Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

1980. OKTOBER IS., SZERDA Mi a dolga a Pedagógiai Intézetnek? Tartalékok a közoktatásban Mintegy esztendeje annak, hogy először adtunk hírt róla: bizonyos pedagógiával foglalkozó intézményeket összevontak és 1985. jú­nius elsejével Pest Megyei Pedagógiai Intézet néven in­tegrációban működik a to­vábbiakban a Pest Megyei Pályaválasztási Intézet, a Pest Megyei Pedagógusto­vábbképző Kabinet és a Kö­zépfokú Oktatási Intézmények Gondnoksága. A megyei pe­dagógiai intézet a közelmúlt­ban új helyre, a budapesti Karinthy Frigyes útra költö­zött. így már valamennyi ré­sze egy helyen található. Az intézet munkájáról, megválto­zott feladatairól kérdeztük Farkas Lajosné igazgatóhe­lyettest. Az integráció célja — Tennivalóinkat a műve­lődési miniszter utasításainak szellemében fogalmaztuk meg. Feladatkörünkbe tartozik a jövőben a szaktanácsadás egé­sze — s ez egyaránt érvényes mind a szaktárgyakra, mind pedig a pedagógiára —, az intézmények szakfelügyeleté­nek átszervezése és működte­tése; a megyei tanács műve­lődési osztályának irányítá­sával. A szaktanácsadás ré­szeként még jobban a közép­pontba kerül a jövőben a pe­dagógusok és az iskolaveze­tők képzése, a pályaválasztás, valamint minden, a pedagó­giai innovációval összefüggő tevékenység. Ilyenek például a tanárokkal, tanítókkal, óvó­nőkkel kapcsolatos pályáza­tok, a pedagógiai újítások, kísérletek, a diákok tehetség- gondozását segítő tanulmányi versenyek, pályázatok, vetél­kedők. Munkánk fontos ré­szét képezi az oktatás tech­nikai-technológiai eszközpark­jának (video, számítástechni­ka) fejlesztése, illetve az is­kolák ilyen információhordo­zókkal való ellátása. — Megyénkben mind több iskolában van számitógép. Vajon a pedagógiai intézet is igénybe veszi azokat az elő­nyöket, amelyeket egy ilyen berendezés jelent? — Természetesen nekünk is van számítógépünk. Megkezd­tük és folyamatosan kiépítjük segítségével a megyei infor­mációs bázist. Elemezzük és földolgozzuk a rendelkezé­sünkre álló adatokat s min­den olyan információt tárol­ni fogunk, amely a pedagó­giai munkát előbbre viheti. Visszatérve a feladatainkra, nálunk van a különféle ta­nárszakokon tanuló levelező hallgatók konzultációs köz­pontja, s akad néhány, nem profilba tartozó tevékenységi körünk is. Mi tartjuk nyilván az üres pedagógusállásokat, akárcsak azokat, amelyeket nem sikerült pályázattal be­tölteni. Ezekből adódóan fog­lalkozunk pedagógus munka- közvetítéssel is. S befejezésül: a mi szervezeti kereteink kö­zött működik az 1-es számú gyógypedagógiai állandó áthe­lyezési bizottság. Önálló iskolák — A feladatok széles kö­rűek és szerteágazóak. Meg­valósításukhoz itt, a Karinthy Frigyes úton szemmel látha­tóan megvannak az okjektív feltételek. S hogyan állunk a szubjektív oldallal? Megfelelő munkatársi gárdát sikerült kialakítani? — A személyi állományunk teljes. Többségükben jó szak­emberek. Mind a vezetők, mind a munkatársak jól értik az új és sokirányú feladat­kört, s ezek birtokba vétele megfelelő ütemben halad. Az első esztendő a szervezés és a talpra állás feladataival volt terhes. A tényleges szakmai munka tulajdonképpen ezzel a tanévvel indult. Az a fő tö­rekvésünk, hogy ez az inté­zet a megye közoktatás-fej­lesztésének, valamint a szak­mai irányítás fontos központ­jává, az ágazati irányításnak pedig jó segítőjévé váljék. A tartalmi feladatok aprópénzre váltásával egyidejűleg ki­emelten lényegesnek tartjuk sokirányú kapcsolatrendsze­rünk egységes kialakítását, hogy elképzeléseink minél előbb, jól érzékelhetően jus­sanak el az iskolák igazga­tóihoz, vezetőihez és az egyes pedagógusokhoz. Ebben most a legtöbbet a szaktanácsadó kollégák segítenek nekünk, hiszen ők jelentik a közvet­len kapcsolatot az intézet és a tantestületek tagjai között. Azt szeretnénk, ha az a fajta szakmai szolgáltatás, amit a szaktanácsadás rendszeresen, a különféle oktatási formákon keresztül tud adni, képessé tenne minden iskolát arra, hogy a maga szakmai munká­ját önállóan szervezze és ter­vezze. A szaktanácsadás ál­tal felszínre kerülnek majd a napi pedagógiai gyakorlat hasznosítható értékei. Ez a rendszer felfedi és közkincs- csé teheti az előrevivő kez­deményezéseket és segíti a pedagógiai gyakorlat jó ele­meinek továbbfejlesztését. Azt kívánjuk elérni, hogy az in-' tézet afféle belső szakmai műhellyé váljék, ahol olyan munka folyik, amelyet a szak- tanácsadó aztán visszacsatol a pedagógushoz és tudja azt követően módszerként aján­lani. Ilyen lehet például a nevelői, az osztályfőnöki vagy a pályaválasztási munka, az eredményyizsgálati módsze­rek, illetve az ezekből követ­kező önértékelési rendszer. Mindaz, amit elmondtam, egy hosszú folyamat és a meg­valósításhoz pedig idő kell. — Milyen elképzeléseik vannak a pedagógus-tovább­képzéssel kapcsolatban? — Elsősorban a szakmai munkaközösségeket szeretnénk erősíteni. Ezeken belül meg­valósítható a megfelelő ön­képzés. Emellett speciális for­maként működnek nálunk a pedagógiai, pszichológiai és metodikai képzések. Biztosít­ják a nagyobb kínálatot és differenciáltabbá teszik a to­vábbképzést is, hiszen min­denki a pillanatnyi felkészült­ségének megfelelő formában juthat újabb ismeretanyaghoz. Nem említettem még, de sző­kébb pátriánkból is több száz pedagógus vesz részt a felső- oktatási intézményekben in­dított posztgraduális képzés­ben. Ez utóbbinak természe­tesen akadályai is vannak. Főként az iskolák vezetői el­lenkeznek, mert a tanuló pe­dagógust helyettesíteni kell, s ennek megoldása napi gon­dot jelent. Ennél azonban messzebbre kell látnia egy- egy igazgatónak. Megértésével és inspirációjával segíthet ab­ban, hogy minél több jól képzett szakember oktasson az általa vezetett intézmény­ben. Innovációs alap — Hogyan kívánják konk­rétan segíteni az új pedagó­giai kezdeményezéseket? — Figyelemmel kísérjük az iskolákban folyó kísérleteket, a saját kezdeményezéseket pedig tartalmilag is támogat­juk. Meg kell találnunk a jó tapasztalatok elterjesztésének formáit s azt a módot, hogy minél szélesebb publikációs lehetőséget kaphassanak az alkotó pedagógusok. Az inno­vációs törekvések segítésére a jövő évben innovációs alapot hoz létre az intézet, amely­nek segítségével anyagi tá­mogatást tudunk nyújtani a feladat megoldásához mind­azoknak, akik valami újjal jelentkeznek. Ezt már csinál­ják egy-két megyében és igen jók a tapasztalatok. A rávalót az intézeti költségve­tésből gazdálkodjuk ki. Az iskolák vezetőit a szakmai segítségnyújtás eszközeivel támogatjuk, hogy ezáltal mi­nél jobban meg tudják olda­ni az iskolai önállóságból adódó feladatokat, hogy ele­get tudjanak tenni az oktatá­si törvény követelményeinek. Ezért kéredzkedtiink be prog­ramajánlatunkkal az iskola­igazgatók megyei munkakö­zösségeibe is. — Sokszor említettem már a szaktanácsadást. Hadd mondjam: az egész mindad­dig fikció marad, amíg az is­kolavezetők és a pedagógu­sok nem vállalják munkáju­kért a legteljesebb szakmai felelősséget, az önértékelést. Ezt eddig a szakfelügyelet csinálta. (Az intézmény meg­ítélése természetesen tovább­ra is az ágazati irányítás dol­ga marad.) A szaktanácsadás az önálló munka segítése. Természetesen kell egy kis idő, amíg a szemlélet- és me­todikaváltás jelei érezhetőek lesznek. Véleményem szerint ez az idő hozzávetőleg két év. Ehhez persze az ágazati irányítás, a pedagógiai inté­zet és az oktatási intézmé­nyek szoros és jó együttmű­ködésére van szükség. Így kap­hat olyan impulzusokat a fo­lyamat, hogy annak megfele­lő lehessen a dinamikája. — Megkezdtük a pedagógiai tanácsadó hálózat szervezését is. Énnek feladata az iskola- vezetés munkájának segítése. A szervezés a tanév végére fejeződik be, s jövőre kezdő­dik el az érdemi munka. Itt említem még a pályaválasztá­si tevékenységet. Ennek sze­repe most rendkívül lényeges. Sokat tudnék még beszélni terveinkről, hiszen nincs an­nál izgalmasabb feladat, mint egy új intézmény tevékenysé­gi körét megszervezni, kidol­gozni. Valamennyien hiszünk ebben a munkában és szeret­nénk nagyon jól csinálni, fel­nőni az igen összetett és ko­moly feladatokhoz. Hiszen, ha jól oldjuk meg azt, amit el­képzeltünk, akkor ugrássze­rűen javulás várható a köz­oktatásban. Ebben az integrá­ciós elképzelésben ugyanis hallatlan fantázia van — csak ki kell bontanunk... Körmendi Zsuzsa Kis virág sorozat Fesztiválsiker Magyar szerző nyerte az egyik fődíjat az ausztráliai Brisbane városban rendezett nemzetközi diaporámafeszti- válon. Iám László pécsi fotó­művész Kis virág című, ter­mészeti témájú sorozata a leg­magasabb minősítést kapta a zsűritől. A magyar alkotó 1984 óta vesz részt a Bridfest (Brisbane International Dia- porama festival) rendezvé­nyein, mégpedig figyelemre­méltó sikerrel. Tavalyelőtt az Ablakok című sorozata lett fesztiváldíjas, tavaly az Imp­ressziók című műve a Fotó­művészek Nemzetközi Szövet­sége (FIAP) díját nyerte el. Most érkezett meg az ötödik kontinensről Pécsre az idei fesztivál elismerő oklevele és díja. Ez utóbbi egy eukalip­tuszfából készült korong, kö­zepén rézből formált euka­liptuszvirág. lÁLLÍTÓTERMEKBOL Kerámiák, érmek, kisplasztikák ^ Molnár Elek keramikus- S művész gyűjteményes tár- ^ lata 1987. január 22-ig lát- ^ ható a nagykőrösi Arany János Múzeumban, utána a % Hatvani Galériában is be- $ mutatkozik. Finta Sándor ^ túrkevei szobrászművész ^ alkotásait október 12-ig te- ^ kintheti meg a közönség a ^ nagykőrösi Arany János Művelődési Központban. Faenzától Abonyig Paradoxonnak hangzik, pe­dig igazság, hogy a XX. szá­zadi magyar kerámiaművészet nagy triumvirátusának, Gádor István, Gorka Géza, Kovács Margit mellett a negyedik tagja a nagykőrösi kályhások utóda, örököse a Nagykörösön született és alkotó Molnár Elek. A budapesti Iparművészeti Főiskolán tanult, ott kapott mesterdiplomát 1940-ben. Köz­ben Itáliában, Faenzában js diplomát szerzett, megtanulta az olasz majolika készítését, művei szerepeltek a párizsi, New York-i, nápolyi világki­állításokon, 1973-ban pedig Moszkvában, Leningrádban, Rigában és Frankfurtban. Ke­rámiái, érmei megtalálhatók nemcsak a magyar közgyűjte­ményekben, hanem a moszk­vai Történeti Múzeumban és Itáliában is. Köztéri és köz­épületekben elhelyezett alko­tásait Dobogókőn, Hévízen és Nagykőrösön tekinthetjük meg. Kiválóan felkészült kerami­kus Molnár Elek. Nincsenek nehézségei, csak megoldásai. Nem véletlen, hogy a negy­venes években a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. ö vonult vissza innen önkéntesen, nem egészen in­dokoltan, túlzott szerénység­gel — hallási zavaraira hivat­kozva. Később Nagykőrösön vezette a képzőművészkör munkáját, 1958 és 1976 között a Képzőművészeti Vállalat 'ke­rámiarészlegének vezetője volt. Az első művek az olasz ma­jolika tárgykörében fogalma­zódtak, ahol a plasztikai for­málás és a felületfestés elérte a tökélyt ugyanúgy, mint az antik témák szobrászati meg­közelítéseiben. Így indult, mindjárt a magaslaton, nemes hagyományok alapján. Állandó gyűjtemény Váltott. Korszerű elvek alapján mintázott, korongo- zott. Festett elvonatkoztatott felületű tálakat és terrakotta, mázas, samottszobrokat: Arany Jánosról, fésülködö lányról, olvasó figuráról, peli­kánról, kisborjúról, csikóról és különös ritmussal a Család­ról. E munkái azért emelked­nek ki életművéből, mert a kerámia nemcsak díszítmény, fry-.hT??— "rlHr?'TT**^*111:HiffTL:JlJ!n???r‘* Molnár Elek: Maszkok hanem gondolatokat tartalma­zó szobrászattá lép elő. Bra­vúros formarendje révén több kerámiaérme is kimagaslik. Mindenekelőtt a Bartók-, Ko­dály-, Radnóti-, II. Rákóczi Fe­renc- és az Ady-portré. Előt­tünk áll és alkot Nagykőrösön egy szobrászi erejű kerami­kus, akinek sokkal nagyobb az értékrendje hírénél, aki a város segítségével hamarosan előbbre léphet, hiszen létrejön Nagykőrösön állandó gyűjte­ménye. Híres a túrkevei Finta csa­lád Amerikában is . elismertté vált művészete; elsősorban Finta Sándor révén, aki Zol­tán és Sámuel testvéreivel együtt Rodin műhelyében is dolgozott a századfordulón. A ígéretes művész Az ifjú Finta Sándor, aki 1953-ban született Túrkevén — az ő oldalági rokonuk. Kiállítá­sa meglepetés. Értéke már van művészetének; kezdeményező­erőben, finomságban, a már­vány kezelésében. Híre most születik. Űj tehetséget üdvö­zölhetünk Nagykőrösön. Az utóbbi években váratlan gyor­sasággal lépett előre és az ígéretből művész lett. Losonczi Miklós Készülő televíziós produkciók Galgóczi-mű a képernyőn Űj televíziós filmek, soro­zatok forgatása kezdődik meg októberben a televízió és a Mafilm műhelyeiben. Galgóczi Erzsébet írásából, a Gyilkos vadkacsából Nemere László rendez tévéfilmet. Az írónő egyik legújabb művében is­mét az egyéni sorsok és éle­tek konfliktusain keresztül nyújt izgalmas képet alakuló­változó társadalmunkról. A darab főhőse a vidéki or­szággyűlési képviselőnő, aki egy helybeli mérnökkel kezd nyomozást a férfi titokzatos módon eltűnt testvére után. A darab főszerepeit Bodnár Eri­ka és Csendes László alakít­ja. Deák Krisztina Ady Endre Pilisborosjenő vendégei Középkori emlékek nyomában feleségéről, Csinszkáról készít tévéfilmet, A lírai színekkel átszőtt, drámai szerkezetű film eredeti dokumentumok alapján rajzolja meg a fiatal nő érdekes személyiségét, s a nagy költő társaként eltöltött esztendők történetét. A költő alakját Jordán Tamás, Csinsz­káét Nagy-Kálózy Eszter for­málja meg. A tévé szórakoztató főszer­kesztőségében többrészes so­rozat készül, amely az elmúlt évtizedek politikai humorát idézi fel. A Ha mi egyszer kinyitjuk a szánkat... című ciklusban a legkiválóbb ma­gyar humoristák, egyebek kö­zött Goda Gábor, Gádor Béla, Darvas Szilárd, Kellér Dezső, Tabi László és Komlós János írásai szerepelnek. A sorozat­ban többek között Gobbi Hil­da, Garas Dezső, Kern And­rás és Darvas Iván működik közre, a rendező Várkonyi Gábor. A magyar szórakoztató Iro­dalom egyik kiemelkedő alak­jára, Rejtő Jenőre emlékezik a főszerkesztőség másik össze­állítása. A jól ismert P. Howardról kevesen tudják, hogy kitűnő kabarészerző volt, s hogy regényein kívül írt verseket, operetteket is. A magyar kabaré levelező tagja című műsor Rejtőt, mint ka­barészerzőt mutatja be, válo­gatást adva legjobb kabaré­tréfáiból. A külföldi magyar kulturá­lis intézeteket bemutató so­rozat legújabb epizódja a •prágai Magyar Intézet mun­kájáról és programjáról ad áttekintést. Októberben készül egyebek között két új képző- művészeti portréfilm is. Bíró Mihályról, a századelő ma­gyar plakátművészetének ki­emelkedő tehetségéről a Mun­kásmozgalmi Múzeum új ki­állításához kaocsolódva for­gatnak összeállítást, A meg­hajlított kő című portréműsor a közelmúltban elhunyt te­hetséges szobrászművészre, Kígyós Sándorra emlékezik. § Franciaország északi részén, a belga határ közelében ^ fekvő Honnecourt városka újságjában néhány nappal ^ ezelőtt számukra furcsán hangzó helységnevet betűzget- § tek az olvasók; Pilisborosjenö. Hogy került ennek a Pest s megyei kisközségnek a neve egy francia újságba ... ? 1213-ban II. Endre királyunk első feleségét, Meráni Gertru- dot, akinek története Katona József Bánk bán című mun­kájából ismert az olvasók előtt. A királyné számára ké­szített síremlékből maradt tö­redékek, faragott kövek és szoborfejek alkotója — egyéb munkái alapján azonosítva — az a Villard d’Honnecourt, akinek keze nyomát viseli a híres franciaországi chart- res-i katedrális és több más székesegyház is. Nos, ezeket a megmaradt tárgyi emlékeket — melyeknek egy része a helyszínen, másik részük pe­dig a szentendrei kőtárban találhatók — jöttek megtekin­teni a mester késői francia barátai. Mindez szépen példázza, hogy egy középkori kapcsolat, amely a gótikus művészet ré­vén kezdődött magyarok és franciák között, a késői utó­doknál népek és családok kö­zötti barátsággá szélesedhet. A. P. ries is — a baráti társaság egyik tagja —, aki évek óta szolgálja a francia—magyar kereskedelem ügyét, és a cso­port magyarországi utazásá­nak egyik egyengetője volt. Ugyanúgy, mint Juhász Já­nosáé pilisborosjenői nép­fronttitkár, aki fő szervezője, mozgatója volt annak, hogy a látogatóba érkező külföldiek családias vendéglátásban ré­szesülhessenek. Az utazás fő célj3 persze Villard d’Honnecourt építésze­tének nyomait kutatni a Pi­lisben. Hogy mik ezek ... ? II. Endre vagy már IV. Bé­la királyunk kiváló francia művészt hívatott országunkba. Gerevich László professzor, művészettörténész szerint — aki a Régészeti Intézet volt igazgatója — valószínűleg Pt- lisszentkerésztén temették el Nos, élt a középkorban a híres Champagne vidékén egy nagyszerű építőmester, aki­nek életéről mai tisztelői is keveset tudnak, művei azon­ban nevét halhatatlanná, tet­ték egész Európában. A neve Villard d’Honnecourt, Villard mester, aki Honnecourt vá­roskából való. A gótikus mű­vészet e kiemelkedő alkotójá­nak számtalan késői barátja, tisztelője van Franciaország- és Európa-szerte. akik társa­ságokba szerveződve keresik, kutatják a mester keze nyo­mát viselő alkotásokat, még a legkisebb követ is. Nemzeti archívumukat bújva találtak rá azokra a képekre, feljegy­zésekre, amelyek alapján el­indultak városuk nagyrabe- csült szülöttének nyomában Magyarországra. Ebben segít­ségükre volt Jean Descarpent-

Next

/
Oldalképek
Tartalom