Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

1986. OKTOBER 2T. HÉTFŐ A program nem vált kérdésessé Bányából jön majd a víz ^ — Nem tudom hogyan si- ■j kerül majd a viztársulati 5 belépésre megnyerni az ^ embereket — panaszkodott § néhány hete Szabó Zoltán­ig né, a Pátyi Tanács elnöke. ^ — Pedig nálunknál jobban ^ kevesen várták a vizet. ^ Gondjaink rendkívül sú- lyosak, s amikor néhány S éve megtudtuk, hogy a ^ bicskei regionális program ^ révén jutunk végre egész­séges vízhez, az öröm ha- $ tártalan volt. De néhány ^ hónapja elterjedt a község- íj ben, talán egy félreértett § tv-riport kapcsán, hogy § semmi sem lesz a regioná- $ lis vízrendszerből. Meglepő kétkedés — Jogos-e a pátyn&k aggo­dalma? — tettük fel a kérdést az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat három munkatársá­nak, Vrabély Armand beru­házási főmérnöknek, Csobay Zoltánná létesítményi főmér­nöknek és Martis István ki­rendeltségvezetőnek. — Meglepő a kétkedés, hi- azen a bicskei program léte agy percre sem kérdőjelező- dött meg. A nagy vízmennyi­ség, amely három megye sok települését látná el, az eocén­programhoz kapcsolódik — magyarázza Csobay Zoltánné. — Ismeretes, hogy az új bá­nyák nyitásánál rendkívül sok vizet is ki kell termelni ah­hoz, hogy a fejtés megkez­dődhessen és biztonságos le­gyen. Erre alapozták az egész vízrendszert, amelynek lénye­ge, hogy kétszázhatvan méte­res mélységből, ahol szén és hauxiit található, külön aknán át veszik ki a vizet Végül is a tervezett kétszázhatvan mé­ter helyett százharminc méte­res mélységből nyerik egy, a Tatabányai Szénbányáik keze­lésében levő vízaknából. — Egyébként a legjobb mi­nőségű karsztvizet — veszi át • szót Vrabély Armand —, ez a víz pedig 600 milliméteres vezetéken jut a Sátorhegyen levő 500 köbméteres tározó­medencéhez. Az első csatlako­zási lehetőség Nagyegyházán lesz majd tovább megy a ve­zeték Őbarokig, ahol kétfelé ágazik. A második ütemben — A keleti ág ho&sza ti­zenkét kilométer, végpontjá­ban a kétszer 500 köbméteres zsámibéki tározómedencével. Ebből az ágból kap majd vi­zet Bicske, Csabdi, Mány, Zsámbék és Tök — mondja Martis István. — Ezek szerint a súlyos vízhiánnyal küzdő Pest me­gyei települések java csak a beruházás második ütemében jutna vízhez? — Igen, erről van szó. Lé­nyegében egy körvezeték­rendszer épül, amely a zsám- békd tározótól indulva Perbál, Budajenő, Telki, Páty érinté­sével Biatorbágyig húzódik, huszonnégy kilométeren ke­resztül, félkörben. Ennek a folytatása lesz a Herceghal­mot és Etyeket ellátó, szintén ilyen hosszúságú vezeték. Tudni kell, hogy a bicskei re­gionális vízműrendszer kap­csolódó beruházás, mert az eooémprogram keretében nagy mélységben aktív víztelenítést végeznek, amefly több telepü­lés meglevő ivóvízbázisát is érinti. A felszínre hozott jó minőségű ivóvíz jut vissza ezekre a helyekre, és oda is, ahonnan már jóval előbb el­tűnt a víz. — Ügy tudom, hogy a bá­zist jelentő vízakna kapacitá­sa esetleg még a fővárosi hő­források hozamát is érinti. — Tény, hogy számítások szerint a környék tótjaiból és a vízaknákból percenként kétszáz köbméternél több vi­zet nem szabad kivenni, ha meg akarjuk őrizni ezeket a forrásokat. Jövőre kezdik — A pátyiak tehát megnyu­godhatnak, de vajon mikor lesz a tervekből beruházás? — Több mint félmilliárd forintba kerül ez a rendszer — magyarázza Csobay Zol- tánmé. — A jövő évtől 1992-ig kell ezt felhasználni. A kivi­telezés o jövő évben huszon­hárommillió forinttal indul. Am tudni kell, hogy nem szükséges a teljes körvezeték kiépítése a vízszolgáltatás megindításához. Vagyis ahogy egy-egy szakasz elkészül, úgy kapcsolják a hálózatra a vi­zet. Az érintett települések ve­zetői nyilván örültek, amikor október 21-ére összehívták őket a vízműprogram ügyé-*' ben. Még akkor is, ha a meg­beszélés tárgya o tervek egyeztetése volt csupán. — Elsősorban azt szerettük volna tisztázni, hogy egyez­nek-« a megyei és a helyi ter­vek a beruházással kapcsolat­ban — mondja Tóth József, a megyei tanács vízügyi cso­portvezetője. — Az anyagi esz­közök lehetővé teszik, hogy jövőre megkezdődjön a beru­házás építése és 1988—92 kö­zött befejeződjön. Vagyis a program egy pillanatra sem kérdőjeleződött meg. Móza Katalin Levegőzni a sportpályán is lehet Mi ellen tiltakoznak a szülők? A budaörsi Esze Tamás úti iskolában ismét aggódnak a szülők. Alig fejeződött be az épület hosszú ideig el­húzódó tatarozása, valamint a kivitelezők utáni takarí­tás, máris akadt újabb gond: az iskolaudvar, amit sa­lakos röplabdapályává akarnak átalakítani. Hol fognak akkor levegözni a gyerekek? Hiszen naponta így is csak egy szünetben egy osztály jut ki az udvarra — panasz­kodnak a szülök. Sérülésveszélyes A budaörsi 1. Számú Álta­lános Iskola diákjai három épületben tanulnak. Az Esze Tamás útiban 380 alsó tago­zatos gyerek, 13 tanteremben és két kiscsoportos foglalkoz­tatóban tavaly október óta. — Mi borzolta fel a szülői kedélyeket — kérdeztük Ko­roknál Jenőnét, az iskola igazgatóját. — A felújítással egy időben volt tervbe véve az iskolaud­var rendbehozatala is. A mun­kálatok elhúzódása miatt azonban erre már nem került sor. A tavasz folyamán meg­jelent itt egy ember, mappá­val a kezében, hogy felmé­rést készítsen a sportpálya építéséhez. Akkor röppent fel a hír, hogy az udvaron két salakos röplabdapályát akar­nak kialakítani. Rebesgetik: a röplabdajáték-bázis utánpót­lását szeretnék itt Budaörsön létrehozni. Az iskolaudvar ta­laja eredetileg is szilárd bur­kolatú volt, amely a tataro­zás során még jobban tönkre­ment. Ma már — főleg esős időben — rendkívül sérülés­veszélyes, ezért mindenkép­pen rendbehozatalra szorul. Kár elszalasztani — Az iskolaév elején a pe­dagógusok és a szülők is fel­tették a kérdést: mi lesz az udvarral? Mivel hivatalos tá­jékoztatást sehonnan sem kaptunk, a szülői munkakö­zösség kezdett intézkedni. Megfogalmaztak egy bead­ványt a tanács művelődési és sportosztályához, amelyben kérik: tekintsenek el attól a tervüktől, hogy az iskola ud­varán sportpályákat létesítse­nek. Indokként említik, hogy a testnevelési órák zaja zavar­ná az osztályokban a tanítást, mivel hétnek az ablaka a zárt belső udvarra néz. Ezen­kívül attól félnek, a gyerekek levegőztetéséhez sem marad­na elegendő hely. Mindezért cserébe a szülők vállalnák, hogy társadalmi munkában rendbe hozzák és parkosítják az iskolaudvart. Ügy vélik, hogy a pályák létesítésére for­dítható összeget hasznosabb lenne inkább a Rózsa utcai épület melletti, szabadtéri sportlétesítmény korszerűsíté­sére fordítani. A szülői munkaközösség a kérelmet fogadóórákon ismer­tette a szülőkkel, majd alá­írásokat gyűjtve továbbítják az illetékeseknek. Megértjük a szülők aggodal­mát, de teljesen elfogadni nem tudjuk. Az ugyanis, hogy sportpályává alakítanák az udvart, nem akadályozná meg a gyerekek órák közötti leve­gőzését. Sőt. A szünetekben, illetve a délutáni napközis foglalkozásokon ennek csak hasznát látnák, mert a tanu­lók a ténfergés helyett sport­játékokkal tölthetnék szabad idejüket. Most, amikor úgyis arra panaszkodnak orvosok, szülők egyaránt, hogy gyere­keink mozgásszegény életmó­dot folytatnak, kér lenne egy ilyen lehetőséget elszalasztani. Lehet ez is, az is De nézzük, mit tudtak a dologról a tanácsházán. Az el­nök és a művelődési osztály vezetője is tőlünk hallott elő­ször a sportudvar elleni til­takozásról. Pehérváry János tanácsel­nök:- . . . .uni női m tim — Az Esze Tamás úti isko­lához eredetileg is sportud­vart terveztünk — erről ter­mészetesen az iskolavezetés is tudptt. A munkák kezdése valóban elhúzódott, de a GA- MESZ már megkapta a meg­bízást, 500 ezer forintunk van e célra. Ügy gondoltuk, ennyi pénzből érdemes a területet úgy kialakítani, hogy az egy­aránt alkalmas legyen spor­tolásra és az órák közötti szü­netek eltöltésére. Hogy milyen lesz a pálya talaja, azt egye­lőre még magunk sem tudjuk. Gombó Páli f-^eriodihuó icL ec^cóáec^ Kérem, doktor úr, segítsen rajtam, de valahogy másként, mint ahogy elő­írta. ön ugyanis napi háromszori ideg­nyugtatót rendelt nekem, de ez bizony nem válik be. Kezdem azzal, hogy minden reggel feszülten, remegve ébredek, de a Se- duxent nem merem bevenni, mert tel­jesen éberségre van szükségem. Kérem, kétszer kell átmennem az úttesten és az autók robognak, a teherautók las­sabban, de nem állnak meg, az embe­rek pedig lökdösődnek. Közben foly­vást azon jár az eszem, hogy mi van az üzletben és mi nincs és azt hogyan tudom meg, hogyan állok sorból sorba. Ex richtig, először Is néhányon már a közértajtóban lökdösődnek, ők része­gek, én meg öreg vagyok, nem is me­rek átmenni köztük, csak amikor ösz- szeáll egy konvojra való ember, köz­tük. Pontosabban szólva mögöttük, mert mind előre törekedik és nekem már nem jut kosár sem. Hát várok, ácsorgók, aztán megszerzek egy kosa­rat, és kezdek a sor végén ácsorogni. Először leveszek a polcokról ezt-azt, ami van. Szekszárdi konzerv nincs, ká­poszta ötféle is, de azt nekem nem sza­bad enni, mert epés vagyok. Végül is babot veszek, az felfúj, de majd szenet szedek utána, aztán, mert tudom, hogy az viszont megfog, este hashajtót. Ak­kor jön a sorban állás a felvágottas- pultnál. Ahol csak gyanús felszeletelt párizsi van. sonka az nincs. Végül is olaszt veszek, ami zsíros, de majd ott­hon kivagdalom belőle a zsírfecniket. Meg sajtot, az van, kérek tíz dekát, ami húszra sikerül, nem merek egy szót sem szólni, mert a sor vár és az eladónő máris úgy néz rám, hogy der­medjek meg, pedig nem tudok dermed­ni, hiszen reszketek az idegességtől. Szeretnék szacharint is, ami azonban nincs, holnaputánra ígérik. Szeretnék neszkávét, de mikor megkérdezem, merre találok, a megállított dolgozó csak így válaszol: hol él maga? Nem hallotta a tévében, hogy nem lesz, mert drága a világpiacon, majd lesz helyette valami brazil, várja ki. Hát ott helyben nem várom ki, hanem sze­membe ötlik egy magyar granulált, le­veszem a polcról, és kéne nekem a rá­diómba elem is, az a méret azonban szintén nincs. Akkor sorban állok a három pénztár közül annál, amelyik nyitva tart, előttem a sor, elfészkelő- döm a végén, csupa tömött kosarasok, soká tart, amíg egy-egy végez, közben elém tolakszik egy kisgyerekes anya humanitárius jogon és egy testes fiatal­ember az erősebb jogán. Végül sorra kerülök és most belém vág egy isme­rős félelem: mennyi lesz ma? A kon­zerv jóval több, mint bármelyik a há­rom összeg közül, amely rá van írva. A magyar neszféleség 120 forint. Lehet, hogy a hölgy túloz, de ki se merem nyitni a számat, mert a kisasszony és a sor ellenségesen néz rám. Előkotrom a pénzt. Néha szükségem van egyébre is, múltkor például alsónadrágra. Ilyenkor autóbuszra kell felszállnom, kivárom és odabent állok, ingadozom a tömeg­ben, lökdösnek. De a boltban csak fia­taloknak való fürdönadrág-féleség van fehérben, elkullogok tehát, visszaautó­buszozom. Akkor beveszek egy Sedu- xent és lassan lenyugszom annyira, hogy a konzervből ebéd lesz. Aztán lepihenek és kezdődik az este, amely viszont idegességmentes, úgy­hogy minek vennék be Seduxent? El­mondják, hogy a világot végveszély fe­nyegeti, mert Reagan űrfegyverkezni akar. Ezt sokan mondják, amerikaiak is, a tévé okosai is, de engem nem iz­gat. Olyan az egész, mint egy sokszor látott film, megnyugtató, hogy a világ nem változik és különben is, messzi van még az űrfegyverkezés. Azután egy politikus elmondja, hoav rosszak a cserearányok, lépést kell váltani, újíta­ni, alkalmazkodni és mindenki dolgoz­zon. Persze anyagi érdekeltség is van, de hazafias kötelességünk és önérde­künk kinek-kinek a maga helyén. Evi­dens. Addig is a tervek legszerényebb változatát kell elfogadnunk, az árak emelkedni fognak még inkább, de szá­mos intézkedés könnyíteni fog. Engem ez sem izgat, logikus, lesz. ami lesz. ta­lán új olcsó neszkéná. helyesbítek: ins­tant kávé. Aztán több lakó panaszko­dik, hogy új lakása beázik. Hál’ isten, az enyém nem, mindig akadnak, akik­nek különös bajuk van. ez is áPalános jelenség, mint az összeütközések, bumm, szegények, de engem nem ép­pen fenyeget összeütközés, majd reggel gázolás, az igen, de azért reggel leszek ideges. Aztán krimi jön, a gonosz gyilkos gonoszul gyilkol, a két nyomozó ugrál, mint a bolha, nem lehet őket eltalálni, a gúzsból kibújnak, megnyugszom, hi­szen életben maradnak a hős zsaruk, lesz következő folytatás. Hát ez a helyzet, doktor úr. ehhez mérten tessék rajtam segíteni. Valami olyan gyógyszert vagy injekciót kérnék, ami az általános dolgokat nem érinti, de a saját csalódásaimat illetően meg­óv a szorongásoktól. Ma ugyanis a jó minőségű vörös salak — szállítással együtt — majdnem annyiba kerül, mint a bitumen. Ezt mérlegelnünk kell. De legyen bármilyen is a játéktér, a sportpályákat nem a gyerekek ellen, hanem az ő érdekük­ben szándékoztuk létrehozni. Hogy ki volt az, aki az is­kolában, társadalmi munká­ban felmérést készített, ezt nem sikerült kideríteni. Sem a tanács, sem a GAMESZ nem adott arra megbízást, nem kért fel senkit. Nem is ez a lényeg. Ügy véljük, a szülőket csupán a salakpálya réme ijesztette meg — mert balesetveszélyesnek tartják —, nem pedig gyermekeik bővü­lő mozgási lehetősége. Reméljük, a kérdés hama­rosan eldől, az iskola és a ta­nács megegyezésre jut, a csak­nem négyszáz alsó tagozatos tanuló érdekeit szolgálva. Antal Piroska Paprikavizsga Vizsgáznak az új ncmesítésű fűszerpaprikák a Zöldségter­mesztési Kutató Intézet fűszer­paprikakutató állomásán. Az idén is több ezer új kereszte­zés közül válogatják ki a leg­jobbakat. A negyven minőségi mutató között első helyen áll a korai érés, a festekképződés, a hozam, a betegségekkel szembeni ellenállóság, Egy gonddal talán kevesebb Ha telefonálni sikerülne ... kettes bejelents ... Jó napot kívánok! A 142-228-ra kérném szépen az Ocsai Tanácsot... Torlódás van, várni kell!... harmincos bejelentő... Jó napot kívánok! A 112-228-ra kérném szépen a duna- varsányi Pelöli Tsz-t. Állami háromszoros díjtételre .. . Torlódás van, várni kell!... Mégis mennyit?... Nem tudom hölgyem, amint lehet behozom a számot ... — s ekkor megkezdődik a harc a pillanatok­kal, az órákkal, s a tűrőképességgel. Budapestről elérni a távhívásba még be nem kapcsolt településeket komoly erőfeszítést igényel. Nem merünk elmozdulni a készülék mellől. Eltelik a délelőtt, el az ebédidő, s természetesen nem mer elmenni az ember ebédelni, s az­tán elmúlnak a kora délutáni órák. Gyötrő dolog a várakozás, ám mielőtt lemondana a hívó arról, hogy megbeszélje az egyébként fél perc alatt elintézhető dolgot, bejön a vonal... Hányszor, de hányszor hall­juk ezt a pár szót: torlódás van, várni kell! — Minderről az Országgyűlés őszi üléssza­kán is sok szó esett. — De ki tudja, hányszor, még csak ezt sem .hallják azok a Pest me­gyeiek, akik valamilyen ügyes­bajos kérdésben a község egyetíéh ' nyilvános állomásá­ról kénytelenek beszélni. Éjszaka zörgettek Most azonban javulni fog a helyzet. Hosszú előkészítő munka eredményeként ebben az ötéves tervben négyezer új állomás könnyíti meg a me­gyében élők kapcsolatterem­tését. A napokban arról ad­tunk hírt lapunk hasábjain, hogy mely településeken bő­vítik a központot, hol korsze­rűsítik a hálózatot. De vajon mit jelent ez a hétköznapok során a falvak, városok életében? — Több telefon lesz a köz­ségekben? — kérdezi hitet­lenkedve Varsányi Gáborné, a dunavarsányi 2-es vendéglő vezetője. — S lehet, hogy ne­kem is jut végre? Nyolc éve van beadva az igénylésem, édesanyám cukorbeteg, édes­apám túl van egy szívinfark­tuson, ki tudja, mikor lesz sürgősen szükség a készülék- jce. Bizony nincsenek könnyű helyzetben a dunavarsányiak, hiszen csupán egy nyilvános készülék van a községben, s előfordult már, hogy az sem működött. — Volt úgy, hogy éjnek év­adján kellett felzörgetnem a volt tanácselnököt, dr. Kovács Istvánnét, hogy engedje meg. hadd telefonáljak a lakásáról — meséli Varsányi Gáborné. — A keresztanyám kórházban volt, a kardiológián, súlyos be­tegen. Érthető, hogy aggód­tunk, de a nyilvános telefon használhatatlan volt. Előfor­dult. hogv Szigethalomra kel­lett rohannom telefonálni a mentőkért, mert szült az egyik fiatalasszony. Elunják a varast Varsányban egy épületben található a két körzeti orvosi rendelő, a fogorvos és a gyógy­szertár is. A négy egységnek egy fővonala van. Hogy mi­kor, hol beszélnek, az azon múlik, melyik részbe kapcsol­ják át. Ha éppen a fogorvosi rendelőben szól, de nincs ott senki, akkor bizony hiába csörgetik akár a gyógyszertá­rat, akár a másik két orvosi rendelőt. Kaliczkáné Burányi Edit, a gyógyszertár vezetője a hír­re, hogy telefonvonalat kap Varsány, csak ennyit mond: — Nagyon bízom abban, hogy a bővítés során legalább aa egészségügy is kap meg egy vonalat... Nagy szükségünk van rá,-higgye el. A község életének egyik meghatározója a Petőfi Tsz, Fő profiljuk az állattenyész­tés, de foglalkoznak zöldseg- és gyümölcstermesztéssel is. Évente másfél milliárdos érté­ket termelnek, melynek egy részét külpiacokon értékesítik, de jobbára belföldön találnak vevőre áruik. Friss hús és tej. Harminckét szövetkezettel tar­tanak szoros kapcsolatot, s működésük feltétele az esz­tendők során kiépített széles körű integráció. — Élelmiszer-feldolgozó üze­mekkel, külkereskedelmi vál­lalatokkal kell kapcsolatot tartanunk, hogy egyáltalán dolgozni tudjunk — mondja az általános elnökhelyettes Scheiber Józsefné. — Az élő állat átvételével nem lehet késni, márpedig szerződésünk van nyúlfelvásárlásra a kister­melőinkkel. Az átvett állatot pedig azonnal tovább kell ad­ni. Gyakran akadályozza a gördülékeny, biztonságos mun­kát a telefon hiánya, s a part­nereink is sokszor elfáradnak a hosszú várakozásban, míg vonalra várnak. Státus a bányában Alig pár kilométerre Var­sányiéi, Öcsán is készülnek a bővülő telefonhálózat fogadá­sára. A posta udvarán új épü­letet emelnek a központnak. Talán javul a helyzet a ka­vicsbányában is. — Reggel nyolctól szinte le­hetetlenség innen telefonálni, pedig hivatalos ügyben gyak­ran rákényszerülünk — mond­ja Kellner Mihály, a bánya vezetője. — Ha mindenképpen el akarunk intézni valamit, csak hat és nyolc között tud­juk. Utána olyan torlódás van, hogy már a vonalra is egy­két órát kell várnunk. Egy emberünk ilyenkor nem is tesz mást, csak a készüléket nyo­mogatja. Ha mentőt kell hív­ni, inkább kocsival nekivá­gunk a fővárosnak... S így tovább. Mindenki pa­naszkodik. Se szeri, se szá­ma azoknak a történeteknek, a kellemetlen emlékeknek, melyeknek az okozója a tele­fonvonalak szűkössége. Most tele vannak várakozással az emberek. Fiedler Anna Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom