Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
© A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnöksége a mezőgazdasági melléktermékek hasznosításának feladatait elemezte. © Az Országos Idegenforgalmi Tanács a turizmus propagandájának helyzetét tekintette át. © Kiállítás nyílt Tokajban, Festészetünk a két világháború között címmel. © A hét híre az is, hogy Miskolc fogadta az országos' építésztanácskozás résztvevőit. A hét híre ÉPÍTÉSZÉSZ A Dunát, a fél Európán átvonuló fennséges folyót minden kor embere felhasználta a maga javára. Itta vizét, hajózott hátán, sodrásának erejével gabonát őrölt. Az erőműveket is magukba foglaló vízlépcsők széles körű alkalmazása századunk elején kezdődött. A folyamon 1927- ben avatták az elsőt Passau— Kachlet térségében. Azóta további 28 készült el, s tervezik, kivitelezik a következőket is. A csehszlovák és a magyar kormány miniszterelnökei 1977- ben írták alá azt az államközi szerződést, mely rögzítette a Pozsony—Budapest közötti 212 kilométeres Duna-szakasz komplex hasznosítását, két vízlépcsőből álló rendszer megvalósításával. A két ország tervező és beruházó szervei közös egyezményes tervet dolgoztak ki. Az épülő létesítmények eszerint a két ország osztatlan közös tulajdonát képezik. Az államközi szerződést módosító, törvényerejű rendelettel kihirdetett jegyzőkönyv a hősi vízlépcső első gépegységeinek üzembe helyezését 1990-re, a nagymarosi vízlépcsőét 1993-ra írja elő, a beruházás teljes befejezését pedig 1994—85-re időzíti. Az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat lehetővé tette lapunk két munkatársa — Fazekas Eszter és Barcza Zsolt számára —, hogy a csehszlovák oldalon folyó nagyszabású építkezésekről képes riportban számoljanak be a Pest Megyei Hírlap olvasóinak. Határfolyóhoz méltó élővíz marad Mesterséges meder a Dunának Csehszlovákok aszfaltozzák a töltést. A cím fölötti felvételen: Több tucat óriás daru a hatalmas munkagödörben. Ez a majdani hősi (gabcikovói) erőműtelep, ahová a nyolc turbinát és az iker hajózsilipet építik be. A régi gát bal oldalán békés a holtág, öreg fák ágai hajolnak a vízre,, ott nem alakította emberi kéz a tájat. Túloldalt, az egykor háborítatlan vidéket munkagépek zaja veri föl. A Dunán hatalmas kotróhajók dolgoznak. Ameddig a szem ellát, kitermelt kavicshegyek sorakoznak a parton. A víz szélén szállásul szolgáló tanyahajók ringatóznak, másutt óriási csövek kígyóznak a szárazföld felé. Dübörögve ürítik a vizes iszapot a zagykazettákba. A látóhatár szélén daruk magasodnak ott, ahol majd a bősi (gabcikovói) erőműtelep lesz. — Közismert, hogy a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer, illetve annak haszna, fele-fele arányban csehszlovák— magyar tulajdon lesz, s közösen viseli a két ország az építésből adódó terheket is. Mi- ve], a létesítmények nagyobb részt foglalnak el csehszlovák területekből, ezt a különbséget munkával egyenlítjük ki, vagyis a Csehszlovákiában időszerű feladatok 15 százalékát mi, magyarok végezzük — fejtegeti ifj. Breinich Miklós, az Oviber .létesítményi főmérnöke. így Pozsony és az országhatár között a jobb oldali tározótöltés építése, az összekötőtöltés és az alvízcsa- torna kivitelezése, valamint a bal parti két öblözet kialakítása az Alsó-Ipoly és az Alsó- Garam folyók közötti szakaszon ránk hárul. A vállalatok szelektív versenytárgyalás alapján nyerték el a kivitelezés jogát. Hajók a csatornán / — Néhány mondatban- az épülő vízlépcsőrendszerről: Dunakilitinél egy duzzasztómű létesül, amely elrekeszti a folyó ' jelenlegi útját, s ezáltal a meglevő töltések közötti hullámtérben egészen Pozsonyig egy 60 négyzetkilométeres tározó formálódik — magyarázza Putz József, az Oviber beruházási főmérnök helyettese. — Az itt összegyűlt 240 millió köbméter víz a tározóból kiinduló 17 kilométer hosszú felvízcsatornán, vagyis egy mesterséges mederben jut el a bősi erőműhöz. A két ország energia- rendszerének tényleges napi igényeihez igazodóan, az érkező vízhozamoktól függően alapüzemben vagy csúcsüzemben üzemeltethető. A nyolc, egyenként 90 megawattos turbina termeli az áramot, s készül ikerzsilip is, a hajók számára. Innen a víz további nyolc kilométert tesz meg az alvízcsatornán Szapig (Palkovicovo), ahol ismét a Dunába ömlik. A fő hajózóút nem a folyó, hanem az üzemvízcsatorna lesz. Mivel a bősi szakaszos üzemidő miatt a víz nem egyenletes elosztásban érkezik az erőmű alatti mederbe, ezt a szintingadozást lesz hivatott kiegyenlíteni a Nagymarosnál épülő második vízlépcső, ahol a hat turbina összesen 160 megawatt teljesítményű. Ideiglenes műtárgy Folyamatosan működik majd, és 24 óra alatt bocsátja át a vizet. Az áramtermelésből a fele, azaz 440 megawatt a magyar részesedés. Annyi, mint a paksi atomerőmű egy blokkjának teljesítménye. Az építés költségeit tekintve valóban a vízienergia hasznosítása a legdrágább, ám a különböző erőművek működési költségeit számba véve a sorrend megfordul: a víz ingyen van, s a mű minimális személyzetet és karbantartást igényel. A csehszlovák területen először az elzáró-beeresztő építmény készült el Szapnál. Három szivattyútelep juttatja vissza az altalajból fakadó vizeket a Dunába. A zsilippel gyakorlatilag kizárják az esetleges árvizeket az építési területről. E műtárgyon keresztül jutnak feljebb a munkahajók is. Az építmény egyébként ideiglenes, a munkák végeztével felrobbantják. Az itt kezdődő alvízcsatorna fenékszélessége 185 méter, a víztükör 330—^350 méter széles. — -Elsőként a fákat, bokrokat kellett eltávolítani — mutat körbe Putz József. — Meghatározott helyeken deponáljuk a humuszt, az úgynevezett zagykazettákba töltjük a folyóból kitermelt iszapot. Ha megtelnek, rá terítjük a humuszt, így a terület újra hasznosítható. A Folyamszabályozási és Kavicskotró Vállalat hatalmas, holland gyártmányú King és Master hidromecha- nizációs kotróhajói hozzák a felszínre a fedő iszapréteget, az úgynevezett vedersoros úszókotrók pedig a kavicsot termelik ki. A jugoszláv kotróhajókról is a partra kerül az értékes építőanyag, amelyet tonnaszám szállítanak el a teherautók. Az alvízcsator- nából kikerülő 18—20 millió köbméter anyagot a felvízcsatorna kiépítésénél használják fel a csehszlovák szakemberek. Az átadó depókkal szemközt javában folyik a szennyvíztisztító kialakítása. Egyrészt ennek, másrészt magának a vízlépcsőnek lesz köszönhető, hogy a folyó vizének minősége határozottan javulni fog. Kerülővel a városba A lépték már eddig is megdöbbentő volt, de minden várakozáson felüli látvány fogadott az erőműtelepen. Az 50 méter mély, 200 méter széles és 400 méter hosszú- munkagödörből másfél millió köbméter föld került ki. Hétezerötszáz furatban készült injektálás, hogy a területet víztePutz József irányítja az alvízcsatornán a magyar vállalatok munkáját. lenítenl lehessen. Daruk tucatjai magasodnak az égbe. A mélyben, több száz ember csak megannyi apró fekete pontnak tűnik a vasbeton kolosszusban. — Három szlovák község rekedt a régi Duna-meder és az épülő felvízcsatorna által bezárt területen — mondja Putz József. Az ottlakók csak a régi gáton juthatnak ki a közutakra, 34—35 kilométeres kerülővel. Ezt a kellemetlenséget sajnos el kell viselniük, míg a szakaszon elkészülnek a munkák. Niva terepjárónk ismét megáll. — Ez itt egy érdekes műtárgy — folytatja Putz József. — A Pozsony alól érkező szivárgó vizeket a felvízcsatorna fenékszintje alatt bújtatják át, s vezetik be a hullámtérbe. Ezen a ponton tehát hossz- és keresztirányban is megfigyelhető a vízfolyás. E megoldással válik szabályozottá a mellékág, egyben megóvják azt a kiszáradástól is. Egyébként a komp is itt közlekedik majd a túlpartra, tehát az említett három község kapcsolata is rendeződik a külvilággal. . Homályban marad mindörökre, kik voltak az elsők. Az elsők, akik ösztönökön, kezdetleges tapasztalatokon túllépve már nem ágakból, levelekből, fűcsomókból igazították össze vackukat pihenéskor, hanem építettek. Kunyhót például pálmalevélből vagy éppen hóból, s már ők sem nélkülözhették az építészész némely gondolatpályáját, miként lehetne kirekesz- teni a csapadékvizet, megőrizni a szegényes, de kincset érő használati javakat, mi módon lehetséges dacolni a széllel és így tovább, ahogyan ma sem sokkal különbül futnak a gondolatok egy-egy építmény megtervezésekor. Szakemberek mondják, a visegrádi királyi palota, a zsámbéki templom ma is, romjaiban is, sokféle megoldásával — a többi között a boltíves áthidalásokkal — építészeti remeklés. Templomot, palotát ritkán, legtöbbet házat épít az ember, azaz ha van dolga az építésznek, akkor a legsűrűbben ott, Ott lehetne ... Csak éppen múltunk éppúgy, mint jelenühk azt mutatja, a legkisebb figyelem mindig arra jutott, ami a legfontosabb: a fejünk feletti fedélre, a fedelet tartó falakra. Akkor is, amikor az építészet csodálatos alkotásokkal fejezte ki az emberi tudást, leleményességet, merészséget, alkotóvágyat, a lakások lyukak voltak, Kicsinyek, sötétek, 1 letregőtlének. Az 157Ö- ban készült összeírás alapján Pest vármegyének 40—48 ezer fő közötti a lakossága, s a házak döntő része egyetlen helyiségből áll... Csodálkozzunk? Mi lenne ezen a meghökkentő?! Nyomorúságos örökségünkre fényt vet az a tény, hogy a felszabaduláskor a megyében a lakások nyolcvan százaléka egy szoba, konyhából — és esetleg — kamrából állt, de például az uradalmi cselédlakásokban három-négy családnak jutott egy, közös konyha ... Most meg, az élet teremtette követelményeknek engedve, oda jutottunk, hogy a megyében a városoknak is lehet főépítésze, mert égető szükség mutatkozik valakire, aki irányítja, összefogja, ha kell, gyámo- lítja, ha arra mutatkozik szükség, akkor akadályozza mindazt, ami befolyással van a település arculatára, ami szépíti, csúfítja. Építészésszel persze másként nézne ki környezetünk, mint ahogyan a valóságban fest. A megyében egyetlen nagy lakótelep sem épült fel úgy, ahogyan azt eredetileg a tervező építész — és az általa vezetett kollektíva — papíron rögzítette. Holott már a tervet is — hol ésszerű, hol kényszerű megalkuvások okán — kőbölcsőben ringatták, s akkor az így deformálódott programot további módosítások gyúrták át meg át; akad olyan lakótelep, amelyen az eredeti tervhez képest több mint félezer változtatást hajtottak végre. Nem biztos, hogy ezeknek az utólagos beavatkozásoknak mindegyike haszontalan, nélkülözi a rációt, ám abban sem lehetünk bizonyosak, ilyen esetekben nem esik csorba a hasznosságon, a szépségen, az emberi léptékek betartásán. Örök vita ez tervezők és beruházók között. Gyakori a középút, a vállhúzás, a széttárt kéz, az ennyire futotta. :S tagadhatatlan, a tizedik vita után az építész már eleve beletörődik, esze másként jár, mint eddig. Elfogadja azt, amit vétek elfogadni, az örökös ideiglenességet, az átmenetiséget, az évtized elteltével élavulót. • Nagy Úr persze a szükség. S mert a megye minden tekintetben és évtizedek óta a szükséggel birkózik, az építészet sem a középületek, sem a lakó- és családi házak esetében nem kaphatta meg a neki jogosan járó szerepet. Az örökös pénzszűke, az ismétlődő anyagellátási zavarok, a kivitelezői szervezet embereinek igénytelensége, képzetlensége — s természetesen: a tervezői hibák, felületességek is benne vannak ebben tv sok olyasmit hozott létre, amit örökösen javítani, toldani-foldani kell, ami valójában egy percig sem felelt meg annak a célnak, amiért megépítették. Talán lassan- lassan vége annak az időnek, amikor szinte mindenki azt hitte, ért ő annyit az építészethez, mint az építészek. Ennek az időszaknak az elfuserált építményei azonban figyelmeztetnek. Évtizedekig. Mészáros Ottó Ütünk végéhez közeledünk. A bal oldali tározótöltés tetejéről már látszik Dunakiliti. A csehszlovákok különleges eljárással aszfaltozzák a töltést. Meredek kaptató e gát, 18 métert kell rajta oda-visz- sza megtenniük az aszfaltozógépeknek. Napi két műszak Magyar Bertalan, a Dopras- tav építő vállalat gépkocsivá;- zetője éppen most hozta az ebédet a munkásoknak. — Hétfőnként váltják egymást a brigádok, addig itt lakunk a szálláson — mondja. Ameddig a szem ellát, csövek kígyóznak Munkában a jugoszláv kirakógcp. — Van némi szórakozási lehetőség, de estére az ember örül, ha a 12 órai munka után végigdőlhet az. ágyán. Többet keresünk mint más építkezéseken, ezért vállaltuk. A magyar vállalatok dolgozói is hetente egyszer jutnak haza, Ök is maguk mögött hagynak naponta 10—12 órát, hogy meglegyen a havi óraszám. Kemény, embert próbáló a tennivaló, meglehetősen mostoha körülmények között. Az építési terület 25 kilométeres szakaszát bejárva az ember óhatatlanul párhuzamot állít a két országot érintő munkálatok között. Szomszédunkban több millió köbméter anyagot mozgatnak meg, új medret alakítanak ki a folyónak. Ez alatt három község mindennapos élete összefonódik az építkezéssel, hiszen közvetlenül mellette közlekednek otthonuk, illetve munkahelyük között. Körülményesen járnak vásárolni, rokonaikat látogatni és más Ügyes-bajos dolgaikat intézni. Nálunk közel sem vár ilyen megpróbáltatás az építési területek és. környékük lakóira. A vízlépcsőrendszer mindkét országban a népet gazdagítja majd energiával, jól hajózható víziúttal, öntözhető, művelhető földekkel és számtalan új üdülőterülettel.
