. Mód­szeresen összeállítva ír, külön a halakról, a hüllőkről, a ma­darakról és a kisemlősökről. Megtanít rá, hogyan etessük és gondozzuk, szól arról, mik a legfontosabb tudnivalók egy­­egy fajról, miről ismerhetjük A vívás magasiskoláját mű­velték XIII. Lajos francia ki­rály udvarában. Különösen az elit gárda, a testőrök tagjai között akadt jócskán olyan if­jú nemes, aki a klasszikus szabályokat tökéletesen is­merte, művészi tökéllyel gya­korolta. D’Artagnan nevét már a fiatalok is megtanul­ták, hiszen kalandjai rendsze­resen felbukkannak a televí­zió vagy a mozik műsorában. Nem meglepő hát, hogy a Mó­ra Ferenc Könyvkiadó ismét hozzáférhetővé tette Dumas művét, A három testőrt. Ám ezúttal új feldolgozás­ban. Majtényi Zoltán kifeje­zetten az ifjúság számára szer­kesztette és alakította a szö­veget. Molnár Ágnes pedig eredeti tárgyak és egykori metszetek segítségével készí­tette el illusztrációit, amelyek magukkal ragadják a fantá­ziát. Lehet sétálni Párizs ut­cáin, hiszen a belső borító-Vl'.o- K- /i!hriinV ■, ti i./ii'u.iV 'i. ímVíct-Jalh/am barki\cl lat^M a/ ember, par kent angolok cs franciak bai azonban csak ranghclick Kö/dli lehel- Akkor hal ki a kardot! séges. Alhos. oldalon szerepel a város ko­rabeli térképe. Közelebbről is megismerkedhetünk az egyko­ri divattal, fegyverekkel. Tit­kokat nem szeretnék elárulni, de látható a francia uralkodó három cipője is. És a vívás alapelemeivel ugyancsak meg. ismerkedhet a kíváncsi szem­lélő. Ezek a rajzok jól illeszked­nek a történethez, akár a köz­bevetett megjegyzések, magya­rázatok is. Aki most olvas­sa először a regényt, ponto­san megismerkedhet a kor szokásaival, a szereplők való­ságos kilétével, a történelem egyik izgalmas időszakával. És a történet jó ismerői szin­tén találhatnak számukra új információkat. Induljunk hát el a testőrökkel a Saint- Honoré utcából, hogy a Fe­nyőtobozhoz címzett fogadó­ban elfogyaszthassuk az ízle­tes vacsorát, Porthos recept­jei alapján! VíVÓ/Ll^j gára valahogy kevesebb figye­lem jutott, pedig körülbelül földünk egyötödét, Afrika nagyságú területét teszik ki ezek a rideg, embert próbáló vidékek. D. Nagy Éva — a helyszí­nen járt megfigyelő hitélessé­gével és részletességével — Észak-Amerika sivatagjait idé­zi elénk, a moh évi és a na­­vahó indiánok földjeit. Szem­léletesen mutatja be az első pillantásra kihaltnak tetsző, egyszerre félelmetes és gyö­nyörű táj hangulatát, amely­ről hamarosan kiderül, hogy nagyon is élettel teli. Hogyan képesek megmaradni a kak­tuszok, pitypangok, tüskemá­kok, pálmaliliomok, tollbok­­réták ott, ahol évente esetleg csak kétszázötven milliméter eső esik, s annak is a fele egyetlen éjszaka lehullik? Milyen „trükkökkel” fog ki a növényvilág az elképesztő szá­razságon, hogyan őrzi meg az életet jelentő vizet, s válik így alapjává az állatok fennma­radásénak is? (Bármilyen hi­hetetlen, mintegy ötezer ál­latfaj él a föld különféle me­leg sivatagaiban, a kis rova­roktól a sivatagi rókáig, sőt a pumáig.) Miként alkalmaz­kodik a sivár környezethez az óriás énekeskabóca, az ameri­kai ugróegér (ami egyetlen korty vizet sem iszik egész életében!), a skorpió és a föl­­dimókus? Hogyan vadászik és miért csörög a csörgőkígyó, s miféle könnyeket sír a tüskés békagyík? Mindezekre a kér­désekre választ kapunk a könyvből, sőt, az is megvilá­gosodik, hogyan áll össze az a tápláléklánc, ami biztosítja mindezen fajok fennmaradá­sát. S végül természetesen ezen a vidéken él — a kaktusz­ökörszem, az üregi kuvik és a gilaharkály mellett — a cím­szereplő, a gyalogkakukk is, amely ha nem is kengyelfu­tó, de tény, hogy óránként negyven kilométeres sebesség­gel képes szaladgálni, s bát­ran szembeszáll a csörgőkí­gyóval is. A Móra Kiadó Bölcs bagoly sorozatának új, izgalmas, köz­érthető, a sivatag kevéssé is­mert életét bemutató, nyolc éven felülieknek szánt, A gya­logkakukk sivatagja című kö­tetét Csiby Mihály szép, szí­nes, plasztikus, sok különle­ges növényt és állatot megje­lenítő ábrái teszik még élvez­hetőbbé. m Kiállítótermekbölo Tájképek biennáléja Cs. Pataj Mihály: Ablakban Hubay Miklós tárlata de­cember 3-ig a nagykőrösi .Toldi Miklós Mezőgazdasá­gi Szakközépiskolában, de­cember 3-tói 13-ig a nyárs­apáti Erdei Ferenc Általá­nos Iskolában tekinthető meg. Németh István fotó­művész anyaga a Csepel Autógyár Művelődési Köz­pontjában volt látható. Ja­nuár 16-ig látogathatja a közönség a Hatvani Galé­riában a VII. országos táj­festészeti biennálét. Kecs­keméten, a most felavatott Iványi-Grünvvald Béla te­remben Domonkos Béla ér­di szobrászművész önálló tárlata várja a közönséget november 29-ig. Csépon Pataj Mihály képei az egri Kudnayderemben vendé­geskedtek. A polihisztor Mégsem haltak ki a. Pliniu­­sok, hiszen Németh Istvánban is újjászületett a polihisztor - ság. Alkatának sokrétű tehet­sége révén, a társadalom igé­nyeitől indíttatva. Ma ugyan­is , még mindig szükséglet, hogy valaki sok mindenhez értsen. így lett Szigetszent­­miklós képzőművészeti életé­nek új mindenese Németh István. Filmrendező volt, fo­tóművész lett és közben se­gédkezett a szigetbecsei Andre Kertész-gyűjtemény létreho­zásában, a szigetszentmiklósi grafikai kör megalapításában. Mindenütt ott van, ahol vala­ki hiányzik, ahol valami még szükségeltetik a kibontako­záshoz. ízig-vérig közösségi ember, aki ezúttal magvas szemelvényeket sorakoztat munkásságából, — többek kö­zött láthatjuk munkásportréit is, melyeket a Csepel Autó­gyár Fürst Sándor állami dí­jas szocialista brigádjáról ké­szített, — annak tiszteletbeli tagjaként. A jeles rajztanár-festőmű­vész, Hubay Miklós Szeren­csen született. Művészetét nagy érdeklődéssel várják Nagykő­rösön és Nyársapáton a diá­kok, mert művei iskolák aulái­ban kezdeményezik a találko­zót a közönséggel. A fejlődés útja Az 1974-ben először rende­zett tájfestészeti biennálénak az volt a célja, hogy festőink realisztikusan örökítsék meg hazánk tájegységeit, az ott élő ember küzdelmeit, boldogsá­gát, korunk magyar valóságát. Ez a tendencia ma is élő erő: a hatvani tájképbiennálék igy és ezért töltik be nemcsak az országos seregszemle kttévm­­te megújuló szerepét, hanem egyre inkább műhellyé is vál­nak. Üdvözlendő, hogy rendre szemrevételezik és minősítik a képek az egyes tájakat, így Pest megyét is; az idén Döm­­söd, Ráckeve, Szentendre tér­ségét. II. díjat és ezüstdiplo­­-mát kapott Nock Ferenc Este című alkotása, amely duna­­bogdányi környezettel sejtet meg valami lényegest a nap­lemente varázsából. Pirk Já­nos is joggal kapott bronzdip­lomát A Duna Szentendrén cí­mű képére, amely minden te­kintetben eddigi munkásságá­nak érlelten, új, színes bővít­ménye. Jó lenne, ha Pest me­gyéből nemcsak a megszokott nevek, hanem mások is részt vennének ezen az országos bemutatón, s ezzel — párhu­zamosan szövetkezve a Hatva­ni Galériával —, bemutatnák az anyagot Vácott vagy Gö­döllőn, kibővítve a sont az üzemek és munkás'hétközna­­pok festőivel. Ez az eszme ha­tékony gyarapítása lehetne, amelyre szüksége van a hat­vani kezdeményezőknek, Moldvay Győző koncepciójá­nak és a magyar festészetnek is. Avatás szobrökkal Iványi-Grünwald Béla te­kintélyes szerepet vállalt a kecskeméti művésztelep me;; alakításában, formálásában z századfordulón. A városban i már működő kiállítóterme az ő nevével fémjelzik a jö­vőben. Az avatás Domonkos Béla szobraival, érmeivel tör­tént, aki fáradhatatlan dina­mikával éri el kivívott lehe­tőségeit. Csendéletek Emellett árra is maradt energiája, hogy Pátzay Pál kapuvári és Matzon Frigyes várpalotai gyűjteményén munkálkodjon. — méltó tisz­telettel, az elődök iránti meg­becsüléssel. Űj kisbronza a Napbanéző, amely az élet méltóságát, szemérmét és ter­mő bőségét fejezi ki az Érdi Vénusz ikerpárjaként. A kö­zeljövő ünnepe lesz, amikor Petőfi Zoltánról tervezett em­lékművét felavatják valahol Pest megyében. Az egykori Rudnay-tanít­vány, Cs. Pataj Mihály több sikeres külföldi bemutatkozás után most új anyaggal szere­pelt Egerben. A közönség új­ra üdvözölhette ablakos motí­vumait, szigligeti tájait, — de amiben most felgyorsult a fej­lődése. az a csendélet. Finom­ságban. a vonalvezetés és a színkeze'és erősebb gondolati­ságában. Luxemburg, Szabad­ka, Hamburg után időszerű lenne meghívni megyénkbe is műveit, Losonci Miklós Könyv a terrárium mellé

Next

/
Oldalképek
Tartalom