Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

1986. OKTOBER i„ SZOMBAT Hangzatos szavak után A tettekre inéi várni kell Van-e létjogosultságuk a KISZ-es vállalkozásoknak? Nem idegen-e a mozgalomtól, hogy a közösen megter­melt javakból az egyén is részesedjen? Ezek a kérdések heves vitába torkolltak a KISZ-kongresszust megelő­zően, s valljuk be, utána is. A többség a még ma is tet­ten érhető tétovázás ellenére a vállalkozások mellett foglalt állást. Az új forma létrehozása hivatalos prog­rammá vált. Főként abból kiindulva, hogy a hagyomá­nyos társadalmi munkaakciók vonzereje és lehetősége csökken a többletkeresetet nyújtó új vállalkozási for­mákkal szemben. Meg azért, is, mert a mozgalom szá­mára már-már létkérdés a közösségi célú bevételek nö­velése. A lehetőség adott — A fiatalok is, mások is nemegyszer megfogalmazták mostanában, hogy a mozga­lom megújulása nem várható önmagától. Cselekedni, kezde­ményezni kell érte. Ennek egyik területe a vállalkozások elindítása lehetne. Ám egyelő­re úgy tűnik, hogy a különbö­ző fórumokon elhangzott sza­vakat nem követik a tettek. Alig történt valami. Mondják, hogy a százhalombattai DKV- ban, a DHV-ban, a Tungsram Rt. váci gyárában már meg­tették az első lépéseket. Más­honnan is érkeznek hasonló hírek, ám konkrétumokat nem lehet tudni. Jakab Ti­bornak, a KISZ Pest Megyei Bizottsága titkárának sincse­nek bővebb információi a do­logról. Nagy az érdeklődés, voltak, lesznek még felkészí­tő megbeszélések« Ennyi. Baj van a hozzáállással, hi­szen kis odafigyeléssel minde­nütt el lehetne indulni. De például, amikor az egyik vá­rosi KISZ-bizottság titkára arról panaszkodik, hogy mindössze három példányuk van a KISZ KB útmutatójá­ból, ezért nem adják oda sen­kinek —. nos, akkor nem be­szélhetünk se vállalkozókész­ségről, sem rugalmasságról. Hiszen csak annyit kellene tenni, hogy lemásolják, eljut­tassák az érdekelteknek. He­lyette várnak. Ugyan mire, kire? Pedig a vállalatokban van hajlandóság. A gazdasági ér­dek a mozgatója. A munkakö­zösségek után ugyanis adózni kell, a KISZ-es vállalkozások után nem! A vállalat tehát mindenképpen jól jár. És a fiatalok? Ez már nem annyi­ra egyértelmű. A rendelkezé­sek szerint a közösen végzett munkáért járó bért úgy kell felosztani, hogy annak leg­alább 40 százaléka közösségi célokat szolgáljon. A többivel lehet honorálni az egyéneket. De előbb át kell utalni a tár­sasági és az egyéni jövede­lemadót. Vagyis még mindig előnyösebb a vállalati gazda­sági munkaközösségben dol­gozni, mint a KISZ keretei között. Kétségtelen az ellent­mondás, de végül is el kell fo­gadni, hogy a KISZ nem jö­vedelemszerzésre létrehozott szervezet, hanem egészen másra. Jól tudjuk,, hogy mire. Akkor is, most is Az új forma kínálta lehető­ségeket mégis meg lehet, és meg kell ragadni. Az el&ő és ez idáig egyetlen vállalat, KISZ-bizottság a megyében, KISZ-akciök Nicaraguáért Sorsjegyen nyert iskola ^ Nicaragua naponta szc- ^ repel a hírügynökségek tu- ^ dúsításaiban, Sandino föld- |je évek óta a sandinista $ hazafiak és az ellcnforra- ^ dalmár kontrák közötti vé- ^ rés harcok színhelye. Nica- ^ ragua népével vállalt szoli- § daritást a magyar fiatalok ^ nevében a KISZ XI. kong- % resszusa, mikor határozat- $ ba foglalta, hogy a KISZ ^ KB felépít a latin-amerikai ^ országban egy 160 fős me- ^ zőgazdasági szakközépis- $ kólát: berendezve, tanesz- § közökkel felszerelve, kulcs- t rakészen adja át. Háromféle lehetőséé A legnagyobb gondot azon­ban az ötvenmillió forintos anyagi háttér biztosítása je­lenti, e célt szolgálja a KISZ KB két nagjf akciója. Az egyik a Mundial zárt kapuk mögött című könyv kiadása és áru­sítása volt — ez már lezárult — sikeresen. A másik akció szeptember 9-én indult útjára, azóta folyik a NIC-sorsjegyek árusítása. A húszforintos sors­jegyek háromféle nyerési le­hetőséget kínálnak: a fődíjak sorsolásában' az A sorozat 5- re, a B sorozat 3-ra és a C sorozat 7-re végződő számú szelvényei vesznek részt. Az első díj egy 53 négyzetméteres OTP-öröklakás, a második egy Volkswagen Golf személygép­kocsi, a harmadik egy 1300-as Lada. fi többi jeggyel is ér­tékes nyereményekhez lehet jutni: számítógéphez, hűtő­höz, sátorhoz stb. Ezeknek gyorslistája minden árusító­helyen plakátokon megtekint­hető. Az így se nyert szelvé­nyek az Ablak című tévémű­sorhoz beküldve zsákbamacs­ka-sorsoláson vesznek részt. Ez az akció november köze­péig tart, a főnyeremények kisorsolására december 19-én kerül sor. Hogyan veszik ki részüket a szolidaritási akcióból a Pest megyei fiatalok? A kérdésre Érseki Csaba, a KISZ Pest Megyei Bizottságának politi­kai munkatársa válaszol: — Az akció támogatására számos KISZ-felajánlás ér­kezett. A cementet a váci DCM adja majd az építkezés­hez. Az ÉVIG ceglédi gyár­egysége vállalta az összes kint használandó motor átte- kercselését, ott ugyanis a 110 voltos amerikai szabvány van érvényben. A Nagykőrösi Konzervgyár különféle kon- zerveket, rostos ivóleveket ad. A Forcon délegyházi gyáregy­sége forgácsoló szerszámkész­leteket szállít. A tervek ké­szítésében részt vett a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vál­lalat, valamint a Dunamenti Regionális Vízmű- és Vízgaz­dálkodási Vállalat is — ők egy komplett vízrendszert tervez­tek meg. Több KISZ-szervezet csak csekket kért tőlünk, a felajánlott pénzösszeget ezen egy központi számlára utal­hatják át — Ami a másik akciót il­leti, a Mundial-könyv árusítá­sával —, az eladott példány­számot tekintve — a megyék között a harmadik helyet szereztük meg. Árusítunk Ni­caragua feliratos pólókat, tol­lakat, ceruzákat is, ezek na­gyon gyorsan elfogynak, nem győzünk eleget utánrendelni. A NIC-sorsjegyekből első al­kalommal 60 ezer darabol hoztunk el, ezeket kiküldtük a területi KlSZ-bizottságok- nak. Diósdi mérleg A Magyar Gördülőcsapágy Művek Diósdi Gyárában Ba- rabosné Horváth Judit gazda­sági felelős, KISZ-vezetőségi tag .foglalkozik a NIC-sorsje- gyekkel. az üzemben két nap alatt elkelt a KISZ Érdi Bizott­ságától kapott kétszáz darab jegy. Vásároltak idősek és fia­talok egyaránt, a játék ked­véért is, és hogy a gyerekeken segítsenek. Mörk Leonóra ahol ezzel konkrétan és kézzel­fogható eredményt produkál­va foglalkoznak, ez a Csepel Autógijár. A mozgalmi hagyo­mányok, az újra való törek­vés jellemzi esztendők óta az ottaniak munkáját. Az útmu­tató, a jogi szabályozás min­den üzemi szervezet előtt is­mert. A gyáron belül még nem történt szerződéskötés, jelenleg a véleményeket gyűj­tik, a lehetőségeket kutatják, de májs partnerekkel már fel­vették a kapcsolatot. — Régóta együttműködünk a Zalka Máté motorosklubbal — mondja Fábián János, a Csepel Autógyár KlSZ-bizott- ságának a titkára. — Koráb­ban bizományi szerződés alap­ján vállaltuk a versenyekre szóló jegyek árusítását, keze­lését. Ezért a bevétel 10 szá­zalékát kaptuk, amelyet tel­jes egészében közösségi célok­ra fordítottunk. A múlt hét végén, a Hungaroringen ren­dezett gyorsasági motorverse­nyen már az új szisztéma ér­vényesült. Nyolcvanan vonul­tunk ki, s a megkeresett pénzt, 50 ezer forintot a kö­vetkezőképpen osztottuk el. A KISZ-bizottság határozata ér­telmében a felét közösségi célra költjük, ebből finanszí­rozzuk majd az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló napok programjait. A másik feléből elismertük a tagok egyéni munkáját. Nem kell valami nagy összegre gondolni, mert a levonások után körülbelül kétszáz forint jutott egy em­berre. Két napi munká­jáért ... De hát mi akkor is dolgoztunk, amikor ezért — az egyénnek — nem járt sem­mi. — Azt is meg kell monda­nom, hogy rengeteg nehézség­gel kellett megküzdenünk. Az adminisztráció nagyon nehéz­kes, az elszámoláshoz hiá­nyoznak a formanyomtatvá­nyok. A jelenlegi pénztár­könyvet például nem lehet használni, át kellett firkálni, leragasztgatni ahhoz, hogy a megfelelő rovatok rendelke­zésre álljanak. Ezután ezt úgy oldjuk meg, hogy az útmuta­tóból fénymásolunk példányo­kat. így készülünk a követ­kező eseményre. Október 19-én, a dömsödi pályán autó- crossverseny lesz, ahol szin­tén közreműködünk. Annak a pénznek is megvan a helye. 'Egyszerű képlet? j Mondják, a Csepel Autóban (könnyű dolguk van a KISZ- vezetőknek. Ott van a renge­teg fiatal, akiknek csak szól­ni kell, akiket éppen ezért könnyű mozgósítani. Tegyük hozzá: nemcsak ezért. Hanem azért is dolgoznak jól, mert bátran kezdeményeznek, amit elhatároznak, azt végig is vi­szik. Ilyen egyszerű a képlet. Vagy mégsem az? További példák bizonyíthatnák ... Kövess László Aki mester akar lenni Gyorsan villognak a pengék A korláton belül sorsukra váró malacok túrkálnak. Oda­bent, a nagy ajtók mögött már visít a disznó, egy pil­lanatra látni, amint a mester rövid ideig küzd az állattal, s végül egy elektromos készü­lékkel elkábítja. Ez a techno­lógiai folyamat kezdete. A gyárudvar kövén szétfolyt a vér, nehéz szag terjeng. Ma sem könnyű Minden munkahelynek meg­vannak a sajátos körülményei. A kőműves ruhája malterba, a motorszerelőé olajos, a hen­tesé, vagyis a húsfeldolgozó szakmunkásé véres. A még tizenéves Kovács Jóska fehér munkaruháján talán a szokott­nál is jobban látszik ez, mert még csak egy hónapja tanul­ja a szakmát a Penomah vá­ci gyárában. — Azt hiszem, hogy jól vá­lasztottam, meg lehet ezt a munkát szokni, bár igaz, na­gyon sovány vagyok — mond­ja nevetve. Annyi bizonyos; a szakmáról alkotott klasszikus felfogásunkkal nem egyezik igen apró termete. — Csak­hogy nagyon finom itt az ebéd, meg a reggeli — folytat­ja, talán arra célozva, ami az oktatójával, Bellái Győzővel már megtörtént. — Én is nagyon vékony gyerekként kerültem ide — meséli a mindössze 21 éves mester, aki szintén tanulóként lépte át először a gyár kapu­ját. Most élelmiszer-ipari szak- középiskolába jár, s egy hó­nappal ezelőtt nevezték ki ebbe a felelős beosztásba. — Szóval, én itt ezen a koszton nőttem, mint a gomba — mondja magáról. A váci üzemben ma 450-en dolgozzák fel a beérkező szarvasmarha- és sertésszál­lítmányokat. Innét kerül a vá­ros és a gyár hatalmas el­látási körzetének boltjaiba a sokféle húskészítmény, de in­dulnak innét az ország­nak valutát hozó export- szállítmányok is. Bár a gépek sokat segítenek az emberek­nek, s ma már nem taglóval csapják le a lábasjószágot, azért még mindig nem köny- ■nyü foglalkozás ez. FELHÍVÁS ÚTTÖRŐKHÖZ A Tájak, Városok, Korok, Múzeumok Egyesület és a Művelődési Minisztérium, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ KB kulturális osztálya, a Magyar Űttörők Országos Szövetsége, az Állami Ifjúsá­gi Bizottság és az Express Utazási Iroda 1986—87-ben új országos játékra hív mindenkit, aki szívesen ismer­kedik hazánk tájaival, természeti szépségeivel s törté­nelmi korok emlékeivel, múzeumaink becses kincsei­vel, aki kedveli a jó társaságot, az élményteli kirándu­lásokat, és természetesen szerel játszani! A játék alapja a kisközösség, csapat, mely legalább 8—10 főből áll és több generációt fog össze. Minden csapatban legyenek gyerekek (általános vagy közép- iskolások) és felnőttek egyaránt. A játék három — egymásra épülő szakaszból áll. Kezdődik a csapatok, közösségek szerveződésével és a felhívással együtt megjelenő feladat közös megoldásá­val. Ez jelenti a benevezést a játékba. Kérjük, hogy minden csapat válasszon magának a játékhoz illő fan­tázianevet, a továbbiakban e néven szerepelnek. Azok­nak a részvevőknek, akik beneveztek, elküldik az egyes fordulók feladatait. A legeredményesebben szereplő csapatokat, közös­ségeket 1987 nyarán az országos találkozón látják ven­dégül, ahol a játékok és kirándulások alatt számot ad­hatnak a megszerzett ismeretekről. Munkájuk elisme­réséül jutalmat és utazásokat sorsolnak ki. 1. dij — 30 000 Ft, II. díj — 20 000 Ft, 111. dij — 10 000 Ft. A já­ték feltételeiről a területi KISZ-bizottságok és úttörő- elnökségek adnak bővebb felvilágosítást. — De hát a munka az mun* ■ ka, nem keresheti mindenki a dolog könnyebbik végét, mert az embereknek enniük kell, az éielmet úgy termel­jük meg, ahogy ma lehet — mondogatják azok, akik már belerázódtak. Az is világos, hogy az utánpótlásról gondos­kodni kell. Ezt 1961 óta a hároméves szakmunkásképzés keretében teszi meg a gyár vezetősége. Nem divatszakma a hentesmesterség, az biztos. De most mintha nőtt volna iránta az érdeklődés. A há­rom évfolyamon 58-an tanul­nak. Évente átlag 20 harmad­éves vizsgázó szerzi meg a szakmunkás-bizonyítványt. Ez jó arány lenne — mondja Fe­hér Lászlóné igazgatóhelyet­tes és a ma már nyugdíjas­ként segítő Szieber Mityásné, aki 20 évig volt az üzem sze­mélyzeti és oktatási előadója. — Csakhogy ezzel a tudással és bizonyítvánnyal lehetnek a fiúk konyhamészárosok is a vendéglátóiparban, vagy akár boltvezetők egy húsüzletben. Tehát nagy a csábítás. Azo­kon a helyeken könnyebb a dolguk, mint itt, a szalag­rendszerű munkában, még ha 20—23, a jeles eredménnyel végzők huszonnégy forintos órabérrel kezdik is a pályát. Épp nemrég tört-ént meg, hogy a társadalmi ösztöndíjas vizs­gázónk szülei inkább kifizet­ték a 25 ezer forintot, csak­hogy elmehessen a fiuk tő­lünk, s belőle is konyha- mészáros legyen. A többség persze marad, sőt, vannak, akik a szakmunkásvizsga után középiskolában tanulnak tovább, s a szakmunkások sorából többen kerültek vala­melyik irányító posztra. Kiváló minősítéssel Nagy Attila jelenleg a sze­mélyzeti és oktatási ügyek előadója és a KISZ-szervezet titkáraként vesz részt a be­szélgetésben. ö is szakmunkás­ként kezdett. A szakma ki­válója minősítéssel szerezte meg 1974-ben a bizonyítványt egy országos versenyen. Az­óta volt csoportvezető, KISZ- ifjúsági brigádvezető, majd élelmiszer-ipari szakközépis­kolát végzett és technikusi mi­nősítést szerzett. A gyár vezetői felkeresik az általános iskolákat, üzemláto­gatást szerveznek a nyolcadik osztályosoknak.,^ jelentkezők két hét gyakorlati idő alatt eldönthetik, hogy bírják-e, megszeretik-e ezt a munkát, vagy az itt szerzett tapaszta­latokkal a hátuk mögött ud­variasan elköszönnek. Ha vi­szont maradnak, kezdődik a komoly tanulás. Meg kell szokni a korán kelést, a rend­szeres kemény munkát, a fe­lelősséget. Aki legalább a 3,3 tanulmányi átlageredményt eléri, társadalmi ösztöndíjra is köthet szerződést, ami ugyan pár évig itt maradásra kötelez a vizsga után, de anyagilag nagyon előnyös. A tanulmányi eredménytől függően, havi 600—1300 forint is ütheti a diák markát. Aki az első két évet kibírja, az úgy megedződik, mint például a harmadéves Petrányi Zol­tán, akivel a csontozóban ta­lálkoztunk. Ebben a hatalmas terem­ben félelmetes gyorsasággal villognak a kések. Hosszú sorban vágják, szeletelik a pörköltnek-, karajnakvalót a mindennapi disznótorban gyakorlott mesterek. Zoltán Tahitótfaluről hajózik át na­ponta a váci réven. Első él­ményeit $z otthoni húsüzem­ben szerezte, s akkor határoz­ta el, hogy ezt a mesterséget tanulja ki. Kardnak is néz­hetnénk az oldalán lógó tok­ban rejtőző hosszú kését, ami­vel viszont nem huszárroham­ra indul, pedig szeret lovagol­ni, s gyakran meg is üli ott­hon a saját lovukat. A kéz ritka, de lehetséges tévedései ellen kézfején lámckeszt.yűt visel, derékon alul lánckötény védi, de használatos ennél a munkánál az alkarvédő is. Zoltán barátja, a Nógrádból bejáró Gyuricza Tamás már régóta segédkezik az otthoni áf’ász-boltban, ahol édesapja a hentesmester. Az alma te­hát nem esik messze a fá­jától, legfeljebb a motorszere­lés tűnik kicsit távoli szen­vedélynek ettől a szakmától. Tanműhely kellene — Ez a kedvtelésem — mondja mosolyogva. Többnyire a környező fal­vakból érkezik a tanulógárda. Érthető, mert vidéken köny- nyebb fogalmat alkotni erről a pályáról, s van aki már most tekintélyt szerzett az otthoni böllérkedéssel. A szakmunkásképzés nagy felelőssége, hogy itt a közel­jövő munkásosztálya nevelő­dik. Nem közömbös, hogy mi­lyen lesz a fiatal szakembe­rek mesterségbeli tudása és az általános műveltsége. — Mit tehet ezért három év alatt a vállalat és a KISZ? Nagy Attila az ifjúsági szer­vezet programjáról beszélt, a sportrendezvényekről, a szak­mai kirándulásokról. Az itt tanuló fiatalok nem csak a Hradzsint, az Aranycsinálók utcáját, az órajátékokat lát­hatták, az arany Prágában nem csak a Károly-hídon sétáltak át, hanem maradandó szakmai élményt is szerezhet­tek a prágai húskombinátban. Nagyiban segíthetné az ok­tatást, a személyiségformá­lást, ha önálló tanműhelye lenne az üzemnek. Ez a diá­kok és a vezetők közös óhaja. A szalagon teljesítményben dolgoznak a szakmunkások. Nincs elég idő a kérdezős- ködésre, a mozzanatok be­gyakorlására — mondják a fiatalok. — A szándék már megvan, csak még a pénz hiányzik a műhelyre — mondja az igaz­gatóhelyettes, amikor a mun­kahelyekről visszatérve az irodába, levetjük magunkról a fehér köpenyt. Kovács T. István A cím fölötti képen: fiatal szakmunkások a csontozóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom