Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-26 / 278. szám
rmr MEV VE. 1986. NOVEMBER 26., SZERDA Szenzációs őskori lelet A legújabb ásatások eredményei szerint az ember és a ma élő emberszabású majmok őseinek fejlődése évmilliókkal korábban vált szét Kelet-Afrifeában, mint azt eddig hitték. Ezt a világraszóló, az antropológia eddigi ismereteit forradalmasító felfedezést Richard Leakey és felesége, a híres kenyai antfropoiógus házaspár tette. Egy évvel ezelőtti keletafrikai expedíciójuk során Leakeyék három eddig ismeretlen — s 16—18 millió évvel ezelőtt élt — majomfajta maradványaira bukkantak. Ezek az ember, a csimpánz, a gorilla, s esetleg az orángután ősei lehettek. Ha a kutatónak a leletek eredetére vonatkozó feltételezései igaznak bizonyulnak, akkor új fejezet kezdődik az antropológia tudományában. Egyébként további egyéves tanulmányozásra van szükség ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan me? jelöljék a leletek helyét a törzsfejlődésben. A mostani ásatások területén további leletekre számítanak. Az ügyfél ne érezze a gondokat Továbbképzés - vetélkedővel is Mely ügyekben dönt a tanács titkos szavazással? Hány tagja van az ENSZ Biztonsági Tanácsának? Melyik város főügyésze volt Katona József? Ilyen és hasonló kérdésekre keresték tollúkat rágva a választ a Ráckevei Tanács második emeleti nagytermében az államigazgatási vetélkedő résztvevői. A versenyt a körzetközponthoz tartozó nagyközségi tanácsok dolgozóinak a tanács KISZ-alapszervezete és szakszervezeti bizottsága rendezte meg. Nem először. A hetvenes évek óta hagyomány volt ez Ráckevén, az akkori járási hivatalban. Az átszervezések idején, 1983—84-ben ugyan elmaradt, de tavaly már újra asztalhoz ülhettek a versenyzők. A teremben Ráckeve négy, Dunavarsány és Kiskunlacháza két-két és Dömsöd egy csapata foglalt helyet. Nem az a jellemző — A vetélkedőt három területen hirdettük meg — mondja dr. Csapiár Terézia, a Ráckevei Tanács hatósági osztályának vezetője. — Tettünk föl kérdéseket az alkotmányra, a tanács- és eljárási törvényre vonatkozóan, ezen kívül pedig politikai, munkásmozgalmi, valamint általános műveltségi feladatokat is adtunk. Ebbe a zene, az Minket már nem szeret senki? PatróniEsra várnak Jóska bácsi az elmúlt éjjel a szentmártoni lányokkal álmodott. Álmában hűtlen volt sorstársaihoz, a tápiószelei öregek napközi otthonának lakóihoz. Az otthon kedvence, az egyetlen férfi a díványra dőlve délutáni sziesztáját tóttá, időnként elégedetten dörmög: álombéli hűtlenkedése óta még több figyelemmel, gondoskodással veszik körül az öregasszonyok. Kedvenc nóta — Jóska bácsihoz is legalább ötször el kellett mennem, vonakodott közénk jönni — meséli Naggyörgy Lajosné, az otthon vezetője, s egyben saját maga beosztottja is. Egymaga oldja meg az öregekkel kapcsolatos valamennyi feladatot a takarítástól a fűtésig, a programszervezéstől a korteskedésig. Mostanában erre is szükség van, nem akarnak az öregek „bejönni”. — Most meg már ott tart — int a díványon bóbiskoló bácsi felé —, hogy haza se akar menni. Vele együtt tizenegyen látogatnak minket rendszeresen, pedig húszán is elférnének kényelmesen. Ezért szeretném a létszámot gyarapítani. Beszélgetésünkre Kurucz néni csak fél füllel figyel, közben a rádió gombját tekergeti. Azt a kívánságműsort várja, amelyikben majd kedvenc nótája fog felcsendülni. — Kétszer is írtam mér nekik, a napközi otthon nevében, de hiába ülünk minden hétfőn a rádió előtt, a mi kérésünket csak nem akarják teljesíteni. Ügy látszik, minket. már nem szeret senki. Kurucz nénire pedig nem jellemző a lemondás, az elkeseredés. Pár hete csak. hogy hetvenkét éve és minden nyavalyája ellenére fölmászott a diófára az udvaron. Azt mondta, nem engedi, hogy a drága termés kárba vesszen. Dületiezik az épület — Ne várd úgy azt a nótát, dánotok én neked — vigasztalja a kívánságműsor szerkesztőiben csalódott öregaszszonvt Kovács néni. Tisztán, magabiztosan, erős hangon kanyarítja a cifra dallamot, tudományát az otthon falain túl is ismerik, ö csak úgy emlegeti: amikor a magnóba kellett beszélni/ Népdalgyűjtők járhattak erre, de ő a népszokásokról is beszélt, sőt még régi imákat is mondott nekik. — Nemrég levelet kaptam a ceglédi múzeumtól, hogy menjek és a betegségekről, a gyógyítási szokásokról beszéljek nekik. Arra kíváncsiak, mit neveztünk frászknrikának meg ilyesmi. De hát hogy menjek én be Ceglédre, amikor haza is alig visznek már a rossz lábaim? Meleg, barátságos az otthon. Miért nehéz mégis a létszámot bővíteni? — Nem látta kívülről az épületet? — morog elégedetlenül Kovács néni. — Sokan azért nem jönnek, mert ronda, gondozatlan a ház, rendezetlen a környezet. Hiába igyekszünk itt belül szépíteni, csinosítani, ha a homlokzat reped, hullik a vakolat, potyog a tetőről a cserép. Nem tudom, miért hagyják a házat a fejünk fölött összedőlni. — Tavasszal itt járt egy szocialista brigád a KGYV- től — meséli Naggyörgy Lajosné. — Látták, hogy bedől a kapu, már csak jelkép a kerítés. Nem tudunk egy szál virágot ültetni, mert szabad a bejárás, ahogy kinyílik, máris akad, aki leszedi. Megígérték, hogy kerítést húznak, kaput állítanak a következő szombaton. Azóta nem láttuk őket, pedig meg is vették a dróthálót. Biztató szavak — Majd csak az ünnepeken jelennek meg, köszönteni — zsörtölődik Kurucz néni — olyankor itt a sok iskolás, a brigád meg mindenki. Aztán az orrunk aiá tartják a brigádnaplót, tessék szépen kiszínezni, aláírni. A munkát viszont nem vállalja már senki. — Azért igyekszem az egyedül élőket meggyőzni — próbái a vezetőnő optimista képet mutatni — lehet, hogy bejön Rozi néni, és Kósáné is azt mondta, ha elfogy a jószág, meglátogat minket. — Az egész otthon ellátása mellett mikor jut még ideje agitálni? — Arra mindig, mindenütt van lehetőség. De el is tudok szaladni a kiszemelt öregekhez, olyankor Kurucz néni helyettesít. Nélküle a munkával nem is nagyon bírnék. Mintha megsokasodnának a ráncok a sovány arcon. Megszokta egy életen át, hogy másokról gondoskodjon. Öt gyermekét és két unokáját nevelte fel, de a terhet mind nehezebb cipelni. — Amikor a legkisebb unokámat a katonaságnál meglátogattam, azt kérdeztem egy kitüntetésekkel teli katonatiszttől: vajon én föntről vagy lentről kapom majd ezért a hetven esztendőért a csillagot? Azt mondta: bizony, megérdemelné a néni. Nem tudtam Kurucz pánit mivel vigasztalni. Gondoltam, legalább pár biztató szót igyekszem neki keríteni. Hátha kiderül, hogy mégis szereti őket mindenki, hogy a kerítés hamarosan a helyére kerül. De nem a vágyak és nem is az érdem irányítja a Tápiószelei Tanács döntéseit. Az otthon felújítása a hetedik ötéves tervben nem szerepel — szól a racionális tájékoztató. Az épületre nem érdemes költeni, egyébként is olyan kicsi a létszám, hogy nincsenek kihasználva a meglévő helyiségek sem. Ha többen lennének, ha az otthonra nagyobb igény lenne, megtalálnánk a módját, hogyan lehetne segíteni. Márvány! Ágnes irodalom, a képzőművészet, a sport és a természettudományok egyaránt beleférnek. Az írásbeli válaszok elbírálása után az első öt jutott tovább a szóbelire: Dömsöd és Kiskunlacháza egy-egy, és Ráckeve három csapata. — A csapatokat a vb-titkárok, a tanácselnökök készítették fel — magyarázza Perticsné Seprenyi Jolán, a Ráckevei Tanács KISZ-titkára.— Benevezhetett minden tanácsi dolgozó: most is versenyeznek műszakiak, gépírónők, de vb-titkárok is. Tavaly ez amolyan KlSZ-vetélkedő volt, csak 35 éven aluliak jöhettek, de az idén a szakszervezet is felajánlotta nekünk a segítséget. A versenyt Sthaly István, a Ráckevei Tanács vb-titkára értékelte. Megemlítette, hogy több csapat a szakmai kérdések felét sem oldotta meg helyesen. Hogyan minősíthető akkor a tanácsokon az ügyintézés szakmai színvo-'' pata? Segít a gyakorlat — Általában nem jellemző, hogy a tanácsi dolgozók nem értenek ahhoz, amit csinálnak. Az év elején a falugyűlésre például több mint 500 közérdekű bejelentés érkezett, ebből kettő vonatkozott a tanácsra, és csak az egyik volt megalapozott. A fellebbezések aránya is egy százalék alatt van. A Pest Megyei Tanács hatósági kollégiuma most vizsgálja a másodfokú ügyintézés tapasztalatait. Évek óta nő ugyanis azoknak a döntéseknek a száma, amelyeket nekünk mint másodfokú fórumnak meg kell változtatnunk. — Mi ennek az oka? — A szakmai hiányosságok fő okai a személyekben keresendők. Ott nincs probléma, ahol stabil dolgozók vannak, őket vagy felsőfokú végzettségük, vagy a hátuk mögött álló sokéves szakmai gyakorlat segíti. De óriási nagy a fluktuáció, részben anyagi megfontolások következményeként. A tanácsi dolgozók bérét utoljára 1974-ben rendezték — ilyen kevés pénzért örülünk, ha be tudjuk tölteni az állásokat, nemhogy még minőséget követeljünk! A titkárságra is már több mint egy éve hiaba keresünk jogászt, Az elvándorláshoz hozzájárul munkatársaink nagyarányú leterheltsége is. Az ügyiratok száma évről évre nő, míg a létszám stagnál. A legégetőbb az adóügy helyzete. Az adóellenőrzéshez most is a KISZ segítségét kellett kérnünk, a fiatalok két szabad szombatjukat áldozták föl erre a célra. Felfrissíti a tudást — Hogyan gondoskodnak dolgozóik szakmai továbbképzéséről? — Hivatalosan és rendszeresen ezt a megyei tanács péceli továbbképző intézete szervezi, éves munkaterv alapján, így mindig tudjuk, kiket iskolázzunk be. Szinte nincs is olyan hét, hogy valamelyik munkatársunk ne lenne Pécelen, s 2-3 évente minden ágazat sorra kerül. — Nem veszélyezteti ez az ügyintézés biztonságát? — A nehézségeket inkább belülről érzi a szervezet, növelni kell az ellenőrzések, a vizsgálatok számát. De az ügyfélnek nem szabad éreznie, hogy gondokkal küzd a tanács. A komoly és tréfás kérdésekre adott válaszok után rövid összesítés, majd az eredményhirdetés következett. Az első helyen Dömsöd, a második és harmadik helyen Ráckeve csapatai végeztek, fejenként 500, 300. illetve 200 forintos jutalmat kaptak. — Nagyon sok volt az ismerős arc — mondja Perticsné Seprenyi Jolán —, a tanácsiak szeretik ezt a vetélke dót. Felfrissíti a dolgozók szakmai tudását, és van egy másik nagyon fontos eredménye is: egyébként viszonylag keveset jutunk ki a hozzánk tartozó négy nagyközségbe, így pedig jobban megismerjük ottani munkatársainkat. Arra gondoltunk, hogy ezután is minden évben megrendezzük ezt a versenyt, de minden alkalommal más helyszínen. Felkérnénk a szervezés re á többi nagyközségi taná csőt, és ők állítanák össze a kérdéseket is. Mörk Leonóra Cikkünk nyomán Kitüntették a brigádot A cikkekre érkező levelek igen alkalmasak arra, hogy az újságíró lemérje, mennyire hatott az írása. Igaz, a riportok, jegyzetek döntő többségére nem reagálnak, hiszen viszonylag kevesen vannak olyanok, akik — bármennyire is tetszett, vagy éppen nagyon nem egy-egy írás — az újságot l-etéve tollat is fognak. Vannak esetek, amikor az újságíró még a reklamáló, helyreigazítást követelő írásnak is örülne, mert tudni szeretné, felkavarta-e az állóvizet a vétkesen hanyagul dolgozó vállalat, a lelketlen hivatalnok vagy- a bürokratikus ügyintézés körül. A legjobban mégis az ad elégtételt — és hónapokra elegendő töltést lelkesedésből —, ha köszönő, vagy reklamáló levél helyett, rövid tájékoztatás érkezik arról, hogy a hanyag vállalatot megbírságolták, a lelketlen hivatalnokot áthelyezték, az ügyintézést egyszerűsítették. A napokban olyan levelet hozott a posta, amelyben a lapunkban megjelent cikk nyomán történt intézkedésről számol be a Totál Kisszövetkezet Lendület szakcsoportjának elnöke. Arra a kis információnkra, amelyben hírül adtuk, hogy Szigetszentmiklóson a településfejlesztési hozzájárulásból tornaterem készül. Az építő pedig a Totál Kisszövetkezet brigádja, a hazai építőipari szokásoktól eltérően, gyorsan, pontosan, a legkisebb felfordulást okozva dolgoznak. A szövetkezet levele egyben körlevél, amelyet megkapott minden építőbrigádjuk, s amely arról informál, hogy lapunk cikke alapján végzett ellenőrzések megerősítették az általunk tapasztaltakat, s ezért a Szigetszentmiklóson dolgozó kollektívát, Zdenkó János csoportját dicséretben és anyagi elismerésben részesítették. Több okból is jólesett ez az értesítés. Nemcsak azért, mert bizonyítéka, hogy olvassák sorainkat és hitelt is adnak neki. Hanem, mert ezek után abban is biztosak lehetünk, hogy esetleges bíráló véleményünkre is gyors intézkedéssel. s nem a mundér becsületének megvédésére irányuló lépésekkel reagálnak. Bármennyire örülünk is a hírnek, sajnos ez a fajta, vállalati magatartás éppen olyan ritka, mint az említett jó munka az építőiparban. Nagyon szívesen adnánk hírt, hasonlóan dicséretesen dolgozó kőművesekről, hibátlanul. határidőre elkészülő útépítésekről. Ám ehelyettgyakran számolhatunk be silányul kivitelezett beruházásokról, folyton beázó tetőkről, alig néhány éve épült, összedőlni készülő iskolákról. Csak drukkolni tudunk a Totál Kisszövetkezetnek, ahol a jelek szerint merőben más szellem és vezetési stílus honosodott meg. Ahol, bizonyára magaisabb jövedelmekkel toborozzák a szakembereket, de ahol ennek megfelelő követelményeket is támasztanak, a a feladatok teljesítését rendszeresen és igen következetesen számon is kérik. Kérdés, hogy egy fecske csinálhat-e nyarat? Megélhet-e a becsületesen dolgozó építőipari cég a lelkiismeretlenek, a hanyagok és a hiénák között? Jó lenne erre a kérdésre nyugodt szívvel igent mondani. Ám tény, hogy míg a nagy építőipari szervezetek manapság nem dúskálnak a létszámuknak, felszereltségüknek megfelelő munkákban, a kisebb egységek még bőségesen találnak megrendeléseket különféle bővítésekre, felújításokra. Sőt, egyre gyakrabban előfordul,’ hogy képességeiket messze meghaladó munkákat is elvállalnak, amelynek azután a kimenetele nem is lehet kétséges. A bíróságok a megmondhatói, hány tucat per folyik megrendelők — rendszerint a helyi tanácsok — és kisebb építőipari szervezetek között, S az is tény, hogy az alperesek gyakorta különféle szakcsoportok, illetve az őket képviselő szervezetek. A Totál Kisszövetkezet vezetői nem cirkalmas köszönőlevelet küldtek szerkesztőségünknek, csupán annak a körlevélnek a másolatát, amelyet valamennyi brigádjuk megkapott. Mégis jobban esett, mint a dicséret, mert bizonyította, hogy odafigyeltek lápunk véleményére. Fentebb azt kérdeztük, megélhet-e a becsületesen dolgozó cég a lelkiismeretlenek között? Igaz, hogy vannak aggályaink ezzel kapcsolatban. az viszont ténv, a Szigetszentmiklósi Tanács jó partnerre akadt a Totál kollektívájában és ezt a kapcsolatot szeretnék újabb megrendelésekkel erősíteni. M. K. felé a szűröm. Az előszobában azonban én kérdezek: egyedül él? „Sajnos, nem sikerült a tartási szerződés. Becsaptak a fiatalok!” Hát a kártya nem mondta meg? „Mondta, mondta, csak nem hittem benne. Nem? — „Hittem, hittem, csak kérleltek, s a kérlelésüknek engedtem. Olyan vajszívem van ...” Amilyen mély a zsebed — gondolom magamban tiszteletlenül tegezésre váltva. Hát ennyi a kalandom a jósnővel. Mit is mondjak összefoglalóul ? Talán annyit, hogy Jusztin néni kártyavetése — ha tarokkból is — csalás, ámítás, népbutítás. Módszerei sem újak, több ezer évesek. Ismerjük ezeket Egyiptomból, Görögországból, Rómából, ismerjük a sötét középkorból, s a világos XIX. századból. De ez már a huszadik ... Titkolózó kliensek A kártyavetés nem tudomány úgy igazában. Csak tudni kell ügyesen kérdezni, s a válaszokból kiszűrni, mit is szeretne hallani a delikvens. A bolondításhoz kettő kell: a jós és aki fizet érte. Ha nincs jós, nincs hiszékeny ember se! Kellő körítéssel — titkolózó kliensek, letagadom, hogy ismerem, ismerlek, még a bíróságon is beperellek, ha ezt dobra vered! — mindenkiből lehet jósasszony. Hát nem egyszerű, s nagyszerű pénzkereset? Varga Edit A kis hegyes itt is, ott is feibukkan... A bolondításhoz kettő keil A szélhámosok, a hiszékenység vámszedőinek receptje úgy kezdődik, mint a szakácskönyveké : ' végy egy .. 10 nem tojást, marék lisztet, íanem hiszékeny, bizonytalan, 3 sötétben tapogatózó, borzongásra mindig kapható, félénk löt. A körítés: déli verő‘ényben — az egyébként is iötét, dohos szobácskábán — ehúzott redőnyök, s gyertyarény. A kellő miliő máris adott. Nem a Sötét középkorban, nem is a múlt században, hanem most történik mindez Budaörsön. Ott, ahol i modern lakótelep tízemeletesei magasra nyújtóznak, butikok kínálják a flittertől tsillogó-villogó divatholmit, ihol a gyerekek többsége ludja, mi az a személyi számítógép, ismeri az elektromos játékok varázsát. \ százast szereti Nehéz ebbe a szobába bejutni. Egy miniszterhez, egy lágy összegű OTP-kölcsönhöz nem kell annyi ajánló, s keres, mint Jusztina nénihez, aki csak hobbiból, szórakozásból. szigorúan csak baráti tőrben rakosgatja boszorkályos gyorsasággal a tarokkot. Szigorúan csak baráti körben adja közre a tarokk misztériumát, jóslatát Bizonygatjuk ■ mindezt egymásnak, miköz■ ben megtapogatom a dzsekim ■ zsebében lapuló százast. (Csak , a papírpénzt szereti, a fém tí, zes-húszas nem jó nála.) Sercegve ég a gyertya, sár' gás fénye táncol, áporodott, ' fojtott a levegő, a sokféle mé’ retű fali- és álióórák küiönbö- 1 ző hangon ketyegnek, kongat| nak. A vörös macska zöld sze’ me — szunyókálásából fel- 1 felriadva — olykor felvillan. ' Márcsak egy huhogó bagoly ’ hiányzik a szobából ahhoz, hogy borsózni kezdjen a hátam. Mondjuk két csengő’ bongó kongatás között, a macskaszem felvillanása után egy huhogás, váratlanul a | bal fülembe — tökéletes len- 1 ne. Rögtön minden hajamszála égnék állhatna. Pörögnek a lapok. A keverési stílusát egy játékkaszinóban is megirigyelhetnék. S közben kérdez. Ügyesen, célratörően, minél többet akar megtudni rólam. Megdolgoz; tatom „Piroskáért” így aztán kitérek, félrevezetem. Egy tízest letagadok a koromból, . esküvő előtt állok. Alain Delon típusú — csak fiatalabb kiadásban — a boldog férjje, lölt. Irigyek is rám a kollé- i ganők ott, a kórházban, ahol ■ ápolónő vagyok. Lakás? Van. : Mit, lakás? Házrész, hiszen kisiparos. Degeszre tömött pénztárcájában csakúgy sorakoznak az ezresek. Lódítok, tóditok, majd elszégy ellve magam abbahagyom. Jusztina kártyái Felcsapja az első lapot. — „Gyönyörű mennyegző, felhőtlen nászút, kilenc hónap múlva egy haitkilós baba!” Majd minden átmenet nélkül felvisít. A macska meg, mint egy jeladásra: torokszorító,, fülsértő hangon nyávogni kezd. Mint akiről tépik a bőrt. (Vajon meddig gyakorolhatták, hogy ilyen tökéletes az összjáték?) „Vigyáznia kell nagyon. Az a kis hegyes, vörös nő itt is, ott is felbukkan. A nyomukban jár. Legyen résen. Nehéz napok köszöntenek rád lányom.” — megy át tegezésbe minden külön értesítés helyett. Megjelent a halál is. „Az anyós, após elvesztését, a bánatot enyhíti az örökség.” Nem bírom ki, viszszakérdezek: a pénz pótolja őket? Mi arra lesünk? Nem jön zavarba, kivágja magát: „az örökség körüli intéznivalók, a hatóságokkal való huzakodás eltereli a figyelmeteket a fájdalomról ...” Micsoda kellemes, idilli dolgok. Huszonöt perce vagyunk együtt, de már pakolja is ki-
