Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-06 / 235. szám

Játékmarkoló Az idén 90 ezer játék mar­kológépet szerelnek össze a Politoys Ipari Szövetkezet ecseri telepén. Miczki Gyulá- né és munkatársai csomagolás előtt természetesen maguk is ellenőrzik az apró masinák minőségét. (Hancsovszki János felvétele) Kulturális program Ecseren hétfőn 18 órától filmvetítés. Mendén 17-től KRESZ-tan- folyam, 18-tól a népi együttes próbája. Vecsésen bútorkiállítás a Modul Domus Áruház rende­zésében. Monoron a filmszínházban 16.30-tól: Harapós férj (ma­gyar film), 18-tól és 20-tól: Hóbortos népség II. (színes botswanai filmvígjáték). A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 235. SZÁM 1986. OKTOBER 6., HÉTFŐ Elnézőek, amíg másokról van szó Jobban vigyázzunk a javainkra Hogy ki milyennek érzi la­kóhelyén a közbiztonságot, az elsősorban egyéni tapasztala­taiktól, a vele, vagy közvetlen ismerőseivel előfordult esetek­től függ. Természetes, hogy akinek lakásába már kétszer-három- szor kíséreltek meg betörést, vagy többször összeakadt az utcán, vagy nyilvános szóra­kozóhelyen garázdálkodó tár­sasággal, az sötétebben látja a helyzetet mint akinek hasonló „élményekben” nem volt ré­sze. Vitatható Pontosan ez tükröződött a Gombai Tanácsnak azon a tes­tületi"ülésén, amelyen a köz­rend és a közbiztonság hely­zete került terltékreAz elő­terjesztés & a rendőrség jelen­levő képviselői úgy fogalmaz­tak, hogy a közös tanácshoz tartozó településeken a köz­rend és a közbiztonság összes­ségében jó, sőt a vonzáskör­zetben talán a legjobb. Ezzel az álláspontjukkal természete­sen — részben az említett okokból — nem minden ta­nácstag értett egyet. A korábbi évekhez viszo­nyítva ugyanis ha kismérték­ben is, de Gombán, Bényén, Új tűzoltóautót kaptak A monoriak gyakran pa­naszkodtak amiatt, hogy ha esetleg tűz gyullad ki vala­hol, a fővárosból, Ceglédről, vagy Dabasról kell a tűzoltó­kat riasztani. Mire azonban ők — bármennyire is sietnek — ideérhetnek, könnyen egy ház is porig éghet. A körzetközpontban már tréfák, viccek célpontja volt az öreg, kiszolgált tűzoltóautó, amely az utolsó hónapjaiban kétségtelenül ritkán volt „hadrafogható”, indítható... Most már azonban van egy korszerű, sokoldalú IFA kocsi­juk a monori tűzoltóknak is. Sokan nyilván már látták a szertár előtt várakozó tűz­piros, csillogó-villogó jármű­vet. Mint hallottuk, a napokban befejeződik a sofőrök és a kezelőszemélyzet kiképzése, s attól kezdve már őket is lehet riasztani. Levelesládánkból Társadalmi vezetőség segít A Monori Hírlap hasábjain rendszeresen megjelennek a mi programajánlataink is. A művelődési, házunkban az 1986-os esztendőben több, or­szágosan ismert művész, sze­mélyiség lépett fel. Januárban például élmény- beszámolót tartott Chrudinák Alajos, februárban Korda György és Balázs Klári lépett fel színpadunkon. Májusban Szentendrei Klára, Máté Otti­lia, Vörös Sári, Majláth Jenő, Szajay László volt a vendé­günk. Októberben Lisziák Elek filmrendező, Záray Már­ta, Vámosi János, Bopcz Gé­za, Illés Melinda, Blum Jó­zsef szórakoztatja közönsé­günket. A programok szervezésében a Petőfi Sándor Művelődési Ház társadalmi vezetősége se­gít. Tizenegy tagú rendszere­sen működő, tevékeny közös­ség. A maglódi kulturális élet minden eddiginél szerencsé­sebben alakul, mondhatjuk szerénytelenség nélkül. Most 300 néző megjelenésé­re számítunk az október 15- én 20 órától a Záray—Vámo­si esten, amelyre hatvan fo­rintért árusítjuk elővételben a jegyeket. Székely Károly Ákos a maglódi Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója Pillanatkép A számítógépkutya f“1 yerekek az utcán. El- sősök, másodikosok? Hátukon a táska, kezükben a Dörmögő Dömötör, a Dörmögőben pedig — tu­dom. mert szülői hivatá­somnál fogva én is elol­vastam — egy pusztai tör­ténet, annak egyik illuszt­rációjaként egy szép, fehér kutya. — Komondor! — mutat­ja büszkén az egyik cse­mete, azért büszkén, mert hogy ismeri a kutya fajtá­ját. — A nagypapámnak pont ilyen van! — Az nem komondor. Olyan nincs — így a má­sik. — De van! — Nem úgy hívják, te hülye, hanem kcmodor- nak! Itűnődnek. Én is. Te- hát nem komondor — hanem Commodore. Ez már tényleg az attomkorr. K. Zs. Káván szaporodtak a bűncse­lekmények. Voltak olyan ese­mények is, amelyek a lakosság nyugalmát nagymértékben za­varták, annál is inkább, mivel hasonló esetek korábban nem fordultak elő. Az adatokból az is kitűnik, hogy évről évre több lopást követnek el a három telepü­lésen. Ez nem csupán a bűnö­zők „aktivizálódásának” tulaj­donítható, hanem annak is, hogy az állampolgárok nem vigyáznak eléggé javaikra, ha pedig más vagyonának meg­károsítását tapasztalják, kö­zömbösek maradnak. Más megközelítésben vizs­gálva ezt a jelenséget, úgy is felfogható, hogy a vagyon elle­ni bűncselekmények azért nö­vekednek csak kismértékben, mert a különböző gazdasági egységek vezetői egyre több fi­gyelmet fordítanak a társadal­mi tulajdon védelmére. Balesetek A szabálysértések számának alakulása sem mondható egy­értelműen kedvezőtlennek Gombán, Bényén és Káván. Akadt ugyan az idén is, akit botrányos részegség, garázda­ság, közveszélyes munkakerü­lés, vagy a rendőri felügyeleti szabályok megszegése miatt kellett felelősségre vonni, de legnagyobb arányúnak mégis a közlekedési szabálysértések mondhatók. Ez betudható an­nak is, hogy a gépjárművek W száma a területen évről évre dinamikusan emelkedik. Sajnos szaporodnak azonban a balesetek Is. Ezek oka első­sorban a gyorshajtás, a figyel­metlen vezetés, az elsőbbség meg nem adása, a szabályta­lan előzés és kanyarodás, s persze errefelé is előfordul az ittas vezetés. Több kellene A Monori Rendőrkapitány­ság jelen levő képviselője hangsúlyosan beszélt egy olyan témáról, amelyet az előterjesz­tés tulajdonképpen csak érin­tett. Nevezetesen arról van szó, hogy csökkent a rendőri munka presztízse, s ez részben annak tulajdonítható, hogy az emberek közömbösek, a ki- sebb-nagyobb szabálysértése­ket, bűncselekményeket bocsá­natos, netán vagány tettnek ítélik. A körzeti megbízott így gyakran nem kapja meg a szükséges segítséget a felderí­tő munkához. Gombán, Bényén és Káván egyébként a három önkéntes rendőri csoportban 22 hely­beli fáradozik önként vállalt feladatként a közrend, köz- biztonság érdekében, kiveszik részüket a társadalmi és a személyi tulajdon védelméből. Ahhoz, hogy a most kedve­zőtlennek tűnő tendencia jobb irányba változzon, feltétlenül hasznos lenne, ha több társuk akadna. V. J. Levelesládánkból Megszűnhetne a zsúfoltság Tudom, mostanában szinte sikk a Volánt okolni minde­nért, ha kényelmetlenül uta­zunk. Elfeledkezünk róla, hogy évek óta milyen erőfeszítése­ket tettek a kulturáltabb köz­lekedésünk érdekében. Például az utóbbi időben a csuklós­buszok forgalomba állításával lényegesen jobb körülmények között érhetünk úticélunkhoz. Mégis ez idáig szinte hihe­tetlennek tartottam, amit is­merőseim meséltek a reggeli kálváriájukról, mígnem jó­magam is — két héten át — személyesen meggyőződhettem igazukról. Ez persze lehet egyedi ügy — mondhatja bár­ki —, miért írom le az újság, ban? Mert csaknem ötven em­ber aláírásával levelet küld­tek a Volánbusz monori üzsm^ igazgatóságához és eddig nem ÜÜ3 Az tény, hogy sok maglódi és ecseri lakos áttért az autó­busszal Vais' közlekedésre, mert a vasútállomás igencsak messze van számukra. De egyet azért nem értünk. Reg­gel a maglódi benzinkúttól indul 5.35-kor, 5.40-kor két járat is, az egyik csuklós, majd 5.42-ikor jön Gyömrő felől is a harmadik busz. De szinte naponta ismétlődő jelenet, hogy a három busz egyszerre érkezik a benzinkúti megálló, ba, 40-50 ember felszáll ál­talában az elsőre, majd kezdő­dik a „cicázás”. Ugyanis két- három busz a párhuzamosan, a szembejövő forgalmat és az utasokat rémisztgetve, egy­mást többszörösen eiőzgetve ér be Rákoskeresztúrra. Attól függ, ki az ügyesebb, hogy melyik megállóban nem áll meg. Van, amelyik zsúfo­lásig megtelik, a másik kettő sokszor félig sem. Utána pe­dig csak fél óra múlva, 6.li­kőr érkezik Gyömrő felől egy szimpla kocsi, mely a maglódi első két megállóban szaka­dásig megtelik, mivel sok diák is ezzel utazik. A vas­bolttól az ecseri megállóig kezdődik a tumultus, lök­dösődés, veszekedés, mivel mindenki fel szeretne jutni, időben beérni munkahelyére, az iskolába. Végül is sok utas kénytelen lemaradni a követ­kező járatra, mely 15 perc múlva érkezik, de az is zsú­folt már. Kérdésem: Ha már annyi mindent megoldott a Volán sikeresen, miért nem lehet a buszok menetidejét 10-15 perccel széthúzni? így nem volna félórányi időköz, de megszűnne a balesetveszélyes egymást előzgetés. Nem kel­lene a diákoknak jóval koráb­ban, illetve később utazni, megszűnne a zsúfoltság. Nem lehetne-e előző járaton köz­lekedtetni rövid kocsit, a 6.11- esen pedig csuklós buszt? Igaz, ez csak egyik gond a járatok körül. Jó lenne, ha a következő menetrend összeállításánál: felmérés alapján jobban fi­gyelembe vennék az utasok igényeit. Mivel nem mindegy senkinek sem, milyen körül­mények között és hangulat­ban utaznak az emberek. El­képzelhető, milyen annak a közérzete, akit minden reggel taposnak, lökdösnek, vagy ön­hibáján kívül lemarad a járat­ról. ÖiE Minderről az illetékesek is személyesen meggyőződhet­nek. Várjuk megértő intéz­kedésüket, sok buszos utas nevében: Marczi Ferenc Maglód Megjegyzésünk: A levelet mi is az illetékesek figyelmé­be ajánljuk. Nem fogadatlan prókátorként, hanem a teljes kép felvázolása érdekében azonban a panaszosokat is emlékeztetni kell arra, hogy a Volánbusz az új menetrendek összeállítása előtt rendszere­sen végez felméréseket. Régi tapasztalatuk viszont, hogy az utasok között szétosztott kérdőívek közül alig egyné­hány érkezik vissza hozzájuk. Gyakran még a munkahelyek, helyi tanácsok is megfeled­keznek erről. Most szerencsére — úgy tű. nik — idejében szóltak, hi­szen, mint lapunkban is ír­tunk róla, jelenleg is folyik az új menetrendek előkészí­tése. Kirándult a gimnázium Lábklilopó kísértetek a várban Két napra megüresedett Monoron a József Attila Gim­názium és Közgazdasági Szak- középiskola épülete. Mintegy 500 diák és 40 pedagógus hagyta el a tantermeket, hogy újabb ismereteket szerezzen, és bejárja az országot. A ti­zenkilenc osztályból nyolc vo­nattal és gyalogosan ment, a többiek a kényelmesebb bér- autóbuszt választották. Min­den alapszervezet más-más úticélt tűzött ki magának. A Balaton-felvidéktöl kezdve az Alföldön keresztül az Őrségig országszerte találkozhattunk monori diákokkal. A IV. A osztály határátlépéssel is gaz­dagította programját. Jártak Rákóczi szülőházában és Szlo­vákiában, Kassán. Tréfában sem volt hiány. Az osztály nagy kérdése: ho­gyan került egy női fehérne­mű fiú osztálytársuk poggyá­szába? Ajándék? Ott felejtet­ték? Tévedés ... Egyszerű csempészés, a lányok működ­tek egy óvatlan pillanatban. Bizonyosan meglepődött az osztályfőnökük is, amikor ha­zaérve kézbe vette a saját ki­rándulásáról szóló képeslapot amelyen az osztály üdvözlete volt. A „buszosok’’ rég bevált módszert követtek. A hátsó ablakokra egy plakátot ra­gasztottak, amelyen a Monor JAG és az osztály megneve­zése szerepelt. Így tudatták ország-világgal, hogy valójá­ban kik is ők. Volt olyan eset is, hogy két osztály találko­zott. Ilyenkor, ha pár percre is, de megálltak szót váltani. Sőt. segítettek is egymáson. A III. B busszal közlekedett Várgesztesre, egyszer csak egy csoportra lettek figyelmesek, amely az út szélén bandukolt. Mikor közelebb értek, a felis­szerveztek maguk közt. Egy­mással vetélkedő fiúk, lányok zsivajától vagy a rögtönzött diszkótól voltak hangosak a szálláshelyek. Sokan kem­pingben, motelban szálltak meg. A takarodót a felügyelő tanárok szabták meg. Volt, aki betartotta, volt aki nem. A IV. C osztály második éj­szaka a siklósi várban szállt meg. Nagyon romantikus, szinte szellemjárásra ingerlő épület. Az elbeszélések sze­rint ezek a fehér leples ala­kok életre is keltek. Legalább­is erre lehetett következtetni reggel, amikor ébresztőnél senki sem találta a papucsát, sőt más lábbelijét sem. A so­főr is felébredt, álmos sze­mekkel kereste papucsát. Mé­lyebben az ágy alá nézett és ijedten hőkölt vissza. Fekhe­lye alatt egy nagy rakás cipő a fűzőjénél összekötve. Ki tet­te oda és hol a cipője, papu­csa? Talány. Később minden rendeződött, mindenki kicso­mózta, kiválogatta a többi közül a sajátját. Ezek az esetek a vidám napokat, a jó hangulatot tük­rözik. A tanulók és a kísérő tanárok elsősorban múzeumo­kat, várakat, városokat, mű­emlékeket tekintettek meg. Kihasználtak minden alkal­mat. hogy bővíthessék ismere­teiket. Élményeikről színes tablót készítenek, amelyeket az iskolai KISZ-bizottság ér­tékelni fog. A kirándulás cél­jai közt szerepelt a városok muzeális, építészeti, művésze­ti értékeinek megismerése, közösség további erősítése, fi­zikai állóképesség fokozása. Erre az írásra készülve, a fo­lyosókat járva, tanulókkal be­szélgetve kiderült, hogy ezeket a célokat, feladatokat — a diákság szemével is nézve — sikerült megoldani. Földvárszki Magdolna (Monori Hírlap) Az osztály esti itatás előtt, avagy a IV. C a zalaegerszegi fa­lumúzeumban. (Péter László felvétele.) mérés moraja zúgott végig az ülések közt. „Hiszen ezek a negyedik bések!” hangzott egy kiáltás. Megálltak, felvették őket és egy kis darabon együtt folytatták útjukat. Ugyanez az osztály nemcsak gépjármű­vel utazott, hanem gyalogtú­rát is tett. Igaz, hogy eltéved­tek, de jó alaposan megmoz­gatták lábizmaikat. Mentek ők a sárga, piros, kék turis­tajelzésen is, mégsem találták meg a keresett várromot. Pe­dig jól kivehetően látszott a távolban a vár, mégsem ér­tek el hozzá. Akadt más osztály is, amely tévútra tért. Bár ez izgalma­sabb volt, mert sötétben, zseb­lámpa fényénél történt. A Ul. C tanulói éjszakai túrát terveztek. Rendesen a késői órákban el is indultak. Vala­milyen kisördög menet köz­ben elcserélhette a jelzéseket, mert jó két órán keresztül csak körbc-körbe gyalogoltak, bukdácsoltak. Alig akarták el­hinni, hogy a végén a kiindu­lási helyükhöz tértek vissza. A II. C-sek egy több darabos négylevelű lóheregyűjtemény- nyel tértek haza az Őrségből. Mióta elkezdődött a tanítás, egyfolytában lesik a szeren­cséjüket. Eddig semmi ered­mény. Lehet, hogy cserben­hagyta őket Fortuna? :::::::::::: Nem tudom, ki mire gon­dol, ha ezt a szót hallja, hogy dödölle. Én mindenesetre nem ételre gondoltam, pedig az. Egy kétfogásos ebéd után et- : te az osztály, őrségi csemege­ként. Hogy milyen volt? Azt tőlük kellene megkérdezni. ; Volt olyan eset is, hogy egy tüzérségi múzeumba csak Iá- > nyolc mentek be. Nekik tar- ; tották meg a szakszerű ismer­tetést a katonaéletről és a fegyverekről. Az este Igazán a diákoké volt. Külön programokat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom