Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-19 / 272. szám
4 1986. NOVEMBER 19., SZERDA Délegyház! tavak, majosházi Dana-part Elfogytak már az üdülőtelkek I Egyre hidegebbek a nappalok, egyre mélyebbre süllyed # hőmérő higanyszála éjszakánként: megállíthatatlanul közeleg a tél. Már csak távoli emlékeinkben él a nyár, a napsütötte víz, a nagy fürdőzés. De vannak, akik már a következő júniusra, júliusra gondolnak, a jövő nyár programját tervezgetik. A meleg napokat mindenki szívesen tölti valahol a vízparton. Érthetően nagyon népszerűek a főváros környéki szabad vizek is. Közülük a Dunavarsányi Nagyközségi Tanács felügyelete alá tartoznak a délegyházi tavak és a Ráckevei-Duna-ág néhány kilométeres szakasza. Sokan szívesen bérelnének telket ezen a környéken. A fővároshoz közel Sajnos, a közeljövőben nem tudunk több víkendtelkét parcellázni — mondja Kucsera Benő tanácselnök. — A dunavarsányi Duna-parton 450, a majosházin 350 kiosztott parcella van, de a környező területek mezőgazdasági művelés alatt állnak: a tsz földjei, ráadásul a legjobb termőföldek, mert a folyó áradása rendszeresen iszapot hord rájuk. így itt további telekosztásra nincsen lehetőségünk. A másik fontos üdülőközpontot a délegyházi tavak jelentik. Itt valamikor állami kavicsbányák voltak, így jött létre a hat önálló tó. Egy idő után megindult elöregedésük, s ekkor, hogy biztosítsák az állandó vízmozgást, 10—15 méter széles csatornákkal kötötték őket össze. Ma 178 hektár egybefüggő vízterületet alkotnak, körülöttük majd 24 kilométeres partsávval. — A környék egyik vonzóereje, hogy közelebb van Bp>dapesthez, mint a Velenceitó vagy a Balaton, 20—-25 perc alatt elérhető. Ez-sokakat ide csábított, s a sóderkitermelés megszűnése után, mintegy húsz éve kezdődött el a telkek osztása. Ma a tavak körül állami, vállalati üdülők találhatók, és 750—800 magé nparcella. Az utolsó 36-ot két évvel ezelőtt adtuk ki, és ezzel a terület elfogyott. A hetedik ötéves tervben tehát itt sem tervezzük további telkek kijelölését. A nyolcadik ötéves tervidőszakban azonban, úgy néz ki, befejezik a kavicsbányászatot a mostani 6-os tónál is, és akkor ezt a partsávot is megkapjuk. De ide se kis magánvíkendházakat képzeltünk el, hanem körülbelül egyhektáros részeket akarunk kialakítani, és azokat üzemeknek felajánlani. A vállalati nyaralókban úgyis turnusokban váltják egymást, így sokkal több ember pihenhetne itt nálunk a tavak partján. Segítséget várnak Űj telkekhez tehát már nem lehet jutni. De az eltelt 20 év alatt számtalan kisebb-nagyobb ház felépült itt, megindult a környék üdülőterületté való fejlődése. — Egy nagyon fontos dologra viszont senki nem gondolt: a vízvédelemre. Egyre több az alga, a hínár a tavakban, a kisebbek moszatosodnak. Egy biológiai felmérés szerint ilyen mértékű eutrofizáció mellett legfeljebb tíz-tizenöt évük lehet hátra! Valamikor gyönyörű tiszta volt a vizük, nyolc-tíz méter mélyre is le lehetett látni, most pedig félméteres iszapréteg borítja a medreket. Próbáltunk már mindenféle fórumhoz fordulni, hogy segítsenek: az Országos Vízügyi Hivatalhoz, a Közép-Duna Vidéki Intéző Bizottsághoz, idegenforgalmi cégekhez, de hiába. Most azokkal a vállalatokkal tervezzük felvenni a kapcsolatot, amelyeknek üdülőik vannak itt; kotrógépet, hínárvágó gépet szeretnénk vásárolni. Mert ha nem teszünk semmit, élértéktelenednek a parti parcellák, hiszen mit ér a víz, ha se fürdeni, szörfözni, se horgászni nem lehet benne? Dunavarsányban is működik az üdülőhelyi bizottság; a tavakra, a Duna-partra vonatkozó elképzeléseik azonosak a tanács céljaival. De van, amiben ők sem tudnak segíteni. — A terület fejlesztéséhez elsősorban a telektulajdonosok segítségére számítunk. Mindhárom helyen közgyűléseket hívtunk össze, többek között a vízminőség javítását, utak építését, a víz bevezetését, vegyesbolt létesítését jelöltük meg célként, s erre kértük a teho megszavazását. Ám a szükséges 51 százalék sehol se jött össze. Az állami pénzeszközök alapvetően az állandó lakosság ellátását szolgálják. Az eladott telkek bevételéből is gazdagodtak a községek: aszfaltút, új művelődési ház, egészségház épült. Ebből az összegből a nyaralókhoz a villanyhálózatot építettük meg, és javított földutakat. A három községben a lakosság megszavazott másfél millió forint tehót, ezt a célnak megfelelően használtuk fel. Ha az üdülőterületek lakói is így tennének, azt a pénzt csak az ő környezetükre fordíthatnánk, erre törvény van! A kudarc ellenére jövőre újra próbálkozunk, hátha most majd többen voksolnak a teho mellett. Saját strandon — Távlati elképzeléseink szerint szükség van még a tavaknál egészséges ivóvízre; ezenkívül áll már négy ellátóközpont, és most épül az ötödik. Az Innomark cég kezelésébe adjuk majd saját kialakítandó kempingjük mellett a negyedik tónál levő tanácsi tábort, ide saját strandot létesíthetnek. És ezen a parton fekszik a délegyházi úttörők területe is: ide csónakház létesítését tervezzük, hogy vízi úttörők lehessenek. Mörk Leonóra Minden ruhának története van Itt is cuki holmi meg ott is A szerencse Farmost elkerülte Félig kész épületek Immár három esztendeje, hogy a íarmosiaknak nélkülözniük kell a kultúra, a művelődés intézményeit. Akkor égett le ugyanis a művelődési ház, amelyet csupán két évvel korábbam újíttattak fel. A leégett szárny rekonstrukciója lassan halad, hiszen nem könnyű a váratlan kiadásra a fedezetet előteremteni. Időközben azonban hozzáfogtak a régi moziépület rendbehozásához is, s úgy tűnt, a lakosság összefogásával itt hamarabb érnek célt. A külső tatarozást, a tetőcserét követően azonban kiderült, ez az épület se adja meg magát könnyen. A vetítőterem felújításához, az elavult, öreg burkolat cseréjéhez mindeddig nem találtak kivitelezőt. A két, félig kész épület munkálatai azonban, remélhetőleg csak átmenetileg akadoznak. A művelődési ház átadását tavaszra tervezik, s minden bizonnyal találnak vállalkozót a mozi befejezéséhez is. Hiszen a farmosiiak a balszerencse ellenére sem tettek le arról, hogy tovább építsék, szépítsék településüket. A teho megszavazásakor például úgy döntöttek, hogy tornacsarnok építésére szánják az öszszeget. A munkát a tervidőszak végén kezdik el. Kilóra mérik az öltözéket, mint a krumplit Szemlesütve Délután 2 óra. Éppen csak vége a műszaknak, szállingóznak kifelé az emberek az Ipari Szereivény- és Gépgyár budaörsi gyárából. Más napokon a közeli buszmegálló felé tart a sor, ma azonban sokaknak a művelődési ház a cél. Egyébként is be-betérnek ide a busz indulásáig, néhány szót váltani, szomjukat oltani. No de ennyien! Igen, ez kivételes alkalom, olyan, amelyet meg kell ragadni. Ruhavásár. Ingek, blúzok, szoknyák, zakók, kabátok — egyenesen Hollandiából! S úgy mérik, mint a zöldségesnél a krumplit, a vasboltban a százas szöget — kilóra! Ezt tényleg nem lehet kihagyni. használt ruhákat árulnak egy vidéki gyár művelődési házában. (Elgondolkodtató helyzet, de maradjunk mi csak a ruháknál.) Gyors, mint a villám. Illik ez a mondás a kisszövetkezetre. Hamar felismerték: a használt ruhában is van üzlet. A Temaforggal szerződtek. Hollandiából bálákban érkezik az áru, amelynek értékesítéséből a Villám is kiveszi a részét, no és a hasznát. Nemcsak vásárokat rendeznek, hanem önálló boltjaik is vannak, egyebek között Pest megyében. Tápióságon már megnyílt az üzlet, készülnek rá Zsámbékcm és Isaszegen is. A különböző raktárakban 15 tonna ruhanemű van felhalmozva. — De hogyan kerültek most az ISG-be? — Általában a véletlenre bízzuk magunkat — válaszolja Kerepesi István. Találomra fellapozzuk a telefonkönyvet, hívogatjuk a nagyobb cégeket. A szakszervezeti bizottságokat, a szociálpolitikai osztályokat keressük, szolgálatainkat ajánlva. Ide a KISZ-esek közreműködésével kerültünk. Nem is hagyjuk ki. Egy pillanat alatt szűknek érezzük az egyébként normális léptékű folyosót. A kis asztalra állított mérleg mellett csak oldalazva haladhatunk a kincsekkel kecsegtető terem felé. A pultokon fantasztikus mennyiségű ruhadarab burjánzik. Itt-ott lelóg, már-már a földet súrolja egyik-másik, kutató kezek tartják állandó mozgásban a halmokat. Akad, aki kicsit szégyenkezve, szemlesütve turkál — ugye ezek mégiscsak használt ruhák... — Hogy szégyenkeznének? — mereng el az egyik mérlegelő, Kerepesi István. — Talán ..., akadnak közöttük olyanok is. Kis keresetűek, kisnyugdíjasok. Ám nem egy helyen láttam főosztályvezetőket, mérnököket könyékig elmerülve a turkálásban. A fejemet rá, hogy nincsenek rászorulva, megvehetik másutt i.s, amiért fáj a szívük. Ám ők egyedi darabokra vadásznak. — Mesélek magának valami érdekeset — fordul felém Ring József. — Ha kiírja, hol történt, úgy is letagadom... Szóval egy fővárosi cégnél rendeztünk vásárt. A nagjüőnökot is izgatta a dolog, de derogált neki a túrkálók közé menni. Hát leküldte a titkárnőjét, vele vitetett fel az irodába egy kosárnyi ruhát. Ott aztán a vezérkar is kedvére válogathatott... Kerepesi István és Ring József, a Villám Kisszövetkezet alkalmazottai. Az előbbi áruforgalmi előadó, az utóbbi gépkocsivezető, de mindketten mindent csinálnak, ami egy ilyen vásár összehozásához kell. Képletesen szólva, most is egy hajóban eveznek, úgy, mint nem is olyan régen. Élsportolók voltak, több magyar bajnokságot nyertek különböző kenus számokban. Egy év, néhány hónap telt el legutóbbi sikerük óta, s most Betegből kolléga Suttyomban sem iszogatnak Emberem alig merem bemutatni olvasóinknak, félek, legyintenek rá: á... ez egy stréber. Pedig esküszöm, illetve orvosai teszik, egy évvel ezelőtt ő is éppoly „masszív piás” volt. mint a többi hozzá hasonló. S most ő a gyömröi alkoholmentes klub vezetője, szervező titkára. Neve: Prepák Sándor. Arcán persze nem múltak el nyomtalanul az alkoholos évek, de kedélye már jó, s optimizmusa szinte nem Ismer határt. Egészen véletlenül botlottunk egymásba a szerkesztőség folyosóján, valamilyen cikket keresgélt a megyei lapban, amely a klubjukról szól. — Még Cegléden feküdtem a kórházban, amikor elkezdtem kijárni az ottani alkoholellenes klubba, a Vitisbe Nagyon tetszett a dolog, már munkából hazajőve férjek-feleségek együtt jártak ocia szórakozni. Akkor felvetettem ez ötletet főorvosomnak (dr. Kovács Sándor osztályvezető főorvos, a megyei alkoholellenes klub elnöke), mit szólna hozzá, ha Gyomron is létrehoznánk egy hasonlót? — Hogy fogott hozzá a szervezéshez? — A nagyközségi művelődési ház helyiséget adott és a tanács is egyetértett a működéssel, bár pénzzel nem tudott segíteni. De kaptunk pénzt az induláshoz a megyei tanácstól, a szentendrei és a ceglédi társklubtól is. — Na és a tagok, őket hogyan toborozta? i::S t »!-« — Először felkerestem néhány üzemet, szövetkezetei, mindannyian egyetértettek az ötlettel, gondolták, majd elküldik alkoholistáikat. Ezzel a módszerrel nem sok emberi sikerült összeszedni, ezért máshoz kellett folyamodnom. Kijártam a monori ideggondozóba és a váróteremben elbeszélgettem a kontrollra visszajáró betegekkel. Aztán gyakran beültem a presszóba is egy kávéra. Mondták is: a Prepák már megint piál!... Pedig Ilyenkor csak odasettenkedtem .a poharuk fölött búslakodókhoz és megkérdeztem, miért iszol, pajtás? Sok tagot szereztem így, — Szakmailag ki segít? — A monori ideggondozó vezetője, dr. Királyfalvi Márta azt mondta neikem, mikor elkezdtem: Sanyi, eddig a betegem volt, mostantól kezdve mint kollégára számíthat rám. Dr. Török Gábor körzeti orvos is vállalta a klub felügyeletét. — Tapasztalata szerint miért járnak kocsmába az emberek? — Társasághiány miatt, beszélgetni, de egy-két üveg sör nem sokáig tart ki, aztán jönnek az erősítő rundók. Ismerek olyan nőtlen fiatalembereket, akik a szülői házból menekülnek, és olyan férjeket is. akik a folyton zsörtölődő feleség mellől szöknek a kocsmába a cimborákhoz. Mi a klubunkkal bebizonyítjuk, hogy szesz nélkül is lehet társalogni. Persze, hogy ezt belássák, az kell. hogy benyissanak hozzánk. Ebben a legnagyobb szerepe a feleségnek van: szép szóval és türelemmel kell az embert rábeszélni arra, hogy tegye le a „méregpoharat”, s próbálja meg nálunk az üdítő mellett. — Nem lehet, hogy egyesek képmutatóan eljárnak a klub ba, otthon pedig suttyomban meg-meghúzzák a lapos üveget? — Cáfolatára csak egyetlen példát mondhatok. Húsvét hétfőjén gondoltam egyet, felpattantam a motorra, és körbejártam a tagokat — locsolkodni mentem én is. Ha elhiszi, ha nem, a vendégek előtt ott volt az alkohol, de a klubtársak csak üdítőt ittak. Mi ezt belső meggyőződésből csináljuk, másképp nem megy. Hogy mit csinálnak egy ilyen alkoholmentes klubban, arról magam is meggyőződhettem. Az egész olyan benyomást tett, mintha egy üdülői társasában jártam volna. A férfiak diskuráltak, kártyáztak, sakkoztak és hogy a poháremelés beidegződött szertartása se maradjon el, kólát ittak. Asszonyok is voltak, 5k tereferéltek, kötögettek, a gyerekek pedig körülöttük fickándoztak. Hogy túl ideális a kép?... Lehet, de ilyennek láttam. Végezetül minden kommentár nélkül egy adat: egy alkoholista beteg egy hónapos kezelése az államnak 47 ezer forintjába kerül. A. P. Próbavásár Ezek a - KISZ-esek pedig Törökbálinton dolgoznak, a Mechanikai Műveknél. Annak is a 2. számú alapszervezetében. E nevezetes napon ők is itt vannak az ISG-ben. — A kisszövetkezetnek Diósdon is van telepe — mondja Vörös Andrea alapszervezeti titkár. — Velük vettük fel a kapcsolatot, közösen rendeztünk egy próbavásárt. Bevált, hiszen olcsó és divatos holmikhoz lehet hozzájutni. Erre pedig a fiatalok igencsak rá vannak szorulva. Szórólapokat küldtünk szét a megyében működő KISZ-szervezeteknél:, amelyekben felajánlottuk a helyi vásárok megszervezését. Így kerültünk az ISG-be is. Ami azt illeti, innen tényleg olcsó öltözködni. A többségében női ruhanemű és az elvétve előforduló férfiingek, zakók kilója 360 forint. A gyermekholmikat 250-ért mérik. A ruhahegyek körül nemcsak KISZ-korúak forgolódnak, akad itt más korosztály is. — Ami nekem kellett volna, az persze nincs, nadrágot hiába kerestem — legyint lemondóan Kovács József, az ISG tmk-sa. — Az asszony öt ruhát meg mit tudom még, mit vett ezer forintért. Azt hittem, ezzel végeztünk, de már megint válogat. — Ez a kis könnyű jerseyruha nagyon jó lesz majd a nyáron — örül Rein Józsefné, a központi raktár vezetője. — Meg ez a kis blúz is. Mindegyiknek van hibája, de majd rendbe hozom. Tiszta szerencse, hogy valamikor varrónőnek tanultam. Másodkézből Second hand, ami magyarul annyit tesz: másodkézből. Nagyon jól hangzik, s egyre több butik nevezi így magát. Hát ez is itt egy igazi second hand, még ha — gyanítom —• a gyáriak jó része nem is tudja, hogy az micsoda. Hogy így is lehet mondani. Persze nem is az elnevezésen múlik. Itt is egy cuki darab, ott is egy cuki darab, egyáltalán csuda klassz, jópofa dolog ez az egész. Oldódik a szégyenlőség is .■»« ba volt egyáltalán. Halvány poénra is futja: Le ne vedd a kabátodat, nehogy lemérjék, mert azt is kifizetheted. Mondjad csak akkor: az a tied. És fogdossuk, méregetjük, szorítjuk magunkhoz a külföldi cuccokat. Micsoda vadászat, micsoda olcsóság! A többi nem érdekes. Az sem, hogy minden ruhának története van. Kik hordhatták, kik dobhatták el a tulipános Hollandiában. Mit gondolhatunk róluk? És ők mit gondolhatnak rólunk.. ? Kövess László Ágyneműk Nagykátáról A Minőségi Ruházati Htsz nagykátal ágyneműrészlegénél évente 160 ezer darab ágynemű készül. Mintegy 80 ember — főleg bedolgozók — hazai piacra dolgozik (Vimola Károly felvétele)
