Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-22 / 249. szám
198«. OKTOBER 22., SZERDA bártan Agrobotanikai Központ Lakat alatt a növényi magvak A technika vívmányainak alkalmazása olyan mellékhatásokkal jár, amelyekkel a korábbiakban nem számoltunk. Ezért tört meg a hatvanas évek korlátlan fejlődésbe vetett hite. Az iparosítás környezetszennyező és a nagyüzemi mezőgazdaság intenzív növénytermesztésének hatására nemcsak az állat-, hanem a növényvilág bizonyos fajtái is kipusztulnak. Ezt a folyamatot igyekszünk megfékezni — ha már megállítani nem lehet — különböző környezet- és természet- védelmi beavatkozásokkal. Európában egyedülálló Néhány évszázaddal ezelőtt még sokkal nagyobb összhang uralkodott a természet és az emberi társadalom között. Ügy mondják, leigáztuk a természet érőit, de ez a győzelem nem egyértelmű. Vajon így az emberi kultúra nem került-e sokkal nagyobb veszélybe? A föld lakóinak száma rohamosan nő, s a kétezredik év végére , hatmilliiár- dan leszünk. Az élelmezési gondok megoldása valóban szükségessé tette, hogy a gabonafélék termesztésében a mennyiségi szempontok kerüljenek előtérbe. Magyarországon az ötvenes évek elejétől alkalmazzák az úgynevezett hibrideket. Az azóta elhunyt dr. Jánossy Andor akadémikus azonban már akkor fontosnak tartotta a régi kultúrnövények védelmét, mivel ezek a természetes' kiválasztódás folyamatában kipusztultak volna. Hazánkban 1954-ben száz fajtakísérletj állomás működött, ami ekkor Európában egyedülálló volt. Gyűjtötték és tárolták a régi fajták magvait, megőrizve a bennük rejlő. a tulajdonságokat hordozó géneket. Talán kevesen, tudják, hogy a búzának, amelyet a Közép- Tlsza vidéken életnek is neveznek, ma közel ötszáz fajtáját ismerjük. . Körülbelül negyvenezer (gén-) variációs formában termett meg Magyarországon. Vetésterületünknek harminc százalékán ma is .búza terem, de á régi sokszínűséget elnyomó intenzív fajták száma mar csak tíz-tizenöt. Őszi színárnyalatok A tápiószelel Agrobotanikai Központban tett látogatásom célja az volt, hogy megtudjam, mi ma a feladata egy, a régi íajtakísériéti állomáshoz hasonló létesítménynek, amelyről országosan és Pest megyében is keveset tudunk. Tápiószele határában, a vasúton túl, díszfákkal benépesített hatalmas kertben, szétszórtan helyezkednek el az intézet épületei'. Az első utam dr. Nagy Miklós igazgatóhoz vezetett. Szobájának padlóján tizennyolcféle kukorica hevert: rövid, hosszú és lapított csövű, ritka és sűrű,. fényes és matt szemű, a legkülönbözőbb színárnyalatokban, a sárgásfehértől a kanárisárgán át a rozsdabarnáig. — Honnan származnak ezek a csövek? — kérdeztem csodálkozva. — Nem is tudtam, hogy ilyen sokféle kukorica ’ létezik! — Csak kukoricából körülbelül ezerkétszáz gánvariáció van Magyarországon, amelyet fel kell kutatnunk és meg kell őriznünk. Ezeket a példányokat nemrég gyűjtöttük Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye községeiben. Népi nemesíté- sű, tájfajtáknak nevezzük őket. Ebben a központban szántóföldi és fűszernövényeket meg zöldségféléket gyűjtünk és tárolunk; háromszázhúsz hektáron termesztjük és szaporítjuk. Az intézményt még 1959-ben Jánossy professzor alapította. Ma nem vagyunk önállóak; 1980-tól a Növénytermesztési és Minősítési Intézet (NÖMI) felügyelete alá tartózunk. Komoly gondot jelent számunkra a régi fajták termőképességének -megőrzése. Napjainkban kezdünk a bő termésű hibrid fajtákról áttérni az ugyan ki. sebb terméshozamú, de nagyobb fehérjetartalmú növények termesztésére. Ez a korszerű táplálkozás szempontjai szerint - rendkívül fontossá vált. A régi fajták — legyen az bármilyen növény — azért is előnyösebbek, mert ezek évszázadok alatt alkalmazkodtak a magyar talajviszonyokhoz, tehát ellenállóbbak. Nemcsak Magyarországon használjuk fel újra a növény- termesztésben a régi fajtákat, hanem máshol is. Nemzetközi kapcsolataink révén — ahogy mi mondani szoktuk — mag-, illetve géncsere-kereskedelem- ben vagyunk a világ országaival. Tagjai vagyunk az ENSZ Mezőgazdasági■ és Élelmezési Szervezetének, amelyet kétévenként értesítünk állományunkról. Jelenleg annyi fajtát tárolunk, tenyésztünk, nemesítünk, hogy szükségessé vélt a számítógépes adatfeldolgozás. Három .nagy gépünk van. Ebben a központban ösz- szesen kétszázan dolgozunk, közülünk harmincöt a kutató: agrár-, kertész- és vegyész- mérnökök. Különböző laboratóriumokban végzik a részfeladatokat. Így a biokémiai laboratóriumban az enzimvizsgálatok történnek, a kór- tani ban különböző gombás megbetegedéseket mutatnak ki, máshol a csírázóképességet vizsgálják folyamatosan és a tartós tárolás körülményéinek javítását célzó kísérleti munkák folynak. Az Agrobotanikai Központ területén Bárdy Agnes kalauzolt végig. Már huszonöt éve dolgozik itt. Miközben a nemzetközi magcsere lehetőségeiről és a régi magyarországi fajták felkutatásáról mesélt, majd a fiatal szakemberek csábításának nehézségeit ecsetelte, eljutottunk az élettani főosztály laborjaihoz. Itt Si- may Endre beszélt munkájáról.- Kát éve végzett a Kertészeti Egyetemen. — Nem is tudom megmondani hirtelen, hogy hányféle gomba támadhatja meg az általunk vizsgált növényeket. Számuk több ezer és ez a napi vizsgálatok során még nő is, hiszen mindig újabbakat fedezünk fel. A szakdolgozatomban növényi vírusokkal foglalkoztam. Az itteni laborfelszerelés nem alkalmas ezeknek és a baktériumoknak a vizsgálatára sem, de úgy tűnik, hogy a gombák vizsgálata is elegendő szellemi élvezetet jelent. A kórtáni labor szomszédságában Horváth Zsuzsanna a vezetője a citológiai vizsgálatoknak, amelyek a sejt plaz- I májában lévő elváltozásokat és a sejtmagban lévő kromoszóma-rendellenességeket mutatják ki. —r Minket az izgat legjobban, hogy a tárolás hatására mennyiben romlik el egy mag átörökítő képessége, azaz va.n-e kromoszómakárosodás a sejtekben. Húsz-huszonöt évig tudunk egy-egy magot tárolni. Először megszárítjuk, ezáltal hat-nyolc százalékra lecsökken a nedvességtartalmuk, majd mínusz tizennyolc fokos hőmérsékletre kerülnek a magok. Alapigazság, hogy minél alacsonyabb a hőmérséklet, minél kisebb a víztartalom, annál hosszabb ideig marad meg szaporodóképességük. Az USA-ban már ötvenhatvan év a biztonságos tárolási idő. A csíráztató labort két esztendeje a lengyel származású Matkáné A. Klemiaczyc vezeti. Férjével együtt dolgozik ebben a - központban. Az eddigiekben az állattenyésztés problémái érdekelték, de amióta idekerült, megszerette a növényekkel való foglalatosságot is. A szakmai kérdéseken kívül arról beszélgettünk, hogyan tudtak itt letelepedni, még Tápiószelétől is távol. Legalább odafigyelést — A központban van a szolgálati lakásunk. Valóban nehéz távol a világtól élni. Igaz ugyan, hogy közel van még Budapest is, de az oda utazás komoly pénzösszegeket igényel. Az, hogy a férjem és én is kutató vagyok, kész anyagi csőd. Az én fizetésem 4000 forint körül mozog, s ebből nem sok mindenre telik. A lehetőségek sem túl biztatóak. A nyugdíjhoz közel áll óak is csak 6—7000 forintot . keresnek. Még az á7 szerencse, hogy mind a ketten szeretjük a szakmánkat. Én látok abban fantáziát, hogy Magyarországon a . növénytermesztéssel foglalkozzam, mert itt sokkal fejlettebb a mezőgazdaság, mint szülőhazámban. Mindannyian úgy vélték, hogy a központ ismertsége hazánkban sokkal kisebb, mint külföldön. A munkájuk fontosságát hasznosságuk bizonyítja, A külföldi elismerés nem biztos, hogy ellensúlyozni tudja az itthoni megbecsülés hiányosságait. Ez az intézmény és dolgozói komolyabb pénzbeli támogatást is, de legalább nagyobb figyelmet érdemelnének. Űjj írisz Kiállítótermekből Iparművészeti tárlat Szentendrén á V 'Ví» í.'.’jt wMn ■ ......H, Ki . , ■ Ili. , ’ ; f í :ÍM |, , Katona Szabó Erzsébet textilkompoziciója Mmmmm B. Urbán Teréz kerámiája A Pest megyei iparművészeti tárlat november végéig tekinthető meg a Szentendrei Képtárban. A Bécsi Műhely anyaga Szentendrén a művelődési központba« várja vendégeit október as-ig. Kettőspont címmel kerámiakiáilitás látható november 16-ig a müvésztelepi galériában. Solymáron a hely- történeti múzeumban november 10-ig mutatják be Sípos Szilveszter faszobrait. A környezetkultúráért Az iparművészeti tárlatok csoportosítása Szentendrén, találó ötlet, hiszen így a látogató a fejlődés folyamatát ős a jelenlegi keresztmetszetet is áttekintheti. A megyénkben élő iparművészek pazar anyagot vonultatnak fel: remekelnek az ötvösök és a textilesek, de szép üvegmunkákat és bútorokat is láthatunk. Egyértelműen bebizonyosodik, hogy tárgykultúránk kézműves részlege fejlett, s nem iktatható ki a gyakorlatból. Annál inkább sem, mert ez a magyar iparművészet történeti jogfolytonosságához tartozik. A szépség csak így érkezhet meg a tér minden szögletébe, az idő minden pillanatába, hogy a nagy és kis környezet esztétikumával boldogulásunkat vezérelje. Az igen jó átlagból is kiemelkednek Engelsz József mértékadó mesterművei, érzékeltetve a magyar ötvösművészet minőségét és irányát. Több kezdeményezést láthatunk a textileseknél. Szuppán Irén és Katona Szabó Erzsébet kifogástalan színvilágú gobelinekkel és faliszőnyegekkel jelentkezik. Szépek Bartunek Katalin öltözékei, amelyek a megtalált tónussal nemcsak & nő ékességei, hanem a hajnalt, délt és az éjszakát is reprezentálják a fehér, a halvány sárga és a lilás árnyalatokkal. Jellemző a sokrétűségre, hogy Asztal Csaba újdonságai mellett Pécsi László textiljei is gondclatébresztöek, s nemkülönben izgalmasak Molnár Elek és Zákány Eszter kerámiái, Remsey Flóra és Szekeres Erzsébet szecessziót és népművészetet folytató törekvései. Munkásságuk kiterjed Gödöllő, Szentendre, Nagykőrös, Vác, Dunakeszi térségére. A kiállítás külön színfoltja Raisza Gorbacsova adománya, amelyet látogatása alkalmából ajándékozott Szentendrének; ezt a szép orosz kerámiát a rendezők külön tárlóban helyezték el. Kettőspontok E kettőspontok sokkal inkább körök, fél- és egész gömbök. Arra utalnak, hogy a formák kettőzésével jobban' érzékelhető az eszme, amelyet hordoznak. Sok lelemény villantja fel a kettőspont születését, természetét, de e csoportos tárlat igazi nagy eseménye a szentendrei B. Urban Teréz sorozata. Ő a tér rém tetten új formáit az érzelmek kifejezésére képes mozgósítani, ezért kerámiái a képzőművészet rangján szólr nak hozzánk. Bécsi Műhely A Wiener Werkstätte, a Bécsi Műhely 1903-tól 1932- ig működött és ténylegesen is hatott a magyar iparmüvé- szetre. Igaz, kölcsönösen, hit szén az osztrák szecesszió sem önmagába« állt, érlelő inspirációk érték Gödöllőről is a századfordulón. A Bécsi Műhely lényege a formakultúra visszafogottságán alapulva teremtette meg a színek és a szerkesztés maradandónak bizonyult koncentrációját. Az ékszerek, lámpák, vázák indázó rajzolatai, kellemes tónusai és megnyugtató tömbjei a helyes arány megtalálásával töltik be hivatásukat és akaratlanul is a Bauhaus mozgalom létjogosultságát serkentik. Gádor István pályakezdését köztudottan a Wiener Werksätte inspirálta. A szobrászatot lehet tanulni, a tehetséget nem. Sipos Szilveszter közel három évtizede tanít Solymáron, közel három évtizede farag, válik a fa és a gondolat szövetségesévé. Losonci Miklós Kulturális vetélkedő Dabason Szerencsés szám a tizenhármas A győztes csapat. (Vimola Károly felvételei) más üzemektől érkezett, Pesl megye különböző településeiről. Ahogyan Pere Magda elmondta, a versenyzők az alapszervezeti vetélkedő győztesei, a jók közül a legjobbak A felkészüléshez irodalom- jegyzéket és egy -eligazító tematikát adtak ki, amelynek alapján megfelelően tájékozódhattak. Ezen a rendezvényen három fordulóban, írásbeli feladatok megoldásaiul mérték össze erejüket, csak az utolsó forduló volt szóbeli, ami talán a legnehezebb, hiszen itt villámkérdésekre kellett gyorsan, jó válaszokat adni. Dr. Baross Gúborné, a KPVDSZ Központi Vezetősége kulturális osztáiyának- vezetője, a zsűrielnök szívesen vállalta ezt a feladatot, mert a zenét és a költészetet nemcsak kedveli, részben műveli is, hiszen az ELTE Bartók Béla énekkarának volt hosz- szú éveken át a tagja. A legkülönbözőbb foglalkozású dolgozók — a kereskedelmi tanulótól kezdve az áruforgalmi előadón keresztül a vezető beosztásúakig — tettejc tanú- bizonyságot komoly műveltségről, tudásról. A KPVDSZ Pest Megyei Bizottságának titkára, aki A vetélkedőt G. Mezei Mária vezette t Az idén a magyar kulturális élet két kiemelkedő alakjára emlékezünk. Liszt Ferenc 175 éve, Tóth Árpád pedig 100 éve született,, éppen 1086- ■ban, amikor a zeneszerző meghalt. Tegnap a dabasi motelben, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Pest Megyei Bizottsága kulturális vetélkedőt rendezett. Kővári György, a Dabas és Vidéke Áfész elnöke szívesen adott helyet ennek a rendezvénynek. Pere Magda, a KPVDSZ Pest megyei kulturális bizottságának vezetője és 12 munkatársa állították össze a négy- fordulós vetélkedő feladatait. A versenyen részt vevő tizennégy csapat közül nyolc áfész-t képviselt, hat pedig szintén a zsűri tagja volt, Menyhárt Erzsébet mondott üdvözlő szavakat és emlékezett meg Liszt Ferencről és Tóth Árpádról. A vetélkedőt a Magyar Rádió munkatársa, G. Mezei Mária vezette. A versenyzők szemmel láthatóan izgultak. A ' Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat csapata — Biró Klára, Báron Sándor és Csüllög Tünde — a verseny elején úgy tűnt, szerencsétlen számot húzott, a 13-ast. Az asztalra négyféle kabaiababát helyeztek, bízva a győzelemben. Ügy tűnik, a. 13-as szám és a kabalák, vagy méginkább az alapos felkészülés és tudás megtette hatását. Ők lettek a vetélkedő győztesei. A második helyezett a 'Ruházati Kereskedelmi Vállalatot képviselő Vágó Fs- rencné, Lahoczkí Márta és Marton Ildikó lett. A harmadik helyen a Dabas és Vidéke Áfész végzett, amelyet Fickó Béláné, Kaldanecker Józsefné és Láng János képviselt. Minden versenyző egy emléklapot kapott, az első hat helyezett pedig oklevelet és vásárlási utalványokat. Ez a győzelem inkább erkölcsi, mint anyagi haszonnal járt. A versenyzők szerint a vetélkedőn való. részvételnél talán még fontosabb volt a felkészülés, amely nagyon sok munka utáni olvasást, zene- hallgatást jelentett. Olyan intenzív tanulásra kényszerítette őket, amelyre amúgy nem juthat idejük. Ü. L
