Pest Megyei Hírlap, 1986. november (30. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-12 / 266. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1986. NOVEMBER 12., SZERDA M. Károly azt a tanyát a két kezével építette fel. Ad­digra körbelakták Monort, hol a Békásban, hol a fő­utcán, hol a Rekvényi-telepen telepedett meg az egyre szaporodó család, s bár az egyik esztendő szűkebbnek bizonyult a másiknál, M. Károly fogcsikorgatva ragasz­kodott álma maradékának valóra váltásához. Az álma — hogy erdész legyen, s ha reggel felébred, fát, füvet, virágot, madarat lásson maga körül — eltemetődni látszott ama szigorú valóságban, hogy M. Károly hiva­talszolga volt a monori adóhivatalban. Ám az álom va­lóra váltható töredékéhez ragaszkodott, s nekifogott ta­nyát építeni l'donortól távol, Hosszúberekhez közel. A turjánból bányászta az anyagot. Vályogot vert. Szőlő­vesszőket telepített. Gyümöl­csöst ültetett. És amikor el­készült az épület, megeredtek a szőlővesszők és a facseme­ték, a tanya udvarára került két diósuháng is, pedig, mint tudjuk, a diófát az ember so­hasem önmagának ülteti. Petróleumlámpánál A munka boldogító volt, mert M. Károly nagyon sze­retett, nagyon tudott dolgozni, de keserves is. M. Károly két gyereket temetett addig, Kar­csikét, Etelkát, s a megma­radt négy közül is kettőt igye­kezett a földre tepemi a mor­bus hungaricus. A tanya volt hivatott rá, hogy győzedel­meskedni segítsen a bajok felett. A meleg konyha, a tö­mérdek teremni kezdő gyü­mölcsfa, a jó levegő, a kris­tálytiszta telek, a szöcskenyá­jakat spriccelő, térdig érő nyári fű, a pipacsmező a bú­za szélében. Az az esztendő soha nem tapasztalt gazdagságot ígért. A nyár majd’ minden napján esett az eső, megöntözött, az­tán kiragyogott a nap. mintha az ég húzta volna felfelé a növényeket, mintha a nap, a saját hasonlatosságára göm­bölyítette volna a gyümölcsöt, a szőlőszemeket. A család esténként petró­leumlámpát gyújtott, körbe­ülte a nagy asztalt — és a há­borúról beszélt. M. Károly az első világháborút megjárta, sokat tapasztalt, tapasztalatai mellé rengeteget olvasott, megpróbált eligazodni az ese­mények között. Ezt a háborút a németek nem nyerhetik meg — mondta, megpróbálta elmagyarázni azt is, hogy miért nem, de két-három mondat után fuldokló köhögés akasztotta meg. Még feküdni is csak üléshez támasztott párnákon tudott. Az első német katonák kö­zött, akik a tanyába kopog­tattak, olyan is akadt, aki Rommellel megjárta Afrikát. 0 volt a legkeserűbb. A vas­ágy szélére ült, két kezét te­hetetlenül lógatta, alig be­szélt. ö volt az is, aki M. Ká­rolyt figyelmeztette, sürgősen vigye el a családot a tanyá­ból, a harc hamarosan meg kezdődik itt is. De M. Károly nem hagyta a tanyát, nélküle pedig nem mozdult sem a feleség, sem a gyerekek. A bunkert már előre „minden eshetőségre készen" megépítették. A göd­röt talpfákkal fedték le, kuko­ricából kunyhót építettek fö­lé, a kunyhót teleszórták ki­mustrált eszközökkel, szerszá­mokkal, a bejáratot csak ők ismerték. Morajlik a föld És eljött a nap, amikor le kellett költözniük a föld alá. A szalmára dunnákat vittek le, kosárban ennivalót, s M. Károly kisebbik lánya egy éb­resztőórát. Napokig hallgatták, hogy lüktet és morajlik körülöttük a föld, vijjog és sziszeg az ég­bolt. A csend úgy állt be, mint mikor hirtelen víz alá merül az ember. Ekkor kezd­tek mozogni. Kabátjuk zsebe — lent a föld alatt — vas­úti talpfák, föld és kukorica­kunyhó alatt — tele volt te­­tőcseréodarabokkal. M. Károly merészkedett el­sőnek a fényre. Nem tudja senki, mert nem látta, meg­­tántorodott-e. amikor meglát­ta a két kezével épített tanya letépett tetejét, a golyóktól szaggatott falakat, a kisza­kadt ablakokat. Még. egy napig maradtak a meggyilkolt tanyában. — Menni innen, menni! — sürgették a szovjet katonák, s rohantak a vasúti töltés mel­letti kiállásaikba. De M. Ká­roly nem tudott talpra állni, már a lélegzése is köhögés volt. Monor már felszabadult, november 12-e óta nincsenek bent a németek, menjenek a faluba — magyarázták az újabb tűzszünetben a kato­nák újra. — Siessenek, most, Kiárusítás Aki még használni tudja Mikor a hirdetés megjelent, hogy a Cegléd és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat olcsón kiárusít egy csomó kisebb berendezést es nem kevés anyagot, nem any­­nyira az élénk fantázia, in­kább a kényszerpályára terelt újságolvasó-reflex lépett mű­ködésbe. Vajon mi lehet e mö­gött? Csőd, összeomlás? Mi­féle rejtélyes okok? A vállalat igazgatója, dr. Thanhof fér Imre tájékoztatta lapunkat arról, hogy fölösle­ges rejtélyt és csődöt keres­ni, nem végkiárusításról van szó. Ez ideig az elavult, kise­lejtezett berendezéseket a MÉH-nek adták át, dea szál­lítási költség gyakorta na­gyobb volt, mint amennyit az átvevőtől kaptak. Ezúttal a fölöslegessé vált készlet apasz­­tásának más módját válasz­tották. A cég boltjaiban tá­rolt, részben már nem műkö­dő, elhasználódott hűtőszekré­nyeket, illetve más anyagokat, szerkezeteket, s a karbantar­tó részlegben évek óta fölhal­mozódott korszerűtlen alkat­részeket most közvetlen áru­sítással magánszemélyeknek és közületeknek kínálták fel. Talán ez utóbbiak még —át­alakítással, felújítással vagy csupán alkatrészként — tud­ják hasznosítani. Az ötlet bevált, hiszen az eredetileg 300 ezer forint ér­tékűre taksált portékahalmaz kiárusítását igen nagy érdek­lődés kísérte. Meglehetősen alacsony eladási árakat álla­pítottak meg. Az első napon — már leértékelt áron számít­va — 18, a másodikon pedig 15 ezer forintnyi holmi fo­gyott el. amíg el nem kezdődik megint a lövöldözés. M. Károlyt ketten ültették a karjukra, mint amikor gó­lya viszi a fiát játszanak a gyerekek. Nem volt ideje visszanézni, vijjogd! kezdtek körülötte a lövedékek, térdre bukva csúszott utána feLeség, gyerek. Nem tudták, hogy jutnak át a vasúti töltésen, de furcsa mód abbamaradt a lö­völdözés, amint a tépett, két­ségbeesett kis civil menet a magaslatra ért. A sínek túl­oldalán volt a biztonság. ibolyát terem Pillanatkép Mozgó ár TI ajnalonként már dér díszíti a határt, egyre gyérebb a felhozatal a pia­cokon. Így van ez a gyöm­­rői Simon Mihály téren is, ahol legutóbb sok árusító standja üresen maradt. Az árak már-már a csillagos eget súrolták, a szőlőt pél­dául egy helyen 50 forin­tért kínálták eladásra. Már vége a lecsó- és pa­radicsomszezonnak is. Ezt igazolta az a tény, hogy paprikát és paradicsomot csak kevés helyen lehetett látni. \ Az egyik eladónál a szép nagyszemű paradicsom — igaz, elég sápadt piros volt — ládában kellette magát. Kis kockás papírra volt ráírva, hogy 38 forint. Már-már rászántam ma­gam, hogy veszek belőle fél kilót, de az eladó gyor­san elvette az árcédulát, s ezt mondta: — Ez nem a paradicsom ára, az 70 fo­rintba kerül. Z”1 yorsan arrébb húzód­­^ tam, természetesen nem vettem belőle. Fél óra múlva a kíváncsiság miatt ismét elmentem arrafelé. Ugyanannak a papírnak a hátulján már ez állt: 78 fo­rint. De ahogy elnéztem, egy szem sem hiányzott a ládából, ■ • —ér M. Károly a nagyapám volt. Már nem láthatta, hogy én gyerekfejjel ballagok a rend­be hozott tanyára, s az őrház­nál nagyot kerülök, mert nagyanyám azt mesélte, azóta van olyan töméntelen meny­­nyiségű ibonya, amióta meg­találták ott szétszaggatott kö­penyek és horpadt sisakok között a katonákat. Azokat is, akik leeresztették a fegyvert, amikor meglátták a tanyából menekülőket, pedig nem tud­hatták, hogy menekülés köz­ben nagyapám az életét hagy­ja hátra. Es most itt egy levél, a 'mo­nori pedagógusok pártalap­­szervezetétől: november 12- én, Monor felszabadulásá­nak évfordulóján egy-egy út­törőraj, iskolai KlSZ-alap­­szerv, osztály virágot helyez el a monori lőtér felszaba­dulási emlékművénél az aláb­bi sorrend szerint: 1. számú isi kola, 2. számú iskola, Kossuth Lajos Általános Iskola, szak­munkásképző intézet, gimná­zium. És nekem emlékeznem kell. Nekünk emlékeznünk kell. Koblcncz Zsuzsa Fórum A vitákról Az MSZMP maglódi taná­csi alapszervezete november 12-én szerdán 16 órai kezdet­tel politikai vitafórumot szer­vez a helyi' általános iskola központi épületében. Témája: a szocializmus fejlesztésének lehetőségéről zajló viták a nemzetközi kommunista moz­galomban.'Előadó: Firon And­rás újságíró. Kulturális program Ecseren szerdán 14 órától a bélyeggyűjtő; 15-től a mate­matika szakkör, 16-tól a nyugdíjasklub foglalkozása, 17.30-tól zenés torna óvodá­soknak, 18-tól ifjúsági aka­démia: Vannak-e a Földön kívül idegen civilizációk? címmel, 18.15-től dzsesszba­­lett, 19-től társastánc, 19.45- től kondicionálótorna. Maglódon filmvetítés ifjú­sági előadáson: Vízipók-cso­­dapók (magyar rajzfilm). Megkezdődött a hagyományos őszi facsemetevásár a Moncr­­vidéki Áfész faiskola-lerakatában a 4. számú fő közlekedési út mellett. Az idén is bő választékot találnak az ültetők a monori telepen. Gyümölcsfából minden fajta van, széles a választék dísz- és örökzöld növényekből is. Szőlőoltványokból szintén széles a paletta. Képünkön: Szabó László és Bakos Mihály készítik, gondozzák a vásárlásra kínált kis fákat (Hancsovszki János felvétele) Kézilabda ’80 Biztató az utánpótlás Ez a helyi testnevelők dolga A Cyömrői SE férfi felnőtt kézilabdacsápatát, annak sze­replését már értékeltük. A tel jesség kedvéért álljon itt a végeredmény, a tabella első fele: 1. IMad 20 18 — 2 548-387 36 2. GyömrO 20 15 1 4 475-407 31 3. Budakalász 20 11 2 7 440-418 21 4. Csepel Autó 20 11 2 7 480-437 24 5. Dabas 20 10 2 8 487-458 23 (Verőcemaros nem állt ki ősszel, így azt 0-0-ás ered­ménnyel igazolták.) Szólnunk kell az utánpótlás­ról, az ifjúságiakról is, hiszen ők lesznek a gyömrői kézilab­da továbbvivői. Hetedik he­lyen végeztek, s ez a körül­ményekhez képest igen szép teljesítmény. Tudni kell ugyanis, hogy a két legjobb — Barabás M. és Benkó R. — már a felnőtteket erősítette, s őket helyettesíteni nagyon ne--, héz volt. Csak példaként — míg a tavasszail Iklad fiataljai biztosan győzték le a gyöm­­rőieket, a teljes ifjúsági csa­pat (Barabás M., Benkó R. is játszott) tizenegy góllal szinte lesöpörte a pályáról a koráb­ban győztes ikladiakat. De hát minden utánpótláscsapatnak egy a sorsa — a legjobbak előre lépnek, s a visszamara­­dóknak kell helytállni. S ezek a „visszamaradok” becsülettel helytálltak. Közülük több fia­tal is bekerült a felnőttek kö­zé — így Márki J. kapus, Ba­ranyai P., Tuskán A., Somogyi G„ Kovács F., Szellő Z. — s ott sem vallottak szégyent. Ezek a fiatalok a közeljövő ígéretei, de ne feledkezzünk meg Major B., Domonkos G. kapusról, Serfőző Ferencrö1. Nagy Szilárdról (ők a fiatalok legfiatalabb.iai), Gádor Csabá­ról, Horváth Béláról, Matyó Lászlóról, Murvai Lászlóról. Tóth J. úionc kapusról se. Oj edző — Németh József — ke­zébe kerültek a fiúk, aki a Somogyi Károly—Kiss Zsolt edzőpáros munkáját jól, ered­ményesen folytatta. Egy dologról nem szabad megfeledkezni. Lassan „ki­öregszik” az ifi. Mielőbb fel kell tölteni a csapatot, hogy ők is fokozatosan beépüljenek a „nagyok” közé. Ez már a helyi testnevelők dolga. G. L. Divatáruüzlet nyílt férfiaknak Gyomron, a Táncsics u. 43. sz. alatt (a postával szemben). Zakók, szövetnadrágok, farmernadrágok, dzsekik, extraméretben is készen kaphatók. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Nekünk emlékeznünk keil A meggyilkolt tanya iljraéiedt Levelesládánkból lég a munkát is megzavarja — Nálatok sincs villany? — kérdezi szomszédom, mi­közben feleségem, félve, hogy ő a vasalást, míg az Energo­­mat a mosást nem tudja be­fejezni, ugyanez iránt érdek­lődik másik szomszédunknál. A villanytűzhelyen fűzők és, a családjuk, netán vendégeik a fortyogó halászlé illatát érezve — és a pavlovi reflex okozta intenzív nyálképződés hatására — alig leplezhető iz­galommal várják a vasárnapi vagy ünnepi ebédet és nem is sejtik a későbbi szomorú va­lóságot: a tervezett ebédből jó, ha vacsora lesz... Az emberek gyakran sötétben botorkálnak a hajnali vona­tokhoz, vagy éppen a műkö­dést beszüntető villanyborot­vájuk miatt „félig kész álla­potban” kényszerülnek gyer­tyát gyújtani és a récén nem használt késsel, esetleg egy életlen, de egyre gyakrabban készenlétbe helyezett Figaró­val befejezni az arcápolást. A közeli csemegében és tej-boltban a mindig kedves eladók a többször megismét­lődő áramkimaradások okoz­ta sötétség miatt lehozzák a petróleumlámpát a padlásról, hogy azért mindannyiunkat ki szolgál hassanak. Pilisen ugyanis — tanú rá a falu apraja-nagyja — gyak­ran nincs villany, szünetel az áramszolgáltatás. Elöljáróban kijelentem: nem az előre be­jelentett és közhírré tett ese­tekről van szó. Azt is hang­súlyozom, hogy a néhány perces áramkimaradás — bár kellemetlen — nem a most kifogásolt esetek közé tarto­zik. Mert ha csak néhány percről lenne szó, ma köszönő sorokat Írnék az illetékesek­nek. RB B De nyáron sokszor csurog a hűtőszekrény (és megromlik az étel), télen vacognak a villanykályhával fűtők, nem húz a villanymotor és még sorolhatnám a kellemetlensé­geket. Nem elsősorban vala­miféle „luxusigények" (újság- és könyvolvasás, rádióhallga­tás, tévénézés) áramszünet következményeként történő kielégítetlensége vagy meg­zavarása miatt bosszanko­dunk, hiszen a pilisiek ehhez lassan hozzászoknak, vagy ilyetén igényeikről leszokni kényszerülnek. Többről van szó: a munkavégzés megsza­kadásáról, a munkába indu­lásról, a szükséges pihenés kulturáltságáról és — bátor­kodom leírni — nemcsak a vasárnapi vagy ünnepi, de a hétköznapi ebédről és a télen fűtött szoba igényéről is! Amikor e sorokat írom, no­vember 7-e, ünnennap dél­előttié van és csakúgy, mint három napja, már két órája szünetel az áramszolgáltatás. A felszabadulást követő ne­héz évek jutnak az eszembe, amikor gyermekként is tudtuk, miért nincs áram. hiszen a ro­mokból kellett az ország villa­mosenergia-ellátásának alap­jait lerakni és újjáépíteni Diákként néhányszor ekkor.’ védekeztünk: „Tanár úr ké­rem, mára nem tudtam ké­szülni, mert tegnap este nerr. volt villany”. És a megérte tanárok védekezésünket min­dig elfogadták. Ezt azonbar az akkori nehéz időkben i: csak ritkán tudtuk megalapo­zottan előadni... Ma lassan úgy vagyunk Pi­lisen a villannyal, mint £ nemzetközi porondon fellépi magyar labdarúgó válogatot­tal és klubcsapatainkkal Nagy volt a meleg, fújt a szél, esett az eső vagy tűzött a nap, netán ködös volt az ide — ezért kaptunk ki, mondják az illetékesek. A nagy szél az első hó, a nyári zivatarok (bár ezek az idén sajnos el­maradtak, az áramszolgálta­tás sokszor mégis kimaradt), a nagy hőség nyilván közre­játszanak az áramszolgáltatás zavaraiban. Mivel azonban az időjárást ma még befolyá­solni nem tudjuk, talán más­hol kellene keresni a hibát... Erről jut eszembe, ha egy­szer Pilisen játszana esti, vil­lanyfény melletti tétmérkő­zést a labdarúgó-válogatott vereség esetén lehetne újabb magyarázat: „gyakran volt áramszünet” — mondhatnák az illetékesek. Ami azonban inkább valószínű: elmaradna a mérkőzés... Dr. Illanicz György Pilis, Rákóczi út 13. Őszi facssmeterásár

Next

/
Oldalképek
Tartalom