Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-28 / 254. szám

Közlekedési fórum Gyomron Érdemes lett volna részt venni A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 254. SZÁM 1986. OKTÓBER 28., KEDD Ismét a teliéréi, a körzetközpontban Párbeszéd a siker reményében Megtartották a gyömrői köz­lekedési fórumot, amelynek kezdeményezője Tusák Már­ton, a Volánbusz monori üzemigazgatóságának vezetője volt. A szervezést a Gyömrői Nagyközségi Tanács vállalta, mégpedig a közhangulatot be­folyásolni képes témához illő lelkiismeretességgel — ugyan­is szinte a község minden pontján kifüggesztett plakáto­kon hirdették meg a fórum témáját és időpontját. Az uta­sak és közlekedésiek találko­zóján jelen volt Gál Ferenc- né tanácselnök is — a Volán­buszt Tusák Márton üzem­igazgató és helyettese. Joó Fe­renc forgalmi osztályvezető képviselte. Rossz előjel Sajnos a fórum rossz elő­jellel kezdődött. Ugyanis a kezdés időpontjában, vagyis este hatkor lapunk képvise­lőjével együtt csupán nyolc gyömrői lakos jelent meg a tanácselnöknőn kívül. Ez a kis létszám rendkívüli módon meglepte a szervezőket, de a néhány érdeklődőt is. E tény az egész találkozóra rányom­ta bélyegét, hiszen az nyilván­való volt, hogy nyolc ember nem képviselheti tizenhárom- ezer lakos, illetve ötezer ingá­zó közlekedéssel kapcsolatos érdekeit. Így gyakorlatilag egyéni és egyedi panaszok, vélemények, javaslatok kerültek terítékre. Ennek ellenére a Volánbusz monori vezetői vállalták rész­ben a lapunkban megjelent olvasói, illetve utaspanaszok, valamint a helyszínen tett be­jelentések nyomán, az érdek- egyeztetést, alapvetően a meg­oldás keresését tartva szem előtt. Elsőként Gál Ferenché ta­nácselnök tájékoztatta a megjelenteket. Elmondta, hogy egy településen a buszközle­kedés biztosításának számos előfeltétele van, ezek közé tartozik a jó minőségű útháló­zat kiépítése. Azonban Gyom­ron az utak állapota nem fe­lel meg a műszaki követel­ményeknek. Az idén 210 ezer forint állt a helyi tanács ren­delkezésére, hogy a Volánbusz járatai által használt szilárd burkolatú utakat felújítsák. Ez az összeg arra sem volt elég, hogy például a Táncsics Mihály út előző téli felfagyá­sait kijavíttassák. Igaz, nemrég kapott a ta­nács 2 millió forintot megyei keretből útjavításra, de ebből az összegből kell. hogy jusson az Imre, a Nefelejcs és a Jó­zsef Attila utca kátyúzására, illetve aszfaltszőnyeges teríté­sére. Az a tény is önmagá­ban hordoz bizonyos gondokat, hogy Gyömrőn három útvona­lon közlekedik helyi járatban autóbusz, de ehhez csak egyet­len jármű áll rendelkezésre. A tanácselnöknő után Tu­sák Márton üzemigazgató fel­kérte a megjelenteket, hogy adják elő panaszaikat, észre­vételeiket, javaslataikat a Vo­lánbusz monori igazgatóságá­nak szolgáltatásaival, illetve dolgozóival kapcsolatban. Az első felszólaló, Matula Lászlóné kifogásolta, hogy évek óta távolodik egymás­tól a MÁV és a Volán — ma már Volánbusz — menetrend­je. Majd felvetette azt is, hogy a helyközi járatokon is árusít­hatnák a gyömrői helyi bérle­tet. Szászik László azért emelt szót, mert a gyömrői vasútál­lomásra tizenhárom óra tíz perc és ötven perc között há­rom vonat érkezik a főváros­ból. de csak tizennégy-húszkor van helyi, és tizennégy óra harmincötkor indul a község belseje, illetve Monor felé helyközi járat. Ám a tizen- négy-húszas busz túlzsúfolt. Füstös Ferencné szintén a MÁV- és a Volán-menetren­dek eltávolodásáról beszélt, s megkérdezte, hogy miért nincs jelmagyarázat a szórólapos helyi buszmenetrendeken. Lassan hajt A. Istvánná a fórumon je­lenlevő K. János buszsofőr munkastílusát kifogásolta, vagyis azt, hogy lassan hajt, ezért nem éri el a menetrend- szerinti vonatcsatlakozást. Egy másik felszólaló szerint in­kább túl gyorsan hajt. Lassúságát a gépkocsivezető azzal indokolta, hogy ha nem kellene minden utastól külön kérnie a bérlete felmutatását, értékes perceket nyernének a menetidő javára. Valamennyi jelenlevő fel­szólalt a fórumon, mi csak a leglényegesebb felvetésekből idéztünk. A Volánbusz nevében első­ként Tusák Márton üzemigaz­gató válaszolt a feltett kérdé­sekre, kifogásokra, javaslatok­ra. Elmondta, hogy a követke­ző Volán-menetrendet — az 1987—88-as időszakra — ad­dig nem adják ki, amíg nem egyeztetnek a MÁV illetéke­seivel. Ez a menetrend-egyez­tetés egyébként is évente is­métlődő folyamat, szervezési kapcsolat része. A helyi busz- bérletek vásárlásának új le­hetőségeként vetette föl Tusák Márton, hogy a tanácselnökkel egyetértésben kijelölnek majd Gyömrőn egy árusítóhelyet, ahol valószínűleg egy helybeli nyugdíjas szolgálja ki az uta­sokat. A Szászik László által fel­vetett problémára — tizen- négy-húszas helyi járat túlzsú­foltságának megszüntetéséről van szó — a megoldást a kö­zeljövőben megkeresi a Vo­lánbusz vezetősége, addig is, amíg a végleges megoldást, a csuklós busz beállítását a kö­rülmények lehetővé nem te­szik. A szórólapos helyi busz- menetrend jelmagyarázatának hiányát a következő kiadáskor mgr pótolni fogja a Volán­busz. Végezetül, a fórum résztve­vőinek kis számát látva, el­mondta az üzemigazgató, hogy bár lényeges kérdések is el­hangzottak, szerinte egyáltalán nem biztos, hogy azok sokak kifogásait tükrözték, inkább egyedieket, egyéni sérelmeket. A Volánbusz azonban nem en­gedheti meg magának, hogy egyéni igényeket elégítsen ki. Ezután Joó Ferenc forgalmi osztályvezető az utasok me­netrendi problémáit, az eset­leges változtatások lehetősé­geit taglalta. De éppen azért, mert nem volt bizonyítható — a fórum kis létszáma miatt! —, hogy a fölvetett kifogások, panaszok valóban helytál- lóak-e, a menetrend változat­lan marad. Kimerítő válasz A személyre szóló panaszok­ra — a találkozón jelen volt K. János gyömrői helyi járatos buszsofőrről van szó — kime­rítően válaszolt Tusák Márton. De erre a témára egy későbbi alkalommal térünk ki, emlé­keztetve olvasóinkat az októ­ber 3-án megjelent, a gépko­csivezető munkamorálját is érintő cikkünk megírásának hátterére, illetve a megjele­nést követő eseményekre. Aszódi László Antal Monoron újabb párbeszéd indult az állampolgárok s a nagyközség vezetői között teho-ügyben. Közismert, hogy korábban a körzet valameny- nyi települése megszavazta a településfejlesztési hozzájáru­lást, a körzetközpont lakói azonban nemet mondtak a több alkalommal, több fóru­mon is alaposan megbeszélt feladatok támogatására. Ennek okát biztonsággal és pontosan alighanem csak akkor lehet meghatározni, ha a nemmel szavazók egyenként és őszin­tén megindokolnák döntésü­ket. Nem szabad temetni Amint az első, újabb tehó- ügyben zajlott részfalúgyűlé- sen kikerülhetetlenül elhang­zott a hozzászólások között a miért kérdés, s az is, hogy elemezték-e a kudarc okait a vezetők, a válasz diplomati­kusan úgy hangzott: a tanács vezetői a további településfej­lesztési hozzájárulás sikerte­lenségének eredőit magukra vállalták, azzal a tanulsággal, hogy az akkor kitűzött célok nem találkoztak a lakosság többségének érdekeivel. A lehetőséget azonban nem szabad eltemetni. Az állam­polgárok támogatására szük­ség van. Ezért indul most újabb próbálkozás, melynek első lépéseiként ismét társa­dalmi vitára, a nagyobb kö­zösségekkel való párbeszédek­re, falugyűlésekre kerül sor. A fejlesztési feladatok kö­zül ezúttal három olyanra esett a választás, amely Mo­noron szinte mindenkit érin­tő neuralgikus pontnak számít. Szemétszállításról, járdáról, segélykérő telefonokról van szó. Nincs a nagyközségben állampolgár, aki vagy egyik­ről, vagy másikról, vagy mind­háromról ne tudna riasztó pél­dákat sorolni. A szemétszállítás korszerű­sítése — ide értve a zárt hul­ladékszállító kocsik beszerzé­sét, a szemétbánya rendben- tartásához elengedhetetlenül szükséges gépek megvásárlá­sát, konténerek és szemét- gyűjtők kihelyezését — 8 mil­lióba kerülne. Hárommillió forintos megyei céltámogatást megpályázott ugyan Monor — a fennmaradó összeget azon­ban a lakosság segítségével kellene előteremtenie. A járdaépítés támogatása azt jelentené, hogy a tervezett 17 kilométernyi járdának ép­pen a duplája kerülhetne a község bokáig sáros utcáiba. A segélykérő telefonok 100 ezer forintos költségéből az állampolgároknak 70 ezerrel kellene kivenniük a részüket. A településfejlesztési hozzá­járulás e három feladatra koncentrálva 7 millió forint­tal emelné a fejlesztés össze­gét. Hétszáz forint jutna éven­te egy lakás-, illetve ingatlan- tulajdonosra, bérlőre 400 fo­rint. Mentességet kérhetnek mindazok, akiknek egy főre eső jövedelme nem éri el a havi 3 ezer forintot, nyugdí­jasok esetében a 3 ezer 500 fo­rintot. Nagy különbségek Mire írásunk napvilágot lát, a részfalugyűlések lebonyolód­tak, s kialakult egyfajta kép arról, hogyan látja, hogyan fogadja Monor lakossága az újabb elképzelést. Az első pár­beszéd, melyre a tanácsháza nagytermében került sor. azt bizonyította — a korábbi pár­beszédekhez hasonlóan —, hogy inkább látjuk a részt, mint az egészet. Akadt, aki a járdával kapcsolatos fejlesz­tési feladatok sikerét azzal kérdőjelezte meg: a központ­ban élő nem kevés állampol­gárnak nem fontos a járda. Fontos viszont a szemétszál­lítás korszerűsítése. Csakhogy az egészet tekintve — nem utolsósorban azt, hogy Monor várossá válásának reményét szívesen hangoztatjuk — már inkább az- a kérdés: lehet-e várossá az a nagyközség, amelynek településrészei kö­zött fejlettség tekintetében igen nagyok a különbségek? Felelősen dönteni Kovács Benő megbízott ta­nácselnök és Magócsi Pál, a tanács MÜTEF osztályának megbízott vezetője válaszolt a kérdésekre, felvetésekre. Akadt jó néhány, utakról, köztiszta­ságról, a teho fizetésének rész­letkérdéseiről. A fórum jelle­gű megbeszélésen végül is úgy látszott: az újabb feladatok találkoznak a lakosság által legfontosabbnak érzett változ­tatásokkal. Amíg az aláírandó ívek az állampolgárokhoz ke­rülnek. természetesen több alkalommal is megtárgyalásra kerül a településfejlesztési hozzájárulás ügye, s a tanács­testület — a választott képvi­selők — döntik majd el, mi­lyen célokért, hogyan tovább. Felelősen gondolkodva, tud­va, hogy a lakosság segítsége nem pusztán anyagi hozzájá­rulás, hanem állásfoglalás is — a siker reményében. K. Zs. A közelmúltban Leningrád- ban és Moszkvában jártak a Vetőmagtermeltetö és Értéke­sítő Vállalat Magyar—Szovjet Baráti Társaságának aktivis­tái, mintegy huszonhatén. Ve­zetőjük Vámos Géza, a mo­nori területi központ igaz­gatója volt. Látogatásuk a Szovjetunió legnagyobb két városában arra irányult, hogy jobban megismerjék a szov­jet embereket, megtekintsék a szovjet történelem legszebb építészeti emlékeit, az orosz és a szovjet történelem ki­magasló jelentőségű értékét. r4;P Ez önmagában is indokolja e többnapos látogatás leg­jelentősebb benyomásairól, legszebb történéseiről szóló beszámolót e lap hasábjain. Ennek a megírása azonban csak akkor lett fontossá iga­zán, amikor e sorok írója — aki szintén részese volt en­nek az útnak — megtudta, hogy a barátságvonattal Pest megyei küldöttekkel Járadi László, a Hazafias Népfront monori nagyközségi bizott­ságának titkára vezetésével, vonzáskörzetünkből heten szintén Moszkvában jártak, s gazdag élményanyaggal tértek haza. Nem célunk ebben az írás­ban részletesen méltatni mindazt a csodálatos élményt, amit Leningrád és Moszkva tartogatott számunkra. Most inkább tapasztalatainkat, a szovjet emberekről nyert be­nyomásainkat, s azoknak egy- egy felvillanását tárnánk ol­vasóink elé, amely hiteles ké­pet ad barátainkról. Amikor Járadi Lászlóval és Vámos Gézával leültünk, hogy összegezzük tapasztalatainkat, először az fogalmazódott meg Barátságvonaftal a Szovjetunióba Békét akarnak, tiszta szívből bennünk: „Moszkva egyszerű és nagyszerű!” Tiszta folyó- jával, széles útjaival, árnyas, évszázados fáival, építőmű­vészetének remekeivel, s la­kóival, akik úgy vigyázzák a rendet, a tisztaságot, mint a szemük fényét. Járadi László a MAE szer­vezésében ezt megelőzően Nyugat-Európa több országá­ban járt. Élményeinek össze­vetésében nem a felszínes gazdagság, a fény csalóka pompája, hanem az egyszerű tisztaság, az emberi méltóság tisztelete kerekedett felül, s győzte meg arról, hogy az igazi státusszimbólum nem az emeletes villa, a leg­modernebb Mercedes, hanem a munka által szerzett meg­becsülés, elismerés. Ahogy a leningrádi hordár és a moszkvai ruhatáros vagy portás tette dolgát, azt ta­lán senki nem tudja olyan öntudattal, érezhető munka- szeretettel végezni. Megfigyel­tük a Nyevszkij proszpekten, Leningrád sugárútján, hogy mindén második-harmadik házon műemléktábla van. De nem azért volt az útvonal tiszta, mint a patika. Papir, cigarettacsikk, szemét — se­hol. Azaz Volt: a kihelyezett szemétgyűjtőkben. Ámulat töltötte el a cso­port tagjait a Kreml csodá­latos gazdagsága láttán. A márványtermek, az impozáns lépcsősorok, a pompás cári fo­gadóhelyiség, a dombormű­vekkel díszített fémoszlopok, a remekmívű csillárok káp­rázatosak voltak. Ezeket a termeket csak rendkívül ün­nepélyes esetekben használ­ják. A kongresszusi palota személyes vonatkozású han­gulatot is keltett bennünk: akusztikai berendezéseinek és magnetofonberendezeseinek egy részét magyar üzemek­ben készítették. Járadi László a moszkvai, kerületi tejüzemi látogatás tapasztalatait így összegezte: a szovjet üzem dolgozói kö­vetik Gorbacsov programját, tudják: megújulás, másként gondolkodás, kitartó követ­kezetesség nélkül nem tudják a kitűzött célt elérni, több ter­méket előállítani. Ebbe bele­tartozik a gépi rekonstrukció, a továbbképzés, az új techno­lógiák megismerése is. r4& Őszinte tisztelettel, .előzé­kenységgel vettek körül ben­nünket a szovjet emberek. Türelemmel engedtek maguk elé a múzeumban, a könyv­tárban és más épületekben. A tömeg sodrásában érez­tük, azt akarják, ha már sok ezer kilométert megtettünk, zavartalanul ismerhessük meg történelmi múltjukat, jele­nüket. Nem akartuk elhinni, amikor hallottuk: este kilenc óráig nyitva vannak az üzle­tek, vásárolhatunk nyugod­tan. S amikor arról érdeklőd­tünk: ezt hogyan oldják meg, mosolyogva felelték — köny­nyen. A következő alkalom­mal szabadnapot kap az, aki este dolgozik. Azt pedig összehangolják a családtag munkahelyével. Minden a köz, azaz egymás érdekében tör­ténik — magyarázták. Egy­szer egyikük, máskor a mási­kuk van a pult innenső vagy a túlsó oldalán. Ok w Hadd fejezzem be írásomat mégis felháborodással. Még most is érzem, ha rá gondo­lok. Leningrád mellett, Pus­kin városában megtekintet­tük a XVIII. században épült Katalin-palotát. A klasszicista stílusban épült épületsort a németek lerombolták, feléget­ték. Restaurálása — negyven év elteltével — még most is tart. Gyönyörű freskói, ké­pei, kandallói, óragyűjtemánye megrongálódott. Amikor le­szálltunk a buszról és meg­láttuk az építészeti csodát, a rendkívüli harmóniát, a cso­dálatos oszlopsorokat, felléle­geztünk: ez épen maradt, a németek megkímélték. Bent tudtuk meg a fényképes do­kumentumokból: a németek barbárul tönkretették. Már eddig majdnem 500 millió ru­belt költöttek a restaurálásá­ra és még nincs vége... Nehéz, gondokkal teli hét­köznapokat élnek' át a szov­jet emberek. De van hitük, kitartásuk. S ehhez pedig lé­tük fenntartása, a béke óha­ja. megvédése ad erőt. Nem akarnak még egy háborút, a garanciát ehhez önmaguk tisz­ta szándékában, békés építő­munkájukban látják. A ma­gyar csoport, békeküldöttség tagjai erről győződtek meg rövid kinntartózkodásuk alatt. Hörönipő Jenő Labdarúgás, megyei II. osz­tály, Déli csoport: Sülysáp— Gyömrő 2-0 (0-0), Sülysáp, 200 néző, vezette: Oláh (tár­gyilagosan). Már az első percben vezet-' hetett volna a Gyömrő, de Durázi elügyetlenkedte a le­hetőséget. A túloldalon Fede­les távoli lövése kiperdült Csató kapus kezéből, de sike­rült még a gólvonal előtt megkaparintania — másod­szor. Ä 21. percben Csirkó J. fejese alig kerülte el a süly- sápi kaput. Kiegyenlített volt a játék, a kapuk ezután már nemigen forogtak veszélyben. Szünet után nagyobb sebes­ségre kapcsoltak a hazaiak, erőfeszítéseiket az 51. percben siker koronázta. Szép akció végén lábról lábra szállt a labda, Béres a jobb oldalról lágyan beívelt, s a jókor ér­kező Fedeles fejjel a hálóba továbbította a labdát. (A gyömrői védők csak nézték a sülysápi csatárt, amikor be­bólintotta a labdát.) A 69. percben — Csirkó S. hibájá­ból — Merczel futott el a szé­len, beadását ezúttal Dinnyés — a mezőny legapróbb ter­metű játékosa (!) — fejelte a hálóba. Feltűnően sok1 volt a szabálytalan belemenés, ebben a hazaiak jártak az élen, kü­lönösen > Fedeles, aki sárga la­Kulturális Ecsercn kedden 17 órától karate. Maglódon 16.30-tól és 18.30- tól: Indiana Jones és a vég­zet temploma (amerikai ka­landfilm.) Menüén 18-tól ifjúságiklub­foglalkozás, 19-től videofilm- vptítés. Monoron. a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Seriff az ég­ből (színes olasz filmvígjáték). pót könyvelhetett el magának. A vendégek — nem túl meg­győző — kísérleteit már a pá­lya középső harmadában szét­tördelték a helyiek. A 86. percben Csirkó S. került gól­helyzetbe, de 13 méterről nem tudott a sülysápi kapuba ta­lálni ... Végeredményben közepes iramú mérkőzésen győzött a helyzeteit jobban kihasználó helyi gárda, a gyömrőiek vi­szont ismét adósak maradtak a lehetőségek értékesítésével. Jó: Turcsik, Győri A., Bé­kési, Dinnyés, Mihály, illetve Csató, Csirkó J. Ifi: Gyömrő—Sülysáp 2-1. Üllő—Monor 0-0, Üllő, 300 néző, vezette: Holló. Az első félidőben a hazai csikócsapat nagyon megillető- dötten játszott a rutinosabb játékosokból álló vendégek ellen. Mindkét kapu előtt adódott gólszerzési lehetőség, de kimaradtak a helyzetek. A második félidőben az egyenrangú csapatok küzdel­me tovább folytatódott, de a hálók érintetlenek maradtak. Közepes színvonalú mérkő­zésen, igazságos a pontosztoz­kodás. Jó: Kriskó, Bírta, illetve Rah T. Ifi: Üllő—Monor 2-2. B. T. programok Úriban 16-tól német nyelv- tanfolyam felső tagozatosok­nak kezdő fokon. Vecsésen 17-től művészi tor­na és az ifjúsági bélyeggyűj­tők foglalkozása, 18-tól a Ja­guár együttes próbája. ISSN 0W3—2551 (Monori Hírlap) Gólképtelen csatársorok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom