Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám

1988. OKTÓBER 27., HÉTFŐ Gitárduó: Polgár Szabó Zoltán tanár és Volter Kálmán főiskolás Ünnepi fanfárok köszöntik az ünneplő kö­zönséget Harmincöt éves a ceglédi és a megyei zeneoktatás A kodályi gondolat szellemében Bensőséges, szép ünnep volt szombaton délután Cegléden. A város zenekedvelő közön­sége és a megye zenepedagó­gusai gyűltek össze a műve­lődési ház színháztermében, hogy méltóképpen emlékez­hessenek meg a ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola fennállásának és egyben a Pest megyei zeneoktatás har­mincötödik évfordulójáról. A jubileumi rendezvényen részt vett Bárd András, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezetője, a megye, va­lamint a város gazdasági, po­litikai és társadalmi életének számos képviselője. Személyiségformáló erő Megszólalt az ünnepi fan­fár, majd Szabó Alfréd, a vá­rosi tanács művelődési osztá­lyának vezetője emlékezett meg a ceglédi zeneiskola lét­rejöttének körülményeiről és az elmúlt harmincöt esztendő­ben végzett munkájukról. Ezt követően dr. Novák Ist­ván, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályvezetője mondott ünnepi beszédet. A magyar zenetörténet ki­emelkedő egyéniségének, Ko­dály Zoltánnak az a prog­ramja, hogy legyen a zene mindenkié, forradalmi erővel hatott a felszabadulás utáni időszakban, s óriási lépések­kel vitte előre a módszeres zeneoktatást, -tanulást. Mint hangsúlyozta, az a harmincöt év, amelyet most ünnepiünk, bizonyság arra, hogy a kodá­lyi tanítás nem veszett kár­ba, hiszen egyre gyarapodik az igazi, értékes muzsikával megismerkedni szándékozók tábora. A zeneiskolának min­den más oktatási intézmény­től eltérő sajátossága, hogy az óvodástól a felnőttig minden korosztályt tanít. A hangsze­res tárgyakra egyénileg oktat­nak a tanárok, akiknek mun­kája ily módon jelentős sze­mélyiségformáló erő. Először, éppen harmincöt éve, Cegléden alakult állami zeneiskola. Közvetlenül utána — az országban elsőként — Abonyban kezdték meg a fa­lusi gyermekek zeneoktatását, majd a sorban Nagykőrös kö­vetkezett. S jelenleg tizenhá­rom önálló zeneiskola és hat­van kihelyezett tagozat mű­ködik a megyében. Tanárok és tanítványok A ceglédi zeneiskola törté­netéről, tevékenységéről szól­va, azt is megemlítette az ün­nepi szónok, hogy méltán le­hetnek büszkék a tényre: a Dajkanóták címmel a zeneis­kola kisdobos-énekkarának elő­adása harminckét tagú tantestület­ben tizenöt olyan tanár van, aki az intézménynek egykor növendéke volt. Ezenkívül 112 tanítványukat indították el a zenei pályán. S emellett, ami a legfontosabb: a zeneiskolá­nak köszönhetően a városban jelentős számú hangverseny­látogató közönség van. A társas muzsikálásnak köztudottan nagy az összetar­tó ereje. Cegléden ifjúsági vonós- és fúvós-, valamint fuvólazeneltar működik, éne­lkel itt kisdobos-énekkar és pedagóguskórus s kiváló a vá­rosi kamarazenekar. Ilyen muzsikáló zeneiskolákat len­ne jó látni mindenütt a jövő­ben. Jelenleg tizenkét ifjúsági fúvós, hét ifjúsági vonós és egy ifjúsági ütős együttes van a megyében, öt tanári vonós kamarazenekar tevékenykedik és Vácott megalakult az első amatőr szimfonikus zenekar is. Mellettük még további három tanári fúvósötös teszi színesebbé a megye zenei életét. A hivatalos rész után mi más következhetett volna, mint a valóban méltó ünnep­lés: a zene. A ceglédi kisdo­bos-énekkar kedves és tiszta énekét egyre komolyabb pro­dukciók követték. Valameny- nyi’oen az volt a csodálatos, hogy együtt muzsikált tanár és tanárrá lett tanítvány. Sokszor három generáció volt a színpadon, s a harmadik az a tehetséges növendék volt, aki pedagógusaival együtt lé­pett a dobogóra. A műsor második részében a Pest me­gyei zeneiskolák tanáraiból alakult vonószenekar hang­versenye aratott méltán meg­érdemelt sikert. Az igazi művészet A koncert után Béres Ká- rolynak, a ceglédi zeneiskola tanárának és igazgatójának munkája elismeréseként Szabó Alfréd Cseléd város kitüntető emlékplakettjét adta át. A jubileumi évfordulóra a ceglédi zeneiskola tantestüle­te a városi tanács támogatá­sával szép kiadványban ösz- szegezte az elmúlt három és fél évtized városi zenei életé­nek megörökítésre méltó eseményeit. A könyv elején olvasható mottó Kodály Zol­tántól származik. S azért ke­rült az első oldalra, mert a ceglédi zeneiskola ebben a szellemben dolgozott a múlt­ban, így tevékenykedik a je­lenben, és fog munkálkodni a jövőben is: Akiben van te­hetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy em­bertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert min­den ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatal­masabb eszköze, s aki azt mi­nél több embernek hozzáfér­hetővé teszi, az az emberiség jótevője. Körmendi Zsuzsa TV-FIGYELÓ Szép Emó. Meglehetősen furcsán alakul a budapesti művészeti hetek televíziós műsora. A program összeállí­tói nyilván a színház az egész világ elv alapján pódiumi produkciókat mutatnak be televíziós felvételek gyanánt. Előbb a zalaegerszegi színé­szek nagyjában-egészében si­kertelen birkózását láthattuk Katona József Jeruzsálem pusztulása című darabjában, amelyet Spiró György állított mai színpadra, majd a Rad­nóti Miklós Színpad Szép Er­nő és a lányok című, szépiro­dalmi és kabarédarabokból szerkesztett montázsát sorol­ták be az ünnepi rendezvé­nyek közé. Ez utóbbi rögzítésnek vala­micskével fényesebben ragyo­gott a szerencsecsillaga!, mint amannak a Ruszt Jó­zsef rendezte jelenetsornak, amelyről — lévén amúgy dramaturgiailag is, előadásá­nak rejtett utalásait tekintve is kemény dió — az írott saj­tó kritikája szép csendesen megfeledkezett. Hogy Bencze Zsuzsa dirigálása és ezzel együtt Bálint András összeál­lítói, valamint színészi mun­kája milyen jegyeket fog kap­ni (és kap-e egyáltalán), azt még csak találgatni lehet. Zsíros Ágnes főiskolai hall­gatóval állították párba az igazgató-színészt. Alakításuk élvezetes volt. A szerző elandalodhatott a Szép Ernő tollán szintén lágy érzelmességgel, a szellem ap­ró sziporkáival tovaúszó szá­zadunk elejét idéző szövegen, s láthatta, mennyire élvezik ezt a tulajdonképpen Molnár Ferenc-i szellemet és szer­kesztést ezek az egészen más lelkületű világban felcsepere­dett fiatalok. Ha utánjátszás- nak is számított, azért ez a poétaidézés a jobb átvételek közül valónak mutatkozott... Czóbel EmŐ. Néhány szó erejéig föltétlenül meg kell emlékezni a most száz éve született Czóbel Ernőt bemu­tató, Akit visszavártak ... cí­mű műsorról. A jószerivel is­meretlen fordító,, szerkesztő, kiadói ember igazán szép elégtételt kapott ezzel a pá­lyaképpel az utókortól. Szűk­szavúságában is korrekt, visz- szafogottságában is érzelem­gazdag volt ez Kardos István írta és rendezte megidézés. Oktatni nem akart, mégis so­kat tanulhattunk belőle. Akácz László ELHUNYT SZENT-GYÖRGYI ALBERT Kilencvenhárom éves korában elhunyt Szent-Györgyl Al­bert Nobel-díjas magyar származású amerikai biokémikus. Szent-Györgyi Albert halálának hírét a Maryland államban levő Bethesdai Rákkutató Alapítvány jelentette be, amelynek ez év elejéig a tudományos igazgatója volt. A világhírű tu­dós szerdán veseelégtelenség következtében halt meg és pén­teken lakóhelyén, a Massachussetts állambeli Woods Hole- ban helyezték örök nyugalomra. A temetésen a rokonok, ba­rátok és a munkatársak szűk köre vett részt. Szent-Györgyi Albert 1893. szeptember 16-án született Budapesten. Tanulmányait, amelyeket az I. világháború miatt meg kellett szakítania, a Budapesti Egyetemen végez­te, itt szerzett orvosi diplomát 1917-ben. Tanult Cambridge- ben is, ahol Hopkins profesz- szor intézetében kémiai dok­torátust szerzett. 1937-ben or­vostudományi Nobel-díjat ka­pott A biológiai égésfolyama­tok terén tett felfedezéseiért, különösen a C-vitamin, vala­mint a fumársav-katalízis vo­natkozásában. Mindmáig ő az egyetlen magyar tudós, aki Magyarországon élve nyerte el ezt a legmagasabb nemzet­közi tudományos elismerést. Szent-Györgyi professzor a II. világháború alatt az ellen­állás egyik központi alakjává vált, majd a német megszál­lás után illegalitásban vészel­te át a felszabadulásig tartó hónapokat. 1945 után aktívan bekapcsolódott mind a tudo­mányos, mind a közéletbe: a Budapesti Egyetem professzo­ra lett, az Akadémiának má­sodelnöke, számos társadalmi szervezet vezetésében is részt vett. Magyarországot 1947-ben hagyta el, és az Egyesült Ál­lamokban telepedett le, ahol 1955-ben kapott állampolgár­ságot. 1975-től ez év január­jáig a Bethesdaá Rákkutató Alapítvány tudományos igaz­gatójaként dolgozott. Tíz könyvet és 200-nál több tudo­mányos cikket írt. Szent-Györgyi Albert Ma­gyarországhoz való viszonyt az idők folyamán változott, de amint első hazalátogatásakor adott televíziós interjújába kijelentette: soha nem tagad­ta meg ezt az országot, amely szintén nem tagadta meg őt. Nyolc évvel ezelőtt, 1978. ja­nuárjában tagja volt a ma­gyar koronát hozó amerikai küldöttségnek. Az Elnöki Ta­nács 1983. szeptemberében a Magyar Népköztársaság rubi­nokkal ékesített Zászlórendjét adományozta a világhírű tu­dósnak. Kiállítás Albertirsán Gyermekrajzok a békéről Kék mezőben három egy­forma kéz, csupán a bőrszínük különböző. Fölöttük kitárt szárnyú, hófehér galamb. Az égszín alapon sötétebb kék nyomtatott betűk: Kitárt ke-1 zünk röppentse föl a béke ga­lambját. Kész plakátterv, egy­szerű, kifejező, akár küldhet- nék nyomdába. Alkotója — ki gondolná? —mindössze 13 éves, s ezzel a munkájával első díjat nyert. Most kiállí­táson látható Albertirsán, az általános iskola központi épü­letének folyosóján, a többi díjazott gyermekrajzzal egye­temben. Az esztendő tavaszán — a békeév tiszteletére — hirde­tett rajzpályázatot az albert- irsai 1075. számú Petőfi Sán­dor úttörőcsapat általános is­kolás tanulók részére, Béké­ben tanulni címmel. Az ötle­tet Somogyi István festőmű­vész sugallta, aki kiállítása alkalmával járt a nagyköz­ségben. A felhívásra több mint 200 pályamunkát küld­tek Albertirsára a kis alko­tók, közülük 28-at díjazott a zsűri. Az első helyezett Czé- dulás Norbert, az Újszilvás- Jeges általános iskola 7. osz­tályos tanulója lett. Rajztaná­ra: Darázs János. Második díjat és Miklósovics László grafikusművész, a zsűri elnö­ke különdíját Molnár Csaba és Skultéti Zsuzsanna, az abo- nyi Somogyi Imre Általános Iskola 5. osztályos tanulói kapták. Ugyancsak két har­madik díjat adott ki a zsűri, és mellé a helyi Szabadság Tsz által felajánlott kűlöndi- jat: Perneczki Jánosnak, a ceglédi Táncsics Mihály Álta­lános Iskola 3. osztályos tanu­lójának és Miklósovics Máté­nak, az albertirsai általános iskola 7. osztályos tanulójá­nak. Erkelt Magyar tánc. Előadják a növendékek (Vimola Károly felvételei) A Pest Megyei Levéltár nyugalma­zott igazgatójának, Lakatos Ernőnek a szerkesztésében megjelent a Vecsés története című monográfia. A szép és tartalmas kötetet egy szerzői gárda ír­ta. Az írók és a szerkesztő, valamint a lektorok jó, alapos munkát végez­tek, mert tudományos értékű művet tettek le az asztalra. A kötethez Csá- nyi János tanácselnök írt előszót. Miért dicsérem ezt a kötetet? Mert el­üt a hevenyészve összehozott falusi ki­adványoktól, dilettáns munkától. A községnek nemcsak újkori történetét dolgozza fel a kötet, hanem Vecsésnek és környékének természeti földrajzát, régészeti emlékeit, középkori történe­tét, a török uralmat, majd újjátelepí- tésónek időszakát, a reformkorszakot és 1848-tól napjainkig tartó fejlődését is. Szükség van ilyen művekre, nemcsak patriotizmusból, hanem azért is, hogy valóban magas színvonalon, kutatások­ra alapozott, dokumentumokkal bizo­nyított történelmet adjunk a mai nem­zedékeknek, hogy lássák: ilyen volt a múltunk, innen jöttünk. Fontos ez, mert mintha a felszabadulást követő néhány évtizedben ez nem lett volna lényeges, legalábbis egyesek úgy gon­dolták. Holott múltunk megbecsülésé­vel építhetjük csak igazán jövőnket is. S nemcsak a veosésiek számára fon­tos, hogy megismerjék községükéi, ha­nem az egész megye lakosainak, sőt mindazoknak, akik szeretik a monográ­fiákat, a szociológiát. A könyvből megtudjuk, hogy Vecsés és vidéke már évezredek óta lakott volt. Mint falu, már az 1300-as években is létezett, volt gyümölcsöse és halasta­va. A vecsési lakosok neve mind a ré­gi oklevelekben, mind a török adóösz- szeírásokban fennmaradt. A török kor második felében pusztult el és a törö­kök kiverése után gyéren lakott pusz­tává vált. Újból 1786-ban kezdett be­Pest megyei falumonográfiák Vecsés gazdag története népesülni. Éppen kétszáz éve, hogy az alapító szerződést aláírták, 46 család nevét őrizte meg az okirat. Ezek közül kilenc volt a magyar, huszonhét volt a német és tíz a szlovák nevű. A kö­vetkező században sokan elköltöztek, még többen beköltöztek, mígnem 1872- ben nagyközség lett Vecsés. A kezdet­ben német többségű településből foko­zatosan magyar jellegű község válik. A felszabadulás után pedig felgyorsul a település fejlődése, sokan beköltöz­nek, mígnem a hatvanas évek végén Budapest közelsége következtében 16 ezer főre szaporodik a lakosság, s mára elérte a 22 ezret. Mindemellett az 1970- ben újra nagyközséggé lett településen minden család őrzi hagyományait, az őstelepülők, de a maiak is, illetve a későbbiek szokásai és kultúrája ötvö­ződik a régi lakosság szokásaival és kultúrájával. A geologógiai és régészeti része a könyvnek nemcsak tudományos, ha­nem népművelési szempontból is ér­dekes és maradandó értékű. Sok olyant tudunk meg belőle, amelyek bővítik is­mereteinket. A középkor története és a törökuralom feldolgozása is bizonyítja, hogy a magyarság szinte az egész Kár­pát-medencét megtöltötte, s a nemze­tiségek csak később, főleg a törökök pusztítása nyomán kerültek erre a te­rületre, húzódtak le a hegyekből, vagy jöttek a Monarchia más részeiből. Rendkívül érdekes az elmúlt két év­század gazdasági és társadalmi fejlő­dése. A vegyes népesség foglalkozása, összetétele, s annak vizsgálata, hogy miképpen éltek, dolgoztak itt az em­berek — sok új ismeretet nyújt. Ve­csés a főváros vonzásába a század ele­jén került, s lakosai gyorsan gyarapod­tak, a felszabadulás után pedig tovább nőtt népessége. Ez a fejezet az utóbbi négy évtizednek bő ismeretét nyújtja. Foglalkozik a lakosságcserével, a kite­lepítéssel, a községi tanács megalaku­lásával, működésével, a községfejlesz- téssel. A politikai helyzetet is elemzi a könyv. Leírja, hogy miként jöttek létre és hogyan működtek a politikai szervezetek, az MSZMP, a KISZ, a HNF. Ismertetik a község gazdaságát, elsősorban a mezőgazdaságot, s azt, hogy miként dolgozik a Ferihegy Tsz, milyenek a tagok munka- és életkö­rülményei. Az ipar alakulását és fej­lődését is leírják, majd a kommuná­lis, lakáshelyzetet, a közlekedést, a szolgáltatást. És persze a demográfiai viszonyokat. A szövegeket szép korabeli képek teszik változatossá. A vecsési kislexi­konból pedig megtudjuk, hogy ki min­denki élt itt vagy él itt, hogyan dol­gozott, tevékenykedett községéért. S végül Lakatos Ernő tollából egy rövid német nyelvű összefoglalót is tartalmaz a kötet. Ez nagyon fontos része a könyv­nek, hiszen a vecsésiek nagyon patrió­ták, a külföldre szakadtak, kitelepítet­tek vagy leszármazottak vissza-vissza- járnak a községbe, s a német nyelvű szöveg megkönnyíti tájékozódásukat. A könyvet az Egyetemi Nyomda ké­szítette, finom fehér papíron, s kitűnő munkával. A kötetet a Vecsési Nagy­községi Tanácstól lehet megrendelni vagy megvásárolni, amely kiadta a monográfiát. Helyi kiadvány ugyan a Vecsés története, de országos érdeklő­désre tarthat számot. Gáli Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom